Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-17 / 244. szám
"“SeSCírlap 1970. OKTÓBER 17., SZOMBAT SZOT-szabályzat a csecsemőfeelengye-segélyről Ä Magyar Közlöny 86. száma ismerteti a csecsemőkelen- gye-segélyről szóló SZOT-szabályzatot. Mint ismeretes, egy korábbi kormányhatározat 1971. január 1-től megszünteti az ingyenes csecsemőkelengye természetbeni juttatását, s ehelyett csecsemőkelengye vásárlásra 400 forint készpénzsegélyt rendszeresít, A mostani SZOT- szabályzat rendelkezése szerint gyermekenként a 400 fo- frintos csecsemőkelengye-se- ‘galy annak a szülőnek jár, aki a betegségi biztosítás keretében orvosi gyógykezelésre jogosult és terhességének ideje alatt háromszor, koraszülés esetén pedig legalább egyszer terhességi orvosi vizsgálaton részt vett. ,A csecsemőkelengye-segélyt a Társadalombiztosítási Igazgatóság (kirendeltség, kifizetőhely) folyósítja. Különös méltánylást érdemlő esetekben, például akinél ezt a szociális helyzet, vagy a sok gyermek indokolja, olyan szülő nő is kaphat csecsemő- kelengye-segélyt, aki betegségi biztosítási szolgáltatásokra egyébként nem jogosult. Ilyen esetben a lakóhely szerinti illetékes városi (kerületi, községi) tanács végrehajtó bizottságának javaslatára a Társadalombiztosítási Bizottság adhat engedélyt a csecsemőke- l^ngye-segélyre. Az ilyen segélyt egyébként a szülés után folyósítják. Aki anyasági segélyre jogosult, annak a kétféle segélyt együtt kell kifizetni. aBan ottmai Elsősorban is Vác művészeti életének jelentős eseményére hívjuk fel a figyelmet. Vasárnap délután 5 órakor hangversenyt rendeznek a székes- egyházban, az I. István millenniumi ünnepségek alkalmából. Közreműködik Lehotka Gábor orgonaművész, Tóth Lajos, a Magyar Állami Operaház magánénekese és a dóm kórusa. Az egyórás műsort Bach, Liszt, Kodály, Pikéthy, Harat és Bárdos műveiből állították össze. Vác másik kulturális eseménye, a volt görög templomban megnyíló kiállítás, amelyen Hídvégi Valéria festőművész alkotásaival ismerkedhetnek meg a látogatók. A kiállítás délelőtt 11-től délután 5-ig tart nyitva' november 8-ig. Kiállítás nyílik a Duna túl11. Asszonyi Tamás és Jávor Piroska Mikor arról kérdezem mit csinált eddig, kapásból válaszol: — Csebernyi érmet. Asszonyi 'Tamás egy kempingszékben ül, maga alá húzott lábbal, térdén átkulcsolt kézzel és egymás után szívja a cigarettákat. — Mindig ilyen tömören fejezi ki magát? — Beszélgetünk? Ügy nem leszek őszinte, ha ízlelgetem a szavakat, mielőtt kimondom... „Polgárian" lettem szobrász, gyerekkoromtól fogva az akartam lenni és minden a legsimábban ment... Szóval csináltam egy tucatnyi érmet, mégsem szeretném, ha ér- mésznek titulálnának. Nosztalgia él bennem a nagy méretű körplasztika után és nem akarok a jövőben is csak érmeket csinálni. Asszonyi Tamás a főiskola elvégzése után két évvel a XIII. kerületi Tanács népművelési osztályára került, előadónak. Ebből a fizetésből éltek feleségével. Dolgozott, az íróasztalfiókban viszont nem akták, hanem vésők sorakoztak. Első érmeit az öreg, barnára pácolt íróasztalon kéJ szítette. Utána szívműtét következett. Kudász profesz- szor csinálta. Gyermekkora óta bajlódott a szívével. A műtét után anyósáéknál, Cegléden pihent (ez a ház földszintes, nem kellett lépcsőket mászni), szoborra nem is gondolhatott, nekilátott az érmeknek, három év alatt 150- et csinált. A szakma megismerte nevét. — Mázlim volt, hogy megtaláltam a hozzám legközelebb álló műfajt. Meg azért is, hogy felfedeztek. Ismerek két olyan érmészt, aki nálam sokkal klasszabbakat csinál • és sehol sem tart egyik sem... >— Akkor hát mégis érmész? — Lehet, hogy alkatilag kö- ' zelebb áll hozzám, szeretem Is csinálni, de akkor sem maradok csak az. Most fejezek be egy kútfigurát, Szolnokra kerül, s már nekikezdek az újnak, Gödöllőre. Kezdek belejönni a munkába, a szívem is bírja. — Célja? — Mint bárki másnak: megvalósítani önmagam. De az igényem nagyobb, mint a képességeim... — A fejlődésnek ez a titka? — Nekem még nincs tiszta formavilágom. Rólam még nem lehet egyértelmű képző- művészeti tanulmányt írni. Vívódom, mint ember, keresem az utat, mint művész. — Az erejét nem sajnálja Ilyenfajta útkeresésekre? — Soha nem akarok megmaradni egy bizonyos formai megoldásnál. Tovább akarok lépni. Nemcsak most — hatvanéves koromban is azt szeretném, ha a szüntelen útkeresés jellemezne. Asszonyi Tamás az idei Pest megyei képzőművészeti tárlaton emlékműtervével első díjat nyert. Felesége, Jávor Piroska egy éve végzett a Képzőművészeti Főiskolán. — Túl racionális vagyok. Nem érzelmileg közelítek a világhoz. Nehezen tudok feloldódni. — Miért? — A „Művészet” című folyóirat munkatársa is készít sorozatot a művésztelepről. A női képzőművészekről nem ír. ,^lzok csak nők...” — mondja. Én — azért, mert nő vagyok, annyi akadályba ütköztem már, hogy ha „nőies” és „férfias” művészetről hallok, borsódzik a hátam... Sokan mondják — férfias a szemléletem. Azonban szerintem csak egy szempont lehet — van jó és rossz festő, függetlenül a kortól és a nemtől. — Eladta már valamelyik képét? — Négy zománcot. Büszke voltam magamra és a pénzen vettem egy kemencét. Azóta nem adtam el semmit, nem is törekedtem rá. Nekem nehezebb meg könnyebb is: nem vagyok rákényszerülve, hogy a Képcsarnoknak dolgozzam, a férjem eltart, viszont nem dolgozom eleget, mert tudom, hogy holnap, holnapután is lesz pénzünk ebédre. — Ugye, nem tudtam eleget mondani magamról? Nem akarok más múltjából idézni. Magamra nézve egyet tartok fontosnak: szeretem a szépet. — Azt mindenki szereti... — Én viszont művelem is. A rút szépségen kívül mindent. Nem hiszek a kibelezett szépségekben. Főzni alig- alig tudok, de teríteni nagyon szeretek... Tamás Ervin Foto: Urbán Tamás REGRUTABÁL VASÁRNAPI HANGVERSENY javarézkor a Dunántúlon MŰEMLÉKI SETA só partján, Szentendrén is. Délelőtt tíz órakor a művelődési otthonban Fábián Zoltán író nyitja meg a Gavrilovits Sándor, Papp György és Hamar János képeiből, szobraiból és népművészeti tárgyaiból rendezett kiállítást. A töki Móricz Zsigmond művelődési ház színházlátogatást szervezett szombaton estére. Nem tudom, lehet-e még a csoporthoz csatlakozni, de a színház mindenképpen jó ötlet, Ha olvasóinknak megfelel, egy hétre előre javaslunk előadásokat, hogy időben lehessen rájuk jegyet szerezni, így a következő hét végére ajánljuk: a Katona József Színházban október 25-én játsszák, este hétórai kezdettel a nagysikerű Luzitán szörny című darabot, Törőcsik Mari főszereplésével. Akik könnyebb szórakozásra vágynak,. nézzék meg a Fővárosi Operettszínházban ugyancsak este hétkor a Víg özvegyet. És mi lesz a Vidám Színpadon? Délután fél négykor megtudják, hogy: Mi lesz holnap? Az már biztos: Kazal Lászlón és a kis Haboson mindig lehet nevetni. Bár még nincs itt az igazi báli szezon, de táncolni már- velődési otthonban vasárnap is lehet. Tápiószecsőn a művelődési otthonban vasárnap este regrutabál lesz, amelyen az Unipress együttes szolgáltatja a zenét, míg a Csepel Autógyár művelődési otthonában szombaton este a Terézek- nek szól a nóta. A fiatalok ötórai teán vehetnek részt szombaton és vasárnap a vecsési és a sülysápi művelődési házban. Foton nemcsak ötórai ' tea lesz, hanem vasárnap vi- 1 dám műsorral, búcsúztatják az őszt a Vörösmarty Művelődési Házban. Még tart a múzeumi hónap, s ezzel kapcsolatban jól teszik, ha felkéresik vasárnap Budapesten a Vendéglátóipari Múzeumot, fenn a Várban, a Fortuna utca 4. szám alatt. Itt válogatott étlap- és menügyűjteményt láthatnak, valamint a XIX. századbeli vendéglői és éttermi terítékeket, továbbá korhű berendezésű konyha- és cukrászműhelyeket. Abonyban szombaton délután műemléki sétára invitálja az érdeklődőket Győré Pál, míg Tápiószelén a Blaskovich Múzeumba a környék ipari üzemeinek dolgozói tesznek látogatást. Bárki csatlakozhat hozzájuk. S hogy ne maradjon ki a könyv sem: kérjék ki a könyvtárból vagy vegyék meg Kőris Emil könyvét, a Vakmeleget, amelyben szinte a modern film eszközeivel idézi elénk az 1848-as szabadságharc szétvert katonáinak regényes sorsát. Komáromi Magda Az elmúlt hát évtizedben sikerült meghatározni Kelet- Magyarország rézkori történetének jellemzőbb fejlődési szakaszait. A Dunántúlon viszont jobbára csak a késő rézkor anyagát sikerült feltárni, de de teljesen tisztázatlan maradt az úgynevezett javarézkor időszaka. A néhány éve tartó régészeti kutatások során világossá vált, hogy a Dunántúlon sem hiányzik ennek a jelentős időszaknak a hagyatéka. Terepbejárások és ásatások feltárt, anyagából kirajzolódott a dunántúli tájegység javarézkori képe. Számos sír és telep került napvilágra. A kutatások során megjelöltek egy úgynevezett balatoni csoportot. Ezen a“ környéken ugyanis rendkívül nagy számban kerültek elő leletek: mintegy hatvan jelentős javarézkori lelőhelyet hoztak felszínre. Találtak gerendavázas földfelszíni, valamint földbe süllyesztett házakat. Egy 52 méter hosszú, félköríves gödörlakásos telepen öt kemencére bukkantak. A leletanyag nagy része azonosítható az Alpok és az Észak-Balkán ismertebb emlékeivel, s a feltételezések szerint valószínű, hogy a rézolvasztás emlékei az Alpokból kerültek a Dunántúlra. Képesítés nélkül fan, de meddig lesz? Kn nevelő még mindig van. A kn tanárok — úgy tűnik — továbbra sem jelentik a múltat. Kn-ek oktatnak, nevelnek a jelenben is, és — bár ne lenne igazunk — a jövőben is. Miért vagyunk ilyen borúlátóak? Mert nem lehetünk derűlátóak. S ez nem a kn — képesítés nélküli — tanárok hibája. Rájuk szükség van. Úgy gondoljuk, a jövőben is szükség lesz. Meddig? Mielőtt erre megpróbálnánk válaszolni, nézzük meg a nagykátai járás helyzetét. © A járás iskoláiban az utóbbi öt évben összesen 128 képesítés nélküli nevelő tanított. Jelenleg a szaktanárok aránya csupán 63,1 százalék — a többi kn (!) —, igaz, valamit javult ez az arány 1966-hoz képest, amikor 53,5 százalék volt. A jelenlegi megyei átlag 74,3 százalék — a nagykátai járás, a különben sem valami fényes megyei átlagtól jóval elmaradva, kilenc járásunk közül az utolsó helyen áll. A járás „soha nem kapott megfelelő számú nevelőt” — idézünk egy jelentésből. A tanévek megkezdése tehát *"a kn-ek számától függött — Budapesttől hatvan kilométerre. (Vagy talán éppen ezért?) A járás iskoláiban az utóbbi öt évben óriási volt a jövésmenés. Éves átlagban a fluktuáció 44 fő volt, 9,6 százalék. 1966-tól összesen 174 pedagógus távozott el, ez az összlét- számnak — amely 445 — a 38,6 (!) százaléka. A legtöbben a közelmúltban hagyták ott iskoláikat: 1968 nyarától ’69 december 31-ig 85-en. Ekkor érvényesült legjobban a közeli főváros elszívó hatása. Ekkoriban csaknem 40 képesítés nélküli pedagógust kellett alkalmazni. Jelen pillanatban 53 kn tanít — igaz, harmadrészük már tanul főiskolán vagy egyetemen, de az csak gyógyír a sebre. A legrosszabb helyzetben a külterületi iskolák vannak természetesen: Tápiószentmáríon—Göbölyjáráson a szakos arány 7, azaz hét százalék. Újszilvás—Jegesen 11 százalék, Ujföldön 16 százalék. A legjobb helyzetben levő iskolákban sincs 100 százalékos szakos arány: Nagykáta 2-es iskola 82 százalék, Tápiógyörgye 82, Tápiószele 84, Lőrinckáta 86 százalék. © Mostanában rengetegen vitázunk oktatásunk helyzetéről, iskolapolitikánkról, a „gyorsuló idő” magasabb és intenzívebb követelményeiről, a szakember-utánpótlásról, á hátrányos helyzetben levő tanulókról. Valamiféle „robbanást” követel mindenki az oktatásban. Sokan már most magasabb szintről és követelményekről beszélnek, amikor — kn-ek tanítanak. S ez azt jelenti, hogy a következményeket is nehéz teljesíteni, nemhogy magasabb, változatosabb, „tudományosabb” oktatást (nevelést) . megvalósítani. A hátrányos helyzetben levő területek iskolái a „gyorsuló időben” egyre inkább elmaradnak, s állandóan hatvá- nyozódik ez az elmaradás, úgy ahogy mindinkább felgyorsul a tudomány, a technika, a civilizáció fejlődése. Illetve: a hátrányban szenvedő körzetek kiesnek ebből a gyors fejlődésből, „fehér foltokká” válnak, s mivel elég sok ilyen „folt” van, konzerválják az elmaradást, terjeszkednek egymás felé, összeolvadnak nagyobb „fenér foltokká”. Egyre inkább megérett az idő arra, hogy az új generáció oktatását-nevelését végző pedagógusok helyzetét megváltoztassuk, annál is inkább, mível rájöttünk arra, hogy — ha az oktatás nem is termelő ágazat — de „termelő erővé” válhat. © Miért nem maradna* eg a járásban a pedagógusok? Mert semmi nem ösztönzi őket arra, hogy egy olyan körzetben maradjanak; ahol rosszabbak a lakásviszonyok, a kommunális j körülmények, elmaradottabb a kereskedelmi hálózat, nehezebb kultúrához jutni..., mint a városokban. Sok ilyen körzet van, s nem elég érdekel-; tek a tanárok, hogy ilyen kör-; zetekben maradjanak, amikor a városokban is taníthatnak. De ha ezeket a viszonyokat konzerváljuk, akkor sohasem érhetjük el, hogy valamikori^ ne legyen hátrányos helyzete ben a nagykátai járás. A járási pártbizottságon be- szélgettünk Kelemen János osztályvezetővel. Vélemé-t nyünk megegyezett: elsősorban a vidéki pedagógusok anyagi helyzetén kellene javítani. A sokat emlegetett fit zetésrendezést nem sokáig let hei halogatni, főleg a fiatal pedagógusok tekintetében, akik háromszorosát, négyszeresét kereshetik meg termelő üzemekben, mint az iskolákban — természetesen szívesen • ott is hagyják az iskolát. A lakáshelyzetet sem oldhatja meg a sokat emlegetett peda- góguskölcsön. Egyrészt, mert ilyen kölcsönt kevesen kaphatnak, kevés erre a hitelkeret Másrészt, mert egyre nehezebb kivitelezőt találni — óriási a konjunktúra — egyre nehezebb az építőanyagokhoz hozzájutni, és egyre drágul az építkezés minden kelléke. A járhatóbb út az lenne, ha a községek biztosítanák a pedagógusoknak a lakásokat A tanárok bérezési rendsze-' re sem ösztönöz arra, hogy valaki hosszabb ideig egy iskolában tanítson, vagy jobb munkát végezzen. Sokkal jobban kellene az előbbi két szempont alapján differenciálni és nagyobb területi pótdíjat fizetni a kisközségi, tanyasi pedagógusoknak — megérdemelnék körülményeik miatt © Ä nagykátai járás adatai figyelmeztetőek. Egy járás, egy megye — de az ország — sem építheti a jövőjét képesítés nélküli pedagógusokra. Azt hittük néhány éve, hogy hamarosan eltűnnek a kn-ek.' Nem így történt Berkovits György
