Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-13 / 240. szám
"“kJCítUsp 1970. OKTOBER 13., KEDD Kongresszusra ke'szü!ve Vitatkozó Beszélgetés Molnár Józseffel/ a Gödöllői Járási Pártbizottság első titkárával Most, hogy lezajlottak a pártalapszervezeti vezetőség- választások, arra kértük Molnár József elvtársat, az MSZMP Gödöllői Járási Bizottságának első titkárát, foglalja össze a kongresszusi irányelvek taggyűlési vitáinak tapasztalatait. • Mi jellemezte a taggyűlések — és a pártonkívüliek- kel folytatott csoportos beszélgetések — légkörét? , — A nyíltság, őszinteség és a felelősségérzettől áthatott kritikai szellem. Anélkül, hogy az irányelvek megfogalmazásait ismételték volna, rendkívül érdekes hozzászólások hangzottak el, mindenütt a helyi problémákhoz kapcsolódva. Mondhatnám úgy is, hogy a taggyűlések légkörét a vitatkozó egyetértés jellemezte. A párttagok sok helyütt hangot adtak azon kívánságuknak, hogy a párt politikája a jövőben sem változzék. Sokan szóltak például elismeréssel a párt nemzetközi politikájáról, kiemelve Központi Bizottságunk tevékenységét az európai biztonság és a nemzetközi munkásmozgalom egységének megszilárdítása érdekében. Az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának kommunistái határozatba is foglalták kérésüket, hogy a párt és a kormány kövesse az eddig folytatott bel- és külpolitikát, legyen továbbra is kezdeményezője a kommunista és munkáspártok között felmerült vitás kérdések rendezésének. • Milyen kérdések köré csoportosult a vita? — A gazdasági életünkkel, a társadalmunk ideológiai és kulturális állapotával foglalkozó és az életszínvonallal kapcsolatos kérdések köré. — A dolgozók általában helyeslik a párt és a kormány gazdaságpolitikáját, megértik a gazdasági reform szükségességét és támogatják célkitűzéseit. Éppen e célkitűzésék könnyebb, biztosabb megvalósítása érdekében azonban erélyesebb intézkedéseket sürgetnek bizonyos akadályok leküzdésére. Az ikladi Ipari Műszergyárban — és másutt — azt kérték a kommunisták, hogy a X. kongresszus határozottan lépjen fel az indokolatlan munkaerő-vándorlással és a munkafegyelem lazításával szemben. A mezőgazdasági üzemek komunmistái megoldást sürgetnek a gép- és alkatrészellátás biztosítására. Állásfoglalásukban olyan köz- gazdasági szabályzók alkalmazását javasolják, amelyek a gyártó vállalatokat fokozottabb termelésre és készletezésre ösztönzik. — Az ideológiai problémák közül a közszellem formálásának jelentősége, a kispolgári világnézet, a haszonlesés és harácsolás elleni erélyes fellépés igénye váltott ki nagy érdeklődést. Csaknem valamennyi felszólaló szigorú intézkedéseket tart szükségesnek azok ellen, akik csupán az élet napos oldalát keresik, és ügyeskedéssel jutnak meg nem érdemelt jövedelemhez. Mindez — hangoztatták többen is — nem irányulhat a valóban becsületesen dolgozó kisiparosok, kiskereskedők ellen, Viszont korlátozni kell azokat, akik a jogtalan haszonszerzést tekintik életük értelmének. Elhangzottak olyan javaslatok is, hogy az illetékes szervek járjanak el nagyobb körültekintéssel a másodállások, mellékfoglalkozások engedélyezésénél. Valamennyi alapszervezetben helyeslő egyetértéssel fogadták a kommunisták az irányelveknek azt a bekezdését, amely így hangzik: „Az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülését, a szocialista módon végzett munka, a szocializmus ügye iránti elkötelezett magatartás tekintélyét...” O Mi a kommunisták véleménye az életszínvonal-politikáról? — A szocialista módon végzett munka megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülését hangsúlyozták az ezzel kapcsolatos felszólalások is. Ellentétben a korábbi évekkel, amikor a legtöbb munkahelyen az egyenlősdi elve találkozott a dolgozók tetszésével; ma egyetértőén azt sürgetik, hogy érvényesüljön következetesebben a végzett munka szerinti elosztás elve, kapjon többet az, aki többet és jobban dolgozik. A felszólalók méltányolják a pártnak és a kormánynak az életszínvonal emelése érdekében tett erőfeszítéseit, az életkörülmények javítását szolgáló intézkedéseket, ugyanakkor határozott intézkedéseket kémek a burkolt áremelések ellen. Többen szóvá tették — így az Ipari Műszergyár I-es alapszervezetének tagjai —, hogy szükségesnek látják az 1967- ben megállapított átlagbérszínvonal felülvizsgálását, a bérkorrekciót, mert az utóbbi időben nemcsak a népgazdaság különböző szektorai, de még az egyes iparvállalatok között is bérezési aránytalanságok alakultak ki. Mind a taggyűléseken, mind pedig a csoportos beszélgetéseken szóba került a többgyermekes családok helyzete, a családi pótlék és a nyugdíjak emelésének igénye, valamint a közalkalmazottak — elsősorban a pedagógusok, az óvónők és a tanácsi dolgozók — fizetésének rendezése. — összegezésül azt mondhatom: a taggyűlési viták hasznosak, konstruktívak voltak, annak adtak kifejezést, hogy a kommunisták készek cselekvőén is részt venni az irányelvek, illetve majd a kongresszusi határozatok megvalósításában — mondotta Molnár József. — nyíri — 3 Megkezdődött a honismereti konferencia Kereskedóház és madonnaszobor Tegnap délelőtt a MÉMOSZ budapesti székhazában megkezdődött az országos honismereti konferencia kétnapos programja. Ismeretes: az elmúlt tíz évben bontakozott ki a mozgalom, a Művelődésügyi Minisztérium, a SZOT, a KISZ, az Uttörőszöv etség és a TIT támogatásával. Ma már 380 honismereti kör működik az országban. hogy ezt az érdekes várost ki kell hagyni az életéből. Helyette egy másik romantikus dolgot vetett a papírra, partizán volt, írta, Görögországban. „Iskolázott fiú ez a Béla, jól is beszél, világot is látott, kipróbált ember” — mondták róla a jóindulatú vezetők. Így lett belőle főszerkesztő. Érdekes ember volt. Keveset dolgozott, valaki valahol beolthatta újságírás ellen, de néhány dologra nagyon pedáns volt. Állandóan sietett, húszfokos hidegben csak úgy pa- nyókára vetette a nagykabátját és rohant ebédelni, a kollégák utána. Este 9-ig senkit sem engedett el a szerkesztőségből. Gézára, illetve a káderlapjára azt írta: Sohasem lesz jó újságíró. Állandóan, minden este moziba akar menni, szombaton délután meg táncolni, hát milyen kommunista újságíró az ilyen? Amikor teljesen véletlenül az idegenlégió kiderült, az elvtársak nagyon szívükre vették a „turpisságot”. Engem behivattak a pártba, vállaljam ezt a munkát, olvastak már néhány dolgozatomat a lapban. Valóban írdo- gáltam, dehát szerkeszteni nem ugyanaz. Tetszett is, nem is a bizalom, azért megpróbáltam kibújni. — Elvtársak, én a tömegszervezetnél dolgozom, ott, ahová raktatok. És előadó vagyok a pártiskolán, ott, ahová küldtetek... — Nincs villany az irodádban? — kérdezte atyai barátom, a káderosztály vezetője, aki azt hitte, én vagyok a mozgalom Jolly Jockere. — Van villany ... — Hát akkor? — kérdezte megrökönyödve. — Hát akkor dolgozz ezentúl este is. — Éjszaka is, ugye, így gondoltad, Guszti elvtársam? Hátba vágott, örült, hogy értjük egymást, én boldogabb voltam nála is. A szerkesztőség az utcára nyílt, valaha fűszerüzlet volt. Két helyiségből állt, az utcaiból és hátul egy kis irodából. Az utcai meglehetősen nagy volt, betonpadlóval. Benne pingpongasztal, két hatalmas szekrény, biztosító vasakkal megerősítve, oldalt egy mocskos, elhanyagolt 250-es Csepel motorkerékpár, az első sárhányóra ráerősítve a festett bádoglemez: SAJTÖ. A pingpongasztal volt a levelezési rovat, egy csinos, fekete asszonyka egész nap azon válogatta a leveleket, ez ipar, ez mezőgazdaság, ez párt. Egész nap passziánszt játszott, mormogván hozzá a szöveget. Minden délben egy órára bezárta a boltot, elment ebédelni. Mi azonnal leraktuk a sarokba a leveleket, fütyülve azok szortírozott rendjére. A szekrényből kivettük a hálót, az ütőket, a pingpong- labdát, és játszottunk. Először jót nevettem a megvasalt szekrény tartalmán, később még jobbat, amikor a másik szekrénybe is belekukkanthattam. Egy, enyhén szólva elhanyagolt, száradt sárral díszített pufajka kezes-lábas és egy ócska kopott csizma, vád- liig sárosán lapultak a szekrény öblös gyomrában. Ketten használták ugyanazt a szerelést, a 185 centis Géza és a 165 centis János, ha vidéki riporttúrára mentek. Felettébb derűs látványt nyújtottak, amikor bepöfögtek Gyöngyösre, vagy Tiszanánára, egy-egy nagygyűlés kellős közepére, be a tömeg közé, így is ápolván a tömegkapcsolatokat. Megjött a sajtó, ezt mindenki láthatta, akinek volt szeme. Ebből riport lesz, másképp kell mosolyogni is. Géza megjött a hátival, a lap mind elkelt. A pénzt leszámolta a szerkesztőnek. Azon nyomban kapott néhány pucolt szempontot, egy óra múlva kész volt a vezércikk. Délben játszottunk, bal kezemben fogtam az ütőt, így igen ügyetlennek tűntem, jól meg is vert Géza. Mondom néki, játsszunk egy forintban és átvettem az ütőt a jobb kezembe. Még szerencse, hogy csak két forintja volt, ennyit még volt szívem visszaadni. Délután telefonon kaptuk a központtól a hírt: Kína felszabadult, befejeződött a Nagy Menetelés. Géza boldog volt, a pingpongasztalon megírta az öreg kínai kuli boldog életét. Este leadott még néhány hírt, írt egy külpolitikai glosszát. (Az imperializmus már megint mocorog, mi egriek ezt nem engedhetjük.) Éjszaka álmában regényt írt és drámát. Mindkettőn dolgozott már vagy tíz éve, valamikor a gimnázium első osztályában fogott a témákhoz. Másnap katonaság érkezett a városba. Géza volt a kiküldött tudósítónk. A várakozó, ünneplő tömeg szabadon hagyta az úttestet, ott csak egy civil szaladgált izgatottan, Géza volt. Hatalmas blokktömb a kezében, jobbjában ceruza és ösz- szehúzott szemmel figyelte a jelenségeket, időnként az úttest egyik oldaláról a másikra szaladt... Hej, ha akkor a szerkesztőségnek fényképezőgépe is lett volna. El se lehet képzelni azt a mennyei boldogságot, de hát nem volt, csak ceruzánk és pingpongasztalunk. Megszerettem én is ezt a büdös, sohasem fűtött, harmad- osztályú váróteremre emlékeztető szerkesztőséget. Nemrég jártam egy szövetkezeti vezető ember irodájában. És ott az újgazdag, ízléstelen helyiségben arra a régi pingpongasztalra gondoltam. Nem az a baj, hogy már berendeBUDAPEST Bolgár pártmunkásküldöttség A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn bolgár pártmunkásküldöttség érkezett Budapestre. A delegációt Peter Valcsev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, a KB terv- és gazdasági osztályának helyettes vezetője vezeti. Dr. Lévárdi Ferenc Szófiába utazott Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter hétfőn Szófiába utazott, ahol a Nehézipari Minisztérium, valamint a Bolgár Népköztársaság energetikai és tüzelőanyagipari minisztériuma a műszaki-tudományos együttműködés továbbfejlesztéséről tárgyal. ELUTAZOTT HERTTA KUUSINEN Vasárnap délelőtt elutazott Budapestről Hertta Kuusinen, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke. Az elnökasszony a szövetség negyedszázados jubileuma alkalmából összehívott ötnapos tanácskozáson vett részt, búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelentek a magyar nőmozgalom vezetői. Kiilónvonat az NDK-bóI Hazatérők Vasárnap különvonattal hazaérkezett csaknem 350 fiatal, akik 3 éven át az NDK-ban dolgoztak. Különböző szakmákat sajátítottak el a többi között Drezda, Erfurt és Eber- bach üzemeiben, gyáraiban. A Nyugati pályaudvaron a KISZ, a Munkaügyi Minisztérium és a Fővárosi Tanács képviselői, valamint a családtagok fogadták a hazatérő fiúkat és lányokat zett irodánk van, hanem az ízléstelenség. Piros ragasztott szőnyeg, piros telefonkészülék, intarziás íróasztal, kifli alakúra hajlítva. Intarziás bárszekrény a sarokban, pontosan a szoba sarkának formájához és méretéhez szabatva. Süppedő, sky-heverő, fotel... Sokáig voltunk szegények, de ez talán még rosszabb. Visszatérve a mi pingpongasztalunkhoz. Kisvárosban sokan fogják egymás kezét, amikor meghúztuk a nadrágszíjat és földhöz csaptuk az aranytojást (Távozz tőlem, sátán), azonnal megkezdődött a sor- banállás a kenyérért. „Nyüzsög az ellenség a városban” — „N. N. pék szervezi a sor- banállást, szabotál!” — elég szép, hangzatos címeket adtunk, de a kenyér nem akart megszaporodni, Egerben sem, pedig ott igen sok a templom, de a mi munkánkon nem volt áldás. A pék erős ember volt, egy kézzel söpörte műhelyét, a péklapát nyelét is egy kézzel fogta, pedig a végén rajta volt a vekni. Mégsem ő volt az erős, hanem a női ész. Az egyik igazgatónőt ebben az időben Géza kiszerkesztette, némi visszaéléseket vélt felfedezni az üzemnél. Mondta a nő a péknek, nem kell agyonütni ezt a firkászt, azért börtön jár. Elküldött az alapszervezetnek egy levelet. Volt abban minden. Bárólány, a levitézlett osztály képviselői, bűnös szerelem, s mindennek főszereplője, negatív hőse Géza volt. Még arról is szót ejtett a följelentő, hogy a fiú a Koronába jár táncolni, holott az I-es körzetben is össztánc van szombaton. De ugyebár büdös a proliszag. Am nem bírta a proliszagot, annak mindössze egy inge és egy gatyája volt. És nagyon jó kedélye. De most eltörött a Tegnap délután fél 3-kor megható ünnepségnek lehettünk tanúi a Magyar Tudományos Akadémia koncerttermében. Ünneplőbe öltözött tanárok foglalták el a bársonyszékeket. Zavartak, nincsenek ünnepléshez szokva. Pedig munkájuk felbecsülhetetlen értékű, mint dr. Vajó Péter, a KISZ KB-titkára mondta: — A szakköri munka tudományos és erkölcsi jelentőségét mutatja, hogy az úttörők és KISZ-esek adatgyűjtését forrásként használhatják fel a kutatók, s egyben a hazafias nevelés leghatékonyabb eszköze is a szűkebb pátriával való ismerkedés. Dr. Ortutay Gyula akadémikus, az Országos Honismereti Bizottság elnöke tolmácsolta az Akadémia köszönetét, majd azt mondta: „Én nem is tudományos értéket tartom elsőrendűnek, hanem azt, hogy a jövő nemzedékét hazaszerető, tiszta gondolkodású emberekké neveljük.” Ezután sorra átadta az ország legkiválóbb honismereti szakköreit vezető tanároknak a kitüntetést és a pénzjutalmat. Közöttük volt két Pest megyei pedagógus is. A rövid ünnepség után, amíg ki-ki elfogyasztotta a csésze feketét, igyekeztem róluk vázlatos „ceruzarajzot” készíteni. Dr. Kovács Józsefne, a ráckevei Ady Endre Gimnázium tanára: — A férjem kezdte, úgy vettem át tőle nyolc éve, amikor a múzeum igazgatója lett. Körülbelül százhúsz dolgozatot írtak már a gyerekek, képzelje el, nyolcezer oldal! így gyűlt össze az Árpád Múzeum anyaga is: fáradhatatlanul kutató gyerekkezek gyűjtögették. — Valóban szép ... — A mi szakkörünk mentette meg az országban egyedüli szovjet front-faliújságot, mi mécses. Kizárták a pártból, el kellett mennie a laptól. Hol van az édes háti kosár, a kínai kuli, a csizma, a motor? A megyetitkár is új ember volt, én is. A megyetitkár egykor kubikos, most melegszívű, bölcs pártmunkás. Ahogy beszélt, már tudtam; jól áll a szénánk. — Milyen erősen fogják ezek egymás kezét — gondolkodott hangosan. — Fogjuk mi is erősen ... — válaszoltam kérdezetlenül. Az ügyet rám bízta, jólesett a bizalom. Egy hét múlva tisztázódtak a „frontok”, játszottunk tovább ... ötvenhat után találkoztam vele Szolnokon, rendőrkapitányként szolgálta osztálya igazságát. Most ismét megyetitkár. Amikor meghallotta az egri eseményeket, csak ennyit mondott: — Látja, az ellenforradalom jobban szelektál. Azok jobban tudják, hogy ki az övéké és ki az ellenfeleiké. Ennyi tanulságot le kéne vonnunk ezekből a súlyos napokból. Géza Rózsa Ferenc díjat ka-> pott, három magas kormánykitüntetést, otthon, immáron 24 éve egy helyben írja az újságot, naponként három cikket. Elvégezte az egyetemet, a pártfőiskolát, évek óta szövetségünk alelnöke, de regényét, drámáját még mindig nem fejezte be. öregszik. Esténként Fiat kocsijával egy kis helyiség előtt parkíroz, benn vágni lehet a füstöt, kártyáznak és összevesznek az ultin. Vele, az I-es körzet volt. jelenleg nyugdíjas párttitkárával. Kisvárosban az újságírásnak és az újságírónak különös varázsa van ... Következik: Szentendre hívtuk fel a figyelmet a 16. századi szerb kereskedőházra. Egy középkori madonnaszobrot most vittünk a Szépművészeti Múzeumba — restaurálni. — Tervek? — Többet, sokkal többet kéne tenni. Ezért új szakkörvezetőket képezünk, s honismereti őrsöt akarunk létrehozni az úttörőknél. Folytam kell a gyűjtést: a múzeum nem tud meglenni a szakkör nélkül. Ki akarunk menni az iskolából, tágítani a kereteket, hogy sokkal többen részesei lehessenek a munkának és az eredményeknek. Itt ül a férj is, az „alapító”. Kihasználja a pillanatnyi szünetet: — Hadd mondjam el, hogy a feleségem már háromszor nyert pályadíjat, legutóbb a „Csepel-szigeti céhek” című dolgozatával. — Kovácsné gyorsan átveszi a szót: — És már öt szám megjelent a Csepel-szigeti füzetekből, most, a hatodikban a diákok dolgozatát bublikál- juk majd. Persze én is felhasználtam a dolgozatok anyagának egy részét. A mindennapi életben hasznát lehet venni a gyűjtésnek. Például: az fmsz most használni fogja azokat a szerb és német recepteket, amelyeket a lányaink gyűjtöttek. Dr. Heltai Miklós, a gödöllői Petőfi általános iskola tanára időközben „előkerül”, mellénk telepszik. Öt kezdem faggatni. — Nálunk legfontosabb a történelmi kabinet. Ez azt jelenti, hogy nem egyszerű osztályteremben tartjuk az órát, hanem szakteremben. Tíz tárlóban benne van az egész tananyag: régészeti kincsek, plakátok, gépek, újságok stb. Minden leckéhez megvan a konkrét, szemléletes anyag, így sokkal köny- nyebb és élvezetesebb a tanulás. — És a helytörténet? — Összegyűjtöttük a Tanácsköztársaság és a háború emlékeit. Gyakorta megyünk régészeti kirándulásra. Igyekszünk minden fellelhető anyagot összegyűjteni. A szakkör segítségével elkészült Gödöllő teljes története. — Más érdekesség? — Minden évben összeállítunk és bemutatunk egy-egy színpadi jelenetet. Móra Ferenc történeti novellái közül eddig négyet vittünk színre, nagy sikerrel. És bemutattuk a szakkör gyűjtőmunkáját is — dramatizálva. Jómagam 18 év alatt — a szakkör segítségével — állítottam össze a helytörténeti múzeum anyagát. A Tanácsköztársaságról és Stromfeld Aurélról írtam dolgozatot, díjat is nyertem vele a megyei pályázaton. — Hány tagja van a szakkörnek? Ketten válaszolnak egyszerre: — Hivatalosan húsznál több nem lehet. De valójában 30— 40 lelkes ifjúnál sosincs kevesebb. (paládi) „Nyaraló tsz-tagok" A napokban megkezdődik a termelőszövetkezeti tagság őszi üdültetése. 15-én reggel harminc megyei tsz-tag érkezik meg a debreceni tsz- üdülőbe. Azt követően november elején újabb 30 fő indul el ugyancsak Debrecenbe. Majd december első napjaiban népesebb csoport piheni ki fáradalmait Hévízen. Az üdültetés költségét a megyei biztosítási önsegélyez' csoport viseli. V
