Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

WEST HECVEI cJCtrlap 1970. OKTOBER 11., VASÄRNAP A kosdi milliók története Török Antal, a Váci Járási Tanács osztályvezetője tömö­ren fogalmaz: — Az idén februárra a kos­di „Naszályhegyalja” Tsz el­készítette zárszámadását, amely szerint 3 millió 400 ezer forint nyereséget értek el. Sívó Antal tsz-elnöknek gyanús volt a Csallóközi Zol­tán főkönyvelő által „kiho­zott” összeg és vizsgálatot kért. A tsz pénzügyi csoport, majd a Pest megyei Tanács által kinevezett szanálási bi­zottság is megállapította: Kosdon nem nyereség van, hanem 7 millió 500 ezer fo­rintnyi alaphiány... 1967 őszén nagy búcsút tar­tottak Kosdon. Folyt a Na­szály leve, ríttak a trombiták, szólt a zene, s a nagy heje- hujában tüzes indulatú legé­nyek ropták a táncot. A vi­gasság közepén, az éj sötét­jében lopódzott Tóth János a tsz-irodáig, kezében a nitro- lakkos tartállyal... Felment a padlásra, leöntötte az avítt deszkákat, gerendákat, irato­kat, lim-lomot... Mint a fa­luban mondják: „Még a falak is elégtek”... Az iratok, az elszámolások porig... Olyan magasra csaptak a lángok, mint a legöregebb fa teteje ... Régen volt?... De igaz volt! — A főkönyvelőt — mond­ja az osztályvezető — a tsz fegyelmileg elbocsátotta, mi pedig a Pénzügyminisztérium­nak jelentettük az esetet. Ez az eljárás előzi meg a bün­tető feljelentést. A szanálás után az államnak 4,2 millió forintot kell a tsz-nek adnia, hogy rendbehozza ügyeit. A maradék 3,4 milliót ki kell gazdálkodniuk... A megyei vb fegyelmi felelősségrevo- nást javasolt az elnöknek is, de a közgyűlésen a tsz-tagság ezt az indítványt elvetette. '„Ne vegyük el az elnökünk kedvét!” — mondták a falu­ban. Atmoszféra? Légkör? In­kább az előbbi kifejezést használom, mert abban bizo­nyos mennyiségű nyomás, szo­rítás is van. A nehéz atmosz­férában még több. Ezt érzem a „Naszályhegyalja” elnöki irodájában, pedig milyen cso­dás!... A sarokban pálma, mellette pedálos, automata szemétkosár... s azok a vi­lágosra pácolt bútorok... a hatalmas íróasztal, s a tárgya­lón a hűvös fiókok... a szek­rény sem az, amit megszok­tunk, faltól falig szekrény­sor ... a fekete fotelokban majdnem nyakik süllyed az ember... ezt építették a le­égett helyére ... 950 ezer fo­rintba került. — Tudja, mi volt itt, ami­kor idejöttem? — Sívó Antal égnek emeli kezét. — A föl­dek jó része kint, az emberek kezében ... fejenként két-há- rom holdat műveltek ... av­val törődtek itt mindig, hogy a tsz-vezetőségben a katoli­kusok vagy a reformátusok vannak-e többségben. Én va­gyok a tizennegyedik el­nök ... Elővesz a szekrénysor egyik fiókjából egy, a házi nyomda által gyártott közgyűlési be­számolót. A bibliát sem nyom­ták — talán még a pápának sem — ilyen finom, merített papíroson. — Ez a tsz évről évre mér­leghiányos, azaz ráfizetéses volt. Évente 2 milliót adott az állam, mert a tagok követel­ték a jussukat. Hogy mit ke­restek? Saját erőből az egy tagra jutó pénz évi 5—6 ezer forint volt. A többit úgy kap­ták... Nem! Azért annyiba nincs a népgazdaságnak ez a tsz. Szerintem csak olyan ... tízmillióba ... tizenkettőbe! Török Sándor, az MSZMP Váci Járási Bizottságának tit­kára szerint Kosdon az új ve­zetők főleg bizonyítani akar­tak. — Az elnök, Sívó Antal egy éve ment ki a tsz-be, előtte öt évig a járási tanácsnál, éppen a mezőgazdasággal is foglalko­zó elnökhelyettes volt, Csalló­közi Zoltán főkönyvelő két évet dolgozott a tsz-ben, előtte ő is járási ember volt, s a tsz- ek mérlegeivel foglalkozott. A gazdálkodás hibái több évre visszanyúlnak. Molnár Sándor párttitkár annyira szívére vet­te a tsz ügyét, saját maga el­len is fegyelmit akart kérni, de mi ezt indokolatlannak tart­juk. Az elnöknél — annak el­lenére, hogy gyorsan ki akar­ta a mérleghiányból rántani a tsz-t — hibás módszereket ta­pasztaltunk, s az őszinteség hi­ányát. A tsz vezetői titkolóz­tak egymás előtt. Az elnöki iroda mellett pompásan berendezett kis tár­gyalóterembe lépek, időnkint ez amolyan kultúrtermecske is és könyvtár. Itt van az új, szarvasmarha-tenyésztő telep zöldre, barnára festett makett­je. Ügyes kezek alkották, még a telefonpóznák is látszanak rajta, a domboldal, ahogyan az -út vezet fel rajta... ezt mutatták tavasszal, a képvise­lőcsoport látogatásakor Kállai Gyulának is, büszkélkedve: a 320 férőhelyes telepet 12,5 mil­lióért építik. (Persze 70 szá­zalékos állami támogatással.) Kialakítottuk a nagyüzemi táblákat — magyarázza az elnök — 500 holdnyi területet itt ugarnak hagytak, s a gaz­dálkodás elképzelései fatáli­sán tévesnek bizonyultak. Szinte mindent elölről kellett kezdeni. Hencsi Róbert és Meitzger István építőrészleget szerveztek. Még 300 alkalma­zott is dolgozott ebben a rész­legben, elvállaltak Pasten munkákat, leszámlázták, az­tán, amikor a tanács nem adott engedélyt, EGE néven társulatot hoztak létre, majd TÖVÁLLT alakítottak. Egyéb­ként Csallóközi Zoltán is egy új pesti ktsz-ben dolgozik, ve­zető beosztásban, az itteni régi barátokkal... Én felülvizsgál­tam az építőrészleg munkáját, beszüntettem működésüket. — Nem ellenőrizte a fő­könyvelő munkáját? — A számvitelhez nem értek annyira, de őt mindenki java­solta, mert jó szakembernek tartották. Most derült csak ki, hogy ez már az ötödik mérleg- hamisítása volt... A tsz ellenőrzési bizottságá­nak elnöke: Csernai Mihály. Idősebb parasztember. Beosz­tása kooperátor. Szorgalmas, jóindulatú férfi, de még távol­ról sem lehetett „partnere” a jónál is jobban képzett Csalló­közinek. A főkönyvelő már 1968-ban „machinált”, s bár az ellenőr­zés 1 milliós alaphiányt álla­pított meg, ő ezt eltussolta és a 24 000 forintos prémiumát fel­vette. És az emberek — kérdezhet­né valaki — hát az emberek nem szóltak, nem kiabáltak, hogy „ég a ház”? Hogy újból ég a ház? A majorban, ahol most a szarvasmarhatelep épül, az alsó, még öreg istálló egyik részében, rozzant ajtajú iroda áll. Az ajtóra ki is írták: iro­Tárnad Ferenc, a szanálási bizottság elnöke írja: — Az elnök erélytelen, a fő­mezőgazdász szakmailag gyen­ge, a főkönyvelő nem alkal­mas. (Ezt állapították meg a határozati javaslatukban is.) — A 100 hold málnás szép, jó bevétel lesz — mondja Sivó Antal. — Az állattenyésztés is rendbejön a teleppel. Csak azt nem siratja senki, hogy a 400 anyával rendelkező juhállományt felszámolták, a sertéseket (87 kocát) háztájiba adták ki, ami nem rossz dolog, de itt a mezőgazdaság csak spanyolfal, afféle „Potyemkin” falu volt a segédüzemek mi­att... a búsás prémium és jö­vedelem kedvéért. A tagságnak 1969-re csak a fizetés 80 százalékát folyósítot­ták, ám így is megkapták az évi 16 000 forint átlagjövedel­met. Aki itt valóban „sírt”, az a népgazdaság, vagyis mi mind­annyian, munkások, alkalma­zottak, parasztok, szakembe­rek. Mert nem a 7,5 milliós alaphiány a legfájdalmasabb, hanem az a szomorú tény, hogy a „Naszályhegyalja” im­máron a 15-ik milliójába kerül az államnak, amelyet, úgy lát­szik, senki sem sirat, mert „messze van”. Azt kérdeztem az elnöktől: ön, aki öt évig járási elnökhe­lyettes volt, hogyan tűrhette ezt az állapotot — „hát — mondta... mindenki tűrte”. A kosdi milliók története „torkig érő” tanulság és joggal kérdezzük: AZ UTOLSÓ?! Szüts Dénes Sséissabtíaíi hús — siiúíi embereh Cegléden a Déli út 34. szám alatt található egy porta; a telken egy ház, egy volt gaz­dasági épület és egy disznóól áll. A ház ránézésre egyben van, csak a történet meghall­gatása után „hullik” dara­bokra. A porta története pe­dig nem egyszerű krónika. Tulajdon A porta Zsadon Ferencé volt. Az idős ember 1954-ben eltartási szerződéssel a fele házat átadta Juhász Gyulá­nak, aki ezért 1967-ig fizette a havi 500 forint tartást. A kö­vetkező fordulat: Zsadon 1966-ban a porta egynegyed részére (gazdasági épület) el­tartási szerződést kötött (ha­vi 300 forint) Kurali János­sal. A következő fordulat: ezt az egynegyed házrészt pár hó­nap múlva Kurali 6000 forin­tért eladta Sebők Mihálynak és feleségének, akik az élet­járadék szolgáltatását is át­vállalták és a tulajdonos ha­láláig (Zsadon 1968. június 30- án halt meg) fizették. A kö­vetkező fordulat: 1967. de­cember 27-én Juhász Gyula fele házrészét a tartási köte­lezettséggel együtt átadta Lencse Istvánnak és Nagy Mihálynénak, negyed-negyed arányban. A következő fordu­lat: 1968 januárjában Sebő­kék lakásában megjelent Len­cse István és közölte, hogy Kuralitól megvásárolta a gaz­dasági épületet. Sebőkné mondta, hogy ez nem lehet igaz, mert ő már kifizette Ku- ralit és teljesítette a havi tar­tást is. Bíróságra került az ügy. A következő fordulat: Lencse negyed házrészét el­adta Barna lmrénének. Panasz I. Mi fáj levélírónknak, Se­bők Mihálynénak? Természe­tesen az, hogy megvett egy házrészt és Lencse visszakö­vetelte tőle. Hogyan vásárolt házrészt Sebők Mihályné? Sebők Mihályné egy 1966. november 21-én kötött meg­állapodást mutatott meg. A szerződést egyszerű füzet­lapra írták és a lényeg: „Ku­rali János átadom jogtulajdo­nomat (?) képező Ceglédi Dé­li út 34. alatti egyszoba-lcony- ha, fáskamrából álló épülete­met, jogtulajdon címén...” A megállapodást az eladó és a vevő és két tanú írta alá, A megállapodás hátoldalán a következő elismervények ol­vashatók, Kurali János alá­írásával: „hatezer forintot, vé­telár címén átvettem, Sebő­kék még 2450 forinttal tartoz­nak .. Ennek a szerződésnek né­hány szépséghibája van. Egy: eltartási szerződéssel jogtu­lajdont nem lehet szerezni, kettő: az eltartás átvállalása csak az eltartott engedélyével történhet (a megállapodást nem írta alá Zsadon Ferenc), három: a gyámhatóság hozzá­járulása is szükséges (ezt sem szerezték meg). Lencse később már precí­zen — bár olcsóbban: 3000 fo­rint — vállalta át a már „el­adott" házrészt Kuralitól és a >4 szökevény motoros és társai Közlekedésbiztonsági ellenőrzésen Ezekben a hetekben ország­szerte zajló akciók keretében a Pest megyei Főkapitányság közlekedésrendészete útjain­kon háromnapos, nagyszabású ellenőrzést tartott, amelyben részt vettek az URH-s köz- rendvédelmi járőrök is. Az el­lenőrzés elsődleges célja az ittas vezetők fokozott felelős­ségre vonása volt. Amikor elindultunk az or­szágúti szemlékre, nem voltak illúzióink, hogy a közúti fe­gyelemről jobb képet kapunk, mint ennek előtte. Tapasztala­taink azonban a vártnál is sö- tétebb képet festettek... Figyelmeztetés — számokban Már az. előjelek sem voltak biztatók. Pest megye baleseti statisztikája tovább romlott. Az elmúlt hónapokban me­gyénkben 318 közúti baleset történt. Tavaly szeptemberhez viszonyítva a halottak száma 16-ról 17-re, a súlyosan sérül­tek száma 79-ről 84-re nőtt. Utak szerint: a 2-es főúton az előző évi 9 helyett 24, a 3-as főúton 11 helyett 23, az 5-ös főúton 10 helyett most 18 bal­eset történt. Járások szerint: a ceglédi járásban 53-ról 72-re, a gödöllői járásban 34-ről 46- ra, a ráckevei járásban 17-ről 22-re, s a váci járásban 43-ról 51-re emelkedett a balesetek száma. S ami még indokoltabbá tet­te az ellenőrzéseket: megyénk­ben szeptemberben 42 — sze­mélyi sérüléssel járó — bal­eset történt ittasság miatt. Kü­lönben országszerte szaporodik ez a szám, a Központi Statisz­tikai Hivatal legújabb értéke­lése szerint a tavalyi első hat hónaphoz mérve 1970 első fél­évében 10 százalékkal több balesetet okozott az ittas ve­zetés — vagy éppen gyalog­lás... Ittas vezetők A közlekedési járőrökkel a , i i . x. - ü i i i ■ Vác—Dunakeszi—Fót és a ?.a’”tki,,,.eheV'SSftkÍ1, í? Taksony—Dunavarsány Dél­egyháza—Kiskunlachaza út­vonalat jártuk végig, választ keresve a kérdésre: kik és miért követnek el szabályta­lanságokat. ja mázolta: KIRÚG—LAK. Hát beszélnek ilyen helyen az emberek? Az elnököt egyébként szere­tik, jó embernek tartják, az adócsalásokról, a mérleghami­sításokról nem tudtak. Február 18-án volt a közgyűlés, és ak­kor még úgy látszott, minden rendben van. Később derült csak ki, a tsz a csőd széle he­lyett a csőd közepén áll. Előveszem a blokkomat, sen­ki nem hajlandó „nevét adni” a nyilatkozathoz. Hogyan tovább?..; Azt mondják, a vasasüzem évente több milliót hoz, a nyomda és a gumiüzem is. És a mezőgaz­daság. Az összes árbevételnek mindössze 13 százaléka szár­mazott a növénytermesztésből, az állattenyésztésből pedig csak 15 százaléka. Nézzük például az ittas ve­zetőket. Az esti órákban külö­nösen megszaporodott számuk, alig maradt dobozban színtelen szonda. Az alkoholmérő szon­dák mintegy a felelőtlenség mértékét is jelezték, s e téren a motorosok és a lovaskocsi- hajtók vitték el a kétes pál­mát. Egy pohár vagy korsó sör és bor, egy stampedli rövid ital — többségük ennyit is­mert be, ezt a fogyasztást azonban természetesnek és veszélytelennek tartották. Ta­lán később ráébrednek: sza­bályszegésükért a bírságnál nagyobb árat is fizethettek volna. Hogy miért ittak vezetés előtt, erre a kérdésre amúgy sem adhattak indokolt választ, s elhangzott néhány igen fur­csa felelet is. Sok motoros védekezett például azzal, hogy barátai beszélték rá arra az egy-két pohárra, s nem tudott ellenállni. Ám találkoztunk olyan vezetővel, aki utazás előtt krimit nézett a tv-ben, s úgymond, „izgalmában” ivott, s egy motorozó futballistával, aki a vesztett meccs feletti bá­natában hajtott fel egy kever- tet... Ezek a vezetők az ellenőrzés A motoros szondája fél deci hubertuszt mutatott ki. Drága mulatság volt... után mind gyalog folytathat­ták útjukat, egy motoros ki­vételével, aki a részegségtől már így sem tudott járni... A gyanúsan imbolygó motorra minap este Taksony közelében figyeltünk fel. URH-s kocsink mellé állt — se pillanatban gázt adott a vezető, előreszök­kent a piros Jawa ... A szöke­vényt néhány száz méterrel ar­rébb érte utol a járőr. A bu­kósisakos férfi, Langó Sándor 29 éves takarmányos a részeg­ségtől éppen csak tántorgott... Büntetése súlyos lesz — jogo­sítványa sem volt —, de elfo­gásával a közlekedési járőr ta­lán az ő, talán más valaki éle­tét mentette meg... Több száz intézkedés A közlekedésrendészeten már elkészült a háromnapos ellenőrzés statisztikája. Pest megyében a rendőrség 71 itta­san vezetőt büntetett meg sza­bálysértésért, 12 járművezetőt kellett vérvételi vizsgálatra vinni súlyos fokú alkoholos ál­lapota miatt, s két járműveze­tőt állítanak ez okból gyorsí­tott eljárással a bíróság elé. S több száz esetben intézkedtek a rendőrök egyéb szabálysze­gések miatt. Ezekhez a számokhoz nem szükséges kommentárt fűzni. Talán csak annyit: az utakon uralkodó állapotok — mint ezt a mostani akciók is bizonyí­tották — még szigorúbb ellen­őrzést és ha kell, felelősségre vonást követelnek. Életünkről van szó. i— Szitnyai —> tartást is — a jogi procedura minden állomását megjárva. Tehát jog szerint övé a ház­rész, így is ítélkezett — jogo­san — a járási és a megyei bíróság. Mit tehet tehát Sebőkné? Követelheti a pénzét a csaló Kuralitól — bár ettől még nem lesz lakása. A feltételes módot nem véletlenül hasz­náltam: követelheti, de nem kapja meg, mert a hírek sze­rint Kurali épp a szolnoki börtönben tölti napjait. Panasz II. Mi fáj Nagy Mihálynénak, a ház negyedrésze tulajdonosá­nak? Az, hogy véleménye sze­rint Lencse ki akarja túrni egynegyed házrészéből is. A közös szerződésben szerzett negyed-negyed ház illetékét csak az utolsó percben tudta befizetni és ezért majdnem el­árverezték — szerinte Len­cse ügyeskedése alapján. A portán élők viszonya egyébként teljesen megrom­lott. Sebőkné és Nagyné állí­tása szerint két éven át Len­cse egy-egy gödröt ásott az udvarban, és azt mondta, hogy ide majd a „vén dögök bele­férnek”. Újszerű lélektani had­viselés. Verekedés is volt az udvaron, az új tulajdonos, Barna Imréné és annak roko­na súlyos testi sértést szenve­dett — a bíróság ítélete alap­ján — a sánta, nem túl erős Nagy Mihálynétól. Nagy Mi- hálynét ezért négy hónap sza­badságvesztésre ítélték — fel­függesztve. Az érdekeltek így foglalják össze panaszukat: Lencse az öregek tönkretételével akar házakat szerezni. Panasz III. Id. Lencse Istvánnak néhány házzal odább szép háza van, a fészerben hordók díszelegnek. — Hány háza van összesen? — Ez, meg a Déli ül, 3$-ben egy negyedrész. — Es a Szolnoki úton? — Az ott lakó Kecskeméti Mihálynéval a fiam kötött el­tartási szerződést. — Miért kötött eltartási szer­ződést Zsadon Ferenccel? — Hogy majdan odaköltöz­zek és fiaimnak adjam a saját házam. — Mibe került az első vá­sárlás? — Tizenhatezer forintba és egy évig fizettem havi ötszáz forintot. Átépítettem a ház­részt. Ma 35 ezer forintot ér. — Mibe került a második vásárlás? — Kurali Jánosnak 3000 fo­rint készpénzt fizettem és egy évig havi 300 forintot. Nem kerestem én ezeken, amennyit ráköltöttem, annyiért már ma eladom ... Nem beszélve a te­metési költségről, meg a sír­emlékről ... — Ezt kétszeresen is fizette? — Igen, mindkét szerződés kötelességemmé tette. — Mi a véleménye a többi tulajdonosról, lakóról? — Csalnak, hazudnak, össze­fognak ellenem, kész maffia. Vélemény Véleményt mondok, ha be­mutatom az ügy részvevőit: Sebők Mihályné 65 éves (nyugdíja 610 forint), Sebők Mihály 86 éves (100 forint há­zastársi pótlékot kap), Varga Istvánná — ő új szereplő, Zsa­don élettársa, aki egy szobá­ban lakik és úgy mondja, hogy Lencse erre a helyiségre is fe­ni a fogát. — 76 éves (nyugdí­ja 300 forint), Nagy Mihályné szintén nyugdíjas — ők a „maffia" tagjai. Véleményt mondtam azzal is, amikor bemutattam, hogyan hullott részeire — hivatalos segédlettel — ez a ház, milyen szakismeret és segítség társult a különböző ügyletekhez. Az igazság a papír mögé bújt: jogi segédlettel sem lehet ha­lál árán, ügyeskedéssel házré­szeket, házakat harácsolni. Fel kellene figyelni az élet ilyen jelenségeire, és nemcsak a jogi tények után dönteni. A közvé­lemény támogatásával e jogi­lag lezárt, de emberileg nyi­tott helyzet felülvizsgálata szükséges. Fóti Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents