Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

PEST HEGYEI ’'■zJfMnp 1870. SZEPTEMBER 6., VASÁRNAP A nagyközségek rangja írta: dr. Varga József, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese A TANÁCSRENDSZER to­vábbfejlesztésének egyik leg­fontosabb mozzanata a lakos­sággal közvetlen kapcsolatban levő községi tanácsok funkció­jának, feladatainak, hatáskö­rének, szervezetének és fele­lősségük mértékének meghatá­rozása. Ez a kiemelt figyelem természetes, hiszen — hogy csupán egy adatot említsünk — a lakosság közel 60 száza­léka jelenleg is a községekben él. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a gazdaságirá­nyítás új rendszerének beve­zetése eredményeként a közsé­gekben az elmúlt években je­lentős gazdasági, társadalmi fejlődés következett be, és vár­ható, hogy ez mind erőtelje­sebben folytatódik. A közsé­gek jelentősen fejlesztik in­tézményeiket, kommunális szolgáltatásaikat, bővül gazda­sági hatáskörük, javul az em­berekről való gondoskodás, az ügyintézési munka. A közsé­gek fejlődését jelentős mér­tékben elősegíti a legkedve­zőbb méretű és felépítésű köz­ségi szervezet kialakítása, amely egyben a településfej­lesztési irányelvek következe­tes és rugalmas érvényesítésé­nek is elsőrendű feltétele. A KÖZSÉGI TANÁCSI SZERVEZET hatékonyabb működését négy igazgatási for­ma segíti, éspedig: közös taná­csok szervezése, az arra alkal­mas kisebb községek egyesíté­se, egyes községek város alá rendelése és nagyközségek lét­rehozása. (A mellékelt térkép a megyében alakított nagyköz­ségeket és azok területi elhe­lyezkedését mutatja be.) Köztudomású, hogy közsé­geink lakosságszáma és a la­kosság ellátottsági színvonala különböző. A községek lakos­ságszámúnak szélső értéke kö­zött esetenként közel százszo­ros különbség is fennáll. Van például néhány száz lakost számláló községünk, de 30 000 lakost meghaladó községünk is. Községhálózatunk egyenet­lensége abban is megmutatko­zik, hogy a számszerűleg sok kis lélekszámú község ellenére a községi lakosság jelentős há­nyada, mintegy 30 százaléka, a községek alig hat és fél száza­lékát kitevő 5000 lakoson fe­lüli községekben él. A kis lé­lekszámú községek — a ta­pasztalatok ezt igazolják — ön­magukban nem eléggé életké­pesek, eredményes tevékeny­ségük feltétele: a közös taná­csok létrehozása. A több mint háromezer településnek mint­egy 60 százaléka az elmúlt években közös tanácsba szer­veződött. A KÖZÖS TANÁCSOK MELLETT a községi szervezet továbbfejlesztésének másik formája a nagyközségek lét­rehozása. A jelenlegi tanács- törvény a községek részére — lakosságuk számától függetle­nül — egyetlen tanácsszerve­zeti formát biztosított. Ebbé' eredően a község életét irá­nyító tanács jogállása, felada­ta, hatásköre — gyakorlatilag azonos volt a néhány száz és a sok ezer lakosú köz­ségekben is. A nagyköz­ségekről szóló korrpányha- tározat változtatott ezen a helyzeten, és hatályba lé­pése óta a községi tanácsok majdnem 10 százaléka (184) kapott nagyközségi rangot. Ezekhez a tanácsokhoz tarto­zó községekben él a községi lakosság közel 30 százaléka, mintegy 1 millió 600 000 lakos. A kormány határozatának megfelelően a nagyközség gaz­dasági, kulturális és igazgatási tevékenységével összefüggő feladatok úgy kerültek meg­határozásra, hogy a járási jo­gú városok hatáskörét és ha­tósági jogkörét megközelítve a nagyközségi tanácsi szervezet rendelkezik azokkal a jogosít­ványokkal, amelyek a kor­mány politikájának érvénye­sülését a nagyközség területén biztosítják, és dönthet azokban a hatósági ügyekben, amelyek a lakosságot közvetlenül érin­tik, és eldöntésük szélesebb körű területi vagy ágazati koordinációt, illetőleg különle­ges szakértelmet nem igényel. A nagyközséggé alakulás célja a községi tanácsok és a lakos­ság kapcsolatának további ja­vítása, a tanácsi munka kor­szerűsítése és egyszerűsítése. A kormány intenciói alapján a megyei tanács saját hatásköré­ben nagyközséggé nyilvánít­hatja, szervezheti az ötezer la­kosú vagy ennél népesebb községet, továbbá a lakosság számától függetlenül a járás- székhelyet vagy a lakosság tár­sadalmi összetételét, meglevő üzemeit, közintézményeit, va­lamint belterületét tekintve városiasodé jellegű községet. Az a település is elnyerheti ezt a rangot, ahol túlnyomórészt helybeli munkaerőt foglalkoz­tató jelentős ipari, bányaüzem található, vagy az adottságai alapján országos jelentőségű gyógy- és üdülőhelynek tekint­hető. A NAGYKÖZSÉGEK SZÁ­MA a szükséges feltételek lét­rejöttével párhuzamosan gyarapszik, s ez együtt jár az ilyen településeken élő lakos­ság gazdasági, kommunális, kulturális, egészségügyi stb. igényeinek állandó fokozódá­sával is. A községek lakossága mind erőteljesebben igényli élertkörülményeinek a városi lakosságéhoz való közelítését, ügyeinek helyben történő in­tézését. A tapasztalatok sze­rint a nagyközségek gyorsan fejlődnek, vonzó a hatásuk a környező községekre, közigaz­gatási és egyéb ellátási köz­pontokká válnak. Kommuná­lis ellátottságuk lényegesen jobb, oktatási, népművelést;' egészségügyi és szociális in­tézményhálózatuk fejlettebb a többi községekénél. Az eltelt időszak tapasztala­tai azt igazolják, hogy a me­gyei tanácsok nagy felelősség­gel, a megye településhálózat­fejlesztési elgondolásaival összhangban készített, a fel­tételeket, a megye sajátos helyzetét figyelembe vevő terv alapján hozták létre a nagyközségeket. A nagyközségek megalakí­tását mindenütt gondos szer­vező munka előzte meg. Meg­felelő politikai és társadalmi előkészítés után a lakosság egyetértését és aktív közre­működését biztosítva születtek a döntések. Gondoskodtak a nagyobb feladatok ellátásához szükséges szervezet kialakítá­sáról, képzettebb, gyakorlot­tabb vezetők kerültek a nagy­községek élére. A megyei ta­nácsok legtöbb helyen kiemel­ten kezelik a nagyközségeket, fejlesztési alapjuk és költség- vetésük bevételi forrásainak és az azokból való részesedés mértékének megállapításánál. A TAPASZTALATOK SZE­RINT a nagyközségek meg­alakulása zökkenő nélkül tör­tént, működésük összességé­ben kielégítő. Aktívabb és színvonalasabb lett a testüle­tek működése, fejlődött a köz­ségfejlesztési tevékenység. Lé­nyeges azt is hangsúlyozni, hogy a nagyközségek hatás­körének növelésével javult az ügyintézés. Erre mutat, hogy nem emelkedett, a egyes ügy­fajtáknál csökkent a fellebbe­zések száma, több nagyköz­ségben csökkent az ügyirat­forgalom, meggyorsult az ügy­intézés. Az összességében kedvező tapasztalatok mellett kedve­zőtlen jelenségek is észlelhe­tők. Még több nagyközségben tapasztalható, hogy vontatot­tan halad a szervezet kiépí­tése, egyes esetekben a nagy­községek dolgozói nem kap­ták meg a szükséges segítsé­get, á vezetés sem felel meg még mindenütt a követelmé­nyeknek. A nagyközségek kialakítása előremutató formát jelent a községi tanácsok fejlődésében. Alapvető célja a lakosság jobb ellátása, a közügyek és a lakosságot közvetlenül érin­tő ügyek magasabb szintű in­tézése. Az érdekelt tanácsok munkáján múlik, hogy az új forma milyen tartalommal gazdagítja majd az érdekelt községek életét és hogyan biz­tosítja a lakosság szükségle­teinek jobb kielégítését. .../ rieg-érdemli Jdazánh többi meggéji közti a jbő-lielget a Peíti Wegye... ” Érdekes tudnivalók egy százötven éves kalendáriumból Füskuti Länderer Lajos be­tűivel és költségével készült Pesten az a „Magyar és Er­dély Országos Nemzeti Kalen- dáriom Kristus Urunk’ szzü- letése után 1823-dik 363 na­pokból álló Közönséges Esz­tendőre”, amely most került elő egy régi família öreg lá­dájából, mint a lassan-Iassan sűrű ködbe vesző régmúlt be­szédes emléke. Külső címlap­ján két díszruhás hajdú ki­vont karddal őrzi a rendi or­szág címerpajzsát, belső cím­lapján pedig a pesti megye- háza fába metszett rajzolata látható, előtérben a Dunával, és libegő vitorlás sajkával a hullámokon. Az öreg naptár a maga idejében — három híján 150 évvel ezelőtt — szép vállalkozás, bátor újítás lehetett. A régebbi kalendá­riumok mintájára ez a naptár is első helyen közli „a ditső- ségesen uralkodó Austriai Háznak Genealógiáját”. I. Fe- rentz (Josef Károly) volt alt­kor Ausztria császára, Ma­gyar, Cseh, Lombardia-Vené- tzia, Galitzia és Lodoméria, valamint Illyrium országok királya. Aki kiváncsi rá, azt is megtudhatja, hogy első hit­vese, Erzsébet Wilhelmina Ludovica volt, Fridrik Euge- nius néhai Würtembergi Her- tzeg leánya, aki azonban 1790- ben elhalálozván, alkalmat adott gyászoló férjéneit, hogy még ugyanabban az esztendő­ben nőül vegye Mária Theré- zia Carolina Josefát, Ferdi­nand szicíliai király tizen­nyolc éves leányát. Ez a há­zasság sem tartott sokáig. A második asszony 1807-ben kö­vette elődjét a sírba, és he­lyet adott a harmadiknak, Mária Ludovica Beatrix An­tóniának, Ferdinánd főherceg 21 éves leányának. Nyolcévi házasság után ő is özvegyen hagyta Ferenc császárt, aki­nek kedvét a háromszoros gyász sem vette el a házas­ságtól: fél esztendő múlva ne­gyedszer is megnősült, oltár­hoz vezetve Miksa József baváriai király 24 éves leá­nyát, akinek már csak két neve volt, Karolina és Auguszta. A lojális olvasók igényeinek kielégítése után közli a kalendárium a jele­^Moa 1. BUDAI JÁRÁS 2. CEGLÉDI JÁRÁS ■3. DABASI JÁRÁS 4 GÖDÖLLÖI JÁRÁS 5 MONORI JÁRÁS' 6 NAGYKÁTAI JÁRÁS 7 RÁCKEVE JÁRÁS 8 SZENTENDREI JÁRÁS Országhatár >, Megyehatár, megye! jogú város határa Járáshatár, Járási jogú város határa Megyeszékhely Járásszékhely Város Nagyközség 1970. januárt-én jelen* levő népesség száma A nagyközség lakossága a megye népességének ‘ >• Százhalombatta 974 sebb ünnepeket, a tizenkét égi jegy magyarázatát. A nap­tár-részben minden hónap­nak külön oldal jutott. Az egyes hónápok közé a gon­dos kiadó üres lapot is fű­zött, hogy a kalendárium bir­tokosa ráírhassa a feljegyez­ni valókat. Van is néhány megfakult föl jegyzés ezeken a lapokon. Ki lehet sillabizálni belőlük, hogy február havá­nak 22-dik napján „az öreg Tehén üszöborjut borjazott, regvei 8 óra után”, hogy no­vember 9-én elveszett egy süldő, 24-én „Nagy Jóska Rá­koson egy sertés torka által megölettetett”. 29-én „egy öreg sertés megjiadzván, ma­lacával hazajött". Ebben a hó­napban hazahajtottak makko­lásból 26 darab sertést, hízó­ba vetetett négy ártány, egy ártánka megszúratott, egy fe­jér koca viszont hat malatzot fiadzott. Ujesztendőre ezzel szemben a hízóból egy ártán- kát leöletett a gazda. Gondosan felsorolja a ka­lendárium az ország egyházi és világi méltóságait. Pest me­gye főispánja nem kisebb úr volt, mint Magyarország ná­dorispánja, József főherceg. De ez mind csak a szokvá­nyos kalendárium-tartalom. Az újítás a naptárban „Ne­mes Pest Vármegyének Rövid Esmérete”. A végén található „jegyzék” körvonalazza Füs­kuti Länderer Lajos naptár­csináló mester nagyvonalú el­gondolását. „A mostanitól kezdve szándékozik ~a Kiadó — mondja a jegyzék — min­den esztendőben egy vagy két Nemes Megyéknek rövid es- méretével a T. T. Olvasókö­zönséget gyönyörködtetni, mi­vel azonban kivált a Pesttől távolabb fekvő megyékre néz­ve, bizonyos, a mostani időkre terjeszkedő kútfők nélkül szű­kölködik: kivánnya az úttal az illető Jegyzői Hivatalokat a végre egész illendőséggel megkérni, hogy az errilétetl Hivatalok legalább az újabb, magokat az eggyes N. Megyé­ket, s változásokat a Kiadó­val minél előbb bizodalmman közölni méltóztassanak”. Pest megye ismertetése a kalendáriumnak csaknem nyolc oldalát megtölti szép, sűrű szedéssel. A így kezdődik: „Akár kiterjedtségét, akár régiebb és mostani nevezetes­ségeit szemléljük, minden te­kintetben meg-érdemli Ha­zánk többi Megyéji köztt a fő-helyet a Pesti Megye. Ugyan-is...” Következik az elsőbbség pontos megokolása. Pest me­gye területénél csupán Bihar nagyobb, az is csak kilenc négyzetmértfölddel, de a töb­bi messze elmarad a 191 négyzetmértföldes Pest megye mögött. Pest megye kebelé­ben fekszik Hazánk fővárosa, Buda, mely „kitsiny kezdet­ből, 1265-től fogva annyira növekedett, hogy Királyi lak­hellyé válván a Királyi Ud­varnak nem csak egyéb mu­latságokra, hanem a Vadá­szatra is bövséges alkalma­tosságot nyújtott.” Olvasható ezután a megye fejlődésének, területi gyara­podásának tömör története, földrajzi leírása, hegyeinek, erdőinek, folyóinak pusztái­nak felsorolása, sőt még né­peinek is jutott némi hely az ismertetésben. „A Lakosoknak élet- és gaz­dálkodás módjok egymástól különböző — olvashatjuk az öreg kalendáriumban, — mi­vel az alsóbb részében az, hol t.i. Czeglédtöl fogva az egész Solti Járásban lágosabb Lege­lők és Puszták vágynak, a la­kosok főképpen a Marha te­nyésztésben foglalatoskodnak, a miért is a Ketskeméti s az azt környékező Hellyekbéli Szarvasmarha annyira elhire- sedett; nem kisebb nevet ér- demelvénn a jobb féle Méne­sek is.” Nem mulasztják el a szorgalmatos lakosok a szőlőművelést sem ezen a homokos vidéken, így Ceglé­den, Kőrösön tűrhető Veres borok készülnek, „jóllehet — teszi hozzá a naptárkészítő — a budai, tétényi, bogdányi, tó­falusi, vörösegyházi, szadai, váci és kőbányai szőlőhegyek gazdái annyiban szerenlséseb- bek, hogy állandó jószamatú, s már régtől fogva elhirese- dett borokat termesztvén, jobb árakat érnek el velők, mint a komokháti borok termelői”. Nagy küzdelem folyt a múlt század elején a sok felé alkal­matlankodó homokkal, vala­mint a sokszor rakoncátlan- kodó Dunával, amely áradá­sival elég sokszor tönkre tette a vetéseket. A szorgalmatos gazdák mégis szép eredmé­nyeket értek el a gabona-fé­lék termesztésével, elérték azt, hogy a megye népe már nem szorult búzabehozatalra. „De legszerencsésebbeknek tartják magokat a Pesti és Budai szomszédságok lakósi — olvashatjuk a sárguló lapo­kon — úgy mint akik a leg- tsekélyebb értékű termeszt- vényeiket, vagy a földnem minden művelés nélkül magá­ban termő növényeit is mind héti vásárok, mind más napo­kon is jó pénzzé tehetik. Nem tsuda tehát, ha ezen tájé­kokat nagy részben a Sváb- sáp, mint munkás és szorgal­matos Nép, lépte meg.” Buda és Visegrád, valamint Vác lakosai a szőlőművelésben és a hajósmesterségen kívül leginkább a boltos kereskedést és minden nemű mesterséget űzték, „gabonával, gyapjúval, borokkal, sörtvéssel és egyéb szerekkel spekuláltak — nem kis haszonnal”. A megye lakóinak száma az egyházi összeírás tanúsága szerint 436 909 volt. A megyé­ben volt két szabad királyi, egy érseki, egy püspöki, hu­szonegy mezőváros, 166 hely­ség, négy sziget és 166 puszta. A hatalmas megye öt járásra oszlott, a pilis-,' a váci-, a pes­ti-, a kecskeméti- és a solti járásra. Még azt is megtudjuk a naptárból, hogy a megye köz- igazgatásában miféle tisztségek voltak. Első és második alis­pán, levéltármester, 3 aljegy­ző. 2 főadószedő, számvevő, 5 főszolgabíró, 1 főfiskális és 2 alfiskális. 15 eskütt, 5 aladó- szedő, közéi 20 különböző biztos, udvari kapitány, föld­mérő, orvos, seborvosok, bába­asszonyok, három religióbéli papok, 2 tömlöctartó, Pesten 12 lovaskatona, az alispánok, főjegyzők és főszolgabírók mellett további 12 lovaskato­na, a megyeházán 18 hajdú, további 18 hajdú testőrködött az alispánok, az adószedők és a földmérő mellett, volt még 1 mezei biztos, 16 üldöző ka­tona, selyemtenyésztő, 1 hajós, 1 pesti és 5 külső magazin­árus, 1 kéményseprő, végül persze volt 1 hóhér is. A megyeismertetés után még más hasznos tudnivaló­kon is okulhatott a naptár birtokosa. Megtudhatta pél­dául, hogy a postaszolgálat szédületes iramban fejlődik Komárom, Győr és Pozsony felé egészen Bécsig már min­dennap indult posta, heten­ként kétszer pedig Egerbe, Tokajba, Kassára, Vácra, Gács és Rétság felé, a bányaváro­sokba, Szeged, Temesvár és az ország sok más pontja fe­lé. Sok külföldi városhoz is volt már tervszerű csatlakozá­sa a magyar postának. Nagy dolog volt ez abban az idő­ben, amikor a pecsétes levele­ket még postakocsik röpítet­ték hegyen-völgyön, úttalan utakon át. Eme „közönséges” eszten­dőnek legnagyobb nevezetes­sége mégis az, hogy legelső napján született Petőfi Sán­dor. Az öreg kalendárium százesztendős jövendőmondó­ja ezt persze nem olvasta ld a csillagokból... Magyar László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents