Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

8

MST HtCYF I

1970. AUGUSZTUS 3., VASÄRNAP

VASZIL CONYEV :

KOZMIKUS KORBAN

Szobrászálmok

('SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS í

IMMzi FRICSKÁZÁSOK!

további két művemmel szeretnék részt venni.

Mikus Sándor

műtermét most hagyta el Csortos Gyula síremléke. Augusztus X-én lesz 25 éve, hogy a színpad hagy mágusa elhunyt.

— Jelképesen, egyik nagy szerepének, Lucifernek a jelmezében ábrázoltam Csortost. Többször is láttam ezt az alakítását, s úgy éreztem: művészi munkájának leginkább ez lehet jelképe. Itt jegyzem meg, hogy közvetlenül mellette nyugszik a temetőben Petro- vics Elek, a Szépművészeti Múzeum hajdani igazgatója: a haladó művészbarát. Hányszor megtette, hogy összehívta a nagypénzű mecénásokat és bejelentette a mit sem sejtő pénzemberek előtt: úgy tudja, megvásárolják ezt vagy azt a remekművet a múzeum számára. A jelenlevők megtapsolták a meglepett mecénásokat, az újságírók megírták „nagylelkűségüket”s azok nem tehettek mást, valóban megvásá, v///////////////////////////////////////y

rolták a műalkotást. (Ily módon szerezte meg a Szépművészeti Múzeum számára például a francia impresszionisták remekeit.) Ennek a kiváló embernek mindössze egyetlen korhadt fakereszt jelzi sírját, többet érdemelne. De Somlay Artúrra is gondolok: művészegyénisége régen foglalkoztat, mint szobrászt.

— Jövőre lenne száz esztendős Bokányi Dezső, a Tanács- köztársaság kimagasló egyénisége. Az őszirózsás forradalom idején, még siheder-fejjel hallgattam a parlament előtt a lenyűgöző szónoki tehetséget, így, mészkő mellszobra, amelyet a MÉMOSZ-székházban állítanak majd fel, mondhatom, személyes ihletettségű alkotásom. Majd 700 esztendeje adta át V. István királyunk a városi alapítólevelet Győr polgárainak. A Rába-partiak jövőre ünnepük az évfordulót.' Nyolcméteres bronz dombor-’ művem 33 alakja a győri városháza előtt hirdeti majd a város történetét a legrégebbi időktől a törökök kiűzésén át, a felszabadulás dicső napjaiig.

TENAGY SÁNDOR:

Nyolcsoros

Marad végső kapaszkodóként csak a föld, a viz, a vas, a kő — íme, a boldog bizonyosság: megfogható és szerethető.

íme, arcom, kezem, életem minden vonása rajta van —

Szól a föld, a viz, a vas, a kő, hogy lássam s ismerjem meg magam.

SAINT SÁNDOR:

Csak annyit...

Csak annyit adj,

amennyit adhatsz;

magad minden mikronnyi részét

sejtjeimben jól raktározom.

Bennem dacolsz

az évek szú-hadával.

S nem hullhatsz le mint fáról levél, a dérütötte, mert forgószélként ragadt az indulat fel és oda tett forró tenyeredre.

THIER Y ÁRPÁD:

Három emelet mélység

HAJNAL

(MTI foto)

'///////////////////////

ANTALFY ISTVÁN;

Sajnálj is egy kicsit...

Igaz, hosszú volt utazásom, s közben nem tudtam enni sem, a kocsiban nagyon meleg volt, s ráadásul fájt a fejem.

Olyan jó volt ismét belépni a kedves ajtón, küszöbön, alvók fejét megsimogatni (a képeslapot köszönöm!)

Olyan jó volt melléd ülni, g s utamnak fáradalmait

elmondani, szavad hallgatni, s hagytam; sajnálj is egy kicsit...

§

állomásról a csomagjaival egyenesen az építkezésre sietett. így is másfél órát késett. Mantu odament az állványhoz. Egy ideig szótlanul figyelte Gráber munkáját, majd leparancsolta az állványról. A kezéből kivette a szerszámokat és bezavarta a szállásra. Mantu jelentést tett a főmérnöknek. Gráber fegyelmit kapott és a külföldi csereüdültetésről is lemondhatott, amit a vállalat vezetői még a tél folyamán kilátásba helyeztek.

Azóta nem beszéltek.

B

agi az állvány alá húzott egy kiszáradt malteros- ládát és rátelepedett. Sapkáját levágta a téglahulladékra. A kannából vizet locsolt a nyakára, majd enni kezdett. Nagy falatokat aprított a kenyérből, és a főtt húsból. Evés közben a lába elé meredt. Erős, szőke álla keményen előreugrott. Büszke volt az áliára, amely azonban nemcsak férfias volt, de el is csúfította az arcát. Mint egész délelőtt, most is az előző estére gondqlt: Gráber András az ágyán ült, és a csomag amerikai cigarettát forgatta a villany alatt, amit Bagi hosszas mászkálás után a pályaudvari trafikban szerzett.

— Ezt magának adom — ismételte Bagi elvörösödve.

— Minek ez nekem? —kérdezte Gráber bizonytalanul, és a fiatalemberre pillantott.

Szobrászművészeink többsége a nyári hónapokban sincs

szabadságon: a műtermekben pattognak a vésők, művészi formát ölt a gipsz. Készülő és most született alkotásaikról kérdeztük meg Pátzay Pált, Somogyi Józsefet és Mikus Sándort.

Pátzay Pál

műtermében a Kenyérszegő két és fél méteres szoboralakja fogadja a látogatót.

— Még a húszas évek közepén történt, kölyökművész koromban, hogy Szegeden barangolva, valami különleges, szinte ódái illatra lettem figyelmes. Nyomon követtem: a kenyérpiachoz vitt az út. Testes asszonyok szelték a tanyavilágban sütött, tiszta búzalisztből dagasztott kenyeret. Dunántúli ember vagyok, és ott kisebbek is a kenyerek, meg rozzsal is keverik lisztjét, így persze, illatuk is más. Megkapott az új élmény: nyomban csináltam egy vázlatot, de a háború alatt megsemmisült. S most, évtizedek múltán valahogy feltámadt bennem az emlék, s csak úgy, a magam kedvére megszületik a Ke- nyérszegő-m. Gyóni Géza portréja a másik új munkám: Békéscsabán állítják majd föl. És megkért a főváros is: komponáljak a várba illő, játékos vízikutat — bronzból. Ez következik hát a sorban.

Somogyi Józsefet

a Bartók-évforduló foglalkoztatja.

— Fővárosi emlékművet tervezek korunk, nemzetünk egyik legnagyobb egyénisége, Bartók Béla tiszteletére. A vívódás, gyötrődés, a gondolkodás, tervezés, egyszóval az érlelés állapotában vagyok, hiszen a műnek többnek kell lennie, mint egyszerű képmásnak. Szeretném mindezt emlékművemben is kifejezni, amit a bartóki életmű számunkra jelent.

— Közben készítem Veszprém városának új díszkútját; a három és fél méteres bronzkompozícióban elsősorban a játékosságra törekedtem. Ba- latonöszödre kerül másik művem, melynek két alakja a víz jelképes szerepét idézi a múlt és a jelen találkozásában. Az őszi, jubileumi felszabadulási képzőművészkiállitáson pedig

Ám de a vackorosok az op-] portunisták gerinctelenségévelj szegték meg a szerződést.

Egyenként szállingóztak át j a száraztésztások drótkerítés-] sei körülzárt üdülőjébe. Drót- ] vágó ollóval törtek maguknak] utat, s a nyitott ablakoknál] helyezkedtek el, félig guggoló! testhelyzetben, mint potyané-! zők.

A borsosok összedugták aj fejüket.

— Hohó, ez nyílt szerződés-] szegés. Törünk mi borsot az] orrotok alá. Nem pingpongoz-! hattok ti se! — hetvenkedtek ] és bezárkóztak fűszeres magá- j nyukba.

— így is jó — válaszoltak a ] vackorosok. — De ti se láttok] többé hongkongi zsebsakkot. ] Fölverheti a gaz a kertet az] ablakokig, nincs fűnyírás, még! utószezonban sem. — Befelej mosolyogtak, nem szívták j mellre a fenyegetést.

Összedobták. a p£nzt, vá- S sároltak pingpongasztalt, j

csapkodták a labdát még! holdfénynél is. Nagyokat vi-j hároztak, ha melléütöttek, ] mint szilaj kiscsikók, ha za-i bostarisznyát szimatolnak. Al- ! vásról szó se lehetett. A zseb- ] sakkot különleges zárú és jel-] zőberendezésű páncélszek- ] rénybe rejtették.

A borsosok már csak kiadós] holdfogyatkozásban remény-S kedtek, vagy jó étvágyú ko-! mondorban, hogy az majd két- ] téharapja a labdák De zseb-] sakkot mégse vásároltak, ezt] önsanyargató riposztnak szán-S ták. Dacosan malmozni kezd-! tek.

Hunyadi István ■'

És mit ad a természet?! —] Időközben, csodák csodája, az] ötletemet elorozva, Timovó- ] ban megnyitottak egy „Biszt- ] rót”, ahol nem kell várni.

Éppen ezért én meg fogom! őket viccelni! Fülön fogom ét-] termeink egyik főigazgatóját! és elküldöm hozzájuk! így) majd kiderül, hogyan oroztak! el egy idegen ötletet... !

(Bolgárból fordította:

Sigér Imre) ]

ä

„Bisztróba”, sorba lséül állítod.

Azután várná kell a pénztárnál.

Miután végne-valahára a kezedben van a blokk, várnod kell, amíg felszabadul egy asztal, ahová leülhetsz.

Ha már van asztalod és széked, és le is ültél, akikor várni kell, amíg a pincémé elveszi a blokkot és utána, amíg kihozza a kért menüt.

Kozmikus korban élek.

Gondolataim 300 ezer kilométeres óránkénti sebességgel száguldanak.

Ahhoz, hogy megvalósíthassak mindent, amit kigondoltam, nagyon-nagyon kell sietnem.

De minden áldott pillanatban, minden egyes lépésnél hátráltatnak.

Bemegyek a tej ivóba reggelizni — várni keil.

Az étkezdében az ebédre — várni kell.

Vacsorázni akarok — várni kelL

De nekem nincs időm.

Végül is addig törtem a fejemet, míg ki nem találtam egy olyan éttermet, ahol nem kell várni. Ezt pedig úgy hívják, hogy „Bisztró”, ami azt is jelenti, hogy bisztró — azaz gyorsan. — szolgálnak ki.

Miután a „Bisztró” tervet kigondoltam, azonnal eü is vittem és átadtam az újítási és találmányi hivatalnak.

A „Bisztró” egy igen ötletes és főként gyorsan kiszolgáló étterem, előre elkészített ételekkel, ahol egy perc alatt kiadják a kávét, a vajas kenyeret Te gyorsan felhajtod a kávét lenyeled a vajas kenyeret és már száguldasz is 300 ezer kilométeres óránkénti sebességgel, hogy utoléred saját: gondolataidat

Újításomra 20 év múlva kaptam feleletet:

„Az ön újítását elfogadták. A közeljövőben meg is való- ] sulinak tervei.”

És természetesen meg is i Valósultak.

A „Bisztró” kifogástalanul j működik.

Egy perc alaitt megkapod aj kávét j

Egy perc alatt megkapod aj Vajas kenyeret

De...' i

De azért, hogy bejuthass a

; Áz AB I mérkőzés televí- : zióközvetítésével tört ki a csa- ] tározás a gyógyfürdő üdülői ]közt. A Száraztészta-Rój tozó ] Vállalatnak volt egy vadonat- j új Favorit készüléke, amit ko- j romagyémántként őrzött ille- i téktelen betolakodóktól. A : Törökbors-Aszaló Vállalat há- ;rom futballrajongóját is kitessékel tók:

— Sajnos, gondnokváltozás |van, nélküle nem intézkedhetünk.

A borsosok összenéztek.

— Rendben. De maguk se

j jöhetnek át pingpongozni. Leszereljük a hálót és elzárjuk az ütőket

Pillanatnyilag elképzelhetetlen volt súlyosabb megtorlás, mivel a tésztások ugyancsak kedvelték ezt a sportot Sőt. További bosszantásra újszerű fricskát eszeltek ki, s a Vackomemesítő dolgozóival szövetkeztek. Nekik fűnyíró gépük volt és egy eredeti hongkongi zsebsakkjuk.

Se sakk, se fűnyírás az irigy tésztásoknak. A frissiben kelt kultúregyezményt kölcsönös aláírásokkal hitelesítették. Egyék csak meg a tésztájukat televízióval együtt a tésztások.

— Ügy kaparná a torkomat, mint a falevél.

Gráber a házak iránti ösztönös szeretettel született a világra. Csak egy pohár jó italra volt szüksége, és már el is érzékenyült a nagy épületektől. Az apja kőműves- mester volt, s egy ideig úgy látszott, hogy átveszi tőle a céget, de egy nagy családi veszekedés után otthagyta a családját, megnősült, és idejött a vállalathoz. Ez húsz éve történt. Annyira régen, hogy ha egyszer-egyszer arra gondolt: talán jobb volna átmenni egy másik vállalathoz, csúszós bizonytalanság fogta el és nem tudta elképzelni, hogy mihez kezdene a többiek nélkül, akikkel évek óta együtt dolgozott. Gráber észrevette, hogy Bagi na-r gyón a kedvébe akar járni, de még nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e ennek, vagy jobb volna valami módon el-, hárítani.

Bagi lendületes, törekvő fiatalember volt, s valóban, egy idő óta szeretett volna Gráber Antal kedvében járni. Égett a tettvágytól, és gyakran eltűnődött: mit kellene tenni azon kívül — amit tesz. Gráber úgy döntött, hogy eladja otthon a házát, és családjával ideköltözik a városba. A vállalat vezetői őszre ígérték neki az üzemi lakást. Három hete elsőként Gráber lánya jött el a családból városnézőbe. A véletlen úgy hozta, hogy Bagi az öreggel és a lánnyal töltötte az egész vasárnapot. A fiatalember azóta sokat nyugtalankodott, minden este, de napgyobb pénzösszeg elsikkasztá- sáról sugdolóztak, de biztosat senki sem tudott. A legnagyobb meglepetést mégis az okozta, amikor Mantu a vállalat igazgatójától háromnapi gondolkodási időt kért, és ennek leteltével azt kérte: hadd maradhasson az építkezésen, mint kőműves.

A leváltás után ott akarta hagyni a vállalatot, de csak más városban tudott volna elhelyezkedni, és ezt nem tehette meg. A felesége huszonhárom éve béna volt a lábaira. Mantu viselte a gondját, ő takarított, főzött, mosdatta és ápolta. A huszonhárom év alatt egyszer se hagyta éjszakára egyedül az asszonyt. Mantu mindennap hajnalban kelt, késő este még a fészerben dolgozott szerszámaival. Nem tehetett mást, az építkezésen maradt. Reggel hétkor felkapaszkodott az állványra, s dolgozott estig. Nem kérdezték és ő nem beszélt. Mindenkire elutasítóan nézett vissza, egyedül Gráber András tekintetét kerülte el. Az építkezés első heteiben, amikor még ki sem alakult közöttük a szokások rendje, történt közöttük egy súlyos eset. Gráber családja távoli vidéken lakott és kéthetenként utazott haza hozzájuk. A vonat azon a hétfőn sokat késett visszafelé és Gráber — aki az úton unalmában alaposan beivott az étszolgálatosnál — az

A kőművesek egész délelőtt kínlódtak a nagy meleg és a kegyetlen tempó miatt, amit magukra erőszakoltak. Tizenegy óra után már ide-oda szédelegtek, és alig várták, hogy a bérelszámoló megszólaltassa az elektromos csengőt, amely az ebédidő kezdetét jelezte. A negyedik szint még alacsony falai lapos, kényelmetlen árnyékot adtak, a nagy hőség elől így a legtöbben lehúzódtak az alsóbb emeletek hűvösébe ebédelni.

Fent csupán ketten maradtak.

Mantu a teherlift mellett egy keskeny, poros árnyékban keresett magának helyet. Erős szálú haja a sapka alatt átizzadt, a csíkos ing rátapadt a testére. Várt egy darabig. A kéménynél észrevett egy jobb helyet, de nem volt kedve újból feltápászkodni. Piros, zománcozott edényét a térdére vette, és egykedvűen, lassú rágással enni kezdett.

Mantu a második szint befejezéséig munkavezető volt az építkezésen, de akkor történt valami, amiről csak a vállalat vezetőinek volt tudomásuk. Mantut egyik napról a másikra leváltották. Az emberek sok mindent beszéltek azokban a napokban. Egyesek azt mondták, hogy a családi házát lopott anyagból építette a kertvárosban, mások na-