Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-29 / 176. szám
MW «{«Ml IW». JÚLIUS 29., SZERDA Én tudom,te tudod... — mi nem tudjuk? fizetésért, nyugodt lelkiismerettel ? O Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy — most már egy hivatalos szervezet hivatalosan felterjesztett javaslatait — az „illetékes felsőbb szervek”, amint őket a közlemény jelöli, a közismert, köztudott állapotoknak véget vessenek, megteremtsék az alapjait — nem többnek! — az üzleti tisztességnek? A TANULSÁGOK Sokféle következtetés, tanulság kínálkozik mindebből, ami — gondolom, meggyőződött róla az olvasó — messze túlterjed a szűkén vett bőr kontra cipő ügyön. Csak a legfontosabbakat. Súlyos helyzetet teremthet akár az iparban, akár másutt az, ha én tudok valamit, te is tudod ugyanazt, ő is tudja, mi azonban mégsem tudjuk! Mi: valamennyien, a legkülönbözőbb szervezeteinkkel, apparátusainkkal, amelyek éppen arra hivatottak, hogy összegyűjt- sék, elemezzék azt, amit én tudok, te tudsz.., Azután: nevezhető-e ténylegesen működő felelősségi rendszernek az, amelyben ekkora „hézagok” vannak, ahol a felelőtlenséget az arra hivatott irányító szervezetek nem felfedik, hanem szabványaikkal, minőségi katalógusaikkal, ki tudja, mi mindennel, elfedik? Nem nevezhető felelősségi rendszernek az ilyen, mert nincs miért felelni, s nincs, a k i feleljen. Ezért érzem keserűnek az elégtételt. Sőt, kételkedem : egyáltalán elégtétel-e... ? Mészáros Ottó Vietnami békeküldöttség A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének meghívására baráti látogatásra kedd délelőtt Budapestre érkezett, a vietnami nemzeti demokratikus és békeerők szövetségének háromtagú küldöttsége. A delegációt dr. Trinh Dinh Thao jogászprofesszor, a szövetségi központi bizottságának elnöke, a Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya konzultatív tanácsának alelnöke vezeti. A delegáció tagja dr. Le Van Hao, a szövetség Hűé városi bizottságának elnölke, és Lien Hoa Ngo Thi Phu asszony, a szövetség saigon-cho-loni városi bizottságának tagja. A dél-vietnami delegációt ma a Parlamentben baráti eszmecserén és ebéden látja vendégül Kállai Gyula, az országgyűlés és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. TATABANYAÚJVÁROS „Katonás” dísztér Impozáns dísztér építését kezdték meg Tatabánya-Üjvá- rosban. A tér elrendezésének tervezésére zártkörű pályázatot hirdetett a Fővárosi Város- tervező Intézet. A pályázatra beérkezett művek közül Katona Zoltán terveit fogadták el, s ennek alapján alakítják ki az új város 20 000 négyzetméteres díszterét. Itt tartják meg a nagyobb felvonulásokat, tö- meggyúléseket. A teret terméskő elemekkel, szökőkúttal díszítik. Kiemelkedő dísze lesz a felszabadulást jelképező 20 méter hosszú, 2,5 méter magas, süttői mészkőből készülő emlékmű. Az újságíró egy régi ügyben elégtételt kapott. A magánügye lenne ez, ha... Ha aa az ügy, aipelyben megkapta a nagyon keserű elégtételt, nem forogna évek óta közszájon, s ha nem lett volna témája parlamenti interpellációknak éppúgy, mint hétköznapi beszélgetéseknek. Ne borzadjon el az olvasó: a cipőről van szó. Ám nem csak a cipőről. Hanem sokkal többről. AZ ELÉGTÉTEL Olvasom valamennyi lapban, így a Pest megyei Hírlapban is, hogy a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság — mivel ez az ország legnagyobb ilyen üzeme — vizsgálatot folytatott a Pécsi Bőrgyárban, továbbá a Minőségi Cipőgyár szigetvári egységében, valamint Komlón, a Carbon Könnyűipari Vállalat cipőüzemében. A népi ellenőrök azt vizsgálták, vajon mi az oka a hosszú ideje aktualitásukat nem vesztő minőségi kifogásoknak, a bőrgyárak és a cipőgyárak köizötti — vélt és valódi — ellentéteknek. Megállapították — hangzik a Magyar Távirati Iroda tudósítása —, „hogy mind a bőriparban, mind a cipőiparban alkalmazott minősítési módszer sérti a fogyasztók érdekeit.” Miről van stzó? Arról, hogy a bőrgyár — ez eset ben,, a pécsi, de természetesen nemcsak ők — a kiszállításra kerülő termékeken nem tünteti fel a minőségi csoport jelét, illetve: a tényleges minőségtől függetlenül a „b” minőségi jelet üti rá azokra. A cipőgyárak — e furcsa nagyvonalúságot tetézve a magukéval — igy azután a „c” minőségű bőrből is „a” minőségű cipőt fabrikálnak... Mindenki nagyvonalú tehát. A vevő zsebére. Mert a minősítésnek ilyenformán semmi köze nincsen a cipő tényleges minőségéhez. Miben kapott az újságíró elégtételt? Abban, hogy a föntebb elmondottakat megállapították? Ez kevés lenne. Azzal kapott elégtételt, hogy mindezt egy hivatalos szervezet, te- | kinitélyes testület állapította i meg. S nemcsak megállapítot- ! ta, hanem nyilvánosságra is hozta. Megtoldva azzal, hogy „javasolja illetékes felsőbb) szerveknek a nyersbőr, a kész- j bőr, valamint a cipők minőségére vonatkozó iparági szabványok módosítását.” Miért érzi keserűnek mégis az elégtételt az újságíró? Azért, mert... de pillantsunk csak vissza, sárguló újságlapokra. AZ ELŐZMÉNYEK Az újságíró másokkal folytatott eszmecserék, valamint a szerkesztőséghez érkezett levelek alapján fölkerekedett, s riportot készített a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál. Arra kereste a választ a megye egyetlen ilyen üzemében, hogy mi az oka, forrása a panaszok nagy részének, a rossz minőséget kifogásoló észrevételeknek? Tapasztalatairól beszámolt a Pest megyei Hírlap hasábjain, az 1966. március 21-i számban, „Valóban szorít a cipő!” címmel. A riport megjelenése után sem hagyta nyugodni a lelkiismerete, s négy hónap múltán ismét a vállalatnál volt, hogy megnézze: változott-e valami? Beszámolóját a lap 1966. július 29-1 számában közölte, „Négy hónap elmúlt... még mindig szőrit a cipő!” cím alatt, S hogy bulldog természetét végképp igazolja, több, mint egy esztendő után újra riportot készített, melyet a Pest megyei Hírlap 1967. augusztus 31-i száma közölt, „Ceglédi cipösök: Végre, fölfelé” címmel. Mindhárom cikkben az újságíró igyekezett megállapítani azt, ami a ceglédiek lelki - ismeretét terhelte, illetve az* is, amiben vétlenek, ami ró’ nem ők tehetnek. Megírta: „Végre egységesíteni kellene KÖRÖSI VENDÉGSÉG A jobb ízű falatokért Miért konzervízű a konzerv — Egyszemélyes készételek A vendéglátókat hívta vendégségbe a Nagykőrösi Konzervgyár, hogy megkérdezze tőlük: milyen gyártmányokkal tehetnék vonzóbbá konyhájukat? 45 vendéglátóipari szakemberrel gördült be a különbusz a gyárkapun, ahol a nagyüzem vezetői fogadták őket. A Belkereskedelmi Minisztériumot és a Budapesti Vendéglátóipari Vállalatot Venesz József igazgató képviselte. Több órás séta keretében a konzervgyár szinte valamennyi csarnokát, feldolgozóüzemét felkeresték és végignézték, hogy egyes termékek hogyan készülnek. Egyöntetű volt a vélemény: igazán érdekes és hasznos látvány, kölcsönösen van mit tanulniuk egymástól. Még a gépek között elkezdődött a tapasztalatcserével egybekötött vita, amit aztán a fehér asztal mellett tartott termékbemutató követett. A vendéglátóipariak gyakorlati tanácsokat adtak, különböző igényeket* támasztottak. Elmondták például, hogy viszonylag kevés az ecetesuborka, ami pedig olcsóbb a csemegénél. Gyakran mégis ebből kell vágniuk a franciasalátába — változatlan áron. Kérték, a gyár különítse el a szóló- és a levesspárgát, mert keverésük a fel- használásnál nehézséget okoz. Választ vártak arra is, hogy a magyar készételkonzer- vek, minden kiválóságuk mellett, miért konzerv- ízűek? A választ rögtön megadták: túlfőttek. A tartós ipari készítményekre vonatkozó előírások bizony nagyon elavultak, semmiféle aromát, vegyszert, ami pedig külföldön már régen szokásos — nem használhatnak, holott kitűnő ízű, egészségre ártalmatlan anyagaik vannak. így a konzerválást főleg a hőkezelésre bízzák, s emiatt jelentkezik a jellegzetes íz. Az áru túl puha lesz, szétesik a karfiolrózsa, elveszti ropogósságát a zöldbab. Több kifogás hangzott el a konzervek adagolása ellen. Kisebb vendéglőkben, ahol nincs öQálló főzőkonyha, csak melegítő, gyakran kérnek készételt. Ilyenkor, ha félkilós dobozt bontanak, az egy embernek sok: kettőnek kevés. Vezessék be az egyszemélyes adagokat. ' Az úttörő kezdeményezést több más követi majd — mondta Székelyhídi József marketing-csoportvezető. A közeljövőben meghívják a Magyar Posztógyár nőbizottságát, hogy meghallgassák a több műszakban dolgozó nők kívánságait, később pedig a városi-falusi háziasszonyok egy csoportját látják vendégül és kérik ki javaslataikat az ízre, a választékbővítésre és az adagolásra vonatkozóan. k. m. /■ •. >:• •: . 89 Munka a laboratóriumban. Dr. Bognár Károly szakállatorvos. Képünk az Állatgyógyászati Oltóányag-ellenőrző Intézetben készült, Gödöllőn. (MTI Fotó — Fehérvári Ferenc feli.) Életszínvonal-emelés — hitelben Az életszínvonal emelkedésével évről évre nő a kiskereskedelmi forgalom. Ezen belül is mind nagyobb hányad a tartós fogyasztási cikk. A belkereskedelem forgalma 1950 óta körülbelül három és félszeresére emelkedett, és ugyanez idő alatt az úgynevezett „vegyes iparcikkeké csaknem meghatszorozódott. A bútorvásárlások értéke 1955 óta hat és félszeresére nőtt, s tavaly már meghaladta a 3,4 milliárd forintot, hűtőszekrényből a múlt évben 191 ezer, mosógépből 168 ezer, televízió- készülékből pedig 215 ezer darabot adtak el. Ezekből a tartós fogyasztási cikkekből a magyarországi ellátottság még nem érte ugyan el a legfejlettebb országok színvonalát, de a rendkívül gyors növekedés alapján feltételezhető, hogy 4—5 éven belül a családok 80— 90 százalékának lesz televízió-készüléke, hűtőszekrénye és mosógépe. A fogyasztás ilyen nagyarányú emelkedéséhez jelentős mértékben hozzájárult az áruvásárlási köl- csönakció, amely jelenleg már több mint 40 cikkcsoport több száz termékére terjed ki. Az Országos Takarékpénztár napjainkban a legkülönbözőbb árukra, így bútorra, optikai cikkekre, híradástechnikai gyártmányokra, kerékpárra, motorkerékpárra ad kölcsönt — lényegesen megkönnyítve ezáltal a vásárolni szándékozók helyzetét. A közelmúltban reprezentációs vizsgálatot végeztek az áruvásárlási kölcsönt igénybe vevők körében, s ebből kiderült, hogy a megkérdezettek 38,6 százaléka egyáltalán nem vásárolta volna meg az adott cikket, ha nem biztosítanak számára kölcsönlehetőséget. 37,8 százalékuk csak későbbi bizonytalan időpontban vette volna meg az árut. Csupán a megkérdezettek 23,6 százaléka válaszolta, hogy két éven belül készpénzért akkor is vásárolt volna, ha nem kap hitelt. Tavaly már több mint 550 ezren vásároltak hitelre — hárommilliárd forint értékben. Csak bútorból mintegy 1,3 milliárd forint értékben vettek hitelre; az összes bútorvásárlásnak több mint egyharmadát bonyolították le ilyen módon. Megközelítően 600 millió forintért vásároltak háztartási gépet, 930 millió forint értékű híradástechnikai cikket és több mint 230 millió forint értékű járművet. Az áruvásárlási kölcsön- akciókban kezdetben csak a bérből és fizetésből élők vehettek részt. Üjabban azonban a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok, továbbá nyugdíjasok, kisiparosok és kiskereskedők is. Egyetlen alapvető követelmény: a vásárlás értékétől függően a kölcsönt igénylőnek esetenként 10, de leginkább 20—30 százalék összeget készpénzben kell lefizetnie. Az 5000 forinton aluli vásárlásoknál legfeljebb 12 hónap, 5000 forint felett pedig 18 hónap a kölcsön visszafizetési határideje. A hitelre vásárolható áruk körét a Belkereskedelmi Minisztérium általában félévenként határozza meg, s az áruellátás javulásával újabb és újabb termékeket vonnak be az akció keretébe. Cjabban például kedvezményes hitel- feltételekkel árusítják az olajtüzelésű kályhát, elősegítve ezáltal a korszerűbb, gazdaságosabb tüzelési mód bevezetését. Kiterjesztették a hitelakciót a hétvégi házak vásárlására is, sőt, miután ezek nagyobb értéket képviselnek, az ilyen célra felvett hitelekre hosszabb törlesztési határidőt állapítottak meg. A 30 ezer forint feletti vételárnál például 36 hónap a kölcsön visszafizetési ideje. Az áruvásárlási hitelakció lehetőséget nyújt arra, hogy bizonyos vásárló rétegek előbb juthassanak különböző fogyasztási cikkekhez. Napjainkban például nagy segítséget jelent ez az árvízkárosult lakosság elpusztult ingóságainak pótlásánál, hiszen részükre különösen kedvezményes áruvásárlási kölcsönt állapítottak meg. A tartós fogyasztási cikkeken túl ruházati cikkeket, háztartási berendezéseket és felszereléseket is hitelben vásárolhatnak. A vételárnak csupán 10 százalékát kell készpénzben kifizetniök. a maximális törlesztési idő pedig — az általános 18 hónap helyett — az ő esetükben 24 hónap. N. L. i Szombathely világhírű műemlékében, a csaknem kétezer éves Isis-szentélyben megkezdték a lelátók építését az augusztusi szabadtéri előadásokra. Augusztus 8-án és 9-én a Varázsfuvolát láthatja a közönség a természetes díszletül szolgáló szentélyben, az Állatni Operaház előadásában, Kórod# András vezényletéve’. Tamino szerepében Franz van Daalen, a Bécsi Operaház tagja, Sarastro szerepében pedig Supala Kolos mutatkozik be. Közreműködik a szombathelyi szimfonikus zenekar, a „Sava- 'ia 70” operakórus és a szombathelyi balettiskola. Augusztus 15-én és 16-án első alkalommal kerül az Iseum színpadára prózai mű, méghozzá kettő, egy műsorban: Szophoklesz: Oedipusz király és Arisztophanész: Lüzisztrate című műve. Borsodiak a Dunakanyarban Borsod megyéből — szak? szervezeti beutalóval — az idén tizenhatezer dolgozó tölti szabadságát az ország legszebb üdülőiben. így többek között a Balatonon, Hajdúszoboszlón, Hévizén, a Dunakanyarban, közülük kétezren külföldi csereüdüléseken vesznek részt a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Romániában és Bulgáriában. Fuvola és próza az ipar és a kereskedelem minőségi mutatóit, tisztázva, hogy a laza, folyós felsőbőr stb. mindenütt — tehát a bőrgyárban, a cipőgyárban, a nagy- és kiskereskedelemben — azonos minősítést kapjon.” Az újságíró megírta azt is, hogy túliesik a tisztesség határán az a hőlyziet, amikor har- mad-ötödosztályú bőrökből a fogyasztó számára első-, vagy jobb esetben másodosztályú árért kapható cipő készül... Az újságíró az első cikkben elmondottakat a másodikban megismételte. A harmadikban úgyszintén. Azután föladta ... Azért kapott volna az újságíró elégtételt, mert lám, ő olyan okos volt, hogy már négy esztendeje megmondta... megmondta azt, amire mások csak most jöttek rá? Nem. Az újságíró nem volt olyan okos ember, hogy tudja azt, amit mások nem tudtak. Az újságíró csak nyilvánosságra hozta azt, amit minden szakmabeli tudott. A bőriparban, a cipőiparban, a kereskedelemben. Éppen ez az. Ezért keserű ez az elégtétel! A KÉRDÉSEK Ezek után jogosok a kérdések: O Miért nem tudják hivatalosan is azt, amit — úgymond — magánemberként mindenki tud, elismer, helytelenít, nem tart becsületesnek, s az ipar munkáján belül is sokféle zavar forrásaként jelöl meg? O Miért kellenek hosszú évek, s végül is egy inkább társadalmi szervezet, mintsem hatóság megállapításai ahhoz, hogy „módosításra javasolják” azt, ami rossz, csapnivaló, félrevezető, ami a vásárlók tízezreit károsítja meg, ami — kötbér, minőségi viták stb. formájában — fölösen terhelte termelő és irányító szervezetek sokaságát, pereket szült, visszáruzási jegyzőkönyvek tízezreit, szállítókapacitást, munkaerőt kötött le s így tovább? O Miként lehetséges az, hogy — a közvélemény nevében, annak álláspontját tükrözve — egy újság több ízben is nevén nevezi a csalást, a hamis mértéken alapuló minőséget, s senki nem perli a lapot, a cikk szerzőjét, senki nem bizonyítja be az állítások ellenkezőjét, de azt sem ismeri el senki, hogy igaz, ami igaz, s hogy az adott állapotokon változtatni kell, hanem — hallgatnak. Állami vagy vállalati alkalmazottként. közepes vagy jobb I
