Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-13 / 240. szám

2 “"kJCMup 1970. OKTÓBER 13., KEDD Theodorakisz ismét karmesteri pálcával , Theodorakisz, a világhírű görög zeneszerző először lép színre karmesterként azóta, mióta kiszabadult a junta fog­ságából. A színhely az olasz főváros lesz. Képünkön: a komponista megérkezik a ró­mai repülőtérre; STEPAN JEDRYCHOWSKY lengyel külügyminiszter va­sárnap este háromnapos hiva­talos látogatásra Kanadába érkezett, ahol Sharp külügy­miniszterrel folytat majd ta­nácskozásokat. Bolívia Nyugalom Bolívia nagyvárosaiban már nyugalom uralkodik. Torrez tábornok kormánya megkezdte működését. Erről nyilatkozott a Nemzeti Felszabadítási Had­sereg nevű szervezet „A kormányváltozást ille­tően nem ringatjuk magunkat ábrándokba, amíg nem ka­punk konkrét bizonyítékot arra, hogy a kormány har­colni fog az imperializmus ellen és tesz valamit az or­szág neokolonialista struktú­rájának megváltoztatására’’ — hangoztatja a Nemzeti Fel­szabadítási Hadsereg levele, amelyet szombat este egy La Paz-i napilapnak, a Presenciá- nak küldött. A bolíviai gerillák levelük­ben egyébként közlik, hogy kivégezték Herbert Mirandot orvost, akinek holttestét ok­tóber 8-án éjszaka találták meg La Paz egyik utcáján. A levélben azzal vádolták az orvost, hogy a bolíviai bel­ügyminisztérium szolgálatá­ban állt, gyógyszerek alkal­mazásával szedett ki informá­ciókat elfogott gerilláktól és közreműködött a foglyok kín­zásában. A Torrez-kormány eddig még nem fejtette ki állás­pontját a gerillákkal és más baloldali szélsőséges csopor­tokkal kapcsolatban. A be­börtönzött Regis Deray fran­cia újságíró és az argentin Ciro Bustos ügyét a bolíviai kormány felül fogja vizsgál­ni — jelentette ki vasárnap Gallardo ezredes, Torrez tá­bornok egyik főmunkatársa. Az ezredes közölte még, hogy tanulmányozni fogja a Bolí­viában fogva tartott vala­mennyi gerilla ügyét. A GENOVA környéki árvíz- katasztrófa legutolsó szomorú mérlege: 18 halálos áldozat, mintegy 103 milliárd lírányi anyagi kár, közel ezer teljesen elpusztult és négyezer erősen megrongálódott gépkocsi. Telnek a téli raktárak (Folytatás az 1. oldalról.) tek a teherautók az építkezé­sekhez szükséges anyagok szállításában is. Az 1. sz. AKÖV vezetői úgy ítélik meg, hogy az akció beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ér­demes lesz megismételni a következő szombaton és va­sárnap. Ha az utóbbi napok aján­déknyara feledtetni tudta is a közelgő hidegeket, a lakos­ság téli ellátásáért felelős fel­vásárló és értékesítő vállala­tok szakemberei még több fi­gyelmet összpontosítanak most a készletek biztonságba helyezésére. A MÉK Pest me­gyében a téliburgonya-, a zöld­Napirenden: a csillagok világa (Folytatás az 1. oldalról.) törés például annyi energiát Szabadít fel, amennyit a Föld egész jelenlegi elektromos ipa­ra 10 000 év alatt tudna előál­lítani. A Naprendszer keletkezésé­től az az elmélet alakult ki, hogy a Nap akkor dobta ki magából a később bolygókká alakult tömeget, amikor már összesűrűsödött, és megindul­tak benne a magfúziók, ami­kor tehát tulajdonképpen knappá” lépett elő. Az egyik legérdekesebb elő­adás az „ősrobbanásról” fog szólni. A legújabb feltevés szerint ugyanis a világegyetem egy igen sűrű, energiában mérhetetlenül gazdag anyag­ból — V. A. Ambarcumjan szovjet akadémikus elnevezé­se szerint „presztelláris” anyagból — egy elképzelhetet­len energiájú robbanás során fejlődött ki. Ennek az anyag­nak egyetlen köbcentimétere ma körülbelül 1 milliárd ton­nát képviselne, szemben ugyanennyi víz 1 grammnyi súlyával. Bizonyítja ennek a hajdani ősrobbanásnak a meg­történtét, hogy ma is a koz­mosz minden részéről olyan rádióhullámokat észlelnek, mégpedig azonos intenzitással, amelyek a jelenleg „élő” égi­testektől nem eredhetnek, ha­nem, az elméleti fizika szerint csak a hajdan felrobbant anyag sugárzásának maradvá­nyai lehetnek. A csillagászok ma már en­nek a 9—10 milliárd éve lejátszódó kozmikus ka­tasztrófának a részletes „menetrendjét” próbálják megállapítani, azt, hogy mi történt az első másodpercben, az első órában, az első 100 órában stb. A csillagászati hét záróelő­adásában pedig dr. Kulin György, az Uránia csillagvizs­gáló igazgatója már azt indo­kolja meg, miért kell kutatni a csillagok világát. Gazdaságunk megvételre ajánl 80-90 cm hosszú GYÖKERES LUCFENYÖFÁCSKÁKAT (karácsonyfa) 0,43 Ft/cm-es egységáron (telephelyen). Megrendeléseket 1971. tavaszára is elfogadunk. Érdeklődni lehet levélben vagy telefonon. Gödöllői Állami Erdő- és Vadgazdaság Gödöllő, Dózsa György út 63. Telefon: Gödöllő, 679. ség- és a gyümölcskereslet harminc százalékát elégíti ki. Dömötör József igazgató tájé­koztatása szerint a mostoha év ellenére Is gondoskodnak a kellő mennyiségű áru elraktá­rozásáról. Eddig háromszáz vagon bur­gonyát válogattak át és priz- máztak le a kirendeltségek. Raktárban van már harminc vagon alma, negyven vagon hagyma, a zöldségfélékre ez­után kerül sor. Általában a múlt esztendeihez hasonló mennyiséget vásárolnak fel a különféle termékekből. A vál lalat gyóni tartósítóüzemében csaknem két vagon káposztát savanyítanak már naponta. Je­lenleg a MÉK százhat boltban árusítja termékeit, a közel­múltban pedig tíz termelő­szövetkezeti elárusítóhely üze­meltetését vállalta. Tavaly hatvanhatmillió forintra emel­kedett a kiskereskedelmi for­galom, az idén ezt az össze­get már háromnegyed év alatt elérte. • —sp — KAIRÓ 7 millió 300 ezer szavazólap Az EAK-ban minden techni­kai előkészületet megtettek az október 15-i elnökválasztó népszavazásra. Megalakultak a választási bizottságok (205 főbizottság és 15 ezer albizottság) és az ál­lami nyomda elkészítette a hétmillió 300 ezer szavazóla­pot. Szombat óta országszerte vá­lasztási nagygyűléseket tár­tainak. A népes tömeggyűlések szónokai és részvevői minde­nütt egységesen foglaltak ál­lást Nasszer elnök politikájá­nak töretlen folytatása mellett. Az EAK-ban valóságos nép­mozgalom indult az elhunyt elnök emlékének megőrzésére, az iránta érzett hála és tisz­telet kifejezésére. Utcákat is­kolákat, intézményeket, új lé­tesítményeket neveznek el Nasszerről és sok helyütt ké­szül már a nagy államférfi szobra. DALADEER Edouard Daladier volt fran­cia miniszterelnök vasárnapra virradó éjjel 86 éves korában meghalt. Mint a radikális párt vezetője, több kormánynak volt tagja, s 1938-ban minisz­terelnökként ő írta alá a müncheni szerződést Hitlerrel, MONTREAL A rendőrség már teljesítőképességének végén jár... A québeci felszabadítási front két sejtje, amely túsz­ként fogva tartja James Cross angol diplomatát és Pierre La- porte kanadai munkaügyi mi­nisztert, hétfőn délelőtt újabb, NEW YORK Sophia és az ékszerrablók Sophia Loren, akitől vasár­nap szállodai lakosztályában igen nagy értékű ékszert ra­boltak el, a vasárnap estét a New York-i bűnügyi nyilván­tartó fényképgyűjteményének átnézésével töltötte, hogy nyo­mára akadjon fegyveres tá­madóinak. A hírügynökségek 600 ezer dollár értékű ékszer­ről beszélnek. A vakmerő akció lefolyása a következőképpen rekonstruál­ható: Vasárnap reggel negyed nyolc órakor, amikor a New York-i luxusszállodát környe­ző utcák úgyszólván teljesen néptelenek voltak, öt jólöltö­zött férfi lépett be az épület­be és a portástól követelte, hogy adja át nekik Sophia Loren lakosztályának és a szálloda széfjének kulcsait. Amikor a portás ezt megta­gadta, az úriemberkülsejű „vendégek” megkötözték őt, a támadók egyike bezárta a ho­tel kapuját, míg a másik négy liften felment Sophia Loren- nek az épület 22. emeletén le­vő lakosztályába. Udvariasan kopogtattak és a művésznő ajtót nyitó titkárnőjének azt mondták, hogy szerelők. Csak miután mind a négyen már a szobában voltak, rántottak re­volvert és követelték, hogy a titkárnő adja elő Loren ék­szereit. Amikor az megtagadta a követelés teljesítését, le­ütötték. Közben Sophia Loren, aki a másik szobában mindezt vé­gighallgatta, bezárkózott. A banditák azonban betörték az ajtót. Egyikük a művésznőt hajánál fogva rángatva köve­telte, hogy azonnal adja elő ékszereit. Loren azt válaszol­ta, hogy legtöbb ékszerét Európában hagyta. A rablók ekkor azzal fe­nyegetőztek, hogy ha nem kapnak ékszereket, a szí­nésznő 22 hónapos kisfiá­nak esik bántódása. Ez az „érv” hatott, s Sophia most már az egyik szekrény­ből sorban szedte elő az érté­kesebbnél értékesebb ékszere­ket. A legtöbb ékszer nem volt biztosítva, miután a biztosító- társaságok óvakodnak a mű­vésznővel „üzletet kötni Loren ugyanis az ékszerrablók akcióinak régi kedvelt cél­pontja: 1960 májusában pél­dául akkori, London környéki otthonából mintegy félmillió dollár értékű ékszert vittek el, aminek máig sem akadták nyomára. egymástól független közlemé­nyeket adott ki. Felajánlották, hogy közve­títőn keresztül kapcsolat­ba lépnek a kormányha­tóságokkal a két túsz sza­badon bocsátása feltéte­leinek kidolgozására. Lényegesen békülényebb hangnemben, mint régen, a front „sejtjei”, azt kérik, hogy Robert Lamieux montreali ügyvéd (korábban a bíróság elé állított frontgerilláik jogta­nácsosa) legyen a közbenjáró, ö és két francia anyanyelvű újságíró lenne a túszcsere végrehajtásának ellenőre is. A front két megjegyzést csatolt újabb üzeneteihez. Egyrészt figyelmeztettek arra, hogy to­vább nem késlekednek és „tü­relmüknek megvan a határa”, másrészt jelzik, hogy Cross levelét csatolják üzenetükhöz bizonyítékul, hogy még él. Montreal 3800 rendőre egyébként hétfőn kettős műszakot kezdett. A rendőrőrsöket ugyanis köz­életi személyiségek és üzlet­emberek elárasztják háziőrizet kérő üzenetekkel. A rendőrség már teljesítőképessége végén jár. ADAM RAPACKI volt len­gyel külügyminiszter vasár­napra virradóra 61 éves ko­rában hosszú betegség után elhunyt. Ismeretes, hogy az ismert lengyel államférfi a múltban többször is szívroha­mot kapott. NICOLAE CEAUSESCU, * román államtanács elnöke hétfőn délelőtt New Yorkba utazott, hogy részt vegyen az ENSZ megalapításának 25. év­fordulója alkalmából rende­zendő jubiláris ülésén. Kisvárosban az újságírás­nak és az újságírónak különös varázsa van, és a városnak fé­lelmetes ellenhatása. Az új­ságíró elé naponként tükröt tart a város, nézze meg magát benne. Abból tudhatja, okosat vagy butát, jót vagy rosszat írt-e aznap. A tükör előtt jól­esik ácsorogni, ha szépnek mu­tat bennünket, de a tükör elől nem lehet elmenekülni ak­kor sem, ha csúnyának mutat. Bárhová megy a szerző, üzem­ben, piacon, presszóban, min­denütt ott vannak az emberek, beszél a száj, a szem, a moz­dulat, esetleg a hát, amelyet az újságírónak fordítanak. Üldöz a tükör, kisvárosban mindenki benne él a szakmában, min­denki benne az ember életé­ben, lelkében. Szakácsnak érzi az ember magát, aki körül ott tolong mindenki a konyhában, ő maga alig fér a lábashoz. Mindenki tanácsot ad, min­denki jobban érti, ismeri az ízeket, mindenki jobban tud mindent. „Jól megmondtad! Miért bántottad? Mondd, öre­gem, miért haragszol N. N. szí­nésznőre?” Durr bele... még­se. Ne bántsd szegényt! Különböző alkatú emberek, az intelligencia különböző fo­kán, tehát különböző formák­ban, de mindig mond valaki valamit, ha csak a szemével, hátával is. Ez eddig panaszként vagy inkább vádként hat. Szó sincs róla. A tükör szépnek is, okos­nak is, jónak is mutatja néha a toliforgatót, de nem ez a lé­nyeg. Az újságíró benne él a közéletben, amely természete­sen erős kontrollal, írhatnám, a legtisztább cenzúrával, vi­gyázza az írott szó varázsát. Az újságíró mindennap fellép: egyszer a tollával és egyszer az utcán civilben, és ez köte­lez. A hírlapíró mindennap, minden órában, mindenütt ta­nácstagi fogadóórát tart, min­dig visszatér, mert kénytelen visszatérni a tett színhelyére. A fővárosban, bezzeg, ha­csak nem tv-sztár az ember, gyakran lelökik a villamosról, mit tolakszik ez az ürge. De ha előző este rosszul szerepelt a tv-sztár, az ő tyúkszemét sem kímélik. Mégis, e sorok szerző­jének igazi sikere most ebben a tolongó, lüktető, gyakran kí­méletlen tempójú fővárosban született tegnapelőtt, vasárnap. Megjelent Budapest címszó alatt Tóthékról a dolgozat, ír­hatnám nyolc és fél alcímmel. És vasárnap délelőtt megszü­letett a hatodik kislány, a he­tedik gyermek, a kilencedik Tóth. Örülök, hogy az első kö­szöntőt én mondottam el a ri­portban egy új ember születé­sénél. De most megpróbálom elmon­dani, hogyan született egy új ember Egerben. Az új ember, amikor megszületett, már el­múlt húszéves, 185 centi ma­gas és 75 kilós volt. Meghök­kentő adat. szép produkció, de hát szülőanya az élet volt, ma­ga a taszító-vonzó kisváros, amelyről az új ember még szü­letése előtt annyi szépet álmo­dott, amelyről annyi szépet írt, amely mégis egy kissé mintha mostohán, tékozlóan bánt vol­na magzatával. Nemrég jöttek á városba, nagy, lakli gyerek volt, egy kissé két balkezes, mint min­den nagyra nőtt, csupa kéz, csupa láb kamasz. Hogy meg­érkeztek a városba, beíratták a gimnáziumba, és édesanyja elvitte egy francia magánta­nárhoz, akiről egy év múlva derült ki, hogy belga, és val­lonul tanít. Mindegy, legyintet­tek a szülők, ahány nyelv, annyi ember, ablak a nagyvi­lágra, hadd tanuljon az agye­rek. Orvos, mérnök, pap, mind­egy, csak legyen valami belő­le. Géza újságíró lett. 18 éves fejjel, érettségivel, vallon nyelvtudással hátára vette a hatalmas, vesszőből font hátit, amely tele volt frissen nyo­mott újsággal, házról házra járt, csengetett: — Itt a friss kiadás, tetszik parancsolni? Délre elfogyott, akkor visz- szament a szerkesztőségbe, le­ült a pingpongasztalhoz és írt. Színikritikát, a műkedvelők­ről, riportot a dohánygyárról. (Miért rossz a Kossuth? Ö csak tudja, hiszen írás közben is azt szívja.) Tárcanovellát a kínai kuliról, hogy mekkora boldogság a Jang Ce folyó partján a felszabadult öreg kínai kuli élete. Minden elké­szült írás alá más, kitalált ne­vet kanyarintott, hadd lássák az olvasók, milyen nagy cég a városi red akció, milyen sok tehetséges újságíró dolgozik itt náluk. Ezt a főszerkesztője, Béla kérte, aki valaha posta­tiszt volt, aki amerikai hadi­fogságból egyenesen Sidi Bel Abesbe szökött, az idegenlé­gióba. Ott megunván az őr­mester rabiátus természetét, átment Görögországba, és Athénból egyenesen Egerbe jött. Életrajzírás közben sokat töprengett, végül úgy döntött»

Next

/
Thumbnails
Contents