Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

1970. AUGUSZTUS 16., VASÄRVAP 3 V czetoségválasztások Nyílt légkörben A pártalapszervezetek jelen­tős részében már lezajlottak a taggyűlések, melyeken a veze­tőség számot adott két esz­tendei tevékenységéről, a tag­ság fölmérte a vita során e számadás realitását, s meg­választották a jövő havi, ve­zetőségválasztó taggyűlések előkészítőit, tisztségviselőit. A lezajlott taggyűlések legfonto­sabb, s legfőbb jellemzője, hogy a kommunisták közössé­geiben — ritka kivételektől el­tekintve — teljesen nyílt a légkör, a vita valóban vita, s az eredményeket értékelve a hibák, melléfogások sem ma­radnak eltakarva. A MÚLT: ALAP Az eredményeket nem szük­séges kisebbíteni sehol, ám nagyon érdekes jellemzője a taggyűléseknek, hogy nyomát sem lelni önelégültségnek. Kritikusan, s igényesen mérik fel a megtett utat, ahogy tet­ték ezt például a Nagykőrösi Konzervgyárban, az elsőként taggyűlést tartó alapszerve­zetben. A gyár jól dolgozik, légköre példás — nem vélet­lenül többszörös birtokosai a szocialista munka vállalata címnek —, az emberek jól érzik magukat, s így tovább. A taggyűlésen a kommunisták mégis arról szóltak, hogy to­vább kell erősíteni az üzemi demokratizmust, az észrevéte­lek, javaslatok rangját a ve­zetés előtt. Furcsa? Nem. A konzervgyári kommunisták a saját körülményeikhez igazí­tott mérce szerint értéke­lik az eredményeket. Ami másutt elegendő lenne, az ne­kik kevés, s igazuk van. Iga­zuk abban — s ez erénye a legtöbb helyen a megtartott tanácskozásoknak —, hogy nem valami általános érvé­nyű recept szerint mérik föl a helyzetet, hanem a helyi, sajátos feladatokból kiindul­va. A holnapba tekintés, ha hi- ányaifc ' néhány pártalap- szervezet esetében; a nagy többségnél megvan, s ez ugyancsak fontos jellemző. A kommunisták tevékenységé­nek folyamatosságára, a párt- szervezetek munkájának lánc­szerű összekapcsolódására mu­tat, amint ezt a Ceglédi Váro­si Tanács kommunistáinak taggyűlése is igazolta. A párt- szervezet a IX. kongresszus határozata alapján kapta meg az ellenőrzés, a beszámoltatás jogát, s a kedvező tapasztala­tokról sok szó esett a taggyű­lésen. Évente 74—75 ezer ügy­irat fordul meg a tisztviselők asztalán, s az, hogy e nagy szám ellenére a döntéseknek mindössze 2,9 százalékát fel­lebbezték meg a város polgá­rai, a munka erkölcsi-tartalmi színvonaláról sokat elmond. Nagy része van ebben a kom­munisták tevékenységének, s annak, hogy a IX. kongresszus megadta jog ésszerű gyakor­lása növelte a pártszervezet tekintélyét, súlyát, s ugyan­akkor aktivitását is. TÁGULÓ LÁTÓHATÁR Örvendetes vonása a kom­munisták tanácskozásainak, hogy tágabbá vált a látóha­tár, a korábbiaknál sűrűbben lelnek rá az összefüggésekre, a lényeges kérdésekre, s ami nagyon fontos: nem csak gaz­dasági, hanem egyéb kérdések esetében is. Abban például, hogy a politikai munka to­vábbi fejlesztése, tartalmi gazdagítása elválaszthatatlan a tömegszervezetekkel való fokozott törődéstől. Nem vé­letlen tehát, hogy a Váci Kö­töttárugyár egyes alapszerve­zetének taggyűlésén egyike volt ez a többször, s több ol­dalról szóba került témáknak. A felszólalók nemcsak arra mutattak rá, hogy a tömeg­szervezetek hatásos működé­se milyen nagy mértékben könnyítené meg a kommunis­ták dolgát, hanem arra is, hogy a tömegszervezeti tevé­kenység jó előiskola a párt­tagság utánpótlásához, a kom­munistává neveléshez. Majd’ minden eddigi tag­gyűlésen — éppen az össze­függések világosabb fölisme­rését tükrözve — téma volt a jobb, gyosabb, alaposabb tájékoztatás. Nemcsak az úgy­nevezett nagypolitika, hanem a helyi politika kérdéseiben is igénylik ezt a kommunis­ták, de persze nemcsak a kom­munisták. Jogos igény ez, mert tájékozottság nélkül bű­vös körben rekednek meg a párttagok: kérdezik őket, de feleletet hiába várnak tőlük. Ugyanakkor hibás az a véle­kedés — s néhány pártalap- szervezetben él még —, mely mindenben felsőbb állásfog­lalásra vár. Az önállóságnak van ilyen oldala, is, aminek viszont feltétele a mainál ala­posabb ideológiai íeivértezett- ség. Erről is szó esik a viták­ban, a vezetőségek beszámo­lóiban, de sajnos, legtöbbször csak negatívumként' A párt­élet, a pártmunka legnehe­zebb. csak lassú haladást föl­mutatni tudó területe ez, egy­ben tehát a megválasztásra kerülő vezetőségek programjá­nak is egyik pontja. JOGOS SZIGORÚSÁG Az eddigi tapasztalatok alapján nagy pozitívumként kell elkönyvelni, hogy a leg­több helyen csakis eredmé­nyekről szólhattak, ami a kommunisták emberi, erköl­csi magatartását illeti. Keve­sebb a fegyelmi ügy, bár meg­nőttek a követelmények. A nagykőrösi vasútállomás párt- szervezetének taggyűlésén pél­dául a beszámoló, a vita is azt tanúsította: igaz, hogy két embert is töröltek a pártta­gok sorából, ám négy elvtás- sal gyarapodtak. Nem számta­ni összegek egybevetését vé­gezték el a taggyűlésen, ha­nem arról szóltak: a formális tagságnak nincs semmi értel­me. A párttagságnak az önként vállalat több kötelezettsége, s a kommunisták rangját, tekin­télyét nem az öregbíti, ha szemet hunynak a saját so­raikban meglevő mulasztások felett. S azt, hogy ez mennyi­re így van, igazolja: a párt- szervezetnek, a kommunisták tekintélye növekedésének dön­tő szerepe volt abban, hogy megszűntek a forgalom és a pályafenntartás közötti viszá­lyok, a légkör ma egészen más, mint volt néhány eszten­deje. Korai lenne még mérleget vonni, hiszen sok pártszerve­zetben majd csak most ülnek össze a kommunisták, hogy számadást készítsenek. Ami azonban eddig a mérleg ser­penyőjébe került, az azt tanú­sítja, hogy a párt IX. kong­resszusának határozatai nem maradnak papíron, hanem a kommunisták következetes és áldozatos munkája nyomán gazdasági, politikai, társadal­mi eredményekben öltöttek és öltenek testet. Ügy véljük, ezt csak megerősíthetik a követ­kező napokban, hetekben sor­ra kerülő taggyűlések is. M. O. KOMÓCSIN ZOLTÁN SZEGEDEN Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára szombaton Szeged­re látogatott. A József Attila Tudományegyetemen a KISZ nyári építőtáborainak munká­járól tájékozódott. Ezt követően Komócsin Zol­tán az egyetemi építőtáborban most dolgozó fiatalokkal ta­lálkozott. Elismerését fejezte ki munkájukért, majd vála­szolt a hozzá intézett kül- és belpolitikai témájú kérdések­re. A Központi Bizottság tit­kára az egyetemi KlSZ-bizott- ságon beszélgetést folytatott az egyetemi építőtáborban dolgozó szovjet komszomolis- tákkal is. Dr. Timár Mátyás látogatása a zánkai úttörővárosban Dr. Timár Mátyás, a kor­mány elnökhelyettese — aki 1969. augusztus 15-én ünnepé­lyesen elhelyezte a zánkai út­törőváros alapkövét — szom­baton — egy esztendő múltá­val — ismét felkereste az épít­kezés színhelyét. Dr. Timár Mátyás megtekin­tette az úttörőváros új hajóki­kötőjét, az eddig elkészült lé­tesítményeket és felkereste a 300 millió forintos beruházás­sal épülő tábor központját. BUDAPEST Hidrológiai decennium A nemzetközi hidrológiai de­cennium keretében augusztus 12—14. között Budapesten, az Országos Vízügyi Hivatal székházában tartotta harma­dik ülését a szocialista orszá­gok regionális együttműködé­sét irányító képviseleti ta­nács. Az ülésen egyebek kö­zött a Szovjetunió kezdemé­nyezésére — az összes szocia­lista országokra kiterjedő együttműködés fejlesztése ér­dekében — megvitatták egy nagyszabású konferencia ösz- szehívásának lehetőségét. Éjszaka hangosabbak a gépek Az éjszakások lO-koí jön­nek. Rendszerint rohanva. A vacsora mellől, a lefektetett gyerek mellől, a tv-műsort otthagyva és a férjüket. Taka­rítani, mosogatni: reggel fog­nak. Tárgyilagosan Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat, Budakalász. Szerencse, hogy a HÉV-megálló mindjárt a gyár mellett van. A portás minden asszonynak köszön. Ö is éjszakázik. Kimegy szellőz- ködni az udvarra. Ilyenkor már nyugalom van. A gépek zaját hallgatja. Mint az éhes állatok üvöltése, gondolhatná, ha nem lenne már húsz éve fáradt ilyesmikre gondolni. A kerékpárállásban most csak három bicikli támaszkodik. És egy motorkerékpár. Éjszaka csak egy parti dolgozik. Ta­lán húsz ember. Szövőnő csak hat. Hatan 38 gépet kezelnek. Egy szövőnő hat vagy hét gé­pen dolgozik egyszerre. Egy gép egy perc alatt 170-et for­dul, egy fordulat alatt két ve­tést csinál. Ez egy gépnél 8 óra alatt, 60 ezer vetést jelent. Egy 12-es sűrűségű anyagnál (átlagos vászon) egy centimé­terhez 1200 vetés kell. Egy műszak alatt egy gép 40—45 méter anyagot sző: lepedő- vásznat, konyhai törlőruha­anyagot, asztalterítőket. Egy szövőnő teljesítménye a hat géppel, ha jól dolgozik, 360— 400 ezer vetés, azaz 240—280 méter anyag. Nyolc—tíz évvel ezelőtt éj­szaka is teljes üzem volt. Több mint száz szövőnő dol­gozott harmadik műszakban is. Puskás Gyulának, a gyár igazgató főmérnökének adatai szerint: 300 emberrel keve­sebb dolgozik a gyárban, mint amennyire szükségük volna, a 300-ból 150 szövőnő. Ezért áll éjszaka a gépek nagy része. A gyárnak ez az állásidő évente 700 ezer négyzetméter anyag­gal kevesebbet jelent. Es 35 millió forinttal. A 150 hiányzó szövőnőnek nem fizetnek munkabért, de ez nem jelent megtakarítást, mert az elő­irányzott nyereséget, 22 millió forintot, szeretnék teljesíteni, ezt pedig csak túlóráztatással érhetik el. A túlórát meg kell fizetni. Tehát drágábban ter­melnek.” A három műszak egyik oka annak, hogy nincs ember. A másik az alacsony bérszínvonal.” Az előírt át­lagbérszínvonal fél évre: 10 ezer 352 forint, a tényleges, a túlórák miatt: 10 ezer 467 fo­rint. Indokolva Minden csarnok világos, az álló gépeken feltekert fonalor­sók, fonalhengerek a földön, a cérnázógépek mellett bálák. Világos van és meleg. Száll a por. A gépeken bolyhokban rendeződve lerakódik. Nyil­ván a tüdőben is. A nyelven mindenesetre. Köpni kellene. A szagok, a levegő, mint a malomban, ha őrölnek. És olyan zaj, mint egy vasúti híd alatt, amin 10 vonatoszlop kattog, csikorog, dübörög át, végeérhetetlenül. A főműveze­tő, Horváth Tibor irodájában még percekig süket vagyok. — Porelszívó berendezés nincs. Ez kérem, szövőüzem, növényi rostokkal dolgozunk, as, ahogy a gép tekeri, húzza, forgatja: porlik. Selyemüzem­ben, az egész más. Itt ezzel számolni kell. Nem mondom, nem könnyű munka, azzal együtt, hogy könnyűiparnak hívják. Ezért is vagyunk ke­vesen. Az asszonyok inkább mennek a tsz kisegítőüzembe, meg a töltőtollasokhoz, ilyes­mi. Nem kell egész nap 8 órát állni, menni, hajolgatni, nem kell éjszaka bejárni, közelebb van, több a fizetés... Egy jó szövőnőnek jó fizikai erőnlétre van szüksége. Ezen­kívül nem árt, ha 30-féle fo­nalfajtát ismer, legalább egy tizedét annak a minőségnek, amit gyártanak. Univerzális szövőnő nincs, általában egy­két gépfajtára tanulnak be. így cserélni nem lehet, a ter­melést a piac igényeihez iga­zítani nehéz, dolgoznak azok, akik vannak, azokon a gépe­ken, amelyekhez értenek. A szövődében 18 ember váltja egymást 3 hetenként, a Pica- nol-rendszerű gépeknél. Bérü­ket teljesítményük után fize­tik. Minden árufajtánál meg­szabott szintet, vetésszámot ír­nak elő, amit teljesíteni kell Ha elmarad ettől, kevesebbet kap; ha a megszőtt anyag egy része csak másodosztályú, ke­vesebbet kap. Az éjszakázásért pótlék jár, a fizetés 10 száza­léka, és ha egy hetet végigdol­goznak éjszaka, még 150 fo­rint. — Tizenöt százalékkal rosz- szabb a teljesítményem éjsza­ka, nem tudom, miért. Meny­nyi ez forintban? Száz, két­száz forint. Antalicz Erzsébet 21 éves, a felvetőgépen dolgo­zik, az előkészítő üzemben: — Én különben bírom az éjsza­kázást,« se fáradt nem vagyok, se álmos. Mégis ez van. Jó ez a műszak. így van legtöbb szabad időm. Enyém az egész nap. Hatkor lelépek innen, al­szom tízig, tizenegyig, aztán irány a strand, délután mozi, satöbbi. Ha délelőttös vagyok, korán kell kelni, azt nem sze­retem, ha délutános, akkor meg későn érek haza. Megszokásból — Még fiatal, azért bírja. Robadics József művezetőnek kiabálnia kell, hogy értsük.— Több mint 20 éve vagyok a textilben, de nem tudom meg­szokni az éjszakázást. Jön az álmosság, van, hogy mindjárt műszakkezdéskor, van, hogy éjfél felé. De leggyakrabban a hajnali órákban. És ahogy idő­sebb lesz az ember, annál rosszabb (37 éves). Az Erzsi is másképp beszél majd tíz év múlva. Volt egy haverom, az rakodómunkásnak ment, mert nem bírta... reggel haza­ment, és estig aludt. Majdnem lekéste a kezdést. Szendes Istvánná nagyon jó szövőnő, a havi 3000-ret is megkeresi. Tehát munkabí­ró, jó szeme van, ha elszakad a szál újra be kell tudni fűznie, ügyes keze, mert meg kell kötni, jót ritmusérzéke, mert egyetlen gépe sem áll soha, nagy gyakorlata olyan munkatempót alakított ki, NÉZŐPONT Hétköznapi hazafiság Elképesztőek a nemzetközi méretű turizmus adatai. Meg­hökkentően nagyok az idegen- forgalomban csupán közepes helyet elfoglaló hazánk eseté­ben is. A múlt évben egészen pontos számmal, 6 069 151 kül­földi lépett magyar területre, s közülük 3 001 706 nem csu­pán átutazott az országon, hanem hosszabb-rövidebb időt el is töltött itt. Honfitár­saink közül 996 582-en utaztak külföldre, az összforgalom te­hát meghaladja a — hétmil­liót! Országnyi ember, s nem túlzás: a világ minden tájáról verbuválódott országnyi em­ber. Az utazókedv nem csök­kent ebben az esztendőben sem. Bár a főszezon nem esik bele az első félévbe, január és június között a hazánkra kí­váncsiak száma megközelítet­te az egy és negyed milliót, míg külföldre 370 ezer magyar látogatott el. Azért idéztük az adatokat, hogy érzékeltessük: jóval többről van itt szó, mint a szorosan vett idegenforgalom­ról, a vendégek elszállásolásá­ról, kiszolgálásáról, szórakoz­tatásuk, ország-megismerő út­jaik megszervezéséről. Még csak az adatokat ismerve is, bárki megállapíthatja: e kö­rünkben, modern népvándor­lás fontos tényező az orszá­gok egymás közötti kapcsola­tában, hatásában pedig olyan társadalmi jelenség, amellyel számolni kell. Az idegenforgalom ma már — világszerte — a szolgáltató- ipar sajátos, komplex ága, mégpedig olyan ága, amely szédületes tempóban növek­szik. A növekedés állandósága, illetve szédületes üteme fel­színre hozza azt is, ami eddig a mélyben, takarva maradt. Azt, hogy a turizmus mai mé­rete és formája sokféle szál­lal szövi át életünket, az em­beri, egyéni magatartást épp­úgy, mint a közöset. Nem azokra a bosszantó, de lénye­gükben jelentéktelen aprósá­gokra gondolunk, amikor a busás baksis reményében — sűrűn csalókának bizonyult remény ez — pincér, zenész, hotelportás, s a konzum-szak- mák más képviselői hasraes- nek a külföldi előtt, ahelyett, hogy udvariasan, kedvesen a rendelkezésére állnának. Még csak arra sem, hogy sokan azért kárhoztatnak zsúfoltsá­got, rendetlenséget, udvariat­hogy a legkisebb idővesz­teséggel dolgozhasson, és sze­reit a munkáját. — Nem vagyok álmos. Nincs időm álmosnak lenni. Folyton rohangálni kell, ha a gondolatom nincs a gépen, mindjárt baj van. Tehát niem is gondolkodom munka köz­ben. Persze utána kijön raj­tam a fáradtság. Amikor le­fekszem. Délután jobb. Az a legjobb műszak. Délelőtt el­végzek mindent. 2-re bejö­vök, 10-kor hazamegyek. Ilyenkor nem jó, mert a dél­előttöt átalszom, délutánra marad az otthoni munka, bevásárolni, takarítani, mos­ni, főzni, estére már lefe­küdnék, de jönni kell. De nem panaszkodom. Az ember mindent megszokik, amit akar. lanságot, mert „külföldiek is voltak ott”. Arra gondolunk, hogy a vendégfogadás, a ven­dégségbe utazás felnőttséget feltételez. Emberi, erkölcsi, politikai felnőttséget. Mond­hatjuk úgy is: hétköznapi ha- zafiságot. A világ mind több pontja válik örökös találkozóhellyé.1 A nagyvárosokban földrészek országainak polgárai ülnek egymás mellett a vendéglők­ben, a vonaton, együtt nézik a kincseket, melyeket a múlt fölhalmozott, s miközben is­merkednek, magukat is meg­ismertetik. Ahogy mi is, ha külföldre utazunk. Ahogy az idegen is, aki vendégnek érke­zik hozzánk. Mert éppen eb­ben a kölcsönösségben van a turizmus társadalmi kusugár- zása. Abban, hogy közeli és tá­voli népek vehetik, veszik feí egymással a személyes kap­csolatot, mert a világot a tech­nika — a sugárhajtású repülő­gép, a gépkocsi, s a többi mo­dern közlekedési eszköz — ki­csinnyé zsugorítja, a távolsá­gok elveszítik jelentőségüket. S a személyes kapcsolat lehet kedves, udvarias, barátságos, érdeklődő, sok minden lehet, de: elvtelen soha! Nem lehet másokat úgy be­csülni, hogy magunkat lebe­csüljük, nem lehet úgy igazi barátságot, ismeretséget köt­ni, hogy abban a szájtátó cso­dálkozás, az imádat legyen az uralkodó. Nem lehet a világot oly’ egyszerűen felosztani, hogy ami bizonyos égtájak fe­lé esik, az mindig és minden­ben csodálatos, elragadó, meg­kapó, ami meg más égtájak irányában található, az sem­mi, sőt, röstellnivaló. Nem le­het pénzben mérni korunkat. Sokan mégis ezt teszik. A valódi nemzeti öntudat el­választhatatlan az internacio­nalizmustól, ahogy elválaszt­hatatlan napjainkban már ma­gától a szocialista tudatosság­tól is. Mert nem úgy „általá­ban” magyar valaki, hanem a szocialista társadalmi rendű Magyar Népköztársaság ál­lampolgára, azé az országé, mely történelmi szükségszerű­ségből éppúgy, mint saját leg-; főbb érdekeitől vezéreltetve^ szilárd tagja a szocialista or­szágok közösségének. Mi köze' mindennek a turizmushoz? Éppen az a baj, hogy sokan úgy hiszik, semmi. Ügy gondolják: más dolog állampolgárnak lenni, s me­gint más magánembernek. Ami hol a választóvonal? Ki tudja meghúzni, s ki veszi figye­lembe? Ahogy hálunk néhány renitens külföldi elég arra, hogy egész népüket minősítsék egyesek, mondván, lám ilye­nek ezek a ... meg azok a.. J másutt is elég hozzá, hogy né-j hány magyar így váljék bot­csinálta, nagyon rossz képvi­selővé, valamennyiünk rová-4 sára. Az újkori népvándorlás, a’ hatalmas méretű turizmus élesebbé, világosabbá teszi a népek, nemzetek közötti egye­zőségeket, ám ne feledjük: a különbségeket is! A kettő tár­gyilagos egybevetése, mérle­gelése elengedhetetlen. S ha megtesszük, a reális kép bir­tokában nincs szükségünk ar­ra, hogy agitáljuk magunkat a hétköznapi hazafiságra. Té­nyek, eredmények serege kész­tet rá! Kérdezve — A fiatalok már nem jönnek, meg is értem, nem jó éppen ehhez alkalmaz­kodni egy életen át. A job­bat megszokni is könnyebb. ötvenegy éves vagyok. Csa­láddal, beteg anyámmal, unokákkal, nem mindig tu­dom kipihenni magamat nap­pal. Nyáron meg nehéz is aludni napközben, a meleg miatt. Schiller Júlia fakó kék köpenyébe törli a ke­zét, míg beszél. — Ügye min­denki ezt mondta? — kérdezi, és a kézfogás után vissza­teszi fülébe a két kis vatta­golyót. — Különben — for­dul még felém egy pillanat­ra — a munka mindig munka. Végezni kell. Éjszaka minden zaj mesz- szire hallatszik. A gépek za­ja is. De az utcán úgysem jár senki. Varga Vera FÉRFI MUNKAERŐKET felveszünk. Jelentkezni lehet a Váci Kötöttárugyár j Munkaügyi Osztályán Vác, Sallai Imre utca 8/10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents