Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
8 5T^írtoo 1970. JÚLIUS 5., VASÄRNAP Filmstúdió I - szinte a semmiből! Délután négy óra. Még magasan jár odakinn a nap. Idebenn, a bagi művelődési központ elsötétített szobájában csak a vetítőgép közvetlen közelében és a kicsi vásznon viliódzik némi fény. Pereg a film a megye egyik legfrissebb kulturális eseményéről. a vidám szentendrei játékokról. A vetítőgép mellett középmagas, fekete hajú ember: Bagó József, a művelődési központ igazgatója, s egyben a megyei Goldman György Filmstúdió vezetője. Filmstúdió a megyében? ■Esztendeje már valóság. Nyolc elkészült film bizonyítja. Bagó József valaha kántortanító volt. Később művelődési ház, majd művelődési központ igazgatójává lépett elő. Emellett óraadó tanár a bagi általános iskolában. És operatőr és vágó, laboráns és kellékes, díszletező, s ha kell, rendező is. — Hogyan kezdődött? — kérdezem, — Fényképezni mindig szerettem. Ez volt az első lépés a filmezés felé. S hogyan lett valóság? Hat esztendővel ezelőtt egy nyugalmas estén arról beszélgettem falum tanácselnökével: milyen jó lenne, ha filmen megörökíthetnénk falunk húsz esztendejének történetét. A tanácselnök tűnődött egy ideig, aztán megkérdezte: „s mi ennek az akadálya?" Azt mondtam néki: ,.ha llenne egy felvevőgépem, filmet akár a saját pénzemből is vennék hozzá". Ezzel abba is maradt ez a beszélgetés. Néhány nappal később azonban újra szóba került a dolog, de akkor már olyan formában, hogy azt mondja a tanácselnök: „szavadon fogunk, Jóska. A tanács a termelőszövetkezettel együtt megveszi neked a filmfelvevőgépet, meg a filmet is hozzá. A többi már a te dolgod!" Míg mindezt elmeséli, új filmtekercset fűz a gépbe, s csak azután folytatja tovább. — A filmezés hobbymmá vált, de sokáig nem lett belőle semmi több. Tavaly márciusban azonban váratlanul hivatnak a megyei tanács vb művelődésügyi osztályára, s megkérdezik: „vállalnám-e, hogy filmet készítek a Tanácsköztársaság jubileumi ünnepségeiről"? S mondták azt Is, ha sikerül a dolog, lehetőséget biztosítanak a megyei filmstúdió megalakítására. Így alakult meg akkor a Goldman Gyöngy Filmstúdió — társadalmi munkásokból és készítette az In memóriám című dokumentumfilmet. ANDRASSY LAJOS: f M í A/ 1 unó idő Míg tarka pillangókat gyűjtünk dobozba rakva, s délibábot kergetünk, milyen széles a határ, elfér benne a boldogság is. a meglevő, a megkívánt is s még az se fáj nagyon mi fáj. Mikor már felényire égtünk ránk tör a félsz meszes gödörbe lépünk, milyen kicsire szűkül a világ álmunkban jajjal felkiáltunk ha gomb szakad a pizsamáról, s alattunk megreccsen az ágy. rssssssssssssssss/sssssssss/sss/ssssssssssssss/ssssss/sss SZOLNOKIANDRAS: Fejtik a követ Ez a kristályka kőbe zárva milyen rég vár, hogy egy sugár hozzáérjen és megcsillanjon — Az árva, ragyogni vágyó ékszer. Hány évezred, hány millió év telt míg vágya betelhetett végre! S akkor is, csupán egy pillanatig érte a nap, felocsúdni se érkezett. Erre gondolj, ha tűnik az örőmperc; ha váratott is magára, a tied lett, a tied. TAMAS ERVIN: Szemtől szembe Az anyám a nyakában keresztet hordott és könnyek voltak a szemében, ha apám az istent káromolta. Mielőtt lefeküdt, megcsókolta a keresztet és apámat. A nagyagyban két dunyha volt, szakadt, madzagos vászonhuzattal, száraz pecsételőket, meg két párna, de a szüleim feje mindig egymáshoz ért. Az éjjeliszekrényem apám orvossága volt és kancsóban friss víz, melyet mindig anyám készített oda. Minden reggel érintetlenül feküdt az asztalon apám orvossága, meg a kancsó friss víz, melyet anyám készített oda. Hangtalanul aludtak. Otthon hal volt. Zsírban sült krumplival és tartárral. — Rohadt egy karácsony — mondta apám. — Ordenáré vagy és gusztustalan::: — sziszegte anyám. — Nem volt elég? — ordította lihegve apám a harmadik pofon után és a nadrágszíját csatolta. í Nálunk, az ágy fölött Szűz Mária dédelgette Jézust és a fal megcsontosodott körülötte. Anyám rajongott a kék szaténblúzáért, melyet kislánykorában a bérmálkodáshoz kapott. Szakadt, mosottkék, de anyám titokban a ruhája alatt hordja. Apám, ahogy őszült, nullásgéppel kopaszra nyíratta a fejét. Anyám rázkódva sírt. Apám akkor levágta a földre a borospoharat, a szamorodni szétloccsant, leátkozta az égről istent, engem kikergetett a szobából, „menj a francba”, azt mondta és csókolgatta anyámat. — Lalika más volt... — Kemény, stramm kölök volt! Ilyen! — és apám megfeszítette izmait. — A Lalika... — mondta anyám és az ovális képre nézett, melyet én mér annyiszor láttam, melyhez minden este imádkoznom kellett, a rövidnadrágos, szőke kisfiúért, a mac^ kőhöz is imádkoznom kellett, a koszos, köhögve brummogó i mackóhoz — ott aludta játékálmát Lalika székében, melyre í én le sem ülhettem. I---------A vécében hallom, mit mondanak a szomszédlakásban: — Örültek ezek a Lankájukkal... Azt a gyereket meg ^ folyton verik... Láttad apus ? ^ Ilyenkor szokott mosakodni Irénke néni, már csak egy át- S látszó kombiné van rajta, a haját becsavarja, gurigák .ágnak $ ki belőle. — Apus, ha nekünk egyszer lehetne, szeretnénk ugye? ^ A választ nem hallom. Irénke néni kinyitja a melegvíz- ^ csapot — minden este fürdik — és én már nem hallom apus $ válaszát, csak a csövek köhögését a falban, a toccsanást, § ahogy Irénke néni súlyos teste a termálvízbe csapódik. SZENTENDRE — FOTO: GABOR ^ — Glingg, glangg, szól a nagyharang, megérkeztünk puha $ szánon, itt van most már a karácsony ... ^ Az iskolában két narancsot kaptam. Az íze átömlött a ^ fogaim között. Mindig narancsot ennék. A filmet láttam. Ha technikai megoldásaiban még nem is tökéletes, de maradandó dokumentuma a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett megyei ünnepségeknek és eseményeknek. S ez sem kis dolog! — Második filmünket az Öcsán élő Falu Tamás költőről készítettük. Majd Ladányi István forgatókönyve alapján Űj honfoglalók címmel dokumentumfilmet forgattunk az abonyi földosztás emlékére, — Hány film készült eddig itt, a stúdióban? — Nyolc. A már említetteken kívül filmet készítettünk az aszódi kőkori ásatásokról, a világtakarékossági hónap megyei eseményeiről. Napfelkelte címmel dokumentumfilmet forgattunk a gödöllői járás negyedszázados fejlődéséről, és elkészült két megyei krónika is. Az első Pest megye felszabadulási emlékünnepségeiről tudósítja a nézőket, a második pedig az április 4-i ünnepségekkel kezdődik, és a május elsejei felvonulásokkal fejeződik be. — Mi a stúdió tulajdonképpeni célja és feladata? — kérdezem már egy pohár jeges Cola mellett. — A stúdió célja: filmre rögzíteni a megye társadalmi és politikai eseményeit, bemutatni elért sikereinket és eredményeinket. A feladat kettős: részint a megyei krónikában átfogó képet adni a megye legfontosabb eseményeiről, részint dokumentumfilmek készítése egy-egy adott témáról. — A megyei tanács finanszírozza a stúdiót? — Igen. Két kamerát, vágóasztalt s más felszerelési tárgyakat vásároltak, valamint hetvenezer forintot bocsátottak a stúdió szükséglétéinél! fedezetére. — Kikből áll a stáb? — A rendezőnk: Day ka Ernő, az Észak-Pest megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének főkönyvelője, Az operatőri munkát legtöbbször magam végzem. De sok segítséget kapunk a televízió munkatársaitól, a Pannónia Stúdió, valamint a Magyar Filmlabor dolgozóitól is. — További tervek? — Már az utómunkálatai folynak a Fehér éjszakák éi vörös tüzek városa című dokumentumfilmnek, amely annak a megyei delegációnak a2 útjáról számol be, amely s Lenin-centenárium alkalmábó! Leningrádban járt. Film készül a Pest megyei művészet; hetek eseménysorozatáról, va5 lamint a Galga menti népi \ fesztiválról. És rövidesen hoz-! zákezdünk az első színes, há-! romrészes film forgatásához! is, amely a Galga mente nép- i művészetét, néprajzát és népi \ szokásait örökíti majd meg. \ p. p. ; i Autót kell venni 5 Az asszony megszólalt: \ — Mar Kelemenéknek is van autójuk! Végre vehetnénk mi | isi — Nem mondanád meg, hogy miből? — Kelemenék — ketten együtt — csak háromezer-ötszázat § keresnek. Mi pedig több mint négyezrei! \ — És ebből a négyezer-kétszázból vegyünk kocsit? Vagy ^ cseréljük el a lakásunkat mosókonyhára, mint a Kelemenék? ^ — Nemcsak a lakást lehet eladni! ^ — Hanem például mit? — A könyvszekrényt A könyveket. i Az asszony golyóstollat és papírt vett elő: — Figyelj idei A bankban van hétezer forintunk. A kolo| nidl könyvszekrény és a könyvek, az nyolc. A mama ad négyet. \ — Nem válók meg a könyveimtől. ^ — De megválsz! A köny szekrény ért se fájjon a szíved. § A cseh garnitúrában is van könyvszekrény. — Csak nem akarod eladni a cseh kombinált szobát? — Ha az kell az autóvásárláshoz, akkor miért ne? — Ügy akarsz járni, mint a Gömöriék? Azok vasalódesz- kán alszanak! Mindent eladtak, hogy autójuk legyen. S — A nagymama bútorai a legfinomabb diófából vannak! § — És ezernyolcszázkilencvenben készültek. — De műasztalosnál! Kitűnő maszekmunka! Szóval a kom- $ binált szoba, az legalább tizennégy. Együtt van a harminchá- § rom. A többi OTP-kölcsön. — És miből fizeted majd vissza? — Meghúzzuk magunkat. Te is szereted a paprikás krumplin. — De nem mindig. És még hogy megint abba az ócska, 4 molyos plüssfotelben üljek! — Ki lehet bírni, ha az autódban is ülhetsz. — Nem tudsz vezetni! — Ha háztartást tudok, elvezetem az autót is. Kelemenné § is jól vezet. Tegnap láttam az új Skodájukkal. — Micsoda? Becserélték a Trabantot? — kérdezte a férje. — Eladták a mosókonyhájukat. — De hiszen abban laktak! Hol alszanak most? ^ — Természetesen az autóban! Nem is rossz dolog. Leg^ alább éjszaka nem lopják el a gumit a kocsijukról. Palásti László Kint halkan esett a hó és a gázlámpák fényében sütkéreztek a hópelyhek. Az utolsó nyaramon eladó voltaim egy riherongy üzletben. Az utolsó szabad nyaramon — érettségi előtt Az üzlet tele volt káposztával, meg répával és az embernek föld ment a körme alá.. — Fiacskám, egyet jól jegyezz meg... A maszek a szép áruval keres. A kelkáposzta kiglancolva máshogyan mutatja pofáját! Az asszonynép meg bukik a küllemre! Ami a császáré, az a császáré... Érted, fiacskám? Kiglancolni a zöldséget is! Nyolc órákat glamcoltam. A főnök a kezébe vette a kelkáposztát és a felét újra elém rakta: — Fiacskám, a levelét is ... Kis, köpcös emberke volt sötétkék, pecsétes köpenyben, ceruzával a füle mögött. A kirakati ládákat csónaklakkal befestette. Elégedetten dörzsölte össze ragacsos tenyerét: — így mindjárt más! A vevők szemébe furakszik, kinyílik a bukszájuk és mindez, miért fiacskám? Mert pofája van nálam még az ócska ládáknak is! — Fiacskám, azt mondják az alma nevet... És ez tényleg ráröhög a kedves vevőre, ha flanellronggyal ki van ad- jusztálva! Mikor az apám lehozott az öreghez (együtt nőttek fel, együtt rúgták ki őket a piaristáktól negyven évvel ezelőtt), a vállára csapkodott, „na, mi van veled vén vagány, lopod az államot?”, a szatócs szaporán pislogott és mikor apám nevetni kezdett, ő is nevetett, ami nem is volt nevetés, inkább kuncogás, mint aki már régen megszokta, hogy egy fejjel mindenkinél alacsonyabb, neki csak kuncognia szabad. — Nézdd, Pistukám, idehoztam a kölköt, hadd tanuljon egy kicsit — tőled mindig lehet... — megint egy hátbavágás, nevetés. — Emlékszel, mikor a Csenterics, a lakli, szemüveges Csenterics beledugta a tollát a magnéziumos tintába és attól a franctól teljesen kék lett az ingje?! Persze, hogy emlékezett. Csak azt nem tudta egyikőjük sem, hogy a lakli Csenterics — anyám mondta — azóta prof lett, de anyám apámnak nem mondta, csak nekem, mert „szegénynek úgyis olyan kisebbségi érzése van mindig” ... — Itthagyom a kölköt Pistukám, nem zseni, de azért verj valamit a fejébe... Az iskolai szünet arra való, hogy felkészüljenek az ifjoncok az életre, itthagyom Pistukám, csak kemény kézzel... — apám a kezére tette a kezét, lihegett. — A motor sem a régi, mi, pajtás? Az öreg heherészett, engem leültetett a sarokba, elém öntött egy vaidling zöldborsót, a kezembe nyomott egy piros fazekat: — Pucold meg fiacskám, kitesszük a kirakatba. Hadd lássa a kedves vevő, hogy ilyet az anyjába sem kapott! — és elment a pulthoz dinnyét áruim. A haveroknak azt hazudtam, eladok. Nem akarták elhinni. „Jó meló! Szöveg megy, beesnek a bóvliba a tagok, jó meló!” Még ki is találtam történeteket, hogy adom el az öreg nőknek a dinnyéket. „Nagysád, ehhez képest a méz savanyúcukor!” Nagy merészem vágom a dinnye sárga foltjába a kést, közben a nőt fikszírozom, „lássa piros, mint a rózsa!” és megízlelem, csettintek a nyelvemmel, „ilyet, asszonyom nem evett még..ő már az erszényében kotorászik és eszébe sem KIRÁNDULÁS — FOTO: URBÁN
