Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

1970. AUGUSZTUS 27., CSÜTÖRTÖK 3 Átadta megbízólevelét a Kínai Népköztársaság új magyarországi nagykövete Kisházi Ödön, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának he­lyettes elnöke, szerdán fogadta Lü Csi-hszien, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Kínai Népköztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Gyenes András külügyminiszterhelyet­tes, Pesti Endre vezérőrnagy, és Ferró József, a külügymi­nisztérium protokollosztályá- »ak megbízott vezetője. — Dudás József, a perő- csényi Április 4. Termelő- szövetkezet elnöke is részt vesz a TOT Termelésfejlesz­tési Bizottsága munkájában. A közgazdasági bizottság ugyanakkor felkérte Rakusz Józsefet, a toki Egyetértés Tsz, és Márczis Antalt, a da- besi Fehér Akác Termelőszö­vetkezet elnökét a bizottság­ban való közreműködésre. PEST MEGYEI SZABOLCSI Nem mindenkinek ártalmas a dohány Kókán is olvasnak persze újságot, nézik a tévét, hall­gatják a rádiót, de akár­mennyi szó essék is azokban a dohány ártalmáról, csak a fe­jüket csóválják. Különösen az a 121 tsz-tag, aki féltő gonddal neveli, ápolja, palántából ma­gasra növeszti a dohányt, hi­tetlenkedik ennek a növény­nek ártalmas voltában. Mert Kókára a dohány — dohányt hoz, vagyis pénzt, mégpedig sokat. Múlt esztendőben pél­dául 4 milliónál többet. Ezen felül évről évre dicsőséget is. Első díj Már nyolc esztendeje se sze­ri, se száma a sok elismerő oklevélnek, díjnak, amit dohá­nyáért a kókai Kossuth Tsz kapott. Három esztendeje pe­dig, minden más tsz-t meg­előzve a mezőgazdasági kiál­lításon első díjat érdemelt meg. — Megelőztük a szabolcsia­A verseny adta több IV em volt pihenő. A felsza- badulás negyedszázados évfordulója tiszteletére kez­deményezett jubileumi mun­kaverseny természetszerűen folytatódott a párt X. kong­resszusát köszöntő nemes ve­télkedéssel. Közbeszólt az ár­víz, ám nem visszavetette, ha­nem többre késztette a gyá­rak, a vállalatok dolgozóit. Többre: a nemzeti jövedelem egy százalékának terven felüli megtermelésére. A kongresz- szusi verseny a megye ipari üzemeiben már eddig is jelen­tős eredményekkel járt, s a vállalások további teljesítésé­hez sem hiányoznak a feltéte­lek. Az már ma megállapítható, hogy a gyárak, vállalatok a kongresszusi versenyben a ko­rábbiaknál céltudatosabban érvényesítették az ésszerűség elvét: abból nyújtják a töb­bet, amire leginkább igény van. Az egész országot átfogó útépítési, útjavítási program nagy feladatokat ró a ceglédi Űtépítőgép Javító és Gyártó Vállalatra. Érthető és indo­kolt tehát, hogy a kongresz- szusi versenyben legfőbb fel­adatuknak a termelési tervek túlteljesítését tartják. Vállal­ták az éves termelési érték 2,5—3 százalékos többletét — s az első félév eredrhényei azt sejtetik, hogy ennél is többet érnek el —, megtoldva azzal, hogy a világhírű Volvo Céggel létrejött együttműkö­dést még hasznosabbá, ide­haza még kamatozóbbá te­szik. Hasonlóan a ceglédiek­hez, Ikladon, az Ipari Műszer­gyárban is a verseny elsősor1 ban a vállalt többlet, a * ter­ven felüli 25 ezer villamos­motor megtermelését szolgál­ja. Ugyancsak rendkívüli je­lentősége van a mennyiségi többnek a Dunai Cement- és Mészmüben, a tégla- és cse- répiparban, hiszen az ott ter­melt áruk minden kilója, minden darabja után két kéz­zel kapnak a fölhasználok. II írtéktartásra, józanságra mutat, hogy másutt — a gyár helyzetét ésszerűen mér­legelve — nem a mennyiség, hanem a minőség javításával kívánják elérni a többet. így például a Váci Kötöttárugyár­ban a versenymozgalomnak döntő szerepe volt abban, hogy az első osztályú áruk aránya 88 százalékról 89,8 százalékra emelkedett, ahogy a minőség javítása áll első he­lyen a Magyar Selyemipar Vállalat szövőgyárában is, s vele párhuzamosan az egy munkás által kezelt gépek számának növelése. A példa­tár bőséges, s azt igazolja, hogy a gazdasági reform nyo­mán változó termelési, érté­kesítési feladatok jól össze­férnek a munkaversennyel, ha a termelőknél valóban keresik a kölcsönhatás érvényesülésé­nek útját. A Beton- és Vasbe­tonipari Művek Szentendrei Gyárában 360 millió forint költséggel megvalósuló re­konstrukció például már a hi­vatalos tervezés szerint is fe­szített tempót követelt. A SENTAB rendszerű vasbeton nyomócsőgyár évente 15 ezer tonna acélcső importját teszi feleslegessé, s ezzel nagy- mennyiségű deviza megtaka­rítását biztosítja. Minden nap­nak jelentősége van tehát, s a versenynek sem mást, csakis a határidők megrövidítését kell szolgálnia. így történt. Vállal­ták, hogy a tervezettnél né­hány héttel korábban átadják üzemelésre a mozaiklap-gyá- rat és a nyomócsőgyárat. Példákat említettünk csu­pán, néhányat a verseny adta többől. E néhány példa is ér­zékelteti, hogy a verseny — szemben korábbi versenyidő­szakokkal, — szélesebbé, mert sokrétűbbé vált. Nem a rekor­dok elérése a cél, nem egy- egy kiugró teljesítmény föl­mutatása, hanem az egész kö­zösség által nyújtott több, mégpedig olyan több, melynek népgazdasági haszna, értéke könnyen kimutatható, lf evésbé látványos lett ez- “■ zel a verseny? Tagad­hatatlan, kevesebb benne a szenzáció, de jóval több a va­lódi, mert mindenkinek hasz­not hajtó érték. Értelem és lelkesedés, áldozatkészség és józan mérlegelés ugyanis nem ellentétes fogalmak, hanem összetartoznak. Az üzemek nagy részében sikerült is mindezek szem előtt tartásá­val megadni a verseny alap­jait. Fordítottak a sorrenden, s míg korábban a verseny ad­ta többnek keresték a vevőt — megtörtént olykor, hogy hiá­ba —, ma a verseny abból ad többet, amire szükség van, amit a vevő keres. Lényeges különbség ez! Túl a gazdasá­gi hatáson, erkölcsi értelem­ben is lényeges a különbség. A műhely, az üzem, a gyár­egység ma látja, hogy amit fe­szített tempóban előállított, azt már szállítják is, s nem kell keserűen azt tapasztalniuk — mint régebben, nem egy eset­ben —, hogy a versenyben le­gyártott termék hetekig hever raktáron, hányódik az udva­ron, mert csak addig volt sür­gős, míg készen nem lett... Az idei esztendő nem ké­nyeztet el bennünket. A pusz­tító árvíz, a mezőgazdasági munkákat súlyosan hátráltató időjárás nehéz teher, meg­érzi a népgazdaság. Túl tehát a versenyek hagyományos je­lentőségén, a kongresszus tisz­teletére vállaltak teljesítésének kétszeres az értéke, mert a több bajt orvosol, gondot eny­hít. Az esztendőből négy hónap van hátra. Nehéz négy hónap, mely egyben egy ötéves terv­időszak záróakkordja is. A kongresszusi verseny eddigi eredményei azzal biztatnak, hogy nemcsak a vállalások tel­jesülnek, hanem az ígért töb­ből — még több lesz! M. O. kát is — büszkélkedik Vér Ist­ván főkertész és mi is őszintén méltányolhatjuk ezt a sikert, hiszen nem kis dolog, hogy I Pest megyében szebb és jobb dohányt termeltek, abból a fajtából, melyet sok-sok esz­tendeje, nagy fáradozással Szabolcsban nemesítettek. — Csak a minap ünnepel­ték a 100 éves Magyar Do­hányipart — beszél a főker­tész. — Nos, a kókai dohány­kultúra sem sokkal fiatalabb, lehet vagy 80 éves. Természetesen annak idején termelését az uraságok kezd­ték. Hevesből, Szabolcsból hoz­ták a hozzáértő munkásokat. Kukás — így nevezték a do­hánykertészt, aki egy paraszt- hajszállal jobb sorban élt a többi uradalmi cselédnél, mi­velhogy részre dolgozott, és az időjárás mellett tőle, a mun­kájától függött az eredmény. Néhány egykori, már idős kukás, vagy a régiek utóda, ma tsz-tagként még fáradhatatla­nul részt vesz a termelésben. De, mert a dohányhoz hamar kedvet kapott sok, saját föld­jét művelő kókai gazda, ezek és leszármazottaik a tsz-ben is hűek maradtak hozzá. Apáról fiúra — azaz leányra is száll a tapasztalat. Ma a Kossuth tagjai között sok nő is szívesen bajlódik dohánnyal és ér a jelentős sikert. Nagy munka A Kossuth Tsz szabolcsi do­hányát holnaptól ismét meg­csodálhatja ország-világ. Ott lesz az OMÉK 70-en, az idei Or­szágos Mezőgazdasági és Élel­miszer Kiállítás eredmény­bemutatóján, ami nagy szó. Hi­szen tudvalevőleg sok más tsz termel dohányt és az előzetes zsűrizés szigorúan megválogat­ta, melyiket engedi be a ki­állítók közé. Az egész ország­ból összesen csak 12 dohány- termelő tsz mutathatja be a dohányát, Pest megyéből egye­dül a kókai. — Meglesz-e most is az el­ső díj? — Nagyon remélem. A múlt alkalommal, három éve, sza­bolcsi dohányban országos viszonylatban mi voltunk a legjobbak, — bizakodva mond­ja Vér, és ábrándosán me­rengve hozzáteszi: — Talán még a nagydíjat is elnyerhet­jük. Tavalyi eredményeink jobbak minden eddigi évnél. Százhuszonhét holdon ter­mel dohányt a tsz. Ebből múlt esztendőben száztizén szabolcsit. Idén azonban csak 95 holdon, mert megnövelték a burlei területét. Ez a másik fajta jóval több levelet és va­lamivel kevesebb munkát ad. Bizony, a dohány nagyon munkaigényes. Ki kell palán tázni, legalább háromszor kapálni, aztán tete­jezni, kacsolni, többször is permetezni. A szürete sem megy egyszerre. Előbb az al­jalevelet szedik, ezt a legtöbb helyen eldobják, de Kókán nem. Összejön belőle holdan­ként vagy kétszáz kiló, azért kapnak 3600 forintot és a ke­veset is meg kell becsülni. Akkor jön a derék — vagyis az anyalevél szüretje, majd a hegylevél törése. De még min­dig van vele munka: váloga­tás nagyság szerint, felfűzés, csomózás, simítás, volna még munkafolyamat, mit felsorol­ni. de ennyibe is belefárad az ember. Egy-egy holdra legkevesebb 170 tízórás munkanapot kell fordítani, vagyis fél esztendő­nél többet. Elvileg. A munka azonban nem tarthat ennyi ideig, egv ember tehát el sem végezheti. A dohánytermelést vállaló tsz-tag rászorul egész családja, és gyakran rokonok, barátok segítségére is. A kere­setét tehát meg kell osztania. Nem egyformán keresnek a dohánykertészek. Attól függ, kinek-kinek, hogyan minősí­tik termését az átvételnél. Sokféle szempontot vizsgál a dohánybeváltó. A levél színe és erezésének sűrűsége döntő például. Aztán megnézik si­maságát, rugalmasságát, éghe- tőségét is — a többi között. Nagy kereset Előttünk a tavalyi kimuta­tás. Mennyiségben és minő­ségben ifjú Varró Raffael ér­te el a legtöbbet. Egy holdon 2072 kilót termelt és ezért a dohánybeváltó pontosan 65 426 forintot fizetett, amiből 35 370 forint volt a része. Összegszerűen Papp Jánosné kapta a legtöbbet, 93 921 fo­rint termelési érték után 51 700 forintot. Csakhogy más­fél holdon szüretelte a szép, világoszöld húsos leveleket — Ha már érdemesnek tart­ják és írnak a dohányunkról, azt is meg kellene említeni, hogy évekkel ezelőtt sok tsz- ben nem nagyon törődtek a dohánytermeléssel. Szét is széledtek a dohánykertészek. Nálunk kezdettől fogva anya­gi érdekeltségük volt, bár ke­vés. Aztán hét éve megválasz­tottuk elnöknek Vaszil Lászlót, aki a keresettel arányban nem is álló buzgal­mát megcsodálta az emberek­nek, de még inkább szeretetü- ket a növény iránt. Mindjárt felemelte az érdekeltségét és azóta is a legjobb földet biz­tosítja a dohánynak. A tagokon és az elnökön, embereken múlik tehát min­den. De a kiállításon az em­ber jó szándékát, nagy szor­galmát nem lehet bemutatni. Csak az eredményét. Róluk beszél az is. Szokoly Endre Gáspár Sándor Győrött Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára szer­dán Győrbe látogatott. A magas rangú vendéget a dél­előtti órákban fogadta Pa­taki László, a megyei párt- bizottság első titkára. Ezek után a főtitkár és kísérete a szakszervezetek megyei ta­nácsán tett látogatást. A déli órákban Gáspár Sán­dor látogatást tett a Magyar Vagon- és Gépgyárban. Meg­tekintette a motor- és futó­műgyáregységet, ahol a kül­földi licence alapján a 200 lóerős Rába—Man motorok, illetve a nagy teherbírású tehergépkocsik mellső és hát­só hidjai készülnek. A délutáni órákban a szak­szervezetek megyei tanácsa székházában Gáspár Sándor Győr város üzemeinek 200 szakszervezeti vezetője előtt tartott előadást a szakszer­vezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, valamint ak­tuális kül- és belpolitikai kérdésekről. BELORUSZ VENDÉGEK A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének meghívásá­ra szerdán Marina Orlovánák, a Belorusz Kereskedelmi Dol­gozók Szakszervezete elnöké­nek vezetésével küldöttség ér­kezett hazánkba. Lejtliftes rakodó, emelőtalicska és egyéb furcsaságok Nagy sikere volt a BNV-n — Mi lett belőle ? A lejtliftes anyagmozgató gépre eddig négy vevő jelent­kezett a maglódi Vasipari Vállalatnál, köztük az ARTEX külkereskedelmi vállalat és a Szolnoki Papírgyár. Pedig az ügyes masina megéri a pénzét — előreláthatóan 25—30 ezer forintba kerül majd —, hiszen mindent tud. Három-négy méter magas­ságba emeli fel az ötmázsás terhet, úgy, hogy közben 30— 60 fokos szögben változhat a lift pályája. Nagy raktárakban és nyílt rakodótéren is ha­Magyar—csehszlovák egyezmény a munkaerő-kooperáció vámügyeinek rendezéséről Dr. Terpitkó András, a vám­és pénzügyőrség országos pa­rancsnoka és dr. Jiri Broz, a Csehszlovák Központi Vám- igazgatóság vezérigazgatója szerdán Budapesten egyez­ményt írt alá a munkaerő­kooperáció vámügyeinek ren­dezéséről. Mint ismeretes, a két ország munkaügyi szervei között már korábban megállapodás jött létre a magyar—csehszlovák határ mentén lakók kölcsönös foglalkoztatásáról. Elsőként a komáromi Lenfonógyárban augusztus 13-án kezdett mun­kához a komarnói munkásnők 70 főnyi csoportja, de lehető­ség van arra, hogy más határ­menti magyar, illetve cseh­szlovák vállalatok is hasonló módon alkalmazzanak munká­sokat. A Komárom—Komarno átkelőhelyen kívül szükség esetén rendelkezésükre áll a Rajka—Bratislava, a Győr— Dunajska Streda, a Salgótar­ján—Lucenec, a Somoskőúj­falu—Filakovo és a Sátoralja­újhely—Cierna Nad Tisou kö­zötti határátkelőhely. Az egyezmény részletesen szabályozza, hogy a kölcsönös munkát vállalók mit, s milyen módon hozhatnak, illetve vi­hetnek magukkal, ezenkívül kimondja, hogy keresetük 40 százalékáért a munkát adó or­szágban vásárolhatnak, s ezt az árut vámmentesen hazavi- hetik. TOKAJHEGYALJA 560 milliméter csapadék Az utóbbi évtizedben egy­szer sem volt hasonló kedve­zőtlen az időjárás a világhírű tokajhegyaljai szőlőkre, mint az idén. Kései fakadás, ned­ves, szeles időjárás, hirtelen kánikulai meleg tette próbára a tőkéket. Még csak augusz­tust írunk, de már több mint nyolcszáz millimétemyi csa­padék hullott a hegyaljai pro- montóriumokon, míg az átlag ötszázhatvan milliméter. a kedvezőtlen időjárást el­sősorban a nagyüzemi szőlők­ben sikerült ellensúlyozni. Az állami gazdaságokban a jelen­legi helyzet alapján mintegy harmincmázsás átlagtermést várnak. Egyes helyeken, mint többek között Tárcái környé­kén a negyven mázsát is meg­haladja a várható termés. A nagyüzemi szőlőstáblákon át­lagosan nyolcszor permeteztek az idén, s így elkerülték a pe- ronoszpóra kártételét. Most a csapadékos időjárás miatt a zöldrothadás elleni permete­zésre készültek fel. Nem ilyen kedvező a hely­zet az egyéni termelőknél; alig több mint tíz mázsára becsülik az átlagtermést. A peronosz­póra főként ezeken a területe­ken pusztított, s a károsodás mértéke 20—70 százalék kö­zött változik. Csökkenti a ter­melést, hogy megközelítőleg ezer holdat ért jégkár, amely­nek mértéke 30—50 százalé­kos. Fűtőolaj — Verőcén Régi gondja Verőcének, hogy a községben nem árusítanak fűtőolajat, pedig a korszerű tüzelésnek egyre több híve van. Tanácsülésen foglalkoz­tak a témával, s a felmérések szerint, fűtési szezonban na­ponta 15—20 hektoliter olajra lenne szükség. A SZOT-üdü- lő, a lakótelep, s az olajkályha- tulajdonosok ennyit igényel­nének. Eddig Vácról vásárol­ták a fűtőanyagot. A szobi ÁFÉSZ ősztől árusít olajat. Verőcei TÜZÉP-telepén olajraktárat létesít. Negyven hordót máris beszereztek. Ügy tervezik, hogy a nagyobb téte­leket házhoz szállítják. szonnal alkalmazható: pénzt és időt lehet vele megtakaríta­ni. S ennek most — a vasúti rakodás gyorsítását célzó, szigorú GB-határozat után — különösen nagy jelentő­sége van. Ha a vásári láz el is múlt, remélhetőleg nagy jövő áll még a maglódi masina előtt. Erre számítva elhatározták, hogy továbbfejlesztik. A Bal- cancar-tól nagyobb teljesít­ményű emelődobokat vásárol­nak, s ha ezt a szerkezetet építik be, akár két tonnát is .fel bír emelni a gép. A műszaki fejlesztés sosem szünetel a maglódi vállalat­nál. Fő profiljuk: raktári áll­ványok készítése. Emellett azonban állandóan AJ gyártmá­nyokkal bővítik cikklis­tájukat. Most például kagylószerű, műanyag ülőkéjű-támlájú ker­tiszékek gyártásán kísérletez­nek. A Hungária Vegyi Ktsz adja hozzá a műanyagrésze­ket, s Maglódon vékony cső­lábakkal látják el. Egyelőre száz darabot készítenek, s ha lesz rá vevő, korlátlan meny- nyiségben gyárthatják. Az Irodagéptechnikai Vál­lalatnak most állítják össze a platálból — különleges fém­ötvözetből — készült szerelő­sort, amelyen az elektromos számítógépeket szerelik majd össze. A teljes sor körülbelül 50 bútordarabból, asztalokból, munkapadokból, székekből áll. Egyik legérdekesebb, leg­szellemesebb termékük az „emelő talicska” lesz. Lényege: talicskaként lehet tolni, a függőleges irányban mozgó villa 1,2 méterre fel­emeli a rakodólapot, vagy eg- '•> terhet, amely 45 fokos szögben elmozdítható. A szál­lításnál, rakodásnál kitűnően lehet majd használni. Ismeretes, hogy a hazai vál­lalatok döntő többségénél ha­gyományos módon, kézi erő­vel végzik a szállítás és rak­tározás fárasztó munkáját. Viszont várható, hogy az el­következendő években egyre nagyobb lesz az igény a fürge okos masinákra, s így a mag- lódiakra is. Ez a kísérletezés tehát nem hiábavaló. (palád!) Tigrisóvoda — a hajón Szokatlan eseményről adott hírt a dél-amerikai vizekéi szolgálatot teljesítő Staszic ne­vű lengyel motoroshajó pa­rancsnoka, Golyszny kapitány. A hajó pár napja tigrisóvo- dává alakult, minthogy a haji fedélzetén Peruból hazafelé- tartó nyolc tigris egyike négy kistigrisnek adott életet, a matrózok legnagyobb örömére. A nyolc tigris a szovjet cir­kusz tulajdona és Peruban „vendégszerepeitek”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents