Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-30 / 255. szám

res* hegyei 8 1970. OKTÓBER 30., PÉNTEK KÉSZÜLŐDÉS A IV. OTEVES TERVRE Egy kis vállalat nagy tervei Mész, víztorony, Dunakavics Szabó Lajos, a Pest megyei Építőanyagipari Vállalat igaz­gatója mondja: — Vállalatunk kicsiny, le­hetőségeink nem nagyok. Még­is vannak elgondolásaink ar­ra. hogy termelésünket és for­galmunkat a IV. ötéves terv nagy építkezési programjá­nak előmozdítására tovább­fejlesszük. Már amennyire tő­lünk telik. — Egyik fő profilunk a mészégetés, tehát az épít­kezés fontos anyagát állítjuk elő, ami gyakran hiánycikk. Termelésünk mintegy negy­ven százalékát az építkező lakosságot ellátó megyéi TÜZÉP-nek adjuk át, a töb­bit építővállalatoknak, ezek közül legnagyobb szállítmá­nyaink a Pest megyei álla­mi és tanácsi építőipari válla­latnak jutnak, de egyik meg­rendelőnk igényét sem elégít­hetjük ki teljes mértékben. Berendezéseink elavultak, munkáshiánnyal is küzdünk. — Nem csoda, a mészkőbá- nyászást eddig mostoha kö­rülmények között végeztük, mégpedig primitív módon, hét-nyolckilós kézikalapács- csal. Ez már maga is megne­hezíti a munkát, amit az időjárás viszontagságainak ki­téve, szabad ég alatt kell el­végezni. Hogy mégis szép számmal vannak iörzsgárdatagjaink, abban, gondolom, a viszonylag jó fizetésnek is szerepe van. Aki szorgalmas, havonta úgy háromezer forint körül keres. — A munkaerőhiány ellen- súlyozásaként a többtermelés érdekében 12 milliós költség­gel gépesítjük Piliscsaba— Jászfalu melletti bányánkat. Ez év végétől a munka nehe­zét emberi kéz helyett már korszerű gépek végzik. Bányá­szaink átképzése lőmesterré és gépkezelővé most kezdődik. — Jelenleg ez az üzem évente 24 ezer tonna I. osz­tályú darabos égetett meszet állít elő. Kétszer ennyit is termelhetnénk, ha korszerű kemencékkel láthatnánk el a# üzemet. Harmincmillió kel­lene hozzá, nekünk csak öt van erre a célra. Ha vissza nem térítendő hitelből fedez­hetnénk a hiányzó összeget, a IV. ötéves terv utoísó évé­ben, 74-ben már csaknem öt­venezer tonna mésszel járul­hatnánk hozzá az építkezé­sekhez. Mészkővagyonunk még a fokozott termelés mel­lett is ötven esztendőre elég­séges. — Valaha öt téglagyárunk volt, ezeket 1960-ban át kel­lett adni. A verőceit nem volt érdemes üzemeltetni, beren­dezését leszerelték, az épüle­teit pedig visszakaptuk. 1964- ben vasszerkezetű víztornyok, hidroglóbusok összeszerelését kezdtük meg itt, két évvel utóbb a gyártásra szintén be­rendezkedtünk és az általunk készített 12—35 köbméteres tornyokból azóta az ország kü­lönböző részeiben hél százat felszereltünk. Ezeket, sőt ez év eleje óta még nagyobbakat is karbantartunk, javítunk, felújítunk, mintegy kétszáz különböző méretű to­rony karbantartására szer­ződést kötöttünk. A nagy tor­nyok javításához költséges állványozás kell. 'Ehelyett mi egy NDK-ból vásárolt daru­kocsit úgy alakítottunk át, hogy arról dolgozhatnak em­bereink és az állványozás fe­leslegessé vált. Még egy ilyen gépet rendeltünk, jövő év kö­zepén megkapjuk, átalakítjuk és akkor még több munkát vállalhatunk. — Nehézség azonban, hogy a hidroglóbusok gyártását nagyrészt szabad ég alatt kell elvégeznünk. Nyolc-tíz milliós középlejáratú hitellel megfe­lelő szerelőcsarnokot szándé­kozunk építeni. Ha ez 1973-ra elkészül, a víztornyokon kí­vül fémnyílászáró szerkeze­teket és egyéb építéshez szük­séges vasszerkezeteket is gyártunk. — Három hónapja kifejezet­ten kereskedelmi tevékenység­be kezdtünk: Duna-kavicsot árusítunk verőcei telepünkön. Olcsón adjuk, vállaljuk a fel­rakodást is, és ezzel együtt mindössze 45 forint köbméte­re. Persze csak 50 kilométe­res körzetben fizetődik ki a vevőnek a szállítás. — Vállalatunk erősen vesz­teséges volt még néhány éve. 1967-ben hétmillió forintos állami támogatásra szorult, de egy évvel utóbb már három­millió volt a nyereségünk és abból dolgozóink átlag egyhavi bérüknek megfelelő összeggel részesül­tek. Tavaly ötheti bér volt az átlagos nyereségrészesedés, ötmillióhatszázezer forintból tellett. Idei nyereségünk sem lesz kevesebb, viszont a nye­reségrészesedést talán még növelhetjük is. — Egyszóval, készülünk, és­pedig így készülünk a IV. öt­éves tervre. SZ. E. Négy év képeiből. Ifjúsági lakótelep Vác- Deákváron. Foto: Gábor CEGLED MOTOR MÁSFÉL PERCENKÉNT Különleges villamosgépgyár- | tó csarnokot építenek az Egye­sült Villamosgépgyár ceglédi I TEENAGEREK A hajlékony nemzedék A kisgyermek édesanyjától tanulja az első fogalmat, a fo­galom értelmét: asztal. A szü­lők vezetik rá az első komoly gondolati műveletre: az ebéd az asztalon van. A gyermek minden alapvető tudását, a társadalomba való beilleszke­dés alapismereteit nevelés, oktatás, „befolyásolás” útján kapja. Aztán, évek múltán először, olyat mond a fiatal, amit nem tanult: gondolkodik, asszociál, vagyis személyiséggé kezd válni... Az életét végig­kísérő befolyás minősége meghatározza a fiatal értékét, a befolyás társadalmi minősé­ge pedig egy egész generáció etikai arculatát módosítja. ★ — Mit szeretnél csinálni az életben és miért? — A ceglédi Várkonyi általános iskola nyolcadik osztályosai válaszol­nak: Sallai Julianna: „Vágyódom a gimisták közé, aztán épí­tészmérnök szeretnék lenni, jó lenne házakat, iskolákat, hidakat tervezni. Az építész­mérnökség jó szakma: tiszta munka, nem igényel fizikai erőt és jól lehet keresni... A házban lakik egy építészmér­nök bácsi, nyugodtan élnek, szép a lakásuk. A család na­gyon jól él.” Sivók Zoltán: „A gimnázium után a Szegedi József Attila Tudományegyetemen szeret­nék tanulni, mint orvos vagy pszichológus. Akinek lelki ba­ja van, az majd eljön hozzám, kikérdezem, következtetéseket vonok le, ha fáradt, elküldöm üdülni. A bátyám Szegeden egyetemista, negyedéves bio­lógus, hazahordja a könyveit, olvasgatom, találkozom a ba­rátaival.’’ Balogh Margit: „Közgazda- sági szakközépiskolába szeret­nék menni. A szüleim ajánlot­ták: ott jobb, nagyobb képesí­tést kapok, könnyebben elhe- lyezkedhetem. Mi a közgasz- dász-technikus feladata? A gazdasági élettel foglalkozik, a mezőgazdasággal, az iparral és nem politikával.” Köllő Pál: „Állatorvos sze­retnék lenni, vagy tanár. Ta­nár, mert szeretem a gyereke­ket. Állatorvos, mert van egy nagyon aranyos tacskó ku­tyám.” ★ — Hogyan alakul ki egy gyermek irányultsága? — kér­deztük Barkasi Kálmánná ceg­lédi tanárnőtől, egy 14 és egy 8 éves fiú édesanyjától. — A fiamat kiskorában sok minden érdekelte: a mese (irodalom), a barkácsolás (ma­nuális munka), a zene, a tör­ténelem. Elárulom, előre kitű­zött tervem volt vele, humán érdeklődésűvé váljon, konkré­tabban az irodalom vonzza. Ilyen könyveket vettünk ne­ki. Tizenkét éves korában már egy irányban állt, már csak az elektrotechnika érdekelte. Tő­lünk ilyen irányú segítséget nem kapott, a fizikatanára ha­tására fordult a fizika felé. A kolléga nagyon érdekesen ta­nít, együtt építettek rádiót. Aztán mi is szakkönyveket, kísérleti eszközöket vásárol­tunk neki. — A gyermek személyiség­szerkezetét meddig lehet és kell befolyásolni, és mikor ti­los? — Nagyobb terület az, ami­be be kell avatkozni. Irányí­tásra feltétlenül szükség van. Nagyon hajlékonyak a gyere­kek. ★ — Mit szeretnél elérni az életben és miért? — a ceglédi Várkonyi általános iskola nyolcadik osztályosai válaszol­nak: Sallai Julianna: Férjhez megyek, szép lakás, egy kis­gyermek, utazni, kulturált, modern élet. A szakmában: nem szeretnék mindenki fölött állni, de ne legyek mindenki­nél alacsonyabb sem. Inkább közösen szeretnék épületet tervezni. Szeretek kitűnni, de az nem jó, ha haragszanak rám, mert önző vagyok. Jó lenne sok barát, nem akarom megutáltatni magam.” Sivók Zoltán: „Sok embert meggyógyítani, olyan ember lenni, mint keresztapám — mindenki kint volt a temeté­sén. Szeretnék valami mara­dandót alkotni. Nem azért le­szek orvos, hogy meggazda­godjam.” Balogh Margit: „Közepes szintet szeretnék elérni a szakmában, hibátlanul dolgoz­ni, hiszen szeretem a mun­kám. Nem lenne jó fölösle­gessé válni. Mondják majd rám: jó, hogy itt vagyok.” Költő Pál: „Biztos állatorvo­si szakma, amiből biztosan él­hetek. Arathatom a tanulás gyümölcseit. Mindenki biza­lommal lenne hozzám, nem tartanának sunyi, megalkuvó embernek.” ★ — Az úttörőcsapat tudatos formáló, befolyásoló szervezet, tájékoztasson erről a munká­ról — kértük Sebők Pál úttö­rőcsapat-vezetőt. — A hetedik, nyolcadik osz­tályban már az erkölcsi, világ­nézeti kép kialakítására törek­szünk. Ezt szolgálta például a „Szabad hazában, Lenin út­ján” mozgalom, ötven város­ba írtunk levelet, hogy küld­jék el nekünk a felszabadulás és a 25 év néhány dokumen­tumát. Ezeket tablókon dol­goztuk fel. A gyerekek nagy kedvvel csinálták ... A pajtá­sok öt szakkörben elégítik ki érdeklődésüket, az elektro­technika, az automatika, a sport, a szerszámkészítő, a kis­dobos szakkörben tanulnak. Jól dolgozik irodalmi színpa­dunk is. Úgy érzem, hogy az úttörőmozgalom megtalálta az utat a gyerekekhez. ★ — Hogyan lehet megismerni a gyerekeket, milyen az úgy­nevezett pályairányítási mun­ka? — kérdeztük Rózsás Lász­lótól, a nagykőrösi Arany Já­nos Gimnázium igazgatójától. — Az osztályfőnökök kere­sik a fiatalok személyiségje­gyeit, tanulmányozzák a kör­nyezetet, a családi otthont, fi­gyelik a manuális készséget, az elvont gondolkozás minősé­gét. Igen, ez kevés a megisme­réshez, de sem megfelelő kép­zést nem kapták tanártársaim, sem időt a feladatra. Ezért, az igazat megvallva, nagy dilem­ma előtt állunk, hogy a szak­mák bizonyos köréből kinek melyiket tanácsoljuk ... — A pályairányítási munkát a realitás határozza meg. Ezt tanácsoljuk: két szék közül nehogy a pad alá essél... Úgy érzem, társadalmilag nincs megoldva az előretervezés, egyik oldalon a túlképzés, a másik oldalon a hiányképzés tapasztalható. A pályairányí­tási munkát végző tanár sem ismeri pontosan a társadalom igényeit... ★ összegezés helyett emeljük ki az elmondottak kulcssza­vait. Ki, mi befolyásol? A la­kótárs, a testvér, a szülő, a keresztapa, egy aranyos tacs­kó, a barátok (beszélgetésünk sok mondatát cáfolták a tár­sak), az osztályközösség, az úttörőmozgalom, a tanár stb. Hogyan befolyásolnak? „Jól lehet keresni, könnyebb elhe­lyezkedni, szeretnék kitűnni, maradandót alkotni, hibátla­nul dolgozni, bizalmat szeret­nénk ...” Kell-e befolyásolni? Igen, mert a fiatalok hajlítha- tóak. Hogyan kell befolyásol­ni? Nagy felelősségtudattal, éppen azért, mert a fiatalok könnyen hajlíthatok. Az ama­tőr befolyásolok — lakótárs, testvér, szülő, barát stb. — emelkedett szemlélettel befo­lyásoljanak, ne halljuk vissza a fiatalok szájából azokat az anakronizmusokat, amelyeket a felnőtt is csak halkan súg, és önmaga előtt is szégyell. A profi befolyásolóktól — taná­rok, nevelők, úttörőmozga­lom stb. — több szakértelmet várunk, mert nem kevesebb­ről, mint emberfőkről van szó. Miért kell jól befolyásol­ni? Mert a befolyás társadal­mi minősége egy egész gene­ráció etikai arculatát módo­sítja. Fóti Péter „Sátor" sertéseknek Nyolc, egyenként 500 sertés elhelyezésére alkalmas előre­gyártóit elemekből összeszerel­hető hizlaldát vásárolt az oszt­rák Hygienic cégtől a hajdú­nánási Rákóczi Termelőszövet­kezet. A hazánkban szokatlan formájú — sátoralakú — hiz­laldákat begyakorlott szerelők két hónap alatt állítják össze. Négy épület használatához — tehát kétezer sertés hizlalásá­hoz — egy ember elegendő. A sátorhizlaldák ugyanis szinte teljesen automatizáltak, szel­lőztetésük, fűtésük is nyomban igazodik a kinti hőmérséklet­hez. Hasznos kezdeményezés Művészeti stúdiók a gödöllői járásban A napokban újszerű nép­művelési kísérlet kezdődött a gödöllői járásban: kulturális szakági továbbképzést szervez­tek a járás pedagógusai ré­szére. Erről beszélgettünk dr. Kovács Gyulánéval, a járási tanács vb művelődésügyi osz­tályának vezetőjével. O Mi a kezdeményezés lé­nyege? — Ismert tény, hogy vala­mennyi iskolában évente több irodalmi rendezvényre, mű­soros estre kerül sor. A diá­kokat a pedagógusok készítik fel erre, de ezek a pedagó­gusok nem rendelkeznek mű­vészeti alapképzéssel. Lehet például valaki kitűnő iroda­lomtanár, de attól még szín­darabot rendezni nem tud. Ez adta számunkra az ötletet, hogy a megyében elsőként hozzunk létre olyan művészeti stúdiókat a különböző szak­körvezető pedagógusok részé­re, amelyekben elsajátíthatják a különböző művészeti ágak alapismereteit s megtanulhat­ják a műsorválasztástól kezd­ve a műsorrendezésig a leg­szükségesebbeket. • Milyen művészeti ágak­ban kezdődött meg ez a stú­diómunka? — Egyelőre négy stúdiót hoztunk létre: ének-zene, nép­tánc, irodalmi színpad-szín­játszás és bábstúdiót. Vala­mennyi stúdióban húsz-húsz pedagógus tanul. A stúdiók tagjai elsősorban a járás is­koláiból verbuválódtak, de részt vesznek a munkában gö­döllői pedagógusok is. • Milyen gyakoriak a fog­lalkozások? — Havonta egyszer három­órás elméleti, illetve gyakor­lati foglalkozásokat rende­zünk. Itt van például a szín­játszó-irodalmi színpadstúdió tematikája. Műsor összeállítás, vers- és prózamondás, be­széd- és mozgástechnika sze­repel benne a többi között és természetesen a legkülönbö­zőbb gyakorlati foglalkozások. Az oktatók között pedig olyan neves pedagógusokat is talá­lunk, mint például Montágh Imre, a Színművészeti Főisko­la tanára. • Az esztendő végén a résztvevők kapnak valamiféle képesítést? — Mivel ez kísérleti esz­tendő, képesítést még nem adunk, de javasoljuk, hogy a legjobbak részt vehessenek jövőre a megyei stúdiók munkájában. Ha a kísérle­tünk beválik, jövőre szeret­nék újra hasonló továbbkép­zési fórumot teremteni, de akkor már olyan feltétellel, hogy aki sikeres vizsgát tesz, az működési engedélyt kap. • Távolabbi eél? — Igen, az is van. Ismerve a művelődési otthonok jelen­legi helyzetét, viszonylag ke­vés látogatóját, az is a cé­lunk, hogy az iskolai öntevé­keny művészeti munka foko­zásával ne csak résztvevő utánpótlást teremtsünk műve­lődési házaink különböző mű­vészeti csoportjai számára, ha­nem az új látogatók sok ezres tömegét is. Az a diák, akit az iskolában megtanítanak a mű­vészetek szeretetére, felnőtt korában is igényli majd a kultúrát. A gödöllői járás kezdemé­nyezése nemcsak dicséretre méltó, hanem arra is, hogy mielőbb követőkre találjon a megye más járásaiban, p. p. Csirkebusz Tízemeletes speciális csirke­buszokat szerkesztettek a sár­vári Baromfifeldolgozó Válla­lat szakemberei. A Csepel Autógyár-készítette teherautó platójára szerelt, modern de- xion elemekből összeállított emeletes ketrecekben egy-egy gépkocsival kétszer annyi ba­romfit szállíthatnak, mint az eddig alkalmazott módszerrel. A szállítási költségek szem­pontjából ez rendkívül nagy jelentőségű, mert hiszen a vállalat három megyéből évente 14 millió csirkét, ne­gyedmillió tyúkot, 330 ezer li­bát és 180 vagon házinyulat vásárol fel. Nagy előnyt je­lent az is, hogy ezekről a spe­ciális csirkebuszokról nem kell lerakni az árut: a ketrec­ből közvetlenül a feldolgozó pályára helyezhető vele a ba­romfi. Kisgépgyárában. A hatezer négyzetméter alapterületű csarnokban a motorokat a leg­korszerűbb technológiával gyártják majd. Hazánkban az alkatrészek mozgatására itt alkalmaznak először konveyor- szalagot. A csaknem 45 millió forintos beruházással megva­lósuló létesítményben másfél percenként hagyja el egy-egy motor a szalagot. A tervek sze­rint 1972 áprilisában kezdik meg az üzemszerű termelést, s még abban az esztendőben 120 millió, 1974-ben pedig már 150 millió forint értékű motort ál­lít elő két műszakban 150 dol­gozó.

Next

/
Thumbnails
Contents