Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

IO

PEST HEGVEI

WCirhm

1970. AUGUSZTUS 20., CSÜTÖRTÖK

SZUTS LÁSZLÓ:

Fehér angolndk\

T P 1 ^

Japán versek

Konsztantyin Pausztovszkij:

Forgácsvirágok

$ 8

gona nehéz illata. Még a jól ismert, sőt megunt Kijevet is átalakította számomra.

Napnyugták aranya lángolt kertjeiben.

A tavasz pirospettyes, sárga vadgesztenyeszirmokkal szórta tele a várost. Annyi volt a virágszirom, hogy esőzéskor kicsiny gátak képződtek belőle, melyek megakadályozták az esővíz lefolyását, és némelyik utcát kicsiny tóvá változtatták.

Eső után pedig úgy fénylett az ég Kijev fölött, mint a kristálykupola. Váratlan erővel tolultak emlékezetembe a költő szavai:

Már a tavasz bűvös hatalma lángol

Homlokán a csillagoknak.

Milyen jó vagy. E hívságos világon

Boldogságomat te hoztad

Ehhez a korszakhoz kapcsolódik első szerelmem emléke, az a csodálatos állapot, amikor majdnem minden fiatal lányt szépnek láttam. Utcán, parkban, villamoson elém tűnő minden leányos jelenség — szemérmes, de figyelő pillantás, üde haj illata, fogak villanása félig nyílt ajkak mögül, karcsú térd a széllebbentette szoknyácska alatt, hideg ujjak érintése — mindez azt ígérte, hogy előbb, vagy utóbb engem is elér az első szerelem. Erről szentül meg voltam győződve. Hinni akartam, és ezért hittem.

Minden ilyen találkozásból érthetetlen mélabú fakadt.

így, versfaragásban és megfoghatatlanul hullámzó izgalmakban telt el szegényes és voltaképpen eléggé keserves ifjúságom.

A versírást hamarosan abbahagytam. Beláttam, hogy amit csinálok, hamis — olyan, mint a szépen festett gyalu- forgácsból készült virág, vagy : mint az arany füst.

Vers helyett aztán megírtam első elbeszélésemet.

(Fordította: Szöllősy Klára)

FAZEKAS LAJOS:

Hazám

i.

Nagyapám annyit tudott róla, mint a hetedik faluról; ki útját még szekéren rótta s mögötte keringett a por.

Dolgozott; s idejét úgy mérte — tudván, ha a csillagokra nézett, avagy a déli égre s hajtotta barmát itatóra; napját az éj jött befejezni, barázdáiba a setét ült s társként követte az esti csend ... Hát így élte életét.

11.

Láttam apámat, tenyerében hogy’ morzsolta szét a kalászt, s ha kipattant a mag keményen, így szólt: Kezdjük az aratást.

E földért — mely reményét adta, de gazdaggá nem tette öt — hányszor hajtották barbár harcba!

S magára zárta az időt — az ősök ezeréves dolgát bevégezte; s amit hagyott, apró szelek is széjjelhordták, nem kellettek vad viharok.

111.

S e szűk sorsot szétvetettem én,

mint forgószél az út porát;

túlléptem e halk tájon s megyén,

s távoli határokon ál.

így ismertem meg hazámat — itt benn,

s kívül mint értő idegen.

— fény is maradt emlékeimben,

s napom is múlt el fénytelen. —

Hogy a szükséggel már nem élek, sokat tettem; s a dőlt falak tövébe néha visszatérek, tűnődöm magam s hallgatag.

IV.

Én tudom az emberi törvényt, amely megvédi gyermekét.

(Ha ítélt, ezt szegezte tőrként kufárai ellen a nép.)

S tudom, hogy szép dolgaink csokra, amit nap mint nap gyűjthetünk.

— E csillag, mely sorsunkat hordja metszve az űrt, a jeges űrt,

hazám lelt; nincs oly távoli föld, mélynek dalát ne hallanám, vagy jajáti.. Vallók színeid előtt, Ember: höl laksz, a föld — hazám.

!

&sfsxfssssssssssssssssss*sss*ys*srsy*ssssssssssss*syyyrssxssssssssssssssssssssssssssss±

GALAMBOS SZILVESZTER:

Az eladóművész

V. KOKLJUSKIN:

Lakásszentelőn

Kollégájának, Baranovnak a lakásszentelőjén Anatolij Boriszo- vics kiesett a tizenhatemeletes ház ablakából.

— Hogy minek is jöttem én el erre a lakásszen- telőre! — kiabált magára, miközben pottyant lefele. — Ültem volna otthon, olvastam volna könyvet, ittam volna teát; ehelyett most a szabadesés törvénye szerint zuhanok.

Igen. És ráadásul ki nekem ez a Baranov? — elmélkedett Anatolij Boriszovics, — kartársam és semmi több. No meg a nála össze- sereglett kompánia is: — durva fickók, kellemetlen emberek!

— De én is megérem a pénzem! — korholta magát. — Hallgattam a sikamlós vicceket. Még ha- hotáztam is. No, meg ez a, ez a... hogy is hívják csak — ráncolta össze a homlokát Anatolij Bor'.szovics — Ellocska. Belevaló kis csinibaba. Én pedig, én pedig előtte, — rágondolva estében is elpirult. — Hát ez szörnyűség!

— Az a csaj pedig, akivel itt csókolóztam, hát az valóságos kalandor nőszemély!

— gyötrődött Anatolij Boriszovics.

— Meg a házigazda pocakos barátja, aki engem csak úgy Vászjá- ■nak titulált, tipikus majompofa, tökfilkó. „Vászja haver!" — emlékezett rá vissza Anatolij Boriszovics, és felnyögött.

— És ráadásul, ez az én utolsó napom! Ilyen süketül kellett befejeznem ezt az utolsó napot, ezt az utolsót, meg az egész életet, amely oly sok szépet Ígért! És mindez most félbeszakadt. — Anatolij Boriszovics keservesen elmosolyodott. — Hát erre bizony soha, még álmomban sem gondoltam — állapította meg bánatosan Anatolij Boriszovics, és sírva fakadt.

Sírt, és közben esett lefelé. Végre lehuppant. Le a pázsitos járdaszél és a csodálkozó öregasszonyok közé. Lehuppant, és mozdulatlan maradt, könnyes szemmel, tátott szájjal, jajszó nélkül.

Mindenki odafutott hozzá.

Anatolij Boriszovics pedig mozdulatlanul feküdt, és szívből örült, hogy Baranov kollégája a földszinten kapott lakást. Aztán felállt, vidáman összecsókolózott az általa kalandornak titulált nőszeméllyel, rá- mosolygott a pocakos majompofára, ölébe kapta Ellocskát, és az élettel teljesen megelégedve elindult Baranov kartárs lakásába, hogy folytassa a lakásavatás megünneplésére rendezett ivászatot.

(Fordította:

Sigér Imre)

Engedje meg, hogy megdicsérjem a választását. Mert erre születni kell, kérem, az ember érezze, mi illik az egyéniségéhez. Az ön lelki profiljában van valami megragadó. Engedje meg, hogy azt mondjam, önnek szép lelke van.

— De kérem, egészen zavarba hoz.

— Miért? Amiért az igazságot a szemébe vágják? Tessék elhinni, oly ritka manapság az olyan ember, akiről így sugárzik az intelligencia, ön bizonyára atomkutató, vagy egy híres karmester. Bocsánat, nem a milánói Scalában láttam önt?

— Nem, kérem. Itt lakom a Szondy utcában. Egyébként éjjeliőr vagyok.

— Mennyi csodás gondolat

fe•• *i■ • 'Mífv‘ ■ • ü-'-A*

. •'-'í ; •"vw.JriJíf?. •-V l:'"-' F ■: • > .. ••• '/;.■> •• ■»:? ■ ■ ■ ' '

* .

, r7 ^ ae ;' •• ^ -St ® f GYÁRBAN

(Foto: Urbán)

születhet az éjszaka sötétjében! ön a csillagokba néz, s az Ember géniuszának új gondolatokat ád.

— Bocsánat, nem tudom, mi az, hogy géniusz?

— A szerénység a nagy emberek sajátja. Egyébként tessék nézni ezt a svejfolást. Ebben a kabátban imádni fogják önt a nők. Bár bizonyára így is szép sikerei vannak. Ki tud ellenállni ennek az arcélnek? Sokat tudna mesélni a kalandjairól, igaz? De hát diszkréció is van a világom.

— Kérem, én házasember vagyok!

— Boldog lehet a kedves felesége, hogy meg tudta önt szerezni magának. Azt hiszem, az ujja hosszával semmi baj nem lesz. Ezt tessék nézni, hogy esik ez a fazon! Ö, hogy tud nézni azzal az okos barna szemével!

^ — Hát istenkém í.

$ — Boldog vagyok, hogy ^megismerhettem önt. Megtiszteltetés részemre, hogy ezt a télikabátot én ajánlhattaip egy ^ ilyen minden téren kiváló ^ embernek. Parancsoljon a ^ számla. Ezerhétszázötven fo- ^ rint. Balra a kassza, jobbra a | csomagoló.

§ A középkorú férfi aprót ^ - köszörült a torkán, és

^határozottan ingatta a fejét: ^ — Sajnálom. Momentán

^ nincs szükségem télikabátra. S Ellenben a sógorom ajánlotta ^ önt.

^ — Vásárolni?

$ — Nem. Beszélgetni. Az em^ bér itt, ebben az üzletben ^ visszakapja az önbizalmát. >! A viszontlátásra.

§ Az eladóművész végigsimi- tóttá zilált fürtjeit, és feldúlván suttogta:

i — Legyen szerencsém másakor is.

1.

Utcaszám: hétszázhetvenöt — az egysínű vasút alatt.

Fehér angolnák siklanak óránként a fejem fölött.

2.

Jól utaztál? Utazom én is. Elmegyünk és maradunk

mégis. I

Maradunk és mégis

elmegyünk.:

Ki játszik velünk?

3.

A Fuzsijáma jó magas, de csúcsa havas, kedvesem. Mert mindig jég alá kerül az égbenyúló szerelem.

4.

Mondd el, merre jártál, mondd el csicseregve.

Ereszalja vagyok ott, ahol te fecske.

5.

Főtt rákot ettem, úszott a pácban.

Tükörbe néztem s magamat láttam.

6.

Végigmentünk a szigeten.

Itt sétáltattam lányomat.

Ide jövök majd öregen, s ki lesz velem? — Az

alkonyat.

7.

Ne állíts engem nagyon

fénybe

*— árnyékommal se bántsalak. Magamban vágyom emészteni, mint az iszapba bújt halak.

8.

Mélyvízben élek. Nyüzsög,

lármás

á világváros, Tokió. Neon-reklámok, próba-bábuk közt fütyül a nádirigó.

ZWSSSSSSSSSSSSSSSJ

Illatos aratás

Az ország legnagyobb „illatos” mezőgazdasági üzemében, a Somogy megyei Darány- pusztai Állami Gazdaságban befejeződött a francia és angol levendula, valamint az egyéb gyógy- és illóolaj-növények aratása. A termés a kedvezőtlen időjárás ellenére is jónak mondható.

j Ha irodalmi foglalatossága- ! imra gondolok, gyakran vető- S dik fel bennem a kérdés: miikor kezdődött? És hogyan kez- | dődik az efféle általában? Mi ! kényszerít rá első ízben, hogy ! tollat ragadjunk, és életünk ! végéig el se eresszük?

! Nehéz visszaemlékezni, hogy > mikor is kezdődött. Az íróság,

! mint lelkiállapot, nyilvánvaló- ! an sokkal hamarabb alakul ki ! az emberben, mintsem való- ! ban elkezdi a papírost piszkí- ! tani. Nagyon fiatalon, talán ! még a gyermekkorban alakul S ki.

! Gyermekkorunkban, ifjúsá- ! gunkban másnak látjuk a vi- ! lágot, mint érett szemmel.

! Gyermekkorunkban perzse- ! lőbb a nap, sűrűbb a fű, bő- ! ségesebb a zápor, kékebb az ! ég, izgalmasan érdekes min- ! den ember, akivel találko- ! zunk.

! A gyermek bizonyos mérté- $ kig titokzatos lényt lát minden | felnőttben, legyen az gyalufor- ! gács illatú szerszámokkal föl- ! fegyverzett ács, vagy botani- ! kus, aki tudja, miért zöld a

;íű5 Az életnek, a környező vi- ^ lágnak ez a poétikus érzékelé- $ se a legnagyobb adomány, $ amely gyermekkorunkból meg- 5 maradhat.

$ Ha valaki hosszú, józan esz- $ tendők során nem veszíti el $ ezt az adományt, akkor költő, 5 vagy író lesz belőle. A kettő ^között végeredményben kevés 5 a különbség.

$ Az életet mindig újnak lát- ^ ni: ez az a termékeny talaj, ^ amelyből a művészet sarjad.

^ Gimnazista koromban ter- ^ mészetesen én is verset írtam, | olyan tömegével, hogy egy hó5 nap alatt tele lett velük egy $ vastag iskolai jegyzetfüzet.

^ A versek rosszak voltak, da- ^ gályosak, cikornyásak, de ne- ^ kém akkoriban meglehetősen

6 tetszettek.

^ Rág elfelejtettem őket, bár 5 csak egyes versszakokra em- Slékszem belőlük. Ilyesfélékre: § Szedjünk virágot, lám, her- ^ vadtan lekonyul ^ Halk eső permetez a földre ^ S amott, hol füstös-bíboro- ^ san alkonyul,

$ Sárguló lombnak hull özön- |je.

§ De ez még semmi. Minél $ többet írtam, annál jobban te- ^ lezsúfoltam verseimet többé- ^ kevésbé értelmetlen „szépsé- ^ gekkel":

^ Szádimért epedek, és opál- % ként csillog a bánat

Lassan elem terülő, hosszú , napok lapjain...

Hogv miért csillog a bánat opálként, ezt sem akkor, sem most nem tudtam volna megmagyarázni. Elragadott a szavak csengése. Az érzelemmel nem is törődtem.

A legtöbb verset a tengerről írtam. Pedig akkor még jóformán nem is ismertem.

Neitl volt ez meghatározott tenger — sem a Fekete-, sem a Balti-, sem a Földközi- —, hanem amolyan ünnepi „általános” tenger. Egyesített magában minden színt, minden túlzást, minden féktelen romantikát — de hiányoztak tájáról az élő emberek, kívül volt az időn és a valódi földrajzi téren. Akkoriban ez a túlzott regényesség övezte szememben az egész földgolyót, akárcsak valami sűrű légkör.

Tajtékos, vidám tenger volt, szárnyas gályák, vakmerő tengerészek szülőhazája. Partján smaragdként égtek a világítótornyok. A kikötőkben forráshoz hasonlatosan pezs- gett a gondtalan élet. Soha nem látott szépségű, barna bőrű nők égtek, szerzői akaratomnál fogva, kegyetlen szenvedélyek katlanában...

Az esztendők múlásával verseim valamit vesztettek dagályosságukból. Lassan ki- szellőzödött belőlük az egzotikum.

De valljuk meg: a gyermekkor és az ifjúság nem lehet meg egzotikum nélkül, akár a trópusok, akár a polgárháború legyen is az egzotikum forrása.

Az egzotikum adja meg az életnek azt a rendkívüli színezetet, amelyre a fiatal és érzékeny léleknek oly nagy szüksége van.

Diderot-nak igaza volt, amikor azt mondta, hogy a művészet feladata: megtalálni áj, rendkívülit a mindennapiban, és a mindennapit a rendkívül liben.

Ma sem bánom, hogy gyermekkoromban annyira hatalmába kerített az egzotikum, varázsa.

Ki az, aki gyermekkorában^ nem ostromolt ódon várakat,^ nem szenvedett hajótörést ^ foszlánnyá szakadt vitorlák- S kai a Magellan-szoros part- S jainál, vagy Novaja-Zemljánál,} nem robogott az Uralon-túli ^ sztyeppén Csapájevvel, nem $ kereste a kincset, melyet $ Stevenson olyan ügyesen rej- $ ;tett el a titkos szigeten, nemj Jhallotta a zászlók suhogását aj ^borodinói csatában, és nem! $ kalandozott Mauglival Hin-! ! dosztán dzsungeleiben?

! ! | Sok időt töltök falun,! $ olyankor figyelem a kolhozöeli! $ gyermekek játékait. Mindig! $ van bennük egzotikum: hol tu-! $ tájon kalandozzák be az! $ óceánt (a kevésbé hangzatos! $ „Bor j as” névre hallgató kis! $ tavat), hol a világűrbe repül-! $nek, hol rejtélyes világrészek-! ! be tesznek felfedező utat ! 5 Az egzotikum, persze, nem I $ egyik napról a másikra illant; $ el tudatomból. Sokáig megma-1 $ radt a nyoma, mint ahogy! ^megmarad a kertekben az or-i

P áradtan simított végig

1 gesztenyeszínű, kócos fürtjein, majd rágyújtott egy Darura. Hirtelen megrezzent. Acélszürke szeme összeszűkült, izmai megfeszültek, ugrásra készen állott. Lélegzete felgyorsult. Egy Vevő lépett az üzletbe, és tanácstalan tekintettel a pult elé állt:

— Szeretnék egy ...

— Parancsoljon. Máris hozom. A legjobb minőségben.

— De kérem...

— Olyan télikabátot kap, hogy imába foglalja a nevünket.

— Nem vagyok vallásos, kérem.

— Tessék nyugodt lenni. Világnézeti kérdésekben teljesen egyetértünk. Parancsoljon. Ezt próbálja fel. Tessék megnézni a tükörben. / Nos?