Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
«CT MEcret éflíírlap 19:0. SZEPTEMBER 13., VASÄRNAP SZAVALOK Kilencven gyerek a koron kivu! A tápiószentmártoni irodalmi színpad új műsort próbál Burányi Gyulának, a művelődési ház művészeti vezetőjének irányításával. Versekből, dalokból áll a lányok és fiúk műsora. Foto: Urbán Órák Párbeszéd az üzletben: — Jó napot kívánok. Órákat szeretnék venni a vállalatom részére. — Faliórákat vagy ébresztőórákat parancsol? Szeptember 1-én mindenütt megtartották a tanévnyitókat. Csak a Vecsési Állami Zeneiskolában nem. Nem hanyagság,' vagy egyéb, szervezési hibák miatt. Hanem, mert a Vecsési Állami Zeneiskola megszűnt. Hagyományok és jelen Az iskolának 90 tanulója volt. Szüleik azért íratták be őket (zongora- és hegedű- szakra), hogy zenei műveltséget szerezzenek, megtanuljanak hangszeren játszani. Húsz gyerek emelkedett ki az átlagból tehetségével, ők: zenei pályára készültek. Most vagy abbahagyják a tanulást, vagy Monorra járnak be minden reggel, ami télen, különösen, hogy 7—8 éves gyerekek is szép számmal vannak közöttük, ideálisnak nem nevezhető, vagy magas óradíjak leszurkolása árán, magántanárnál tanulnak tovább. A gyerekek csodálkoznak, nem értik. A szülők felhá- borodottak és kapkodnak. Már a legtöbb hivatalos fórumot megkeresték, hogy az iskolát megmentsék, de panaszukra sehol nem kaptak orvoslást. Valentik István ,ének-zene tanár a vecsési gimnáziumban és általános iskolában. Mint zenepedagógus és mint szülő — saját gyereke is a zeneiskola tanulója volt — elítéli az értetlenséget és fejetlenséget, ami lehetetlenné teszi az iskola további működését. — Vecsésnek nagy zenei hagyományai vannak. Fúvós tűzoltózenekara évtizedek óta működik, már a televízióban is felléptek. A művelődési ház felnőtt énekkara 1912-ben alakult. Nagyon híres, jártak külföldön is, felléptek a rádióban. Évekig működött egy szimfonikus zenekar is, mely csak nemrégen szűnt meg. És a zeneiskola, a mo- nori járásban elsőnek Vecsé- sen alakult, 1948-ban! 1967- ig a művelődési házban működött. Egy hónapra 70 forintot fizetett minden gyerek. így kifizetődő volt. 1967- ben államosították, a művelődési ház akkor felmondta a megállapodást, mondván, nincs hely. Keserű Károly szülő: — Az államosítás után egy hónapra csak 10 forintot kellett fizetni egy gyereknek, így lehetővé vált, hogy azok is tanuljanak, akiknél addig az anyagi körülmények nem engedték meg. Ezért lett az iskola létszáma 90. A művelődési házban arra hivatHáz — két lánnyal Esztendeje még úgy kezdődött minden, akár a mesékben. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két kislány, akiknek az átlagosnál tovább tartott a gyermekkora, vagyis az önállótlansága, hiszen amíg a táskájukba nem teszik az első havi fizetést, a szüleiktől függő gyermekek maradnak, legyenek akárhány évesek is. így volt ez Rozáliával és Magdolnával is. A szülői háztól ugyan korán elkerültek, az egyik Esztergomba, a másik Jászberénybe, függőségük azonban a tanítói oklevél megszerzéséig továbbra is megmaradt. Egészen az elmúlt év őszéig, amikor egy-egy bőrönddel a kezükben átlépték az önálló élet kapuját és a bagi iskolába, telve megannyi kétséggel s reménnyel: vajon hogyan is alakul most már az életük? A bőröndjüknél talán csak a szívük volt nehezebb: álmok, vágyak,tervek súlya húzta. Meg a félsz az ismeretlentől: önállóságtól (hogyan is boldogulnak ezután egyedül?), kollégáktól (vajon befogadják-e őket maguk közé?), gyerekektől (engedelmeskednek-e a még szinte gyerek arcú tanító néniknek?), a falutól (lesz-e, hol álomra hajtsák a fejüket) és az élettől, amely ezután már olyan lesz, amilyenné önmaguk formálják. Mindez esztendeje történt. Most, amikor az iskola igazgatója bemutatja őket, hiába keresem az arcukon az esztendeje még oly jellemző riadt-tétovaságot. Két magabiztos, felnőtt nő nyújtja a kezét: — Varga Rozália..’. — Forgács Magdolna ... Leülnek könnyedén, természetesen. Hiába várom, hogy a rövid szoknya szegélyét húzogassák zavarukban. Még csak nem is az iroda padlóját nézegetik, hanem szinte egyszerre mondják: — Tessék, kérdezzen, mire kíváncsi ? A fiatal igazgató a lányok háta mögött csipetnyi gúnnyal rámmosolyog, mintha csak azt mondaná: nos, barátom, nem erre számítottál, amikor arra kértél, hogy mutassalak be két pályakezdő fiatalnak? Talán félszeg-tétova kislányokat vártál? Jobb híján valahogy így kezdem: — Jól érzik magukat itt? —. Hajaj! — felel vidáman az egyikük. — Amióta háztulajdonosok JettünK-—Joldja .meg a másik. — Meghívnának? — A kéglinkbe? — szalad ki Rozália száján. — Azaz, pardon ... — helyesbíteni próbál, mert rádöbben, hogy a kégli szó mégsem illik egy diplomás tanítónő szótárába. — Ügy gondolja, hogy ... — Ügy... — bólintok rá komolyan. — Egy otthon néha többet mond egy, órás udvarias beszélgetésnél is. Lopva összenéztiek: apró jeladás egymásnak, most mit tegyünk. Csak a szemükkel beszélnek, s a döntés számomra kedvező: — Mehetünk.;; Útközben már szabadkoznak: — Nem számítottunk látogatóra ... — Meg kell ígérnie, hogy néhány percig nem néz körül... S bár ígérem: minden úgy lesz, ahogy ők akarják, Rozália mégis előrekerekezik. Mire Magdolnával a ház elé érkezem, már a kapuban vár. Sárgára festett, csinos falusi ház. Jókora kert öleli. A kertben virágok, rend, tisztaság. — Hát ez lenne a mi házunk — mutat körül Rozália széles mozdulattal. — Március óta a miénk — teszi' még hozzá jókedvűen, s előbb a maga házrészébe kalauzol. Konyha, szoba, aztán még egy szoba, de az még üres (igaz, egyelőre nem is fűthető). A szobában fehér vaságy, irodaszekrény, íróasztal, székek. — Egyelőre olyanok vagyunk még, mint az új házasok — mosolyog mentegetődz- ve Magdolna. — Amit itt lát, azt egyelőre kölcsönbe kaptuk az iskolától. Pillanatnyilag ez is megteszi... — De még mennyire! — bizonygatja Rozália is. — Ide már hazajövünk, nem úgy, mint az első év felében, amikor hol a műhelyteremben laktunk, hol albérletben, mikor éppen hol sikerült. — Ha esztendő múlva jön — ígéri Magdolna —, akkor itt már minden a miénk lesz. — Ez a tervünk — bólint rá komolyan Rozália. — Persze — teszi hozzá nyomban — nem lesz könnyű. — A fizetésünk egyelőre havi ezer- háromszázötven forint. Kevés. S hogy bizonyítsa is a maga igazát, papírt, ceruzát kerít. — A lakbér olcsó, mindösz- sze havi ötven forint. A napköziben ebédelünk, az sem kerül többe havi százötvennél. Reggelire, vacsorára (pedig nagyon szerényen élünk!) elmegy háromszáz forint. Villanyra, tüzelőre több mintegy százas. Ez a rezsink. Pontosan a fél fizetésünk. Marad havi hat-hétszáz forint ruházkodásra, berendezkedésre, szórakozásra. Ez az, ami nagyon kevés. — Egy valamirevaló pulóver négy-ötszáz forint, ez az igazság — kapcsolódik a számolásba komoly-gondterhelten Magdolna. — Gondolom, az nem bűn: amíg fiatal az ember, szeret szépen öltözködni. — Megmásíthatatlan elhatározásunk,' hogy havonta egyszer felmegyünk színházba Pestre. S ha lehet, a színházat összekötjük előtte egy tárlatlátogatással. Ezt megszoktuk a képzőben. Operabérletünk volt. Most, amikor végre önállóak lettünk, szokjunk le róla? — Nincs más hátra, csak az OTP — tervez Magdolna. — Én legalábbis abból szeretném megvenni a bútort a magam szobájába. Azt fizetni kell, ha tetszik, ha nem. •— Ne értsen félre, nem panaszkodni akarunk. Sokkal előnyösebb a helyzetünk azoknál, akik már esztendők óta albérletben laknak. Nem egynek majd a fele fizetése csak a lakásra megy és még csak nem is az ő otthona. — Mi itt az első perctől kezdve érezzük, hogy az igazgatónk, a kollégáink, sőt, az egész falu törődik velünk. És ez nagyon megnyugtató. — Mindent megtesznek, hogy vigyük valamire. A magunk életében és az iskolai munkában is. Házat adtak, hívnak segíteni a művelődési házba, a munkánkban készségesen segítenek a kollégák, a gyerekek is bűbájosak, hát kívánhat ennél többet az ember egy év után? Prukner Pál koztak, hogy ennyi embernek már nincs hely, de mi tudjuk, hogy azért tették ki az iskolát, mert így már nem kifizetődő nekik. Hol itt az igazság? Előzmények, bonyodalmak Helyet kellett találni A zeneiskola szülői munkaközössége tehát szerződést kötött az ÁFÉSZ-szel, amelynek kul- túrcsoportja van, és ehhez helyisége is, a Jókai klub. A szerződésben az állt, hogy a zeneiskola hetente meghatározott időpontban igénybe veheti ezt a helyiséget. Közben egyre szaporodott a jelentkezők száma, de nem tudták bővíteni az iskolát — noha tanár lett volna, aki vállalja. Csakhogy a hely a meglevő tanulóknak is kevés volt. Legalább 90, felvételét kérő gyereket kellett elutasítaniuk. Az iskola mégis működött, ha ilyen szűkös körülmények között is — 1970 nyáláig. Az ÁFÉSZ ekkor bejelentette, nem adja oda a termet a következő tanévre. Nem kifizetődő, mert a zeneiskola nagyon csekély bérleti díjat fizet a teremért, és ez még a takarítás költségeit sem fedezi. A szülők a helyi tanácshoz fordultak. Elutasították őket. A vecsési zeneiskola a Mono- ri Állami Zeneiskolához tartozik. Igazgatónője, Budai Imréné, levelet írt a községi tanácsnak, jóindulatot és segítőkészséget kért. A válaszlevélben röviden ennyi állt: nem a mi hatáskörünk. Indoklás nélkül. Mi megkérdeztük élőszóban. Somogyi Lajos tanácselnökhelyettes : — A jó szándék nem hiányzott. Dr. Simon Sándor orvosék 350 ezer forintért eladták volna a községi tanácsnak emeletes házukat. Itt el tudtuk volna helyezni a zeneiskolát, a könyvtárat, és egy sváb népművészeti állandó kiállítást is nyithattunk volna az emeleten. A pénz rendelkezésünkre állt, de a Pest megyei Tanács nem adott esngedélyt a vételre. Ezután vb-ülésen tárgyaltuk az ügyet, és egyöntetűen úgy határoztunk, a 350 ezer forintot óvoda építésére fordítjuk. A zeneiskola állami, nem a mi hatáskörünkbe tartozik. Somogyi Lajos zeneakadémiát végzett, négy évvel ezelőtt még ő volt a művelődési ház igazgatója: — Mit kezdjek a zenesze- retetemmel? Amit akartunk, nem engedték, pedig nagyon jó vétel lett volna, ha mindenki okosabb, intézzék el. Janovics József né, vb-tit- kár. — Fogalmam sincs, hogyan szereljük le a szülőket, Vecsésnek annyi a gondja, hogy ki sem látszunk belőle. Van olyan 5000 lakosú területünk, amelynek egyetlen, 20 gyermeket befogadó bölcsődéje van. Az iskola is kevés, a tantermek zsúfoltak, korszerűtlenek. Illetékesség, felelősség A Pest megyei Tanácson Borbély Tibort, a művelődési osztály helyettes vezetőjét kérdeztük meg: ki az illetékes, és miért nem engedélyezték az emeletes ház megvásárlását? — Ha a tanácsnak volt 350 ezer forintja, miért nem építettek rajta új épületet, amely minden szempontból megfelelő lett volna? Az ügyben ők illetékesek, és meg volt a lehetőségük a megoldásra. Nem éltek vele. Hogy mi lesz az iskola további sorsa, még nem tudjuk. A kör bezárult. És 90 gyerek zeneszeretete — úgylátszik — kívülrekedt rajta ... Varga Vera MINDENNAPI SZAKACSPARADE? Vöröskő - drága kő Visszavonhatatlanul vége a nyárnak, szeptember már utószezon az üdülőkben, tehát a Dunakanyarban is. Beszéljünk most már arról, mit hozott az idei szezon a táj egyik vendéglátóipari egységének, a Vöröskő hotel- étterem-eszpresszó vendéglátóipari kombinátnak, amely Tahitótfaluban, közvetlenül a budapest—esztergomi út mellett épült fel. 0 Évi félmillió ráfizetés — Kérem, a szövetkezet vezetősége egyáltalán nem akarta, de irányító szervei hatása erősebb volt, meg kellett építeni — jelenti ki Papp István kereskedelmi osztályvezető, a Dunakanyar Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet irodájában Szentendrén, amikor a Vöröskő, fennállása óta évente ismétlődő jelentős ráfizetése okai felől érdeklődünk. Nyolc éve áll az étterem az országút mentén. Az építési költségekhez a MÉSZÖV másfél millióval járult hozzá, a többit a szövetkezet biztosította rövidlejáratú hitellel. — Már vissza is fizettük — közli az osztályvezető. Igen, a szövetkezet egyéb bevételeiből, mert ez a vendéglátóüzem a sajátjából nem tudta volna. Minden egyes éve legalább 500 ezer forint veszteséggel zárult, de volt esztendő amikor 600 ezerrel. Az üzem berendezéssel, felszereléssel együtt négymillió forintba került. A szövetkezet ráfizetése tehát már eddig is több a befektetés összegénél. Mi lehet a nagy deficit oka? — Sok minden. Kezdjük talán azon, hogy típustervet kényszerítettek a szövetkezetre és a típusterv visszaütött. Jellegtelen, modem stílusú épület és berendezés nem vonzza az idegent. Ehhez hasonló a világon bárhol található. Egy nádfedeles halászcsárda nemcsak olcsóbb, de bizonyára hasznothajtóbb lett volna ... Valóban. Volt idő, amikor idegenforgalmunk egyes irányítói azt hitték, a folklór, a sajátos, bár már idejét múlt magyar népi motívumok egyenesen szégyellni valók és egyáltalán nem tetszenek a külföldieknek. A tervezők másik költséges tévedése volt a túlméretezés. Az étteremben és teraszán nyáron egyszerre 450 ember ülhetne asztalhoz, ha ennyi vendég befordulna a Vöröskőbe. Csakhogy az autón, különautóbuszon közlekedő, Visegrádra, Esztergomba igyekvő turisták többsége reggel vagy kora délelőtt halad el mellette, visz- szajövet pedig a délutáni órákban — jóllakottam Tavasztól őszig ugyan egyenesen ide irányított turistacsoportok ebédelnek benne, de távolról sem annyi ember, ahány számára a konyha főzhetne. Akár 800 ebéd és vacsora is elkészülne a tágas konyhában. — Nem ez az egyetlen túlméretezett vendéglátóüzem a Dunakanyarban — állapítja meg a szövetkezeti osztály- vezető. Ebben is igaza van. A Vöröskő a Dunakanyar Szövetkezetnek okoz gondot, közelében a vele egy időben épült visegrádi meg leányfalui éttermek viszont a Dunakanyar Vendéglátóipari Vállalatnak nem hozza meg azt a bevételt. amit nagyságuknál fogva kellene. Gebinesek átjáróháza A nagy deficithez sokban hozzájárul az is, hogy eddig 60 üzletvezető és üzletvezetőhelyettes váltogatta egymást. Közülük nem egy két-három hónapnál is rövidebb időt töltött a Vöröskőben. Egy-kettő önmagától távozott, a többinek fel kellett mondani. Sok volt a leltárhiány, tíz bűnügy keletkezett Egy volt. üzletvezető tárgyalás előtt meghalt, másik disszidált, négyet elítélt a bíróság. A mostani üzletvezetővel elégedettek vagyunk, második éve dolgozik zavartalanul. A Vöröskőnek az is sokba kerül, hogy tizenhat állandó alkalmazottat kell télen át is tartania, különben a nyári forgalom idején nem tudnák ellátni a vendégeket. Kisegítőket az idényben alig találni Aztán télen fűteni is kell. Még akkor is, ha egyik másik nap tíz vendég sem tér be az étterembe meg az eszpresszóba. Ila már egyszer megépült... — Ilyen nagy ráfizetés mellett nem lenne jobb bezárni a Vöröskőt? — Nem lehet. Akármilyen csekély is a helyi igény, arra is tekintettel kell lennünk. Aztán, ha már megépült, üzemeltetni kell. Most azzal próbálkoznak, hogy a téli hónapokban kis- létszámú tanfolyamok tartására rendelkezésre bocsátják a szállodát, ahol 19 háló vendégnek van helye. De csak rövid, hétfőtől péntekig tartó tanfolyamok jöhetnek számba, mert hét végén télen is megtelik a szálló. További remény a Tahiban most folyó nagyszabású telekparcellázás. Sok új víkend ház, villa épül, azok lakóira számítanak. — Jövőre megnyílik Leányfalun a meleg vizű strand. Biztosan fellendül akkor a Dunakanyar látogatottsága és talán onnan is jönnek vendégek, — bizakodik az osztály- vezető. A Vöröskő üzletvezetője Pontyos Dezsőné szintén abban reménykedik, hogy egykét év múlva sikerül jövedelmezővé tenni az üzletet. — Visszajött és ittmarad a régi jó szakács. Áraink az egész környék hasonló nívójú éttermeinél olcsóbbak. Egyébként az idei nyár rossz időjárása ellenére is növekedett a forgalom. Ez évi bevételi tervünk valamivel több két millió forintnál és eddig körülbelül 1 millió 700 ezer forint már bejött. Biztosra veszem, hogy túlteljesítjük a tervet, de sajnos emellett még mindig ráfizetünk. — Mennyit? — Az elmúlt évek veszteségeinél jóval kevesebbet. Talán negyedmilliót sem, A negyedmillió tényleg kevesebb a félnél, de azért mégiscsak sok. Ki lehet,egyáltalán küszöbölni? Az étterem fellendítésére vonatkozó tervektől, amiket a szövetkezetnél elmondtak nekünk, mégha valamennyi beválna, akkor is bizony legfeljebb a ráfizetés csökkenését remélhetik, de teljes meg- javulását nem. Az évente egyszer rendezett szakácsverseny akármilyen vonzó, szintén nem sokat jelent. Viszont mindennapi szakácsparádé, az étlapról sohasem hiányzó különleges, sajátos ételek valószínűleg inkább megállítanák és betörésre késztetnék az arra járókat. Nemcsak az étterem épületének, menükártyájának sem szabadna típusterv alapján készülnie. Mindenesetre, kisebb Vöröskő — nagyobb lett volna. Szakoly Endre A TORTELI ARANYKALÁSZ MG. TSZ MEGVÉTELRE FE1 AJÁNL két 4 tonnás, pótkocsi vontatására jogosult, felújított állapotban levő CSEPEL DIESEL TEHERGÉPKOCSIT Irányár: 110 000 Ft Telefon: Törtei 16. Ügyintéző: Pintér Tibor gépkocsi-csoportvezető.
