Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

I

1970. SZEPTEMBER 13., VASÄRNAP

2£V«

kMsrfap

Rendhagyó riport

GÖDÖLLŐ, TANGAZDASÁG

Lefelé konyuló bajsza, féloldalt választott, szürkülő haja, kerek kun arca Móricz Zsigmondra emlékeztet. Valamivel magasabb — és nyakasabb kiadásban. Tömör, szabatos mondatai különös ellentétben vannak ízes tájszólásával, amit sem a szülőföldtől távol töltött évtizedek, sem az egyetemi katedra nem tudtak kikezdeni.

Nehéz ember,

Riportot akarok írni róluk? (Tessék: itt a gépírónő, ott az írógép, diktáljam. Mit diktáljak? Hát amit láttam. A gondozott park pázsitját, a virágágyásokat, a pálmákat a lépcsőházban, szóval, a lírai bevezetést. A zászlókat az íróasztalán, amit Jan Pillértől, a CSKP elnökségének tagjától, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezet nemrégiben itt járt elnökétől kapott írjam meg, mondja, hogy tangazdaságuk 31 csehszlovákiai termelőszövetkezettel és állami gazdasággal tart fenn kapcsolatot, s ezeknek évente mintegy kétmillió darab napos baromfit, szülőpárt és broilercsirkét szállít.

A gépírónő befűzi a papírt, és szorgalmasan kopog a billentyűkön: Agrártudományi

Egyetem Tangazdasága, Gödöllő. Mi lesz ebből? Hiszen még azt sem tudom, mekkora a tangazdaság, mi a feladata, kik dolgoznak itt és miért?

Dr. Pogácsás György tanszékvezető egyetemi tanár, a tangazdaság igazgatója, nem hagyja kizökkenteni magát godolataiból. Ha én nem tudok mit írni, majd ő diktál.

— Tangazdaságunk az egyetem mellett működik, s hármas feladatot lát el: biztosítja az egyetem mindkét karán a hállgatók üzemi gyakorlati oktatását; ez úgy történik, hogy a hallgatók tanulmányaik során 16 hetet tötenek tangazdaságunkban, ezalatt megismerkednek a nagyüzemi gazdálkodással, a mezőgazdasági termelés technológiájával, a korszerű vállalati gazdálkodással, ökonómiai szemléletre tesznek szert. Második feladatunk: a különböző tanszékek tudományos kutatási problémáinak megoldására üzemi kísérleteket folytatunk; végül, feladatunk a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása és elterjesztése.

Fürgén kopognak a billen- nyűk, indigóval, három példányban készül „a riport”. Rólam talán már meg is feledkezett.

— Ez, természetesen, csak nyers anyag — mondja figyelmeztetően az igazgató —, maga majd megszerkeszti!

Megadóan bólintok, s én is

legyezni kezdek.

— A tudományos kutatási problémák megoldására az idén mintegy negyven üzemi kísérletet állítottunk be. Az eredmények elterjesztése érdekében szoros kapcsolatot tartunk számos külföldi és hazai kutatóval, szakemberrel, intézettel. Tsz-vezetőink, szakembereink számára tapasztalatcseréket, bemutatókat szervezünk, átadjuk a legkorszerűbb termelési technológiákat, a kemizálás és a gépesítés tapasztalatait; lehetővé tesszük számukra tenyészállatok és vetőmag vásárlását.

Lesz, ami lesz, félbeszakítom:

— Ezek szerint itt árutermelés is folyik?

Felnevet, inkább jókedvűen, mint csúfondárosan:

— Ezek szerint. Tangazdasá- _ gunk egyike az ország öt, legnagyobb nyereséget produkáló állami gazdaságának.

S most megtudom végre, amit kezdettől fogva tudni akartam, nevezetesen, hogy dr. Pogácsás György szűkebb szakterülete éppen az agrár- ökonómia, ezen belül is a vállalati gazdálkodás, a vállalat- vezetés és üzemszervezés. E témakörökből jelentek meg tanulmányai, szakcikkei is. Szerencsés helyzetben van: amit a katedrán elméletben tanít, azt a tangazdaságban a gyakorlatban realizálhatja.

Mégpedig nagyszerű eredményekkel.

Ennek a 16 ezer holdas gazdaságnak az évi termelési értéke meghaladja a 211 millió forintot! Ügy emelkedett eny- nyire 104,5 millióról tíz év alatt, hogy közben a dolgozók létszáma 2020 főről 1267-re csökkent. Csupán az elmúlt évben 45,8 milliós tiszta nyereséget értek el. A nyereség 52 százaléka kerül a tangazdaság fejlesztési alapjába, ami jelentős — saját erejű — beruházásokat tesz lehetővé.

— Most valamit a termelésszerkezetünkről — folytatja a diktálást — Növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozunk. A növény- termesztésen belül fő feladatunk a

kenyérgabona-termesztés.

Irodája falát — tiszteletemre! — táblázatokkal rakták tele, de alig-alig pillant rájuk, úgy sorolja az adatokat:

— Bár az idén búzából „csak” 19,5 mázsát értünk el, gazdaságunk több éves hol- dankénti termésátlaga meghaladja a húsz mázsát. Nálunk legjobban a Bezosztája I. búzafajta vált be. Mivel fontos feladatunk a vetőmag- termesztés, az idén is igyekeztünk még az esőzés előtt végezni a betakarítással. Dolgozóink szorgalmának s az eleven versenyszellemnek köszönhető, hogy az évi 150 vagon helyett kb 300 vagon vetőmagbúzát tudunk a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok rendelkezésére bocsátani.

Ez az ország egyik legnagyobb borsóVetőmag-termesz- tő gazdasága is. A tisztított, fémzárolt vetőmagokat részben külföldön — Angliában, Franciaországban, Hollandiában és az NSZK-ban —, részben belföldön értékesítik. Az idén különösen jó termést takarítottak be.

— Állatállományunk fehér- jeszükségletének biztosítására takarmánytermesztéssel is foglalkozunk, főként lucernával és kukoricával. Tervezett beruházásaink a — rövi desen átadásra kerülő — lucernaszárító, ahol évente 300 vagon lucernalisztet gyártunk majd, és a jövőre elkészülő, 3000 vagonos, program- vezérlésű takarmánygyár, minden állatfaj számára megfelelő tápot fognak előállítani. A takarmánygyár mellé sertéstelepet tervezünk, évente 11 ezer mázsa sertéshús kibocsátására. A három beruházás együttes költsége megközelíti a 60 millió forintot — saját fejlesztési alapunkból!

Tekintetem a falakát díszítő oklevelekre kalandozik.

„Oklevél...

az Agráregyetem Tangazdasága kollektívájának, amely az 1967-es évben elnyerte az élüzem címet...”, „Az MSZMP Pes megyei Bizottságának oklevele a IX. párt- kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben...” És így tovább, ötször.

— Idefigyel egyáltalán, elvtársnő?! Miközben én arról beszélek, hogy a baromfitenyésztés árbevétele 1969-ben 97 millió forintot tett ki?!...

Szavába vágok:

— önmagáról beszéljen, igazgató elvtárs.

— Szép feleségem, négy gyermekem van. Remélem, ez elég?

Hátatfordít, s fel-alá sétálva folytatja:

— Szarvasmarha-állományunk meghaladja a kétezer darabot. A tehenészet tejhozamátlaga évi 3500 liter. Jelentős a marhahústermelésünk, s hogy még inkább az legyen, a marhahizlalda korszerűsítése után rátérünk a modern, szabad tartású abra- kos hizlalásra ... Háromszáz tenyészkoca után évente kocánként 17 darab malacot választunk le, s meghizlalunk évi 4234 darab sertést...

Milyen fa lehet ez, itt az ablak előtt? Platán? Vad- gesztenye? Szép ez a park. Szebb, mint a volt királyi kastélyé...

... Eredményeink elérésében döntő szerepük volt dolgozóink szocialista munkaver- seny-vállalásainak. A X. párt- kongresszus tiszteletére gazdaságunk benevezett a szocialista munka vállalata címért folyó versenybe; kerületeink a kerületi élüzem címért az egyes termelési egységeink a szociadista munka telepei, illetve a szocialista brigád címért versenyeznek ...

Még egy kísérletet

teszek, hogy szóra bírjam önmagáról:

— Min dolgozik jelenleg?

— Riportvázlatot diktálok a Pest megyei Hírlapnak. Aztán jól szerkessze meg, nehogy elírás legyen benne!

Békítő mosollyal kívánja egészségemre a gyöngyöző Pepsi-Colát, s a gépírónő fürgén kisurran az ajtón. Lejárt a munkaideje. Nyíri Éva

Ifjúsági KB- dr. Dimény Imrénél

Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter szombaton fogadta 7 európai szocialista ország, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország,

EGY HÉT ALATT 400 ELŐADÁS

Hétfőn a Magyar Tudomá-í nyos Akadémia dísztermében nyitják meg a magyar sebész/ traumatológus anaesthesioló-* giai és reanimatios társasá-i gok, valamint a Magyar Tu-» dományos Akadémia orvosi osztálya által rendezett nem-, zetközi sebész, traumatológiai és anaesthesológiai konferenciát. A nagyszabású nemzetközi találkozón, amelyen a sebészet, a belőle kifejlődött baleseti sebészet és az utóbbi években önálló orvosi szakmává vált érzéstelenítés és újraélesztés nagyszámú magyar szakembere és számos nemzetközi nevű művelője vesz részt, magyar, angol, német és orosz nyelven egy hét alatt csaknem 400 előadás hangzik majd el, \ i

NDK, Románia és a Szovjetunió ifjúsági szövetségeinek hazánkban tanácskozó KB- titkárait. A baráti eszmecserén a miniszter tájékoztatta az ifjúsági vezetőket a gazdaságirányítás tapasztalatairól, a MÉM, a mezőgazdasági üzemek és a KISZ-szerveze-' tek együttműködéséről, a fiatal szakemberek képzéséről.

Elhunyt Pusztai Pál

Pusztai Pál, a Lúdas Matyi

rajzolóművésze szeptember 10-én, 51 éves korában, Dubrovnikben, szívbénulás következtében meghalt. A Lúdas Matyi szerkesztősége és a Hírlapkiadó Vállalat Pusztai Pált saját hallottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés.

Konzervkóstoló

A Kecskeméti Konzervgyár és a Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat a napokban a Ganz Árammérő Gyár étkezdéjében konzervbemutatót és -kóstolót rendezett. A cél a termelés és a vásárlók, a háziasszonyok igényeinek összeegyeztetése. A gyár 100 terméke között, a már ismert, kedvelt konzervei, készételei mellett, új készítményeit is bemutatja. Újdonságnak számított és nagy közönségsikert aratott a magozott meggybefőtt, sikerük volt a különböző ízesítésű gyümölcszseléknek, dzsemeknek.

SZEGED

Galléros iker víztorony

Szegeden a Swenson—Tho- ma féle svéd—magyar szabadalom alapján felépült az új Tarján negyed galléros”

iker víztornya. A 62 méteres magasságban most teszik fel rá a kalapot, vagyis a lefedő födémlapot. A két tartály közös törzsre építésével 5 millió forintot takarítottak meg.

UTÓSZEZON

Utószezon? Hivatalosan. De a meleg napok visszahozták a fürdőzőket. Igazi nyáron, persze, népesebb a tihanyi strand — de szeptember mégis szeptember. Legalábbis ez volt a helyzet szombaton. Mára sajnos, rosszab időt ígér a meteorológia.

nTaps a taggyűlésen—

71 /yűndd meg, ki a barátod, megmondom, ki Im/B vagy... általános érvényű igazságot mond ki, l \§ aki ezt vallja, ugyanezt a gondolatot még vas- 1 kosabban, zamatosabban fejezi ki a közmondás: madarat tolláról, embert barátjáról.

Lapozgatom a régi lexikont. Azt írja, hogy a barátság a lelkek összhangján alapuló, kölcsönös, bizalmas viszony olyanok között, akik minden mellékgondolat nélkül, önzetlenül becsülik egymást, akik képesek osztozni egymás örömében, bánatában, s még áldozatra is képesek egymásért. Az ilyenfajta barátság — írja a lexikon a legnemesebb erkölcsi tulajdonság egyike.

Montaigne, a XVI. század nagy felvilágosult gondolkodója, a szerelemnél is többnek tartja a barátságot, amikor így elmélkedik: „A szerelem tűz, kalandos és szállongó, hullámzó és állhatatlan láz tüze, egyszer izzik. máskor a magasba csap, de mindig csak egyik oldalunkat éri.” Es mi a barátság, kérdi —„A barátság forrósága állandó, mindent átható, mérsékelten egyenletes meleg, csupa szelídség és csillogás, nem perzsel és nem fojtogat."

A közelmúltban egy népes taggyűlésen az egyik felszólaló azért kapott tapsot, mert a barátságról beszélt. Igaz, hogy egészen szokatlan aspektusból. Arról szólt, hogy vannak, akik megtagadják, elfelejtik a régi barátságot. Olyan vezetőkről esett szó, akik korábbi munkatársaik barátságát feledték vagy tagadták meg. A taps azt az igényt honorálta, hogy nem ártana egy kis lecke az ilyeneknek.

Egyáltalán nem új jelenségről esett szó ezen a taggyűlésen. Nem a szocializmus rendszerének jóvoltából pozícióba jutott vezetők gyenge jelleme, még kevésbé a szocializmus körülményei szülik ezt a magatartást. Hadd idézzek erre ismét egy régi, XVII. századi bölcs mondást. íme: „Aki magas állásba kerül, nem az esze és jelleme szerint szabályozza többé magatartását és viselkedését másokkal szemben, hanem állásának és helyzetének szabályaihoz igazodik. Innen ered a feledés, a dölyf, a pökhendiség és a hálátlanság.

Az úrhatnám kispolgár jellemzője ez a magatartás, hisz az idézett bölcsesség is abból az időből származik, amikor a polgári rend mélyesztgeti hatalmi gyökereit, alakítgatja magatartásbeli normáit. A mi világunkban ez már idegen, de, sajnos, még nem ritka. Ügy is felfoghatjuk, mint példáját annak, hogy a korunkban vezető pozícióba kerülő tízezrek között is akad. aki kellő világnézeti, erkölcsi tartás, tapasztalat nélkül a múltba fordul példaképért.

Egyeseknél sok jel árulkodik ilyesmiről. De most csak a barátokhoz való viszonynál maradva: Nekem mindig gyanús volt, ha mondjuk egy új igazgató, kinevezése után nem tér be többé abba a kiskocsmába, ahol valamikor együtt itta esténként barátaival a kisfröcs- csőt. Lehet, hogy elfogultság, de én már állítanám is ki az ilyen emberről a jellemrajzot. Hisz gondoljunk csak arra, hogy az ilyen meg nem ivott kisfröccsökkel valami megszűnik. Egy kis szál elszakad. Sok kis szál elszakadása pedig már az osztálytól való elszakadást is jelentheti. Nagy szó? Igen. De gondoljunk csak bele, az osztály emberekből áll. Közte az egykori munkatársakból, barátokból. A velük való kapcsolat nélkül, csak úgy általában és elvileg, nem lehet osztályhűnek maradni.

Ismerek néhány ilyen embert én is. Sokszor szeretném megkérdezni tőlük, mondjátok, ki a ti barátotok? Van-e egyáltalán? Hogyan éltek zárt redőnyeitek mögött? Biztosan jól és kényelmesen. De azért sajnálom őket. Mindegyiküket, akik nem ismerik már, elfelejtettek a jó barátokkal együtt megivott kisfröccsök ízét.

Egyébként ez a kisfröccs csak jelkép. Lehet az feketekávé vagy likőr, esetleg egy kiadós beszélgetés; kártya- vagy sakkparti, horgászás vagy sörözésbe nyúló, szombat délutáni futballmeccs a régiekkel.

Sajnálom őket, s szeretném, ha körülnéznének a mi mai világunkban, ha kilátnának fontosságuk jelképévé vált zárt redőnyű ablakaik mögül. Látnák, hogy a barátság milyen fontos helyet foglal el a mi életünkben. Alkotások ösztönzője, tettre készségünk forrása, átszövi ünnepeinket, hétköznapjainkat egyaránt. Szocialista múltunk is sok olyan barátság történetét ápolja, mint Marx és Engels életreszóló, felhőtlenül tiszta kapcsolata, amely a társadalom azonos megítéléséből, a forradalmi elhivatottság közös hitéből, az emberiség sorsáért érzett felelősségből táplálkozott s fonódott oly szorosra.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy az idő romantizáló távlatába helyezve idealizáljuk, ünnepi magaslatra helyezzük az ilyen barátságokat. Pedig higgyük el, az ilyen nagy barátságnak is az együtt töltött órák sokaságában — ha ,úgy tetszik, „fröccsözés” közben is — formálódtak, erősödtek ilyen acélkeménnyé.

Olykor a barátságot is nagy alkalmakra, hivatalos aktusokra, formális látogatásokra, köszöntőkre tartogatjuk. Ne értsük félre, a jókívánságok és az ajándékozás is lehet a baráti érzelmek kifejezője, de a lényeg mégis több ennél. Az állandó érdeklődés egymás örömei, gondjai, sikerei, sorsa, élete iránt, az eszmecserék nyíltsága, kendőzetlensége, a meghittség és a kitárulkozás az igazi barátság jelei — függetlenül attól, hogyan változik egyikük vagy másikuk helyzete a társadalmi ranglétrán.

Azt tartja a közmondás, hogy bajban lehet megismerni, ki a jó barát. Ez így igaz. A bajok, a gondok s az azokban való osztozás az igazi barátság próbaköve.

De tegyük hozzá: nemcsak bajban, hanem rangot, sikert elérve is vizsgázik a jó barát.

V. J.

í