Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
1979. OKTÓBER II., VASÁRNAP "‘‘KJCírtap 5 PÁRTÉRTEKEZLETE Gödöllő város Dinamikus fejlődés gondokkal Tegnap tartották városi Vüldöttértekezletüket Gödöllő 48 alapszervezetének kommunistái. Az Agrártudományi Egyetem impozáns előadótermében megtartott tanácskozáson részt vett Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, valamint dr. Szabó Imre, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa is. A pártbizottság beszámolója — amelyet Nemes István, az MSZMP városi bizottságának titkára tartott — nemcsak a pártszervezetek életéről, a pártbizottság munkájáról adott őszinte elemzést, de nagy figyelmet szentelt a fiatal város gazdasági, kommunális-szociális, politikai és kulturális fejlődésének is. Mindezek a kérdések meg is érdemlik a megkülönböztetett figyelmet, hiszen Gödöllő abban az esztendőben nyerte el a városi rangot, amikor a párt előző, IX. kongresszusára készültünk: 1966-ban. — Városunk helyzetét vizsgálva — mondotta bevezetőben Nemes István — bizonyos ágazatokban az országos átlagot meghaladó fej- jődésnek lehetünk tanúi. Az 5966-os pártértekezlet határozatának megfelelően, dinamikusan fejlődött a város ipara, kereskedelme, javult az ellátottság, új munkalehetőségek keletkeztek, új kommunális létesítmények épültek. Mindez magával hozta, íogy tovább erősödött a párt politikája iránti bizalom, a- párt vezető szerepe és tömeg- lapcsolata. A pártszervezetek erősödésével párhuzamosan növekedett a dolgozók, a lakosság tettekben megnyilvánuló közéleti aktivitása. — Gödöllő város jellegét alapvetően meghatározza, jogy fejlődő ipara mellett az srszág mezőgazdasági kutatásának és oktatásának jelentősebb intézményei is itt vannak. Köztudott azonban, hogy a várossá alakulás után elemi srővel törtek fel a megoldatlan problémák, a város országos jelentőségű intézményei és a település elavultsága közötti, fejlődésbeli ellentmondások. Most megállapíthatjuk, hogy a párt célkitűzései helyesek voltak, reálisan vették figyelembe az igényeket, a tanácsi vezetés pedig a lehetőségeknek megfelelően törekedett a fejlesztési célkitűzések megvalósítására. Városunkba új ipari üzemek, fontos tudományos intézmények települtek, javult a foglalkoztatottság aránya. Üzemeink támogatásával új lakások építésére nyílt lehetőség, de nem tartjuk kielégítőnek a lakáselosztás jelenlegi rendszerét: kevés fizikai dolgozó kap tanácsi lakást. Többet kell tennünk a munkás, paraszt származású gyermekek továbbtanulásának biztosításáért is. Meg kell vizsgálnunk, mi az oka, hogy tanácsi, vállalati ösztöndíjra egyetlen fizikai dolgozó gyermeke sem jelentkezett. Keve- selljük a sokgyermekes, nagy családoknak nyújtott segítséget, az óvodai-bölcsődei férőhelyek számát, és szót kell emelnünk a jó minőségű, olcsó áruk hiánya, a választék szegénysége ellen. A pártbizottság beszámolója a munkásosztály helyzete után elemezte a számbelileg is jelentős értelmiségi réteg szerepét a város politikai, gazdasági, társadalmi életében. E réteg jelentőségét nagyban növeli, hogy olyan város politikaiideológiai arculatát segít meghatározni tevékenységével, amely már ma is mindinkább az agrártudományok nemzetközi rangú központjává fejlődik. — Most, amikor fiatal városunk életének első négy esztendejét értékeljük — mondotta a továbbiakban Nemes István —, megállapíthatjuk, hogy a sok vita, küzdelem, munka nem volt hiábavaló. Még akkor sem, ha lehetőségeinket nem tudtuk teljesen kihasználni. Még akkor sem, ha ma is sok a jogos lakáspanasz, a kommunális probléma. Látnunk kell azonban azt is, hogy — számításaink szerint — az elmúlt négy évben mintegy 250—300 millióval kaptunk többet a nemzeti jövedelemből, mint amennyit városunk dolgozói összesen megtermeltek. Ez a szám is azt bizonyítja, hogy felsőbb szerveink Gödöllő fejlesztési gondjait kiemelten kezelik — a mi feladatunk, kommunistáké, hogy a jövőben közelebb hozzuk egymáshoz az igényeket és a lehetőségeket. Nehéz lenne néhány szóval summázni a beszámoló, a kongresszusi irányelvek, valamint a szervezeti szabályzat tervezete fölötti négyórás vitát. Feltétlen említést érdemel azonban dr. Lökös Lászlónak, az Agrártudományi Egyetem pártbizottsági titkárának figyelmeztető bejelentése, amely szerint a hatvanas évek közepétől erősen csökkent az ag- ránegyetemi felvételre jelentkező fiatalok száma, s ezen belül hatvanról negyven százalékra esett vissza a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Erről a kérdésről, valamint a nagy családok szociális gondjairól szólott dr. Petőházi Gábor, a Kisállattenyésztő és Kutató Intézet igazgatója is, aki javasolta, hogy inkább szerényebb mértékben emeljük a kitűzött célt, a reáljövedelmeket a következő ötéves tervben és rendezzük a családi pótlék és az alacsony nyugdíjak problémáit. A Ganz Árammérő Gyár munkásnői- nek gondjait, a munkásnők éjszakai műszakjának megszüntetését és a családos üdültetési lehetőségek bővítésének igényét tolmácsolta felszólalásában Nagy Tiborné. Joó Ferenc sürgette a tisztességes haszon és az árdrágítás fogalmának tisztázását, szigorúbb intézkedéseket kért a harácsolás, a jogtalan haszon- szerzés ellen. Balogh József, a Ganz Árammérő Gyár igazgatója bejelentette, hogy üzemük dolgozói egy új 8 tantermes iskola felépítését kezdeményezik, s az építkezéshez a honvédség és a város többi üzemi dolgozóinak segítségét kérte. Cservenka Ferencné, a Központi Bizottság tagja, a fest megyei Pártbizottság első titkára felolvasta a megyei pártvégrehajtóbizottság köszönő levélét Nemes Istvánnak•. a járás, majd a város érdeké- beh kifejtett évtizedes tevékenységéért. A tanácskozás részvevőinek köszönetét dr. Pethő György, a küldöttérte- kezlet elnöke tolmácsolta Nemes elvtársnak. A küldöttek ezután jóváhagyták a járási pártbizottság beszámolóját, a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos állásfoglalást, majd titkos szavazással megválasztották a városi pártbizottság 43 tagját és a megyei pártértekezlet 14 küldöttét. Az MSZMP gödöllői végrehajtó bizottsága titkárává dr. Nagy Sándort, az Agrártudományi Egyetem adjunktusát választották. Csepel Autógyár Pozíciószilárdítás, a jövő tisztázása A Csepel Autógyár MSZMP gyári bizottságának küldöttértekezletét szombaton tartották meg az üzem zsúfolásig megtelt művelődési házában. A küldöttértekezleten részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, Lendvai István, a Központi Bizottság alosztályvezetője, dr. Bíró Ferenc. a megyei pártbizottság titkára, dr. Dobi Ferenc, a szakszervezetek megyei tanácsának vezető titkára, dr. Dobrai Lajos, a Ráckevei Járási Pártbizottság első titkára. A küldöttértekezlet célja és feladata megvitatni a gyári pártbizottságnak a legutóbbi pártértekezlet óta végzett munkájárói és a további feladatokról szóló beszámolóját — amelyet Dobrotka Oszkár, a gyári pártbizottság titkára terjesztett elő —, észrevételeket fűzni a X. kongresszus irányelveihez és a szervezeti szabályzat módosításához, valamint megválasztani az új autógyári pártbizottságot, a végrehajtó bizottságot és a titkárt. Dobrotka Oszkár először az autógyár gazdaságpolitikai tevékenységét értékelte. Kiemelte, hogy a gazdasági reform során a vállalatvezetés új helyzetbe került, amelyben elsődlegesnek tartotta a belső fegyelem megszigorítását, a vállalat külső pozícióinak megszilárdítását és jövőjének tisztázását. A beruházásokról szólva hangsúlyozta, hogy beruházási-rekonstrukciós terveik megvalósítása ' a ’“gyár légaláp- yétőbb érdéke. Ezek megvalósulása biztosítottnak látszik a IV. ötéves tervben. Ebben az időszakban döntő javulást kell elérni a műszaki fejlesztési feladatok teljesítésében. A gyártmányfejlesztés során kialakították az 566-os tehergépkocsit, a hidraulikus szervokormányt, a 084 típusú torziós rezgéscsillapítót és a 082 típusú tengelykapcsolót. Megszületett a D—472—474 és a D—562—564 típusú, a mező- gazdaságban használható tehergépkocsik kísérleti tervdokumentációja is. A beszámoló rámutatott arra, hogy egyes esetekben — például az 566-os tehergépkocsinál — az igények gyorsabban változtak meg, mint ahogy az új konstrukciót kialakíthatHOMOKASZFALT Oksó — nem kell? Őszre fordul lassan, szaporodnak a levelek, melyek a járdák hiányát panaszolják. Eszembe jut: áprilisban írtam Lukács Ferenc találmányáról — a homokaszfaltról. Feleannyiba kerül mint a hagyományos, és ugyanolyan tartós. — Mi történt azóta? — kérdezem Lukács Ferenctől. — Szinte semmi. Érdeklődtek a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztériumból, jövőre talán a közös gazdaságokban hasznosítják az eljárást. Érdeklődtek Ceglédről és a Pest megyei Beruházási Vállalattól is, de — járda nem épült. — Mi nem tehetünk semmit — mondja Jankó Zoltán, a beruházási vállalat igazgatója. — A városoknak, nagyközségeknek kellene kezdeményezniük az építést, mi készek vagyunk a tervezésre és lébonyolításra. Tulajdonképpen mindenütt megtalálható az alapanyag — az 5 százalékosnál kisebb agyagtartalmú homok —, s mivel a szállítási költségek megtakaríthatóak, rendkívül olcsón lehetne jár- dásítani. Cegléd, Nagykőrös vidékén, de a gödöllői és a budai járás területén is előnyös lenne ez a módszer. Hadd tegye még hozzá az újságíró: csupán egy keverőgép és egy kisebb kézihenger kell még a járdaépítéshez. Ez szinte mindenütt kéznél van. És minden bizonnyal számítani lehet a lakosság segítségére, hiszen eddig is sok-sok társadalmi munkát áldoztak már az utcabeliek a közművesítésre, gyalogjárók készítésére. Kérdés: mire várnak a tanácsok illetékesei? <—di) ták, amely még alig született meg, máris megváltoztak a követelmények. Dobrotka elvtárs a termelésről szólva megemlítette, hogy egyenletesebbé vált a munka annak ellenére, hogy az anyag- ellátás nem javult, sőt romlott. Ez is okozta, hogy termelési céljaikat az elmúlt két év során nem tudták hiánytalanul teljesíteni, és a termelés emelkedése is csak mérsékelt volt. Az utóbbi négy évben a termelés 20—22 százalékkal növekedett, amelynek 70 százaléka a termelékenység emelkedéséből'adódon: ugyanis"' az összlétszám hat százalékkal gyarapodott csak, mintegy 500 fővel, amelyből 350 embert fejlesztési feladatok megoldására vettek fel. 1968-ban átminősítették az úgynevezett bújtatott munkaerőket — 401 főnél megtörtént a tényleges besorolás. Ennek ellenére mintegy 900 főnyi létszámhiánnyal küzdenek, mondotta az előadó. A legtöbb kilépő a környező tsz- ekben vállal munkát, ahol tényleges havi jövedelme 1000—1200 forinttal több, mint a gyárban. Viszont az is igaz, hogy az eltávozók 15—20 százaléka nem azért, hanem a nem megfelelő bánásmód miatt távozik az üzemből. A bérszínvonal, igaz, évről évre nőtt — 1968-ban 1,7 százalékkal, 1969-ben 7,2 százalékkal — viszont ez az emelkedés csökkentette a részesedési alapot annyira, hogy a tavalyi év végén nem fizethettek nyereségrészesedést. A pártbizottság véleménye az, hogy a munkaerőhelyzet további kedvezőtlen alakulása, párosulva a súlyos anyagellátási és kooperációs gondokkal, veszélyezteti a gyár jövőbeni feladatainak megvalósítását, a népgazdaság számára vállalt kötelezettségek teljesítését. Az utóbbi években a vállalat nyeresége nem alakult megfelelően: 1966-ban 258 millió forint, 1967-ben 341, 1968-ban 316 millió forint volt, tavaly 190 millióra esett visz- sza, az idén sem várható 220 milliónál több nyereség. Az okok között szerepel, hogy nem kellő hatékonyságú a műszaki fejlesztés, a piac a nagyobb ányagigényű, kisebb nyereséggel előállítható termékek iránt érdeklődik; a megvalósult beruházások állóeszközértéke nagyobb mértékben növekedett, mint a termelés, emelkedett az anyagköltség, a monopolhelyzetben levő vállalatok ugyanis felemelték az árakat, valamint nőtt a vállalat forgókészlete, emiatt a kamatköltségek emelkedtek. Dobrotka elvtárs kiemelte: az önköltség csökkentésére, a vállalati nyereség fokozására az eddigieknél nagyobb horderejű és átfogóbb műszaki intézkedésekre van szükség. A termelés pártellenőrzésének további fokozásával kíván a gyári párt- bizottság — a gazdasági vezetéssel egyetértésben — segítséget nyújtani a gazdaság- politikai feladatok megoldásában. Ezután a pártbizottság és az alapszervezetek ideológiai, agitációs és propagandamunkájáról volt szó. Dobrotka elvtárs beszélt a tagság eszmei, politikai fejlődéséről, a gazdaságpolitikai célok érdekében kifejtett propaganda- munkáról, a nemzetközi helyzetről alkotott véleményekről, majd értékelte a tudat- formáló munkát és a politikai agitáció helyzetét. Az előadó megállapította, hogy javult az ideológiai és a propagandamunka szervezettsége és színvonala, de ennek ellenére is csak részben felel meg a megnövekedett követelményeknek. Szükséges tehát vitákat kezdeményezni, és ezt egységes álláspont kialakításával lehetőleg helyi szinten lezárni. Nagyobb gondot kellene fordítani a dolgozókat foglalkoztató problémák felmérésére, elemzésére, s ezek alapján hatékony agitációs érvek kidolgozására. A következőkben a gyári pártélet helyzetéről és fejlődé- séről volt szó: a tagság összetételéről, a tagfelvételről, a fegyelmi helyzetről, a szervezeti életről, a pártmunkáról, a pártcsoportokról, a párt vezető szerepének helyi érvényesüléséről, a kádermunka helyzetéről és a tömegszervezetek pártirányításának tapasztalatairól. Az autógyárban a dolgozók 12,8 százaléka, vagyis 1161 a párttagok száma. 207-tel több, mint négy évvel ezelőtt. A tagok 40 százaléka fizikai munkás. Dobrotka elvtárs hangsúlyozta, hogy a legjobb társadalmi munkásokból legyenek a párttagok, önállóbbá kell tenni az alapszervezeti életet, minden tag részére munkát kell biztosítani, céltudatos kádernevelést kell követni és kutatni kell azokat a módszereket, amelyek a gazdasági munka közvetett irányítása mellett biztosítják az eredményes munkát. A beszámoló feletti vita a késő délutáni órákig tartott Felszólalt Gáspár Sándor elvtárs és választ adott a vállalatot érintő problémákra is. A hozzászólók a gazdasági kérdéseket tárgyalva érintették a közúti járműprogramot a vállalatot meghatározó piacok helyzetét, a termelékenység, a munkaintenzitás, a normakarbantartás kérdéseit, a bérpolitikát, a kooperációs fegyelmet. A párt politikájáról szólva s küldöttek elmondották, hogy egyetértenek a kongresszusi irányelvekkel, a szervezeti szabályzat módosításával. Megemlítették, hogy a párt helyes politikáját itt a vállalatnál, helyben is fokozottabban kell érvényesíteni, mert nem mindenben és nem mindig érvényesülnek e helyes irányelvek. Ezután a 138 küldött a jelölő bizottság előterjesztése alapján megválasztotta a 41 tagú vállalati pártbizottságot. A pártbizottság azonnal megtartotta első ülését, ahol megválasztotta a 9 tagú végrehajtó bizottságot. A végrehajtó bizottság — a Pest megyei Párt- bizottság javaslata alapján — ismét Dobrotka Oszkár elvtársat választotta meg a Csepel Autógyár pártbizottsága titkárának.
