Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

Átadták az iskolát Albertirsán az elmúlt évről erre az esztendőre áthúzódott a Tessedik Sámuel Általános Iskola felújítása. A kivitele­zést a nagyközségi tanács költségvetési építési üzeme vállalta. A felújított iskolát átadták az építők. Kiilönbusz Szegedre A CVSE labdarúgó-szakosz­tálya a Szegedi VSE—Ceglédi VSE NB Il-es labdarúgó-talál­kozóra különbuszt indít. Va­sárnap délelőtt kilenc órakor a városnézéssel egybekötött útra Öcsai hírlapárusnál le­het jelentkezni. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Lei-EPI JÁRÁS ES CEQU XIV. ÉVFOLYAM, 200. SZÄM 1970. AUGUSZTUS 27., CSÜTÖRTÖK A bonyi krónika Bejárók klubja Ne legyen csellengő fiatal Vizsgázik a zenekar — Ki nyer ma ? A nagyközség kommunális feladatai Abony tanácsa ma délelőtt 9 órakor összeül. A napirend nagy érdeklődésre tarthat szá­mot, mert a kommunális fel­adatokat vitatják meg. AZ AKÖV-NÉL / Gépesített rakodás Húsz gépkocsi az árvízkárosultaknál Az 1-es AKÖV ceglédi te­lepéről naponta 310 tehergép­kocsi indul munkába Egy ré­szük a város területén végzi a szállításokat, a többi a já­rásban fuvaroz. Munkájukról a telep veze­tője, Bellér György adott tá­jékoztatást. — A háromszáztíz teher­autóból húsz még a vásá- rosnaményi árvízkárok helyreállítási munkáiban segédkezik. MEGOLDAST SÜRGET Gondunk: a köztisztaság MAGASABB AZ ÚTTEST, MINT A JÁRDA A szemét összegyűjtése, el­szállítása és megsemmisítése a fejlett nagyvárosokban is gond, világszerte. Cegléd az utóbbi években indult fejlő­désnek, és a köztisztaság fel­adatai rohamosan nőnek. Ez a tanácsra sok megoldást sür­gető gondot hárít. A városban a köztisztasági feladatokat 1969 januárjától a Városgazdálkodási Vállalat látja el. Gyűjti, elszállítja és ártalmatlanítja a háziszeme­tet, tisztán tartja az utakat. A legegészségesebb a telje­sen pormentes szemétgyűjtés lenne. Pillanatnyilag két sze­métgyűjtő autó járja a várost, ezek úgynevezett „félpormen­tesek”. Javítások, szemlék al­kalmával nyitott teherautóval szállítanak. A munkások kez­detleges módon, kézzel végzik az edények emelgetését, ki­ürítését. Átlagosan egy lakásra éven­te 1000—1500 liter szemét jut. A szemétgyűjtésbe a belterü­leti lakások alig huszonöt szá­zalékát lehetett bekapcsolni, mert csak a kiépített utakon tudnak minden évszakban közlekedni a járművek. így összesen 2250 lakástól viszik el a szemetet, hulladékot. A lakosság gyakran vét a szabályok ellen. Az építési törmeléket, salakot az úttestre hordja, ezzel tömi be a kátyú­kat. Ennek következtében sok helyen magasabb az úttest szintje mint a járdáé, s ez szinte megoldhatatlan gond a csapadékvíz elvezetésénél. A szeméttelep a minimális követelményeknek sem felel meg. Nincs folyamatos fertőt­lenítés, nem egyengetik el és nem takarják be a szemetet. Színhely: Jászkarajenő Á pofontól a lábtörésig Súlyos testi sértés miatt büntette meg a járásbíróság a harminckilenc éves Oláh Mi­hály gépkocsivezető jászkara- jenői lakost, aki az AKÖV-nél dolgozik. Oláh egy napon este felé két korsó sört ivott az egyik ka­rai italboltban, majd haza­ment. Otthon megvacsorázott, ismét megszomjazott, így újra az italboltba ment. Ütközben összetalálkozott unokaöccsével, B. J.-vel, aki elpanaszolta, hogy az előbb megpofozták a kocsmában. A szomjas ember megnyug­tatta rokonát, hogy a tetthe­lyen „elintézik” a dolgot. Az ivóban oda is mentek az egyik vendéghez, akiről az öccs azt állította, hogy megpofozta. Az illető M. J.-vel ült egy társa­ságban. Beszélgetés, majd szó­váltás kezdődött Oláh és az asztalnál ülő férfi között. M. J. azt hangoztatta, hogy senki sem bántotta a gépkocsivezető rokonát. A vitatkozás közben csak abban értettek egyet, hogy az utcán kell folytatni az ügy „tisztázását”. M. J. a vita he­vében pofon ütötte Oláht, er­re annak sem kellett több, ha­nyatt lökte a pofozkodót, és elkezdte rugdalni a földön fek­vő férfit, amíg annak Iába el­törött. A sebesültet barátai emelték fel a földről, kerékpá­ron vitték haza, majd kórház­ba került. Az orvosok a gyó­gyulás időtartalmát három hó­napban állapították meg. Oláh Mihály beismerte bű­nösségét. Azzal védekezett, hogy M. J. ütötte meg őt elő­ször. A bíróság héthónapi, szi­gorított büntetés végrehajtó munkahelyen letöltendő sza­badságvesztésre ítélte — nem jogerősen ÖSSZELOPOTT MAGANMŰHELY Bírósági tudósításaink gyak­ran visszatérő témája a tár­sadalmi tulajdon elleni bűn­tett. Lopás miatt ítélte el a Ceglédi Járásbíróság a hu­szonkilenc éves Darányi ^Sán­dor ceglédi hegesztőt is. Darányi nem először köve­tett el törvénybe ütköző cselekményt. Egy alkalom­mal a rendőrség házkuta­tást tartott lakásán. Külön­féle lakatosszerszámokat, al­katrészeket és felszereléseket talált. Ez nem is lett volna baj, ha becsületes úton jut az említett holmikhoz, azon­ban erről szó sem volt. A nyomozók előtt kénytelen volt beismerni, hogy a szer­számok egy részét munkálta­tójától hozta el. Összesen 1985 forint kárt okozott így a társadalmi tulajdonban. Kiderült, hogy Darányi a múlt évben és az idén hord­ta lakására a szerszámokat és alkatrészeket. Lakásán saját műhelyében mások számára végzett lakatosmunkát. Mi­vel a berendezéshez és más tárgyakhoz akkor olcsón ju­tott, most kell fizetnie érte. Darányi Sándor beismerte bűnösségét. A bíróság az ítélet meghozatalánál enyhítő kö­rülményként értékelte csa­ládos állapotát, beismerő vallomását és megbánást ta­núsító magatartását, ezért — nem jogerősen — héthónapi börtönre és hatszáz forint pénzbüntetésre ítélte. A veszélyt elsősorban az okoz­za, hogy a város lakott terü­letén, a Dohány utca mocsaras részén helyezkedik el a sze­méttelep. Mindezek bizonyítják, hogy a szemét szállítása és meg­semmisítése gyors, hatékony megoldásra vár. A város belterületig burkolt úthálózatának 41,3 százalékát tartják tisztán. Ezt a 145 300 négyzetméternyi területet kézi erővel söprik, tisztítják. Álta­lában tizennyolc-húsz személy végzi ezt a munkát. A locsolt terület nagysága egyezik az előbbivel. A mi poros váro­sunkban napi hat-nyolc locso­lásra lenne szükség, sajnos csak egy locsolóáutója van Ceglédnek, és ez édeskevés. A téli hóeltakarítás, az utak szórása nagyobb zökkenők nélkül történik, ilyenkor al­kalmi munkásokat is vesznek fel, csak kevés a jelentkező. A tanács 1/1967. számú ren­deleté alapján a gyalogutakat a lakosság köteles tisztán tar­tani. Ezt a rendelkezést álta­lában betartják. Akik elhanya­golják kötelességüket, azokat megbüntetik, mint szabálysér­tőket. A NEB hatékony segít­séget nyújt ezen a téren. A Hazafias Népfront és a Vörös- kereszt a „Virágos Ceglédért” és a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom szervezője. Negyven gépkocsink a Nagy­kőrösi Konzervgyárnak szál­lítja a zöldárut a konzervgyár helyi telepéről és a város ter­melőszövetkezeteiből. Ugyan­csak zöldségfélék szállítására van szerződésünk a MÉK he­lyi telepével. Itt jelenleg öt gépkocsink kap munkát. — A Gazdasági Bizottság nemrég kiadott rendelete a késedelmes vasúti kirakodás kötbérének felemeléséről, meg­kétszerezte a mi feladatunkat is. A vállalatok, kereskedel­mi egységek most már igyekeznek betartani az előírt rakodási határidőt. Ezért több gépkocsit vesznek igénybe az eddiginél. Igyek­szünk eleget tenni a kívánsá­goknak. Nemcsak teherszállító gépkocsikkal, hanem rakodó­gépekkel is segítünk, hogy 24, illetve 48 órán belül megtör­ténjék a kirakodás. Munkaszüneti napokon éjjel is vállalunk fuvart. Pillanatnyilag ki tudjuk elé­gíteni az igényeket, bár a gép­kocsivezető-hiány gondot okoz. Jelenleg még húsz gépkocsive­zetőre lenne szükségünk, hogy gépkocsijaink minden órája ki legyen használva — mon­dotta Bellér György. (csat —) KÉSŐBBI HATÁRIDŐ A DÁV Széchenyi úton épü­lő irodaházának átadását au­gusztus 20-ra tervezték. Az Építőipari Vállalat módosítot­ta az átadási tervet; előrelát­hatólag csak szeptember kö­zepén költözhetnek be az új épületbe a DÁV ceglédi kiren­deltségének dolgozói. Az utóbbi években sok kri­tika hangzott el és sokan tet­tek megjegyzést az abonyi if­júsági klub munkájára tevé­kenységére. Különösen sok szó esett a klub programjáról, de gyakran bírálták a klubot látogató fiatalok magatartását és a klubvezetést is. A klubot most újjáalakították, új veze­tőt, új vezetőséget választot­tak és egyben megváltoztatták a klub jellegét is. Bejárók klubja lett. — Az újjáalakított ifjúsági klub elsősorban a vidékre járó dolgozó és tanuló fiatalok klubja lett — mondja Habony István, a klub (új vezetője. — Természetesen ez nem jelenti azt, hogy azok a fiatalok, akik itthon dolgoznak, tanulnak, nem jöhetnek közénk, nem le­hetnek a klub tagjai. Elsősor­ban mégis a vidékre járókra gondolunk. Azt szeretnénk el­érni, hogy ne legyen a köz­ségben csellengő fiatal, legyen mindenkinek hová menni. Je­lenlegi létszámunk ötven. Vár­juk a további jelentkezőket. — Hetenként kétszer, csü­törtökön 18 órától 21 óráig, va­sárnap fél négytől fél tízig tartunk foglalkozásokat. A klubnak minden 15—22 éves fiatal tagja lehet, aki elfogad­ja házirendünket, illetve aki­nek felvételét a vezetőség jó­váhagyja. Rendbontást, fegyel­mezetlenséget nem tűrünk, aki az előírt házirendet nem tartja be, kizárjuk. Az össze­jöveteleken szeszes italt íOt gyasztani nem lehet. — Célunk, hogy minél több fiatal jöjjön közénk. Szeret­nénk összejöveteleinket kelle­messé, vonzóvá tenni. Az el- telt egy hónap alatt több szó­rakoztató műsorunk volt, Szerveztünk egy zenekart, amely nemsokára leteszi a vizsgát. Megkezdtük az asz­talitenisz és tollaslabda házi- bajnokságot. Most készítjük az őszi és téli programunkat. A tagság bevonásával olyan mű­sort kívánunk összeállítani, amely nevelő és egyben szó­rakoztató is. Amíg az időjárás engedi, szeretnénk folytatni a szabadtéri sportversenyeket, aztán minden héten „Ki nyer ma?” címmel könnyűzenei ve­télkedőt tartunk. A télen be­indítjuk az ifjúsági akadémiát, amelynek előadásaira neves előadókat kívánunk meghívni. A közösen megtekintett fil­mekről vitaesteket tartunk és a művelődési ház által ren­delkezésünkre bocsátott film­vetítővel ismeretterjesztő és szórakoztató előadásokat ren­dezünk. A KlSZ-szervezetek- kel és a hasonló klubokkal keressük a kapcsolatot. Az újjászervezett klub tag­sága nemcsak szórakoztató összejöveteleket tervez, hanem a környezetüket is szeretné szebbé tenni. A tollaslabda­pályát már elkészítették, és rövidesen átalakítják, kifestik, feldíszítik klubhelyiségüket. (gyif) Gyerekek a strandon 7^7' Az abonyi strandnak még a szeszélyes időjárás ellenére is sok látogatója van. A gyerekek igyekeznek kihasználni a vaká­ció és a nyár hátralevő napjait. Foto: Gyúr aki Cegléd vármegyétől Ezeréves az oroszlános zászló A tizenharmadik század kö­zepéig állott fenn. Okleve­lek nem említik, mint ahogy egyetlen patrimoniális vár­megyét .sem, mert a rajtuk élő nép peres ügyeit írásba nem foglalták, a falukat el nem adományozták, határ­villongásaik nem voltak. A korlátlan hatalmú királyok magánföldesúri birtokai vol­tak. Katonai és gazdasági erőforrásai az Árpád-házi fe­jedelmeknek és királyoknak, szemben a várispánságok széthúzásra mindig kész arisz­tokratáival. A több millió holdas patrimonium hatalmas testébe ismert vármegyék ékelődtek. A honfoglaláskor elosztott földekből; erdőkből és lege­lőkből a két fejedelem kapta a legtöbbet: Kurszán szak­rális fejedelem és Árpád másodfejedelem. Kurszán 904- ben elesett a nyugati or­szághatáron, Árpád dinasz­tikus érdekből átvette az összmagyarság vezetését, a főfejedelem családját hát­térbe szorította, megkezdte az arisztokrácia kisajátítá­sát, magánvagyonát megsok­szorozta és népét elindította a fegyverrel szerzett új haza tartós birtoklására. Déduno­kája, Géza fejedelem és an­nak fia, István fejlesztette az országot feudális király­sággá. Erős kézbe vették az ország gyeplőjét, kíméletle­nül megtörtek minden erőt, amely az avult nomád élet­formát akarta tovább erő­szakolni. A magyar középkorban a legalkalmasabb közigazgatási, bíráskodási, gazdálkodási és katonai egység a várispán- ság, illetőleg a vármegye volt, területben akkora, mint egy mai alföldi járás, körülbe­lül százötvenezer kataszteri hold száz faluval. A faluk kicsik voltak, ny<j}cvan-száz- húsz lakossal. A megye ve­zetője az ispán volt, úgy a királyi ispánságban, mint a patrimoniális vármegyében. Központjaik folyópartokon és nagy utak kereszteződésében települtek magazinokkal és élelemraktárakkal, katonai mozgósítás esetére. A törté­netkutatók megfigyelték, hogy a megyeközpontokat törzsi és népnevű telepek vették közre, Ceglédet tizenhárom: Barszil-Bercel, Karaman-Ká- mán, Bécs, Értem, Kappan, Nyilas, Nyúl, Besnyö, Sző­rös, Kisszörös, Szöregyháza, Füzemegyer és Malasmegyer. Annyi, mint történelmi Pest városa. István király böl­csességét sugározzák intelmei a vendég és jövevények be­fogadására: „nagy haszon va­gyon bennük, különb-különfé­le szót, szokást, fegyvert és tudományt hoznak maguk­kal, ami minden országnak ékességére szolgál, a király udvarát nagyságosabbá te­szi és igen megrettenti az ide­genek magahitt szívét. Gyen­ge és törékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország. Ha­gyom ezért fiam, adj nekik táplálást jóakarattal és tisz­tességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznának”. A körülöttünk való faluk­ban más dalok zengtek, más ételt főztek vacsoratüzeknél, más mesék szálltak lefekvés­kor a földházakban, mások voltak a táncok és lakodal­mi szokások, és mások vol­tak a szablyák, amelyek nem is oly rég magyarok vérét vették. Minden bizonnyal szikrázó szemmel tekinget­tek a régi ceglédiek a be­senyőkre, akik a korábbi év­században ádáz kirablóik, kegyetlen legyilkolóik voltak odaát, a Kárpátokon túli nagy füves pusztákon. Jó háromszáz esztendő összebé- kélte őket, magyar legény odaházasodott közéjük, on­nan meg valami szépen szó­ló citerát, csillagos bicskát, egyebet vettünk át, és a ki­rály, ha meghordoztatta a véres kardot, akkor a száz falu harcosai a ceglédi piac­téren gyülekeztek a megye zászlaja alatt. Selymükre az Árpádok címerállata, az oroszlán volt felvarrva, s ezt az oroszlános zászlót ezer év óta fújják a ceglédi sze­lek itthon és megint más vi­harok a távoli harcokon. A régi haragot, a szép éle­tet, az egész Cegléd megyét fölégették 1241-ben a tatárok, és magyarok és nem magya­rok most kint nyugosznak a pusztákon, kis templomok romjai tövében. A száz falu­ból napjainkra csak tíz sar­jadt ki, kilencven falunak emlékét még a mondák se igen őrzik, s a traktorok ha kivetik az öreg temetők vén csontjait, már nemigen tud­ják, hogy «kiké volt élő ko­rukban. Leginkább a régész vallatja a kinti földeket. A minap is előkerült a Fekete­halomból egy rovásírásos besenyő bronzgyűrű, két szó van rávésve, gz egyik forgá­sa, a másik még megfejtet- len. Talán szerencse? Hídvégi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents