Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

6 1970. AUGUSZTUS 19.. SZERDA r * Áruba bocsátott templomok A buddhista boncok és sin- toisták, tekintettel kedvezőtlen anyagi helyzetükre, elhatároz­ták, hogy üzleti ügyekkel kez­denek foglalkozni. így aztán sok szentélyt és templomot la­kóházként, szállodaként üze­meltetnek. Más papok viszont virágkötési és tea-felszolgálási tanfolyamot tartanak. Egy felmérésbő: kiderült, hogy a 3393 megkérdezett szentély közül negyven ilyen vagy olyan módon, de keres­kedelmi tevékenységet foly­tat. Kiállítás a Nemzeti Galériában SZÁZHETVEN MŰVÉSZ 300 ALKOTÁSA Százhetven művész 300 al- [ kotását mutatja be a Nemzeti | Galériában az a kiállítás, ame- j lyet kedden nyitottak meg a I közönség előtt. A SZOT által hazánk felszabadulása negyed­százados évfordulója tisztele­tére meghirdetett képzőművé­szeti és iparművészeti pályázat feltételei között első helyén szerepelt, hogy a művészek foglalkozzanak a szocialista építés témáival, a dolgozók Ipari tanulók pót beiskolázása \/állalatunk az alábbi szakmákban pótbeiskolázást tart: kőműves ács állványozó hidegburkoló épületasztalos műkőkészítő üvegező épületbádogos Intézeti elhelyezés és teljes ellátás. Jelentkezés: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport, Bp. XI., Dombóvári út 19. BETANÍTOTT MUNKÁRA női dolgozókat, továbbá segédmunkásokat felveszünk. Jelentkezés a fóti kutyatelep mellett levő telephelyünkön. Papírfeldolgozók Ktsz Sürgősen felvételre keresünk célgépek, berendezések gyártásához szerkezeti lakatosokat. Továbbá esztergályosokat, marósokat, gyalusokat, edző szakmunkásokat, karbantartó lakatosokat, villanyszerelőket, férfi és női segédmunkásokat. Takarítónőket, fiatalkorúakat 6 órás segédmunkára. Nyugdíjas portásokat és éjjeliőröket. Jelentkezés a GÁZKÉSZÜLÉKGYÁRTÓ VÁLLALAT Munkaügyi osztályán Budapest XIII., Révész u. 27/31. ÉVES KERAVILL A világ vezető hűtőkészülékgyárai legkiválóbb termékeinek felhasználásával készült, IMPORTÁLT HŰTŐGÉP Különleges * * minőség 220 literes, 24 liter mélyhűtőtérrel hűtött éléskamra tSvl««si ára: 6900 Ft OTP-hitel 5 ÉV GARANCIA ^KERAVILL^ Vidékre szállít: Budapest V., Kossuth Lajos u. 2. sz. alatti szaküzletünk. Üzemképes használt hűtőgépét a helyi BAV készséggel megvásárolja. ÉVES <Z> KERAVILL életének, környezetének meg­jelenítésével. A pályázat élénk visszhangra talált. 400 festő- és szobrászművész, grafikus és iparművész, ezernél több mű­vészi alkotást küldött be, s a zsűri ezekből válQghtta össze a kiállítás anyagát, örvendetes, hogy az idősebb és tapasztalt művészek mellett számos fia­tal alkotó is jelentkezett fon­tos társadalmi mondanivalót kifejező alkotásokkal. ■ A kedden délben megnyílt tárlat szeptember 20-ig tekint­hető meg. A kiállított alkotá­sokat az érdeklődők a helyszí­nen, a Nemzeti Galériában, is megvásárolhatják. MAGYAR BllTOR LENINGRÁDBAN Pulykagyár a Hortobágyon Megérkeztek Kanadából az első „fehér gyémánt” fajtájú kispulykák a nádudvari Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet Hortobágy szélén létesülő pulyka telepére. Az ország leg­nagyobb közös gazdasága a Baromfiipari Országos Válla­lattal együttműködve építi fel broylerpulyka-szaporító tele­pét. Az innen kikerülő puly­kák 12 hetes korukra érik el a 4,2 kilogrammos átlagsúlyt. A „pulykagyár” 1971-ben már üzemel. Tervük: évente másfél millió hibridpulyka ki­bocsátása, amit a környékbeli 14 tsz-ben nevelnek majd fel. Szarvasnász Gemencen A szarvasvadászatok köze­ledtével „bezárult” a gemenci vadrezervátum „kapuja” a ki­rándulócsoportok előtt. Az idén — a május közepétől au­gusztus derekáig tartó turista­idényben — 2800 kiránduló te­kintette meg a híres Duna-ár- téri vadont. A látogatók szá­ma ezerhatszázzal kisebb a tavalyinál, mivel a Tisza vi­déki árvíz befolyásolta a ge­menci csoportos kiránduláso­kat is. A vadgazdaságban megkez­dődtek az előkészületek a szeptemberi szarvasbőgés va­dászidényére. Esteienként egy-egy fiatal szarvasbika már próbálgatja is a hangját a minden ősszel lezajló párvia­dalra. Leningrádba.n a közelmúlt­ban nyílt meg a „Magyar bú­tor 1970” kiállítás az ARTEX külkereskedelmi vállalat ren­dezésében. Az 1250 négyzetméter alap­területű, rendkívül világos — csupa üveg és beton — kiál­lítási helyiségben felvonultak a magyar állami és szövetke­zeti bútorgyártás remekei. A kiállítás egy részét az iroda­bútorok, szállodák, mozik, konferenciatermek, éttermek berendezési tárgyai foglalják el. A megrendelések közül is kiemelkedik a moszkvai KGST-palota és a buda­pesti Duna Interkontinen­tal berendez/se. A leningrádiak *özül sokan ismerősként nézegetik a kiál- ] lított bútorokat, mivel szobá- | ikban gyakran találkozha­tunk magyar berendezési tár­gyakkal, ugyanis az ARTEX már több mint húsz éve ex­portál bútort a Szovjetunióba. A nemzetközi kiállítások hagyományai szerint elsőnek a szakemberek tekintették meg a bemutatott termékeket. Az Auróra-Luxus elnevezé­sű bútoroknál az 1. sz. Leningrádi Bú­torgyár két mérnöke — Lomonoszov és Baganov — a szakértő szemével mérte fel a látottakat. — Nagyon tetszik nekünk ez a modern irodabútor — mond­ták. — Korszerű, kényelmes, esztétikai megoldása dicsére­tes. Minőségük kitűnő. A szí­nek összeválogatása fejlett íz­lésről tanúskodik. A szakemberek másik cso­portja az éttermi berendezé­sek után érdeklődik, ök a le­ningrádi Vendéglátóipari Fő- igazgatóság képviselői, Novi­kov és Slafman. — Azt vizsgáljuk — mon­dották —, hogy mit hasz­nosíthatnánk a mi válla­latainknál. Nem távozunk üres kézzel, az éttermi berendezések különö­sen felkeltették érdeklődésün­ket. Beszélgettünk az Export­lesz szovjet vállalat jelenlevő képviselőjével. Tamara Beljá- kovával is. Elmondotta, hogy hamarosan új eszpresszók, ét­termek nyílnak Leningrád'ban — magyar és orosz konyhá­val — a kiállításon látottak alapján. J. Kirillov KÖNYVESPOLC Grecskó: Harc a Kaukázusért A történelemtudomány, szű­kebben a hadtörténelem, meg­különböztetett figyelmet for­dít a legújabb kor katonai — hadászati, harcászati, katona­politikai — eseményeire. A Zrínyi Katonai Kiadó jó és hasznos feladatot vállal, ami­kor megjelenteti a korszak ki­magasló érdemieket szerzett katonai vezetőinek emlékira­tait. Emlékeztetni kívánunk arra, hogy a már több mint tíz éve megjelenő memoárok so­rában többek között — olyan könyvek láttáik napvilágot, mint Csukov: Erőd a Volga partján, Batov: Égő földek, lángoló folyók, Konyev: Negy- venötös esztendő, Styemenko: Ahol a győzelmet kovácsolták, és végül az idei könyvhét ki­emelkedően nagy könyvsikere: ZsUikcrv marsall: Emlékek, gondolatok című munkája. Ezt a nemes hagyományt folytatja a kiadó, a Szovjet­unió jelenlegi honvédelmi mi­niszterének, a második világ­háború egyik hősének, Grecskó marsallnak, a kaukázusi had­műveletekről írt emlékirata kiadásával. A szerző, aki parancsnok­ként irányította hadseregének a mintegy tizenöt hónapon át tomboló kaukázusi hadműve­leteit, nem egyszerűen csak krónikása az eseményeknek. Könyvéből választ kapunk ar­ra is, hogy mi volt a német hadvezetés célja a Kaukázus meghódításával, milyen távlati tervek érdekében erőszakolta a hitleri hadigépezet a Kaspi- és a Fekete-tenger közötti terület meghódítását. Az Észalk-&ay- kázus gazdag gabonaföldjeiért, olajáért s egyéb fontos nyers­anyagaiért folytatott harcok sora, amely mint a védelmi és támadó hadműveletek bonyo­lult komplexuma vonult be a szovjet had történelembe, Grecskó feldolgozásában tör­ténelmi hitelén, katonai-szak­mai érdekességén túl, éleveates és izgalmas olvasmány. Nagy Zoltán FARKASCSORDÁK jelen­tek meg Leon tartományban, Spanyolország északnyugati vidékein. A helybeli parasztok védelmet követelnek a hatósá­goktól jószágaik számára, mi­vel 1970. április 4. óta törvény tiltja, hogy a farkasok, hiúzok és vaddisznók ellen hajtóva­dászatot indítsanak. Fáj az élet Ha most megkérdezné tőlem valaki, mi bajom van, aligha tudnék értel­mes és érdemi választ adni. — Fáj az élet — sóhajtanám, mert az fáj bennem, az életem, fáj, de hát... — Gipszes ez a pali — jegyeznék meg erre joggal. Mert mi az, hogy fáj az élet. A fog szokott fájni. A fej, meg a tyúkszem. Az igen. Háborúban a levá­gott láb helye, a pofon helye békében. Ezek mind fájhatnak és még annyi minden fájhat az emberben, és az em­bernek, de hogy az élet fájjon ... Ugyan, kérem! Spleenes öreg lányok­nak, kutyaidomár agglegényeknek, ön- maguktól is csömört kapott skizofré­neknek és dilinós szerelmeseknek szo­kott csak az élet fájni. Meg nekem. Most pedig, becsület­szavamra, spleenem nincs, j ószeri nt nem is tudom, hogy mi az, esküszöm, hogy öreglány se vagyok, a kutyákat sajnálom saját jellemükből kiforgatva idomítani, de ez amúgy sem érvényes, hiszen nem vagyok agglegény. Ha pa­pírjaimnak hinni lehet, skizofréniám mértéke nem haladja túl a szakmában megszokott szintet, sőt, talán néha rög­eszményi vonással alatta is marad az átlagnak. Marad tehát a dilinós szerelmes? Teljesen nevetséges. Korom, amely szerintem a legszebb férfikor, már nem az, amikor minden szoknyába szerel­mes lesz az ember, de már az a kor, amikor még minden szoknyát nemcsak megkívánni tud az ember, de kifejez­ni is képes iránta a férfi örök és leg- hitelmesebbnek elfogadott tiszteletét is. Pedig fáj az élet. Reménytelen és sivár, most, mint egy ménkű hosszú kórterem, ahol még betegnek is csak én vagyok egyedül olyan, mint aszályban sörgő, nyáron sárgult erdő: olyan, mint egy unalmas ebéd még unalmasabb tár­saságban, egy piszkos november dél­utánján. Szóval, ilyen, s ezért fáj az élet. Már voltam egyszer így, akkor még költőcske korban, s meg is kérdeztem a szomszédasszonyt, akinek öt 'gyereke volt és egy részeges férje, hogy fáj-e neki az élet. — Az nem, lelkem, az nem. De a de­rekamban a köszvény, s a vállamon a bikacsök helye, az nagyon fáj, — mond­ta és sziszegve hajlott vissza a mosó- teknő fölé. — Fáj-e magának az élet, Koroknál bácsi? — ezt egy másik ismerősömtől kérdeztem annak idején, aki valami gyárban dolgozott, amíg dolgozott, de azokban a hetekben, de lehet, hogy már években, mint közönséges tróger keres­te meg a kenyerét és a hagymát: — Az élet sz ... — jelentette ki, s hozzátette, hogy mint ilyen nem fáj­hat, mert ki hallott még olyat, hogy az imént említett dolog, ha már megsza­badult tőle az ember, fájhatna is bár­kinek. — De ez a nyomorult karom — szorongatta jobbal a bal alsó kart, — az bizony fáj. Hogy az ég rogyjon rá az ilyen életre. Hát így! Aztán arra is emlékszem, hogy ki­lépve a költőcske korból, elkezdett nem fájni az élet. S így tartott ez hosszú éve­ken keresztül. Nem fájt az élet, amikor csikart a gyomrom, az éhségtől, nem fájt, amikor kipucoltam a cipőm, hogy ezzel alkalmassá tegyem ünnepi célok­ra is. Nem fájt az élet, amikor olya­nok rúgtak belém, akik vad gyanak­vással csak továbbadták az egykori jogtalanul kapott rúgásokat, s akkor se fájt az élet, amikor olyanok rúgtak be­lém, akiknek nemhogy a rúgáshoz, de még a jó levegőhöz sem lett volna jo­guk. A rúgás fájt, nem mondom, de az élet soha. Nem fájt az élet, amikor rendre éj­szakáztam és rendre nem nővel, saj­nos, amikor úgy rágtam át magam könyveken, adatokon, bizottságokon, in­dexeken, káderlapokon, mint gróf Mon­te Cristo úr, még mint Edmond Dantes, És most fáj az élet. Ki érti ezt? S ki érti azt, hogy voltaképpen nem is fáj az élet, hogy voltaképpen csak szí­vesen jutott eszembe mindezek alapján az, hogy fáj az élet, s ahogy mindezt leírtam, jutott eszejnbe, hogy valójában — fáj az élet. Mindaz, ami elmúlt az életből. Az, hogy elmúlt. Uramég, már siratom a múltamat? Mint hervadt tyúk, aki bebeszéli magá­nak, hogy nem a csúnyasága, csak visz- szautasító magatartása miatt maradt meg beporzatlanul, meddő virágnak? A legszebb férfikoromban lám, idepisszeg a holnapi öregség: jövök fickó, jövök, csak gyújts még, hogy minél több le­gyen majd, amiért fájni fog néked az élet. Az, ami elmúlt! Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents