Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-30 / 255. szám
1970. OKTÓBER 30., PÉNTEK ‘“&Círiap 5 Tanácskozik a megyei pártértekezlet Kocséron olyan objektív körülmények nehezítik, mint a talaj gyenge minősége, a hagyományos termelési szerkezet, amit az új közgazdasági szabályozók nem támogatnak. A járás hat termelőszövetkezete kedvezőtlen adottságú. Ezek a terület 22 százalékán gazdálkodnak és ezekben dolgozik a termelőszövetkezeti tagság 25 százaléka. Ezért ebben az esetben már nem csupán gazdasági kérdésről van szó, hanem politikai vetülete is van e problémának. A jelenlegi gazdasági ösztönzők nem biztosítanak előbbre lépési lehetőséget ezekben a gazdaságokban. Ezek a termelő- szövetkezetek nem versenyképesek. Előbbre lépésük — a felszólaló véleménye szerint — feltétlenül megkülönböztetett hitelpolitikát igényel. A járás területén jelentős azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek anyagi nehézségeiket ipari tevékenységgel vélték megoldani. Bizonyos határon belül egészséges ez a törekvés, mert növeli a termelőszövetkezel bevételi forrását és foglalkoztatási lehetőségét, túlhajtása azonban eltereli a figyelmet az alaptevékenységtől. Balázs Antal befejezésül az időjárás okozta gondokról és problémákról szólt. Elmondotta, hogy a mostoha időjárás következtében a gabonatermesztésben jelentős visszaesés következett be. Bár kenyérellátásunk biztosított, de ez csak tartalékainknak köszönhető. Az ország kenyerét azonban nem szabad a véletlenre bízni, ezért minden erőt és eszközt fel kell használni a tervezett vetésterület biztosítására. Annál is inkább, mert a gabonatermelési kedv visszaesett. Nem volt szerencsés eljárás éppen ebben a nehéz esztendőben a 30 forintos adókedvezmény megszüntetése. Oszkó Gyula, az ikSadi Ipari Műszergyár igazgatója Felszólalását Pest megye sajátos földrajzi elhelyezkedésével kezdte, amely jelentős szerepet játszik a munkaerő fokozódó mozgásában, valamint a bérek egészségtelen túllicitálásá- ban, ami az utóbbi két esztendőben megyeszerte tapasztalható. Ez a jelenség — mondotta — elsősorban tendenciájában veszétyes, mert nem az intenzív termelés, hanem a manufakturális ipar felé vonzza az embereket. Ez nemcsak ipari probléma, hanem megyei is. Az Ipari Műszergyár a negyedik ötéves tervidőszakra 45 százalékos termelésnövelést tervezett tízszázalékos létszámcsökkenéssel. Ez a terv nem volt irreális, mert jobb munkaszervezéssel, a vállalat belső erőforrásainak fokozottabb kihasználásával, valamint a korszerű technika bevezetésével elérhető lett volna. Arra azonban senki sem számított, hogy a negyedik ötéves tervidőszakra tervezett létszámcsökkenés már az idei esztendőben bekövetkezik, a vállalaton kívül álló okokból. Jelenleg ugyanis már 400 betöltetlen munkahelyet tartanak számon a gyárban, ami az összlétszám 10, százaléka. A továbbiakban az igazgató az okokról beszélt. Elmondotta többek között, hogy néhány évvel ezelőtt sikerült létrehozniuk az ország egyik legkorszerűbb könnyűfémöntödéjét. A 14 öntőgép közül azonban jelenleg műszakonként hat-hét áll, pedig anyaguk is, munkájuk is lenne, csak éppen ember nincs, aki a gépekhez álljon. A gyár öntőinek többsége ugyanis elment dolgozni a galgagyörki termelőszövetkezet öntödéjébe, ahol kétszer annyi fizetést kapnak, mint a gyárban. Itt is alumínium gyártmányokat készítenek. Az alumínium öntvény országosan hiánycikk, a termelőszövetkezet udvarán azonban egész kis hegyet tesznek ki azok az alumínium fedők, amelyek a kereskedelemben hiánycikkek, a termelőszövetkezet viszont mint alapanyagot használja fel. Oszkó Gyula még egy érdekes összehasonlítással indokolta a nagyarányú munkaerővándorlást. A gyárban a dolgozók évi átlag- keresete 21 600 forint. A szomszédos Aszódon egy esztendővel ezelőtt 64 fővel megkezdte munkáját az aszódi 4. számú tsz-közi építőipari vállalat. Ma 840 fővel dolgozik, és a dolgozók átlagkeresete eléri az évi 40 000 forintot. Elmondotta azt is, hogy a pártértekezlet szünetében beszélt a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójával, akitől megtudta, hogy a PÁÉV dolgozóinak évi átlag- keresete pedig csak 25 ezer forint. Ugyanakkor, amikor az aszódi 4. számú tsz-közi építőipari vállalat évi nettó termelése 60 millió forint, bérre 31 millió forintot fizetnek, vagyis a nettó termelés több mint 50 százalékát, addig ez az összeg a PÁEV-nél csupán 25 százalékot tesz ki. A munkaerőgondok csökkentésére bizonyos átcsoportosításokat hajtottak végre az Ipari Műszergyárban. Ennek következtében három szalagon korábban adminisztratív munkakört betöltők dolgoztak. Kérdés: kifizetődő do- log-e, hogy közgazdasági, gépipari technikummal, vagy éppen könyvelői képzettséggel rendelkezők betanított munkási munkakörben tevékenykedjenek. Ez csupán kényszerű megoldás lehet — fejezte be felszólalását Oszkó Gyula. P ley er János né, a Csepel Autógyár autó-villanyszerelője Felszólalásában elsősorban a nők helyzetével foglalkozott. Elmondotta, hogy a Csepel Autógyárban mintegy 3500 nő dolgozik és ezek közül kétezren közvetlenül a termelőmunkában vesznek részt. Munkájukat lelkiismeretesen és fegyelmezetten végzik. A továbbiakban beszámolt arról, hogy az utóbbi időben jelentős javulás tapasztalható a női munka megbecsülésében. Míg 1968-ban a férfidolgozók átlagbére 4,1 százalékkal, addig a nőké 10,6 százalékkal emelkedett. Ugyancsak növekedett a nők átlagórabére is. 1967-ben 7,87 forint, 1970-ben pedig 8 forint 74 fillér volt ez az összeg. Ezek az eredmények azonban még nem jelentik azt, hogy alapvetően megváltozott volna a nők helyzete. Az elkövetkező időkben még fokozottabban kell törekedni arra, hogy tovább könnyítsék a dolgozó nők, elsősorban a dolgozó anyák helyzetét. Felszólalásának második részében a gyár munkaerőgondjairól beszélt, elmondva azt, hogy a Csepel Autógyár kedvezőtlenebb helyzteben van a hozzá hasonló más gyáraknál. Pestről csak többszöri átszállással érhető el a gyár, ugyanakkor mégis Pest határain belül van. Korábban tízszázalékos utazási pótlékot kaptak a dolgozók, ez azonban megszűnt. A gyár csak egyenlő esélyekkel lehet versenyképes a többi gyárral — mondotta. — Ezt az egyenlő esély megvalósítását segítené elő, ha a 44 órás munkahét bizonyos átcsoportosításával bevezethetnék a szabad szombatokat, ez mindenképpen kedvezően hatna a munkaerőgondok csökkenésére, valamint a nődolgozók életkörülményeinek javítására — mondotta befejezésül Pleyer Jánosné. A párlértekezleten ebédszünet előtt utolsóként szólalt fel Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Felszólalására későbbi lapszámunkban visszatérünk. Ebédszünet után a pártértekezlet folytatta a vitát. A pártértekezlet délutáni ülése Antalfia Jenőnek, a mandátumvizsgáló bizottság elnökének jelentésével kezdődött. A pártértekezlet a jelentést tudomásul vette, majd dr. Vámosi Erzsébet elnökletével tovább folytatta munkáját. Mizser József, az Örkényi Béke Szakszövetkezet elnöke Hozzászólásában elsősorban a da- basi járás mező- gazdaságának alakulásával foglalkozott. Elmondotta, hogy a járás területének nagyrésze futóhomok, egy része pedig szikes terület. Ez a mostoha természeti körülmény alaposan megnehezítette a gazdaságok munkáját, ha gazdaságos termelést kívántak folytan!. Dicséretes eredmény, hogy a járásban egyetlen tsz sem zárta veszteséggel az elmúlt gazdasági évet. A termelőszövetkezetek árbevétele az 1966-os évi 140 millió forintról 1969-re 484 millió forintra növekedett. Ugyanakkor a közös vagyon 260 millió forintról 506 millió forintra emelkedett. Ezt a jelentős fejlődési a gazdaságok elsősorban saját erejükből érték el, bizonyítja ezt az a tény is, hogy jelentősen csökkent ez idő alatt a bankhitelek mértéke. A termelőszövetkezeteken kívül a dabasi járásban tíz szakszövetkezet működik, több mint 42 ezer katasztrális holdon. Ezek a gazdaságok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, és az elmúlt esztendők során megteremtették a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit. Tiszta vagyonuk 165 millió forint, beruházott vagyonuk pedig szintén meghaladja a százmilliót. Tagságuk többsége már maga kívánja az előbbrelépést. Ennek elősegítése érdekében máris különböző intézkedések történtek. Az Örkényi Haladás Termelőszövetkezet és az ugyancsak Örkényi Béke Szakszövetkezet 320 férőhelyes szakosított szarvasmarhatelep létesítésére kötött szerződést. A jövő útja, hogy ezek a gazdaságok vagy egyesülnek a termelőszövetkezetekkel, vagy pedig önálló termelőszövetkezetekké alakulnak át. Mizser József befejezésül a Béke Szakszövetkezet munkájáról szólott. Elmondta többek között, hogy ma már a gazdaságban négy brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért és példájuk magával ragadta a szakszövetkezet szinte valamennyi tagját. Ennek köszönhető például, hogy elfogadták a dányi Magvető Termelőszövetkezet kongresszusi versenyfelhívását, csatlakoztak hozzá, s az egész tagság nevében ezúton ígéri a pártértekezletnek, hogy vállalásukat időben teljesítik. Egyben javasolta, hogy a kongresszusi verseny értékelésénél ne csak a mennyiséget vegyék majd figyelembe, hanem az elvégzett munka minőségét is. Dr. Dobrai Lajos, a Ráckevei Járási Pártbizottság első titkára Felszólalását annak megállapításával kezdte, hogy a központi és megyei intézkedések az elmúlt esztendők során kedvezően alakították a ráckevei járás életét. Ennek ellenére még ma is sok gondjuk és problémájuk van. A ráckevei járás fejlett ipara mellett intenzív mezőgazdasággal rendelkezik. Ugyanakkor most alakul üdülőövezetté. Mindez meglevő gondjaik és problémáik forrása. Az elmúlt esztendők során a ráckevei járás lakossága 16 ezer fővel, azaz 22 százalékkal növekedett. A foglalkoztatottság eléri a 60 százalékot, ami azt jelenti, hogy szinte valamennyi munkaképes férfi és nő dolgozik. Az ipari munkások aránya a járás területén 50 százalékos. Mintegy 30 ezer bejáró dolgozót tartanak számon. Budapest agglomerációs övezetéhez a járás hat községe tartozik, 55 ezer lakossal. Érthető, ha a legtöbb megoldatlan probléma ezekben a községekben található. A felszólaló csupán a legkirívóbbakat említette meg. így például azt, hogy ezekben a községekben egy tanteremre 61 gyerek jut az általános iskolákban, vagy ezer lakosra mindössze 16 óvodai férőhely, ami ugyancsak a kommunális elmaradottságot mutatja: egy boltra két és félszer több lakos jut, mint amennyi az országos átlag. Bár az elmúlt esztendők során 2200 lakás épült, a lakásépítéssel azonban nem tartottak-lépést a járulékos beruházások. Felszólalásának második részében dr. Dobrai Lajos a ráckevei Duna-ág üdülőövezetté fejlesztésének gondjaival foglalkozott. Elmondotta, hogy ez a táj természeti és közgazdasági adottságainál fogva alkalmas arra, hogy a budapesti munkások tízezrei találjanak itt kikapcsolódást és felüdülést a heti fárasztó munka után. A legközelebbi cél a partmenti sávok üdülőjeliegű hasznosítása, amely lehetővé tenné, hogy mintegy százezer ember vehesse birtokába pihenés céljára ezt a területet. Ez a nagyszabású program azonban — hangsúlyozta dr. Dobrai Lajos — semmiképpen sem terhelheti a járás törzslakosságát. Ugyanakkor a program valóra váltása megváltoztatja az egész járás arculatát, meghatározza a további ipartelepítés lehetőségeit, a mezőgazdaság fejlesztésének irányát, a kereskedelmi hálózat bővítésének szükségességét és így tovább. Hogy mindez összhangban legyen a járás fejlődésével, egy esztendőn belül elkészül e táj regionális terve — fejezte be hozzászólását a Ráckevei Járási Pártbizottság első titkára. Rakusz József, a toki Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke Felszólalásának bevezetői ében hangsúlyozta: döntő fontosságú feladat, hogy a mezőgazdaságon belül a termelés, a feldolgozás és az értékesítés szoros kapcsolata jöjjön létre. Az utóbbi időben azonban ezek elszakadtak egymástól. Ezen változtatni kell. Hogy miként, arról elsősorban a toki Egyetértés Termelőszövetkezet munkája kapcsán szólt Rakusz József. A termeléssel kapcsolatban csupán annyit mondott, hogy örömmel jelentheti a megyei pártértekezlet résztvevőinek, miszerint a gazdaság dolgozói a tegnapi nap során befejezték 1050 hold őszi vetését. A feldolgozás tekintetében a gazdaságban már több értékes kezdeményezés született az elmúlt esztendőkben. Mindez bizonyítja, hogy a gazdaság vezetése és tagsága egyetért azokkal a serkentő felhívásokkal, amelyek sürgetik a feldolgozás kiszélesítését. Ugyanakkor Ralkusz József hangsúlyozta, hogy továbbra is az élelmiszeripari üzemek kezében kell, hogy maradjon a feldolgozás legnagyobb es legjelentősebb része. Amire viszont a jelenleginél lényegesen nagyobb gondot kellene fordítani az, hogy olyan kapcsolat alakuljon ki a termelők és a feldolgozó üzemek között, amelyben a termelő megközelítően egyenrangú partnernek számít. Ez ugyanis jelenleg még korántsincs így. A mezőgazdaságnak a szőlő-, gyümölcs-, valamint a zöldségtermesztés a legkritikusabb területe. Érthető, ha a legszorosabb összefogásnak ezen a területen kell kialakulnia. Ha ennek kapcsán komoly- lépések nem történnek az elkövetkező időszakban —, hangsúlyozta Rakusz József —■, néhány esztendő múlva nagyon rossz kilátásoknak nézhetünk elébe. Értékesítés tekintetében arról az ellentétről szólt, amely a termelés és az értékesítés között egyre nagyobb mértékben megtalálható. A termelő, érthető módon, arra törekszik, hogy minél kevesebb termékféleséget minél nagyobb mennyiségben, azaz a korszerű gépesítés igénybevételével állítson elő, mert csaik így csökkentheti a termelés önköltségét. A vásárló ugyanakkor egy üzletben szeretne megvásárolni lehetőleg minél több árut. A termelőszövetkezetek által létesített üzletekben ez az ellentét okozza a legnagyobb problémákat: hogyan elégítsék ki saját termelési profiljukon belül a vásárlók széles igényeit A cél — hangsúlyozta Rakusz József — továbbra is az kell, hogy maradjon, hogy ezt az igényt elsősorban az állami és szövetkezeti kereskedelem a maga nagy volumenű és kiterjedt üzlethálózatával elégítse ki, o termelőszövetkezetek pedig a maguk lehetőségein belül segítsenek be ebbe a munkába. Az ellentét természetszerűen nemcsak a termelő és a vásárló, hanem a termelő és a felvásárló között is megtalálható — mondotta beszéde további részében Rakusz József. S hogy ez az ellentét milyen jelentős problémákat szül, annak bizonyítására megint csak a toki gazdaság példáját idézte. A gazdaságnak 401 hold őszibarackosa és 140 hold csemege- szőlője van. A kiváló minőségű csemegeszőlőből 23 vagonnal exportáltak. Ezért a kiváló minőségű szőlőért azonban a Nagyvá- sártelepen csupán 3 forintot kínáltak kilónként a gazdaságnak. Csemegeszőlőt ma is tudnának szállítani a Nagy vásártelepre, de azért nem teszik, mert lényegesen jobban járnak, ha a Borforgalmi Vállalatnak adják el, amely kilónként 4 forintot fizet ezért a szőlőért. Ezért a visszás helyzetért értelemszerűen a termelőket okolják a piacokon a háziasszonyok, pedig az idézett példából is kitűnik, hogy nem a termelő látja hasznát a magasabb piaci árnak, hanem a haszon jelentős részét a közbeeső kereskedelem viszi el. Felszólalásának befejező részében azokról a nézetekről szólt, amelyek egyértelműen elítélik a termelőszövetkezetek kiegészítő üzemági tevékenységét. Mt is elítéljük azokat — mondotta —, akik lehetővé teszik, hogy munka nélkül, ügyeskedéssel a szocialista erkölcsöt sértő módon járjanak el, ezekkel szemben erélyesen fel kell lépni. De ezekkel együtt elítélni azokat, akik becsületes kiegészítő üzemági tevékenységet folytatnak és annak hasznát elsősorban a mezőgazdaság továbbfejlesztésére fordítják, nagyon helytelen dolog. Hajdú Elemér, a megyei pártiskola igazgatója Hajdú Elemér felszólalásának első részében a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulási lehetőségeivel foglalkozott. Elmondotta, hogy a fizikai dolgozók gyermekei elsősorban a főiskolákra, egyetemekre történő jelentkezéseknél, nem egyenlő eséllyel startolnak az értelmiségiek és más kategóriájúak gyermekeivel szemben. 1966-ban még csak a gimnáziumokban csökkent a fizikai dolgozók gyermekeinek a száma, ez a csökkenés azonban ma már az egyetemeken is tapasztalható, így például az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az elmúlt nyolc esztendő során mintegy 20 százalékkal csökkent a fizikai dolgozók gyermekeinek száma. Bár az utóbbi két esztendő során bizonyos intézkedések történtek, ezeknek a gyerekeknek a fokozottabb felkészítése érdekében, ennek az előkészítő munkának azonban nem csupán az egyetemi felvételit megelőző néhány hónap alatt kell megnyilvánulnia, hanem már legalább a középiskola első osztályától kezdődően. A továbbiakban arról szólt, hogy a jelenlegi egyetemi felvételi rendszer gyakorlatilag a tanulmányi eredményeket méri, és kevesebb súlyt helyez a tehetségekre, a hajlamra, az elhivatottságra. Jobban kellene bíznunk a tehetségekben — hangsúlyozta a felszólaló —, még akkor is, ha esetleg néhány pont hátrányban vannak az értelmiségi szülők gyermekeivel. Felszólalásának befejező részében a szocialista közgondolkodás kialakításának fokozottabb erősítéséről szólt. Hangsúlyozta, hogy az elkövetkező időben hatékonyabb politikai munkára lesz szükség ahhoz, hogy ezen a területen is előbbre léphessünk. Viták, széles
