Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-03 / 206. szám
4 re« «tere* 1970. SZEPTEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Noteszlapok Hiába, még a dohányos tudósok is kitartó lendülettel küzdenek a nikotin ártalmai ellen. E küzdelem érdekes és kétségkívül korváltó nagy pillanata lehetett, amikor a wis- consini egyetem tudóskollektívája sajtból állított elő cigarettaszűrőt. Minden bizonnyal eljön majd az idő, amikor az ember betér a trafikba és így kér cigarettát: — Kérek egy doboz trappista Fecskét. — Sajnálom, uram, a trappista kifogyott, de mit szólna a pálpusztai Románchoz? S ekkor legalább lenne magyarázat rá, hogy miért büdös a cigaretta! ★ — Néhány szál rózsát szeretnék ... Mibe kerül? Porban... Mikor a porban számyaszegett sasok totyognak: büszke veréb-raj hasítja az eget. tetovált lelkű sumák-harcosok, negyed elvtársak, lihegve vívják, — az álütközetet. Arcukat vaktöltény korma borítja, festett fapuska előtt: hámozott léggömb a cél. Füstös szívekből árad a friss vér. Perben, haragban élők hada gyűlik az élet rejtett rengetegében. Fegyverük fémesen csörren, — igazi acél — oldalukon rövid nyelű ásó, védő gödröket ásni a harcban, és sírokat, — a harcok után. Borbély Tibor Véget ért A ZSAMBÉKI TEMPLOM SORSA' Lesz-e Duna Múzeum? Kiköltöznek a Savoyai kastélyból A budai Várban, a Dísz tér 4—5. számot viselő, régi ház falán tábla: Országos Műemlék Felügyelőség. A tágas első emeleti szobában hellyel kínál Kállai Ilona építészmérnök, aki a Pest megyei műemlékeket istápolja. — Mire kíváncsi? — Mindenre. — Hadd kezdjem panasz- szal: nehéz betartatni a műemléki törvényeket. Vegyük a zsámbéki romtemplomot. Felkértük a Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatalt a kerítés helyreállítására. Közölték, hogy nincs rá pénzük. Néhány éve készítettek egy kis drótkerítést, őr is van ugyan, mégis tönkretették. Most a hivatal le akart mondani a kezelői jogról. Megírtuk, hogy ezt a felettes hatóságuknál intézzék el. — Minden műemléknek van kezelője? — Hivatalosan igen. A gyakorlatban kevésbé. Egyébként a helyi tsz el akarja vállalni a kezelést, s még az idén elkészül a feljáró is. Köny- nyebben meg lehet közelíteni ezután a romot. Mi díjmentesen elkészítjük a templom környékének rendezési és állagmegóvási tervét. Talántalán megmenekül a végleges pusztulástól. — Más példa? 1 — A ráckevei Savoyai kastély. Néhány éve helyreállítottuk. most 18 család és a mentőállomás „lakik” benne. Az Építési és Városfejlesztési Minisztériumtól kaptunk 2.5 millió forintot új lakások építésére, hogy a lakók kiköltözhessenek. Utána talán a Nemzetközi Duna Múzeumot rendezik be itt, bár az idegen- forgalmi hivatal ezért sem lelkesedik. Szükség lenne a többi szárny rendbehozatalára is — turistaszállónak lehetne felhasználni. — Kettő, négy, hat forint. — S mí a különbség közöta velencei filmfesztivál tűk? — Kettő forint, kérem! Gyurkó Géza Kedden ünnepélyes díjkiosztással véget ért a 31. velencei filmfesztivál. Az egyetIgények, lehetőségek, eredmények Két évvel ezelőtt százharmincnyolc területi, szakszervezeti szakmaközi bizottság működött a megyében — ma mindössze hetven a városokban, nagyobb községekben. (A csökkenés oka megfelelő vezetés vagy éppen helyiség hiánya stb.) De nézzük, a megmaradtak mivel bizonyítják létük valós tartalmát, például kulturális tekintetben? Vajon talál lehetőséget egy-egy ilyen bizottság kulturális hatás kikifejtésére? Mutatkozik szükség ilyen munkálkodásra? A szakmaközi bizottságok általában a szakszervezeti munka üzemektől távolabb eső területein dolgoznak — például kereskedelmi, egészségügyi vizsgálatokat végeznek, ellenőrzik a termelőszövetkezeti munkavédelmi feladatok ellátását. Főként oly rétegekkel foglalkoznak, melyeket a munkahelyeken nehéz összefogni, így bejáró munkásokkal, nyugdíjasokkal. Nehéz meghúzni a határt szociális, kulturális s egyéb tevékenységük között, kivált ha tágan értelmezzük a fogalmakat. A kereskedelem ellenőrzése is bizonyos értelemben kulturális célokat szolgál. Vagy a szentendrei szakmaközi bizottság aktivitása — titkárának, Rusz- tik Kálmán papírgyári munkásnak lelkes vezetésével segítették felmérni a város közegészségügyi-köztisztasági helyzetét. Feltétlenül ide tartoznak viszont a nyugdíjasklubok. A szakmaközi bizottságok fele már létesített ilyet, harmincöt van belőle a megyében. (Az egyik, a szigetszentmiklósi lakótelepen levő, például egy pincehelyiségben jobb híján.) Többre is szükség lenne, hiszen a modern társadalmakban növekvő probléma az öregek elmagányosodása. Van, ahol a szakmai bizottság kultúresoport létrehozásával, kulturális, közösségi. társadalmi ünnepek szervezésével jeleskedik. A tápiószecsői bizottság nemrég, augusztus kilencedikén, oroszlánrészt vállalt a helyi falunap rendezésében. Előadást tartottak a Tápió völgye népművészetéről, kétszáz népviseletbe öltözött férfi, nő kétezres közönség előtt — az utcán lakodalmas táncokat járt, este „Röpülj páva” műsorban szerepeltek a meghívott együttesek, népi szólisták es a szakmaközi bizottság „menyecskekoszorú” együttese... Tápiószelén a bizottság kórust szervezett... A legtöbb községben probléma a helyiséghiány. Általában csak a művelődési házzal való együttműködés segít. Jó példát ad erre Nagykáta, ahol az együttműködés megvalósult. A megyében már nyolc szakmaközi bizottság kötött szerződést üzemekkel a bejáró munkások támogatására. így a dömsödi szakmaközi bizottság és művelődési ház, valamint a Csepel Vas- és Fémművek Munkásotthona kulturális rendezvények tárgyában. Tápió- szecsőn az emlékezetes falunapon a bejáró téglagyári dolgozókkal a községben tartott termelési tanácskozást üzem- vezetőségük. A szakmaközi bizottságoknak lehetőségük van könyvtárat is alapítani. Jó könyvtárhoz, a tapasztalatok szerint, könyv keli és ügybuzgó könyvtáros — akkor olvasó is akad szép számmal. Példa erre abonyi ötszáz kötetes könyvtáruk. Vezetését az idén vette át Vigh Sándomé pedagógus: forgalmát megnégyszerezte. Vácott önálló helyiségben vezeti a szakmaközi bizottság könyvtárát Petővári Gyula, a Híradástechnikai Anyagok Gyára dolgozója. Az idén az első félévben ugyanannyi olvasójuk volt, mint tavaly egész esztendőben. Ugyanitt zenei szakkör is működik Marton Klára zenetanárnő vezetésével. Nagymaroson Kismartoni Ferencné vezet kihelyezett könyvtárat a községnek egy külső részében. Az ötszázötven kötetes könyvtárnak százhatvan munkás olvasója van. Van példája jócskán a szakmaközi bizottságok kulturális tevékenységének tartalmára, életképességére. S a példák bi-1 zonyítják, egy-egy művelődési | vonatkozásban jól tevékenykedő bizottság meglevő gondokon enyhít, hiányokat pótol, eredrr.ényeivel sok örömet szerez, szépet alkot. I P A Elveszett utas Az S. A. Val dél-afrikai személyszállító hajó egyik utasa, W. J. Honeywell, a napokban a fedélzetről a tengerbe zuhant, amikor a hajó a Kanári-szigetek magasságában járt. Minthogy nem vettek észre semmit, a Fokvárosból elindult hajó folytatta útját Southampton felé. Órákkal később jöttek rá, hogy utasuk eltűnt. A hajó azonnal visszafordult, riadóztatta a térségben található többi hajót, és megkezdte a kutatást. Végül éppen a dél- afrikai hajó ügyeletes matróza vette észre a már fuldokló Honeywellt. Amikor ismét a fedélzetre emelték, már 12 órája vergődött a vízben. A VPl jelentése szerint a hajótörött esélye az életben maradásra ilyen körülmények között körülbelül egy volt az egymillióhoz. Honeywellt jelenleg a southamptoni kórházban ápolják, állapota megnyugtató, len hivatalos díjat, a fesztivál nagydíját Orson Welles kapta eddigi színészi és rendezői munkásságáért. A kritikusok díját Federico Fellini versenyen kívül bemutatott tv-filmje, a Bohócok nyerte. A legjobb külföldi filmnek járó Francesco Passi- netti-díjat Barbara Loden: Wanda című filmje kapta. A spanyol és portugál kritikusok Luis Bunuel-díját Bernardo Bertolucci olasz rendező A pók stratégiája elnevezésű filmjének ítélték oda. A kritikusok között a most véget ért fesztivál nagy csalódást okozott. Két évvel ezelőtt az ellen tiltakoztak, hogy a kommerszfilmek elsekélye- sítik a nagyhírű fesztivált. Az 1970-es fesztivál középszerűsége azonban, egyhangú véleményük szerint, túltesz minden eddigi mértéken. A filmkritikusok szervezete nyilatkozatban ítélte el az idei fesztivál „különlegesen alacsony művészi színvonalát” és miniszteri, sőt parlamenti vizsgálatot követelt a fesztivál ügyében. Pusztaszer A sövényházi Árpád-emlékműnél megkezdték az egykori szeri monostor romjainak feltárását. Az Árpád-kori monostort az első országgyűlés színhelyén építették. A képen: egy épen maradt csontváz. XX. — Hazugság! Eddig is minden pénzt a focisták kaptak — kiabált közbe a női kézilabdacsapat edzője és felugrott a székre, hogy aztán hirtelen eltűnjön a tömeg lábai alatt. — Minden pénzt? — kacagott nagy pátosszal az előadó. — Sokszor a vonatköltséget is magunk fizettük. És mit gondolnak a sporttársak, a csapat sok dicsőséget . megért kék-zöld csíkos meze miért annyi kék és annyi zöld, ahány a mez? Mert játékosaink trikóját és gatyáját — már bocsánat a kifejezésért, — derék leányaink és asszonyaink szabták otthoni maradékokból. — És a nagy bankettek? — hangzott a kézilabdaedző hangja a székek alól. — A bankettek költségeit a községi szervek viselték. Hol a tsz, hol az ÁFÉSZ látta vendégül győztes fiainkat. Legutóbb például a napközi otthon többletéből főzték a csapat győzelmi vacsoráját... így beszélt Tihanyi Elemér és a továbbiakban is hosszasan ecsetelte a csapat megalázó' kálváriáját, melynek Bauer nemes hagyatéka ezúttal véget vet. — A KSC helye ott van a nagyok között! — mondta majd felrajzolta azt a diadalmenetet, amelyet a csapat az NB III, az NB II, az NBIB legyőzésével megtesz, egészen az NB I-ig. — Közel a nap — fejezte be szónoklatát, — amikor a Fradi, az Újpest és a többiek félve utaznak a kis- almási oroszlánbarlangba. És akkor gondoljanak vissza majd erre a napra, amikor csapatunk elindult az úton ... A beszéd után percekig zú' gott a taps, majd a gyülekezet a büfét ostromolta meg, hogy az eljövendő sikerekre igyék. Ezalatt kihordták a székeket a teremből és kezdetét vette a sportbál. A büfében a szeszek gőzében felsejlettek a fényes jövő távlatai és kovácsolódtak a nagy tervek: — Gomolya II—t meg kell venni. Én ismerem a fiút, a sógorommal együtt jártak balettre. Pénzért a világ végére is elmegy! — Mit Gomolya II! Ki az? Albert Flóri. Az igen! — Egy millióból? — Egy jó edző kellene először — szólalt meg csendesen egy vékony férfi, akiről senki sem tudta, hogy kicsoda. Volt aki úgy vélte, hogy a megye, mások szerint a Labdarúgó Szövetség küldötte. Mindenesetre fontos személyiség lehet, mert egy fekete Volgán érkezett két másik úrral és mindhárman egész idő alatt jegyzeteltek. — Az igaz — csatlakozott hozzá Tihanyi Elemér, az elnök és tiszteletteljesen bemutatkozott. Az idegen fensősé- gesen morgott valamit és meghívta a körülállókat egy konyakra. Aztán hamarosan kiderült, hogy sportember az illető, mert ő magának egy málnát rendelt. Gondolom senki sem csodálkozik, hogy a titokzatos idegen Pihe volt, két kísérőjepedig Patkány és Sunyi, akik körül a terem egy-egy sarkában érdeklődéssel tömörültek a szurkolók. Éjfélkor — a helyzet rendkívüli voltát hangsúlyozva — a labdarúgó szakosztály vezetőségi ülést tartott. Az ülésen részt vett Tihanyi az elnök, Kávási a gyúró, Békési az edző. Tábori a szaktanács- adó, valamint Biczók II, a csapat kapitánya, centere és pénztárosa. Természetesen meghívták a három idegen urat is. — Ezek kik? — hívta félre Tihanyit Békési, akinek már a fülébe jutott, hogy az egyik idegen egy új edzőt javasol. Tihanyi szégyellte, hogy fogalma sincs az idegenek kilétéről, ezért gyorsan rávágta: — Az MLSZ-től vannak.. I Elnöki megnyitójában így is üdvözölte őket, de Pihe felállt: — Tévedés uraim. Mi nem az MLSZ-től vagyunk, hanem a FIFA mellett működő tudományos tanács és szaktanács- adói bizottság munkatársaiként köszöntjük önöket. A vezetőség verve volt. A FIFA, a labdarúgás nemzetközi szervezete és ennek érdeklődése óriási megtiszteltetés. Egyben annak a bizonyítéka, hogy álmaik nem légvárakra épülnek, mert íme a tekintélyes szervezet is fantáziát lát a kisalmási színekben. Békési, az edző, sietve kért szót: — Uraim! Én, aki három éve vezetem győzelemre a csapatot és ezt nem önző anyagi érdekekért tettem, mert tudják meg: havi 1000 forint költségtérítés volt munkám jutalma, ezután is készséggel teszek meg minden tőiéin telhetőt a nagy ügy érdekében ... Kávási, a gyúró szólt ezután: — Természetesen a nagy feladatok sokszor terhet rónak ránk. Ezt pedig nem lehet az eddigi csekély tiszteletdíjért elvárni. A csapat most már gazdag, itt az ideje, hogy jobban megfizesse azokat, akik eddig bagóért melóztak... — Bizony, bizony. Mert hogy is mondta a nagy Puskás Öcsi? — kérdezte Biczók II az aranylábú gólkirály. A vezetőség kórusban felelte: — Kis pénz, kicsi foci.ii — Tisztelt uraim, — állta gátját a lelkes tervezés folyamának Pihe. — Engedjék meg, hogy figyelmeztessem önöket: Bauer Rezső egymilliója nagyon kis pénz. Egy közepes NB I B-s focista is elkér 100 ezret, plusz a lakás, állás neki, állás a feleségének, állás — Ügy látom, önöknek nagy hatalmuk van, engedélyük nélkül mit sem lehet kezdeni az „épület-matuzsálemekkel” — s annál kevesebb pénzük. — Ez igaz. Többnyire csak hozzájárulni tudunk a restaurálásokhoz. Az idén például 250 ezer forintot adtunk a váci Diadalív helyreállítására, százezret a monori katolikus templomhoz, félmilliót a ráckevei Kossuth utca 1. szám alatti gótikus házra. Nem szaporítom a példákat, valóban kis részét tudjuk fedezni a költségeknek. — Gondolom, ez megnehezíti a műemlékek védelmét. Mégis, hogyan ítéli meg Pest megye helyzetét? — Sok, nagyon sok a védett épület. Egy részüket már sikerült megmenteni az utókor számára, de még számtalan olyan fontos emlék van, melyeknek bizonytalan a sorsa, éppen pénzhiány miatt. Szemléletbeli változásra lenne szükség: a kezelők ne csak az üzletet nézzék! Mindig azt kellene kutatni, hogyan lehet a régi házakat ma is célszerűen felhasználni, s egyben becses nemzeti értékeinket megóvni. —■ Köszönöm, tolmácsolom^ P. |. a sógorának. És ez csak egy focista. Honnét lesz a többi? — Igaza van! — helyeselt Biczók II. — Nem kellenek a löttmentek. A csapatban sok tehetséges labdarúgó van. Ugyebár Itt vagyok én. aztán itt van az öcsém, a Biczók III, akit már a Fradiba is hívtak... — Bizony barátim, helyben kell keresni a tehetségeket — helyeselt Patkány. — Tehet- ségkutató kampányt kell indítani. Bizonyos vagyok benne, hogy a helyi általános iskolákban több Albert, sőt Puskás öcsi rúgja a rongylabdát. őket kell hagyni labdába rúgni... Tábori, a szaktanácsadó, aki valaha egy pesti csapat szertárosa volt, de valami anyagi természetű ügy miatt elváltak útjaik és jelenleg a nagyvendéglőben, mint csapos tevékenykedik, érezte, hogy meg kell szólalnia: — A központi urak jól látják a problémát és én, minta KSC tudományos szaktanács- adója csak helyeselni tudok. Szerintem egy új edző kell! Békési edzőbe, mintha tűt szúrtak volna: — Ez ugat? Ez az elfuserált csapos, aki azért került a buliba, mert az egyesület vezetőségét a választás előtt hetekig potyán itatta? Ez szaktanács- adó, aki a kapufát a természetrajzkönyvben keresi és locsolni akarja, hogy kilombosod- jon? — És te beszélsz? Ki vagy te? Azért lettél edző, mert a feleséged... — De uraim! — ordította el magát Patkány. — Ha így folytatják, kénytelenek leszünk nagyon rossz véleményt írni a csapat vezetéséről. Ne feledjék, a felsőbb szerveknek terveik vannak önökkel... — És megnyugtatom az urakat, — vette át Pihe a szót—, hogy a továbbiakban is számítunk munkájukra. Természetesen méltányosabb díjazás ellenében... — Én ezzel a gombfoci edzővel nem dolgozom — ordította Tábori. (Folytatjuk.) t