Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-19 / 194. szám
4 '“‘"^Mírlap 1970. AUGUSZTUS 19.. SZERDA „Elszúrtam..." Az ítélet: kívül tágasabb Sokan így tartják: ma egy jó képességű fiatal a szakmák, a hivatások széles skálájára alkalmas. Az egyikből például egyaránt lehet jó tanár, újságíró, pszichológus, szociológus, jogász, a másikból kitűnő szerszámkészítő, mechanikai műszerész, órás vagy éppen rádió-tv-szerelő. A társadalom is — igényei szerint — egyre racionálisabb választást követel. Mintha csökkenne a szerepe az érzelemnek — értsd: elhivatottság — s a döntés pusztán a realitások, a lehetőségek alapján történhetne. Két választást követünk nyomon, mindkettő kudarcra ítéltetett. A kudarc újabb választássorozatra kényszerít, új célok kitűzésére, a meglevő megerősítésére, s kálváriával vagy sikerrel kecsegtet. idén az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jog- tudományi Karára jelentkeztem. Minden jól sikerült a felvételin, csak a történelemtesztbe csúszott hiba, kettest kaptam. Nem vettek fel. — Egy kicsit elkeseredett vagyok, ez a második kudarcom. Ügy érzem, kiszúrtak velem: öt óra alatt a tényleges tudást nem lehet megállapítani. Most tartalékostiszti iskolára készülök, mert így majd foglalkozhatom hadtörténettel. Nagyon fontos, hogy az ember azt csinálja, amit szeret: muszájból nem megy annyira a munka, mint szívből! Hobby A kudarc újabb választássorozatra kényszerít, új célok kitűzésére, a meglevő megerősítésére, kálváriával vagy sikerrel kecsegtet. E döntésekben nagy szerepe van az érzelemnek (értsd: elhivatottság). A saját helyzetemre gondolok: vagy öt éve engem is „eltanácsolt az egyetem fura ura ..., intelme gyorsan, nyersen ért...” Akkor és azóta sok mindenre rájöttem: hol hibáztam. De jó lenne, ha az ember agya nem utólag, de idejében működne tökéletesen! Fóti Péter Eredményes munkáért miniszteri elismerés NÉPMŰVELŐK NAPJA Ma délelőtt 11 órakor, a Pest megyei Tanács klubtermében, a Hazafias Népfront és a Köz- alkalma,zottak Szakszervezetének, valamint a Pest megyei Tanács művelődési osztálya rendezésében tartják meg a népművelők napját. Az ünnepségen dr. Adóm Mihály, a Pest megyei Tanács vb-titkára ünnepi beszédében köszönti majd azolkat a megyei népművelőket, akik eddigi eredményes és áldozatkész munkájuk elismeréséül „kiváló népművelő” és a „népművészet mestere” kormányikitünte- t és ben, valamint a „szocialista kultúráért”, „miniszteri dicséret” és a „kiváló dolgozó” jutalomban részesülnek. Az ünnepség második, műsoros részében, fellép Béres Ilona és Tallós Endre színművész. Nagy István szimpatikus, intelligens fiatalember. Idén jelesre érettségizet a monori József Attila Gimnáziumban, Gyomron lakik és tanulmányait a budapesti Kandó Kálmán Főiskolán akarta folytatni. — Nem sikerült a felvételim, elszúrtam az írásbelit, egyszerű szorzással rontottam el, a matek és a fizika is nullás lett. Szóbeli vizsgára nem is mehettem. — Nagyon szeretem a matematikát, a fizikát, a rádiószerelést, a motorokat, a gépeket. Ha olyan kedvem van, jelesre megcsinálom a példákat, a felvételi napján rossz kedvem volt, nem érdekelt semmi. Szokatlan volt a környezet, feszélyezett, nem éreztem a megszokott helyzetet. — Ünnepélyesen megígértem magamnak, hogy minden példát háromszor megcsinálok. Rettentően csapongó az érdeklődésem. Nem tudom, hogyan kellene az érdeklődést stabilizálni. — Dolgozom, Rákoson a téglagyárban automata kemencénél vagyok égető, gombokat nyomkodok. Ha a húsz méter hosszú kemencében, középen elakad az anyag, akkor hosz- szú vaspálcával kell piszkálgatni. 1200 fok van a kemencében, de három hét alatt csak egyszer történt ilyesmi. Jó lett volna közelebb kerülni az elektromos szamához, de ilyen munkakör nem eiiadt. — Olyan rettentően elkeseredve nem voltam, inkább magamra haragudtam, ezt csak én rontottam el. Ha jövőre nem sikerül, nem is tudom, hogy mit csinálok. Jövőre sikerülnie kell! o Szenyán Tibor udvarias, értelmes, jó kifejező készségű fiatalember. Tavaly érettségizett Monoron, s akkor a bölcsész-szakra pályázott. — Négyesre érettségiztem, a történelem nagyon érdekel. Három-négy megyei versenyt nyertem. Nem sikerült az írásbeli felvételim oroszból, ezért nem vettek fel az egyetemre. — A múlt év végéig három község — Nyáregyháza, Csévharaszt és Vasad — művelődési igazgatója voltam. Ifjúsági találkozót szerveztem Csévharaszton, itt jól megvertek, mert rendet akartam csinálni. Jól sikerült a nyáregyházi szüreti bál, meg a vasa- di Koós—Hofi-show. Szerettem ezt a munkát, de túl sok volt az adminisztráció. — Aztán a járási tanács építésügyi előadója lettem: nem értettem ehhez a munkához, nem is érdekelt. A kisajátítandó telkeket egyeztettem a telekkönyvi adatokkal és adminisztráltam, néha a munkákat ellenőriztem. — A politika nagyon érdekel, a jog: politika, ezért az Hajók a nagykátai tavon A nagykátai járásban, a „Tápiómenti Nyár 1970” programjának keretében került sor a nagykátai Sós-tónál a művelődési központ, az Asbóth Oszkár hajómodellező és az Autósklub első közös rendezvényére. Országos hírű hajó- modellek szelték a víztükröt, hadi- és kereskedelmi hajók remekbeutánzott, kicsinyített másai. Az időjárás is kedvezett az újszerű vállalkozásnak. Nagyszámú érdeklődő élvezhette késő estig ezt az 'egyre népszerűbb technikai sportot, a „legénység” ragyogó felkészültségét, versenytechnikáját és főleg a mindent tudó modelleket. Így többen rakétát vittek magukkal, amelyek időzítve a vízben robbantak. Remek propaganda is volt egyben ez a találkozó, újabb híveket szereztek a meglevő csodálok mellett az érdekes hobbynak. A modellezők tré- ningje másnap is tartott. Sokan ekkor is kimentek a tóra, s nem lankadó figyelemmel kísérték a modellezők tevékenységét. Pesti, ceglédi, pilisvörösvári vendégek jelentették ki, menynyire jól érzik magukat a csendes vízparton. Rajtuk kívül a „bennszülöttek” közül nagyon sokan a modellezők jóvoltából fedezték fel szű- kebb hazájuk, Nagykáta rejtett szépségét. A fákkal-bok- rokkal körülvett festői tó szép környezete külön ráadás volt az izgalmas bemutatóhoz. Megállapították, hogy a nagykátai tó a hajómodellezők paradicsoma lehetne, mert még a nagykőrösi tónál is kedvezőbbek az adottságai, amit pedig már a hobbysok jól ismernek. A víztükör teljesen hínármentes, az altalaj iszapos, a víztükör terjedelmes, így o hajók messzire kifuthatnak, s a tó sekély. A természetes környezet szinte predesztinálja, hogy további versenyek színhelye legyen. A modellezőkön és a nagykátai művelődési központon bizonyára nem múlik, hogy a megyei, sőt országos rendezvények színhelyévé váljon a jövőben a nagykátai Sós-tó. Ii. Elekes Éva IX. — És a hivatás? Mi lesz az ügyfeleimmel, akik általam remélik megtalálni igazukat? Bauer és neje másfél óráig puhították barátjukat és nem értek el eredményt, amikor Kamillának eszébe jutott a döntő érv: — És mi lesz Csimpikével. Ö már képtelen maga nélkül élni... — Már régen akartam mondani neked Dönci... Van nekünk egy teljesen felesleges szobánk ... Szívesen felajánlanám neked, hallom teljesen egyedül élsz és nem is a legfényesebb lakásviszonyok között ... — Hát ami azt illeti a lakásom nem egy palota, de meghitt és csendes ... Ne szaporítsuk a szót. Dönci már aznap este Baueréknél maradt. "— Természetesen a régi lakásom fenntartom, ezért a holmijaimat sem hozom át... — mondta. — Meglesz itt mindene — örvendezett Kamilla és máris rohant, hogy Ödön szobáját otthonossá varázsolja. Ödön és Rezső pedig tovább szövögették az előttük álló hatalmas üzlet terveit. Másnap délelőtt Ödön megjelent egykori mosókonyhájában. Az urak — utasítása szerint — már várták. — Ütött az óra — mondta Dönci és megkezdte a társaság tagjainak okítását: — Cégünk a falu kulturális igényeinek kielégítésére alakult. Több részleget szervezünk. Patkány, te a materialista osztály vezetője leszel, Sunyi a kegytárgyrészleget vezeti, Pihe az általános kultúrcikkek referense lesz. Én magam a szervezés és vezetés feladatait vállalom — mondta és látta, hogy a társaság tagjai egy szót sem értenek az egészből. De nem volt türelmetlen. Örákon át magyarázott, kérdezett, tanított és egyenként próbálta ki, tanulói hogyan fogták fel az elhangzottakat. — Te Sunyi kenetteljes leszel. Fekete ruhában jársz, a faluban elsőként a papnál vizitelsz le. Patkány, te egyszerű, de elegáns szövetruhát viselsz, első utad a tanácsházára vezet, majd felkeresed a tsz-t is. Pihe, te modernül öltözködsz, szakállt növesz- tessz és mosakodnod sem kell. Te a helyi Intelligenciával tartod a kapcsolatot, mint nagy tehetségű, de modern stílusa miatt elnyomott festőművész ... Tartsunk egy próbát. Nos, Patkány, mondjuk, hogy én vagyok a tanácselnök. Halljuk a szöveget: Patkány kihúzta magát és magabiztosan rákezdett: — Elnök elvtárs! Felső körökből értesültem, hogy az illetékesek elégedetlenek a tanács propaganda tevékenységével. Kevés a falakon az agitatív tartalmú kép, dísztárgy, mely kellőképpen ellensúlyozná a klerikálisokat. Nézze csak meg: a legtöbb otthonban megtalálja a feszületet, az utolsó vacsorát és a hozzájuk hasonló giccses kegytárgyakat. De nézze meg a közintézményeket: Az orvos rendelőjében egy árva plakát porosodik, mely a legyek veszélyére hívja fel a figyelmet. Holott itt a tudomány nagyjainak képeivel, fontos jelszavakkal kellene tudományos propagandamunkát kifejteni... — Kitűnő... Te jössz Sunyi ... — Dicsértessék... Izé... Szóval tiszikém a szentségit... izé... — Veled délután még gyakorolunk — szakította félbe Dönci és a társasággal együtt elvonult a legközelebbi áruházba, hogy a szükséges felszereléseket megvásárolják. Dönci nem engedte az új ruhákat felvenni. A társaságot az áruházból a mosókonyhába vezette vissza. — Mindenki- leveti a rongyait — adta ki a jelszót és ő is elcsodálkozott, amikor észrevette, hogy a koszos göncök alatt vadonatúj ruhákban pompázott a társaság ... — Ezeket magunkon felejtettük — röhögött Patkány és Ödön örömmel állapította meg, hogy a részvénytársaság tagjai nem elveszett emberek. Általános tisztálkodás kezdődött és az előkészületek során ez volt a legnehezebben végrehajtható feladat. De Dönci előtt nem volt áthághatatlan akadály: Néhány óra múlva négy kifogástalan külsejű úr indult el Bauerékhoz a részvénytársaság hivatalos megnyitó ülésére. — És ha engem megismer? — aggályoskodott Patkány. — Téged? A jó édesanyád lenagyságosurazna — mondta Dönci és állítása nemsokára bizonyítást is nyert. A Zöld Bütykös csaposa, akit Patkány harsány kiáltással üdvözölt, tisztelettel kapta le svájci sapkáját és mély meghajlással köszönt... Baueréknél rövid szertartásos bemutatkozással kezdődött az aktus. Kamilla francia konyakkal akart kedveskedni, de Dönci leintette: — Az urak nem élnek alkohollal. Ha lehetne valami hűsítőt és kávét... — Az anyád — horkant fel Patkány, de Ödön szigorú arcára nézve elharapta a mondatot. — Uraim! Az értekezletet „Kuksi“ Atlas-orgonán Kócos ördögök a Kisstadionban Főiskolás nótafa — Késmárky nagylemez Hamburgban E heti interjúnkat egy olvasónk levele előzte meg. Ru- zicska Katalin ezt írja Monor- ról: „Miért nem írnak a magyar nótáról? A könnyűzenészekről állandóan olvasok, a dzsesszrő! is, néha még a népi muzsikáról is..., de a magyar nótáról soha...” Szalay László nevét minden magyar- nótakedvelő ismeri — a rádióból, a televízióból és más műsorokból, így hát nem is róla szólunk, hanem a fiáról: ifjabb Szalay Lászlóról. — Az Épületgépészeti Főiskola utolsó éves hallgatója vagyok. Hogyan fér meg emellett az éneklés? Ez a szenvedélyem. Legszívesebben a fiataloknak énekelek, nem igaz, hogy ők csak a beatzenét szeretik! Apám mellett énekelek, ő a példaképem is... A slágerlista írói a Keleti pályaudvar éttermében járnak héfőn, amikor ifj. Szalay László énekelt Kálié Pál népi zenekara kíséretében. Kellemes hangja van Lacinak, kulturáltan énekel, és nem akar túlzottan az érzelmekre hatni, inkább a hangulatát, a dallamát igyekszik visszaadni a magyar nótáknak. A zenekar két virtuóza kétségtelenül a prímás és a cimbalmos: ragyogóan játszották a Pacsirtát... Szombaton volt az első beat- parádé a Kisstadionban, ahova szintén ellátogattunk. Tolcsvayék, az Atlas- és a Metróegyüttes lépett színpadra a szép számú közönség előtt. É~ akik kijöttek, nem bánták meg: mindhárom együttes új, eddig még nem hallott szerzemegnyitom — mondta ünnepélyesen Ödön. Felvirradt a nagy nap. A Mercedes mögé hatalmas utánfutót kapcsoltak. Ebben volt az áru. A társaság kényelmesen terpeszkedett a kocsiban. A fiúk kitűnően játszották szerepüket. Pihének közben megnőtt a szakálla. Színes, virágmintás inget visellt, lábán vörös zokni és divatos mokaszin. Sunyi úgy festett, mint egy századelieji kántor, míg Patkány a diszkréten modem, szolidan elegáns középkáder prototípusának festett. Dönci a hatás kedvéért fekete keretes tükrös szemüveget viselt. Rezsőn semmi sem változott. Az ő feladata az áruk kiadása és a kocsi vezetése volt. A pénzügyek intézését az arra leginkább hivatott Ödön vállalta. , A nyitott ablakokon beáradt a földek friss illata, távolról feltűnt egy falu karcsú templomtornya. Ödön ünnepélyesen megszólalt: — Uraim! íme az alkalom, hogy a nagyszerű koncepció meghozza gyümölcseit... — Isten segítsen — mondta Sunyi. — Meg a dialektikás mate- • riializé — tette hozzá Patkány. A nagy tetteket megelőző ünnepélyes hangulat csendjébe Rezső disszonáns hangja recsegett bele: — Csak nehogy valami balhé legyen... — Bízzatok a lángelmémben — mondta Dönci és a templom előtt megállította a kocsit. — Sunyi rohand le a lelkek pásztorát. Patkány te velem jössz a tanácsra. Eleinte besegítek neked. Pihe, te a patikusnál kezdjed. Addig Rezső előkészíti az árut... A csoport szétszéledt. Pihe belépett a patikába: — A gyógyszerész urat keresem — mondta a pult mögött álló fiatal lánynak ... — A gyógyszerész úr bement a megyeszékhelyre ... Milyen ügyben tetszik keresni? (Folytatjuk) ményeit mutatta be a közönségnek. A legérdekesebb (alán az, hogy Tolcsvayék zenekarral kibővülve adtak ízelítőt folkbeat-muzsi- kájukból. A dobos, a szólógitáros és a basszgitáros bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy Tolcsvayék most már magasabb zenei elképzeléseiket is megvalósíthatták — az eddigi Tolcsvay-stílus mellett... Az Attasék új orgonistája mutató kozott be a stadionban „Kuksi”, azaz Vadriai László. Egyre inkább bebizonyosodik az, hogy az Atlas-együttes a hazai soul-zene verhetetlen képviselője. A nézők vastapsa legalábbis ezt bizonyította. A Metró-együttes tagjai — a nap nagyágyúi — először dr. Erdős Pétertől, az MHV titkárságának vezetőjétől vették át az aranylemezt, utána kezdtek csak játszani — rögvest az új nagylemezük számait. A „Könnyűvérű lányok”, az „És közben szólt a colt” és a „Lóg a falon egy fekete kard” című dalaik még a megrögzött Metró-rajongóknak is nagy meglepetést okoztak: a kitűnő hangszerelés, a sok improvizáció azt sejteti, hogy ez a lemez is aranylemez lesz... A „Kócos ördögök” dallama, hangulata a gyerekkort idézi, s biztosak vagyunk benne, hogy az elkövetkező hetekben — a nagylemez megjelenése után — felkerül slágerlistánkra. Metróék a napokban indultak északi turnéra, az első állomás: Stockholm. Késmárky Marika az NSZK- ba, Hamburgba utazott, ahol nagylemeze készül. Nálunk, úgy látszik, elfeledkeztek róla... A MHV komolyzenei újdonságai : megjelent Beethoven V. szimfóniája, valamint Csajkovszkij vdhősszéFeitád- jai,.. E heti nyerteseink: Tarczall Rózsa, (Nagykőrös. I. Lehel 2.), Magyar Margit (Kartal, Jókai Mór út 8.) és Faska László (Domony, Baross út 26.). Slágerlistánk: Művészlemezek: 1. (4) Csajkovszkij : Diótörő 2. (5). Házy Erzsébet nagylemeze, 3. (—) Bach: Orgonaművek, 4. (—) Vivaldi: Négy évszak, 5. (—) Héber dalok. Tánclemezek: 1. (3) Menekülés (Illés), 2. (1) Zimme-zumm (Bergendy), 3. (2) Olyan szépen mosolygott (Omega), 4. (5) Kósza szél (Szécsi Pál), 5. (—) Töröld le a könnyeidet (Atlas), 6. (—) Azzuro (Aradszky László), 7. (6) Egy üveg baracklekvár (Corvina), 8. (—) Barbara (Koncz), 9. (7) Ki volt az az ember (Kék Csillag), 10, (—) Mária volt (Metró), falus—tamás—sunyó Kedvenc lemezem szelvényünk* re írja rá e heti kedvenc komoly és könnyűzenei számát, és borítékba vagy levelezőlapon küldje be szerkesztőségünkbe: Pest megyei Hírlap, Budapest, VIH., Somogyi Béla utca 6. írja a címen kívül azt is rá, hogy: Kedvenc lemezem. Szavazóink között minden héten kisorsolunk három lemezt. a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát.
