Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

SZERDAI MOZAIK ITT AZ ÜLLŐIEK KÉRDEZNEK Aki válaszol: Kovács György, Üllő nagyközség tanácsának vb-elnöke rovatunkban ezúttal az üllőiek kérdeznek. A válaszo­kat Kovács Györgytől, Üllő nagyközség tanácsának vb-el- nökétől kaptuk. Az első kérdés: Mikor kezdődik meg az új, tizenhat tantermes is­kola építése? A lakosság úgy tudja, hogy az építé­si költségek összege letét­ben van. Mi az akadálya ' az építkezésnek? A válasz: Azért nem kez­dődött meg az építkezés, mert az eredeti terven változtatni kellett. A KÖJÁL ugyanis nem engedélyezte a tervezett szennyvízakna létesítését, mi­vel a lefolyó szennyvíz meg­haladná a húsz köbmétert, és ez a mennyiség fertőzné a ku­tak vizét. Más megoldást kel­lett tehát keresni, az új terv szerint a szennyvizet csator­nán keresztül vezetjük majd el. Az új tervet már megren­deltük, decemben 8-ra készül el. Ezért tolódott el a határ­idő, s ezért kezdődik az új iskola építése csak jövőre. A második kérdés: Mi van az ívóvízhálózat kiépítése körül? A válasz: Akadályokba üt­köztünk. A Ferhegyi repülőtér bővítésével a légiforgalom a hírek szerint a tízszeresére emelkedik, és Üllő község le­szállási övezetté válik. Ezért a szükséges magasságú víztor­nyot nem lehet megépíteni. Egy megoldás volna: ha a le­szállási övezetet áthelyeznék Üllő és Gyömrő külterületi határrésze fölé. A kivitelezési terv készítése függőben van. Az ügy véglegesen még fiem zárult le. Keressük a megoldást. EM. VB-ÜLÉS lesz ma délután 2 órakor Pilisen, amelyen jelentés hangzik el az építési-ható­sági tevékenységről, a lakás­építés helyzetéről. Jövőre jubilálnak Jövőre ünnepli fennállásá­nak 60. évfordulóját a vecsési V1ZÉP sportköre. Ugyancsak jövőre jubilál a művelődési ház énekkara és a tűzoltó tes­tület is. A hírek szerint rangos rendezvényekkel ünnepük meg a jubileumokat. Az üllői művelődési otthon gépjárművezetői tanfolyamá­nak záróvizsgája szombaton, július 25-én lesz. A tanfolya­mon mintegy hetven körül volt a résztvevők száma, akik a járás különböző községeiből jártak az üllői előadásokra. Divatbemutatót rendeznek vasárnap a Monori Járási Mű­velődési Házban a monori ru­házati bolt konfekciós ruhái­ból. Ebben a hónapban kezdő­dött el Vecsésen a Szamuely utca aszfaltburkolattal való kiépítése. A munkát a Monori Állami Gazdaság építőipari részlege végzi. Az út előrelát­hatólag november végére el­készül. Holnap délelőtt fél kilenc órai kezdettel ülést tart az MSZMP Monori Járási Végre­hajtó Bizottsága. Napirenden szerepel a pártbizottság és a végrehajtó bizottság 1970 má­sodik félévi munkaterv javas­lata, valamint tájékoztató a járás iparának első félévi ta­pasztalatairól és a további fel- ádatokról. Az első témáról Polinger Fe­renc, a járási pártbizottság munkatársa, a másodikról Faur Mihály, a Maglódi Vas­ipari Vállalat igazgatója szá­mol be. Vendéglátóipari hírek Vecsésről „Finom falatok boltja" nyüt a Róna Vendéglátó Vállalat kezelésében Vecsésen — igen nagy sikerrel. Átalakítják a Vörös Hadse­reg úti cukrászdát és az Adám- féle vendéglőt. Jelentős költséggel bővítik és átalakítják a vecsési Halásztanyát. A vecsési Zöldmező Tsz nemrég szerződést kötött az üllői AFESZ-szal 80 sertés hizlalására. Folyamatban van még további 70 sertésre a szerződéskötés. A hizlalást a háztáji gazdaságokban végzik a tsz-tagok — s Vecsés község jobb húsellátását célozza. MONOMIDfn KÜLŐNK IÁD AS A XII. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1970. JŰLIUS 22., SZERDA Csaknem egy hétig álltak a kombájnok \ A lucernának sem használt az eső Kisütött a nap. Legalábbis most, amikor ezt a riportot írom, süt — de mi lesz hol- , nap? És mit szól az esős-sze- 1 les időjáráshoz a pilisi Hunya­di Tsz vezetősége? — Szerdától állnak a gépek, ma, hétfőn, délben kezdünk újra aratni. A három kombájn naponta ötven holdat vágott volna le, vagyis 200—300 hold­dal már készen lennénk... Szerencse, hogy az árpá­val, rozzsal még az eső élőt végeztünk, itt csak az 557 holdas búza egy részé­vel van gond. Az esőzés a kapálást is ab­bahagyatta, de a terméssel nem lesz baj, 14 mázsa májusi morzsolta* tervezlek kukoricá­ból, és nagyon szép a 160 hol­das burgonyaterület is. A tsz kertészete kicsi, csu­pán akkora, hogy a község la­kóit elláthassák zöldségfélével, de bizony itt is akad gond — jégverés volt, a diny- nyében tette a legszámot­tevőbb kárt. A lucernát az eső előtt levág­ták. Befejezték a második ka­szálást is, de a kazlazás félbe­maradt. Az 50—50 holdas ta- kanmányborsót és -lencsét ala­posan megdöntötte a szél, ba­jos lesz a learaUVsa. A tagok vállalták, hogy 47 holdat ka­szával vágnak le. Gondban vannak tehát a pi- üsi Hunyadi vezetői — de bi­zakodnak, nem olyan nagy a baj. Sok a feladat, szépek a tervek. A kertészetet fejlesztik, már a jövő év tavaszára 217 holdas területet öntöz­nek. A községben levő két zöldsé- gésbdltjukon kívül — amelyek 120—140 ezret forgalmaznak havonta — Pesten is szeretné­nek üzletet nyitni. Jók az ál­lattenyésztés eredményei is: kiselejtezték a régi sertésállo­mányt, a dánosi Micsurinból hoztak anyakocákat. Hízóbi­káik 60—70 százaléka exportra megy. Júniusban volt a leg utóbbi szállítás. (k. — zs.) A szerzői esi legnagyobb sikere a „Szerzői délután“ A vártnál kevesebben jöt­tek el, de talán az eddigi leg­forróbb, legmeghittebb hangu­latú szerzői estet rendezték a vecsési művelődési házban legutóbb: A vendég: Ra­kovszky József pilisi tanár, író, költő, műfordító. Kellemes hangulatú estet szerzett a vecsési irodalombarátoknak. Nagy sikert aratott „Szerzői délután" című írása, amit maga a szerző olvasott fel. Ezt a kis művet annak idején nem kevesebb, mint hét újság kö­zölte. Közben — a humoros írások nyomán keletkezett derű és jókedv kellős közepén — megérkezett a szerző egyik jó barátja, Király Ernő. Az ő révén ízelítőt kaphatott a kö­zönség, Rakovszky József dalaiból is. Király Ernő ugyanis énekesnek készült, hangja most is csodálatosan zengett. Baráti társasággá forrott össze az irodalmi presszó közönsége — író és olvasói kellemesen töltötték az időt az irodalom és művészet hangu­latában. —tai A közös nem Csáky szalmája! A Vecsés-Kertekalja vasút­állomáson vártam egy késői vonatra. Két paraszt bácsi ült mellettem, ők is vonatra vár­tak, szóba elegyedtünk. Egy történetet mondtak el, egyik tsz-tag társukról. Otthon ösz- szeraktam a történetet, amely íme, így szól: — Nem az első eset, hogy S. Gombapörkölt — apró zöngékke! Most, hogy itt a gombaszezon kel­lős közepe, amit a bőséges esőzések­nek köszönhe­tünk, elmesélem az esetünket a gombapörkölttel. Történt, hogy a feleségem egy nap kiment a monori piacra, s amikor hazajött, kipakolt a szatyrából min­denféle nélkülöz­hetetlen földi jót. Ezalatt közölte velem, hogy ma ebédre gombapör­költ lesz. Más sem kellett nekem! Azonnal biztosí­tottam őt, hogy mindent el fogok követni az ebéd minél hamarabbi elkészülte érdeké­ben. Merthogy kedvenc eledelem a finom gomba­pörkölt. Minden egyéb­ről megfeledkez­ve, hozzáláttam a főzés folyamatá­nak meggyorsítá­sához. Vizet hord­tam, gombát mos­tam, vizet vittem, kuktát zá rtam, kuktát nyitottam. A számban köz­ben összefutott a nyál a várható ízek képzeletbeli érzékelésének ha­tására. A felesé­gem végre közöl­te: tálalva van! Na, végre kez­dődik ... Miköz­ben asztalhoz ül­tem, előre átéltem a mindjárt követ­kező, csak földön élvezhető gyönyö­rök gyönyörét. Ekkor fennkölt magasságokban csapongó képze­letem . egy prózai hangra volt kény­telen alászállni: — Fiam, el is fe­lejtettem monda­ni, a bácsi, aki a gombát szokta vizsgálni, ma nem volt kinn a pia­con ... Fennköltség ide, szégyen oda, gya­núsan kezdtem pislogni az imént még fölségesnek vélt étekre. Meg­kezdődött a totó­zás: együnk, ne együnk? Végre akadt egy ötle­tem: próbáljuk ki a kutyán, adjunk neki egy kicsit (neki, a kutyának, a fölséges gomba­pörköltből?) Vá­runk egy órát, s ha nem lesz sem­mi baja, eszünk mi is. * — Még mit nem?! — így a fe­leségem. — Még- hogy a kutyának? Majd eszel te egy pár kanállal, eny- nyitől nagyobb baj nem lehet. Aztán majd meg­látjuk. Hát így is tör­tént. Ettem pár kanállal a gyanús pörköltből, aztán kimentem az ud­varra kedvetlenül, hogy dolgozgas­sak egy keveset, szabad szombat lévén. Gyanakod­va figyeltem ma­gam : vártam a mérgezés tüneteit. Egyelőre semmi. De mintha mele­gem lenne? No, ' persze, hisz erő­sen tűz ide a nap. Nem szédülök? Olyan gyengének érzem magam ,.. A, ez csak azért lehet, mert még nem ebédeltem. Egyáltalán, mi­lyen tünetei van-, nak a gombamér­gezésnek? Töprengéseimből a feleségem hang­ja rázott fel: — Fiam, jöhetsz en­ni, megmelegítet­tem a pörköltet. — Meg sem kér­dezed, hogy érzem magam? — mond­tam méltatlan­kodva. ^ — Miért kér­dezném, amikor látom, hogy nincs semmi bajod — válaszolta kímé­letlen józansággal. — Azonkívül be kell vallanom — folytatta —, hogy amikor kimentéi, úgy éreztem, igaz­ságtalan voltam hozzád és én is megkóstoltam a pörköltet. Na­gyon ízlett — só­hajtotta —, ezért én megettem a részemet még azon nyomban ... Ezek után át­adtam magam a teljes gasztronó­miai élvezetnek, bár hozzá kell tennem, máskor szívesebben ven­ném, ha az a bi­zonyos bácsi ott sétálna a monori piacon, vagy vala­mi más biztosíté­ka lenne a gom­bák megbízható­ságának. Vitéz János L. megkárosította a közöst. Rendszerint takarmányt vitt haza az állatainak. A tagság tudta, de mindenki úgy tett, mintha nem vette volna észre a dolgot. Hogy miért? Ki tud­ja. Benne van még az em­berben, hogy az ilyet nem tartja lopásnak, Pedig tudjuk, hogy äz. S. L. legutóbb a lu- cernakazlazásnál dolgozott. Mikor végeztek, az emberek indultak haza. S. L. még idő­zött egy keveset, tett-vett, az­tán, mikor egyedül maradt, felpakolt a kerékpárra egy jó köteg lucernát. Végighajtott a falun, s egyszer csak szem­betalálkozott az elnökhelyet­tessel. — Honban hozza ezt a lu­cernát, bátyám? — kérdezte a vezető. Emberünk nem válaszolt, csak mérges pillantásokat küldött a kérdező felé. — No, rakja csak le — mondta az elnökhelyettes csendesen. S. L. arcába szökött a vér, s ki­eresztette a hangját: — Az enyémet viszem, nem? Azt mondtatok, minden közös, akkor veszem ki belőle, ami­kor szükségem van rá! — Nem úgy van az, bátyám. Vigye csak vissza ezt a lucer­nát — kérte az elnökhelyettes, határozott hangon. — Azt ugyan nem éred meg! Jogom van hozzá, hogy vi­gyek! — ordított S. L. — Kártérítésre fogja köte­lezni a tagság! — kezdett mérges lenni a vezető. S. L. erre felhördült, lekapta a lu­cernát a kerékpárról, s több ember szemeláttára szétszór­ta a kocsiúton. A szétszórt, drága lucernát összeszedték az emberek. S. L. dühöngve és szitkozódva hazakarikázott. A tsz vezető­sége töprengett: mi tévő le­gyen? Ha most nem áll a sar­kára, ha nem csinál „ügyet" az ellopott köteg lucernából, S. L. és talán még mások is, vérszemet kapnak. Ugyanak­kor úgy érezték, most, ami­kor már ott tartanak, hogy milliókban számolhatják a közös vagyonát, amikor sa­ját kombájnjaik vannak, gépparkjuk, korszerű istál­lóik — egy köteg lucerna el­lopása ... Mégis úgy döntöttek, ren­det kell teremteni az embe­rek gondolkozásában, helyre kell tenni ezt az esetet. Mert hiába a korszerű nagyüzemi gazdaság a technika minden nagyszerű eszközével, ha az emberek fejében még meg­bújnak ilyen s hasonló gon­dolatok, • s a gondolatok nyo­mán ilyesmik is előfordulnak még. Közgyűlés elé vitték S. L. lucernalopását. Kártérítésre kötelezték, munkaegység-le­vonásra. De nem ez volt a büntetés lényege. Sokkal in­kább az, hogy a közgyűlésen a tagság a vezetőség mellé állt, hogy az emberek szót emeltek a közös tulajdon védelme mellett. A közös tu­lajdon nem Csáky szalmája, ez volt minden hozzászólás lé­nyege. És ezt bizonygatták utitársaim is a vecsés-kertal- jai állomáson. Rakovszky József Deszkaváros Deszkát vágnak méretre az üllői Kossuth Tsz egyik mel­léküzemében. Foto: Pesti Imre Művelődési otthonok — uborkaszezonban II. VECSÉS: KÖZPONTBAN AZ IFJÚSÁGI KLUB Szalontai Attila, az új igaz­gató éppen szabadságát töltöt­te, amikor felkerestem a Ve­csési József Attila Művelődé­si Otthont. De nem jöttem hiába, hiszen Aczél Ferenc gazdasági vezető, aki kilenc esztendeje dolgozik itt, szíve­sen igazított útba a tervek, el­képzelések és természetesen, a jelen problémái között. — Amint látja, a községi ta­nács ellenőrizte a munkánkat a mai napon, ezért ez a nagy összevisszaság az asztalomon. Tehát nincs és nem is lehet nálunk uborkaszezon. Igaz, nyáron nem tartanak összejö­vetelt a báb-, a kisállatte­nyésztő, az ének-zene szakkö­rök, csupán csak a bélyeggyűj­tő csoport tevékenykedik szor­galmasan. Amikor az ifjúsági rendez­vények fegyelméről kérdem, gondterhelt lesz. — Az ötórai teák és a bá­lok (most az utóbbiakat le is állítottuk), fegyelme, rendje egyik legfőbb gondunk Noha nálunk sem kritérium a fehér ing, nyakkendő, mindenesetre szeretnénk azt elérni, hogy mindenki megtanulná és érez- né végre, hogy mi illik, és mi nem, egy ilyen táncos szórako­zóhelyen. Ebben nagy segítsé­get nyújt az ifjúsági klub 15 fiatalja. Az ő javaslatuk alap­ján tervezzük azt is, hogy ősztől csak azok jöhetnek tán­colni, akik betartják a klub szabályait. Aki erre nem haj­landó, azt a körükből válasz­tott fegyelmi bizottság kizárja a klubból. Reméljük, ez az in­tézkedés helyrehozza majd az egyensúlyt, mert jelenleg in­kább a rendetlenkedők van­nak túlsúlyban. — És a népművelés? — kér­dezem és már fut is a toliam a papíron, feltekinteni sincs időm. — Nagy "népszerűségnek ör­vend az irodalmi presszó Ve- csésen. Radványi Barna, Prukner Pál és Rakovszky Jó­zsef estje után még számos író—olvasó találkozót szeret­nénk rendezni. A közönség nagy érdeklődéssel látogatja ezeket a találkozókat. A Ganz-MÁVAG és az ÉVIG a két patronáló vállala­tunk. Nagyon sokat segítenek a munkásakadémia előadásai­nak szervezésében. Úgy lát­juk, hogy ezek az előadások rendkívül hasznosak és fej­lesztésük fontos feladat. A Vö­rös Csillag Traktorgyárral is fel fogjuk venni a kapcsola­tot, hiszen ott is sok vecsési dolgozik. Szeretnénk híres művészek­kel és élsportolókkal is meg­ismertetni Vecsés lakosságát. — Az előbb az ifjúsági klubról beszéltem Van azon­ban öregek klubja is. Ennek keretében működik a sakk­szakkör. I — Sajnos, kicsi az épüle­tünk, kevés benne a helyiség, így egymásnak adják a kilin­cset a különböző szakkörök. Tervezzük, hogy a meglevő nagy pincét társadalmi mun­kában rendbehozzuk, ezzel a teremhiányon valamit enyhí­tünk. Persze, az igazi megol­dás egy új művelődési ház lenne. — Egy nagy vállalkozásba is kezdtünk, szeretnénk meg­egyezni a MOKÉP-pel, hogy a Filmmúzeumban vetített fil­mek Vecsésre is kikerüljenek. így helyben nézhetnék meg a vecsésiek ezeket a régi nagy alkotásokat. Aczél Ferenc fiatalos lendü­lettel beszél a szakmaközi bi­zottság munkájáról, a Somogyi Lajos vezette 28 tagú vegyes énekkarról, a Jókai színjátszó csoportról, amelyet — reméli —, átmentenek a jelenlegi ne­héz helyzeten. — Várjuk szeptemberben, meglátja, megvalósítjuk azt, amit terveztünk. Így búcsúzunk tehát: a vi­szontlátásra! Pesti Imre MAI MŰSOR MOZIK Maglód: 451 fok Fahrenheit. 'Ionor: Szent Péter hadművelet. Nyáregyháza: A kalandor csődje I—II. Tápiósüly: Rita, a vadnyu­gat réme. Ürl: Hajrá, magyarok! Vecsés: öregember és a gyerek. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents