Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-15 / 216. szám

1970. SZEPTEMBER 15., KEDD /űrlap 3 A X. kongresszus irányelveiről Gondolatok és javaslatok Az MSZMP KB X. kong­resszusi irányelvei, egy párt­dokumentum az érdeklődés középpontjába került. Pártta­gok és pártonkívüliek tanul­mányozzák gondolatait, kere­sik a szavak mély értelmét, és megszületnek az értékelé­sek, a javaslatok. A dokumen­tum egy-egy gondolatáról nyi­latkozik az iskolaigazgató, a pártbizottsági tag, a munkás. AZ ISKOLAIGAZGATÓ „A párt elvárja, hogy a munkások, a parasztok gyer­mekeit mindenki az ügy tár­sadalmi jelentőségéhez mél­tóan, a dolgozó osztályok irán­ti kötelességtudattal és tiszte­letérzéssel támogassa a tanu­lásban.” Kérdésünk Jászai Bélához, a szentendrei Rákóczi úti álta­lános iskola igazgatójához: Miért került e gondolat az irányelvek közé, melyek e té­mában saját feladatai, milyen javaslatokat tenne? — A mi iskolánkban a ta­nulók 82 százaléka fizikai dol­gozók gyermeke. Az ő tanul­mányi átlaguk általában egy­két tizeddel gyengébb, mint társaiké, azaz úgy néz ki, hogy az uralkodó osztály gyer­mekeit nem készítjük fel meg­felelően hivatásukra. A jövő értelmiségéért érzett felelős­ség diktálta az irányelv ma­radéktalanul helyes gondola­tát. — A fizikai dolgozók gyer­mekeinek segítése kettős fel­adat: egyrészt a szülőket kell arra nevelni, hogy fokozzák fiaikkal, lányaikkal szemben követelményeiket, az iskola pedig minden ismeretet lehe­tőleg még az órákon adjon át a tanulóknak, hogy otthonra — a nem mindig ideális kö­rülmények között — már csak a gyakorlás, az ismétlés, az alkalmazási készség fejleszté­se maradjon. Ez utóbbi csak magasabb színvonalú tanítás­sal érhető eL A speciális ér­deklődésű gyerekeket jobban be kell vonni a szakkörök, a tanfolyamok munkájába. Én arra kértem tanártársaimat, feleltessék többet a fizikai dolgozók gyermekeit, hogy így minél több önbizalmat, siker­élményt szerezzenek — A célok eléréséhez kor­szerűbb oktatási feltételek, jól kikísérletezett oktatási prog­ramok, jobban felkészült és jobban fizetett pedagógusok, a tanuló szociális helyzetét és tehetségét figyelembe vevő ösztöndíjrendszer, több bent­lakásos iskola kellene. A PÁRTBIZOTTSAGI ’ TAG „Az új körülmények között a pártszervezetek általában ne közvetlenül termelés- szervező munkával foglalkoz­zanak. Erejüket mindenek­előtt a párt gazdaságpolitikai elveinek érvényesítésére, a gazdálkodás céljainak elérésé­re összpontosítsák.” E témáról Aszalós Józsefnét, a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek szentendrei gyárának szb- titkárát, a városi pártbizott­ság tagját kérdeztük. — Sok pártszervezet köz­vetlenül akarta irányítani a termelést, megpróbálta ki­venni a gyeplőt a gazdasági vezetők kezéből. Ez nem he­lyes, a párt ellenőriz, beszá­moltat, s meghatározza, hogy mely irányba, milyen ütem­ben haladjunk. — A pártszervezet és a gazdasági vezetés között jó kapcsolatnak kell lenni, mint a mi gyárunkban is. Győz­ködjük egymást, vitatkozunk, döntünk, s aztán együtt hajt­juk végre a feladatokat — mindig a társadalmi érdek elsőbbsége alapján. — A pártszervezeteknek sokkal többet kellene foglal­kozniuk a gazdasági elvekkel, sokkal bátrabbak, sokkal kez­deményezőbbek lehetnénk. De ahhoz, hogy a párt gazdaság- politikái elveinek megvalósu­lását segítsük, pontosan kel­lene érteni, ismerni a párt gazdaságpolitikai elveit Bár az információ sokat javult, még mindig nem elegendő. A párttagok közgazdasági isme­reteit is fokozni kell! — Teremtsünk minél több olyan fórumot, ahol a dolgo­zók beleszólhatnak a gazda­ság irányításába. Módszere­ket. hatáskört várunk, ame­lyek meghatározzák: hogyan lehet a legeredményesebben támogatni a gazdasági veze­tés munkáját. A MUNKÁS „A Központi Bizottság he­lyesli, hogy az életszínvonal emelésében a reálbérek nö­velése kapjon meghatározóbb szerepet, s a dolgozók jöve­delmének növelése az eddigi­nél következetesebben kap­csolódjék a végzett munka eredményéhez, a termelékeny­ség és a hatékonyság növeke­déséhez.” Beszélgetés Antal László­val, a szentendrei papírgyár gépmunkásával: — Miért került e gondolat az irányelvek közé? — A Tét határozza meg a tudatot. Többet kapok, job­ban termelek. — Mit ért a „reálbér”' szó alatt? — Reálisain honorálódik a vállalat részéről az én mun­kám. Ha többet, jobban dol­gozom, akkor a béremnek is hatványozódnia kell. — Helyes-e az, ha a jobb munkás többet kap, mint a rossz? — Igen. Bár okoz vitát, problémát, mert nem magya-> rázzák meg, hogy ki, miért kap kisebb vagy nagyobb bér­emelést. No meg, van tűzről pattant legény, de a gyengéb­ben dolgozó ember sem kap­hat kisebb kenyeret. — Mi a társadalmi szerepe ennek a megállapításnak? — Ezen így még nem gon­dolkoztam. Fóti Péter Lengyel pártküldöttség Budapesten Hétfőn lengyel pártküldött­ség érkezett hazánkba Jozef Tejchma, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizott­ság titkára vezetésével. A kül­döttség tagjai: Zénón Wrob- lewski, a KB tudományos és művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, Jerzy Ku- berski, a varsói városi pb titkára, Krzysztof Jablonski és Andrzej Straszak, a KB mun­katársai. A Ferihegyi repülő­téren Aczél György, az MSZMP KB titkára, Óvári Miklós, a KB osztályvezetője és dr. Perjést László, a KB osztályvezető-helyettese fo­gadta a küldöttséget. Jelen volt Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete. A delegá­ció többek között Aczél Györggyel, és az MSZMP KB vezető munkatársaival folytat tárgyalásokat. Szurdi István Mexikóba utazott Az UIOOT, a hivatalos ide­genforgalmi szervezetek nem­zetközi szövetsége szeptember 17—26. között rendkívüli köz­gyűlést tart Mexikóban. A köz­gyűlésen hazánkat Szurdi István belkereskedelmi /mi­niszternek, az Országos Ide­genforgalmi Tanács elnökének vezetésével kormányküldött­ség képviseli. A delegáció va­sárnap reggel utazott el a Fe­rihegyi repülőtérről A LENINI PÁNCÉLAUTÓ BORSODBAN Országjáró útja során Eger­ből szombaton Borsod megyé­be érkezett a Csepel Autógyár fiataljai gyártotta lenini pán­célautó. Mezőkövesd főterén fogadták ünnepélyesen. A páncélautó ezután folytatta útját Miskolcra, majd hétfői állomása Sajószentpéter volt. I. A lengyel Büdgosd, az ndk-s Halle. Amikor ezekben a vá­rosokban jártam, állandóan Miskolcra gondoltam. És most, hogy Miskolcon rovom az ut­cákat, állandóan e két városra gondolok, Haliéra és Büdgosd- ra. Csúnya városok, gazdag vá­rosok, Nagy jelentőségű váro­sok; A munkásosztály fellegvárai. Miskolc fő utcája a múlt. Külvárosa a jelen. Szétpattant a szűk tojáshéj, megszületett az új, amely nem szép, de praktikus és gigászi. És a múlt, ócska kis, évszázados fa­lusi település, szűk utcák, amelyek sem nem praktiku­sak, sem nem gigásziak. Most aztán bajlódhatnak, kínlódhat­nak vele. Hogyan oldják meg? Hogyan teremtsenek egysége­sen szépet és nagyot, a mun­kásosztály második legna­gyobb városának, mármint ho­gyan szabjanak Miskolcnak szép, elegáns és kényelmes új ruhát. Nagy gond. Biztosan megoldják. Miskolcon felépítették a nyomda és szerkesztőségi pa­lotát, és meghalt benne min­den idők legjobb kollégája. S. Andor főszerkesztő. Okos, munkaszerető férfiú volt, egy fejjel magasodott ki mindahá- nyunk közül. Talán meg sem érdemelte a város. Ismertem életét, annyi sokat rúgtak belé, annyiszor bántották méltány­talanul, és ő mégis megmaradt Miskolc szerető, hűséges fiá­nak. Sokat jártam, sőt éltem Ls Miskolcon, mégis Igazán Miskolcot tőle, az ő elbeszélé­seiből ismerem. És mégis: Mis­kolc 25 éves fejlődését képte­lenség megírni. Akkora euka­liptuszfa ez a téma, lehetet­lenségre vállalkozik az, aki baltával próbál megbirkózni véle. A toll pedig a baltával sem ér fel. Pedig 26 éve ide vonultam be, Miskolcra, a Fe­renc Jóska laktanyába, a hír­adósokhoz. Illene hát ismer­nem a várost, de nem isme­rem. Legalábbis annyira nem, amennyire egy tisztességes monográfia összehozásához szükségeltetik. Azért indítottam a palotá­val és a halállal, valamint a város új és hatalmas külváro­sával, mert ez és az itt követ­kező folytatás talán adja egy kicsit Miskolcot, illetve azokat az impressziókat, amelyeket a város rám gyakorolt. Kezdjük azzal, hogy Mis­kolcnak nincs köztemetője. (Akkor nem volt.) Kérdés, mi­lyen temetőben hántoljanak el egy kommunista embert. Mert amikor S. Andor miskolci fő- szerkesztő meghalt, a megdöb­benés, a tragédia és a fájda­lom utáni negyedik kérdés ez volt. Aranyos felesége, a ta­nárnő, megkérdezte a halott Bandit, és ő válaszolt. — Nézd, fiam, a zsidó teme­tő és a katolikus méregdrága, a reformátusok mérsékeltebb áron számítják ezt az ügyet. Oda vigyetek. Ilyen eretnek­nek, mint én, teljesen mind­egy, én mindenütt jól tudok pihenni. Te pedig, fiam, vi­gyázz a két gyermekünkre, nektek még sok pénzre lesz szükségetek. És tudod, én már nem nagyon tudlak benneteket támogatni. így temették el őt egy csú­nya, esős szombat délután a református temetőbe. A gyá­szolók között ott volt egy hi­vatalnok, hivatalosan. Tégla színű ruhát viselt. Egy másik beszédet mondott a sírnál, hosszan, eltúlzott pátosszal. Arra gondoltam, hogy Bandi ezt a beszédet meghúzta vol­na, ne szenvedjenek az „olva­sók” annyit. A búcsúztató közben bakizott is. Andor he­lyett Sándort mondott. „Szere­tett S. Sándor elvtársunk.. Fura volt... — Kérem, kedves kollégám, ne haragudjék, de ezért a ba­kiért prémiumelvonás jár. A neveket tessék pontosan meg­jegyezni és pontosan írni. A sajtóhibát semmivel sem tud­juk kivédeni, különösen a ne­veket és a számokat nem, azok nagyon sértőek tudnak lenni, jóvátehetetelenül buták... Ezt én hallottam. Pontosan Így, Bandi pontosan ezt mon­dotta a szónoknak. Mégeredt, zuhogott, szakadt, csak a rokonok maradtak, meg mi, a hivatalosak, barátok, kollégák. Egy fekete díszruhá­ba öltözött öreg magyar oda­szólt a kisinasának: — Pisti, vigyázz! Elpotyog- tatod a kitüntetéseit! A gyerek megfogadta a szót, a fekete bársomypámán bizto­sítótűkkel megerősítette a ki­tüntetéseket. Munkaérdemrend arany, Rózsa Ferenc-díj és sok-sok más, de hasonló érté­kű medálok. Aztán testével a párnára hajolt, védve a díja­kat a makacsul zuhogó, hideg esőtől. A szerkesztőségben ittunk valamit, kénysizeredétten, ócs­ka favicceket meséltünk és ke­rültük egymás tekintetét. Miskolc tehát csúnya város. Igaz, ezt bizonyítandó, kezd­hettem volna azzal is, hogy itt voltam katona akkor, lilé­ben. Már ebből is levonhat­tam volna a konzekvenciát: Miskolc nagyon csúnya város. Különösen ha belegondolok, Jucika szerelmem bátyja ak­kor jött vissza a frontról, ami­kor én vonultam befelé és ő „csatlakozva hozzám” szintén ide vonult be a Ferenc Jóská­ba. Csakhogy ő főhadnagyként. Vámosgyörkön. a vonaton VeMioségválasííások Tizenötezer növény kertjében A Magyar Tudományos Aka­démia Botanikai Kutató Inté­zete s batanikus kertje, Vácrá- tót. Mindössze száz ember dolgozik itt, kutatók, kerté­szek, tisztviselők, segédmunká­sok. Alig hihető, hogy csak ennyi. Miként lehetne hamar összefoglalni, érzékeltetni te­mérdek munkájukat? Mond valamit a laikusnak, ha leír­juk, hogy a geobotanikai osz­tályon gyomkutatással, a nem­zetközi biológiai program fel­adataival, hatóanyag-kutatás­sal, pollenkutatással foglalkoz­nak? De ragadjuk ki, érzé- keltetőül, az utóbbit — miről van szó? Hogy a virágporsze­mek lerakódásából tízezer éves múltból is megállapítható az egykori növényréteg... A bo­tanikus kert osztályon mintegy ötvenkét holdon kétezerhá- romszáz fajta fa és cserje, cse­mete. háromezer féle üvegházi növény, kétezerkilencszáz szik­lakért! faj, ötezernél több, a virágos növények fejlődését bemutató változat virul, nyí­lik, nő, lombosodik, ágadzik, terebélyesedik __Mindkét osz­tá ly munkájának távolabbi feladata a mezőgazdaság, er­dészet, vízgazdálkodás, gyógy­szergyártás tudományos segí­tése — még távolabbi célja pedig a természetvédelem, és ezáltal is az ember védelme... Mindössze száz munkatárs, al­kalmazott. Az Akadémia kere­te sem végtelen, s hát a tudós vagy segédmunkás fizetése sem túl magas itt. De köt a tudomány, a természet, a virá­gok, fák saeretete, a humán célok átérzése. Vigyázó Sándor egykori, helybeli birtokos építtette 1872-ben, s úgy végrendelke­zett fiának, hogy az halála után hatalmas vagyonával a parkot is a Tudományos Aka­démiára hagyja, A park azon­ban. a hagyományozó akarata találkoztunk, én civilben vol­tam, egy ócska, kopott bőrönd­del a kezemben álltam a tö­mött vonat folyosóján. Ö frontfelszerelésben köszöntött, nagyon örültünk egymásnak. Kérdezi: hová mégy? Mon­dom : bevonulok Miskolcra. Azonnal magáznd kezdett, azt hittem viccei, aztán hogy meghibbant. 48-ban tért haza hadifog­ságból, építőmunkás lett és ha találkoztunk, mindig normáli­san köszönt: szervusz. Ott vol­tam, amikor az első sztaha­novista jelvényt a mellére tűz­ték és gratuláltam neki. A ju­talompénzből piros svájci sap­kát vásárolt a brigád minden tagjának. Tehette, ő volt a bri­gádvezető. És elvette a brigád egyetlen nőtagját. Tehette, ő volt a brigádvezető. A nő ove- rállban járt, vasárnap is, és hátulról nézve azt hitte az ember, egy férfiú megy előtte. Aztán elmentek együtt Mis­kolcra dolgozni, építeni. Juci­ka, egykori szerelmem férjhez- ment egy biztos egzisztenciá­hoz. De jó szíve megmaradt hozzám és azt mondta nekem: „Bálint mindig marha volt.” Marha, nem marha, Bálint egykori horthysta főhadnagy úr ma is kőműves, asszonyá­val együtt több mint hatezret keresnek, jól élnek. Amikor meglátogatom őket, néhány percig sem bírják ki, máris a munkájukról beszélnek. Jó do­log ez a szocializmus, hatal­mas nagy kohó, állapítom meg ilyenkor, ki tudja hányadszor. Szóval szép város ez a Mis­kolc és kedves. Amikor Bandi, a kollégám, még élt és együtt jártunk Pá­rizsban, a sok, sok virág lát­tán azt mondta: menj el, keress föl egy érdekes öregurat, nem fogod megbánni. A címet megadta, elmentem és nem bántom meg: Következő számunkban: Miskolc II. ellenére aztán csak egy évig volt az Akadémia tulajdoná­ban. Későbbi gazdái _ fenyő­gyűjteményét kivágatták, üvegházait lebontották, Négy venötben területén már házhe­lyeket is osztottak... Az intézetnek s az időköz­ben ötvenkét holdassá fejlő­dött batanikus kertnek mun­katársi gárdája, a dolgozók száma nem nagy, mondtuk. Pártcsoportjuk is kicsiny, lé­nyeges azonban, mennyiben forrtok össze a létesítménnyel, s a teljesítményekkel? A tudós: Dr. Újvári Miklós, intézeti igazgatóhelyettes, a mezőgazdasági tudományok doktora, községi pártvezetősé­gi tag, járási tanácstag, és a mezőgazdasági állandó bizott­ság elnöke, épp egy évvel az­után, 1953-ban került jelenlegi munkahelyére, hogy ott a dol­gok szerencsésre fordultak: a botanikus kert átkerült az Akadémia gondozásába, s azon új gazdája kutatóintézetet fej­lesztett. ö a botanikus kert osztály vezetője. Ml minden történt, települt, növekedett e parkban, gyűjteményben az el­múlt tizenhét év alatt? Ro­mantikus jellegén nem változ­tattak, helyreállították a pusz­tuló eredetit. Ezenkívül két­ezerkilencszáz fajta növényt telepítettek a sziklakertbe, hár romezer félét gyűjtöttek egyba az új üvegházakban. Két és féi holdon felépítettek egy, a vi­rágos növények törzsfejlődéséi ötezernél több növénnyel be­mutató rendszert. Dr. Újvárosi sokat foglakozik a gyomnövér nyekkel: erre specializált me­zőgazdasági mérnököket is ké­pez az egész ország területéről A kertész: Paulus Pál párt titkár, falubeli, vácrátóti szüle- tésű. („Apám napszámba járt. Kilencen voltunk testvérek. Emlékszem, egyszer ránksza­kadt a házunk. A felszabadu­lás után kaptunk négy holdat. Most már az összes testvérem­nek van saját háza.”) Tizenöt éve, tizennyolc esztendős ko­rában került segédmunkásnak a bonatikus kertbe. Azután há­roméves mezőgazdasági szak­iskolára küldték, de előbb még befejezte a nyolc általánál utolsó két osztályát. Ma a dendrológia vezetője — fák, cserjék, csemeték felelőse. Így a kétezerháromszáz régi és új kiültetésű fa, cserje ápolásá­ban, nevelésében, meghonosí­tásában bő tészé van. Az ügyintézők: A szintén vácrátóti születésű Divald Bé- láné laboráns tizenkét éve dol­gozik itt. Ö a magcsere felelő­se. Intézetük ugyanis ötszáz külföldi bontanikus kertnek küld katalógust minden évben növényállományáról a világ különböző részeibe, s kap is jegyzéket ugyanennyi helyrőL Ennek segítségével ötszáz kerttel bonyolítanak kölcsönös, díjtalan magcserét, növénycse­rét. Jószerint e lehetőségnek köszönhető állományuk rend­kívül gazdag fejlődése is... Krause Ferencné intézeti gondnok csak egy éve került hozzájuk. Feladata a legkülön­félébb eszközök beszerzése, időben való biztosítása, a gép­kocsitól a virágcserépig, nö­vényvédőszerekig. Mióta itt van, az azelőtt meglehetősen hanyag tárgyi ellátás is meg­szerveződött. Munkája külön­ben akkor eredményes, ha nem gyakran kerül szóba: hogyha minden olajozottan mozogna... Egy kis pártcsoport tagjai. De hogy e botanikus kert az ország leggazdagabb, legválto­zatosabb kertjévé, tizenötezer növény ágyává fejlődött, ab­ban tevékenységük jelentős szerepet játszik. S e tevékeny­ség nemcsak jelentős, nemcsak vezető — de példát is mutat. Padányi Anna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents