Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

rr.sr MECYF.I 1970. AUGUSZTUS 30.. VASÁRNAP tfiírlsm VEZETŐSÉG VÁLASZTÁSOK „Sikerült megváltoztatni a járás társadalmi " Interjú Antalfia Jenővel az MSZMP Nagykátai Járási Bizottságának első titkárával Hazánk felszabadulása 25. és Lenin születése 100. évfordulójának esztendejében ül össze az MSZMP X. kong­resszusa, amelyet eddig soha nem tapasztalt társadalmi akti­vitás előz meg. Az iparban, a mezőgazdaságban dolgozó tíz­ezrek tettek és tesznek felajánlásokat, köszöntve pártunk so­ron következő kongressszusát. Még nagyobb munka folyik a párt szervezeteiben, mert ott nemcsak a gazdasági, kulturális tevékenységről, hanem a politikai munkáról, a pártszerveze­tek hatáskörében élő, dolgozó emberek helyzetéről is tájéko­zódni kell. Az alapszervezetekben már megtartották a beszá­molókat, s azokat a felsőbb pártszervezetek tanulmányozzák, értékelik. Nemsokára sor kerül a járási pártértekezletekre is. Hogyan készültek erre, miről számolnak ott be a küldöttek­nek, erről és sok már érdekes témáról beszélgetett munkatár­sunk Antalfia Jenővel, az MSZMP Nagykátai Járási Bizott­sága első titkárával. t KÉRDÉS: Hogyan készül a Járási beszámoló, és mit doku­mentál majd? VÁLASZ: Elsősorban arra adunk majd választ, hogyan hajtottuk végre pártunk IX. kongresszusának határozatait. A beszámoló kollektív munká­val készült, a járás minden ál­lami, mozgalmi és tömegszer­vezete részt vett összeállításá­ban. A nyers, beszámoló vas­kos kötet, mintegy 300—400 ol­dal. Ezt szűrtük át a pártbi­zottság különböző osztályain, rendszereztük, csoportosítot­tuk. Az anyag felére csökkent. Ez már egy nagyon alapos, elemző tanulmány. KÉRDÉS: Milyen elméleti és gyakorlati következtetéseket vontak le a négyéves munkát illetően? VÁLASZ: Talán a legalap­vetőbb: sikerült megváltoztat­ni a járás társadalmi arcula­tát, struktúráját. A nagykátai járás kifejezetten mezőgazda- sági járás volt. A IX. kong­resszus óta megjelent a mun­kásosztály. A mezőgazdaság­ban is ipari módszerek váltak uralkodóvá. A termelőerők di­namikusan fejlődtek, és ez egy általános fejlődési folyamatot indított el. A tudományos­technikai forradalom eredmé­nyeit jól hasznosították a me­zőgazdaságban, az ipar nem lett meghatározó, de a járás most ipari-mezőgazdasági já­rássá vált. Ennek következté­ben megváltozott az emberek érdeklődése is. Természetes igény jelentkezett a tanulásra, a művelődésre, kulturálódásra. Előtérbe került a természettu­dományos világnézet, csökkent a vallás befolyása. Soha még itt nem olvastak annyi köny­vet, folyóiratot, újságot az em­berek, mint manapság. Ugrás­szerűen megnőtt a televízió- előfizetők száma. Mondhat­nám: a világ közeledett a nagykátai járáshoz, és mi a vi­lághoz. KÉRDÉS: Ki tudták-e elé­gíteni az anyagi, a kulturális, a kommunális igényeket? . VÁLASZ: A tényleges le­hetőségnél az igények mindig előbbre járnak, ez az élet rend­je. A termelőerők dinamikus fejlődését azonban nem követ­te mindig a szociális-kommu­nális fejlődés, bár nagyon so­kat áldoztunk erre a célra. De nagy volt az elmaradás, és ezt négy év alatt nem lehet meg­szüntetni. így is például az ál­lami költségvetésből 380 mil­lió forintot fordítottunk fej­lesztési célokra, s ennek 80 százalékát a lakosság ellátott­ságának fokozására vettük igénybe. A járásban befejező­dött az elektrifikáció. A jó ivóvízellátás céljából társulá­sok jöttek létre 7 községben. Javult az utak állapota, de még sokat kell építeni, javíta­ni. Lassan Nagykátáig ér el a dupla vasúti vágány, ami gyor­sabbá teszi a közlekedést. Bő­vítettük az óvodai, bölcsődei helyek számát, de a bölcsődei fejlesztés a tervvel szemben elmaradt. Két új óvoda, Tápió- szentmártonban 8 tantermes iskola épült, amely 20 éves gondot oldott meg. Nagyon jó az egészségügyi ellátás, egy körzeti orvosra 2440 lakos jut. ami jobb az országos átlagnál. Felépült a központi rendelőin­tézet. szakosított orvosi ren­delők épültek, gyermekorvo­sok, fogászok, általános orvo­sok állnak a korszerű gyógyí­tás szolgálatában. A kereske­delemben új csatornák nyíltak, az ÁFÉSZ-ek mellett megje­lentek a boltot nyitó termelő- szövetkezetek is. Nem tettünk keveset a közművelődés érde­kében sem. Különben a já­rás gazdasági gyarapodásáról órákat tudnék beszélni, de rö­viden csak annyit, javult a ke­reset az iparban és a mezőgaz­daságban. KÉRDÉS: Hogyan értékeli ön az eddig elhangzott alap­szervezeti beszámolókat? Mi­lyen tapasztalatokat lehet le­vonni? VÁLASZ: A taggyűléseken a párttagok több mint 83 szá­zaléka részt vett, pedig az ara­tás befolyásolta a részvételt. A párttagok 25,4 százaléka a be­számolókhoz hozzászólt, a tag­gyűlések aktívak, izgalmasak voltak. Minden szinten bírál­tak, hasznos javaslatokat tet­tek. KÉRDÉS: A négy év előtti beszámoló és az idei között milyen különbségeket lát? VÁLASZ: Talán pontokba sorolnám: a) a mostani beszá­moló elemzőbb, b) színvonala­sabb, c) jelentősebb részt fog­lal el benne a pártpolitikai munka, d) magyarázzuk, ho­gyan „csináltunk” helyi politi­kát, hogyan váltottuk valóra a kongresszus határozatait, e) rendszerezve szerepel a beszá­molóban a járás ipari-mező­gazdasági, kommunális és egészségügyi helyzete. Mind­ezekhez hozzátenném: tapasz­taltabb és képzettebb lett a pártbizottság, KÉRDÉS: Lesznek-e úgyne­vezett rázós kérdések a párt­értekezleten? VÁLASZ: Lesznek! A tag­gyűléseken többen felvetették, hogy nem értenek egyet azzal a nézettel, amely szerint a pa­rasztság életszínvonala elérte már a munkásokét. Súlyos el­maradottságot kell itt pótolni, és az életkörülményekben, a tanulásban, szórakozásban, művelődésben még mindig kedvezőtlenebb helyzetben vannak a falusi, tanyasi em­berek. Ezt biztosan felvetik majd a járási pártértekezleten is a területeken dolgozó kom­munista küldöttek. Minden bi­zonnyal más kérdésekben is fogunk majd vitázni, és han­gunkat hallatni fogjuk a me­gyei pártértekezleten is. De ez így hasznos és jó, a határoza­tok előtt mindig helye van a vitáknak, véleménycseréknek. Nem csinálunk titkot abból sem, hogy a taggyűléseket hal­latlanul nehéz időben kellett és kell megtartani, amikor a kedvezőtlen időjárás miatt akadozik az aratás. Ha előbb gondolunk erre, még nagyobb részvételt és aktivitást tapasz­talhattunk volna — mondta végezetül a járási pártbizott­ság első titkára. Szűts Dénes FEHÉR LAJOS MEGBESZÉLÉSE LÜ CSI-HSZIENNEL Fehér Lajos, a kormány el­nökhelyettese a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Kiállítás és Vásár al­kalmából találkozott a Kínai Népköztársaságnak & kiállí­tás ünnepélyes megnyitásá­ra érkezett mezőgazdasági delegációja vezetőjével, Lü Csi-hsziennel, a Kínai Nép- köztársaság magyarországi nagykövetével. Megbeszélést folytattak a két ország mező- gazdaságát érintő gazdasági és tudományos együttműködés bővítésének lehetőségeiről. A megbeszélésen részt vett dr. Gergely István mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes. Kongresszusi irányelvek Hazánk a nagyvilágban Szeptember 8 Az analfabetizmus elleni küzdelem nemzetközi napja Az. írástudatlanság leküzdése világszerte problémát jelent, hiszen napjainkban még több mint 800 millió az írástudat­lan felnőtt. Az analfabetizmus ellen hazánkban is sokat tet­tek és tesznek. Ennek eredmé­nyeként nálunk az ími-olvas- ni nem tudók száma olyan minimális, hogy a legutóbbi népszámlálás kérdőívén már nem is szerepelt ez a téma. Vi­lágszerte szeptember 8-án rendezik meg az írástudatlan­ság leküzdésének nemzetközi napját. — A SZOT Munkavédelmi Kutató Intézet és a TEXI- MEI közreműködésével nagy­szabású munka- és védőru­házati kiállítást rendez a Munkaruházati Kereskedel­mi Vállalat szeptember 7— 13. között a MÉMOSZ szék­házában. Jubileumi kiáltásunk Moszkvában IL A könnyűipar ezüst szollá ja Csodálatos, gyönyörű, káp­rázatosán szép! — Ilyen és ehhez hasonló jelzők hangza­nak el a moszkvai magyar népgazdasági kiállítás „ezüst” szobájában, ahol könnyűipa­runk mutatja be legszebb ter­mékeit, a magyar divat újdonságait. Az elismerő szavakra való­ban rászolgálnak a divatterve­zők, a gyártó állami, tanácsi és szövetkezeti ipar, a Hód­mezővásárhelyi Kötöttárugyár, a Május 1. és a debreceni ru­hagyár, a Magyar Gyapjú- és Kötöttárugyár, a Selyemipari Vállalat termékei, a Savaria, a Duna Cipőgyár praktikus, ele­gáns modelljei. Rajtuk kívül valamennyi kiállító kitett ma­gáért Moszkvában, hozzájárul­va könnyűiparunk hírnevének öregbítéséhez. E varázslatosan szép „ezüst” szobáért, amely­nek sikere vitathatatlan, elis­merés illeti a kiállítás rende­zőit is. Amikor az ünnepélyes meg­nyitót követően Koszigin elv­társ, Fock Jenő és a szovjet, valamint a magyar kormány más tagjainak társaságában a kiállítás megtekintésére in­dultak, a könnyűipari bemuta­tóhoz érve, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke meg­jegyezte: Maguk, magyarok, tudják, hogy mi a szép, önök igazán értenek a divatterve­zéshez. A nagyközönség, a látogatók, a moszkvai és a Szovjetunió más vidékeiről jött érdeklődők sem fukarkod­tak az elismerő szavckkaL Az ukrajnai Donbészból érkezett Moszkvába Vovszkája asszony kislányával, Natasával. Alig pihentek néhány órát, és jöttek a kiállításra. — Nem bántam meg, hogy első utam ide vezetett — mondja az asszony. — E sok csodálnivaló láttán az ember nem is érzi a fáradtságot. Az égés? kiállítás pompás, de kü­lönösen a ruházati bemutató színes és eleven. Az én tetszé­semet elsősorban a szép cipők nyerték meg. — És Natasának mi tetszik itt leginkább? — A divattáskák és a nad­rágkosztümök — feleli. Remélem,, nem tűnik sze­rénytelenségnek, ha azt állí­tom: jó ízlése van. A kaukázusi Szimonov csa­lád ezekben a napokban sza­badságukat tölták Moszkvá­ban. — 1958-tól 63-ig Magyaror­szágon, Debrecenben éltünk, kislányunk is ott született — szól az asszony. — Ha már itt vagyunk Moszkvában, és ki­állításuk szerencsére egybe­esett ittlétünkkel, nem mu­laszthattuk el, hogy meg ne tekintsük. Kíváncsiak voltunk, hogy hazatértünk óta mennyit fejlődött országuk. — Mi a megállapításuk? — Nagyon kellemes benyo­másokat szereztünk. Különö­sen a könnyűipart reprezentá­ló rész tetszik. Művészi, gyö­nyörű árukat lehet itt látni. Ha vásárolni is lehetne, nem gon­dolkodnánk. Az „ezüst” szobában látot­taknál is nagyobb a sikere a Hungarotex divatbemutatói­nak. A kiállítás 600 személyes mozitermében naponta kétszer lépnek a manökenek a min­den alkalommal zsúfolt terem színpadára. Az 1970—71. év divatújdonságait, az orosz íz­lésnek is megfelelő fazonú mi­ni-, midi- és maxiruhákat, új vonalú férfiöltönyöket mutat­nak be. A közönség — s első­sorban is a férfiak — nem tud­ják, hogy a női ruhaköltemé­nyekben vagy azok viselőiben, Andreában, Anikóban, Mari - kában és a többi vonzó meg­jelenésű manökenekben gyö­nyörködjenek. Ä sok szép ruha láttán nem véletlen, hogy a nézők között többen is úgy vélekednek: eze­ket a ruhákat kár viselni, eze­ket csak nézni szabad és gyö­nyörködni bennük. Könnyűiparunk tehát pilla­natok alatt kivívta a kiállítás­ra látogatók tetszését Nemecz Ferenc „Pártunk a Magyar Népköz- társaság külpolitikájának alap­vető célját a jövőben is ab­ban látja, hogy szövetsége­seinkkel, a világ haladó erői­vel szoros összefogásban biz­tosítsuk szocialista építőmun­kánk kedvező nemzetközi fel­tételeit, a békét.” Egyetlen mondat a párt Központi Bi­zottsága kongresszusi irányel­veinek első fejezetéből. Egyet­len mondat, de tények és te­endők szűkszavúságában is sokatmondó megfogalmazása. Mert a mondatrész, „o jövő­ben is”, hazánk több mint két évtizedre visszatekintő béke­politikájának rögzítése is egy­ben. A Magyar Népköztársaság békeszerető állam. Milyen egyszerű ezt leírni, kimonda­ni. S mennyi küzdés, siker és átmeneti kudarc, kezdeménye­zés, tárgyalás, vita összegező- dik benne! A béke nem ter­mészeti adottság, mint a föld, a víz, a levegő. A béke em­beri viszonyok bonyolult ka­tegóriája a történelmi ősidők­től kezdve, s az napjainkban is. Ahogy a háborút emberek csinálják, úgy a békét is em­berek hozzák létre. A béke háborúkat követ... a klasz- szikus burzsoá meghatározás szerint a béke átmeneti idő­szak két háború között. Igaz volt ez? Igaz. Éppen a szocialista országok, közöt­tük hazánk, kérdőjelezték meg, s tették múltidőbe. Mert soha, egy pillanatra sem fo­gadtuk el a háború természet- szerű voltát, elkerülhetetlen­ségét, nem fogadtuk el mint a vitás kérdések rendezésének eszközét. S ahogy e kérdésben a magyar álláspont a teljes elutasítás volt, úgy a népek közötti kapcsolatok keresésé­ben és ápolásában mindig azok között voltunk, akik egyetlen lehetőséget sem sza­lasztottak el, akik nemcsak hirdették a békét, a népek kö­zötti megértést, hanem e szán­dékaikat tettekkel, kezdemé­nyezésekkel igazolták. «, Hazánk híre,* rangja soha nem volt akkora a nagyvilág­ban, mint napjainkban. Ma­gyar államférfiak sűrűn tesz­nek látogatást a világ külön­böző földrészein, diplomatá­ink nagyfontosságú tisztsége­ket töltöttek és töltenek be az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében, gazdasági, kereskedel­mi, kulturális egyezmények sokasága erősítette a hazánk és a más országok közötti kapcsolatokat. Magyarország jelen van a XX. század hat­vanas és hetvenes éveinek vi­lágpolitikai porondján. Az európai biztonsági értekezle­tek gondolata és javaslata Bu­dapesten született meg, sűrűn köszönthettünk hazánk fővá­rosában magas rangú külföl­di vendégeket és küldöttsége­ket. A napilapcímekből, a rá­dióban, a televízióban elhang­zó híradásokból végül is köny- nyen kialakítható külpoliti­kánk képe: az egyetértés ke­resése, az azonosan látott s megítélt kérdések kiemelése, a kölcsönös tisztelet légköre. A világ sok országával meg­levő kapcsolataink értéke ter­mészetesen különböző. Kül­politikánk alapelve: a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal való szoros együttműködés. Ez az alapelv nem változott a múltban, s a jövőben sem változik. Leg­főbb nemzeti érdekeink érvé­nyesítése éppúgy megkívánja ezt, mint a történelmi realitás sok fölismerése. Kapcsolataink a fejlődő orr szágokkal bővülnek, s javul­tak néhány fejlett tőkés or­szággal is. Bármilyen külpo­litikai kérdésről legyen szó, félreérthetetlenül kifejeztük és kifejezzük: hazánk hajlan­dó minden, a feleket kölcsö­nösen érdeklő kérdést meg­vitatni, de elvi engedmények- re semmikor nem volt és nem lesz hajlandó. Ez, a szilárd­ság, eltökéltség, következe­tesség öregbítette a magyar külpolitika tekintélyét, rang­ját, elismerést szerzett a szo- cialísta Magyarországnak, an­nak a Magyar Népköztársa- Ságnak, melyet másfél év- tizede sincs, hogy vadul szi- dalmaztak az akkor még ame­rikai szavazógépként működő Egyesült Nemzetek Szerve­zetében ... . Évente hatmillió körül vas azoknak a külföldieknek a száma, akik személyes ta­pasztalatokat szerezhetnek ar­ról az országról, mely Ma­gyarországként szerepel a földrajzi atlaszokon épp úgy, mint a világlapok híradá­saiban, s a nemzetközi poli­tika dokumentumaiban. Éven­te hatmillió ember győződ­het meg — először itt járva, vagy már a sokadik látogá- ■tást téve — arról, hogy ez az ország, ez a nép valóban békét akar, mert épít, hol­napot formál, új társadalmat alakít, s mindezékhez nyu­galomra, békességre, kiegyen­súlyozottságra van szükség. S hogy e meggyőződés nem óhaj, nem tény, igazolja: lé­nyegesen megváltozott a ha­zánkról alkotott kép világ­szerte. Másként, összeha­sonlíthatatlanul másként be­szélnek, írnak, nyilatkoznak hazánkról a föld legtöbb or­szágában, mint az ötvenes években, mint évtizede. Magyarország kis ország, népessége sem túl nagy rész a föld embertengeréből. Mégis: a párt útmutatása nyomán megvalósult magyar külpoli­tika szilárd helyet szerzett számunkra a nagyvilágban. Jó érzés hazánk polgárának lenni, bárhol járunk a vilá­gon. Kemény munkávál meg­szerzett hírünk, rangunk okán büszkén mondhatjuk, bárki, bárhol kérdezze is: magyarok, a Magyar Nép- köztársaság állampolgárai va­gyunk. A jubileumi kiállítás mozitermében napról napra a Hungarotex divatbemutatóiban gyö­nyörködik a közönség. i A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents