Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

1970. AUGUSZTUS 20.. CSÜTÖRTÖK PEST Mtr.x xJCírlap n CSÉPI JÓZSEF: István napi Annak az ételnek, amit Bitóék ettek, soha se igen volt java. Olyan fösvények voltak az ártatlanok, hogy a temp­lomba is mezítláb mentek, vit­ték a hónuk alatt a cipőt, majdnem a küszöbig, hogy ad­dig se kopjon hát. Volt ám pe­dig földjük is vagy jó 50 hold, jószág is, kiváltképp baromfi annyi, hogy a számát se igen tudták, mert mire az egyik fe­let megolvasták, az olvasott mindig összekeveredett az ol- vasatlannal. Ez volt az a jeles, neveze­tes parasztház, melyben meg­ízleltem igen kora ifjúságom kezdetén azt a kenyeret, ame­lyiknek a nevét úgy mondták az időben, hogy cselédkenyér. „Ötpöngős” nyári pásztor let­tem hát a Bitó Pistánál. El voltam náluk egymásután két nyáron. Azt hiszem, inkább szerettem őket, mint haragud­tam rájuk. Legrendesebb volit a fia, Pis­ta. Ez a legény tán azért, miért nagyon szerette a savót — ha meleg volt és nem nagyon sa­vanyú a savó, akár egy veder­rel is egymaga megivott —, hosszú volt, mint egy égi me­szelő. Néha pásztorkodni is se­gített nekem. Ha a közelében lehettem, nem bántottak az öccsei sem. Az öccsei egyébként tisztel­ték, mert egyedül a családjá­ból ő volt, aki a katonaságot is kiszolgálta már. Hórihiorgias le­gények voltak az öccsei is, ki­véve a sorban utána követke­ző Jósltát, akit mintha a „ten­ger” másik partjáról szerzett volna az anyjuk. A „tenger” egyébként azt a nagy szikes lápot jelentette, amelyik elvá­lasztotta az öreg Bitó Pista ta­nyáját a többi Bitóétól. Azok­nak a tengeren túli Bitóknak egyébként minden pereputy- tyuk piciny volt, és izzó gyűlö­lettel az én Bitóimat, pedig jó­szerével az éri- gazdám az ő édes testvérbátyjuk volt. Egy­azon ősök nemzették őket. Mi­óta tarthatott a sunyi testvér- Siarag, nem tudta ezt az a sok apró Bitó se, akik a tengeren túl éltek. Sándornak és Má­tyásnak a gyerekei. Mert ők már mind haragba születtek. Csak azt tudták, hogy ha a nagy Bitó libái átúsztak a vi­zen. azokat agyon kell ütni, ha pedig a disznóik tévednek a szigetre, azokat meg a ku­tyákkal kell elpusztíttatni. 1942 augusztusát írták már, » evés köizben leginkább arról tették a törvényt a nagy Bi­tók, hogy miként lehet meg­különböztetni az orosz repülő­ket a német repülőktől. Mit dobolt a faluban a kisbíró, mit mondott a csendőrparancsnok, mi jár azért, ha valaki netán- talán elbújtatna egy orosz ej­tőernyőst. Eladdig, míg egy­szer katonai behívóparancsot hozott a Laci postás, fia Pis­tának. Nem SAS-ost, csak <»lyan rendeset, nem is kellett mindjárt vonulni, csak három hét múlva. István király napja közele­dett és ezt meg a katonák be­vonulásának napja követte. Egy héttel előbb apja Pista — öreg, fiatal, mindenki csak úgy nevezte őt a környéken — iiaza küldött engem az anyá­mért, ha tud, úgy jöjjön, hogy aludni se mehet haza Szent Istvánig. A felesége, Julcsa agy álló napig dúlt-fúlt, hogy „annak ezért adni is kell majd valamit”. Míg aztán egyszer a äsendes szavú öreg teljesen el­veszítette a nyugalmát, s le­kent a Julcsának két apró, kisasszonyos pofont. Fenn­hangon erősítette meg korábbi döntését: „azért hívom a Bö- ísét, mert te még életedbe sem tudtál megfőzni egy_ fa­zék jó ízű ételt, dögöt főztél mindig. Elmegy a Pistánk, egyen még egy jót utoljára, ki tudja, ehet-e még többet”. Két nap múlva, amikor be­jött a tanyába anyám, azzal kezdte a munkát, hogy szó nélkül kivitt a pincegádorból egy nagy vájdling döglött li­bahúst a ház mögé, és ott gondosan elásta. Hogy elké­szült az öreg Julcsa által elő­ző nap gondosan felpucolt ludak elhantolásával, kihord­ta a vályúhoz a ház összes ko­szos asztalfedőit, megsikálta azokat, elhúzta friss mésszel a falak alját, és csak ezután, amikor minden ragyogott, fo­gott hozzá az István napi la­komához. öreg Julcsa telje­sen megadta magát, inkább jó kedvvel, mint haraggal tette, amit anyám mondott. A legé­nyek szénát kazaloztak a szé­rűben, apja Pista pedig fel­ügyelt itt is, ott is. István napja vasárnapra esett, anyám pedig már csütörtökön kisütötte az első csodálatos illatú rózsapiros fonottkalá­csokat. Másnap sütött rengeteg tú- rósiepényt, szombaton követ­keztek a rétesek, s István nap­ján, kora virradatkor, mé­szárolni kezdte a tyúkokat, kappanokat, hogy kemencé­ben, tepsiben egészbe meg­süsse. Öreg Julcsa úgy intéz­te, hogy abból a temérdek fi­nom falatból, amit anyám csinált, egy se jusson nekem. Kora reggel a legmesszibb le­gelőre kellett hajtani a jószá­gokat, segítséget se kaptam többet a sok kuncsorgós ál­lat mellé, csak a loboncos öreg puli állt mellettem. Az ételt mindig a Tóni hozta ki a vízpartra és mindig ugyan­azt, barnára rothadt, büdös szalonnát, meg egy darab fekete héjú rozskenyeret. Az állatoknak is furcsa volt ez a szokatlan legeltetés; foly­ton futottak, amerre láttak. Mire a libákat visszatérítet­tem, megszöktek a disznók, mikorra visszahoztam őket a Bogárral, a birkák mentek a herébe. Délfelé értem visz- sza a kenyeremhez. Akkor meg egy púpos hátú nagy béka ült a kenyér közepén. A békát agyonütöttem, a sza­lonnát meg a kenyeret pedig megette a Bogár. Rég elhallgatott már az ün­nepi harangszó, amikor ér­tem jött a Tóni, behajtot­tuk a jószágokat. Anyámmal szerettem volna találkozni mielőbb, de mire a tanyába értünk, öreg Julcsa már ha­za küldte. Rengeteg vendég volt a tanyában, csupa du­haj, jókedvű, spicces paraszt, éltes öregemberek, itt vol­tak a messzi gajgonyai só­gorok, az öreg Julcsa fel­es lemenő ági atyafiai. Ki-ki a maga társaságában ült az egyvégbe rakott kecskelábú asztalok mellett a széles, nagy tanyaház gangján. Mások kí­vül, az öreg eperfák árnyéká­ban üvegből itták a kövidin- kát. Láthatóan senki sem törődött velem, amidőn a sok állatot kísérve az udvarba lép­tem. Melyik-melyik falkát a maga helyére csukván, futot­tam a vendégseregbe. Nyúlszá- jú Barkányi Pista, öreg Julcsa agglegénységébe vénült öccse pedig a sarkamba szegődött, odaült mellém, egy kis lucafé- le székre, s imigyen hívta fel magára az ünnepi sokadalom figyelmét: — Mán megnézem magam­nak, mennyit bír enni egy ilyen csipisz kis cseléd. öreg Julcsa egyetlen töltött paprikát hozott elébem, ka­nálnyi paradicsommártás'ban. Félig se ettem meg a sovány­ka porciót, mire nyúlszájú Bárkányi Pista imigyen rik­kantott: — Hallod-e, Julis, hát nem vettétek még észre, hogy ez a kölök lezabálja fölületek a te­tőt. Szerettem volna a képébe köpni, hozzávágni a rossz kis bádogtányért, de végül csak felkeltem, elkullogtam ki a láz mögé. Sírtam, de már nem Ls az ebéd miatt, azért, hogy anyám elment, és még csak el se búcsúzhattam tőle. Felettem úlérett, elaszott, nagy szemű fehéreprek csüngtek a fáról. Feldobtam egy botot, lehulltak az eprek, eszegettük Bogárral, egész jól megegyeztünk a so­vány lakomán. Meg is vigasz­talódtunk már, amikor keres­tek. Ebéd után a vendégeknek ima furcsa ötletük támadt, bogy halászni fognak a ház előtti tóban. Fogtak is annyi halat, hogy az akár két va-§ csóréra is sok leit volna. Ezt^ csak én tudtam legjobban,^ mert én húztam utánuk azt nagy gyapjúzsákot, amelyik ^ tisztára megtelt pontyokkal,^ kárászokkal, csíkkal, keszeg-^ gél. Azt hittem, már percig sem$ bírom tovább, amikor fia Pis- ^ ta odajött hozzám, elvette a ^ zsákot. Elküldött, hegy hajt- $• sam ki a jószágokat a mezőre,^ tán már jól sem laknak estig.'$ A mocskos, sáros vízből fu- ^ tottam be a tanyába, tudtam,^ hagy most biztosan enni fogok ^ abból az ételből, amit anyám^ főzött, sütött, hisz nincs oda- ^ bent senki fia létek. Azt se ^ bántam volna, ha meglátnak, ^ ha agyonütnek, csak ehessek. ^ Azt a falatot, amelyiket én ^ akarom. A félig pince, félig kamras zoba ablaka nem volt bezárva, s én máris bent vol- ^ tam a királyi terülj asztalkám^ előtt: lerésziegülten tömtem az^ anyám sütötte mákoskalácsot !; az ingderíJkba, tettem hozzá 5 rántott csirkecombot, túrósré- !j test. Amikor teljesen megtelt $ a kis ingem dereka, kétségbe-^ esetten vettem észre; oly ke- ^ vés, amit elvettem, hogy meg ^ se látszik a hiány. Pedig én el akartam vinni > az egészet, hogy semmi sem i; maradjon. Kartondobozok — § kettő is — nyitott szájjal áll- $ tak, tele minden jóval. Tud- § tam, hogy ezeket a fia Pista $ viszi majd hazaiként a front- ^ ra. Felnyaláboltam a dobozt.^ Most ez is, az enyém! A do-$ boz leesett, s a sok drága sü-S temény, meg a húsok szétgu-^ rultak a szánaiz homokban. El- ^ piityeredtem tehetetlen gyen- ^ geségemen, hogy most itt va-^ gyök, nyakig ülök a felséges^ ételben, és nem megy le egy ^ árva falatt sem a torkomon. A^ másik dobozt most már ma-^ gam löktem oda a homokba. ^ Nekiestem a nyitott fedelű^ nagy asztalnak, könnyen lebo-fc rult, s a nagy deszkát ott^ hagytam rajta a töménytelent sok jó falat tetején, a mocs-| kos porban. Csak azt a keveset» vittem magammal, ami bele-» fért az ingaljába. Bogár ku-^ tyával ketten ültünk terítetté asztalhoz, messze künn a ha-| tárban. A libákat, a disznókat nap-| szálltakor elbocsátottam ha-1 za, nem kellett félnem, hogy ^ másfelé csavarognak, mert es-1 te otthon ennivalót kaptak. A t birkák összebújtak már éjjeli | deleiére. Teljes volt az éjsza-^ ka, féltem a sötétben nagyon, § öleltem magamhoz a Bogár ^ kutyát, nehogy az is megszök-^ jön tőlem, egyedül hagyjon az^ éjszakában, a félelemmel és a» „bűnömmel”. Tóni, a legkisebb nagy ^ Bitó jött ki értem, azt hittem^ nyomban megfog, és kettéha- $ sít. Vigyáztam a közelségét, ^ hamar észrevettem persze, | hogy egyáltalán nem akar ^ megverni. Acsargott, gorom-^ bán, de csak a macskákat» szidta, akik beugrottak az ab- $ lakon, és leborítottak, tönkre-$ tettek minden süteményt. A gang előtti nagy eperfa ^ tövében szomorúan konstatál- i tam a két tarka macska kimú- ^ ■ lását. A másik két macska ;• még élt egy nagyon magas, % szárazhegyű eperfa tetejében $ nyávogtak, fájdalmasan, de a ^ Jóska, a rudasfához kötött ^ dióverő rúddal leütötte őket, ^ onnan is. Egyenest a fa alatt ^ acsarkodó házőrzők szájába ^ hulltak. Vendég nem volt már senki, apja Pistát se láttam » sehol, biztosan megint elfogta § az asztmája, és lepihent va- ^ lahol. öreg Julcsa olyan volt, ^ mint egy bűnbánó szent, mert ^ különben nagyon félte az is- ^ tent. Behívott a gangra, mi- ^ közben már moslékos vedrek- ^ be gyűjtötte a sok ételt, ked- vesen, szepegve szólt: keres- ^ hetsz még ott magadnak pár § jó falatot. Megköszöntem ille- ^ delmesen, hogy én úgy jóllak- ^ i tam délben, hogy még most ^ sem vagyok éhes. ^ , Fia Pista még hajnal előtt ^ , elment a kis Bitó Sándorral a ^ . frontra. Egy kis hazai kényé- ^ j rét, szárazkolbászt, meg sza- ^ lonnát vitt magával. Nem jött ^ ' többé haza egyikük sem. Még § ’ karácsony táján elestek mind § I a ketten... & s NEMZEDÉKEK Dávid József: YA L L O M A S azonnal hítta a mentőket Egyenesen be a kórházba Menten vele. Ott meg a főor­vos, amikor meglátta, csak el- szömyűlködik; mióta dolgozik maga ilyen lábakkal — kér­dezte. Akkor már éreztem, hogy baj lesz, mert a főorvos úr nagyon szentségeit, meg kérdd, hal van ma ebben az or­szágban olyan vállalat, mun­kaadó, amelyik ilyen állapot­ban is dolgoztat embereket Telefonon hívatta a csatomat építő vállalatot. Ordított! On­nan meg visszatromfoltak, hogy ilyen nincs. Ök minden felvett munkást először orvosi vizitre küldenek, meg mi. Ak­kor már, akár én is ott marad­hattam volna a kórházba, mert úgy legyengültem, hogy alig bírtam kivánszorogni az állo­másra. — Hamarabb kellett volna gondolkozni — szólt közbe a bíró, de talán csak azért, hogy Pásztor András egy kis léleg­zethez jusson. — Tudom, én azt most már, kérem, hogy rosszat tettem. De hát a testvérem. Jót akartam neki. Gondoltam, ezzel a bösz- me eszemmel, hogy jószerint ma már mindenki SZTK-s eb­ben az országban, még a téesz- parasztok is, hát ez az egy be­teg se nem oszt, se nem szoroz. Ha már olyan magánakvaló lett, s minden olyan jótéte­ményből kimaradt, amit most élvezhet az ember, mért kelle­ne neki ezért elpusztulni, hi­szen ő is csak ember. — Ember, ember — bóloga­tott a bíró, s talán ez elég is lett volna ahhoz, hogy vissza­visszavonuljanak ítélethozatal­ra, de Pásztor András előbbre lépett az emelvényhez s ki­buggyant belőle: — Tisztelt bíró elvtárs. Mán ne tessék neheztelni rám, hogy így szólítom, de ugye én ipari munkás voltam. Ott az igazga­tó is elvtárs volt. Nagyon ké­rem, ha a törvény megenged­het^ a nyugdíjam... a nyug­díjamhoz ..., mert ugye nem akartam én rosszat... így in­kább tegyenek tömlöcbe, akár egy évig is, csak azt a biztos megélhetést ne bántsák.. mert másom sincs nekem, ké­rem ... nem szeretnék én a gyerekeimre szorulni... — Nyugodjon meg — mond­ta a bíró, majd felszólította őket, hogy fáradjanak ki a fo­lyosóra, amíg meghozzák az ítéletet... AMIKOR A HIVATALSE GÉD megjelent a folyosón, s zsibongás kissé csendesült: — Pásztor Pál és Pásztor And­rás! A hetes tárgyalóterembe! A szólítottak összerezzentek András felugrott, majd segí­tett a bátyjának is talpraállni, aki a hóna alá helyezte man­kóit, s baktatott az öccse után. A nacionálé után előbb a féllábút kérdezték. Pásztor Pál fel akart tá- pászkodni, de a bíró intett, hogy ülve maradhat. — Nem gondolta, hogy a csalás, a hatóságok félreveze­tése komoly következmények­kel jár? — Kérem szépen, amikor Andrisunk jött és mondta, nogy már kigondolta, hogyan tudnék én mégis meggyógyul- li, már csak arra gondoltam, logy még egyszer kimehetnék i Galagonyásra. Mert pün­kösdkor lesz egy éve, hogy a tázból se tudtam kimozdulni. — De hiszen maga már há- •om éve beteg, lett volna ide- e és módja gyógyittatni ma­ját. Miért nem tette? — Hát ugye... a munka. Mindig tele voltunk tenniva- óval. — Miért nem mondja el íszintén, hogy sajnálta a pénzt »rvosra, kórházi költségre? — Járt hozzánk a Mák Ro­il. Főzött az mindenfélét a lá- lamra. Locsolgattuk, borogat- uk. Tessék elhinni kérem, mnyit evett meg ivott az a ógatlan vénség, hogy azért ta- án már orvost is fogadhattam rolna. — Végül is a kuruzslás meg i zsugoriság elvitte az egyik ábát. — Hát... el. A főorvos úr nondta, hogy még örülhetek, íogy a másik megmaradt, meg logy egyáltalán élek. — Mit tud még mondani? — Megkövetem a tisztelt bí- ■óságot... Belátom én, hogy gén rosszat tettem, s ha bűn­einek, inkább az én fejem ölül vigyék el a házat, mint- íogy szegény öcsém, Andri- unk nyugdíját, aki ha bűnös s, nekem jót akart... Ezután Pásztor András nondta el vallomását: — AZ ELMŰLT TAVASZON nár nem bírtam nézni a nyo- norúságát. Akkor se ülni, se llni, még a jószágok körül se udott mozdulni. Olyan volt nindkét lába mint a tuskó, feli csúnyaságokkal. Mán en- edelmet kérek, de olyan ... zóval, meg sem lehetett állni mellette, ‘ mert szédült az em­ber a büdösségtől. Hiába mondtam én végtelenül, még akkor is, hogy lehetne segíte­ni. Eladják az egyik darab szőlőt. Lett volna vevő is rá. De nem. Margit, a felesége is csak azt hajtogatta: ha a jó isten akarja, meggyógyul. Meg mit gondolok én; még a ház is rámehetne a kórházi költsé­gekre. Nagyon fájt az nékem, kérem szépen, hogy a testvé­remet így kellett látnom. Nyolcán voltunk mi, de mind­egyik megtalálta a helyét, csak ez — vágott tekintetével a bátyja felé — lett egyedül olyan magánakvaló. Ügy mon­dom meg, ahogy van, 51-ben én sem tudtam kijönni az itt­honi dolgokkal. Odaadtam azt a kis fődet amit kaptam a téesznek, s mentem Barcikára. Tisztességgel dolgoztam én ké­rem. Megmondhatja Szabó elvtárs is, a volt művezetőm, meg mások, akik még ott dol­goznak. Meg is becsültek... Nem mondom, az államunk szép nyugdíjat adott. De ... Pásztor András alacsony, szikár teste itt megremegett s mintha gombóc került volna a szájában, levegő után kapko­dott, majd előhúzta zsebken­dőjét. — Arról beszéljen — figyel­meztette a bíró —, hogyan kö­vette el a csalást, illetve a ha­tóság félrevezetését. — Túl a folyón akkor kez­dődött el az ártéren a csatar- naásás. Mondták, hogy nyug­díjasok is mehetnek. Nem tu­dom, én kérem, hogy akkor hová tettem az eszem, csak szaladtam Palihoz és . mond­tam, hogy szedje elő a mun­kakönyvét. Tudtam, hogy évekkel előbb egy szezon alatt dolgozott a cukorgyárban, de azt mondta, hogy ha csak há­rom napba eszik egy falás ke­nyeret, akkor se megyen töb­bet a gőzpokolba. — Szóval, előkerült a mun­kakönyv. — Igen — egyenesedett ki Pásztor András, majd így foly­tatta: én meg mentem kubi- kolni. — Nem a maga, hanem a bátyja. Pásztor Pál munka­könyvével, igen? — így volt kérem szépem — És aztán? — TÁN KÉT HÓNAPJÁRA RÁ, mondom a Palinak, most már elmehetsz az orvoshoz. Megvan az ingyen orvos, s ha k$ll, a kórház is. Vittük is be szekérrel az orvoshoz, az meg CSANÁDY JÁNOS: A - * A géniusz Valami csendesen Jeloldott. Víz-sík, szigetek, karszt: alant. S benned egy súlytalan madár suhan. Hal voltál langyos tengerekben. Szárnyaidat próbára tették a vad szelek. Izeidet: a végtelent jonó spirálisok. És most a földtömeg, gömbje fölött ragyog \ szemed. ; I 'SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS \ Busószobor * Mohács új szoborral gazda- < godott: a város központi park- | jában felállították a híres j busók bronzba öntött alakját.! Alkotója a fővárosban dolgozó! Kiss Nagy András Munkácsy- i díjas szobrászművész, ö készt- ! tette a pécsi filmszemle fő- i díját, az „Arany Busó”-t is. A : művész azt a pillanatot örökí- ; tette meg, amikor a köpenyes, \ álarcos busó megveri a dobot! és kezdetét veszi a színes, lár- ! más farsangi játék. !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents