Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
PISI ntc vei 4 1970. AUGUSZTUS 20., CSÜTÖRTÖK Üj állam Európában /t az az ének? Napok óta szinte István korában /m/jí élek, töprengek, írni próbálok —, és makacsul iMrm visszatér a gyerekkori reggel, amikor a temp- k. / 0 lomban a „Szent István királyhoz”-t énekeltük. Végül áthúzom az ötödik kéziratváltozatot, s belevetem magam a nyomozásba: mikori az az ének, ki írhatta szövegét, s hogyan szól a teljes szövege. Nem is lepődöm meg, amikor megtalálom a verset a vesztett felkelést sirató kuruc kesergők között. A Rákóczi-nóta, o Rákóczi kesergője, a Megjártam a hadak útját és a Zöld erdők harmatát társaságában. Es ott a másik gyerekkori emlék: ^Boldog Asszony anyánk”. Boldogasszony? Kulcsszó! Napokig kínlódtam István korával — és mégsem jutott eszembe. Pedig tudom, hogy a „boldogasszony” a sámánok korából ered! Es István hiába keresz- teltetett, hiába fojtotta vérbe a pogánylázadásokat — a „boldogasszony” tovább élt, még századok múltán is így szól egy ráolvasó versike: „Fejem fölött Szűz Mária, ablakomban boldogasszony.” Fél évezred is eltelik, amíg a pogány „boldog- asszony” végleg jelentését veszti, s a keresztény „Szűz Mária” rokon értelmű szava lesz. Istvánnak csak évtizedei voltak. S hogy valóban milyen évtizedek voltak azok, azt halála után lassan elfelejtették. S a természetes felejtést a legendákkal, a szenttéavatással, István személyének és szent jobbjának kultuszával siettették. S ha ehhez hozzászámítjuk az István halála utáni testvérharcokat, a tatárjárást, az idegen királyok közül a rossz, országukat áruló királyokat és a bel- villongásokat, s ha ehhez hozzáképzeljük annak a tudatát, hogy lám, az István alatt alapított keresztény királyság, a haza megmaradt, akkor — persze egyszerűsítve — azok az évtizedek eltűntek, már csak a nagy király, István maradt. S ha megnézzük a verset, a Szent István királyhoz címűt, amely a kuruc kesergőkkel egy időben született, szinte látjuk a kort, a vallással, vallási képzeletekkel óit- meg átszőtt életet, s a vallásosság felerősödését a nemzeti lét mélypontjain. A XVIII. század első fele mélypont. Mert hiába szakadt vége a hosszói török uralomnak, ha az egész országra kiterjedő osztrák uralom követi, és hiába láttatnak új lehetőségeket a kuruc mozgalmak sikerei, ha a szabadságharc végleg leveretik. Ilyenkor (ez beletörődés is, vigasz is, tehetetlenség is) naív, őszinte hittel hívni kell a nagy királyt, „országunk istápját”, aki erős volt és szent volt, aki Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot — és aki (kimondatlanul is ez a legfontosabb) kiverte innen a támadó németeket. A legenda szerint nem István verte ki II. Konrád birodalmának erős, szervezett hadait. Szűz Mária közbeavatkozott — a hódítók ezért takarodtak ki. A legenda tendenciája világos. A szent: örökké imádkozó, csodatevő, bölcs és alamizsnát osztogató. Távol állnak tőle olyan világi hivsóigok, mint hadsereg- szervezés, hadvezetés, esetleg harc közbeni emberölés. Mi lett volna az országból, ha István valóban a legendák szentje? A kérdést persze kár föltenni, mert István nem volt a legendák szentje. De diktátor sem volt. Két törvénykönyve szerint, roppant szigorú, de nem kegyetlen. Tehát marad a harmadik lehetőség: ő a nagy király volt. Aki — egyedül és magától — félnomád népéből modern államot szervez. Mert a tényeket leegyszerűsíthetjük így is: Európának majdnem a közepére bejön egy félvad törzsszövetség; hódít, elfoglal, letelepszik; pusztító hadjárataival fél Európát feldúlja és feldühíti. Végül Nyugaton tönkreverik, de keveset tanul belőle; Keletre jár rabolni, ott meg Drinápolynál szétverik.. És akkor megszületik István. István — kezdetben Vajk — a keleti vereség évében, 970-ben születik. Huszonhét éves, amikor apja, Géza örökét átveszi. Rögtön és zseniálisan felismeri, mit kell tenni. Negyvenegy éves uralkodása alatt megteszi. Azalatt átformálja népét és megalkotja az államot. Tények ezek is. Csakhogy ... A pogányokat ilyen egyszerű megkereszteltetni? S az új hitre térteket ilyen egyszerű jó és engedelmes, az ország javáért munkálkodó alattvalókká tenni? Két dolog nagyon fontos itt. Az egyik: a törzsszövetség népe. Az emberek, akik nemcsak állattenyésztők-állattartók, hanem földművesek is. Már Lebédiában és Etelközben is. Akik mégis csak leszűrik a Lech-mező és Drinápoly tanulságát. Akik között a letelepedés utáni 50—70—100—120 év alatt (különösen, hogy a letelepedés már végleges, s a meghódolt lakosság őket szolgálja) meggyorsul a vagyoni-társadalmi tagozódás. A másik: Géza, akit a körülmények rákényszerítenek a reális, nem nosztalgikus, nem felelőtlen, vagyis a koncepciózus helyzetfelmérésre. Akit a közelebbi hatalmas szomszéd, a Lech-mezei győző, I. Ottó ereje meggyőz arról, hogy a Nyugathoz, a nyugati egyházhoz kell csatlakoznia. Géza papokat hiv az országba, családostul megkeresztelkedik; kisfiának bajor hercegnő-menyasszonyt és nyugati egyházi nevelőt szerez. Mind több hatalmat ragad magához, s német lovagok segítségével veri le pogány ellenségeit. Alapoz — fiának, nagyobb módszerességgel, építenie kell. Es István épít. Épít szívósan, céllal és hittel. Világi és vallási hittel. Német lovagok, magyar főemberek, és papok — nemcsak téríteni tudó, hanem politikához, diplomáciához értő, kultúrát hozóterjesztő és a még nem földműveseket földművelsére tanító papok — segítségével. A Nyugat — egyházi alapozású — államvezetési tapasztalatainak felhasználásával. Régihez ragaszkodó főemberek és közpogányok ellenében. Támaszkodva a letelepedett, többségében már földet művelő népre. A térítés és az állandó fegyveres harc, a vármegyeszervezés és a törvényalkotás, a monostorok és a püspökségek alapítása, a birtok- és tulajdonvédelem s a kormányzati tevékenység módszeres kézbentartása — mindez nemcsak sok munka, de összességében nagyszerű munka is volt. Hatalmas munka volt — mit láttak ebből a kortársak? A hívek és a nem hívek, az értelmesek és ostobák. Mit látott ebből az, akit megvertek és lenyírtak, mert nem ment el a templomba, és mit látott ebből az, aki birtokot kapott egy sikeres fegyveres összecsapás után? Annyit biztosan láttak: más lett a világ. A nyilvános veréssel meggyalázott látta: a törvényeket másokkal szemben is betartják. Az új birtokos látta: a törvények értelmében nem rabolhatják el a földjét és ö sem rabolhatja el másokét. A föember talán látta: hatalmát megcsorbította Géza fia, az immár felszentelt, koronás király, de ezzel a hatalom gondjából is sokat átvett magára. Es mi most azt is látjuk: Országunk ekkor lett elismert európai állam. Ekkor kaptuk meg azt az alapozást, amely erőssé tett bennünket. Murányi József Egy tó felfedezése TERV: STRAND, CSÓNAKÁZÓ, HORGÁSZTANYÁK, PARKERDŐ PUSZTASZER Nemzeti emlékpark A történelmi nevezetességű Pusztaszeren a következő években nemzeti emlékparkot létesítenek. A régészek már javában dolgoznak: feltárják a hajdani templomot és a monostort. Tervezik, hogy a magyarok első országgyűlésének és az 1945 tavaszán megkezdődött hivatalos földosztás színhelyén két új múzeumot építenek. A háttérben Európában is ritkaságszámba menő óriás emelkedik: egy 200 méteres vasbetonkémény. Jelzője, jelképe ma már az igen korszerű, szabadtéren álló Százhalombattai Erőműnek. Az előtérben a markoló falja a földet, segít megvetni az alapjait újabb óriásoknak. A háztartások egyre szaporodó elektromos készülékei, új gyárak sorai, villanyerőgépek ezrei rohamosan növelik az ország energiaszükségletét. Csak a tv-késziilékek esti használata felér egy kisebb erőmű termelte energia- mennyiséggel. Ma évente 8—9 százalékkal növekszik az igény, azaz — ismét egy példa — egy-egy kisebb erőmű teljesítményével. A most 615 megawattos Duna- menti Hőerőmű 1976-ig megháromszorozódik. A földmunkákkal elindították a nagyarányú építést, amelynek keretében 6 darab, egyenként 215 megawattos áramfejlesztőt szerelnek össze és helyeznek üzembe. Ez összesen 1290 megawatt! A technika időközben is előrehaladt, s ezért a nagyobb gépek kiszolgálására nem kell nagyobb szabadtérű kazánokat építeni: nagyjából változatlan méretek mellett, óránként 670 tonna gőzt állít elő egy-egy ilyen építmény. Honnan kerül ide a sok hozzávaló? A több emeletes kazánokat Csehszlovák partner gyártja és szállítja. Szakembereik éveken át majd itt munkálkodnak, összeépítésén. A gőz energiáját forgó mozgássá alakító turbina, a Láng Gépgyár szülötte lesz. A Ganz Villamossági Művek alkotja a 215 megawattos generátorokat, tehát a tulajdonképpeni áramfejlesztőt. Ma még csak az alapoknál járnak az építők. Mikor vehetjük hasznát először és legkorábban? A tervek szerint 1973—74-ben kezd forogni és áramot adni a hat közül az első két berendezés. Ezt köA tavat néhány hete fedezték fel. Ne gondoljon senki szenzációs földrajzi felfedezésre, mert a tavat — ott Nagykáta mellett vagy hat-hét kilométerre — természetesen nagyon régóta ismerik. Ismerték, de nem fedezték fel, mert nem azok tudtak róla, akik most felfedezték. A meglepetés Néhány hete repülőmodellversenyt rendeztek — mint vetően évente két blokk készül el, s kapcsolódik az ország energiahálózatába. Mindebből a külső szemlélő nem érzékel majd nagyon sokat. Annál messzebb látható jele s új jelképe lesz a változásoknak, hogy öt év múlva már három 200 méteres kéményóriás eregeti majd a füstöt. A CÍMBEN SZEREPLŐ jelzőt — tudom — nem a nemzedékhez, inkább a nemzet- gyűléshez szokták kapcsolni. Azért került itt mégis a nemzedék mellé, mert a közelmúltban egy, a témába vágó nemzedéki párbeszédnek voltam a tanúja. Egy családnál jártam látogatóban, ahol beszélgetés közben valahogy a választásokra terelődött a szó. Eközben a család egyik ifjú tagja mosolyogva — kicsit lemosolyogva — mesélte, hogy a mama legutóbb valahogy kimaradt a választói névjegyzékből, s emiatt olyan kétség- beesett futkosásba kezdett, hogy az már fantasztikus volt. És mindezt csak azért, hogy bedobhasson egy ládába egy cédulát, a többi milliókhoz hasonlóan. És akkor az édesanya, nem sértődötten, maga is mosolyogva, ezt mondta: „Tudod kisfiam, magam sem értem, de akkor úgy éreztem, elviselhetetlen lenne, ha nem tehetném ugyanazt, mint a többiek.” Most, az alkotmányunk ünnepét megelőző napokban gyakran eszembe jutott ez a kis szóváltás. Tudjuk, hogy van alkotmányunk, de hogy ez milyen sokat jelent, már kevésbé érezzük. Ügy vagyunk vele, mint az egészséggel. Természetes állapot, oda se figyelünk rá, nem is értékeljük eléggé. De ha nincs? De ha nem lenne?! Nemzedékek élnek itt együtt, s köztünk olyan milliók, akik sanyarú éveket éltek le jog- fosztottság állapotában — „jogi alapon”, mert nem voltak megírtuk — és az egyik nagy- kátai iskola igazgatóhelyettese és a járási művelődési ház igazgatója megkérte mindkettőjük jó barátját, a járási főgyógyszerészt, Farkas Lászlót, hogy vigye ki őket kocsival a verseny színhelyére. Farkas László már útközben is értesült emlitett barátaitól, hogy most egy tó mellé mennek majd, amelyben a művelődési ház igazgatója néhányszor már kellemesen megfürdött. A főgyógyszerész, amint megérkeztek, elámulva látta, hogy szinte átlátszóan tiszta és sekély vizű tó partjára értek, amely ráadásul hivogatóan langyos. Azt mondták neki, hogy ez a „sós-tó”, mert szikes mélyedésben keletkezett, de van itt édesvizű is. Farkas László felkerekedett és Trabantjával — árkon-bokron át —, meg gyalogosan igyekezett körüljárni, felderíteni a tó kiterjedését. Bizony jócskán mehetett — sűrű nádasok között, csak itt-ott csillant meg a víz tükre —, amíg körülbelül meghatározhatta, meddig is terjed ez a tó. Körülötte ritkás tölgyesek, amelyek néhol megsűrűsödnek kisebbfajta erdővé. A három barát lelkendezve ábrándozott, hogy talán lehetne is ide valamiféle stran- doló-csónakázó-horgászó- kirándúló helyet csinálni. Farkas László éppen akkoriban érkezett vissza a Balatonról és azon kesergett, hogy „vagy a Balatont vagy Nagy- kátát, vagy mindkettőt, valahogy egymáshoz kellene közelíteni”. Mert Nagykátán még strand sincs — illetve már, mert az idén a parányi medence is, ami van, megszűnt. Az elképzelés A főgyógyszerész tervvel tért haza: ki' kellene építeni a tó környékét. Beszélt a téesz vezetőivel — a Magyar—Koreai Barátság Tsz területén fekszik a tó —, a községi Hazafias Népfront-bizottság elnökével és röpke egy hét alatt itt-ott már Nagykáta köztudatába csempészte a tó ügyét. Társadalmi összefogás kezd kibontakozni. A téesz elnöke — Szécsi György — és főagronómusa — Dezsényi László — szerint a tó 100—120 holdas lehet. Eddig nádat termeltek ki belőle, évi 15 ezer forint — potom — az alkotmány bástyáin belül. S még közülük is nagyon kevesen gondolnak arra, hogy ennek az országnak majdnem — vagy több, mint ezer éven át nem is volt alkotmánya. De hogy is gondolnánk arra, hisz hajdanvolt uraink állandóan az ezeréves alkotmányra hivatkoztak. Pedig az a sokat emlegetett „ezeréves” alkotmány tulajdonképpen nem is létezett, illetve csak a kizsákmányolást és elnyomást rögzítő, történetileg alakult törvények és jogszokások ösz- szességét hazudták annak. Magyarországon írott, egyetlen okmányba foglalt alkotmány 1919-ig nem jött létre. A kommunistáknak kellett az állam kormányrúdját megragadniuk, a magyar Tanács- köztársaságnak kellett győzedelmeskednie ahhoz, hogy az első alkotmánytörvény megszülessen. Első alkotmányából egy negyedszázadra még ki lehetett forgatni népünket, de a világ első szocialista állama visszaadta szabadságunkat, s mi élni tudtunk ezzel a szabadsággal. HUSZONEGY ÉVVEL EZELŐTT, amikor az országgyűlés ünnepi ülésén megszavazták a Magyar Népköztársaság alkotmányát, államunk alaptörvényében szentesültek mindazok az eredmények, amelyeket népünk a felszabajövedelmüik származott ebből. Azonnal érzékelték, hogy nagyobb jövedelmük lehetne, ha... Első lépésként felveszik a kapcsolatot a megyei halászati felügyelővel, hogy engedélyezze a halgazdaság kialakítását. Ezután kiirtanák a nádat növényvédő szerrel, aztán gépekkel elegyengetnék a to környékét, az ide vezető homokos út mélyedéseit feltöltenék — autók is bejöhetnének akkor ide —, aztán társadalmi összefogással — Hazafias Népfront, autóklub, iskolák tanulóinak társadalmi munkája — víkendtelepet építhetnének. A téesz biztosítaná az ételt és az italt. Csak az első halászbódét kell megteremteni... Különben az illetékes erdőfelügyelőség megígérte, hogy ha a téesz megszerezte a halászati jogot, akkor parkerdőt létesít a tó körül. A következtetés Tehát felfedezték a tavat, összefogtak a tó — és a környék lakóinak pihenése — érdekében. Biztos, hogy két-három éven belül itt még nem lehet majd horgászni, csónakázni, fürdeni, víkendezni. De azután — ha ezek a lelkes összefogók nem vesztik el lelkesedésüket az első „nem” hallatára, és ha nem hátrálnak meg a második és a sokadik „lehetetlen” kimondásakor, ha sikerül ... Bár lehet, hogy egyetlen „nem” se lesz, hogy enélkül sikerül... — berkovits — Ifjúsági Ház Piliscsabán Ma adja át Piliscsabán Molnár József, a KISZ Pest megyei bizottságának titkára a község fiataljainak, az 1 millió forintért épitett Ifjúsági Házat. Az új épület a jövőben bizonyára kedvence lesz a fiataloknak. A minden igényt kielégítő ház korszerű külső képe és kényelmes berendezése egyik jellegzetes színfoltja és látnivalója is lesz a falunak. dulást követő években nehéz harcok árán elért. A felszabadulás nemzedékei írták a reakció elleni szívós harcukkal, hitükkel a romok között, hűségükkel és helytállásukkal az építésben — azt az alkotmányt, alaptörvényt, amelyet az országgyűlés szentesített, jogerőre emelt. A dolgozó nép, a felszabadulás nemzedékei voltak tehát az igazi alkotmá- nyozók. Alkotmányunkban nem csak az elért eredmények kaptak törvényes megfogalmazást. Népköztársaságunk alaptörvénye szabad utat nyitott a szocialista fejlődés előtt. Természetes ez, hisz másodízben is a munkásosztály és pártja adott ennek a hazának és népének alkotmányt. Az az osztály és párt, amelynek vezetése mellett — a negyedszázad alatt kiépült politikai és társadalmi szervek alkalmassá növekedtek ahhoz, hogy az éle*-új jelenségeit folyamatosan elemezve, jól kormányozzák országunkat. A párt, amelyik az alkotmány kivívásában is az élharcos szerepét vállalta, most kongresszusára készül. A párt kongresszusait hazánkban már régen nem tekintik az emberek a párttagok belügyének. A szocializmus építésének programja nemzeti üggyé vált, egyebek közt azáltal is, hogy ÚJ JELKÉP LESZ A villamosság fővárosa A Ikotmányoző )
