Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

1970. SZEPTEMBER 11., PÉNTEK rr.sr ti EG V 'zfűrlap 3 VEZETOSÉGVÁLÁSZT ÁSOK KONGRESSZUSI VERSENYBEN Ön miről számolna be? A TAVALYI Feladatokban gazdag két esztendő után számadást készíte­nek a kommunisták. Sikerekről és kudarcokról, jól végzett munkáról és mulasztásokról vallanak őszintén, elemzően a pártvezetőségi beszámolókban. De vajon szó esik-e mindenről, ami a párttagokat érdekli? Erre kértünk választ Törteién Kristó László általános is­kolai igazgatótól — és a csúcspártvezetőség beszámolójától... Kristó László régi, kipróbált tagja a pártnak, de nem tagja vezetőségnek. Éppen ezért arra kértük: mondaná el, hogy ő mit venne bele a csúcspSrtvezetöség beszámolójába. ÉS IDEI GYŐZTESEK HARCA Nemsokára befejeződik a kombajnosok versenye KRISTÚ LÁSZLÓ: — Nem szeretnék csalódást okozni, bogy a gazdasági kérdéseket az illetékesekre bízom, de — hivatásomból eredően — hoz­zám elsősorban az oktatás, a művelődéspolitika problémái állnak közelebb. Ezeknek én feltétlenül hangot adnék a beszámolóban. Községünkben elég magas a mezőgazdasági foglalkozásúak számaránya, iskolázottságuk foka viszont eléggé alacsony. Sokan — fő­leg a nők közül — még az ál­talános iskola nyolc osztályát sem végezték el. Csakhogy az iparban és a mezőgazda­ságban a technikai forrada­lom korát éljük, s az ember munkáját könnyítő gépek ke­zelése, a fejlettebb techno­lógia több tudást, nagyobb felkészültséget követel. A kommunistáktól szakmai és általános műveltségük gyara­pításán kívül, az élet, a párt­munka, megfelelő ideoló­giai képzettséget is igényel... A BESZÁMOLÓBÓL: „...Az elmúlt két évben többen el­végezték az általános iskola VII—VIII. osztályát, de még mindig sok a tennivalónk, kü­lönösen a tanyai lakosság kö­rében ... Nem eléggé diffe­renciáltan választottuk meg a politikai és népművelési előadások tematikáját, nem vettük kellően figyelembe a különböző felkészültségű ré­tegek érdeklődését...” KRISTÓ LÁSZLÓ: — Vé­leményem szerint a pártokta­tás tematikáját úgy kellene összeállítani, hogy miközben állandóan lépést tart a politi­kai eseményekkel, az ideoló­giai problémákkal, ugyan ak­kor differenciáltabban szól­jon a hallgatók különböző előképzettségű rétegeihez. Ta­valy már elindultunk ezen az úton: a szocializmus épí­tésének időszerű kérdései tanfolyamán már ilyen ak­tualitáshoz kötött tematika szerepelt. — Itt mondanám el azt is, hogy még mindig nem tar­tom megfelelőnek a tájékoz­tatást. Olykor késik, más­szor felszínes, s ilyenkor meg­esik, hogy onnan jön az „in­formáció”, ahonnan nem kel­lene ... A BESZÁMOLÓBÓL: „...Si­keresen megoldottuk a lakos­ság tájékoztatását a legfon­tosabb párt- és kormányha­tározatokról. A tájékoztatók Szabad pártnapok keretében történtek, központi intézke­dés alapján... Elhanyagoltuk viszont a saját kezdeménye­zésű szabad pártnapokat...” KRISTÓ LÁSZLÓ: — Ki­térnék a beszámolóban arra is, hogy a kommunisták nem lehetnek a közügyek iránt közönyösek, a politikai élet­ben passzívak, a munkában és az önművelésben igény­telenek önmagukkal. Kitől várhatják el a bátor kiállást, az aktivitást, az elvi szilárd­ságot, ha nem tőlünk?! A BESZÁMOLÓBÓL: .. Nagymértékben változott a közös tulajdonhoz való vi­szony. A közvélemény álta­lában elítéli a közösség meg­károsítóit, de még mindig akadnak, akik hallgatásukkal fedezik az ilyen ügyeket ...A tsz-közgyűlések hangulata ál­talában jó, légköre nyílt, a tagság és a vezetőség kapcso­lata lényegesen javult. Ezt azonban sokszor megzavarja a nem megfelelő hangnem, az elutasító válasz. Ilyen ese­tekben nagyon hiányzik a kommunisták példamutatása, az igaz ügy mellett való ki­állás ...” KRISTÓ LÁSZLÓ: — A csúcsvezetőség rendszeresen foglalkozik a község keres­kedelmi ellátásávdl, a la­kossági szolgáltatások hely­zetével. Sok gondot sike­rült már enyhíteni, de még mindig van feladatunk: kicsi a választék gyermekholmik­ban, felsőruházatban és ci­pőben, akadozik a húsellátás, kevés a töltelékáru. Ezekre is kitérnék a beszámolómban. A BESZÁMOLÓBÓL: „...A reáljövedelmek emelkedésé­vel párhuzamosan, nőtt a kereslet a tartós fogyasztási cikkek Iránt. A megnöveke­dett igényekkel nem tartott lépést a kereskedelmi hálózat fejlődése, korszerűsítése. A boltok nagy része elavult; ré­gi, magántulajdonban levő házakban működik. Ez al­A fésű, amin a Pest megyei Műanyag cs Tömegcikkipari Vállalat neve olvasható, mind Ürömről kerül a boltokija. — Valaha virágzó kézmű­ipari szakma volt a fésűsöké — beszél a régi időkről Lutter András részlegvezető, maga is egykor fésűs kisipa­ros. Budapesten volt a műhe­lye, üzlete, ma is ott lakik, 1952 óta azonban Ürömön dol­gozik. Belépett az ürömi fésű­sök akkor alakult kisipari ter­melőszövetkezetébe. — Ebben a faluban ugyanis mindig öt­hat mester dolgozott család­tagjaival együtt, sőt némelyik munkásokkal is. Ezek tömö­rültek szövetkezetbe. Hat év múltán azonban fel­számolt a szövetkezet. Három mester már előbb kilépett, visszakérte iparigazolványát, egyénileg dolgozik kettő még ma is. A szövetkezet többi tag­ját és gépi felszerelését pedig átvette a vállalat. Gépekkel szabják, formál­ják, vágják a fogazatát, csi­szolják ugyanis a fésűt, de minden darabot egyenként, kézzel munkálnak meg. Persze, az ürömi műhelyben manapság már műanyagból készítik a fésűt. Eddig kizáró­lag teknőcre emlékeztető szí­nezésű, Svájcból importált la­pokból szabták ki, most már hazai nyersanyaggal is dolgoz­nak, ' — Tudomásom szerint kéz­zel most már az egész ország­ban mi csinálunk fésűt. A fröccsentett, az az igazi tö­megcikk. Ki hinné, hogy milyen nagy fésűfogyasztó az ország? Csak az ürömi műhelyből évente félmillió darab jut el a válla­lat megrendelőinek. Zseb-, bontó-, fodrász- és minden másfajta fésű, összesen 14 fé­le 30 különböző nagyságű és formájú. Csinálnak hajcsatot, hajpán­tot, hajtűt is, átlag évente szin­tén félmilliót. Sokkal többet a részleg húsz dolgozója alig készíthetne, pedig két műszak­ban gyártja a fésűt meg a haj­díszt. A fésűcsinálás több évtize­des hagyomány a községben, de akik alapját megvetették, azok közül kettő még ma is dolgozik. — Apám, Fehérvári Antal volt az egyik kezdeményező — beszéli el a műhelyben Sárkö­zi Ottóné, és amit elmond, két­ségkívül gazdaságtörténeti adalék. Fehérvári Antal két unoka­fivérével, a Vajda fiúkkal meg még egy barátjukkal, tehát né­gyen elhatározták, kitanulnak valamilyen mesterséget. Neki­indultak Ürömből szakmát keresni és megállapodtak valahol Sop­ron táján. Ott tetszett meg ne­kik a fésűsség, hát megtanul­kalommal is sürgetjük az ÁFÉSZ igazgatósága által tervezett ÁBC-áruház mi­előbbi felépítését... Több vo­nalon is elmaradt a szolgál­tatások fejlődése... Sokáig húzódik a Rákóczi Tsz-ben tervezett autó- és motorszer­viz műhelyének megnyitá­sa... A IV. ötéves tervben legfontosabb feladatunk lesz biztosítani a lakosság alap­ellátottságát ...” KRISTÓ LÁSZLÓ: — Sok mindenről beszélhetnék még, de befejezésül inkább azt mondom el, mivel nem fog­lalkoznék a csúcspártvezető­ség beszámolójában: mellőz­ném a nemzetközi helyzet hosszas ismertetését — arra máskor is van alkalom — sőt, el is hagynám. A BESZÁMOLÓBÓL: egy szót sem tud idézni a kró­nikás. A nemzetközi tájé­koztató ezúttal — helyesen — kimaradt. Ny. É. ták. Aztán hazajöttek, mind­egyik megnyitotta saját műhe­lyét. Az öreg Fehérvári annak idején részt vett a ktsz meg­alakításában. Most, öregségé­re, megint önálló mester, amit még készít fésűt, abból élde­gél. Lánya és fia viszont a vállalati részleg dolgozója. — Ebben a szakmában nőt­tem fel, szép mesterség, na­gyon szeretem — ezt olyan mély meggyőződéssél mondja Sárköziné, hogy meg kell kér­dezni tőle, vajon ahogy az ap­ja, a gyermekeit ő is fésűsnek neveli? — Nem. Ágnes, a lányom, közgazdasági, Ottó, a fiam, építőipari szakközépiskolába jár. A fésű kézzel gyártásának nincs jövője, az olcsó fröccsentettből többet keresnek, pedig az talán nem is az igazi. — Lám, a szarúfésű drága, mégis megveszik. — Persze, de kevesen. A mienket ma még sokan vásá­rolják. Nekem, amíg dolgozom, meglesz belőle a kenyerem, csakhogy a gyerekeknek még meglenne-e? Sz. E. Sződliget: rengeteg fa, utcá­ra is kiterített virágágyás, nagymama és gyerek, szóval egy sereg élet jellel, illetve magával az élettel találkozni itt. A háromezerkétszáz lakosú település csak húsz éve vált el Szódtól: az elmúlt két évtized alatt jó eredmények születtek a községfejlesztésben, Kedvező adottságai közé tartozik szép Duna-parti, erdős természeti környezete. Né­hány dekoratív villaszerű épü­lete. Vác és Felsőgöd szorosan közrefogják: a lakosok száma csak lassan, arányosan növe­kedett. Általában évi harminc, negyven családi ház épül itt, az építkezések számát a jövőben szaporítja egy ter­vezett parcellázás. Mezőgaz­dálkodás nem folyik, az ipart egy ktsz lakatos- és cipészrész­lege, egy autó-, motorjavító­üzem, s egy háziipari szövet­kezet játékkészítő műhelye je­lenti. E részlegektől negyven­ezer. a lakosságtól hatvanezer forint kerül évente a község­fejlesztési kasszába. Annak okos felhasználásával, és meg­felelő állami támogatással mindmáig megvalósították, felépítették azokat a létesítmé­nyeket, amelyekre a legna­gyobb szükség van egy telepü­lésen. A mezőgazdaságban a legiz­galmasabb és legférfiasabb versenyt minden évben a kom- bájnosok vívják. Az iparban a bányászok és a kohászok kö­zött dúl a „legelkeseredettebb” csata egymás legyőzésére, a mezőgazdaságban a kombájno- sok között. És csak a szakér­tő, vagy a már egyszer is ara­tó ember tudja kellően becsül­ni azt a hallatlan erőfeszítést, amit az ilyen zivataros, szeszé­lyes nyáron a munka végzése a kombájn nyergében ülőktől követel. A megdőlt, széltől A villanyt természetesen az összes házba bevezették, a köz- világítás kifogásolható szaka­szait állami támogatásból községi hozzájárulással a kö­zeljövőben újítják fel. Egy meglevő bekötőút kivételével útépítésre még nem került sor Sződligeten, a szilárd járdák kiépítését harmadik éve folya­matosan végzik. A házak nyolcvan százalékába az ud­vari kutakból már bevezették a vizet. Jövőre csatlakoznak a váci, déli vízművekhez, víz­társulatot is szerveznek. Árko- sításra, a Duna-parti belvizes terület rendezésére is csak nemrég került sor, megyei tá­mogatással. Gyakorlatilag tizenöt év alatt felépítettek vagy régi házakban berendeztek egy emeletes iskolát, egy óvodát, magát a tanácsházát, egy egészségházat orvoslakással, fogorvosi rendelővel. Évekkel ezelőtt a kereske­delmet csak egy maszek bolt képviselte, most húsbolt, önki­szolgálóbolt, népbolt, több zöldségkereskedés fogadja a vásárlókat, két eszpresszó, ét­terem a vendégeket. Strandjukra azt mondják, ez a Duna-part egyik legszebb, fövenyes része. Mellette ezer­személyes faházas campinget i, kuszáit táblát aratni olyan ne­héz, hogy ahhoz képest még a szénpajzs kezelése is gyerekjá­ték. A vecsési Ezüstkalász Tsz- ben például hosszú szálú ro­zsot kellett a kombájnosok- nak aratni. Amikor meglátták a lefeküdt gabonát, visszalép­tek a versenytől. Nem csoda hát, ha a két hó­napig tartó nehéz munka után büszkén viszi haza s büszkén őrzi egy évig a győztes a „ku­pát”. Megyénk dolgozóinak szeretete, megbecsülése övezi a versenyben dobogóra lépőket, létesített eredetileg az idegen- forgalmi hivatal, az idén nyá­ron KISZ-tábornak rendezték be. Művelődési házuk saját, ta­nácsi erőből, sok társadalmi munkával épült tíz évvel ez­előtt. Rendkívül jól működő könyvtáruk fejlesztésére a he­lyi tanács évente ötezer, a já­rási könyvtár évi háromezer forintot ad. Az állományában is, olvasói számában is meg­növekedett könyvtár most új otthont kapott — régi helyén népfrontklubot rendeztek be a művelődési házban. Élénk és eredményes vöröskeresztes te­vékenység mozgósítja ezenkí­vül a zömmel bejáró munká­soktól lakott települést. Álta­lános iskolájukban népes ze­nei szakkör működik. Sportkö­rüknek tagjai most társadalmi munkában sportházat építenek. Az egészségesen fejlődött köz­ségben nem tartanak számon veszélyeztetett fiatalokat, nem találkoznak huliganizmussal, nem ismernek kirívó családi­szociális problémákat. Igaz, még nem épült ki az úthálózat, igaz, sok egyéb do­log is hiányzik, de húsz év alatt elérték, hogy elmondhat-, ják: jó dolog itt élni — s ez nem kevés. P. A. akikről már most a falvakban, városokban beszélnek, latol­gatják a részvevők esélyeit. A „RÉSZHAJRÁK" EREDMÉNYEI A Cegléden működő Dél- Pest megyei Tsz Szövetség ér­tékelése szerint augusztus kö­zepéig a kalászosok 70 száza­lékát aratták le s ebből már majdnem pontos képet lehet alkotni a kombájnosok telje­sítményéről. A Bekő János (az 1969. évi megyei győztes), a törteli Rá­kóczi Tsz kombá jnosa által meghirdetett versenybe 21 tsz- ből 85 kombájnos nevezett. Bármiféle sorrend felállítása nélkül közlünk egy-kőt érde­kes teljesítményt. A mendei tsz-ből Sziráki Béla (akinek neve biztosan is­merősen cseng a fülekben) 441 holdról 54 vagon gabonát ara­tott le. Az abonyi József Attila Tsz-ben Kiczel Márton 188 holdról 23 vagonnal, az albert- irsai Szabadságban Pálinkás Mihály 315 holdról 44 vagon­nal küldött a magtárba. A ceg­lédi Kossuthban Lovas Ferenc 383 holdról 30 vagont, a ceglé­di Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben Kartali György 230 holdról 31 vagonnal aratott. A vecsési Zöld Mező Tsz-ben Vennes József 350 holdról 43 vagont, az úri Béke Tsz-ben Orbán János 335 holdról 45 vagont aratott és csépelt. A Pest környéki Tsz Szövet­ségnél Bogács Dezső verseny­felelős nyilatkozott a kombáj- nosok idei versenyéről. Mint mondotta. 40 tsz és szakszö­vetkezet 78 kombájnosa kérte a versenylistára való felírását. Az eddigi legjobb eredmé­nyekkel a következők büszkéi-? kedhetnek: A dabasi Fehér Akác Tsz kombájnosa, Holenszky János, augusztus 10-ig 427 k. holdról 57 vagont aratott, a tinnyei Uj Életben Naszvadi Sándor 468 holdról 40 vagont „szedett le”. Két egészen kiváló teljesít­ményt mondhat magáénak a szigetcsépi Lenin Tsz, ahol Kádár János 390 holdról 46 vagon gabonát vágott le és ugyanott Dósa János 386 holdról 46 vagonnal aratott és mindössze 20 mázsával maradt le „szomszédjától”. Nagyszerű eredményekről adhat számot az Észak-Pest megyei Tsz Szövetség terüle­tén dolgozó „kombájnos szá­zad” is. ÉRTÉKELÉS SZEPTEMBER VÉGÉN Ki lesz a Pest megyei győz­tes? Kik lesznek az első he­lyeken? Erre csak később tu­dunk választ adni. A záróje­lentések nemrég mentek ki a tsz-ekbe, kérve a kérdőívek pontos kitöltését. Az íveket szeptember 23-ig kell vissza­küldeni. A tsz-szövetségek kü­lön is díjazzák a területükön legjobb eredményt elérőket. A Pest környékiek például a ha­táron legjobbnak értékes tárgyjutalmat adnak majd díszebéden látják vendégül a nyári mezőgazdasági munka hőseit. Pest megyében tavaly az 1-től 20. helyezést elérőket dí­jazták. Nagy kitüntetés már az, ha valaki az első három közé kerül. Arra a kérdésre, vajon a tavalyi győztesek ke­rülnek-e az idén is dobogóra, illetékesek nem válaszoltak. A 20 között megtalálhatók már az ismert nevek, de korai len­ne jósolni. Idén már nagyobb teljesítmény kell az első hely­hez. Mi név nélkül is — jó előre — gratulálunk megyénk leg­jobb kombájnosainak, akik rendkívül nehéz körülmények között járultak hozzá kenye­rünk biztosításához. V Sz. D. íiröm hagyományos ipara FÉLMILLIÓ FÉSŰ A SZOT ÚJ SZÉKHÁZA ** A fővárosban, az Arpád-híd pesti hídfőjénél befejezéséhez közeledik Budapest legmagasabb házának építése. A húszeme­letes, 77 méter magas épület a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának új székháza lesz. A kivitelezést az ÉVM 22. számú Építőipari Vállalata végzi. KÖZSÉG SZÜLETETT Sződliget húsz éve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents