Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
6 ““^fis-lap 1970. AUGUSZTUS 9., VASÄRNAP Gyorsabb utazás dieselesítéssel 36 ezer lakás, új kórházak, orvosi körzetek Budapest gyáriparának fejlődésével párhuzamosan növekedett a fővárost övező községek népessége. A kínálkozó munkalehetőségek vonzó hatására az agglomerációs gyűrűben „mammutközségek” keletkeztek. Érden például a legutóbbi népszámlálás szerint 31000-en, Vecsésen, Dunakeszin 19—19 ezren laknak, Százhalombatta lakossága megháromszorozódott, Szigethalomé, Halászteleké, Gyálé pedig több mint kétszeresére növekedett. A népesség —, döntően bevándorlásból keletkezett rohamos növekedése súlyos helyzetet teremtett a lakás, a szociális, kulturális és a kommunális ellátás terén. A problémákat a Pest megyei Tanács egymaga már képtelen megoldani. Ezért a terület gondjainak enyhítésére a budapesti és a megyei tanács együttesen készít tervet. Az övezethez tartozó 45 községben az egyik legsürgősebben megoldandó feladat a közlekedés. Pest megyéből naponta csaknem 170 000 lakos jár be a fővárosba dolgozni. Túlnyomó többségük a MÁV vonalait veszi igénybe. Ezért a tervek szerint a Budapestre bevezető vasútvonalakat diesclesítik, és korszerű szerelvényekkel csökkentik majd az utazás idejét. A közlekedés korszerűsítésével szolgálja a gyorsvasúthálózat kiépítése is. A Pest megyei Tanács most készülő fejlesztési terveiben kiemelten kezeli az agglomerációs övezet községeit. Tervezik, hogy a monori, dabasi és a ráckevei járások betegeinek ellátására kórházat építenek; programba vették egy ezerágyas központi megyei kórház építését is. Az övezetben 11 orvosi rendelőintézetet és számos új tantermet létesítenek, ezzel jelentősen tehermentesítik majd a fővárosi intézményeket. A lakáshelyzet enyhítésére, a következő ötéves terv idején 36 ezer lakás épül a megyében. Az agglomerációs övezet közép- és hosszú távú terveinek összehangolására munkabizottság alakul, amely kidolgozza a közösen megoldásra váró feladatokat. (MTI) Magyar kiállítás Magyar Iparművészeti kiállítás nyílott pénteken a litván fővárosban, Vilniusban. Több minit 200 kerámiát és egyéb iparművészeti tárgyat mutatnak be. v.^...tvvvi^vKdúE'X';svl.' Átadás előtt A napokban kezdik meg a próbaüzemelést Szentendrén, az új étterem-kombinátban. A ».Teátrum” étterem mellett presszó, illetve bár is működik majd. A vendégek szeptemberben vehetik birtokukba a város legmodernebb vendéglátóipari létesítményét. Kérdés: nem lehetett volna még főszezonban átadni? Kígyó Dönci fáradtan érkezett haza, az egykori mosó- konyhából átalakított lakosztályába. Alig várta, hogy ledobja munkaruháját, mely egy modern szabású sötétszürke öltönyből, fehér nyloningből és azüstszürlke nyakkendőből állt. Az utált szerelést elrejtette az üstben és a mángorló alól előkotorta ünneplőjét: egy rongyos oeignadrágoit és egy zöld olajfestékkel összekenit pufajkát. Lábára a kényelmetlen hegyes orrú fekete cipő helyett felhúzta a kényelmes, több lyukon szellőző gumicsizmát. Imigyen kdöltözve indult el, hogy a kényszerű napi robot utáni megérdemelt pihenőjét élvezze, hogy átad ja, magát az úri társaságnak, mely estéről estére ott kaszinózott a „Zöld bütykös” nevezetű talponálló előtti járdán. Azért a járdán, mert odabent ittas embert nem szolgálták ki, de az utcán mindig akadt egy-két józanabb járókelő, aki némi ellenszolgáltatás fejében kihozta azt a néhány korsó sört, a hozzá való rummal. — Szervusztok, urak — mondta Dönci a harmadik rummal tupírozott sör után, mert száraz torokkal nem tudott beszélni. — Csau — felelték az urak újabb két korsó után és ebből kiderül, hogy ők sem lopták a torkukat, hogy kenés nélkül koptassál?, valamint az is, hogy ide is betört a modem időik szele. — Razzia már volt? — kérdezte Dönci. — Kettő — hangzott a válasz, ezúttal egy Patkány nevezetű alkalmi szénhordó fogai közül. — Vittek is valakit? — A Colost, a Berciit és a Hántást — felelte Patkány. — Ilyen az élet — filozofált Dönci és a társaság harminc másodperces csenddel emlékezett meg az áldozatokról. A harminc másodperc alatt ledöntöttek azt az egy korsó hűsítőt, ami éppen a kezükben volt. — Nem mindenkinek olyan könnyű, minit neked, Kígyókéin — mondta irigyen Sunyi, aki most tért meg Vácról, ahol tartós elfoglaltsága volt, a munkafegyelem lazasága miatt. Persze nem arról van szó, hogy honunkban a munkafegyelem megsértőit Vácott próbálják megagitálni. Sunyi egy vadidegen ember lógásának az áldozata. Betört ugyanis egy tisztviselő lakásába délelőtt tíz órakor. És mit tesz isten? A tisztviselő éppen e napon lógott el a hivatalából, hogy lebonyolítson egy röpke légyottot a főnöke titkárnőjével. Sunyinak csak annyi ideje volt, hogy bebújjon az ágy alá. Elképzelhető, hogy mit élt át a szerencsétlen, de muk- kanás nélkül dekkolt és még a képébe szóródó afrikport is tűrte. Sajnos, azonban a munkafegyelem — mint említettük — kétségbeejtően rossz, így a tisztviselő felesége is szakított magának egy órácskát, hogy bizonyos elfekvő ügyeit elintézze egy ifjú kollégájával. A megzavart párocska ijedtében az ágy alá menekült, ebből súlyos kellemetlenségek származtak; a nő sikoltozni kezdett, a hazatérő feleség elájult, a két férfi összeverekedett Sunyi, aki mint a neve mutatja; nem szerette a tettlegessé- get, inkább megpróbált csendesen távozni, ebben, azonban a két férfi megakadályozta és immáron szoros szövetségben őt kezdték verni. Végül a két nő is neki támadt és négyesben háborodtak a mai erkölcsökön. Sunyi ez ügyben három tárgyaláson vett részt: A sajátján, ahol minit vádlott szerepelt és két válóperen, ahová tanúként hívták meg, igaz: két fegyőr kíséretében. Ennyit Sunyiról — legalábbis egyelőre —, mert a történet során még több ízben találkozunk vele. Kígyó Dönci, akinek ez csak a művészneve volt, mert a személyazonossági igazolványában, valamint priuszában a sokkal prózaibb Weigelmann Ödön szerepelt és fedőnevét simulókony modorának köszönhette, megvetően vetette oda Sunyinak: — Azt mondod, hogy nekem könnyű? Tudod, mit keü nekem leisztolni eigy-egy lakásügyben? Manapság a lakásüzérek üzelmeivel van tele a sajtó. Amíg egy nemlétező lakást eladok, ki kell dumálnom a tüdőmet. És azit hiszed, a házasságszédelgés egy kéj- mámor? Az én szakmámhoz finomság kell, sok-sok türelem, gyengédség, megértés. Én, fiacskám, a lélek húrjain játszom ... — A szentségit, de szép va- kerja van — ámuldozott Patkány, az alkalmi szénhordó. Azért szénhordó, mert a hagyományos tróger megjelölést a társadalom kisajátította és ma már egy utast, vagy egy kalauzt, egy ügyintézőt, egy ügyfelet is trógemek neveznek, így az igazi széntrógerek zsebében kinyílik a bicska, ha valaki trógemek nevezi őket. És azért alkalmi, mert csak ritka alkalmakkor hord szenet, miután a kínálkozó alkalmak nagy része nem alkalmas neki... — Na persze, mert ő olvasni is szokott — mondta megvetően Pihe, aki negyven kilójával szolgált rá nevére. Pihe orvhordár a pályaudvarokon. Nem tagja a testületnek, csak unottan sétál a peronon, néha mellékesen felkínálja segítségét egy-egy csomagokkal megrakott utasnak. AjánlkozásáTéma: a fiatalkorúak bűnözése „Krimi-délutánok“- hogy ne legyenek „krimik“ A lányok befejezték szorgos munkájukat a szőlősorok között, félkörben helyet foglaltak a tábor zöld gyepén, s elkezdődött a „krimi-délután". Betörők, garázdák, huligánbandák bűntetteit elmondva, egy egész Angyal-sorozatra való izgalmas bűnügyi történetet mesélt el a tizenévesek gyűrűjében beszélő előadó. A „krimik” azonban ezúttal nagyon is komoly történetek voltak, s korántsem a szórakoztatást szolgálták. A budakeszi KlSZ-építőtá- borban sokkal több szó esett e történetek tanulságairól. Bűnügyek es tanulságok A nagy figyelemmel kísért előadó, Vörös Sándor rendőrőrnagy, a megyei főkapitányság munkatársa volt. — A KISZ Pest megyei Bizottságának támogatásával, rendszeresen tartunk előadásokat a megyei középiskolákban, nyáron pedig az építőtáborokban keressük fel a fiatalokat. Előadásaink a fiatalkorúak bűnözésével foglalkoznak — éppen e bűntettek megelőzése érdekében. Népszerű formában, megtörtént esetekkel illusztrálva mondandónkat, azokra a veszélyekre igyekszünk felhívni figyelmüket, amelyek nem egy fiatalt sodornak a legrosszabb útra — a bűnözés útjára. A „krimi-délutánok” témaköre — sajnos — meglehetősen változatos. A történetek szereplői társadalommal szemben álló fiatalok. Például erkölcsi normákat elvető fiatalemberek, akik egyedül, vagy ban nem a pénzszerzés kapzsi vágya vezérli: ő egyszer és mindenkorra megszabadítja ügyfelét csomagjától, míg az igazi hordárok a pályaudvar kapujában részvétlenül újra a fáradt utas gondjára bízzák a súlyos csomagokat. Pihe egyébként a társulat legfiatalabb tagja: mindössze harminc éves. Legjobban azokat utálja, akik olvasni szoktak, mivel ő még ma sem ismeri a betűket. Ű ugyanis áldozat. A Horthy-rendszerben lelencgyerek volt. Hétéves koráig árvaházban nevelkedett, ahol nem tanították meg olvasni. Utána tanították volna, de ekkor Pihe már pénzt keresett — leginkább a pályaudvarokon, mások zsebében. Talán fiatalkori emlékei miatt vonzódik ma is a vasútállomásokhoz. Legjobban a Keletit szereti. A Nyugati pályaudvarnak a környékét is elkerüli, ő ugyanis nem rajong mindenért, ami nyugati, sőt kifejezetten utálja a Nyugatit, miután egy rosszul sikerült kalandja után, másfél esztendeig tartó meghívást kapott egy előkelő fegyintézetbe. Itt beíratták egy zártkörű általános iskolába és majdnem megtanult olvasni, de sajnos közbejött egy amnesztia, így Bihe ma is csak az ABC felének van bemutatva. — Ostoba vagy te kérlekalá- zattal, azaz értelmileg fogyatékos — jegyezte meg Dönci. — Velem így ne beszélj — pattogott Pihe. — Mondd, hogy hülye vagyok, mondd, hogy barom vagyok, küldj a... — Kérlek! Mellőzd ezt a tónust! Nekem vigyáznom kell a stílusomra, különben lezül- lök és elmehetek betörőnek ... — Csak te ne becsüld le a fizikai munkát — öntudatosodott Patkány. — Rühellem ezt az értelmiségi gőgöt — mondta, mert ő az ötvenes évek elején átmenetileg tr^ja volt a munkásosztálynak. A Dunai Vasművet építette, igaz, hogy nem önszántából: mint lumpen elemet kitelepítették a fővárosból és munkahelyéül a jövő nagy szocialista létesítményét jelölték meg. Patkány még ma is elérzéke- nyülten gondol a hősi korszakcsoportokba tömörülve követnek el lopásokat, betöréseket, provokálnak verekedéseket, vagy munka és tanulás helyett csavargással, „csövezéssel” tengetik életüket. S szereplői lányok, akik e társasághoz csapódva lesznek maguk is részesei bűntetteknek, vagy — sokszor hiszékenységük miatt — válnak áldozataivá lelkiismeretlen embereknek ... A galerik Leánytábor lévén, a nyolcvannyolc Komárom megyei középiskolást érthetően ez utóbbi foglalkoztatta legjobban. S ami még mindenkit érdekelt: a galeribűnözés. Idézzünk néhány érdekes kérdést, s nem kevésbé figyelemre méltó feleletet. ra és büszke, hogy az ő keze munkája is benne van a nagy műben. Sajnos, csak építette a szocialista várost, mely hálátlanul bánt el vele: amint szocialista város lett, mint nem odavaló elemet, elzavarták. Visszajött a fővárosba. A szerző belátja, hogy dolgozatának ez a része nélkülözi a cselek- ményt, de úgy véli, hogy jó ha az ember alaposan ismeri olvasmányának hőseit. Mert azt nyilván kitalálta a nyájas olvasó — akit ezúttal mély tisztelettel köszönt a jóindulatukért esengő szerző —, hogy a fentnevezett urak lesznek e történet főszereplői. — Idefigyeljetek — szólalt meg Kígyó nyomatékosan. A társaság halkabban kortyolt, mert tudta, hogy Kígyó ilyenkor mondani akar valamit. Ezért odafigyeltek, de hiába, mert Kígyó Dönci, mint egy kígyó csúszott be két kukatartály közé. Az urak ezen sem csodálkoztak, tudván, hogy Kígyó Dönci nem az az ember, aki ok nélkül tesz valamit. A járdán egy középkorú hölgy közeledett. Finomkodva rakta a lábait és a kocsma előtt elhaladva egy — minden bizonnyal illatosított — zsebkendőt tartott az orra elé. Undorodva mérte végig a társaságot és megszaporázta lépteit. Amikor elhaladt, és a nyomában felhőző kölniillatot is legyőzte a kocsmából áramló egészséges pálinkaszag, Dönci előbújt rejtekéből: — Egyik ügyfelem volt — mondta magyarázólag. — Házasság? Lakás? —kérdezte Sunyi. — Egyik sem! A hölgy nem akart gyereket, de szégyellt elmenni az orvoshoz, felíratni a tablettát. Szereztem neki — jó pénzért — külföldi antibébi pirulát... — Na és? — érdeklődött Pihe, aki — mint látni fogjuk — felettébb szerette a pikáns históriákat. — Ikrei vannak — mondta szomorúan Dönci, majd egy árnyalatnyi büszkeséggel a hangjában, hozzátette: — És én vagyok a boldog atya ... (Folytatjuk) Kérdés: — Mi volt indítóoka a „Nagyfa” galeri megalakulásának? Válasz: — A társaság tagjait botrányos viselkedésük miatt kitiltották a budapesti Ifjúsági Parkból. A hangadók ekkor „bosszúból” megalakították a galerit, amelynek találkozóhelye a várbeli „Nagyfa” lett. Nem egyedi eset: a rendes, becsületes fiatalok köréből, önhibájuk miatt kirekesztettek amolyan „törvényen kívüli” csoportot hoznak létre, s innen már hamarosan eljutnak a bűnözésig — illetve a büntetésig. Kérdés: — Tapasztalható-e jelentős változás a büntetésüket letöltött fiatalok magatartásában? Válasz: — Legtöbbjüknél igen. De vannak közöttük, akik nem tudnak elszakadni múltjuktól. Kérdés: — Miért nem büntetik súlyosabban az erőszakos nemi közösülést? Válasz: — A törvény ezt a bűncselekményt 8 évig terjedhető szabadságvesztéssel bünteti. Szigorúan ítélik meg, aki egyedül követi el, még súlyosabban, ha több személy együttesen követi el. Kérdés: — Milyen segítséget kapnak a megbűnhődött fiatalok a társadalomba való visszatéréshez? Válasz: — Figyelmeztetéstől a végrehajtható szabadságvesztésig, a büntetés már önmagában is nevelő hatású. A bűncselekményt elkövető fiatalokról környezettanulmány készül, a börtönből, javítóintézetből szabadultak későbbi nevelésével, úgynevezett utógondozásával a tanácsok és a KISZ illetékesei foglalkoznak. Nem egy esetben, büntetésük után a rendőrségtől kérnek — és természetesen kapnak is — segítséget, hogy például újra munkába helyezkedjenek. Más a moziban... A lányok szóban, vagy korábban írásban feltett kérdései érdekes módon egyeztek más táborok hallgatóságának kérdéseivel. S ez pontosan mutatja a fiataloknak e témával kapcsolatos érdeklődési körét. Magyarázható-e kíváncsiságuk csupán a „krimi-divattal”? Minden bizonnyal: nem. Mert más izgalmas bűnügyi történetek nézőinek lenni a mozivászna, vagy a tv-képernyő előtt, s más a valósán ban történő bűnözéssel, mint káros társadalmi jelenséggel foglalkozni. A bűnüldözés tapasztalt szakembereinek hamar népszerűséget szerzett pedagógiai módszere erre is még jobban ráirányítja figyelmüket. A budakeszi táborban elhangzott előadás egy volt a sok közül, amelyeket a rendőrség ezekben a hetekben megyeszerte tart, annak reményében, hogy a sok-sok fiatal e történeteknek — mindig csak hallgatója lesz. — Szitnyai —
