Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

1970. AUGUSZTUS 20., CSÜTÖRTÖK rear megyei s^Ciriap 3 Az országépítő Foto: Gábor Véget ér a pedagógusok szünideje Előkészületek a tanévre A hét végén véget ér a pe­dagógusok számára a nyári szünidő. A tantestületi kollek­tívák tagjainak legkorábban augusztus 24-én kell bemen­niük az iskolákba, hogy ellás­sák a tanév előkészítésével kapcsolatos tennivalókat. A tanévnyitó értekezletet au­gusztus utolsó hetében az igazgató által megjelölt na­pon tartják mind az általános, mind a középiskolákban. Ugyancsak augusztus utolsó hetében bonyolítják le a javító és az osztályozó vizsgákat. Ezek pontos időpontját az igazgatók határozzák meg, s az iskola hirdetőtábláján is közzéteszik. A vizsga idejéről és az ezzel kapcsolatos tud­nivalókról az iskolák értesí­tik a tanulók szüleit. Az a diák, aki a javítóvizsgát in­dokolatlanul elmulasztja, ta­nulmányait csak az osztály is­métlésével folytathatja. A javítóvizsgákat köve­tően kerül sor a tanévnyi­tó ünnepség előtti munka­napon — az idén augusz­Az OGV Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő 1.) FELVÉTELRE KERES: munkavédelmi előadót (FMT végzettséggel), valamint férfi és női munkaerőt betanított munkára, férfi munkaerőt segédmunkára, vízvezetékszerelőt, csőszerelőt, lakatost, fűtőt, dömpervezetőt, takarítónőt, portást, éjjeliőrt, fiatalkorú kisegítő munkaerők tus 31-én, hétfőn a pót- beiratásokra. Ebhen azok a tanulók érde­keltek, akik valamilyen ok miatt a júniusi beiratások al­kalmával ez irányú kötelezett­ségüknek nem tudtak eleget tenni. Ez egyébként csak azo­kat érinti,' akik most kezdik általános, vágy középiskolai tanulmányaikat. A tanév­nyitó ünnepségeket ország­szerte szeptember 1-én, ked­den tartják az általános és középiskolákban egyaránt. Szeptember 2-án megkezdődik az oktató-nevelő munka Hatvanhetedszer rendezik meg az idén az Országos Me­zőgazdasági Kiállítás és Vá­sárt, amelynek érdekes a tör­ténete. Széchenyi István már egy — 1829. január 18-án kelt — I levelében sürgette „az olyan Gazdasági Társaság kifejlődé­sét, amely valósággal élet- szükséglet oly földművelő or­szágra, ahol nyoma sincs a gyárnak”. A társaság — több állattenyésztő egyesület egy­beolvadásával — 1835-ben va­lóban meg is alakult és fel­vette az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevet. Az egyesület tervei között szerepelt az állatbemu­tatók és tenyészkiállítások in­tézményes rendezésének gon­dolata. Az állatbemutató egye­sület lényegében a Széchenyi István által alapított „Lófut­tató Társaságból” alakult. Széchenyi szervezte meg az 1833-ban sorra került „Mező- gazdasági gépek és eszközök kiállítása”A is. Az ő messze előre látó elképzelését valósí­totta meg az Országos Ma­gyar Gazdasági Egyesület is, amely 1857. június 6—10-ig megrendezte az első általános, a mezőgazdaság minden ágá­ra kiterjedő bemutatót, a Lesz-e Pest megyei ipari kiállítás? Nagy gondban vannak a rendezők: minden jel arra vall, nem sikerül tető alá hozni a megyei újítási kiállí­tást. Október 14-től a BNV egyik pavilonjában, körülbe­lül 1200 négyzetméteres terü­leten mutatnák be a Pest me­gyei üzemek újításait, a mű­szaki fejlesztés eredményeit, és a legújabb termékeket. A szervezők — a Szakszer­vezetek Pest megyei Taná­csának emberei —, hetek óta buzgólkodnak, vajmi kevés eredménnyel. Eddig csupán négy vállalat jelezte, hogy részt venne a kiállításon, ösz- szesen 60 négyzetméternyi területen. Az üzemek jelentős része teljesen érdektelen. Miért? Hiszerí eddig két­évenként sor került hasonló kiállítás megnyitására, s ak­kor alig tudtak elegendő he­lyet biztosítani. Mi változott meg? A vállalatok többsége félti a nehezen megszerzett nye­reséget, nem akar áldozni. Pedig megváltozott a kiállítás szervezőinek szemlélete is. Igazodva az új körülmények­hez, nem csupán reprezentáló, büszkélkedő bemutatót akar­nak tartani, hanem módot te­remteni arra, hogy a megye vállalatai jobban megismer­jék egymás munkáját, a koo­perációs és üzleti lehetősége­ket. Éppen ezért: nem egy­szerűen kiállításról, hanem egyben vásárról beszélnek. Az ellentmondás nem fel­oldhatatlan. Körültekintő szervező munkára, és körülte­kintő üzletpolitikára, vállala­ti tervezésre van szükség. S a pécsi, vagy szegedi kiállítás­hoz, vásárhoz hasonlóan, ta­lán Pest megye üzemeinek újításait, újdonságait is lát­hatjuk még egy tető alatt. (paládi) Az én dolgom volt min­dig este leszaladni kenyé­rért. Egy kilót, vagy két kilót vettem, attól függően, hogy édesanyám mit fő­zött vacsorára, mennyi ke­nyér kellett hozzá. Én job­ban szerettem kétkilósat hozni, azon mindenütt héj van. Mire fölértem, körbe- rágtam az egészet. „Mint egy egér, lódított rajtam anyám, ahogy meglátta. Hogy van szíved így el­csúfítani a kenyeret?” ★ Bírta István július első nap­jaitól kezdve, minden reggel fél ötkor kelt. Megmosdott, az­tán motorra ült, a gépjavító műhelybe igyekezett. A többi­ek már várták: négyen. Együtt mentek ki a táblára, kombájn- vezetők. Nekiláttak a tisztítás­nak, a kombájn kényes a szennyeződésre. Lezsírozták a forgó részeket, ellenőrizték, nincs-e hiba, feltöltötlék a tankot üzemanyaggal. Ez el­tartott úgy fél nyolcig. Akkor, mert még úgyis nedves, har­matos a kalász, leültek regge­lizni. Bírta István hazulról 20, 30 deka túristaszalámit és negyed kiló kenyeret hozott. Nyolc óra körül felült a gép­re. és elkezdett aratni. Tíz, ti­zenöt percenként fordult a tábla végén, délig hússzor is. Ahogy melegedett, egyre izzad­tabb lett az arca, és az inge, de egyre jobban érezte magát, mert a gabona pattanva vágó­dott a földre, kiszáradt már; gyorsabb tempóra válthatott. Nagyapámnak két és fél hold földje volt. Egy hol­don termett búzája. Két na­pig aratott egyedül, — se­gítséget fogadni nem volt pénze — reggel négytől es­te 9-ig. Délben nagyanyám ételt hozott, levest, aztán kenyeret, szalonnát. Ha jó esztendő volt, 6,7 mázsát tudtak betakarítani, sze­kérre rakni, malomba vin­ni. .............. . ,-.r Az üllői Kossuth Tsz 304 katasztrális holdjáról idén 4469 mázsa búzát arattak le, hol- dankénti átlagban 14,7 mázsát, De volt olyan tábla, amely 21 és fél mázsát adott, öt éve mozog ilyen szinten az átlag­termés. Mi kellett ehhez? — Kálvin tér által határolt részén rendezték meg. Az egykori tudósítók lel­kendezve írtak az eseményről. A kiállítás anyagát négy osztályba csoportosították. Az egyik­ben a tenyészállatokat, a má­sikban a gabonaféléket (egyéb növénytermelési termelvények és anyagok), a harmadikban a borokat és a negyedikben a gazdasági gépeket láthatták a vendégek. A kiállításon 138 tehén „szerepelt”, közöttük az egyik „kiemelkedő képességű” volt 40—50 icce tejet adott napon­ta. Horváth Árpád főagronó- mus: — Azelőtt alig volt gé­pünk. Fogatos szántást kellett csinálnunk, ezzel pedig nem tudtuk elérni a 21, 22 centi­méter minimális szántás­mélységet, ami kell a magnak. A munka is lassan ment, ké­sőn tudtunk vetni, a búza nem került földbe október köze­péig, mint most, emiatt nem tudott megerősödni télig. A talajelőkészítés, talajerő visz- szapótlás sem volt szaksze­rű, kevés műtrágyát használ­tunk. Most: 39 kiló nitrogén hatóanyagot, 28 kiló foszfor- pentoxidot, 20 kiló kálium- oxidot szórtunk le. Tavasszal fejtrágyáztunk, ez újabb 50 kiló nitrogénnek felel meg. Pár héttel később, még fagyott földön, nehogy a gép a kultúr­növény gyökereit is kifor­gassa, összedagassza a sárral: vegyszeres gyomirtást végzünk, (összesen 29 erőgépünk van). Aztán már csak az aratás ide­jét várjuk. ★ Délben ételhordóban hozták ki az ebédet, melyet a tsz fi­zetett a kombájnosoknak. Bírta István szereti a levese­ket, amit kaptak, és a húst. A második fogásban mindig volt hús. Nem is kellett hozzá, csak egy szelet kenyér. Aztán megint fölült a gépre, és haj­totta estig. Egy nap alatt húsz holdon vágta le a búzát: 250 mázsát. A szemszállító teher­kocsival mentek vissza 8 óra­kor a gépműhelybe. Lemosa­kodtak a portól, izzadságtól, átöltöztek. Bírta István 9, fél 10 körül ért haza. Megvacsorá­zott, meleg ételt, rendszerint húst, még nézte egy kis ideig a televíziót, aztán lefeküdt aludni. Edesanyámék hárman voltak testvérek. Húst csak akkor ettek, ha messziről jött rokon, és csirkét vág­tak. Ha most hazajön a munkából és megéhezett; nincs türelme kivárni, míg megfőz, kenyeret szel és megkeni zsírral, A tsz -elnöke, ifj. Győri Jó­zsef : — Hat évvel ezelőtt még kézi aratás volt nálunk. Hat­van ember dolgozott két hétig 250 holdon. Egy aratópár na­ponta egy holdat kaszált le. Most öt kombájn, öt vezető­vel, 5 szállítómunkás, és egy 12 tagú szalma összerakó brigád 22 nap alatt végzett minden munkával: 1065 holdon, az őszi árpával és a rozzsal együtt. ★ Bírta István csoportvezető a tsz gépműhelyében. Idén har­madszor aratott. Havi átlagban 3000 forintot keres. Felesége a tsz kiegészítő üzemágá­nak betanított esztergályosa, havi 2000 forintért, öt gyere­kük van. Zoltán nyolc, István hét, Brigitta hat, Attila négy, és Zója 2 éves. Birta István jó munkaerő. Prémiumként búzá­ból holdanként 2 kilót, rozs­ból és őszi árpából 4 kilót ka­pott. Valamivel több, mint 6 mázsa gabonát vitt haza gép­kocsival. Az udvaron lerakták a zsákokat, délután átjött a sógora, és segített felvinni a padlásra. Öröltetni majd ké­sőbb viszik, a tsz gépkocsijá­val. ★ Az agronómus: — A tsz-ben minden családfő 180, és min­den. önálló keresettel nem rendelkező családtag 150 kiló „Vizet, tiszta vízzel” vála­szolták a Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatalban arra a kérdésre, hogy: a Duna ára­dása után mi lesz az elöntött dunakanyari kempingekkel ? — Ahogy levonul a víz, úgy követjük „tiszta vízzel”, takarító brigádjaink erős sugarú fürdővel mossák tisztára az iszapos, sáros gyeptakarót. Augusztus 20-ra, mind a két elöntött kempingünk, a nagy­marosi és a szentendrei pap­szigeti kemping is fogadja a vendégeket, az evezősöket, a kül- és belföldi turistákat. gabonát kaphat 259 forintért, olcsóbban, mint ahogy a ter­ményforgalmitól vásárolhat­ják. De sokan egyáltalán nem veszik át. Most már falun is megoldott a kenyérellátás, egyszerűen a boltba mennek érte. Nem kell öröltetni, a pék- kell megsüttetni, hazavinni. A pék-kenyér drágább is, 70, 80 fiiérrel, mint az állami. Mostanában kevesebb ke­nyér kell nálunk. Édes­anyám mégis kétkilósat vesz, eltart egy hétig is. Hét végén már majdnem száraz, de addig nem vesz újat, míg el nem fogy. Nem takarékosságból: a kenyér olcsó. Ha zúgolódunk, any- nyit mond: kenyeret nem szabad kidobni. 1968-ban a kiskereskedelem 921 ezer tonna kenyeret adott el. Ez az összfogyasztásnak 80 százaléka. 1969-ben már csak 892 ezer tonnát. A pékáruk fo­gyasztásának arányai változ­tak meg. Több zsömlét, kiflit, és más péksüteményt vásáro­lunk: kenyér helyett. ★ Birta István: — Nagyon jó étvágyuk van a gyerekeknek is, meg nekünk is. A lisztből mindig 4 kilóval viszek a pék­hez, abból másnapra 5 kilós kenyeret süt. Szatyorba te­szem, a motoron magam elé, viszem haza. Három napig elég, aztán jövök újra. Ha nem érek rá, a boltból hozunk. Ha folyamatosan vinném a pék­hez, ez a 6 mázsa liszt decem­berig, januárig, ha kitartana. Pedig nem is értem, nem na­gyon szeretjük mi a kenyeret, A gyerekek sem. Nagyanyám maga sütötte a kenyeret, kemencében. Ez mindig nagy esemény volt, a gyerekeknek külön ci- pócskákat, és péklepényt, amit ha volt zsír azzal, ha nem volt, olajjal kentek meg. Olyan meleg volt még, hogy a zsír elolvadt rajta. Tavasz táján nem fűtöttek be többet a kemencébe. Háromszor, négyszer meg­számolták a pénzt, mikor édesanyámnak odaadták, hogy menjen a boltba, és hozzon kenyeret. Édes­anyám utálta a boltost, aki elvette a pénzt, és hazáig szaladt a kenyérrel. Az aratás utáni első kenyér­sütéskor elfelejtette az egé­szet. Az aratást július végén, dél­után fél négykor fejezték be. Az öt kombájnos, a vontató­gépek vezetői és a brigádta­gok sorbaálltak, végigvonultak a falun, a gépműhelyig. Ott a tsz vezetősége várta őket, a fő- agronómus jelentést tett az elnöknek, hány holdon, hány emberrel, mennyi idő alatt, milyen eredménnyel arattak le. Ezekután asztalhoz ültek, birkapörkölt és bor mellé. Ma már nem mozgatja meg embe­rek százait, nem kell beleölni minden energiát, de az aratás az mégiscsak aratás. ★ Birta István: — A jó friss, fehérbélű kenyeret, zsírral, paprikával, paradicsommal, én nem adnám oda semmiért. A gyerekeim fel sem veszik, mikor hazaviszem a péktől a friss kenyeret. Olyan termé­szetes nekik. Van és kész. Aki éhes, kanyarít magának belőle. Varga Vera A szezon végéhez közeled­ve, egy új kezdeményezés si­keréről is beszámoltak; bevált, népszerű lett a kempingbérlet. Aki 100 fo­rintért ilyen bérletet vált az Idegenforgalmi Hivatal­ban, öt hónapon át a le­ányfalui, a szentendrei, a nagymarosi és az érdi kempinget bármikor láto­gathatja. Jól sikerültek az egy- és kéthetes kempingüdülések is, amikor a vendég — egy hétre 480 forintért — szállást, étke­zést, s gazdag kiránduló- és kultúrprogramot kap. A mezőgazdasági kiállításon részt vevő vállalatok pavilon­jainak építése és szerelése közeledik a befejezéshez. A Gabona Tröszt szakemberei a képen látható nagy teljesítményű, nagy­üzemi takarmánygranuláló berendezést építették fel. Az elsőre emlékezve Volt egyszer egy vásár 40—50 icce tej naponta Széchenyi nevéhez fűződik A 67.-re készülünk Mától ismét nyitva az árvizes kempingek A kenyér szeletei „Gazdasági Termény-, Állat-, és Gépkiállítás”, amelyen — a korabeli lapok tudósítóinak szavai szerint „diadalünnepet ült a mezőgazdaság”. Ettől a kiállítástól kezdve számítjuk a magyar mezőgazdasági kiállítások tör­ténetét, mert ez volt az első, az ágazat egészét átfogó na­gyobb szabású kiállítás ha­zánkban. A kiállítást a főváros mai Köztelek utca és az Üllői út

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents