Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
fESI ME cm zJCírlap 1970. AUGUSZTUS 30., VASÁRNAP A nevelés értelme Az utolsó vasárnap a vakációból. Búcsú és várakozás. Búcsú a nyártól, s várakozás, mit hoz az új tanév? Tanulónak, tanítónak, tanárnak, egyetemi hallgatónak, profesz- szornak. Mindenkinek, akinek bármi köze van az iskolához, a tanításhoz. Tehát a szülőknek is. Az oktatás társadalmi ügy. Sokszor elmondtuk, sokszor leírtuk. Ettől még nem lesz azzá. Csakis akkor válik társadalmi üggyé, ha mindenütt és mindenki a maga dolgának érzi. Ma még nem tartunk itt. Nehéz küzdelem ez, talán a társadalom teendőinek egyik legnehezebbje. Mert nem csupán arról van szó, hogy anyagiakat kell áldozni rá, tanerőt biztosítani, tankönyveket nyomtatni, a gyerekeket beíratni. Ezek a formai, szervezeti keretek. Fontosak, nélkülözhetetlenek. Am a hangsúly nem ezekre jut. Hanem a nevelésre. A nevelés értelmére. Az emberre. A holnap felnőttjére. Akit nem elég tudnivalókkal ellátni. Hanem emberré is kell formálni. A szó legtágabb, s legigazabb értelmében. Az ünnepélyes tanévnyitó után a megye településein több mint kétezerháromszáz tanterem padjait foglalják majd el a tanulók, hogy az .1970—1971-es tanévet megkezdjék. A tanévnyitó tantestületi értekezletek augusztus végén mindenütt lezajlottak. Régi és új kollégák találkoztak a tanári szobákban, s rövidesen találkoznak munkájuk, hivatásuk „anyagával’*, a tanulókkal is. Évről évre ismétlődő, s mégis izgalmas percek ezek. Am nem ezekben a pillanatokban dől el. hogyan lesz tovább. A nevelés elválaszthatatlan a szívósságtól, a következetességtől. A tanév minden napjának jelentősége van éppen ezért. S mintha éppen ez hiányozna sok helyen. A tanévnyitás ünnepélyességét. emelkedettségét, szép fogadalmait a szürkeség, a ridegség, lélektelenség követi A mindentől független rutin, mely csak az anyag leadására, s nem befogad tatására ügyel. A mechanikusság, mely óraszámot mér, s kevésbé figyel arra. mi történik a gyermekek fejében, szivében, gondolat- és érzésvilágában az ennyi meg ennyi magyar-, földrajz-, matematika-, történelem-, nyelvóra alatt. Holott ez a legfontosabb. A társadalomnak nem teljesített óraszámokra, nevelési feladattervekre van elsősorban szüksége, hanem arra, hogy oktatás és nevelés ne váljék ketté, hogy a gyermekek ne csupán a tananyagot, de az igaz emberség tudnivalóit is elsajátítsák. ünneprontás lenne szólni erről? Az igazság soha nem ünneprontás, sőt, az őszinteség avathatja az ünnepeket igazi eseménnyé. A tanévnyitó tantestületi értekezleteken sok szó esett a követelmények gyors növekedéséről. A kor igénye — s ezt újra meg újra ezer példa igazolja — nem reked meg a képzett emberfőknél. Azt is kívánalomként fogalmazza meg. hogy ezek a képzett emberfők tudásukat, tehetségüket emberi értékekkel, szocialista gondolkodás- móddal és magatartással párosítsák. Mert a kettő együtt ér csak igazán valamit, a holnap társadalmát — az ezredforduló társadalmát — ilyen embereknek kell alkotniuk. A nevelés értelme: a holnap társadalmának formálása. Mert végső soron minden, ami az iskolákban, az általánostól a középfokú oktatáson át a felsőoktatásig, történik vagy nem történik, hatással van a jövendőre, a holnap társadalmára. Felelősség? Nem jó kifejezés ez. A felelősségérzet csak egyike az erkölcsi követelményeknek. Szorosan, elválaszthatatlanul kapcsolódik hozzá a hivatásszeretet, a cél- tudatosság, az emberi példa- mutatás. S ha mind több iskolában, mind több pedagógus munkájában találkoznak ősz- szc. akkor a most kezdődő tanév ismét előbbrevisz néhány lépésnyit céljaink felé. Ez pedig nem kevés! Tanszerostrom Egyre közeledik szeptember elseje. A diákok még egy utolsót úsznak, fociznak gondtalanul, hogy aztán elmerüljenek a füzetek, könyvek bekötésében, címkézésében. Az évnyitókra készülő álitalános- és középiskolások közül a szorgalmasabbak már bele-be- lelapoznak a füzetekbe és a tankönyvekbe: vajon mire emlékeznek az elmúlt tanévről? Mi is az elmúlt tanévről kérdeztük a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 248-as váci papírboltjának vezetőjét, Bárdos Miklóst: — Az elmúlt tanév indítá- tása zökkenőmén tesebb volt, mint az idei. Akkor 103 ezer füzetet adtunk el, amit már az idén is teljesítettünk, csakhogy több kéne és nem kapunk utánpótlást. Sajnos, vannak hiánycikkeink: a kékpapir és a címke is kifogyott. Jelenleg „üres” a bolt. Füzetcsomagokat sem tudunk összeállítani, hiszen csak komplettet érdemes — és nincs minden fajtából a raktárban. Reméljük, ha már a nagykereskedelem nem is tud többet szállítani, Szentendre a segítségünkre siet. A ceglédi áruházban azonban mindent kaphat a kisdiák, a PIÉRT Pest megyei elosztójából naponta érkezik áru. Augusztusban tanszerekből 180 ezer forintos forgalmat csinált az áruház. Van körző, rajztábla, szép táskák, golyóstollak, egyszóval minden. — Tényleg nagy a tumultus: naponta 400 vevőt kell kiszolgálni, de számítottunk erre a tanszerostromra, úgy hogy nem ért minket felkészületlenül. A ceglédi ÁFÉSZ áruházában a papír-írószer osztályon csak augusztus elseje óta működik, talán azért nincs még hiánycikkünk, mert feltöltöttek a készletet. Minden 100 forinton felüli tanszervásárló ajándékot kap: vagy egy tornazsákot, vagy golyóstollat — mondta az áruház osztályvezetője, Vörös lAndrásné. —t— Tanárok vakációja A vakáció nemcsak a diákoké. Nekik, a nyári szabad idő minél hasznosabb eltöltésére programokat szerveznek a tanárok, a KISZ, az Úttörő- szövetség. És a tanárok nyári szabad idejének hasznos eltöltésével ki foglalkozik? Természetesen senki, hiszen felnőtt, másokért is felelős emberek. Békési Gábor, a váci, Géza király téri gimnázium és szak- középiskola igazgatóhelyettese, matematika—fizika szakos tanár számára még nem fejeződött be a tanév a tanévzáró értekezlettel júniusban. A Művelődésügyi Minisztérium minden iskolától jelentést kér a végzős diákok eredményeiről, az érettségikről, és a felvételikről. Ezek elkészítésén dolgozott, azután pedig végzett az adminisztrációs munkával: statisztikai felmérést készített az új elsősökről, kitöltötte a felvételi lapokat, beszámolót készített az oktatási és nevelési szempontok, a tanterv betartásáról, az elmúlt tanévben. Ősztől két egészségügyi szakos első osztályt indítanak, az ide jelentkezők orvosi bizonyítványát is ellenőrizte, az általános iskolai értesítők adatait egyeztette az anyakönyvi kivonatok alapján. Az érettségizők eredményeiről külön jelentést küldött a Pest megyei Tanácsnak. Mindezek végeztével pedig felsóhajtott. Most az egyszer kipihenem magamat. Nem kért útlevelet, mint az elmúlt évben, nem kért szakszervezeti beutalót, nem utazott sehova, csak nyár elején egyszer Sopronba, matematika továbbképző konferenciára. Egyetlen hobbyjának, a fényképezésnek is itt hódolt, felvételek százait készítette Sopronról és környékéről. Azután előhívta őket, és azokat a képeket is, amelyek az osztálykirándulásokon készültein Különben minden nap hasonlított a másikra. Reggel 8 óra körül kelt, megreggelizett, felöltözött, bement Pestre vonattal, ott egy strandra, rendszerint a Palatínusra. Délig napozott, fürdött, aztán megebédelt, délután vagy múzeumba vagy moziba ment. Megnézte az állandó kiállításokat és azokat a filmeket, amelyekre felhívták a figyelmét. Aztán még kirakatokat nézett, beült egy presszóba kávézni, végül hazajött Vácra. Koralevszki Vilmos, a ráckevei Ady Endre Gimnázium matematika tanára. Felesége az OTP-nél dolgozik, a lánya most végzett matematikakémia szakon, a fia másodéves lesz a Műszaki Egyetemen. Két évvel ezelőtt peda- góguskölcsönből építettek házat, két szoba, étkezőhelyiség, konyha, fürdőszoba Van egy kis kertjük is, ahol zöldség, gyümölcs terem, aztán virágok, főleg rózsa. A telekhatár 50 méter hosszú, s idáig nem volt kerítés, mely elválassza a házat a szomszédtól. Koralevszki Vilmos ezt a nyarat a kerítésnek szentelte. — A gyerekek taníttatása és a kölcsön miatt — nem jut mindenre pénz — a kerítést magunk csináltuk. Reggel 7 óra felé*fölkeltem, elmentem bevásárolni a családnak reggelit, aztán kezdtük a munkát, betonkeverés — mert be- tonlábazata van a kerítésnek —, drótkihúzás, gödörásás. Ezen a nyáron sokszor esett az eső. Koralevszki Vilmos ilyenkor újságot olvasott. A Nők Lapját, a Magyar Hírlapot, Pest megyei Hírlapot, a Természet Világát, a ■ Rádió- technikát, az Éiet és Tudományt, a Deltát, a Kertészet Szőlészetet. (A kerttel is volt munka. permetezni, ásni, gyomlálni, kapálni.) Főleg a szakmai és külpolitikai tárgyú cikkeket olvassa szívesen. „Másra nem is nagyon jut idő, például egy könyvet sem olvastam el, pedig nyár elején előkészítettem magamnak egy novelláskötetet. Nem jutottam hozzá. Jól sikerült nyár volt, kipihentem magamat.” © Görgényi László, a ráckevei gimnázium igazgatóhelyettese, történelem-földrajz szakos tanár. — Egy osztályt 8 napos ju- goszláyiai útra vittünk a feleségemmel — ő is itt tanít —, nagvon szép volt, de fárasztó. Ezenkívül nem voltunk sehol. Délelőtt rendszerint lementem a Dunára fürödni, ebéd, aztán alvás, este pedig vendégek jöttek, vagy mi mentünk' el a barátainkhoz, beszélgetni. Minden nap elolvastam az újságokat, szenvedélyes újságolvasó vagyok. Engem főleg az ideológia érdekel. — A könyvek közül? — Útleírásokat, földrajzi és történelmi szakkönyveket, lexikonokat olvasok. Szépirodalmat nem, arra nem jut időm. — Mit csinált még a nyáron? — Elég kevés ez az idő, sok az otthoni munka is. Víkend- házat építünk már harmadik éve Dömsödön, ez elég messze is van, és nehezen halad. Már a tető rajta van, csak parkettázni, vakolni, festeni kell még. Oda jártam ki segíteni, aztán ritkán, televíziót néztem este. Felnőtt, a fiatal generációért felelős emberek. Véleményük szerint valamennyien jól pihentek, kihasználták a nyarat. V. V„Az ember önmaid alkotója“ Emlékezés a 10 éves évfordulón Mikor az emberek ide belépnek, elgondolkoznak. Nagy csend lett. Amikor végignéztek mindent és kilépnek, látszik, hogy jókedvűek, de olyan nyugodt* elámuló jókedvvel. Ez az öröm. A művészi élmény. — Dániel Kornél festőművész 1967, a múzeum megnyitása óta igazgató, a Szőnyi ház, a Szőnyi múzeum, Szőnyi István képeinek felelőse, őrzője, és „prókátora”. Tapasztalatból beszél. A visszaemlékezés szerint, nagy, magas, robusztus ember volt, mély hanggal, állandó derűvel, humorérzékkel és hirtelen haraggal megáldott. Az emlékezet még nagyít is rajta, s ez talán szimbólumnak se utolsó: „fejjel magasodott ki mindenki közül”, „ha az öklével rácsapott az asztalra, megrepedt a deszka”, „a csoportképeken leghátul állt, hogy el ne takarjon senkit” És a képei? Elmosódó körvonalak, lágy, oldott színek, nyugodt, a változatlant hangsúlyozó mozdulatok lírai harmóniája. Derű, csend, állandóság, és ami mindennek lelket ad: szeretet. Elekfy Jenőné, Szőnyiék jó barátja: „Nyaranként a szemközti, pilismaróti partra jártunk át fürödni, mert a zebe- gényi part kavicsos, fürdésre nem alkalmas. Volt ott egy kis kocsma is. Egy ízben éppen oda akartunk betérni, mikor Szőnyi egy legelésző tehéncsoportra lett figyelmes. Még fel sem ocsúdtunk,4 meg sem értettük, mit akar, már csónakban ült, csapot papot, társaságot otthagyva, éhséget, szomjúságát felejtve hazarohant ecsetért, vászonért és festékért. Mikor kérdeztük, miért ez a nagy sietség, kurtán válaszolt: festenem kell. Zebegényben minden nyáron nagy társaság gyűlt össze, Szőnyi barátai, művésztársai és tanítványai, rendszerint családostul. Csaknem valamennyien a Szőnyi ház vendégei voltak. Vakációztak itt, ahol Szőnyi élt és egész éven át alkotott. Csodálták a tájat, és kihasználták minden örömét, Szőnyi pedig festette, és maradandóvá tette. 1923-ban, 29 éves korában telepedett le, és itt élt haláláig. Életműve: Zebegény, és a zebegényi emberek képpé, művészetté formálása. A pillanatot festette, impresszionista hűséggel, az esti félhomályba borult falut, házuk előtt álldogáló embereket, a „Kerti pad”-ot, ahogy a fák sűrűjéből kiemeli a napfény, „Vízparti jelenet”-jét, fürdeni készülő fiúkat és a csónakot vízre bocsátó családot — de mindebben az emberi lét és mozgás ismétlődését, változatlanságát, az élet szemmel átfogható és érzésekkel bejárható tartalmát. A művészettörténész, Németh Lajos: „Az életet ajvaija megfesteni — írta barátjának 1929-ben —, az élet pedig számára az egyszerű emberek élete, a mindennapok esemény nélküli világa volt. A paraszti világot azonban nem belülről nézte, mint az alföldiek, ezért nem is ábrázolhatta annak belső konfliktusát, a mélyben marcangoló drámai erőket... Ezért válhatott számára a paraszti lét idilli hangulattá, tiszta látványélmény ébresztőjévé... Ezért nem érdekelte sem a kompozíció, sem a térábrázolás modem lehetőségeinek a racionális elemzése, hanem csak a szemében bízott a látvány szépségét meglátó, a fényértékek között eligazodó érzékeny szemben és eredendő humanizmusában.” Szőnyi nem vállalt konfliktusokat. sem életében, sem művészetében. Sohasem politizált, Festészetének korái, expresszionista, drámai kísérleteivel felhagyott, a konkrét gondolati töltésről lemondott egy általánosabb gondolat, általánosabb filozófia érdekében. Ez a filozófia a szemlélődő emberé, a látványnak kitárulkozó művészé. — Súlyos tüdőbaja volt, amikor én hozzájuk kerültem, főzni, takarítani, jött vissza a szanatóriumból. 1943-ban. — Kocsis Kálmánná emlékezik. Szőnyiről nem tud másként beszélni, csak úgy, mintha most is élne. — Szótlan emberek voltak, először azt hittem, valamit nem jól csinálok, olyan mogorván jöttek, mentek. Aztán a fizetéskor kétszeres bért kaptam. A lányukat kétéves korában or- j voshoz vitték, hogy nem beszél, talán valami baja van. Az orvos meg azt mondta: hogyan fcinulna.njeg beszélni, há sohasem hair szót? A tanár úr délelőtt bent volt Pesten, a felesége meg naphosz- szat olvasott. Ebéd után leültek egy fotelbe, könyvvel a kezükben. Estig olvastak. Borgulya Gyula, a múzeum „portása“: — Mert Szálnyit minden érdekelte, ami az emberekkel kapcsolatos. Nézze meg a könyvtárat, Turgenyev, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Thomas Mann, Wirginai Woolf, E. A. Poe, Huxley, de a zebegényi emberek különösen. Ha utazásból jött haza, mindig azt kérdezte először, mi újság van, meséljetek már valami zebegényi pletykát! És olyan ember volt, aki úgy szeretett segíteni másokon, hogy ne tudják. Az én lányomat a mi Az utolsó gondtalan percek V • w •> •• . < Sőregpusztán az általános Iskolások nyári élményeiket mesélik. Közeledik az iskolai év kezdete, játék helyett a tanulás. (Foto: Urbán) tudtunk nélkül ajánlotta a képzőművészeti gimnáziumba, mert tehetségesnek tartotta. — A feleségével, a két gyerekével élt itt, mindenki ismerte őket. Kedves, közvetlen, barátságos ember volt a Szőnyi úr, beszélgetett az emberekkel az időjárásról, termésről, a családról. Szerette mindenki — meséli Garami Györgyné, Szőnyiék harmadik szomszédja. A múzeumban még nem volt, a festő képeit nem ismeri. 72 éves: — Az ember mindig el van foglalva a munkájával. Én nem tudom, de azt mondják, nagy festő volt. Dunai József né tanítónő, kilenc éve lakik a faluban. — Én életében nem ismertem, de el tudom képzelni, milyen lehetett, a képei után. Nekem nagyon tetszenek. Sokszor voltam már a múzeumban, az osztályomat is többször elvittem. Főleg a színek szépek, el lehet bennük gyönyörködni. Különben nem hallottam semmit Szőnyiről. Nem beszélnek róla. Kaposvári Mátyás szabó, Szőnyinek is varrt öltönyt, nadrágot. — Türelmes volt, kedves mosolyú, de nem igen beszélt. Azt tudom, hogy a gyerekeket szerette. Egyszer is fölkapta a szomszéd kisfiút, és a vállán hozta befelé, az én kislányomhoz. „Itt van neked egy gavallér”. Aztán játszott velük. Erős volt, sportolt, evezett, biciklizett sokat, meg kirándultak, nagy társasággal, VárattaniU halt meg. „Kati“ bácsi. Himmer József Szőnyi István életének egyik legközvetlenebb tanúja. Az ő kisvendéglőjébe jártak enni, inni, mulatni. — A Szőnyi úr volt mindig a társaság középpontja. Az ő szavára figyeltek, látszott, hogy nagy becsben tartják. Mindig jókedve volt, szerette a sört, cigarettázott, szeretett énekelni, cigányzenét húzatott, táncolt is, ha úgy hozta a sor, sokszór vitatkoztak, én nem tudom, miről, de nagyon vehemensen, biliár- dozni is szokott. Én még a múzeumban nem voltam, de az ő képeit mind ismerem, szeretem nézni. Mert élethűek. Az embernek nem kell törnie a fejét, hogy mit is ábrázol. Szépek. Olyan... tiszták. A művész, fiatal festő, Mi-; zser Pál. — Nincs Szőnyi művészetének olyan eleme, amit mi folytathatnánk, hasznosíthatnánk. Zárt világ. Az utolsó, jó értelembe vett polgári festő. De emberi magatartást lehet tőle tanulni. A múzeum igazgatója: — Szőnyi örökül hagyta az otthonát, és a műveit, amelyeknek megértése nem nehézség, hanem öröm az emberek számára. Közvetlenül szól hozzájuk. Akik őt megszeretik, fogékonyabbakká válnak a képzőművészet más eredményeire is. A zebegényi Szőnyi kultusz tehát nem pusztán önmagáért, hanem általában a művészetért való. S állítom, hogy mint ilyen, Szőnyi szellemének megfelelő. A kultúra, a művészet propagálásának olyan eszköze, amelynél jobbat kívánni nem lehet. Mi ittmű- vészfilmelőadás sorozatokat, hangversenyeket, képzőművészeti szabadiskolát, irodalmi esteket rendezünk. Szőnyi háttér és alkalom az igény és érdeklődés felkeltésére és kielégítésére. Meghitt környezetben, egy alkotó élet színhelyén és légkörében. .A- túróscsusza volt a kedvenc étele”. „Nem szerette a hencegőket és az úrhatnámokat”. „Egy kicsit patriarchális viszonyban volt a falubeliekkel, de én állítom, hogy tulajdonképpen magányos volt”. „Szerette az állatokat, egy időben gazdálkodni is próbált” „Nem volt forradalmár, de a háború alatt sok embert búj tatott és hamis igazolványo kát gyártott a menekülőknek' „A halála előtt való napo még sült csirkét evett rizzsé', jó étvággyal”. „A temetésén kint volt az egész falu”. 1960. augusztus 30-án hali meg. Éppen tíz évvel ezelőtt. .Varga Vera i t
