Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

MST MEGYEI kMÍHíIP 1970. SZEPTEMBER 87., VASÄRNAP SEGÉDMUNKÁSOK Nyugdíjig — Pénzért Majd tovább — Szállás Kiss Andrásné, gyömrői se­gédmunkás: „Tizenkét órát vagyok távol az otthonomtól.' Rendszeresen állva utazom. 56 éves vagyok, fárasztó. Előt­te nem dolgoztam, a Cordatic az első munkahelyem, nyolc éve állok a szövetorsózó gép mellett. Nem nehéz a munka, gyors kéz kell hozzá. Még két évem van a nyugdíjig. A nor­mát meg kell csinálni, ha le­het, nem beszélnék tovább.” Hegedűs Mihály, a Corda­tic gy.ár munkaügyi osztályve­zetője: „Az egyik üzemrész­ben a gumialapanyag készül, a másikban felépítik az ab­roncsot fi—16 különböző réteg­ből, a harmadikon vulkanizá­lógépeken kialakul az autó, teherautó, traktor, dömper gumikülső. Korommal, tal- kummal, kaolinnal, cinkoxid- dal, szerves átványolajakkal, vízzel dolgozunk. A gumi­gyártás piszkos, nehéz mun­kei. Kétezren dolgoznak az Or­szágos 'Gumiipari Vállalat Cordatic gyárában — sok a bejáró, különösen Pest megye területéről. Négyszázötvenen szakmunkások, 400 gumiipari szakmunkás — vulkanizáló, felépítő, előkészítő, henger­széken, kalandervezető —, 650 betanított munkát, 500 segéd­munkás. A gumiipar mindig betanított és segédmunka volt. Kétszázötven munkás hiányzik a gyárból, a segéd­munkásokból kb. 90 fő a hiány. Nálunk nehéz a munka. Romlottak a közlekedési vi­szonyaink — a metróval. A HÉV-közlekedés megszűnt, a legközelebbi metrómegállók 1100, illetve 900 méterre van­nak. Cseri András, tápiósülyi se­gédmunkás: „Hét éve dolgo­zom itt, hengercserélő vagyok, havi keresetem 3800 forint. Ha délelőttös vagyok negyed négykor, hajbalban indulok otthonról, ötre Pesten vagyok, háromnegyed hatig átöltözöm, megreggelizem, aztán dolgo­zom: nem zavar a por, piszok, elégedett vagyok a munkám­mal. Kettő óra 25-kor megy a vonatom, két családomnak kell segíteni, míg a feleségem ugyanitt dolgozik. .Este fél nyolckor újra utazom, mert ma éjszakás is vagyok. A fe­leségemmel gyakran találko­zom. minden negyedik héten együtt utazunk. A feleségem a Cordatic segédmunkása, ke­vesebbet keres, mint én. Egyébként lakatos a mester­ségem. Nem sajnálom, hogy nem szakmában dolgozom, ott nem lehet ennyit keresni.”. Somogyi Ferenc, az Országos Gumiipari Vállalat személy­zeti főosztályvezetője: „A munkaügyis először megnézi a Jelentkező munkakönyvét, ha egy éven belül 3—4 kilépése van, nem vesszük fel. A be­szélgetéskor megkérdezik: hol dolgozott? miért jött el? Ha kéri a dolgozó, lékísérik a munkahelyre, gyakran ezt mondják: nem érdekel, dol­gozni akarok, A dolgozó alá­íratja a „kutyanyelvet” a kü­lönböző osztályokkal, s a for­maságok befejeződnek. A fel­vettek 40 százalékát tartjuk alkalmasnak arra, hogy való­ban dolgozni akar és itt is marad. Még az sem biztos, hogy pénzt akar tőlünk a jelentke­ző, az is előfordult, hogy csak igazolványt. Az egyik kará­csony előtt két férfi jött hoz­zánk és a felvételüket kérték. Mondtuk, majd az ünnepek Mán. Dehát addig ők hol alud­janak? Kiderült, hogy az egyik férfi összeveszett a feleségével, S a barátjával együtt vonatra élt. ők sem pénzt, sem igazol­ványt nem vártak tőlünk — Ők munkásszállást remélték; A segédmunkások szellemi ézínvonala nem túl magas. Ná­lunk az emberek nagy része pénzért dolgozik.” Roznik Mihály, sülysápi Segédmunkás: „Huszonnyolc éves vagyok, targoncavezető­ként dolgozom, 11 forintos az órabérem. Ez nem sok, a mun­kához képest. Egyedül dolgo­zom, szellemileg nehéz, idege­sítő. Sokfelé kell koncentrálni: oda kell figyelni, hogy mire mi van írva, felszabadítot­ták-e, le kell mérni, könyvelni. Jelen pillanatban elégedett vagyok a munkámmal, lakást építek, kell a pénz. Aztán olyan munkahelyet szeretnék találni, ahol szakmát lehet ta­nulni. Azért, mert szakmával többet keres az ember. Ha otthon utolérem magam, jogo­sítványt akarok szerezni. Az éjszakai műszakot szeretem a legjobban, mert akkor otthon tudok dolgozni. Dr. Schenker László, az Országos Gumiipari Válla­lat munkapszichológusa: „A mezőgazdaságban felszabadult a munkaerő egy része, az em­berek minőségi ugrásként új szerepkörbe kerülnek. Az új szerepkört megtalálni, ebbe beilleszkedni nem egyszerű folyamat és nem éppen konf­liktusmentes. Ma és a jövőben azonban fel kell készülni, hogy egy emberöltőn belül is több­ször kell szakmát változtatni. Ehhez jó intelligencia szüksé­geltetik és nagy segítség: az új ipari munkással megtanítani az ipari fegyelmet, az ipari gondolkodást. Feladatmegoldásokkal, tesz­tekkel keressük a jelentkezők pályaalkalmassági fokát: az emberi oldalt is szervezni kell, vagyis azt, hogy az ember és a gép egymásnak megfeleljen. Pályatükrök készítésén dolgo­zunk, vagyis feltérképezzük, hogy egyes munkahely milyen adottságokat követel az odake- rülőtől. A segédmunkás szó tartalma megváltozott, a kis gépesítés bizonyos mechanikai, elektro­mos ismereteket követel. A „csináld ezt, csináld azt” em­berekből, agyi funkciókkal is dolgozó munkás lett. A segédmunkás pénzért, sok pénzért szeret dolgozni. A fiatal vállalja a megerőltető munkát is. Aztán 30—35 éves korára leadja energiáját, s nem képes tovább a jópénzű posztokon helytállni — lecsú­szik. A tanulással saját ener­giakészletét sokszorozhatja meg!" Fóti Péter MIÉRT BOSSZANKODIK? Beszélgetés dr Vida Gyulával, a Váci Járási Tanáéi vb-elnökével — Beszéljünk meg egy idő­pontot — mondja dr. Vida Gyula — addigra összegyűj­töm, hogy miért bosszanko­dom. A Rendszerezni kívánja bosszankodásainak alanyait és tárgyait? — Igen, mert sok minden miatt mérgelődik az ember, és én csak a leglényegesebbeket szeretném elmondani. — Tehát — kezdem, amikor visszajöttem. — Az első az ivóvíz, ami iz­gat. A váci járás települései­nek csak 36 százalékán van jó víz. Mi 70—75 százalékosra szeretnénk növelni ezt az arányt. Megígértük a lakos­ságnak, tehát lelkiismereti kérdés is. A tervekkel min­denki egyetértett, a megyei ta­nács, a községek vezetői, a la­kosság. Az emberek a meg­szabott 4000 forintos hozzájá­rulás helyett 5000 forintot ad­tak a vízműtársulásokhoz, tel­jesen önként. Most viszont ki­derült, hogy a megyei tanács illetékes osztályai egymillióval kevesebbet terveztek a vízhá­lózat fejlesztésére, tehát eny- nyivel kevesebb hozzájárulást kapunk. Pénz nélkül nem csi­nálhatunk semmit, most is adósak vagyunk 300 ezer fo­rinttal. a csomádi vízmű épí­tését nem tudjuk kifizetni. A Nem hangolták össze a megyével a vízművekkel kap­csolatos elképzeléseket? — Mi úgy tudtuk, hogy ösz- szehangoltuk. De nem váltot­ták be az ígéreteket. Ezek sze­rint csak formálisan hangoltuk volna össze...? A ki hibázott? — Azt gyanítom, hogy a megyei tervosztály és az épí­tési szakigazgatási szerv elfe­lejtkezett rólunk a tervezés­nél. Mert nem olyan nagy összeg —• a kereteket figye­lembe véve — ez az egymillió. De akkor miért nem mondják meg ezt, s miért arra biztat- ■nak, hogy oldjam'meg, ahogy tudom? A Es meg tudja oldani? — írtam Szöllősi elvtársnak, a megyei tanács vb-elnök- helyettesének, hogy folyósít­sák az ígért támogatást. Re­ménykedem, hiszen ipari tele­püléseink vannak modern üze­mekkel, s olyan az ivóvíz, mint egy kies faluban. A A második ...? — A második izgalmi ponti 95 lakás. Ennek az a története, hogy tavaly májusban meg­Lampamüzeum if8 A dimbes-dombos kisköz­ség művelődési házában kapott otthont Borús Fe­renc zsámbéki lakos 300 darabból álló lámpagyűjteménye. Ez a gyűjtemény egyedüli az országban. Az utóbbi 300 év világítási eszközeit láthatják itt a belföldi és külföldi turisták, az egysze­rű mécsestől a díszes kivitelű függő és asztali petróleumlám­pákig. A gyűjtemény különlegességei között ott látható a Na­póleon-korabeli gazdagon aranyozott empire gyertyatartó, egy francia mester munkája, a lámpák „királya” az egy méter magas meisseni porcelán lámpa 1870-ből, valamint egy temp­lomi mécses, amely az 1800-as évekből való. A lámpamúzeu­mot már eddig Is sokan látogatták meg, amely érdekes új színfoltja Zsámbéknak. ígértük, másfél éves határidő­re, 95 lakás felépítését, a me­gyei tanács biztatására. Mi vállaltuk az alapozást, azon­nal hozzá is fogtunk és mond­hatom, rohammunkával meg­csináltuk az alapokat. A me­gyei beruházási vállalat a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalattal állapodott meg, hogy a falakat felhúzza, vagyis össze­szereli a blokkokat. Azt ígér­ték, hogy május végére ezt befejezik. De még hozzá se fogtak, az alapok most is ott állnak, már rongálódnak is. Azt a kifogást hozták fel, hogy nincs elem, mi ígértük, hogy szerzünk, de ennek se lett semmi hatása. Pedig mi már elkészítettük az ablakokat, az ajtókat is ... A lakásokat pe­dig eladtuk vállalatoknak, amelyek joggal kérik számon tőlünk, hogy hol vannak a la­kások? A Nem rendelkeznek meg­felelő eszközökkel, hogy rá­bírják az építőket ígéretük be­tartására? — A megye tárgyalt velük... A Es a harmadik? — A Dunakanyar. Nagyon megnőtt a forgalom a váci ol­dalon is. A vendéglátás az igé­nyeket nem tudja kielégíteni. Nagyon elmaradtunk, évek óta szinte egy helyben topog a mi oldalunkon a vendéglátóipar. Nem tudunk együttműködni a Dunakanyar Vendéglátóipari Vállalattal. Mi felajánlottuk, hogy segítünk, adunk telket, de a vállalat mindig kijelenti, hogy nem tud csinálni semmit, mert nincs pénze. Egy-két éve az ÁFÉSZ-ekkel próbálko­zunk. néhány dolgot közösen meg is csináltunk, de az ő erejük, hozzáértésük kevés egy ilyen kiemelt idegenfor­galmi helyen, mint a Dunaka­nyar. Nincs a járási tanácsnak akkora súlya és ereje, hogy rábírjon egy vállalatot a fej­lesztésre? — Az említett vállalat nincs járási hatáskörben. A A hivatali, vagy az irá­nyító munka ad alkalmat több bosszankodásra? — Mindkettő. De elsősorban az irányító — például a gaz­dasági fejlesztés, a lakosság el­látása —, mert a hivatali teen­dők egy része a községi taná­csok hatáskörébe került. A Tehát átmeneti állapot van ... — Jelentős ffiértékű moder­nizálás. A fő feladatunk egyi­ke a községi tanácsok segí­tése, mert igaz, hogy több a hatáskörük, de kevés ma még a szakértelmük. Sokat bosz- szankodom, ha hozzám azért kerül egy ügy, mert a közsé­geknél elfeküdt, vagy szaksze­rűtlenül intézték. A A. lakosság panaszaival bizonyára nemcsak a hivatal­ban, de a magánéletben is ta­lálkozik. — Otthoni ügyekkel keveset foglalkozom, ezért kevesebb a bosszúságom is, de én is mér­ges vagyok, ha például rossz a kenyér... Berkovits György Tárlat Szentendrén Három éve végzett a Kép­zőművészeti Főiskolán Havas Eszter grafikusművész. Mun­káival részt vett a tavalyi miskolci grafikai biennálén, a XI. kerületi művészek jubileu­mi kiállításán és a Stúdió 70-en. Tegnap a szentendrei művelődési házban nyílt meg tárlata: rézkarcokkal, linó­metszetekkel, litográfiákkal. A kiállítást Cifka Péter művé­szettörténész nyitotta meg.-A GYŐZ? ismét megnyitják a bezárt kis pékségeket Győrött évek óta rosszabb a kenyér és a péksütemény mi­nősége, mint a fővárosban és a többi vidéki városokban. A helyzet javítása érdekében a városi tanács végrehajtó bi­zottsága határozatot hozott ar­ra, hogy felül kell vizsgálni a korábban bezárt kis péksége­ket, s ezeket újból üzembe kell állítani. — Magyar lektor Kijev- ben. Dr. Nagy János, a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem gyakorló gim­náziumának magyar szakos vezető tanára Kijevbe uta­zott, ahol a Debreceni Tu­dományegyetemmel testvéri kapcsolatban levő Sevcsenkó egyetemen magyar lektor­ként tevékenykedik majd. Ö a harmadik magyar lektor, akit a debreceni egyetem Ki­jevbe küldött és most ő egy évet tölt a Sevcsenkó egye­temen. ALSÓBB OSZTÁLYBA LÉPHET... A rendelet, a valóság 1968. január 1-én lépett ha­tályba a 31—1185/1967 Bk. M.—ÁH. számú utasítás, mely­nek II. fejezete rendelkezik a vendéglátó üzletek osztályba sorolásáról. Bevezetőben le­szögezi: ... „A felügyeleti szerv köteles gondoskodni a besorolási feltételek megtartá­sáról vagy — ennek hiányá­ban — az üzlet megfelelő ala­csonyabb osztályba sorolásá­ról.” Alább pedig ezt mondja: .. 11. osztályba kell sorolni azokat az üzleteket, amelyek­nek fő feladatuk a lakosság rendszeres, színvonalas ellátá­sa... Ezeknek berendezése, felszerelése az I. osztályúénál egyszerűbb, de egyöntetű, tar­tós és alkalmas a kulturált szakmai munkára... Mellék- helyiségei tisztítóeszközökkel felszereltek és megfelelnek a közegészségügyi előírások­nak .. Egy kis villámellenőrzésre indultunk a minap Vincellér Jánossal, az Állami Kereske­delmi Felügyelőség Pest me­gyei munkatársával. Egyesítve a szakember hozzáértését a háziasszony szemével, ezt ta­pasztaltuk Vecséstől Abonyig: Legyek a vitrinben Vecsés, Sarokház Eszpresszó. A Róna Vendéglátó Vállalat II. osztályú üzlete, maximált árait 10 százalékos zenedíj te­tézi. Egész nap. Akár szól a zene, akár nem. Ez különben így van országszerte. így kí­vánták az illetékesek elejét venni a visszaéléseknek, an­nak, hogy helyenként előbb számoljanak fel zenedíjat, mint jogos lenne. Most aztán az is fizet az esti muzsikáért, aki csupán egy duplára tér be reggelente. Radikális megol­dás ,..! Á korhadt küszöbből kétujj- nyi darab hiányzik. Magas sarkú cipővel kész a lábtörés. A presszót januárban „zenésí- tették”, akkor az árak is vál­toztak. Emiatt a fali ártáblát elvitték a központba, hogy újat fessenek helyette. Még nem készült el. Lassú munká­hoz — idő kell. Az asztalkon nincs italárlap, sőt, a számolócédula is hiány­cikk, pedig 5 forinton felüli fogyasztásról számlát kell ad­ni a vendégnek. A hűtővitrinben tartott tor­ták felett fagyálló legyek, muslicák köröznek. Június 15-e óta takarítónője sincs az üzletnek, a kiszolgáló személy­zet maga takarít, pedig ez — egészségügyi okokból — tilos. A mellékhelyiséget nem ne­héz megtalálni: az ember csak menjen az orra után. A pi­szoárt közvetlenül a női W. C. mellé helyezték. Az előbb nyi­tott. az utóbbit nem lehet be­zárni. A KÖJÁL szeptember 14-ig adott határidőt az illem­helyek rendbehozására, kinn- jártunkig hozzá sem kezdtek. Február 27-én népi ellenőrök is jártak itt. Felszólították a Rónát, hogy május 31-ig tegye rendbe az üzletet, ellenkező esetben javasolják alacso­nyabb osztályba sorolását. Szeptember közepéig rendet fém csináltak, de „lefokozás” sem történt... ... „111. és IV. osztályba so­rolhatók azok a hagyományos értékesítési formában működő melegkonyhás üzletek, ame­lyek a II. osztályú besorolás követelményeinek nem felel­nek meg, berendezésük, fel­szerelésük egyszerűbb, áruvá­lasztékuk szűkebb, szolgáltatá­saik szerényebbek...” így szól a rendelet és rosz- szul teszi, hogy nem von éles határvonalat a III. és a IV. osztály követelményei között. A III. osztályú üzletben köte­lező a felszolgálás, a IV. osz­tályúban nem. Érezhető a kü­lönbség az árakban is. Csak a nívó mindegy?! Csehó a főtéren Pilis legforgalmasabb pont­ján, a főtéren, ijesztő kép fo­gadja az idegent: a helyi ÁFÉSZ III. osztályú eszpresz- szója. (!) Falairól négyzetmé­teres darabokban vedlik a va­kolat. A söntés leírhatatlanul mocskos parkettjának résein lelátni a pincébe. A helyiség hosszában végigfutó PVC-sző- nyegnél csak a tonett-székek párpitozása rongyosabb, té- pettebb. Az áporodott füstben csapatostul rajzanak a legyek. Pillanatok alatt fürtökben lóg­nak rajtam is. A belső terem bejáratánál lármás tömeg veszi körül a szerencse-automatát. Hogy ke­rült ez ide? Senkisem tudná megmondani. Hacsak azzal a rejtett szándékkal nem, hogy egybegyűjtse a környék szeny- nyes ruházatú, mosdatlan kül­sejű huligánjait. A stílus ne­hezen bírná a nyomdafestéket A pult előtt iskolásgyerekek csoportosulnak. Fagylaltért jöttek, de nincs: rossz a fagy­laltgép. Ha már itt vannak; időznek egy kicsit: hadd gya­rapodjék a pejoratív szókin­csük. Kísérőm az udvarra invitál. Ö tudja, miért. Vonakodva kö­vetem. Én tudom, miért. Jól sejtettem: az űrgödrös női W. C.-ről — nevetséges lenne il­lemhelynek nevezni —, hiány­zik a deszkaülés. Már a múlt hónapi ellenőrzéskor is hiány­zott. Szétkorhadt, vagy elvit­ték? Ki tudja... Fényfüggöny a csárda előtt Puszta véletlenül fedeztük fel a monori Katalin Csárdát, kődobásnyira a 4-es számú fő­úttól. Van ugyan egy tábla az országút mentén, de a csár­dán semmi felirat Tympano- nos-oszlopos homlokzatával inkább vélné kúriának az em­ber, mint a Róna Vállalat XI. osztályú éttermének. Nappal még hagyj án, pana­szolja Bálint János üzletveze­tő, aki nagyon figyel, észreve­szi, de este! A csárda elé — tisztes távolságra — higany­gőzlámpákat szereltek. Erős sugárzásuk valóságos fény­függönyt von a csárda elé, vaksötétsógbe taszítva az épü­letet. Kár ezért a csárdáért. ízle­tes konyhája, ízlésesen stilizált parasztbútorai, tiszta szőttes abroszai hiába várják a ven­dégeket: rajtunk kívül csak a postás bácsi időzik itt, ő is hivatalos ügyben. A csárdához félköríves föld­út vezet Hóban-sárbam szinte járhatatlan. Az árak sem vonzzák a vendégeket: sok ám az a 108 százalékos, maximá­lis haszonkulcs, amit a köz­pont előírt! Több reklámmal és szerényebb kalkulációval bizonyára a forgalom is emel­kednek ... További tapasztalatainkról legközelebb. Ny. fi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents