Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-26 / 199. szám

PEST MEGYEI 1970. AUGUSZTUS 26., SZERDA Teenagerek A csodálkozó nemzedék Serfőző Márta 15 éves, most kezdi tanulmányait a váci Sztáron Sándor Gimnázium­ban. Már pályát választott: újságíró szeretne lenni. Meg­kértem, hogy készítsen képze­letbeli riportot a tizenévesek­ről: — Sok teenagert keresnék fel. A generációmat rétegekre bontanám: az első a „piszkos­réteg”, amely nem mosakszik és közönségesen beszél, aztán a kulturáltakkal és a még kul­turáltabbakkal beszélgetnék: Külön foglalkoznék az aktí­vakkal és a passzívokkal. . — Mit kérdeznél tőlük? — Hogyan élnek, milyen a helyzetük a családban, vállal­nak-e feladatot a KISZ-ben, segíti-e őket a vállalat, meg­kérdezném, hogy mi a vélemé­nyük az ifjúságról, az iskolá­ról. — Mi lenne a riport eszmei ■mondanivalója? — Hát... ezt nem tudom... A húgom 16 éves, gyönyörű műhajat vásárolt, amelyet a balatoni fürdőzéskor is a fején hord, születésnapjára szemce­ruzát, négyszínű szemhéjfes­téket kért. A telefon mellé egy noteszt rendszeresített, amely­be pontosan fel kell jegyez­nem, mikor, mit üzent Gábor, Pista vagy Péter. A húgom na­gyon szeret vitatkozni és na­gyon nem szereti, ha nincs igaza Egyszer, egyik gondola­tára azt merészeltem monda­ni, hogy badarság, azóta nem­zedéki ellentéteink vannak. Az öcsém idén lépett a bű­vös második „X”-be. Ö állan­dóan szereli közös Trabantun­kat, amely — emiatt — szinte mindig rossz. Szabad idejében nőügyeivel traktál. A vitában hosszasan hallgat, aztán mond valamit, ami tényleg okos. Nem túl jól vezetem a Tra­bantot, ezért az öcsémmel nemzedéki ellentétem van. A húgom és az öesém azt mondja, hogy nem értem meg őket. Igazuk lehet, már v négy éve nem vagyok teenager... sek megtanulhatnák a kitar­tást. Mindenkinek meg kelle­ne érteni, hogy felszabadul­tunk, mindent ki kell monda­ni. A felnőttek konkrétan nem akadályozzák meg a teenage­rek fejlődését, de nem nevelik őket teljesen helyes irányba. Én úgy érzem, a teenagerek- nél a jó tulajdonságok van­nak túlsúlyban. Az ifjúság valamilyen kü­lön társadalom a társadalom­ban? Elkülönül a többi nem­zedéktől? Egyáltalán mit je­lent teenagernek lenni? Nem az azonos kronológiai időben való születés ténye avatja sajátos csoporttá az ifjúságot, hanem a közös él­mények, az egyenlő tapaszta­latok, a közel ugyanolyan életforma, a hasonló gondol­kozás. A fiatalok sajátosan közelítik meg az anyagi és szellemi tényeket, hiszen mások az emlékeik, s más a társadalmi szituáció, amely­ben gondolkozhatnak. A teenagerség, a csodálkozás időszaka: rácsodálkoznak ön­magukra, társaikra, szüleik­re, a társadalomra, a politi­kára, az életre. Ha nemes értelmében' csodát látnak, ak­kor kevés tapasztalat, szel­lemi érték hullik ki a cso­dálkozás rostájából, s új sze­mélyiségi alapokról hasonló összefüggéseket fedeznek fel, mint a felnőttek életét meg­határozó felismerés. 'A gyorsuló időben gyorsul a nemzedékek fejlődése. Aligha lenne helyes, ha a felnőtt nemzedék az ifjúság elé pusztán önmagát állíta­ná mérceként. Hasonló, más és főbb értékeket kell várni tőlük. Mészáros Zsuzsa 19 éves, 'Gödöllőn az árammérőgyár értékesítési osztályán dolgo­zik. Azt mondja, nem szeret általánosítani, ezért válaszai szerinte csak féligazságok. — Miben különböznek a teenagerek a felnőttektől? — A tizenévesek lelkesed­nek, szívből-lélekből csinálják azt, amit szeretnek, nem va­lamilyen konkrét hasznot akarnak elérni. Megmondják a véleményüket, vitatkoznak. Nem adnak túl sokat a forma­ságokra, inkább a tartalomra. A teenagerek elaprózzák ma­gukat, bár sokoldalúak. — Mit tanulhatna a két nemzedék egymástól? — A felnőttek egy kis bá­torságot, a fiatalok egy_ kis meggondoltságot. Az időseb­bek átmenthetnének maguk­ba egy kis szívet, a tizenéve­A megyei , KlSZ-bizottsá- gon Molnár József titkártól azt kérdeztem meg, hogy mely közegekben lehet meg­ismerni a tizenéveseket? ^ — Javaslom az ifjúsági klubokat, a szakköröket, az építőtáborokat, a társadalmi munkák végzését. Megkértem Mészáros Zsu­zsát, hogy mondja el, hogyan készítene a gyárban felmérést a teenagerekről. — Megkérdezném tőlük: mi érdekli őket, milyen az élet­módjuk, az életformájuk, az életcéljuk, mi a szórakozá­suk? — Milyen válaszokat kap­nál? — Életfelfogás nem lenne (csak él!); életcél: dolgozom, családom lesz; szórakozás: bál, tánc; politikával jobb nem foglalkozni. — Hogyan értékelnéd ta­pasztalataidat? — Nincs minden rendben. — Milyen javaslatokat ten­Kőműves szakmunkásokat, és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, parkettás, tetőfedő, festő, épület* és diszműbádogos, víz-fűtésszerelő, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Jelentkezni lehet a „Prosperitás” Ktsz munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. $z. alatt nél, hogy minden rendben legyen? — Nem tudok olyan javas­latot tenni, amely hasznos lenne. Következő cikkeinkben ne­künk is sok kérdésünk lesz. Fel szeretnénk térképezni a tizenévesek érdeklődését, meg akarjuk tudni, hogyan vá­lasztanak pályát, ki és mi befolyásolja őket? Milyen karrier áll előttük? Hogyan fejlődnek a középiskolákban és a szakmunkásképző inté­zetekben? Hogyan fogadják őket a munkahelyeken, mi­ben kell alkalmazkodniuk? Milyennek látják a felnőtte­ket? Mi a véleményük a tár­sadalomról, a politikáról? Egyesek miért jutnak az „ut­casarki társadalomba”, a ga­lerikbe? Hogyan lesz egy teenagerből fiatalkorú bűnö­ző? És még sok más kérdé­sen át azt keressük: milyen felnőttek lesznek a ma teena- gerei? A jó vagy a kevésbé jó eti­kai kategóriáját szeretnénk nyugodt szívvel kimondani a tizenévesekről. A kevésbé jó esetében azt is fel szeretnénk tárni, hogy mi, felnőttek, hol hibázunk, hol vétünk. Fóti Péter Felmentés > — kinevezés Az Elnöki Tanács Hollai Imre rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet — más fontos beosztásba történő át­helyezése következtében — ér­demeinek elismerése mellett felmentette hazánk athéni nagykövetségének vezetésére kapott megbízatása alól. Egy­idejűleg felmentette a Magyar Népköztársaság képviselete alól a Ciprusi Köztársaság­ban. Az Elnöki Tanács Szilágyi Béla külügyminiszter-helyet­test — érdemeinek elismerése mellett — felmentette a kül­ügyminiszter-helyettesi teen­dők ellátása alól, s rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti minőségben megbízta hazánk athéni nagykövetségének veze­tésével. Egyidejűleg megbízta hazánk képviseletével a Cip­rusi Köztársaságban. Az Elnöki Tanács Marjai József rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet meg­bízta a külügyminiszter-he­lyettesi teendők ellátásával. Tízmillió füzet Az iskolaév kezdetére 10 millió füzetet adott át a ke­reskedelemnek a Fűzfői Papír­gyár. Az idén több újdonság­gal i$ meglepték a diákokat. A hagyományos kék borítóla­pos félfamentes irkák helyett színes fedőlappal famentes pa­pírból is gyártottak füzeteket. A pasztellszínű fedőlapokat hangulatos grafikák díszítik. Asszonygondok a Csepel Autóban TANULÁS MUNKAIDŐBEN? A Csepel Autógyár dolgo­zóinak egyharmada nő. Gaz­dasági és szociális helyzetük­ről készített felmérést a mun­kaügyi főosztály. A jelentést tegnap délután vállalati szak- szervezeti bizottsági ülésen vi­tatták meg és a legfontosabb tennivalókat is meghatároz­ták. A dolgozók 36,9 százaléká­nak nincs meg a nyolc álta­lánosa, szakmunkás-bizonyít­vánnyal pedig 15,1 százalékuk rendelkezik. A szociális-ellá­tási helyzet javításával, a szol­gáltatások bővítésével, mun­kaidő-kedvezménnyel is segí­teni kell, hogy minél többen tanulhassanak. Számarányuk­hoz képest igen kevés nő dol­gozik vezető állásban. Jelenleg mindössze egy főosztályveze­tő, egy osztályvezető, egy fő­művezető és harminchat cso­portvezető. Bár a gyárban so­kat tettek o nődolgozók alap­bérének emeléséért, keresetük még mindig elmarad a fér­fiaké mögött. Ebben része van az alacsonyabb képzettségnek, de nemegyszer tapasztalható a művezetőknél, az üzemveze­tőknél a helytelen, szubjektív felfogás' is. A jelentés foglalkozott a túlóráztatással. A dolgozó nők többsége családos, akiknek a Í iluszmunka megterhelést je- ent. A több műszakos foglal­koztatásnál is figyelembe kell venni a nők kettős hivatását; egyes gyáregységekben már meg is szüntették az asszo­nyok szombat éjszakai mű­szakját. A munkaügyi főosztály je­lentését korábban az üzemi nőfelelősök és a központi nő­bizottság tagjai megvitatták ér észrevételeikkel kiegészítet­ték. Gondjaik között első he lyen említették, hogy nagyobb megbecsülést várnak munka­helyükön. Sokat kellene még javítani a bánásmódon. Nem­egyszer mondják a tizenöt­húsz éve becsületesen dolgozó nőnek, hogy „ha nem tetszik valami, veheti a kalapját”. Az asszonyok szívesen tanulná­nak, ha munkaidőben tarta­nák a szakmunkásképzést. Felvetették azt is, hogy jó lenne, ha a Csepel Autógyár­ban is bevezetnék a korpótlé­kot, hiszen így semmi különb­ség nincs egy törzsgárdatag és egy új dolgozó között. Szóba hozták a munkakörülménye­ket, zajcsökkentők, szellőzte- tők felszerelését kérték. Az asszonyok segítséget kértek, hogy a vállalat telephelyén, valamint o lakótelepen levő üzleteket bővítsék, gazdagít­sák az áruválasztékot is. Igényként jelentkezett a böl­csődék és óvodák bővítése is. A nők helyzetének javításá­ra a Csepel Autógyárban in­tézkedési tervet dolgoznak ki, határidővel, felelősökkel. A bérkérdés megoldásában pedig ezentúl a négytagú bérbizott­ság kikéri a vállalat nőfelelő­sének véleményét is. Csend a vonatokon Aki ismerte a korábbi állapotokat, az tudja csak lemérni igazán, mit jelent a rendelkezés, mely sze­rint tilos a rádiózás a vonatokon. Mármint a hangos rádiózás, hiszen fülhallgatóval bárki élvezheti a mű­sort. A fülhallgatókat eredetileg is ilyen célokra mel­lékelték a készülékekhez, csak időbe telt, míg ezt az illetékesek fölfedezték. A vasútnál. Mert másutt még késik a fölismerés. Annak a nagyon egyszerű ténynek a kimondása, hogy egy vagy két embernek nincs joga tíz meg húsz másik ember idegein táncolni. Ennek semmi köze a személyes szabadsághoz, bár néhány if­jú most, hogy nem bömböltethetik rádióikat, ezt em­legeti. De hát nem is erről, a vonatokon parancsolt csendről van szó. Sokkal többről. Arról, hogy — apró ügyben ugyan — győzött a józan fölismerés: nem le­het mindent agitációval megoldani, a nevelő munká­nak vannak szigorú eszközei is, nemcsak a szó, a kér- Ieiés. Társadalmunk erkölcsi alapkövévé tette a huma­nitást. Nemes dolog. Am, baj, ha a humanitás álhuma­nitássá silányodik, ha minden esetben és mindenki­vel szemben csupán a feddésig jutunk el, ha azokkal, akik rászolgálnak, nem ismertetjük meg, mi az erő. A társadalom törvényi ereje. A kettő, a humanitás és a jogos szigorúság ugyanis valójában egy. Sűrűn úgy tűnik azonban, mintha egyik kizárná a másikat, s hol csakis humanitást, s hol csakis törvényi szigorúságot gyakorlunk. A dolgok közötti különbség nem mindig szembe­tűnő, ám ez még nem ok arra, hogy le is mondjunk a különbségek megállapításáról. Mert más-e, mint nai­vitás, hogy a falu garázdáját, a verekedésért, bot­rányért többször elítélt fiatalembert az ifjúsági szer­vezetre akarták testálni: nevelje meg? Ahogy ennek fordítottja is hamis nézetből fakad, amikor az apró fegyelmezetlenséget elkövetett tagot kizárta a brigád, mondván, nem közénk való. Napról napra sok esetben kell választani az eszközök között: a meggyőzés, a fi­gyelmeztetés, a büntetés között. A vonatokon parancsolt csend annak jó példája, hogy vannak ügyek, melyeket intézkedésekkel, ható­sági szabályokkal szükséges kellő mederbe terelni, s vannak, melyeket hiba lenne így kezelni. Ez egysze­rűen hangzik, a bajok akkor jelentkeznek, amikor a gyakorlatban kell dönteni. Szélsőségek találkoznak inkább, mintsem józan vélemények. Vannak, akik min­dent adminisztratív eszközökkel szeretnének megol­dani, akik azt hiszik, hogy a rendelkezések, a lépten nyomon kirótt büntetések hatására egyszerűvé válna az élet, nem lennének komplikációk. Mások meg a szavaknak tulajdonítanak mitikus erőt, melynek hatá­sára megjuhászkodik a legvadabb garázda is. A me­gyében különösen fontos ez, mert elszaporodtak az erőszakos cselekmények, s nyomukban a végletes ítél­kezés, pro és kontra. Az egyik tábor csakis a ható­ságokra hagyatkozna, a másik kizárólag a társadalom nevelőmunkájára apellál. A végletesség nem kínál megoldást, tartós ered­ményt. A példánál maradva: a vonatokon a csend ki­mondása hatósági feladat volt. A rendelkezés betar­tatása már többet kíván: hatóság és közönség megértő együttműködését. S ezt, törvények és társadalmi tu­datosság kölcsönösségét jelölhetjük meg, mint a tar­tós megoldások útját. M. O. Szárazon és vízen A mecseki állatkertben ér­dekes természetfilm forgató- I sát kezdték meg kedden a MAFILM munkatársai. A film főszereplői — vidrák, ha­lastavaink félelmetes ragado­zói. A mecseki állatkertben két vidra él: az egyik hatéves és teljesen szelíd, a másik két­éves és félvad állapotban van. Rendkívül ritka eset, hogy ez a ragadozó ilyen sokáig ma­rad fogságban és még külö­nösebb, hogy az idősebb vid­rát sikerült tökéletesen meg­szelídíteni, emberhez szoktat­ni. Ezért is esett a filmesek választása a mecseki vidrák­ra. A forgatás céljára az állat­kertben negyven köbméteres medencét építettek, s betele­pítették halakkal és vízi nö­vényekkel. Így azután víz fe­lett és víz alatt egyaránt fil­mezni tudják az állatok éle­tét, játékát. A film címe: Szá­razon és vízen, rendezője: Hárs Mihály. Ha festmény lenne, így jellemeznék; könnyed vonalveze­tés; a redők esése és a több irányból közép felé futó vonalak a szereplő személyére koncentrálják a figyelmet, odavezetik a tekintetet. Ennél a fotonál is elfogadható mindez, azzal, hogy a téma nagyon is gyakorlati. Jelen esetben a cselekmény kö­zéppontjában a Mechanikai Művek egyik ügyes munkásnője áll. Sok múlik rajta, az oroszlánrészt mégis a gép vállalja: készül a nagyméretű kondenzátor. Gyártmányaikat a körömnyi mérettől a nagy alakú dobozokig, széles skálában készítik, s a híradástechnikai készülékeknél csakúgy felhasználhatják, mint az egyenletes áramellátás szolgálatában. FÖLDRENGÉS SZARAJEVÓ KÖRNYÉKÉN Nyugati hírügynökségek ■ a Tanjugra hivatkozva jelentig, hogy közepes erősségű föld­rengés rázta meg Szarajevó környékét. A földrengés éjjtel 1.40 órakor rázta fel álmából a városnak és környékének la­kosságát. Kisebb anyagi ká­rok keletkeztek, sebesülésről és halálesetről nem tesznek említést a jelentések. BEFEJEZŐDÖTT az adat­gyűjtés több jugoszláviai és az ausztriai levéltárban a készülő Vas megyei helytörténeti lexi­konhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents