Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-03 / 206. szám

1970. SZEPTEMBER 3., CSÜTÖRTÖK 3 MÉLTÓ ÖRÖKÖSÖK Szakemberek a homokon KOMÓCSIN ZOLTÁN LÁTOGATÁSA A KPVDSZ-BEN Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Gál László SZOT- titjíár társaságában szerdán a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetébe látogatott. A vendégeket Ligeti László főtitkár fogadta, majd a KPVDSZ elnökségének je­lenlétében ismertette a szak- szervezet tevékenységét, gaz­dasági- és nevelőmunkáját, beszámolt a szakszervezethez tartozó dolgozók helyzetéről, élet- és munkakörülményei­ről, problémáiról. Komócsin Zoltán, az elnök­séggel a szakszervezet vezetőit, a kereskedelem dolgozóit fog­lalkoztató kérdésekről tárgyalt, majd aktívaértekezleten ta­lálkozott a szakszervezet köz­ponti vezetőségének budapesti tagjaival, politikai munka­társaival, a nagyvállalatok szakszervezeti vezetőivel. Tá­jékoztatta őket kül- és bel­politikai kérdésekről, a párt- kongresszus és a IV. ötéves terv előkészületeiről. A külügyminiszter fogadása Péter János külügyminiszter szerdán fogadást adott a Kül­ügyminisztérium vendégházá­ban, Szilágyi Béla külügymi­niszter-helyettesnek e tisztsége alól történt felmentése, va­lamint Marjai József külügy­miniszter-helyettessé való ki­nevezése alkalmából. A fogadáson részt vettek a Budapesten akkreditált dip­lomáciai képviseletek vezetői, valamint Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyette­se, Böjti János, Gyenes And­rás és Rácz Pál külügyminisz­ter-helyettesek, a Külügymi­nisztérium vezető beosztású munkatársai. BELGRÁDBAN szerdán megkezdődtek a hivatalos lá­togatáson Jugoszláviában tar­tózkodó Demirel török mi­niszterelnök és Mitja Ribi- csics jugoszláv kormányfő tárgyalásai. Demirel kedden érkezett a jugoszláv főváros­ba. Ha valahol, itt — a ceglédi Török János Mezőgazdasági Technikumról és Szakközépis­koláról, névadójáról, hagyomá­nyairól, s Török János egykori szőkehalmi gazdaképzőjéről szólván — helyénvaló a kro­nológiai sorrend betartása. A két, egymástól száz év távol­ságra fekvő, mezőgazdálkodás­ra oktató középszintű iskolát nemcsak egy név, s egyazon város, táj hozza közel. Egy­másig vezethető történelmük­ben, ahogy a megművelt tájék­ban is — melyben az ember örök újrakezdése folyamatos­ságot alkot —, a hasonló aka­rások, indulatok, lendületek közössége. Török feledésbe merülő alakját, munkásságát, iskolá­jának emlékét a ceglédi Kos­suth Múzeum elevenítette fel pár éve egy nagysikerű kiállí­táson. o A közéletbe mint a Széche­nyi által alapított Magyar Gazdasági Egyesület titoknöka lép. Az MGE a hazai birto­kosság haladó, szűk társasága. Megbízottaikat nyugat-európai gazdaságokba küldik, Török szerkesztésében folyóiratot ad­nak ki: szeretnék korszerű irányba terelni az elavult ma­gyar mezőgazdálkodást. Az elvetett gondolatot bir­tokai eladása révén Török Já­nos valósította meg a ceglédi Szőkehalompusztán, alig több mint kétszáz holdon, egy ha­mar felemelt, Hild József ál­tal tervezett romantikus épü­letben, mely ma is a környék egyik legszebb műemléke — az iskola csak 1846-os meg­alapítása után ment át rész­vénytársasági tulajdonba. A gazdaképzőt már eredetileg telkes jobbágyok fiainak okta­tására szánták. Valószínűleg azért esett Török választása Ceglédre, mert itt egy job­bágytelek kilencvenhárom hold volt, a legnagyobb or­szágszerte — innen remélhet­te a legtöbb vállalkozói haj­lamot. © Pestről még lovak vitték az utast Ceglédre — de a hevült korban az iskola rövid idő alatt megnyílt. A három-, il­Gyál - a tudomány tükrében (II.) Szeret-e itt élni? A gyáliak 51 százaléka olyan házban lakik, amely 1960 óta épült. Ennek ellenére rossz a nagyság szerinti összetétel: a házak 60 százaléka egyszobás. A lakások 10 százalékában van vízvezeték, 21 százalékában fürdőszoba. Minden ötödik család villany nélküli lakás­ban él. Rossz az úgynevezett laksűrűség aránya: a szobák 47 százalékában kettőnél töb­ben laknak. A Budapestről bevándorolt családok egyharmada ágybér­letben vagy albérletben él. A vidékről jöttek zöme házat vá­sárolt vagy épített. „Szeret-e általában Gyálon élni?” — kérdezték a szocioló­gusok. A válaszok 76 százaléka: igen. Mit kellene megjavítani, hogy jobb legyen az élete? A megkérdezettek 70 százaléka jobb utak építésére, 52 százaléka vízvezeték létesí­tésére, 32 százaléka pedig a közvilágítás megjavítására sza­vazott. Utána sorrendben: iparcikk-szaküzlet, óvoda, köz­lekedés javítása. Legutolsó kí­vánság a csatornázás, mind­össze egy százalékkal. Tehát: reális feleleteket adtak a gyá­liak. A kommunális problémák megoldását a megkérdezettek 87 százaléka tartotta elsőren­dűnek. Nem kis meglepetést oko­zott a szociológusoknak: a la­kosság közel kétharmada azt mondta, Gyálon feltétlenül jobb élni, mint korábbi lak­helyén. A bevándorló családok nagy része megtalálta számítá­sát, elégedett. Sokan kiemelték a község jó fekvését, tiszta le­vegőjét. Az sem érdektelen, hogy a családok 60 százaléka elége­dett lakásával. Természetesen, az elégedettek 3 százaléka tu­lajdonos. Viszont minden ha­todik főbérlő elégedetlen, mert lakása kicsi és korszerűtlen. Az albérlők és ágy bérlők egy­harmada mondta csupán, hogy elégedett helyzetével. Furcsa, de igaz: Gyálon nagyobb fokú a lakás­sal való elégedettség, mint a budapesti belső városrészek­ben vagy az új lakótelepeken. Oka: a kisvárosi, falusi kör­nyezetből ide kerülők igényei kisebbek. (A fővárosi beván­doroltaknál nagyobb az elége- detlenségi arány.) További furcsaság: a csalá­dok 74 százaléka egyáltalán nem akar elköltözni, míg egy másik felmérés szerint pél­dául az Üllői úti lakótelepről a családok 43 százaléka el akar menni. Magyarázata: Gyálra szabad elhatározásból költöztek az emberek, s már érzelmi szálak is kötik őket a községhez. Azoknak, akik lakást sze­retnének változtatni, csupán 7 százalékuk akar Budapesten élni. Az elvágyók zöme albér­lő vagy ágybérlő — ez termé­szetes is. Az elmondottakon túl mivel magyarázható még a község letve négyéves, bentlakásos intézetben — az utóbbi gazda­tiszti oklevelet adott — az igazgató, egy tanár, egy gaz­daságvezető, egy öregbéres, egy juhász, egy tehenész, egy vincellér, s egy erdész össze­sen harminc növendéket „elő­adással, könyvekkel és jó példával” földművelésre, takarmánykészítésre, állatte­nyésztésre, kertészetre, szőlé­szetre, erdészetre, méhészetre, selyemhernyó-tenyésztésre, tá­rolásra, különböző tejtermé­kek készítésére, dohány, ken­der termesztésére Oktatott. „Nem abstract leckét” — gya­korlati tevékenységet, szemlé­letet és egész életre szóló mű­velődési készséget sajátítottak el. Török János mmtha a leg­jobb plebejus! és patriarchális, bátran nemzeti, vidéki és ez­által európai, egy időben bo- tanizáló és verselő „debrece­ni” kollégiumi szellemet ültet­te volna át a Duna—Tisza kö­zére. Közben a Szőkehalmi Könyvtár szerkesztésére — mezőgazdasági könyvsorozat kibocsátására is jutott ener­giája. Negyvennyolcban Török jó­zan, műves levelezése is belá- zasodik. Az általa szerkesztett mezőgazdasági folyóirat s a Magyar Gazdasági Egyesület egész munkatársi gárdájával bevonul nemzetőrnek. Miköz­ben előbb őrnagyként, azután honvéd alezredesiként tünteti ki magát a harcokban, a sző­kehalmi gazdaképző hitelezek kezébe kerül. A szabadság- harc bukása, s Török várfog­ságból való kiseabadulása után, később, az iskolát fel­oszlatják, a birtokot, épületet elárverezik. © Török további életútja, — heroikus hanyatlás. Írói Se­gélyegyletet próbál alapítani, cikkeket ír a Pesti Naplóba a német betelepítésekről, sajtó alá rendezi Széchenyi kiadat­lan iratait. Eladósodik — s amikor híres, több ezer kötetes könyvtárát árverezné, szíve felmondja a szolgálatot... Feljegyezték, a mindössze hat évig működő gazdaképző ezerhatszáz fából álló törzs- gyümöcsöséből a felszámolás­kor tizennyolcezer csemete indulhatott a környékbeli ho­mok meghódítására. A homok szeretete? A letelepülés bizo­nyos társadalmi átrétegeződés- sel járt együtt. Hogyan ment ez végbe? Azokpál a családoknál, ame­lyek Budapestről költöztek ki, jelentősen nőtt a nem dolgozó feleségek aránya. S ez nemcsak kénye­lemszeretet, hanem a gyer­mekszüléssel kapcsolatos. Böl­csőde egyáltalán nincs a köz­ségben, a 75 személyes óvodá­ban már 117-en vannak. Ezzel szemben a vidékről beköltöző feleségek nagy része itt vállalt munkát. A családfőknél nincs lénye­ges változás: 50 százalékuk most is az iparban dolgozik. A Budapestről kiköltözőknél vi­szont csökkent az iparban dol­gozó családfők aránya, míg a vidékről beköltözőknél emel­kedett. A következő érdekes kérdés­re érdekes választ kaptak a kutatók, s ezt figyelembe kell venni a környezet szereteténél is. A bevándorló családfők nagy többsége úgy nyilatko­zott, hogy szakképzettségének megfelelő munkát kapott, il­letve 14 százalékuk a letelepü­lés után tanult olyan szakmát, amit szeret. Arra a kérdésre, hogy elége­dettek-e munkahelyükkel, 86 százalékuk határozott „igen”- nel válaszolt, s csupán 3 szá­zalék mondott „nem”-et; Paládi József [ pedig adva, s ekkor már jó- szerint a parasztok, kezén volt. Ez években osztották fel Ceg­léd környékén is a jobbágytel­kek után, s a házas zsellérség részére a szépnevű legelőket, a besnyői, nyilasi, apácaoromjai, tölösi, gerjei, kámáni, értemi, kappani, csemői részt. Mind­addig értéktelen homokot, — volt olyan gazda, aki, ahogy megkapta, továbbadta, egy cipót kért két holdjáért. © A Török János stafétáját elő­ször a városi faiskolát alapító Kránitz Ferenc, ceglédi pol­gármester, — ki maga is taní­tott azelőtt a gazdaképzőben, — tőle azután a plebejusi sor­ból kezdő Unghváry család vette át. ' A tizenhat éve alapított ceglédi mezőgazdasági techni­kumot pedig nem véletlenül nevezték el Török Jánosról. A technikum helyettes igaz­gatója, a három évtizede tanító Börtsök Zoltánt iskolaalapítás előtti, távolabbi múltja is a városhoz, az itteni mezőgazda­képzéshez köti. A felszabadu­lás után ugyanis egy a föld­művelésügyi tárcához tartozó szakiskola nyílt és működött pár évig Cegléden, ő is okta­tott benne. Tulajdonképpen háromhónapos, gyorstalpaló tanfolyamokat vezettek. A hallgatók jó része pedig azok­ból került ki, akiknek negy­venötig még homok sem na­gyon jutott ebben a járásban. — az első termelőszövetkeze­tek alapítóiból. A szakiskolá­ban az írás, számolás mellett politikai, növénytermesztési, állattenyésztési ismereteket sa­játítottak el. Volt, akit állandó fejfájás gyötört az írás, ol­vasás, a számtanpéldák kap­tatóin, buktatóin. Mások ösz- szecsomagoltak, és titokban megszöktek. A többiekből brigádvezetők lettek. Jó ideje, hogy az iskolák reformálását sürgetik falaikon belül a legjobb pedagógusok csakúgy, mint az ipar, a me­zőgazdaság, a tudományos technikai forradalom által tá­masztott új igények. Lezárult egy tanügyi korszak, mely ma­ga is forradalmisággal kö­szöntött be annak idején. © Néhány mérföldkő a ceglédi mezőgazdasági technikum és szakközépiskola tizenhat éves múltjából. 1958-ban lépett ki kapuján az első harminckét végzett hallgató, közülük nyol­cán tanultak tovább az Agrár­egyetemen, ez az arány ké­sőbb állandósult. Nemsokára párhuzamos osztályokat indí­tottak, — a felvételi vizsgák­ra így is mindmáig, százszáza­lékos a túljelentkezés. Fel­mérték: a végzetteknek ki­lencven százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. A levelező oktatás a hatvanas évek köze­pén tetőzött: 1964-ben hatszáz levelező hallgatójuk volt. Azután elült a mennyiségi hullám: már nappalin is, leve­lezőn is, csak egy-egy osztály volt. Három évvel ezelőtt szak­középiskolai képzésbe állítot­ták az elsősöket. E változás azonban a tanárok szerint is a reformoknak csak előszelét jelzi. A jövő? Minél jobban ismerik az igényeket, annál inkább bizonytalankodik a vá­laszuk. Az iparosodó mezőgaz­daság, szakosított specialistá­kat követel az iskoláktól. A. gyorsuló fejlődésben egyre hamarabb avulnak el a mód­szerek, — a megjelent tan­könyvet is egy év múlva Iá kell egészíteni. Olyan szak­emberekre van tehát szükség, akik képesek egy életen át továbbképezni magukat. Itt aztán ismét az iskola alapozó szerepére tevődik a hangsúly. De akárhogy lesz, Török János óhaja, — .rz iskolából ne úgy kerüljön ki a gazda, mint a gyárból az ipari termék” — nem veszti érvényét. Padányi Anna Vezetés és felelősség Az MSZMP IX. kongresszu­sának határozata a párt ve­zető szerepének további erő­sítéséért az alábbi feladatot tűzte a kommunisták elé: „A következő évek egyik legfon­tosabb feladata, előrehaladá­sunk gyorsításának kulcskér­dése a párt vezető szerepének továbbfejlesztése, a pártveze­tés módszereinek, formáinak a társadalmi fejlődéssel össz­hangban álló tökéletesítése”. Most — majd négy évvel később — az MSZMP Központi Bizottságának a párt X. kong­resszusára kiadott irányelvei megállapítják: „A IX. kong­resszus óta erősödött a párt vezető szerepe”. És .ugyancsak most négy év­vel. a IX. kongresszus után vannak — ha nem is sokan — akik kétségbe vonják a párt­vezetés, a pártirányítás haté­konyságát. Ha valahol raga­csos a kenyér, ha a cipész rosszul talpal — vagy nem talpal sehogy, mert nincs — ha egy gyárban kevés az anyag, vagy rossz a munka- szervezés, ha nem tetszik a tv-műsor, vagy drága a piac, rögtön a pártvezetést okolják, a párt felelősségét hangsú­lyozzák. Ezek a legtöbbször jószándékú emberek — párt­tagok vagy pártonkívüliek — elvárnák ma is, hogy ha nincs alkatrész a kombájnhoz, sze­rezzen a járási pártbizottság, hogy a vasárnapi vagonkira­kodást a párt szervezze, hogy az üzemben a munkaversenyt a pártszervezet istápolja és ha valakit bárhol vagy bárhon- nét jogos avagy jogtalan sé­relem ér, a pártot teszi fele­lőssé. Miért van ez így? Azért, mert bár sokszor elhangzott ez: „pártvezetés”, „felelősség” — egyesek még most sem ér­tik eléggé, mit is jelentenek ezek a fogalmak. Egyesek a pártvezetést ügyintézéssé szű­kítik, operatív munkának te­kintik most is. Ma pedig már megvannak a pártnak a ve­zetéshez a partnerei. Az eltelt évtizedben erősödtek annyit az államhatalom, az állam- igazgatás, a gazdasági szer­vek és a tömegszervezetek, hogy mentesítem tudják a pártot olyan operatív jellegű gazdasági, kulturális és min­den olyan egyéb tennivalótól, amelyekkel az ellenforrada­lom utáni időben szükségsze­rűen kellett foglalkoznia, de -L mint ahogy a IX. kongresz- szus határozata megállapítot­ta — „... amelyek elvonták ereje egy részét a tudomá­nyos elemző, elvi-politikai irányító munkától”. A közelmúltban megjelent irányelvekből világosan kide­rül: a párt vezető ..szerepe azt jelenti ma, hogy a párt ide­jében feltárja a társadalmi fejlődés legfontosabb kérdé­seit, kidolgozza megvalósulási módját és a célok megvalósí­tására szervezi, mozgósítja a tömegeket, elvi-politikai tá­mogatást nyújt a nép előtt álló feladatok megvalósításá­hoz. Egyetlen példát erre: amikor 1956 után újjászerve­ződött a társadalom legfőbb ereje: a párt, vezetésével vi­szonylag rövid idő alatt sike­rült konszolidálni a társadal­mat és napirendre tűzhette a szocializmus építése egyik alapvető kérdésének megvaló­sítását, — a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A mezőgazdaság átszervezése, a felhalmozás és a fogyasztás alakulása, változása napirend­re tűzte a gazdasági irányítás reformját, amely 1968. január Négy új Négy új játékfilm előkészü­letei, próbafelvételei kezdőd­tek meg a MAFILM-stúdió- ban. Kedden forgatták elő­ször A gyilkos a házban van című krimi-filmet. A film főszerepét Kloss kapitány, Stanislaw Mikulsky alakítja, Detre Annamária és Huszti Péter társaságában. Most folynak a próbafelvételei Pa- lásthy György új filmjének, a Hahó, öcsi-nek. 1-ével életbe is lépett. Ez utóbbi sem valósulhatott vol­na meg a párt vezetése, kez­deményezése nélkül. A párt ismerte fel azokat a fékező té­nyezőket, amelyek akadályoz­ták a társadalmi fejlődést, a párt tette az első lépést a gyorsabb, a hatékonyabb fej­lődés, a szocializmus építése gyorsításának érdekében. Társadalmunk fejlődése ki­egyensúlyozott, gazdasági éle­tünk egészségesen fejlődik, az életkörülményei javulnak — ez tükröződik az irányelvek­ből. S az, hogy a párt vezető szerepe a gazdasági élet min­den területén, a politikai irá­nyításban, az erők összefo­gásában, mozgósításában és az ellenőrzésben egyaránt megnyilvánul. A feladatok he­lyes megosztása erősítette a párt irányító tevékenységét, növelte más államhatalmi, államigazgatási, gazdasági szervek felelősségét. Vannak gondjaink, talál­kozunk még bosszantó mu­lasztásokkal, közönnyel, lé- lektelenséggel is. És hány­szor, de hányszor teszik szó­vá mindezért a párt felelős­ségét. Jogos-e mindig a párt, csak a párt felelősségét hang­súlyozni? Semmiesetre sem! Kétségtelen, hogy politikai értelemben az egész magyar társadalomért, jelenéért, jö­vőjéért a párt felelős. A párt­nak nincs joga és szándéká­ban sem áll ezt a felelőssé­get megosztani! Ebben, úgy gondolom, nincs is vita. De abban már lehet, és van is, hogy a hétköznapok taposó­malmában, gyakorlatában milyen felelősséget vállaljon a párt és milyet az egyén? Vál­lalhat-e a párt mindenért, minden szerv, minden párt­tag vagy pártonkívüli tettéért felelősséget? A párt felelős a kenyér minőségéért, az anyag­hiányért, a rossz munka- szervezésért? Miért a párt? Miért nem az a párt-, állami vagy gazdasági vezető, vagy éppen állampolgár, aki nem teljesti megfelelően köteles­ségét, nem végzi el jól azt a munkát, amiért — sok­szor jól — megfizetik. Igaz, előfordul, hogy nem sikerül eljutni a felelőshöz, van úgy, hogy a felelősségrevonás is elmarad. Ilyenkor aztán könnyen éri azt az elmarasz­taló szó, ami szem előtt van, ami a köztudatban, ami az élen van. (Hozzájárul még persze az is, hogy volt idő, amikor másként vélekedtünk a párt, a kommunisták fe­lelősségéről. Mindenért csak a kommunistát tettük fe­lelőssé, ezzel a többség, az állampolgárok nagy része ki­rázta nyakából a felelősséget.) Vezetés és felelősség. Azt hiszem akkor kerülnek ezek a fogalmak az őket megillető helyre, ha azt valljuk: a párt, a társadalom nagy kér­déseivel foglalkozik, alapvető elvi, politikai kérdésekben dönt, mennyiségben és mi­nőségben is szorosabb ellen­őrzést gyakorol a célkitűzé­sek megvalósítása során — vezetni, így vezet. A cél, amely felé a párt vezetésével eredményesen ha­ladunk, az egész népé, a nem kommúnistáké épp úgy, mint a kommunistáké. Fáradozzon hát e cél eléréséért áldozat­kész munkával kommunista és nem kommunista, min­den ember — felelősséggel. Papp János játékfilm Sárika, drágám a címe Sándor Pál mai témájú új filmjének. A próbafelvételek során eddig csupán Kern And­rás szereplése vált véglegessé, Sára Sándort követően újabb operatőr mutatkozik be film­rendezőként: Kenyeres Gábor Eleslövészét című, mai témájú alkotásának előkészületei is a napokban kezdődtek meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents