Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

1970. JÚLIUS 21., KEDD 'á\/CírIap 3 its irányelvek A lapok vasárnapi számuk­ban közölték a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága július 15—16-i ülé­sének határozatát a IV. ötéves terv irányelveiről. Aligha té­vedünk, ha azt állítjuk: sokak számára szolgált a közlemény olvasnivalóként a pihenőna­pon. Aligha tévedünk azonban akkor is, ha hozzátesszük: az irányelvekből mindenki mást és mást olvasott ki, mint a maga számára legfontosabbat. A gazdasági élet irányító posztjain levők elsősorban ar­ra keresték a feleletet, hogy a Központi Bizottság milyen fő irányokban látja a következő Öt esztendő legfőbb teendőit. Mások, kisebb beosztású veze­tők valószínűleg a vállalato­kon belüli helyzet és feladatok Központi Bizottság általi meg­ítélését olvasták el elsőként füzetesen, míg megint mások a jövedelmi viszonyok, az élet­körülmények várható változá­sai, pontosabban szólva e vál­tozások tervei után érdeklőd­tek. Nincs abban semmi rossz, llogy az emberek mást és mást tartanak a számukra legfonto­sabbnak, hiszen munkakörük, képzettségük, beosztásuk, teen­dőjük sem azonos. A lényeg ótt van, hogy kivétel nélkül fölfedezzék e más és más kö­zös gyökerét, a népgazdaság fejlesztését, a gazdasági tevé­kenység hatékonyságának fo­kozását minden területen. Mert a IV. ötéves terv most közzétett irányelveiben fog­laltak megvalósítása elképzel­hetetlen anélkül, hogy ne lás­sa, tudja mindenki: többet csak a munka teremthet. A III. ötéves terv legfőbb Célkitűzéseit — mint ez ma már biztosra vehető — elérjük. A nemzeti jövedelem a terve­zettnél nagyobb mértékben, gyorsabban nőtt, s ez, mint a gazdasági tevékenység legfőbb mércéje, a további tervekhez is szilárd alapokat teremt. A Központi Bizottság által hatá­rozattá emelt irányelvek — melyek útmutatásul szolgál­nak a tervtörvény kidolgozá­sához — e szilárd alapokra tá­maszkodva szabják meg — egyrészt — a népgazdaság táv­lati fejlesztésének irányát, il­letve — s másrészt — az 1971 —1975 közötti évek feladatait. Már maga az, hogy első ízben kerül sor a távlati és a közép­távú tervek összehangolt ki­dolgozására, fontos minőségi változás jelzője. Az ország s benne a népgaz­daság fejlődése szerves egysé­get alkot az első hároméves terv megkezdése óta. Hazánk történetében ettől fogva be­szélhetünk — a hibák, a töré­sek ellenére is — céltudatos fejlesztő munkáról, jelen és jövendő meghatározott egybe­kapcsolásáról. Ilyen értelem­ben a IV. ötéves terv is foly­tatója korábbi erőfeszítéseink­nek, ám célkitűzéseinket te­kintve magasabb fokot, minő­ségében mást képvisel. Az ex- tenzív fejlesztés helyébe min­den tekintetben az intenzív út került. A társadalmi munka termelékenységének javítása, a népgazdaság jövedelmezősé­gének növelése a kor követel­ménye, a tudományos-techni­kai forradalom koráé. A nem­zeti jövedelem 30—32 százalé­kos növelése az 1971—1975 kö­zötti öt esztendőben nem egy­szerűen mennyiségi egységek halmozódását jelenti, hanem a népgazdaságon belül végbeme­nő szerkezetváltozással együtt­járó eredményt, melyet a munka termelékenységének emelkedése, a termelőeszkö­zök korszerűsítése fedez. Ma­ga az, hogy az ipar termelés- növekedésének 75—80 százalé­kát a termelékenység emelke­déséből kell biztosítani, nagy hangsúllyal figyelmeztet a maitól eltérő feladatokra. Ar­ra, hogy lezárult a korszak, amelyben maga a puszta ter­mék dominált, s eljött az ideje a termékek valódi értékét, a társadalmi munkaráfordítást elemző mérlegelésnek A lépésváltást tükrözi az irányelvek majd’ minden sza­kasza a gazdasági és társadal­mi feladatokat tekintve egy­aránt. A fölépítendő 400 ezer lakás például — s azon belül az állami lakásépítkezések számának 180—200 ezerre va­ló növelése — annak igazolása, hogy fokozottan előtérbe ke­rülnek a dolgozó embert köz­vetlenül szolgáló beruházások, hogy a párt — másfél évtizede folytatott következetes politi­kájának megfelelően — a nem­zeti jövedelem fölhalmozásra fordított részén belül egészsé­ges arányok megteremtésére törekszik. így nyer bizonyítást ag a tétel, hogy a gazdasági tevékenység eredményeinek növelése nem öncél, hanem egyetlen lehetséges forrása az életszínvonal emelésének, s hogy minden, ami az anyagi termelés ágazataiban történik, ezt a célt szolgálja. A reáljövedelmek 25—27 százalékos növekedése a IV. ötéves terv esztendeiben tö­mör summázata annak, hogy miért kell minden területen, az iparban, a mezőgazdaság­ban, a szállításban, a kül- és belkereskedelemben többet nyújtani. E többhöz az alap: a III. ötéves terv sikeres be­fejezése. Mert ez még — az év hátralevő öt hónapjában — előttünk van. S az új felada­tokhoz a mai teendők építik a szilárd, terheket bíró s a cse­lekvőnek biztonságot adó utat. Saját húsüzem A Róna Vendéglátó Vállalat ceglédi húsüzemében Utassi Mihály vezetésével készülnek a különböző Róna-specialitások, a Róna-páros, a paprikás csemege sertéskaraj, a házi kolbász és a többi ínyencfalat. Foto: Gábor Nagygyűlés Budapesten 16 évvel ezelőtt kötötték meg az Indokmával kapcsolatos genfi egyezményt Megkésett szegedi nyitány: Csipkerózsikával II. orosz nyelvi nyári Hétfőn délután a Budapesti Húsipari Vállalatnál nagygyű­lésen emlékeztek meg arról, hogy 16 évvel ezelőtt kötötték meg az Indokínával kapcsola­tos genfi egyezményt. Az eseményen részt vett és az elnökségben foglalt helyet dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­ter, Lázár György munkaügyi miniszter, Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, az Országos Béketa­nács alelnöke, Szépvölgyi Zol­Nemrég ünnepelte fennállá­sának hetvenöt éves forduló­ját a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára. Az ilyen régi üzem egészen ritka a megyé­ben. S úgy érezzük, a hetven­öt év nemcsak tényében, az idő nagyságában, de históriá­jában is jelentős. E gyár múltját nem csupán önmaga vallhatja büszkén sajátjának, de a hazai ipartörténet is. Az alapítás Henckel Don­ners Guido herceg, szilé­ziai nagyiparos, valamint Tlach és Keil troppaui hen­germűtulajdonosok nevéhez fűződik: az első idetelepített előmunikások és mesterek is sziléziaiak voltak. Beindulása­kor a lemezkészítő-üzem- hez egy gyárépület, a henger­mű, egy kazánház, egy erőmű és egy saját áramszolgáltató tartozott Néhány év múlva csatlakoztak az Osztrák—Ma­gyar Horganyművek Rész­vénytársasághoz. Ez a váci üzem volt akkor az egyetlen horganylemezgyártó az or­szágban. Célja eredetileg a hazai és balkáni szükséglet kielégítése volt — Vácra tele­pítésében nagy szerep jutott a Dunának, mint szállítási lehe­tőségnek ... A millenniumi ki­állításon a gyár az iparág ha­zai bevezetéséért s az elsőren­dű minőségért nagyérmet nyert, az 1900-ban rendezett párizsi világkiállításon pedig dicsérő oklevelet. A századfor­duló évére az üzemi termelés már harmadára csökkentette a hat évvel azelőtti lemezbeho­zatalt ... Az első világháború után, mikor a váci üzem Horgany­hengermű RT néven működik, telepe már egy sor szolgálati, munkás- és tisztviselőházzal növekedett. Az első igazgató­ság tagjai között találjuk dr. Tragor Ignác neves helytörté­nészt és régészt. Az ügyveze­tő igazgató és a régebbi fő­mérnök, Hitzigrath Lajos, aki összesen három évtizedet töl­tött a gyárban... A követke­ző tizenöt esztendőt egy sereg külső nehézség, s azoknak ügyes belső áthidalása — az üzem felfutása jellemezte. Gyakori nyers­anyaghiány, gazdasági válság, devizakorlátozások és védővá­mok ellenére új gyártási ágat fejlesztenek, egyúttal új ma­gyar iparágat is, a rádiózás­sal összefüggő horganyhüvely- gyártást. (Ötvenöt munkásnőt állítanak hozzá be — a lét­szám ekkor kilencven-száztíz főre növekszik.) 1931-ben már évi tizenhétmillió horganyhü- velyet készítenek, ebből tíz­millió Angliába, Svédországba, Finnországba, Dániába, Nor­végiába megy. A gyár annyira ismertté lesz, hogy 1936-ban az Európai Hengerművek Szö­vetsége falai között tartja kongresszusát. Később a hen­| tán, a Budapesti Pártbizottság titkára. Ott volt — szintén az elnökség tagjaként — Luu Kiem, a Dél-vietnami Köztár­saság magyarországi nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője. Hantos János, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettese mondott beszédet. A nagygyűlés másik szóno­ka Chan Tho Thong, a VDK magyarországi nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője volt. gercsarnok bővítése, új hen­gersor beállítása egy időre Európa legkorszerűbb hen­gerművévé avatja. A váci Híradástechnika büszkén vállalhatja hetvenöt évét, saját történetét. S nem­csak mert egy ipari üzemet addig alig látott városban már a kezdettől kitűnő minőséget gyártottak, hanem néhány — akkor nagyon ritka — mun­kásjóléti, szociális, kulturális, létesítmény, intézkedés miatt. Például bizonyos esztendők le­dolgozása után a szolgálati la­kásók az öregségre is megha­gyattak: az idős tisztviselők­nek nyugdíj járt, a munkások­nak csak — kegydíj. Ebbe a gyárba csupán protekcióval lehetett bejutni. Volt itt egy szokás, állítólag betartották: az embe­rek akkor is köszöntek, belép­ve egy-egy üzemrészre, ha nem volt ott senki. A rend­nek, a tisztaságnak köszöntek. A munkások nagy része, ha bekerült, nem kívánkozott másfelé. Nézem az egykori, negyvennégyes évkönyvet: Mészáros Ferenc hengerész­mester már harminckét évet, Tömeg János éjjeliőr, Kohányi Károly kapus huszonöt évet szolgált, több mint két évtize­det Gyetvai Mihály öntő, Sza- niszló Gyula előhengerész, Buckwald Alajos. De az igaz­gatósági tagok: Meier Ottó Herbert, vitéz báró uzsoki Szurmay Sándor, Karay- Kraker Kálmán, Inczédy- Meiszner Rudolf, Pohle Wal­ter, báró von der Tann Fri­gyes, stb. Hát aztán az üzeni megvált a Karay-Krakkerek- től — a Mészáros Ferencek maradtak. Kegydíj helyett, öregségükre, már nyugdíj vár­ta őket... Az idő közben Alu­mínium- és Horganyfeldolgozó Vállalat nevet felvett gyár azonban stagnált, megrekedt, egész az ötvenes évek második feléig, (ötvenháromban levált tőlük az alumíniumüzem, a mai váci hajógyár.) Azután új termékekre áll­tak. Híradástechnikai elektro- litikus vaspor... híradástech­nikai és műszeripari töltetes forrasztóón ... ferrit — tele­víziós, rádiós, hírközlési alkat­részek ... nyomtatott áramkö­rű panel... fénycsőfojtó... híradástechnikai kis transzfor­mátorok. Az elmúlt tizenhat év alatt összesen száztizen­nyolc milliós beruházást, gyár­fejlesztést hajtottak végre. Dolgozóik száma az 1953-as százhúsz főről ezerhatszázra emelkedett. Termékeik ismer­tek, kelendők belföldön és külföldön, Keleten és Nyuga­ton ... A következő három évben tizenkétmillió forintot költe­nek a hengerművi géppark korszerűsítésére. Ferritüzemük bővítésére a negyedik ötéves terv folyamán ötvenmillió fo­rintot szánnak. Az idei, beter­vezett, ötszáznegyven-milliós termelés 1975-re hétszázhat­Szombaton az 1970. évi sze­gedi szabadtéri játékok meg­nyitására mintegy tizenötezer vendég érkezett a városba. Nagyobb csoportok érkeztek Jugoszláviából, Csehszlovákiá­ból, Lengyelországból, az NDK-ból és Bulgáriából. Este a Dóm téri panteonban ünnepélyesen felavatták a Ko­dály Zoltánt ábrázoló dombor­vanmillióra emelkedik. Meg­indítják a hazai vasoxidgyár- tást... Jövőre megkezdik a televíziószerelvény-gyártást. Azt mondtuk, az üzem büszke lehet múltjára Azt mondjuk, büsz­ke lehet jelenére. Bizonyítsuk ezt az állítást még egy felso­rolással — mai munkásjóléti, kulturális, szociális intézmé­nyeik, kezdeményezéseik is­mertetésével. Színvonalas üze­mi könyvtáruk, százakra menő munkásolvasóival, szocialista brigádjaik bekapcsolódása az olvasó népért mozgalomba, ugyané brigádok eszperantista, éremgyűjtő vagy egyéb „hob- by”-ja, számos kulturális ren­dezvényük, kiállításuk — és folytathatnánk tovább a sort. De kezdjünk egy másikat: ké­zilabda, vívó, labdarúgó szak­osztályaik előtt is a legnépsze­rűbb a motoros természetjáró klub, mely száznál több tag­gal, saját klubhelyiséggel tevé­kenykedik. Nemrég átvették a városi stadiont.., Az ipari vállalatnál elké­szült a félévi mérleg. A váci DCM-nél érdeklődtünk, ho­gyan zárták az első futamot, teljesítették-e a tervet. A Dunai Cementipari Mű­vek cementből 465 ezer tonna gyártását tervezte az első fél­évre. 60 ezer tonnával keve­sebb készült el. Klinkerből sem sikerült legyártani a 370 ezer tonnát. Június 30-ig 50 ezerrel kevesebbet, 330 ezer tonnát termeltek. Nátron- papírzsákból 15 százalékkal túlteljesítették ugyan a válla­lást, de ez nem segített, úgy­hogy a tervezett 316 millió fo­rintos termelési érték he­lyett csak 275 millió forint értékű építőanyagot adtak át a megrendelőknek. A lemaradást két ok is indo­kolja: az első félévben 180 munkással kevesebb dolgozott az üzemben, mint amennyi a folyamatos termeléshez szük­séges lett volna. A Mészmű többek között ezért állt egy ideig. A 180 ember ennél a vállalatnál azt jelenti, hogy a munkáslétszám 15—18 száza­léka hiányzott. Hátráltatta a munkát a 4. szem ifiári u in művet, Vígh Tamás Mun- kácsy-díjas szobrászművész alkotását. Kodály: Háry János című daljátékának, az 1970. évi szabadtéri játékok megnyitó darabjának előadására a rossz idő miatt szombaton este nem kerülhetett sor. A szegedi ünnepi hetek va­sárnapi eseményeire a menet­rend szerint közlekedő jármű­vekkel, valamint tíz belföldi és hat különautóbusszal mint­egy tizennyolcezer ember ér­kezett a városba. Körülbelül tízezren nézték meg a szege­di ipari kiállítást és vásárt, ahol délelőtt divatbemutatót tartott a fővárosi kézműipari vállalat. A nemzetközi turis­tatalálkozó tizenkét országból érkezett mintegy hatszáz ven­dége mikrobuszos városnéző sétán ismerkedett Szegeddel. A TIT pedagógiai nyári egye­temén a szakmai program szü­netelt. A hallgatók gyulaji ki­rándulást tettek a pihenőna-. pon. Este a Dóm téren a Novo-' szibirszki Állami Akadémiai Opera és Balettszínház száz­tagú együttese bemutatta Csajkovszkij Csipkerózsika cí­mű balettjét. K. M. Szergejev rendezésében. A Csipkerózsika július 21-én és 22-én szerepel még a sze­gedi szabadtéri játékok műso-; rán. A szegedi tanácsháza dísz­termében hétfőn megkezdő­dött a II. orosz nyelvi nyári szeminárium. A hallgatóság az ország különböző részeiből ér­kezett, orosz nyelvet oktató pedagógusokból áll, akiknék továbbképzését szolgálja ez a kurzüs. A szeminárium elő­adásait Szegeden, illetve a sö­vényházi Árpád-emlékműnél és Csongrádon tartják. A rész­vevők többek között megis­merkednek Szegeddel és test­vérvárosaival, a Tisza élővilá­gával, az alföldi betyárvilág történetével és más érdekessé­gekkel. A szeminárium pénteken zá­rul. számú kemence termelés- kiesése is. Június 30-ig át kellett volna adni a beruházóknak az 1000 tonna napi kapacitású kemen­cét, de a vállalat vezetői leg­jobb esetben is csak augusz­tus vége felé számítanak arra, hogy ez a kemence naponta 24 órát üzemelhet. A cementmalmok telje­sítmény-fokozása sem si­került. Mindössze 60—65 százalékát őrlik meg an­nak a mennyiségnek, ame­lyet a korszerűsítést végző vállalat garantált. Késnek a kőbányai beruhá­zások is, s ha véletlenül volt ember a Mészműben, akkor alapanyagot nem tudtak bizto­sítani a munkához, mivel a .kőellátó vonal üzemképtelen. A DCM-ben nem bíznak abban, hogy éves tervüket teljesítik, de remélik, hogy cementből csak 100 ezer tonnával és nem 150 ezerrel adnak kevesebbet. Ez nem rajtok múlik, hanem azon, hogy mikorra üzemel végre teljes kapacitással a 4.' számú kemence és mikor őröl­nek óránként 52 tonnát a ce- mentmalmok. 5- m. kovács — Vác, Híradástechnika Egy gyár hetvenöt éve Padányi Anna FÉLÉVI MÉRLEG A DCM lemaradása: 60 ezer tonna cement Száznyolcvan munkással kevesebb Mi lesz a 4-es kemencével? \ \ A i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents