Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-24 / 250. szám
1970. OKTÓBER 24., SZOMBAT "%/£iirf«P 3 Nyissuk ki a „második” éléskamrát is Befejeződött a tsz-ek és háztáji gazdaságok együttműködésének NEB-vizsgálata ban használatos műtrágya- és növényvédőszer-ellátás javult. Előfordul azonban, hogy a választék kicsi, és főleg drágább szerek kaphatók. Végül a Pest megyei NEB a következő javaslatokkal élt: A tsz területi szövetségek gyűjtsék össze a háztáji gazdaságokra vonatkozó rendelé- teket és azokat megfelelő magyarázatokkal és gazdaságos számításokkal füzetek formájában adják ki. A nagyüzemek a téli hónapokban indítsanak ismeretterjesztő tanfolyamokat, ahol a háztáji gazdálkodás technikáját tanítják. A tsz-szövetségek tegyék érdekeltté a háztáji agronó- musokat és tsz-vezetőket a háztáji árutermelés fokozásában. Meg kell bízni a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézetet, hogy a különféle adottságoknak megfelelő kis erő- és. munkagépeket dolgozzanak ki. Az OTP vegye fel részlet- vásárlási listájára a mezőgazdasági kisgépeket is. Az ÁFÉSZ-ek fejlesszék üzlethálózatúkat és alakítsanak ki gazda-boltokat, ahol a tsz- tagok a kisgépeket, szerszámokat, vetőmagokat, műtrágya és növényvédő szereket megvásárolhatják. A termelő- szövetkezetek segítsenek a háztáji porták korszerűsítésében, az istállók modernizálá-* sában és adjanak meg továbbra is minden kedvezményt a háztáji termelés növelésére. A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság összefoglaló jelentését az illetékeseknek felterjesztette, mi pedig reméljük, hogy a tanácsok . és javaslatok megfogadásával a nagyüzemi mezőgazdaságok hatalmas, kamrája mellett a kisebb, a háztájié is kinyílik és egyre több árut ad a lakosságnak. Szűts Dénes KONGRESSZUSI VERSENYBEN A kéttized Üresek az irodák a Május 1. Ruhagyár ceglédi telepén. Szűcs Lajos telepvezető villámmegbeszélést tart a műszakiakkal a folyosón, a párttitkár lenn van valamelyik műhelyben, Petró Józsefné szb-titkár pedig kísérőket biztosít az üzemlátogatásra érkezett iskolások mellé. A nyitott műhelyajtókon ki- hallatszik a villanyvarrógépek egyhangú zümmögése. Vénasszonyok nyara, szorgos hétköznap délelőtt. Lepésben a divattal — El is kél a szorgalom — mondja a telepvezető — másképp nem tudnánk lépést’ tartani a piac igényeivel. Az az idő, amikor öt-tízezer darabos — meg ennél is nagyobb szériákat gyártottunk egy-egy konfekciókabátból, már a múlté. Manapság százötvenkétszáz darab készül egy fazonból, minden nap más munka kerül a szalagokra. Az átállás pedig zökkenőkkel jár, amit csak szorgalommal, nagy pontossággal és összeszokottsággal tudunk kivédeni. Szerencsére dolgozóink megértették, hogy a visszaesés, a termelés átmeneti csökkenése nemcsak a népgazdaságnak káros — hanem a saját zsebüknek is. Igyekeznek is minél simábban végrehajtani az átállásokat. Ezt a törekvésüket jól segíti a kongresszusi munkaverseny. — Mennyi a gyáregység idei termelési terve? — Százhatvanmillió forint. Ennek teljesítése sok erőfeszítést követel, mert o normáink szorosak, termékeink munkaigényesek: kizárólag felsőruházati cikkeket gyártunk, a legújabb divattá gyermek-, női és férfikabátokat, ballonokat, női kosztümöket. „Megtalálom a számításomat“ Túri Gáborné varrodai gépész — köznyelven: varrónő — húsz esztendeje dolgozik a gyárban, ez az első munkahelye. Mi tartja itt? — Először is a légkör; jó a kollektíva a 49-es szalagon. Harmincnyolcán vagyunk — két brigádban —, harminchat nő, két férfi. — A művezető, persze, férfi — vetem közbe, kissé epésen. Turiné nem veszi a lapot: — Férfi, és nagyon rendes ember. Nemcsak a munkát beszéli meg velünk, de a jutalmazást is. — Azt például, hogy ki kapjon prémiumot? — Igen, és azt is, hogy mennyit. Nálunk ugyanis nincs egyenlősdi, sem a bérezésben, sem a jutalmazásban! Ki mennyit és hogyan dolgozik, aszerint kap órabért, prémiumot. — ön például mennyit keres? — Ez a másik dolog, ami ideköt: megtalálom az anyagi számításomat. Az átlagkeresetem 1800 forint; ehhez hol egy kis prémium jön, hol versenyjutalom, ilyenkor eléri a kétezeregyszázat is. — Hogy állnak a kongresz- szusi versenyben? Jókedvűen kiigazít: — Nem állunk, haladunk! A harmadik szakaszt például 103,2 százalékra teljesítettük. Petró Józsefné közbeszól: — A kongresszusi versenyt négy szakaszra osztottuk, és minden szakaszban kitűztük a célfeladatokat. A harmadik szakasz szeptember 30- ával zárult, a 49-es szalagnak 103 százalékot kellett elérnie. Ezt 0,2 százalékkal túlteljesítette, Ne becsülje le ezt a kéttizedet — mondja meggyőzően, noha egy szót sem szóltam —, ez nálunk ma ér annyit, mint tizenöt évvel ezelőtt a tíz-húsz százalékos túlteljesítés! — Nekem is elhiheti — csatlakozik hozzá Túri Gáborné —, mert én sztahanovista, meg élmunkás is voltam, mielőtt a könnyűipar kiváló dolgozója lettem. Mondhatom, az A nemszeretem munka — KISASSZONY, egy duplát kérek! — Mi kell? — kapja fel a fejét a kisasszony, aki a sarokban a falat támasztva tré- csel valakivel. — Egy duplát kérek — mondom újfent, de a kisasszony most már nem válaszol, elkín- zott arccal vonszolja magát oda a pulthoz, ahol a kávét csapolják az ördöngős masinából. Arcán unalom és megvetés, kiábrándultság és méltatlankodás is egyben, hogy nem hagyják, soha nem hagyják békén azok a nyomorult vendégek. Felnéz a magasba a falakra. Arcán nem a megelégedettség, hogy már mennyit, hanem a fejvakaró méreg, hogy még mennyit — így üldögél az árnyékban az az építőmunkás, akit a frász kerülget minden hét elején, hogy újra kezdődik a meló. Nem ír: viaskodik. Ügy ül az íróasztal felett és úgy nézi az árkus íveket maga előtt, mint Botond nézhette Bizánc kapuját. Csak buzogány helyett golyóstoll van előtte és a bizánci kapu helyett kimutatások papírból. És isten, valamint az összes hivatali szentek a megmondhatói, mennyivel erősebbek a papírkimutatások, mint egy bármilyen „bizánci” kapu. Nem kell nagy emberismeret hozzá, hogy bárki megállapíthassa, nem szereti, amit csinál. Nem szereti a munkáját a presszós kisasszony, nem a kőműves; ki nem állhatja a munkáját a hivatal dolgozója; s .tudok orvosról, aki unja mesterségét, sőt színészt, aki úgy jár be a próbákra, mint alagsori iktatóba hajdan a mindig fenékbe rúgott aktakukac. Félős undorral. És higgyék el nekem, a kellemetlen kiszolgálás, a megrepedt falak, a hadaró színész, a lélektelen orvos vagy a morcos ügyintézés nem általában és legkevésbé általában az építőmunkások, az orvosok, vagy felszolgálónők hibája — hanem csak azoké, akik nem szeretik a munkájukat. Nem szeretik, amit csinálnak, de csinálják; vagy lustaságból, hogy máshol folytassák életüket, vágy a tehetetlenségi nyomaték viszi őket, avagy egyszerűen anyagi megfontolások teszik tönkre őket is, s a velük hivatalból érintkező embereket is. Hogy mennyien vannak? NEM LEHET TUDNI, nincs ilyesmiről statisztika. Mindenesetre nem kevesen vannak, akik így kezdik a válaszukat : „... ha újra kezdhetném az életemet, hát ezt nem...” Persze, senki nem tiltja, hogy újra kezdjék az életüket, de nem teszik, mert nem tudják, nem is akarják és nem is ösztönzik őket. Ugyanakkor mégsincsenek olyan sokan, mint gondolnánk — sokkal kevesebben vannak, mintsem hatásuk nyomán vélni lehetne. De hát egy üzletben elég egyetlen citrom arcú és lelkű eladó, hogy — csekk ide, csekk oda — még a reklámplakátokról is leher- vassza a mosolyt. Elég látni egyetlen építőmunkást, amint ott darvadozik az árnyékban, elég egyetlen szerelő az új házban, aki csak „odakeni” a vezetékeket, hogy levonjuk a következtetést — ilyen, kérem, nálunk az építőipar. És persze, nem is csak egy van! Tudom, messze még az idő, amikor a tudomány, a technika, s a szellemi-jellemi nevelés nyomán minden '.mber számára szükségszerű és boldogító lesz a munka. Sőt azt is tudom, hogy talán soha el nem jön az az idő, hogy minden ember számára, vagy minden munka az ember számára a boldogság netovábbját, a kielégülés magas fokát jelentse. Igaz, ma is vannak már és mind többen vannak, akik azt csinálják, amit szeretnek, pontosabban azt csinálhatják, amire kedvük, tehetségük van, vagy legalábbis olyat, ami közel esik érdeklődési körükhöz, alkatukhoz. Ám az is tény, hogy a becsületes munka, avagy a munka becsülete még mindig kevesebb súlyt, nyomatéket kap egész társadalmi nevelésünkben, mint ahogy az szükségeltetne. A robot végezhet emberi munkát, de az ember nem képes még rövidebb távon sem robotként dolgozni. A végzett vagy végzendő munka szépségét, vagy ha az éppen nehéz, akkor célszerűségét, társadalmi fontosságát megmutatni, értelmét megmagyarázni — a vezetők feladata lenne. És az is, hogy emberséges módon, éppen az ember érdekében a jelenlegi munkáját ellátni nem képes, azt szeretni nem tudó és nem is akaró dolgozókat átirányítsák oda, ahol önmaguk s a társadalom számára is hasznosabb tevékenységük. HOGY EZ UTÓPIA? Az is, de személyzeti munka is. Nem lenne szabad hagyni, hogy egy ember egész életét boldogtalanná tegye restségéből, tehetetlenségéből vagy anyagi megfontolásból, s nem szabad, hogy egy ilyen ember megkeserítse tízek és százak, esetleg ezrek életét. Mert azt mindig elfelejtjük, hogy a „legkisebb” beosztás is az életben messze gyűrődző társadalmi konzekvenciákat von maga után. Az egy ember ügye e konzekvenciák nyomán válik közüggyé. Gyurkő Géza utóbbit volt nehezebb elérni. Nőttek a minőségi követelmények, szorosak a normák. Igaz, hogy több a pénz is. — Az pedig elkél olyan helyen, ahol új házat építettek, ugye Irénke? — toldja meg a szólt Petró Józsefné. — Meglesz a csillárom <— újságolja boldogan Turiné az szb-titkárnőnek —: Névnapi ajándékba kapom, a brigád tagjaitól. Mert nálunk — fordul hozzám — ez a szokás: megünnepeljük a névnapokat. Az a húsz forint senkit nem vág a földhöz, az ünnepeltnek meg nagy örömet szereznek vele. Rangot is jelent, nemcsak pénzt Zelenka Istvánná a gépállomás irodáját hagyta ott a gyárért tizennégy évvel ezelőtt. — A keresetem is több itt, meg több a nő is: jobban érzem magam közöttük — magyarázza. Az alapkeresete 1900 forint, de inkább 2100-at visz haza, mint kevesebbet. Szép-, temberben például 2300 forintot kapott. Ekkor fizették ki a II. versenyszakasz jutalmát: tízezer forintot osztott szét a szalag dolgozói kör zött az ötös bizottság. Az ő szalagjukon — a 63- ason — tegnap férfi habszivacskabátok készültek, ma gyermekbundákra álltak át. Hogy ő mit csinál? Stircelő: géppel tűzi le a kabátok fazonját, elejét. A tizenhat szalag közül csak nyolc szalag teljesítette a verseny célfeladatait. Az övék a legjobbak között volt. Magam sem szeretem a nagy szavakat, a munkásasszonyok még keyésbé. Egy kicsit elfogódottan kérdezem tehát: — Van visszhangja itt a ver senyértékelésnek ? — Van bizony, már csak azért is, mert bemondják az eredményt a hangos híradóban — válaszolja szellemesen, majd komolyra fordítja a szót: — Az egész műszak beszélt róla, hogy a 63-as szalag három tizedet „rávert” a tervre. Tudja, nem tagadjuk: jól jön az ilyen pénz, de a rang, az erkölcsi elismerés se kutya. Apróság, de.„ Egy kis szoba előtt megtorpanok: a fali mosdókagyló fölé — vízcsap helyett —< szifonfejet szereltek. Nyomjam csak meg — biztat az szb-titkár, igazi szódavíz jön belőle: védőital, önkiszolgáló módszerrel. A nyári hónapokban csipkeszörpöt adnak a dolgozóknak, egész évben pedig szódavizet. Tulajdonképpen apróság az egész, mondogatom magamnak, miközben búcsúzom a gyár vezetőitől, megnyomom a csapot, jön a szódavíz, na és? Csakhogy én emlékszem azokra az időkre, amikor még az ásványvizet is poharanként méricskéltük a meleg munkahelyeken, nehogy a hónap közepére túllépjük a „keretet”. .. Nyíri Éva Importált ELEKTROMOS MASSZÍROZÓGÉP érkezett a FŐriiost ^KERAVILI^ szaküzleteibe. Ara: 300 Ft Bp. VII., Rákóczi út 30. Vidékre csomagküldő szolgálat: Bp. V., Kossuth L u. 2. sz. Mint már augusztusban jeleztük, a tsz-ek és háztáji gazdaságok együttműködéséről országos vizsgálat kezdődött. Pest 'megyében a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a napokban fejezte be vizsgálatát, amelyben rendkívül érdekes megállapításokat téve, fontos javaslatokkal élt. A Pest megyei NEB megállapította, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése után kiadott, a háztáji gazdálkodást erősítő rendeletek pozitív változásokat hoztak. A megye termelőszövetkezetei iparkodnak a forgó gazdálkodás figyelembevételével a lakóhelyhez közel, jó minőségű földet biztosítani a háztáji részére. Üj jelenség, hogy a köztes termelés biztosítására olyan területet adnak ki háztáji földként, amely az előző években nem lett gyomirtózva. A tsz-ekben a szükséges minőségi vetőmagvakat, védekező szereket térítés ellenében biztosítják a tsz-tagoknak. A termények szállítását elvégzik, bár egyes helyeken a költségeket meg kell téríteni. A háztáji gazdaságok főleg az élő állatot, baromfit, tojást a tsz-ek révén értékesítik. Az értékesítés után járó felár elosztása 50— 50 százalékos arányban történik, de akad, ahol a felárat az árut átadó tsz-tagok között teljes egészében felosztják. Az állattartással foglalkozó tsz- tagok részére — csekély kivétellel — szálas- és abraktakarmányt biztosítanak. Legtöbb helyen, saját tenyésztésből vagy az állatforgalmi vállalat útján biztosítják a szükséges hízónak valót, a naposcsibét, kacsát vagy libát. Némely tsz-ben kedvezményesen darálnak a tagoknak, vagy pedig csereterménnyél elégítik ki a tagság daraszükségletét. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a háztáji gazdaságoknak különféle tápokat és kéveréktaikarmányo- kat ad. Általánosan tehát megállapítható, hogy megyénk 'termelőszövetkezetei igyekeznek a háztáji gazdaságoknak segíteni. Hiba azonban, hogy a háztáji bizottságok megalakultak ugyan, de tevékenységük legnagyobb részt kimerül a háztáji földek kiosztásában. A háztáji agronómus munkája is formális. Az állattartásnál legfeljebb az állatorvos ad egészségügyi tanácsokat. Legtöbb helyen a tervekben szerepeltetik a háztáji termel- vényeket, de hogy ezek termelését milyen mértékben teljesítik, azt senki sem kéri számon. Találhatunk viszont olyan gazdaságokat is, ahol a háztáji termeléshez szükséges anyagok, takarmányok biztosítását is betervezik. Nem jó azonban, ahogyan a munkaerővel gazdálkodnak. A termelőszövetkezetekben akad olyan időszak, amikor gondot okoz a tagság foglalkoztatása, de ezt inkább kiegészítő üzemekben oldják meg, ahelyett, hogy a régi istállókat rendbehoznák, és a tagságot állattartásra ösztönöznék. Az állattenyésztésről A NEB jelentése hangsúlyozza, hogy lassan, de kedvezően fejlődik a háztáji gazdaságok állattenyésztése. Két év alatt 3,3%-kal nőtt a háztáji tehenek száma. Ugyancsak több kocát tartanak a háztájiban, és ezt elősegítette a takarmányok szabad forgalmazása, valamint az üzemi kooperációs formák kialakulása. A juhtartást a legeltetési lehetőségek korlátozása befolyásolja. A baromfitenyésztés kedvezően alakul, mert a folyamatos alapanyagellátás a termelést zavartalanná teszi. Meg kell azonban állapítani, hogy a háztáji és magánosok igényeit csak 60— 70 százalékban elégítették ki. A háztáji gazdaságok a szarvasmarha-utánpótlás alapanyagát a vemhesüsző-akció keretén bélül kapják. Az igények jóval nagyobbak, mint amennyit az állatforgalmi vállalat adni tud. A háztáji gazdaságok állat- állományának elhelyezése talán a legsúlyosabb gond. Az állatokat régi istállókban, ólakban, régi módszerekkel tartják. A tartási körülmények tehát korszerűsítésre szorulnak. A kertészeti termelés visszaesése Az utóbbi években a háztáji gazdaságok kertészeti termelése jelentősen visszaesett, s az utóbbi három évben 20 —25 százalékot csökkent. Ennek oka a tagság elöregedése, az ültetvények kézi erővel való művelése, a szerves- anyagutánpótlás elégtelensége, a szakszerű növényvédelem hiánya és a szőlő-gyümölcsösök kiöregedése. A szőlők és gyümölcsösök termő állapota megyei szinten rossz, jelenleg 50—60 százalékos. A zöldségfélék háztáji termelése azért is fontos lenne, mert évente kb. 1500 vagonnyit termelnek, és ebből 600 vagont értékesítenek. A megye lakosságának jobb ellátására növelni kellene a háztáji zöldségtermelést. Gyümölcsből jelenleg még a megye össztermelésének 60—62 százalékát a háztáji és kisegítő gazdaságok adják. Sajnos, nem megoldott a csonthéjasok értékesítése, a területek termőerejének fenntartása, a gyümölcsösök felújítása. A háztáji, gazdaságok, .termékeinek értékesítését a . termékforgalmazás új rendje, kedvező irányban befolyásolta. Az új termékértékesítési rendszer előnyeivel élve több tsz-ben, mint például a bugyi Tessedik Sámuel és az inár- csi Március 21. tsz-eknél a háztáji termékeket is a gazdaság elárusító helyein értékesítik. A hernádi Március 15. Tsz a háztájiban hizlalt sertéseket megveszi, és kilónként egy forinttal többet fizet a hivatalos felvásárlási árnál. Az egyes vállalatok részére történő értékesítésnél elsősorban a szabadpiaci árak ingadozásai miatt nagymérvű a változás. Viszonylag egyenletes a bor, a tej, a vágóállat- kínálait és a felvásárlás is. A legtöbb panasz az ÁFÉSZ-ek felvásárlására merült fel. A háztáji tej felvásárlása 1968- hoz viszonyítva 30 százalékkal emelkedett, annak ellenére, hogy a tehénállomány nem nőtt ilyen arányban, A termelők többsége ma már nem házal a tejjel, hanem egy tételben átadja a tejiparnak. A termelést segítő akciók 1970 első félévében az állatforgalmi vállalat 876 darab vemhes üszőt helyezett ki a háztáji gazdaságokba és az év végéig még további 600 állatot kihelyez. Ez jelentősen több, mint amit az elmúlt években tudott adni. Kocából ötszörös mennyiséget, összesen 2552-t ad a háztáji gazdaságokba. Az akció sikerét veszélyezteti viszont, hogy egyes esetekben a vállalat nem szállítja le az igényelt meny- nyiséget, mint például a nagy- kátai járásban, ahol 800 darab vemhes koca helyett csak 250-et adtak. A ceglédi járásban is hiányosan elégítették ki a háztáji gazdaságok igényeit. A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelentésében különösen hangsúlyozza a háztáji gazdaságok gépekkel való ellátásának fontosságát. Megállapították, hogy gépekben csekély a választék és a gépek drágák. Egyes kisüzemi növényvédelmi gépek tartósan a hiánycikkekhez tartoznak. A háztáji gazdaságok
