Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

/ 1970. SZEPTEMBER 6., VASÄRNAP rtsr hegyei '&£íriw> VANNAK, AKIK CSEND­BEN ALSZANAK, NYITOTT SZÁJJAL, FOGJAK A KIS­PÁRNA CSÜCSKÉT. SOKAN ALMODNAK: HOL ROSZ- SZAT, HOL JÓT, HÁNY­KOLÓDNÁK AZ AGYON, NEM TUDNI MERRE JÁR­NÁK, REGGELRE MAR SEMMIRE NEM EMLÉKEZ­NEK. A GYEREKEK ÚGY ALSZANAK, MINT A TEJ és az, anyukák nevetve ÉBRESZTIK ŐKET: „AKÄR AGYÚT IS ELSÜTHETNEK AZ AGYAD MELLETT, FIAM...” AZ ÖREGEK NYUGTALANUL TÖLTIK AZ ÉJSZAKÁT: ÓRÁKIG ÜLNEK A HEVERŐ SZÉLÉN ÉS VARJAK, HOGY ELFOG­JA őket az Álmosság, LEFEKSZENEK, MAGUK ALÄ GYŰRIK A VÁNKOST ÉS REGGEL IZZADTAN ÉB­REDNEK. ÖN, HOGY ALUDT? — őszibarack uram, 200 mázsa, ezzel a két döggel — mutat a borostás arcú pilóta a több tonnás Skodákra. — Ez­zel vagyunk. A barackokat meg sem kóstolom: éretlenek. A Nyíregyházi Konzervgyár­ba visszük az egészet, Török­bálintról. Nem szeretek éjjel Eger: „Éjjel egy óra, minden csendes, tűz nélküli jó éjsza­kát kívánunk...” ★ Az új kórház ablakai közül néhány világít. Az éjszakai ügyeleteseké. Szilágyi Gyulá- né nővér: — Ebben az „ENSZ-palotá- ban” még az éjszakai ügye­let is szebb mint a régi kór­házban. Húsz éve dolgozom ebben a szakórában, de ilyen jó dolgom még nem volt: itt öröm a munka. Saruban, fehér köpenyben, cigarettával fogad a szülészeti osztály ügyeletes orvosa: dr. Süveges Gyula: — Éjszaka itt ugyanolyan a forgalom, mint nappal. Fél háromkor megszületett a régen várt Kordái Zsolt, 4 kiló 50-nel. Körülbelül ugyan­ekkor érkezett három mentő a kórház elé; három embert hozott, egy asszonyt a szülé­szetre, egy vákbélgyulladás- gyanús férfit és egy orrvérzé­ses nőt. ★ Úton Nagykőrös felé néhány perc pihenő a 241 T jelzésű bakterháznál. Budapest felé három órakor halad itt át a személyvonat. László Béla egy éve teljesít szolgálatot itt: tizenkét óra munka, utána egy nap pihenő. Unatkozik, rádiót nem szabad hallgatnia, időnként telefonon szót vált a körösi állomás ügyeletesé­vezetni, de nincs mese. A sok balek úgy reflektorozik az ember szemébe, mintha színházban lenne, figyelni kell kérem az utat, pedig unal­mas, egyhangú, szürke az út éjszaka. ' Az FG 80—01-es rendszámú őszibarackos ládákkal téli Skoda elindul a monori autó­csárda parkírozója elől, szo­rosan nyomában a másik te­herkocsival — éjjeli tizenkét órakor. ★ Pihen a ceglédi tűzoltólak­tanya. — Utoljára délben volt ki­szállásunk — fogad Pálinkás Pál ügyeletes. — A Budai út­ra vonultunk, lakástűzhöz. Az asszonyt kórházba vitték má­sodfokú égési sebekkel. Itt most mindenki pihen. — Alszanak? — Máshogy, mint a többi ember... Kipróbálják? Megszólal a sziréna. Alig egy perc alatt három élénk- piros tűzoltóautó hagyja el a garázskaput teljes létszámmal, és a tűz elleni harc minden kellékével. Kint, az utcán ál­lítják meg őket — próbariadó volt csak, pihenjenek tovább. Közben az URH adó-vevőn 'jelentkezik Hatvan, Gyöngyös, romnegyedes uborkát, másfél ezer szovjet darabos savanyú­ságot, zakuszkát szállítanak innen a raktárakba. Persze a többi üzemegységnél is megy a munka: paradicsom, papri­ka, gyümölcsök... Teherautók érkeznek: 200 mázsa uborkát hoztak Bagról, szilvát Mezőtúrról 150 mázsát, kevés őszibarackot Pécsről. ★ Háromnegyed négy. A Nagykőrösi Tejüzemben már kiszállításra sorakoznak a te­jeskannák. Erdős László 1939 óta itt dolgozik. Rég óta baj van a lábával — víszeres, le­százalékolták. — Dolgozom azért. Kell a kis pénz. Én kértem, hogy le­hessek éjszakás. A hűvös le­vegő jól esik a lábamnak. 170 kanna, 35—40 ezer liter tej. Erdős László az utolsó kannákat tölti. Mind a helybe­lieknek megy. öt órakor már minden bolt előtt ott a tej. ő is iszik fél litert, három­négy kiflivel és délután há­romig alszik. ★ És Cegléden a hosszú pékla­pát kihozza a kemencéből az első két ropogós, háromkilós kenyeret. Vígh János, a 13-as számú ceglédi pékség vezetője, a fehér atlétatrikó alatt izzad. — Most már istenes, de a kánikula idején éjjelente 50 fokot is mértünk. Hárman dol­gozunk itt — 27 és fél mázsa kenyeret sütünk, pontosan 10 nali ötig tart nyitva. A tera­szon összehúzódva két nő ül, nem mennek be. A kérdésre ingerült válasz: — Az élettársam testvérét várjuk... Már megint mit akarnak!? piti a dob verőt; mely kettes szaltó után visszahullik. El­szórt taps. A művészek részé­ről bágyadt mosoly. Fél óra múlva pakolhatnak. — Paradicsom, paprika, zöldség... A Nagyvásártelep­A helyiségben füst, sörös­üvegek, asztalra dőlt ember, alvatag tánc, egy zongora és egy dob. A dobos: Adler Vil­mos. — Hívjon csak Jimmynek, mindenki így • szólít. Negyven éve űzöm ezt a szakmát. Tíz éve játszom együtt az én Ba­konyi Ödön barátommal. Az életem pontosan fordítva telt el, mint a legtöbb emberé. Reggel 3-kor ágyba bújok, al­szom délután négyig, utána gyakorlás, később eljátszom az unokámmal, aztán föl a 8.50-es esti vonatra — Pesten, a nyol­cadik kerületben lakom —, le Ceglédre, és hajnali ötig ze- ■nélünkj--— ........ — Szereti a szakmáját? — Mindennap két ófát gya­korlók. Kérem, uram, mi a ní­vóra is adunk. Ha a kedves vendég a Fekete Orfeuszt kéri, eljátsszuk csakúgy, mint a „Szállj, szállj madárt” ... Mi orvosok vagyunk, kérem, a lé­lek orvosai... Aki ide bejön, az valamit felejteni akar, és nekünk az a munkánk, hogy el is feledje... — Botrányok? — Szeretnek minket. Nem vertek még meg... Ja! Egyéb­ként? Mióta nincs portás, van­nak problémák, de hát hol nincsenek,' uram?. .1 Elnézést kér, mennie kell. Superfiltjéből kiveszi a ciga­re viszem. Debrecenből három­kor indultam, öt óra, és itt va­gyok. Hajtottam. Fél hatra Pesten leszek... — borostás arcú gépkocsivezető Monoron, az autáscsárda előtt drapp Sko­dával. Rendszáma: FG 45-91. — Én ma nem sokat szu­vél. Egy nap 37 vonatra ügyel, ebből csak 7 megy éjszaka, de elaludni tilos, ennél a so­rompónál mindig nagy a for­galom: a Nagykőrösi Konzerv­gyár egész nap ontja a szál­lítmányokat. Tehergépkocsik jönnek-mennek. A konzervgyár 1-es üzem­egységének művezetője, Kasza Józstef: — Ez tulajdonképpen sava­nyítóüzem: uborkát teszünk el, de most kisegítjük a másik üzemegységet; szilvával, őszi­barackkal is töltjük az üvege­ket. — Hányán dolgoznak éjsza­ka a gyárban? — Körülbelül ezren, ebből az 1-esben 50-en éjszakások. Egy műszak alatt 5 ezer üveg őszibarackbefőttet, 3 ezer há­mázsával többet, mint ameny- nyit az itteni kapacitás elbír­na. Szeretik a kenyerünket. Visznek Pécsre, Budapestre is... — Pihenés? — Majd reggel... Nem szok­tam sokat aludni... A mun­kámat meg szeretem. Ha sza­badságon vagyok, hiányzik a friss kenyér illata, a dagasztás. Éjjel akkor sem tudok nagyon aludni.-k A Ceglédi Rendőrkapitány­ság ügyeletes tisztjétől, Szilaj József hadnagytól, megkérdez­zük, történt-e valami az éjsza­ka folyamán. — Maguknak pech, nekünk öröm: semmi bejelentés nem érkezett. A Non Stop eszpresszó haj­rettát, hosszasan nyomkodja a hamutartóban. Aztán a dobhoz lép, meggyújtja a hangulatvi­lágítást (a pergődobot halvány fény övezi), és a Trubadúrból a cigánykórust játssza az együttes — zongorán, dobon. Jimmy időnként magasba rö­nyáltam. Volán mögött ültem egész éjjel... ön hogy aludt, hogy ilyen korán itt van?... Foto Tamás Ervin Urbán Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents