Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

1970. OKTOBER 31., SZOMBAT "xMhdap 7 Tá-tá-ti-ti-tá Gyerekek az adónál Gromiko a kronbergi kastélyszállóban — Miért jártok a rádiószak­körbe? Nagy Sándor és Simon Mi­hály: — Mindig belevetem magam valamibe. Vadgálambot szelí­dítek. Szerelek. — Szeretek szétszedni öreg rádiókat. Pintér Gyula, Kerepeczki István: — Érdekes beosztást kapunk majd a katonaságnál. Albertirsa, Petőfi általános iskola, rádiósszakkör. Angolul tanulnak. Megis­merkednek a rádiózás elméle­tével és gyakorlatával. Fúr­nak, faragnak, szerelnek. Ko­molyan játszanak. Tiszták A magyar dráma hetének keretében csütörtök este a Vígszínházban mutatták be Illyés Gyula: „Tiszták” című történelmi témájú drámai al­kotását, amelynek tavaly de­cemberben a pécsi Nemzeti Színházban volt az ősbemuta­tója. A háromfelvonásos tra­gédia rendezője Várkonyi Zol­tán. Díszleteit Vladiszlav Vi- hodyl, jelmezeit Jánoskuti Márta tervezte. A zeneszerző Szokolay Sándor. A bemutató főbb szerepeit Ruttkai Éva, l^atinovits Zoltán és Tomanek }Iándor játsaották. A HÉT „A hét” címmel új magyar nyelvű hetilap jelent meg Ro­mániában. A Contemporanul testvérlapjának tekintett tár­sadalmi, politikai, művelődési hetilap kiadója az Állami Mű­velődési és Művészetügyi Bi­zottság. A lap főszerkesztője Huszár Sándor, főszerkesztő- helyettese Földes László és Gálfalvi Zsolt A bukaresti szerkesztőség munkatársait zömmel vidékről, főleg Kolozs­várról verbuválták. A 15 000 példányszámú lapot elsősorban a magyar nemzetiségek lakta megyékben terjesztik. — Kisfaludi Stróbl Zsig- mond kétszeres Kossiuth-dí- jas, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze Vörös Zászló Érdemrenddel kitün­tetett szobrászművész lett Zalaegerszeg első díszpolgá­ra. / Pintér Miklósné, „Cila néni” a szakkörökről tájékoztat. Fontos szerepük lehetne s van is az iskola életében: fegyel­meznek, ugyanakkor fantáziát ugrasztanak. Ha nem is lesz a fizikaszakkör tagjaiból mind fizikus, a rádiósszakkör tagjai­ból mind rádiós, az egyszer már megmozdult fantázia a későbbiekben is megkeresi táplálékát. Kémia, fizika, iro­dalmi, matematikai, rádiós­szakköreiken kívül sportkörö­ket, rajzszakkört, társadalmi szakkört találunk nálunk, me­lyek mind helyiségproblémák­kal, anyagi gondokkal küzde­nek. Szinte alig hihető, hogy egy minisztériumi rendelet szerint egy általános iskolai, szakkörre évente mindössze háromszáz-hétszáz forint költhető. A rádiósszakkörnek például most „mindössze” egy adóvevőkészülékre lenne szük­sége — negyvenhatezer forint. A járási MHS — hozzájuk tartoznak szervezetileg — nem tud adni: marad Matusinka László szakkörvezető saját be­rendezése. Az iskola rádiósszakköre különben ónálló állomás: a harmadik a községben, az egyetlen iskolai a járásban, de gyakorlatilag is működő álta­lános iskolai rádiósszakkör je­lenleg a megyében sincs több. Matusinka László igazgató- helyettes, számtan—fizika sza­kos tanár évek óta amatőr rá­diós, bejegyzett önálló adóve­vőállomással rendelkezik. Amatőr rádiós körökben bizo­nyára nagy rangot ad, de a já­ratlannak is elárul valamit, hogy tizenötödik adóját építi sajátkezűleg. Elmondja a rá­diózásról, hogy egy jó amatőr évente ötezer bel- és külföldi összeköttetést létesít, köztük sok nagy távolságút, mondjuk Uj-Zélanddal, Tunisszal, Vla­gyivosztokkal. A rádiósok minden összeköttetés után ké­peslapot cserélnek. Ameriká­ban például több millió rádió­amatőrt tartanak számon, de hazánkban is vagy ezer egyéni és kollektív adóvevőállomás van. Az amatőr rádiós nem­zetközi rangot, címet nyerhet: diplomát, lovagi címet, törzs­főnöki rangot Az amatőr rá­diósok sorsa, hogy aprólékos munkával kidolgozzák sávról sávra a rádiózás gyakorlatát — az­után a már bejáratott sávokat elfoglalják a nagy rádióállo­mások, s ők kereshetnek új területet. így vándoroltak, vándorolnak a rövidhullámra, az URH-ra, mikrohullámra, a lézer-, illetve fényhullám­hosszra ... — Tá-tá-ti-ti-tá — tanulják a Morse jeleit a gyerekek, hogy azután, később, majd maguk is önállóan rádiózza­nak. Vajon mit mond egymás­nak a sok millió amatőr, ami­kor kapcsolatot létesítenek az éterben? Igaz, sok a kötöttség: politikai témáról, különféle tényanyagról nem eshet szó. De reméljük, így is elég tér marad arra, hogy beszélgeté­sükben helyt kapjon — a sze­retet. P. A. „Emlékezetre méltó Keszt­hely szomszédságában a tó­szakadék szélén egy várnak omladéka...” — írta 1796-ban „Magyarország földleírásának rövid foglalattya” című mun­kájában Szaller György. Hosszú idő óta vitatott té­ma, hogy volt-e erőd a Bala­ton vízén, vagy valamely esetleges szigetén? A nyugati partoknál építőkövek, cölö­pök, edények, pénzdarabok és egyéb leletek kerülnek elő még napjainkban is a vízből, amelyeket a hullámverés so­dort a partszegélyre. A keszthelyi Balatoni Mú­zeum munkatársainak kuta­tásai szerint, parti települé­sek és a fenéki erőd leom­lott, elrabolt részei kerülnek ismét a hullámveréssel part­ra. A fenék-pusztai település már az őskorban létezett a „Keszthelyi-hát”-on, amely észak-déli irányban, félsziget- szerűen nyúlott be a Balaton és a tőle nyugatra levő kis- balatoni lápvidék, akkor még magasan vízzel borított te­rületeibe. A „Keszthelyi-hát” déli részén a víz védelmében épült a római Pannon tarto­mány Valcum nevű települé­se, amely a 340 táján történt keleti támadások után, II. Constantinus idejében erőd­várossá alakult. Az erőd északkeleti fala lenyúlott a Balatonig. Itt vezetett keresz­A. Gromiko szovjet külügy­miniszter pénteken délelőtt befejezte egynapos NDK-beli látogatását és elutazott Ber­linből. A repülőtéren Otto Winzer, az NDK külügymi­nisztere és Oskar Fischer, az NDK külügyminiszter-helyet­tese búcsúztatta. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken ke­reken négyórás tárgyalást folytatott a Frankfurt közelé­ben levő Kronbergben nyugat­német kollégájával, Walter Scheellel. Ez volt az első eset, hogy szovjet külügyminiszter az NSZK-ba látogatott. Gromiko Berlinből jövet — Prágán át — repülőgépen ér­kezett Frankfurtba. Kíséreté­ben volt felesége, Falin, a szovjet külügyminisztérium osztályvezetője és a külügy­miniszter több más munkatár­sa. A repülőtéren Scheel és fe­tül az Aquincumot ltáliával összekötő hadiútvonal, amely ezen a szakaszon cölöpökön haladt. Nemrégiben könnyűbúvárok is megvizsgálták a Balaton nyugati területeit, de a kuta­tás eredménytelen volt. A fe­nék-pusztai ásatások alapján pontosan rekonstruálták az erődváros alapfalait és megál­lapították a pontos nyomvo­nalat. E szerint az egyik csúcs valóban elérte a vizet és part­omlásnál sok, később előke­rült lelet juthatott a tóba. A régészek szerint az erőd fél­szigeti jellegű település volt. Dr. Sági Károly, a keszthe­lyi Balatoni Múzeum igaz­gatója, a fenék-pusztai ása­tások irányítója, nemrégen ér­dekes tervet dolgozott ki az erőd bemutatására és idegen- forgalmi hasznosítására. A terv, amely idegenforgalmi centrumot kívánt létrehozni az egykori római településen, Nagy Theoderik keleti gót ki­rály szülőhelyén, kitér arra is, hogy az itt építendő mólóval össze lehet kötni az erődöt a Balaton víziútvonalaival. — A Csepel Autógyár fia­taljai gyártotta lenini pán­célautó országjáró útja során pénteken Békés megyébe ér­kezett. A lenini páncélautó békési körútja során 70 hely­ségbe látogat eL lesége, valamint Carapkin bonni nagykövet üdvözölte a vendégeket, aki nem — mint tervezték — helikopteren, ha­nem gépkocsin utazott a kron­bergi kastélyszállóba, a tár­gyalások színhelyére. Gromiko | ugyanis kijelentette: szeretne valamit látni az NSZK-ból. Délelőtt 10.45 órakor kez­dődtek a tárgyalások, ame­lyen nyugatnémet részről Frank külügyi államtitkár és Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete is részt vett. Ab- raszimov berlini szovjet nagy­követ, az előzetes értesülések­kel ellentétben, nem kísérte el Gromikót. A tárgyalás szünetében a két külügyminiszter munka­ebéden vett részt, majd négy- szemközti beszélgetést folyta­tott. A beszélgetés a tervezett időpontnál tovább tartott. Scheel bonni külügyminisz­ter előzőleg több ízben hang­súlyozta: Gromiko látogatása egyenes folyománya a moszk­vai szerződésnek és mutatja, hogy a szovjet—nyugatnémet viszony normalizálódik. A CDU elnöksége, amely pénteken Frankfurtban ülést tartott, hangoztatta: az a tény, hogy a találkozást Hessenben rendezték meg, közvetlenül a hesseni tartományi választások előtt, „pártpolitikai taktikai fogás”. A CDU-nak ez a nyi­latkozata világosan mutatja, Az egyesített fegyveres erők katonai tanácsa a Varsói Szer­ződés tagállamai hadseregei­nek vezetői — az egyesített fegyveres erők parancsnoksá­ga tervének megfelelően — 1970. október 27—30. között együttes ülést tartottak a Bol­gár Népköztársaságban, Vár­nában. Az ülést 7. I. Jaku- bovszkij, a Szovjetunió mar- sallja, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka vezette. összegezték az egyesített fegyveres erőknél a harcké­Két nap alatt, három csapás is érte Nixon elnököt, s éppen a választási csata finisében. Az egyik szellemi síkon mozgott, s_ meglehet, nem is gyakorolt túl kellemetlen hatást az el­nökre. Ö ugyanis kevéssé tö­rődik az ország szellemi elitjé­vel, egészen más rétegekre akar hatni. E csapást pedig a legpallérozottabb amerikai agyak egyike mérte rá: James Reston, a New York Times vi­lághírű publicistája. Reston ugyanis nem keve­sebbet állított „Vereség a győ­zelemben” című cikkében, hogy Nixon, ha az urnák előtt megnj’eri is, erkölcsi értelem­ben elveszítette a választáso­kat. Reston szerint az elnök politikai taktikája csalárd: nem úgy kezelte az amerikai népet, ahogy az megérdemelte volna ilyen gondterhes idők­ben. Semmit sem tett, hogy az emberek világosabban lássa­nak a nagy erkölcsi és gazda­sági kérdésekben. Meglehet, a kaliforniai San Jósé tüntetőinek is ez volt a véleménye, az odaérkező — a republikánus George Murphy szenátor megválasztása mel­lett korteskedő — Nixonl ugyanis úgy fogadták, amire az VSÁ-ban még nem volt pél­da. Olyan méretű és jellegű volt az ellenállás, hogy Nixon kénytelen volt idő előtt a hát­só ajtón kiosonni kocsijához, s még így is záptojás és rothadt gyümölcs maradványaival az arcán távozott. A baj nem jár egyedül, nem is párosán: következett a har­madik csapás, hazatérve a hogy milyen zavarodottságot keltett az ellenzék körében a szovjet külügyminiszter láto­gatása, amely egy csapásra szétoszlatott egy sor propa­gandahazugságot a „szovjet— nyugatnémet viszony kiélező­déséről”. A szovjet külügyminiszter repülőgépe 17 óra után néhány perccel emelkedett a levegőbe a frankfurti re­pülőtérről. A búcsúzásnál a Moszkvába visszatérő Gromiko azt mon­dotta: a tárgyalások fő célja a szovjet—nyugatnémet viszony megjavítására irányuló törek­vés volt. Olyan témákat vitat­tak meg, amelyek nemcsak az NSZK, hanem egész Európa szempontjából is fontosak. A konzultáció megmutatta, hogy a moszkvai szerződés alapján a jó kezdet adva van. Gromiko hangoztatta: szi­lárd meggyőződése, hogy ha a moszkvai szerződés érvénybe lép, jelentékeny fordulat fog bekövetkezni a Szovjetunió és az NSZK viszonyában. Scheel kiemelte, hogy a megbeszéléseken felismerhető volt a kapcsolatok normalizá­lódása a moszkvai szerződés aláírása után. Az Európa szempontjából csak hasznos lehet. Mindkét kormány cél­ja, hogy felszámolja a feszült­séget — mondotta. szültségben, a hadműveleti és harckiképzésben 1970-ben elért eredményeket, megvitat­ták az 1971. évi feladatokat és más kérdésekben is döntöttek. A tanácskozáson minden kér­dést baráti légkörben az ösz- szes részvevők kölcsönös egyetértése szellemében vitat­tak meg. A katonai tanács tagjai és a sízövetséges hadseregek veze­tői részt vettek a bolgár nép­hadsereg csapatainak gyakor­latain és foglalkozásain. „kaliforniai Fehér Házba”, San Clemeníe-i második otthoná­ba, a hajnali órákban tűz ütött ki házában, s Nixon kénytelen volt pizsamában kirohanni a házból, amíg a tüzet el nem oltották. Ezt a harmadik hírt persze fenntartással fogadjuk: az USA a „publicity” nagy ipará­nak országa, az is lehetséges, hogy ez a tűz csak propagan­da-fogás volt, hadd sajnálják minél többen — például minél több női szavazó —, Nixont, s ezért szavazzanak kedden a re­publikánusok, tehát Nixon pártjának jelöltjeire. Ez is el­képzelhető. A lényeg azonban nem az. A lényeg az, hogy egy San Clemente-i házban támadt kis tüzet könnyen lehet eloltani. Sokkal nehezebb azonban le­csillapítani a nagy tüzeket, amelyek az amerikai társada­lom fokozódó megosztottságá­ból, súlyos problémáinak meg­oldatlanságából lángolnak fel. Moszkva fehérben A szovjet főváros péntekre virradóra fehérbe öltözött. Az orosz tél első hírnöke pár nap­pal ezelőtt már megjelent, de akkor hamarosan elolvadt. A mostani havazás — amelyet a moszkvai időjárási menetrend november 7-re szokott előirá­nyozni — tartósabbnak ígér­kezik. Mostanában gyakran álmodom. Hét­köznapjaim így igazán teljes 24 órából állnak, olyan, mintha nem is aludnék. Illetve állítom, hogy nem is alszom, mert nekem az utóbbi időben az álom az ébrenlét és az ébrenlét az álom — vagyis az alvás. Hétfőn például azt álmodtam, hogy a Mister Európa 1970” versenyek során felcsendült a magyar himnusz. Üjabb magyar nemzetközi sikert könyveltem el egykedvűen, már éppen ki akartam kapcsolni a tévét, amikor észreveszem, hogy én állok a győzelmi emelvény leg­magasabb fokán. Nyakamba mirtusz­koszorút helyeznek, minden ujjamra egy gyémántgyűrűt húznak, végül töm­jénfüstbe burkolnak, s amikor a füst lassan eloszlik, ott állok mint egy szo­bor, körülöttem éljenző tömeg. Akkor angolul szólnak hozzám — hátam mö­gött egy hang megjegyzi magyarul, hogy ez a walesi herceg — de én nem értek egy kukkot sem, meredten bámu­lom a herceget, aki csodálkozó pillan­tásokat vet rám, látom, azt hiszi, néma vagyok. Hirtelen ott terem édesanyám, szomorúan rámnéz és rámparancsol, hogy tanuljam meg az angol leckét. Az­tán megjelenik volt osztályfőnököm és gúnyosan megjegyzi, hogy ő megmond­ta, tessék, most a Nemzetközi Valuta­alap elnöke lehetnék, de hát én sosem tanultam meg semmit. Én pedig szo­morúan baktatok a Luna 381-es űrhajó felé, hogy a győztesnek járó jutalom­ként fellőjenek a Holdra. Édesanyám szomorúan jegyzi meg, hogy mi lesz velem, ha visszajövök a Holdról, mi­hez kezdek majd, mivel nem értek an­golul. Tehát fellőnek, s aztán felébred­tem. Kár. Higgyék el, hogy az ébrenlét sokkal unalmasabb, ha tehetem, akkor alszom a munkahelyemen is. Kedden éjjel azonban ott vagyok a Holdon, rádióüzenetben felszólítom a nagyhatalmakat, hogy szüntessék be a nukleáris kísérleteket, mert ha nem, odavágom a Holdat a Földhöz. Nem hallgattak rám, én pedig nem találtam el a Földet. Akkor a volt vízipoló- edzőm harsány kacaját hallottam, aki igazolni látta elméletét, miszerint én sohasem tudtam kapura dobni. Ezen el­vitatkoztunk egy darabig, majd a Hold­dal együtt leszálltam a Földre és Hold­kimérő pavilont nyitottam. Szeleteltem a Holdat, 10 dekát kilenc kilencvenért adtam. Szépen gyarapodtam, vettem egy Volkswagent — kiskereskedő ne járjon Merőivel —, aztán egy lakást a Pasaré­ten — kiskereskedő ne lakjon a Rózsa­dombon —, sőt egy telket is a Dunaka­nyarban — kiskereskedő ne urizáljon a Balaton mellett. Éppen egy vitorlásra alkudtam — no nem kajütös, csak egy egyszerű kalóz, mert egy kiskereske­dő... Aztán felébredtem. Kár. Higgyék el. hogy az ébrenlét unalmasabb, ha tehetem inkább alszom, minthogy ott­hon a családommal diskuráljak. Szerdán „Mister Európa 1970”-ként árultam a Holdat. A vitorlást is megvet­tem, de valaki feljelentett adócsalásért, ezért kénytelen voltam a Nemzetközi Valutaalaptól nagyobb összeget hosszú-i lejáratú hitel formájában felvenni, ép­pen a dolcsikat számoltam, amikor ... — jön az egyhangú virradat. Csütörtökön megtanultam angolul, perfekt; sőt vízilabdában kapura dobni is. A feleségem azt mondta, hogy ilyen férj nincs több, a fiam meg azt, hogy ilyen apa nincs több, sugárzóan tekin­tettek rám, amikor újból vészesen kezd­tem a Hold felé közeledni, őszintén megmondva, ünnepelt családfő jobban szerettem volna lenni, mint dicsőséges űrhajós, ugyanis kissé már untam és akkor... — azok a visszataszító nappa­lok. Pénteken kimértem az utolsó Hold­darabot is, és visszavonultam minden gazdasági és politikai tevékenységtől. Addig alszom, ameddig akarok, nagy utazásokra készülök, most például a bolgár tengerpartra, mert megkaptam a betétlapot. Most megcsípem magam, hogy ezt álmodom-e, vagy egyszerűen ébren vagyok, de nincs semmi baj, mert hiszen Mustángon lépem át a ha­tárt, amelyben telefon is, televízió is és frigidaire is található. Meg íróasztal, és elkezdek írni... — sajnos nem tudom még, hogy mit. Szombaton éjjel megtudom, hogy le­velet írok, amelyben megkérem a pá­pát, hogy avasson szentté, mert egy szent azt csinál, amit akar, nem kell mennie bevásárolni, teríteni, takarítani, a pápa teljesíti a kérésem, sőt glóriát is kapok hozzá... — no tessék, már me­gint nappal van és szabad szombat, mehetek bevásárolni, takarítani. Hát ezek az én hétköznapi álmaim. De ünnepnap, az egészen más. Vasárnap például azt álmodtam, hogy bent vagyok a munkahelyemen és dol­gozom. Kiütött rajtam, reggelre, a hi­deg veríték. Hát ezek az én ünnepnapi álmaim. Egyetlen szabadnapom sincs, mert én még vasárnap is dolgozom. Berkovits György A Varsói Szerződéshez tartozó hadseregek vezetőinek tanácskozása Nixon pizsamában A baj nem jár egyedül Erőd a Balatonon Álmok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents