Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-06 / 209. szám
8 PEST HEGYEI k-ffítrlttp 1970. SZEPTEMBER 6., VASÄRNAP NÉMETH ISTVÁN JUGOSZLÁVIAI MAGYAR ÍRÓ KÉT NOVELLÁJA: REGGEL Az asztalon kibontott pólya. A pólya közepén fehér ingben csecsemő, apró lábaival kalimpál, meg-megújuló kedvvel és erővel. Pontosan a csecsemő feje fölött a mennyezetről piros léggömb lóg, pörög a vékony zsinegen. A baba nevet. A fiatalasszony arcával ráhajol, azzal simogatja, közben ilyeneket mond: mu-mu,' puc- puc, betye-betye. Felemeli a fejét, ujjával megérinti a gyerek lágy tokáját, körmét néhányszor végighúzza rajta, de — szeretné belemártani. . — Mindjárt megeszlek! i A gyerek hangosan nevet. > — Megráglak! Megragadja a gyerek hur- kás combjait, az ujjaiban rugók feszülnek, egész testén villám cikázik át. A gyerek sikongva nevet. — Megeszlek! Megráglak! Szétmarcangollak! Elereszti a gyereket, felegyenesedik, elmerültem, tágra nyílt szemekkel nézi. A baba most még szaporábban kalimpál kövér lábaival, karjai a semmiért kapadoznak, csak néha sikerül hangosan nevetnie, s ilyenkor mintha az egész kis motor új erőre kapna. Az asszony egy pillanatra magára hagyja a gyereket. Beleönti a kisteknőbe a vizet, DEMENY OTTO: ^sssssssssssssfssssssssssssssy*srs/j’sfsrr/’sr/'sssww*'s*s?sss*7s*ss*s*'*sss**ssssj'ssss/i i j FRESKÓK A földi életben minden múlandó A bükki Szapáry-kastély fel- i újítása közben 300 éves fres- ; kokra és stukkókra bukkan- í tak. Az egyik nagy méretű félkör alakú freskó nőalakot ábrázol azzal a latin felirattal: „A földi életben minden múlandó.” A szemközti falon Jézus síratását ábrázoló festmény került elő a mészrétegek alól. Az egyik oldalsó kisteremben vízözönt ábrázoló stukkót fedeztek fel. Az értékes alkotások Pietro Antonio Conti luganói szobrász nevéhez fűződnek, akinek több művét már ismerték és szá- montartották a kastélyban. Augusztusi vers Sziszeg a sárga rengeteg hullámzó hátú sík, a fényözönben forró nehéz kék levegő veri rögágya szikkadt már sovány üres nem ünnepre fürge késekre érett ahogy szegésre érik a kenyér bekerítik az arató-hadak tűzvörösen zihálva zakatolva s feledtetve a régi dalolást ami sosem volt se boldog se szép ahogy nem szép semmilyen gyötrelem de a kenyér a fehér asztalon ára a dacnak megpróbáltatásnak amit nem lehet már elénekelni a szájaktól ha kivettük a földből szép a kenyér a fehér asztalon r"” — Mert én is érzem a föld forró szagát, a napot, és hallom a fűszálak nedvkeringését, a párzó bogarak neszét. És itt ülnek körülöttem az arcukat eltakaró, de az ölüket feltáró parasztmenyecskék, és mind látom őket, meztelen barna karjukat, vágyakozó szemüket, ugyanúgy, ahogy te meséltél róluk. De én most nem lennék neked földszagú, fűszagú, napszagú királynő. Talán sose voltam az. Nem tudom. Az asszony lehúnyt szeme megduzzadt, szeme gödréből eltűntek a tűhegynyi verejtékgyöngyök, a homlokán, a haja tövében ütköztek ki. — Erre én igazán nem gondoltam — mondta a férfi száraz torokkal. — Honnan jutott most eszedbe? — Amióta itt ülünk, másra se gondolok. Nem is bírtam BŰCSŰZÓ NYÁR (Foto: Urbán) SZŐNYI SÁNDOR: ÚJRAÉLESZTÉS Négy orvos szorgoskodott körülötte: az egyik készülékkel lélegeztette, a másik a beteg mellé térdelt és külső szívmasszázst alkalmazott, a szegycsont bal oldalára, a gerinc felé irányozva — három nyomás, aztán egy lélegeztetés a beteg légcsövébe vezetett tubuson át. A két szigorló izgatottan várta, hogy az orvosok vegyék észre őket és vonják be a munkába. Az idő suhanósá- nak hallható nesze lett. A lélegeztető orvos a hatalmas erőkifejtéstől nagyokat nyögött, homlokán kigyöngyözött a verejték. — Egy, kettő, három, négy. A légzés nem indult meg. Bekötöttek egy infúziót a jobb kar vénájába, szíverősítő és tápláló élettani oldatokkal. Ekkor szívkamraremegést észleltek: ez önmagában is haladás! Némi remény, hogy erőfeszítésüket siker koronázza. Az élettani oldatokba a szívritmuszavarokat megszüntető gyógyszert nyorr ak fecskendővel. — Ez a második infarktusa - mondta az egyik orvos, akit a beteg felesége tájékoztatott a folyosón. Infarktus — gondolta a két szigorló — a szívizom egy kis körülírt részének elhalása. Figyeltek. A beteg mind a négy végtagján EKG elvezetések, a készülék működött, időnként megnézték, milyen értékű a szívműködés — erőtlen szívkamra-összehúzódás mutatkozott, majd megszűnt: a szív leállt! Folytatni kell a szívmasz- százst! A beteg mellett térdelő orvos verejtékesen felnézett a szigorlóra — Felváltanál? — kérdezte. — Igen!... Átveszem. — A lány felfigyelt: — Én is jövök! — Míg a fiú ledobta fehér köpenyét az ágyra és ingben térdelt a beteg mellé, ő a beteg fejénél átvette az AMBU ballont. Megvárta, amíg a fiú a szegycsont bal oldalára, a gerinc felé irányozva, három nyomást alkalmaz, aztán ő lélegeztetett a készülékkel. Számolt magában: egy, kettő, három, négy... Csupa odaadás és izzás az ember életéért! Figyelte a kipirosodó fiút. — Egy, kettő, három, négy. — Hallotta a beteg bordáinak re- csegését-ropogását, tudta, küzdelmük ezzel jár — csak a szív induljon be, meg a légzés! Az ember pupiiláira pillantottak: akár a halotté, nagyon kitágultak. Nem lehet megállni! A lehetetlent is meg kell próbálni, hátha. — Egy, kettő, három... — A fiú két széles, izmos tenyere egymáson az ember rugódzó, ropogó mellkasán. Körülöttük az orvosok figyelték a szakszerű munkát; tekintetük elkomorult; egy idő után egykedvűvé váltak. Kétségtelen, ők már biztosan tudták: hiábavaló kísérletet folytatnak. Néhány halk szóváltás hangzott, majd gyors, céltudatos mozdulatok következtek — újabb próbálkozás: elektromos ütést a szívre, talán segít! A Pacemaker készülék két króm lapátját a szívnek megfelelő helyen az ember mellkasára és a hátára szorították. Gombnyomásos kapcsolás: az áram átfutott az egész idegrendszeren, az ernyedt test, mintha hatalmas lökés érte volna, összerándult. A készüléket gyorsan félretették, s nézték az EKG-t, ezután mit mutat. Néhány halvány szívkamrai működést megint jelzett, de pillanat múlva egyenes vonal jelent meg a papír szalagján. A fiú ismét letérdelt az ember mellé, jobb tenyerét annak mellkasára, bal tenyerét a jobb tenyerére fektette. Meglepődött: a férfi nemiszerve jókorára duzzadt az elektromos ütéstől — jelenség, ami új volt számára. Hogy a lány felfigyelt-e erre — ez most gondolatnak is fölösleges! Tovább a szívmasszázzsal!... Az egyik orvos, látva a fiú fáradozását, szólt: — Átveszem. — Máris letérdelt. A fiú izgatottan figyelt: fejében kattogtak a számok: egy, ket- t", három, négy... A levegőben is parancs feszült: a küzdelmet nem feladni! Delejes erővel ez fogta az orvosokat is. Szívserkentő injekciót fecskendeztek a betegbe. Majd még egy áramütés, s az EKG-n alig észlelhető vonalmozdulás — életre alig utaló görbe, majd az ijesztő egyenes vonal. Halk tanácskozás hallatszott: van-e még valami értelme? A válasz egyértelmű volt: nincs! Mégsem adták fel a reményt. Üjabb injekciók és ismét az EKG. Spanyolfalat húztak az emberek, s maguk köré, kívülök más ne láthassa, mi történik a pokróccal fedett padlódarabon. A masszázs és a lélegeztetés megszakítás nélkül folyt. A feszültség fokozódott, aztán szinte sisteregve robbant: nincs értelme! Mégis a Pacemaker készülékért nyúltak; megnyugtatásukra még egy áramütést. Ellenvetés nem hangzott el. A művelet eredménytelen maradt. A beteg felesége a kórházi folyosón topogott. Kiküldtek érte—fehér köpenyben bejöhetett. A szigorlóba ütközve robbant a szobába; láthatta: a földön kinyúlt férjét szinte ellepték az orvosok. A feszült csendben néhány lépést előbbre szédelgett. A csend felfokozódva áradt a pokróccal fedett földdarabról és a mozdulatlan férfi testből, nekifeszüit az arcoknak, rátelepedett a szempillákra és hátrafelé hőköltetett. — Isten!... — az asszony rávetette volna magát ura I mezítelen könyökével megérinti, kevés hideget löttyint hozzá. Bal karjára fekteti a kicsit, leoldja róla a kisinget, s belenyomja a kád vizébe. A pucér kölyköt egy percre visszafekteti a pólyára, aztán hasra fordítja, ráhajol, dús, leomló, erős hajával végig- söpri a meztelen testet. A gyerek fuldoklik a nevetéstől. — Hát most megeszlek! — mondja a fiatalasszony. Előbb csak csókolgatja a kölyök kövér kis fenekét, mint feszes labdát, aztán az ajkával próbál beleharapni a gyönge húsba, aztán a fogaival. A hirtelen beállt csendben fölkapja a fejét, de abban a pillanatban keserves sírásra fakad a gyerek, s csak akkor eszmél rá, mit csinált. Ott maradtak foga mély nyomai. Karjaiba kapja a kicsit, rémülten magához szorítja. — Megverjük a mamát, drága életem, megverjük a rossz mamát, ne sírjál. Arcát a kicsi arcához szorítja, s ilyeneket mond: — Nem bánt a csúnya mama, nem bánt, csillagom, jaj, dehogy bánt! Járkál vele az asztal körül, rázogatja a karjában, bújik az arcába, csókjaival csit'ít- gatja. A konyha ablaka már teljesen beizzadt, kint a havon szikrázik a hideg reggeli napfény. Megy most már minden sorjában, oda se kell figyelnie, nem is arra figyel már, amit csinál, valami megmagyarázhatatlan kétségbeesés tölti el egész lényét, szorongató csend veszi körül. Gyorsan megfüröszti a kicsit, puha törülközővel felitatja bőréről a fürdő vizét, habtiszta, puha ingecskét ad rá, gyöngéden beköti a pólyába, tejet önt az üvegbe és a gyerek szájába adja. A kicsi szívja a tejet az üvegből, lehunyja a szemét, és úgy szívja, olykor abbahagyja, aztán újra szaporán belekezd, anyja az üvegen érzi, mikor emyed el a gyerek szájában a cucli. — Ha valami baj érné, nem élném túl — suttogja maga elé az asszony. Egészen halkan mondja, párás szemekkel: — Gyémánt kukorica. Kiszorítja szeméből a könynyet, felnéz a mennyezetre, feje felett egykedvűen pörög a piros léggömb. Aztán a für- dőteknőre téved a tekintete, a szappanos vízben széttárt ujjakkal megremeg a kis gyereking; a konyha alatt, a pincében valaki fát vág. másra gondolni. Sose hittem, ^ amit mondogatni szoktál. ^ Hogy a föld és a nap milyen | erős lehet. A férfi megérintette az asz- | szony karját: — Az csak hülye, ostoba ^ mese volt — mondta. — Nem volt mese — mond- ^ ta az asszony, és ahogy a fér- ^ fira nyitotta szemét, kibugy- ^ gyant belőle a könny. Kar-| ját arca elé, a nap elé tartót- ^ ta. — Én akarok lenni az erő- ^ sebb. A férfi fölegyenesedett, a | durva lópokróc alól előhúzta ^ a vizeskorsót, s szétvetett Iá- ^ bakkal addig ivott, míg egy| csöpp maradt a korsóban. & S — Nem való neked ez a § munka — mondta, s keze fe- ^ jével megtörölte a száját. —^ Kösd be a fejed, mielőtt nap- § szúrást kapnál. & NAPSZÚRÁS Szemben ültek egymással, kétoldalt a földbe vágva, égnek meredt a két kapanyél. — Meleged van? — kérdezte a férfi. — Ég rajtam '‘a ruha — mondta az asszony. — Vesd le! A haragoszöld, éles kukoricalevelek összefonódtak a forró szélben. A szél alulról fújt, egyenlőtlenül, forró porszaga volt. Az asszony szemealja besüppedt, megfeketedett és kigyöngyözött. — Értetted? — kérdezte a férfi. — Mit? — Amit mondtam. — Mit mondtál? — Hogy vesd le a ruhád. És fürödj meg! — Jó volna megfürödni. A tengerben — mondta az asz- szony csüggedten. A fejét még mindig lógatta, agyonnyomta a hőség és ez, a számára szokatlan, nehéz munka. — Hol? — A tengerben. — Ez is tenger. Emeld félj a fejed, és nézz körül. A zöld! hullámok tele vannak ezüst-! hátú halakkal. Az asszony a férfi szemé-$ be nézett, megremegett azj ajka. — Ne haragudj — mondta! engesztelőn. $ — Miért haragudnék? — Hogy én már megint $ csak a szavaidat hallom. — Most csak azokat halld $ meg. | — Néha nagyon bántóak. $ — A szavak? — kérdezte a! férfi. $ — A puszta szavak. — Kívánlak — mondta aj férfi alig hallhatóan. Az asszony nézett a férfi $ arcába, aztán lassan behúnyta $ a szemét. Ajka körül eltűnt a ^ remegés, nyugodt volt, mint-! ha játék közben döbbent vol- J na rá sorsára. — Biztos vagy benne? — $ kérdezte az asszony, és a nap j felé fordította lehúnyt sze-J mét. $ S — Ilyet nem szoktak kér-! dezni. — Most mégis megkérde- $ zem. Válaszolj. — Biztos vagyok benne —! mondta a férfi, de maga is; érezte, hogy megtorpan a i hangja. Lehúnyó szemét az asszony; a nap felé tartotta: ; A két szigorló orvos — fiú és lány — az ősz tanársegéddel megállt a kórház széles folyosóján és várta magyarázatát a betegeknél észleltekről. Felváltva kezdtek volna az anamnézis felvételek során szerzett tapasztalataik elmondásába, de a mellettük levő intensiv szobából, feszültséget árasztón harsogta a nővér: — Reanimatio van!... Jöjjenek segíteni! A két szigorló orvos tudta, hogy az ápolónő csak nekik szólhatott. Feszültség vibrálta levegőben. Izgalommal mondták a tanársegédnek: bemegyünk! A tanársegéd helyeslőn bólintott. — Menjetek és segítsetek! A szigorlónő odasúgta a fiúnak: nyilván arról a betegről van szó, akit a vizit előtt hoztak be a mentők. — Siessünk! — mondta a fiú. A lány eléje iramodott, most kollégák voltak csupán, akik tudásuk legjavát akarják nyújtani egy végveszélybe jutott ember megmentésénél. A beteg a földre terített pokrócon, meztelenül, szétvetett lábakkal feküdt, az ingét hirtelenjében nem tudták lerántani róla, hurkásra göngyölve felhúzták a nyakába.
