Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-17 / 244. szám
19*0. OKTOBER 17., SZOMBAT rear MEcrei vMíl'WöP PÁRTÉRTEKEZLETEK Nagykörös Új arcot ölt a 600 éves város Tegnap tartották küldöttértekezletüket Nagykőrös kommunistái. A városi művelődési központban megtartott tanácskozáson megjelent Arató Jenő, a Pest megyei Párt- bizottság tagja, a munkásőrség megyei parancsnoka. A városi pártbizottság írásos beszámolóját Takács Jenő, a városi pártbizottság titkára terjesztette elő, s mondott hozzá szóbeli kiegészítést. A beszámoló híven tükrözte a több mint hatszáz éves város életének elmúlt négy esztendejét s jelölte meg az elkövetkező ^ esztendők legfontosabb feladatait. „Már a IX. kongresszusra készülve megállapíthattuk — hangzott a beszámoló —, hogy a város jellegét a mindinkább fejlődő ipar határozza meg és a foglalkoztatottak többsége is az iparban dolgozik. Azóta ez a folyamat folytatódott és Nagykőrös mező- gazdaságának jelentős fejlődése ellenére a város helyzetét a gyorsan fejlődő ipar határozza meg. A nagykőrösi ipari üzemek száma tovább nőtt. Üjra megkezdte működését a téglagyár, két AKÖV-telep létesült, letelepült a Trafó Ktsz, az akkor még szükség elhelyezésben induló Irodagép- technikai Vállalat beköltözött új épületébe és az elmúlt hónapokban megkezdte működését a Javító-Szerelő Vállalat is. Mégis: a városi ipari termelését változatlanul az élelmiszeripar, elsősorban a konr zervgyár termelése dönti el, mivel ez az iparág foglalkoztatja az ipari munkások mintegy hatvan százalékát és állítja elő a termelési érték hatvan százalékát. 1966-hoz hasonlítva 1969- íe a város összes ipari jellegű üzemének termelése ötven százalékkal nőtt és meghaladta a másfél milliárd forintot. A termelésnövekedés fele létszámnövekedésből — ma másfél ezerrel több az ipari dolgozó, mint négy esztendővel ezelőtt —, fele pedig a termelékenység emelkedéséből ered.” Ha nem is volt ilyen nagymértékű a város mezőgazdaságának fejlődése, az előbbre- lépés azonban ebben a tekintetben is bíztató. Nemcsak azért, mert a huszonnégyezer holdon gazdálkodó hat termelőszövetkezet tagságának jövedelme az 1966. évi huszon- kétmillióról 1969-ben már harminchárommillióra emelkedett, hanem azért is, mert ezek a közös gazdaságok egyre nagyobb részt vállaltak a város ellátásában. Ma már a termelőszövetkezetek tizenegy üzlettel segítik a lakosság jobb áruellátását. Ezzel a város üzleteinek száma hetvenhétre emelkedett, Az elmúlt négy esztendő fejlődése természetesen nemcsak a város iparában és mezőgazdaságában volt számottevő, maga a város is szebb lett, gazdagabb lett, városiasabb, mint volt négy esztendővel ezelőtt. Ez nemcsak an- ,nak eredménye, hogy közel százhuszonötmillió forintot fordítottak különböző beruházásokra, hanem annak is, hogy maga a lakosság csaknem tízmillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá Nagykőrös fejlődéséhez. „A harmadik ötéves terv időszakára hétszázhetvenhét lakás építését terveztük — állapította meg a pártbizottság beszámolója —, s ez év végéig a városban kilencszázki- lencvenhat lakás épül fel. A lakásépítkezést jelentősen elősegítette a pártbizottság és a tanács közös határozata, amelyben szisztematikusan törekedtünk a város építőipari kapacitásának növelésére. A határozat végrehajtása során, az eddig csak szolgáltató jellegű tevékenységet ellátó Városgazdálkodási Vállalatból jelentős építőipari egységet alakítottunk ki, amely ma már képes évi Száz, többszintes lakás építésére. A városiasodás érdekében tervbe vettük a város csatorna- és vízellátásának megjavítását. A konzervgyári rekonstrukció kapcsán mód nyílott' arra, hogy közös beruházásból megépülhessen a városi szennyvízcsatorna-hálózat gerincvezetéke. Ezzel egyidő- ben elkészítettük az egész város csatomahálózati kiviteli tervét. A városi vízmű kiviteli tervét most készítik. Lehetőség nyílt arra is, hogy városunkba bevezessük a gázvezetéket. Jelenleg hat kilométer hosszúságban épül, s ez megoldja majd a városközpont, az újonnan épült többszintes lakóépületek és a Ceglédi úti lakótelep teljes gázellátását. A következő években — anyagi erőnktől függően — hasonló ütemben kívánjuk a város gázellátását fejleszteni. A város egészségügyi ellátottsága jó. Egy orvosi körzetre ma már kétezerötszáz lakos jut, de ha figyelembe vesszük a városban levő ösz- szes orvosok számát, akkor hatszáz lakosra jut egy orvos Nagykőrös városában.” Mindez bizonyít. Bizonyítja azt, hogy a több mint hatszáz éves város az elmúlt ötéves terv időszaka alatt jelentős utat tett meg. Megszépült, gazdagodott és lakói is jobban élnek, mint a korábbi esztendőkben. Egyetlen számadatot hadd idézzünk még a beszámolóból ennek igazolására. „A. város szövetkezeti és állami kereskedelmi egységei 1968-ban kétszázkilencvenhatmillió forintos forgalmat bonyolítottak le. Ez mintegy húsz százalékkal több, mint az 1966-os esztendőben.” Takács Jenő elvtárs befejezésül a következőket mondotta beszámolójában: — A teljesség igényé nélkül a város egész fejlődéséről, gazdasági, politikai és kulturális életéről szóló beszámoló alapján a pártértekezlet megállapíthatja, hogy az elmúlt négy év során a városi pártbizottság helyesen irányította a városban folyó politikai munkát és a gazdasági élfet fejlesztését. E helyes politika kialakítása elsősorban annak tudható be, hogy a párt Központi Bizottságának politikai vonalvezetése jó, a ■ megyei pártbizottság határozatai e politikának megfelelően jöttek létre és megfelelő útmutatást, irányítást nyújtottak számunkra a munka elvégzéséhez és irányításához. Takács Jenő elvtárs szóbeli kiegészítését a délutáni órákig tartó élénk és tartalmas vita követte. A tanácskozás résztvevői őszintén beszéltek gondjaikról és problémáikról: az árak kedvezőtlen alakulásának hatásáról, a konzervipar alacsony bérezéséről, az iskolai tanulók túlterheltségéről, a jövedelemrészesedés fokozódó aránytalanságairól, a tisztességtelen nyerészkedés különböző — a városban tapasztalható — formáiról, a lakásgondokról, az üzlethálózat továbbfejlesztésének szükségességéről és így tovább. Szinte kivétel nélkül minden felszólaló szavaiban érződött, hogy a nagykőrösiek szeretik városukat. Ez az egészséges lokálpatriotizmus a záloga és lendítő- je a további fokozódó városiasodásnak. A vita után a városi pártértekezlet elfogadta a beszámolót, a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos állásfoglalásokat, majd meg- válaztották a 43 tagú párt- bizottságot. Az új pártbizottság a választás után megtartottá első ülését, amelyen megválasztották a kilenctagú végrehajtó bizottságot. Az MSZMP városi bizottságának titkárává ismét Takács Jenő elvtársat választották meg. (prukner) Pest megyei Állami Építőiparí Vállalat Az alkotók rangja maga az alkotás Pénteken, a fővárosban, Csepelen, a Papíripari Vállalat székházában rendezték meg a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat küldöttértekezletét. A vállalat tizenegy pártalap- szervezetében megválasztott küldöttek a megye legkülönbözőbb tájairól érkeztek, már ezzel is igazolva az építőiparban dolgozó kommunisták sajátos helyzetét. A pártértekezleten az MSZMP Pest megyei Bizottságát dr. Simon Pál, a megyei párt-végrehajtó- bizottság tagja, a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója képviselte. Az elnöki megnyitó, s a küldöttértekezlet tisztségviselőinek megválasztása után az írásban beterjesztett beszámolóhoz Jólesz Sándor, a vállalati pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést. A több, mint 2700 főt foglalkoztató, évente félmiliiárd forintnál nagyobb teljes termelési értéket elérő vállalat kommunistái összességében eredményes négy esztendőről vonhatták meg a mérleget. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak munkája nyomán az elmúlt években a megye olyan alkotáMINISZTERI UTASÍTÁS Mit szabad ámítani, terjeszteni az iskolákban? A művelődésügyi miniszter utasításban módosította az általános iskolai és a gimnáziumi rendtartást. A módosítás egyik pontja mentesíteni kívánja a pedagógusokat a hivatásukhoz nem tartozó gyűjtésből, árusításból, valamint az ezekkel kapcsolatos pénzkezelésből eredő munkatöbblettől, ugyanakkor korlátozza a szülők anyagi megterhelését is. Mire vonatkozik a rendelkezés, hogyan kell érvényesíteni a gyakorlatban, -s mit szabad árusítani az általános és középiskolákban? A Művelődésügyi Minisztérium válasza: — Természetesen ezután is az iskolai munka szerves részének tartjuk a kulturális igényekre való nevelést. Ezt a nevelői tevékenységet nem korlátozni, ellenkezőleg, ösztönözni és segíteni kell. Ezérí továbbra is engedélyezzük az iskola által, illetve számára rendezett film-, színház-, operaelőadások (ifjúsági előadások), hangversenyek, múzeumok látogatásának szervezését, jegyeinek (bérleteinek) terjesztését, árusítását. Engedélyezzük a tanulóifjúság részére szerkesztett módszertani lapok — a „Képes nyelvmester” és a „Középiskolai Matematikai Lapok” — iskolai forgalmazását. Az ifjúsági szervezetek továbbra is jogosultak mozgalmi lapjaik, sajtótermékeik iskolai terjesztésére. — A..film-, színház- és operaelőadások, hangversenyek, múzeumlátogatások esetében a tartalmi ajánlást tekinti a minisztérium a nevelők fő feladatának. Ami a pénzügyi teendőket illeti, jobb, ha ezekkel nem a pedagógusok, hanem például az iskolatitkárok, az iskolai gondnokok, a szülői munkaközösségek önként vállalkozó tagjai, a kultúrházak munkatársai, a tanácsok népművelési előadói, esetleg erre alkalmas tanulók stb. foglalkoznak. A pedagógusokat csak önkéntes jelentkezés alapján lehet igénybe venni. Ha nem pedagógusok foglalkoznak az ilyen természetű anyagi kérdésekkel, az iskolákban csak az igazgatók előzetes engedélyezése alapján végezhetik munkájukat. Feltétel azonban, hogy ne zavarják az iskolai munka menetét. Nyomatékosan felhívjuk azonban a figyelmet arra: az említett akciókban való részvétel nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők és a gyermekek részére is önkéntes. Ennék az elvnek a megsértése ellen határozottan fellépünk. Következetesen fellépünk minden olyan jelenség éllen is, ami — akár csak látszatában is —- arra enged következtetni, hogy az iskolák tékintélyét felhasználva, nyomást gyakorolnak a szülőkre, vagy a diákokra. Őrségváltás a túrái postán 36 évi szolgálat után nyugalomba vonult Erdélyi István kézbesítő, a túrái postahivatal dolgozója. Takács Lajos postamester a búcsúztatón elmondta, hogy nehéz szívvel válnak meg legrégibb és legjobb dolgozójuk- tóL — Nemrégiben tartottam ellenőrzést Pista bácsi körzetében. Nem a hibakeresés volt a célom, éppen ellenkezőleg. Még egyszer hallani akartam az emberek elismerését Erdélyi István munkájáról, örömmel mondhatom, nem csalódtam! A virágok és a jutalom átadása után a helyi úttörők műsorral kedveskedtek neki, majd Pista bácsi arról beszélt, hogy a jó postás nemcsak mechanikus levélkézbesítő. A postás egy kicsit tagja minden családnak, hiszen sok esetben osztozik örömükben, bánatukban. Az eltelt időszak eseményeiről is szólt. Volt amikor irodába akarták vinni, hogy könnyítsenek a dolgán. Nem ment. Még csak a belterülethez sem ragaszkodott. — Megelégedés számomra, hogy a fiam, bár elvégezte a technikumot, ő is kézbesítő lett. Boldogan adom át neki a nehéz, de sokszor örömet rejtő postástáskái Takács Pál tudósító sokkal gyarapodott, mint a 476 ágyas váci kórház, a Dunai Cement és Mészmű mész- müve, Gödöllőn a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet, az Agrártudományi Egyetem felépítése, illetve bővítése, a Csepel Autógyár, a Pestvidéki Gépgyár új üzemeinek átadása, s ezer lakás tető alá hozása Vácott, Gödöllőn, Szentendrén, Szigetszentmiklóson, s a megye más településein. Nagy mértékben korszerűsödött az építés technológiája az elmúlt években a vállalatnál. Az ipari létesítmények csaknem teljes egészében, a lakások pedig túlnyomó részben blokkos eljárással épültek, s ebben az esztendőben megkezdték a külföldről vásárolt alagútzsalus rendszer alkalmazását, s tervezik további hasonló berendezések vásárlásai A beszámoló ugyanakkor rámutatott arra is: a vállalatnak nem sikerült a tervezett mértékben bővítenie tevékenységét, a tényleges teljesítmény elmarad az évi átlagos hatszázalékos termelésnövekedéstől. Nem vesztett semmit aktualitásából a négy esztendővel ezelőtt tartott pártértekezlet azon megállapítása, hogy „az építőipari munkafo- lyamatok gépesítése nem fejlődött oly mértékben, hogy annak hatása a termelékenységre kielégítő lett volna”. Ma változatlanul ez a helyzet. A pártbizottság, a kommunisták tehát joggal igénylik a gazdasági, műszaki vezetés nagyobb következetességéi céltudatosságát. Nehéz, sokféle próbát tartogató négy esztendő maradt a vállalat háta mögött — ezt állapította meg a beszámoló, s ezt hangoztatták a vitában fölszólalók is. Az összteljesítményen belül a megyei építkezések arányának javítása — ma már ez nyolcvan százaléknál tort—, a munkahelyek koncentrálása, az egy építkezésen dolgozók létszámának növelése mindenkitől többet követelt, ahogy a gazdasági reform bevezetése, s a vállalati szervezet ennek megfelelő átalakítása is. E próbák túlnyomó részét a vállalat kollektívája sikerrel állta. Növekedett a koncentráció, s ezzel az építkezések szervezettsége, sikerült sok tekintetben előbbre lépni a munka minőségét tekintve, s bár voltak határidőmódosítások, a létesítmények többsége a vállalt időben átadásra került. A pártbizottság beszámolója és a vita egyaránt — helyesen — nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a termelési eredmények növelésével egy időben sikerült a vállalat dolgozóinak jövedelmi és munkaviszonyain is javítani. A korábbiakhoz mérten javultak a szociális körülmények, bár — s erről nagy hibái lßnne elfeledkezni — még mindig vannak olyan munka« helyek, ahol a minimális szó-' ciális körülmények sincsenek meg, s ez az állapot sokáig nem tartható. \ Az építőipar — amint arra á bevezetőben is utaltunk — sajátos körülmények között te-j vékenykedik. Nem hasonlítható az állandó telephelyű üzemekhez, a mozgás, az egyik helyről a másikra való vonulás a munka természetéhez tartozik, s az ebből származó hátrányokat csakis a nagyfok kú szervezettség, s a dolgozókról való fokozott gondoskodás ellensúlyozhatja, örvendetes,1 hogy négy esztendő alatt nőtt a vállalati törzsgárda létszáma, ahogy emelkedett a szoz cialista brigád címet elnyert közösségek száma is. A 121 szocialista brigádban több, mint 1200 ember alkotja azt a szilárd magot — mint ez a vitában elhangzott —, amelyre a vállalat minden időben támaszkodhatott, s támaszkodott is. Különösen azért érdemel ez megkülönböztetett figyelmet, mert négy esztendő átlagában is rendkívül magas volt a munkaerő-vándorlás, s sokan vannak, akik egy esztendőt sem töltenek el a vállalatnál. Érzékenyen érintette a vállalatot a termelőszövetkezetek kiegészítő üzemeinek munkaerő-csábítása; az ott ígért magas bérekkel az állami vállalat nem képes fölvenni a versenyt, s sok esetben jól képzett szakmunkásait is elveszti az egyenlőtlen versenyben. A vitában több felszólaló sürgette azokat az intézkedéseket, amelyeket a szabályozó rendszer kellő tökéletesítésével gátat állítanak a nem egyenlő feltételekkel vívott versengés útjába, s helyébe az egészség ges munkaerő-áramlást teszik. Sokat tett maga a vállalat is ugyanakkor azért, hogy magához kösse az embereket. A munkakörülmények javításán túl néldául ezt szolgálta az iparitanuló-képzés fokozása. Négy esztendő alatt 867 ifjú szakmunkás kapta meg a végzettségét igazoló .bizonyítványt, s a saját nevelés eredményességét igazolja, hogy a legutóbbi két évben a végzett fiatalok 72—73 százaléka a vállalatnál állt munkába. A jövő — s ez elsősorban a vitában kapott hangot — mindenképpen az iparszerű szervezettséggel, kvalifikált szakmunkásgárdával, jelentős gépparkkal dolgozó építőiparé, s ennek jelei már ma is megtalálhatók a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat korszerűsödő szervezetében. E jelek erősítése — mint a felszólalók hangoztatták — feladatok sokaságát rója a kommunistákra. A pártszervezetek tevékenységének tartalmi elmélyülése, formai-módszerbeli gazdagodása jó alap ahhoz, hogy a megnövekedett követelményeknek is maradéktalanul megfeleljenek a kommunista közösségek. A pártértekezlet — a beszámoló és a vita alapján — ösz- szességében megfelelőnek ítélte a vállalat tevékenységét, s feladattervet fogadott el a következő esztendőkre. A küldöttek ezután megválasztották a pártb’zottság tagjait, majd a végrehajtó bizottság tagjainak megválasztására került sor. A vállalat pártbizottságának titkárává ismét Jólesz Sándor elvtársat választották. (mészáros)
