Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
4 "VöWflP 1970. JÚLIUS 19., VASÄRNAP HOGYAN CSÖKKENTHETŐ A KÁR? Málnaszüret- gondokkal Nyilatkozik a Konzervipari Tröszt igazgatója és a MÉK vezetője Ma egy hete tettük szóvá a Dunakanyar málnatermesztőinek panaszát: hiába gazdag a szüret, a szállítóeszközök hiánya érzékeny károkat okoz az átvevőtelepeken felhalmozott kényes gyümölcsben. Voltaképpen régi gond ez a Bör- zöny alján, Nagymaros meg Kösd környékén is. Az új ültetvények termőre fordulása azonban most minden korábbi esztendőnél érzékenyebben sürgeti a megoldást. Dr. Merényi Károly, az Észak-Pest megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szövetségének titkára — a lapunkban közzétett interjúban — a hogyanra is megadta a választ. Mivel a leszedett málna még rövid időre is csak 0 fokon tárolható minőségi romlás nélkül, átmeneti hűtött tároló építését javasolta Perőcsény és Kösd környékén. A termelőszövetkezetek egymással ösz- szefogva elő tudnák teremteni a beruházási összeg felét. Erre hajlandóak is. A másik 50 százalékot — mivel a felvásárló vállalatok és a feldolgozóipar érdeke is megkívánja — nekik kellene vállalniuk. Hivatkozván a jelenlegi különösen kedvezőtlen tapasztalatokra s egyben dr. Merényi Károly javaslatára, megkértük Kovács Lászlót, a Konzervipari Tröszt vezérigazgatóját és Dömötör Józsefet, a MÉK Pest «negyei igazgatóját, mondják el véleményüket. KOVÁCS LÁSZLÓ trösztiigazgató: — Egyetértünk dr. Merényi Károllyal és a termelők eddig szóvá tett panaszaival. Nekünk is sok gondot okozott már a gyorsan romló gyümölcs, az elhanyagolt úthálózat és természetesen a hűtőházak hiánya. Jó néhányszor tárgyaltunk már ebben az ügyben partnereinkkel, a területi szövetséggel, s igyekeztünk változtatni a mostoha helyzeten. A megoldás tekintetében mi optimistábbak vagyunk. Annál inkább, mivel Szobon átadtuk a termelőszövetkezetek közös vállalkozásának a helybeli hűtőházunkat. Véleményünk szerint ez a környéken termett és felvásárolt málna átmeneti hűtésére alkalmas. A területi szövetség Perőcsény környékén látná jónak egy hűtőház felépítését. Szerintünk felesleges, mert nem messzire a községtől, Dré- gelypalánkon, a szomszédos Nógrád megye kiterjedt málnásközpontjában épül egy nagy befogadóképességű hűtőház. Ebben, ha elkészül, a Börzsöny nyugati lejtőin termett málnát is el lghetne ideiglenesen helyezni. A Kösd környékére javasolt átmeneti hűtőtárolót nem tartjuk mindenáron szükségesnek. Nem, mert Dunakeszin épül fel jövőre az ezer- vagonos hűtőház, alig 15—20 kilométerre a nagymarosi és váci málnásoktól. Igaz, hogy az Ipoly mentén vagy a tőle nem messzire fekvő községekben nagyon rossz állapotban vannak az utak, de elkészült a 2-es számú főútvonal Váctól a határig. Ezen már károsodás nélkül szállíthatják a teherautók az idény termését. DÖMÖTÖR JÓZSEF, a MÉK Pest megyei igazgatója: — Áttanulmányoztam a Pest megyei Hírlapban megjelent nyilatkozatot, és egyet is értek dr. Merényi Károly javaslatával. Való igaz, hogy az utak a szobi járás területén rendkívül rossz állapotban vannak. Kevés a szállító jármű is, bár köztudott, hogy a teherautókat egy hónappal előbb kell megrendelniük a gazdaságoknak. Annak idején körültekintőbben kellett volna felkészülniük a szezonra. Ami a javasolt hűtőházak felépítését illeti, hacsak nem mammutberu- házásról van szó, mi támogatjuk, és hajlandók vagyunk hozzájárulni a költségekhez. Hadd jegyezzem meg, annak ellenére vállalkozunk erre, hogy például ebben a szezonban a Dunakanyar — és itt főleg a volt szobi járás területére gondolok — termelőszövetkezetei közül csupán a tésai termelőszövetkezet kötött velünk szerződést. Naponta azért egy-két vagon málnát felvásárolunk, jórészt magánosoktól meg Nógrád megyéből, az ottani termelőszövetkezetektől, amelyekkel szerződéses kapcsolatban állunk. Mi, a MÉK vezetői is, sokat foglalkoztunk már a gondolattal, hogyan lehetne megoldani az évről évre nagyobb arányban jelentkező problémát. A július 24-én megtartandó igazgatósági ülésünkön is erről tárgyalunk. Persze, a magunk lehetőségeihez képest azért ebben a szezonban is arra törekszünk, hogy minél kevesebb áru menjen tönkre, és minél jobb minőséget tudjunk piacra küldeni. Többek között úgy enyhítünk a gondokon, hogy a Börzsöny alján termett málnát teherautókon, dunai kompokon át, a szentendrei hűtött tárolóba szállítjuk nyomban a szedés után. Sajnos, mi is érezzük az átmeneti hűtött tér hiányát, s mindazokat a problémákat, amelyeket dr. Merényi Károly tett szóvá. ' ★ Még egy vállalat érdekelt ebben a témában: a Magyar Hűtőipar. Véleményüket, valamint a vita tapasztalatait jövő vasárnapi számunkban közöljük. Súlyán Pál Apocalipsis Humana... Hetven évvel ezelőtt, 1900. július 19-én született Reményije Zsigmond író. Vidéki nemescsaládból származik, a nagyváradi jogi akadémián tanul, majd abbahagyva jogi tanulmányait, 20 éves fővel Dél-Amerikába utazik, ahol hat évet tölt nehéz és kalandos körülmények között. Hazatérése után kapcsolódik be az irodalmi életbe; első írásait A Hét, a Ma és a Nyugat közli. 1932-ben adja ki az Apocalipsis Humana sorozatban első regényét, a Bolhacirkuszt. Mindvégig munkatársa és egyik szerkesztője a Szép Szó című irodalmi lapnak. 1939- ben kivándorol az Egyesült Államokba, de 1941-ben hazatér. A félszabadulás után írja nagy regénysorozatának zömét (Északi szél, Élők és holtak, Por és hamu, Vándorlások könyve), ezekben a század első negyede, széthulló úri társadalmának életét, a vidéki kúriák süllyedő világát ábrázolja éles szatírával és erős kritikai hajlammal. Több művét idegen nyelvekre is lefordították. HETÉNYEGYHÁZA Virít a szamárkenyér Virít már a „kékvirága a szamár kény érnek” a védetté nyilvánított hetényegyházi erdőszélen, s a háborítatlan homokpusztákon. A Petőfi verséből ismert vadvirág ma már elvétve található: a poéta iránti tiszteletből védik He- tényegyházán, néhány négyszögölön. Hogyan készül a volán? „Kormánytitkok” Gyomron Hogyan készül a volán? önts kokillába folyékony alumíniumot, hűtsd le, s máris kész a kormány „agya”, tudod, az amin tülkölnek. No, de hol van még a váz? Azt is gyerekjáték elkészíteni! Persze csak akkor, ha köracél akad a sufniban... A gyömrői Vas- és Fémipari Ktsz-ben évente 35 ezer kormányt csinálnak: ők látják el Magyarország járműgyárait, szállítják a volánokat Győrbe, a Csepel Autóba és az Ikarusnak — két méretben. Dömperek, tehergépkocsik, targoncák, autóbuszok mind-mind gyömrői kormánnyal járják az országutakast? — És a műanyagbevonat hogyan kerül rá? — tettük fel a kormánykészítésre vonatkozó utolsó kérdést Szabó Lászlónak, a ktsz műszaki vezetőhelyettesének. — A műanyagbevonatot már Budapesten kapja, a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban; a bevonat neve: doplán. — Volánexport? — Régebben érdeklődött a íme, egy elkészült volán... svéd Saab cég, de a tárgyalások nem vezettek eredményre. Mi készül még a gyömrői kisüzemben? Légszűrő berendezésekből évente 4 ezer indul útnak, szintén gépkocsikba, csakúgy, mint az autóvillamossági cikkek. — Az éves terv? — Szeretnénk túlszárnyalni a tavalyi 20 millió forintot. Reméljük sikerül is... T. E. Színek az NDK-ból A végére értem. Maradtak még az élmények, illetve a még most következő néhány morzsa, a fenti címhez hűségesen ragaszkodó apróságok. Erfurt. A városra kár szót vesztegetni. Lehetetlenre vállalkozik az, aki meg akarja írni. Erfurtról nem írni kell, a várost látni kell, itt élni volna szép. Erfurt nem a világ közepe, hanem a világ teteje. Makettekből épített (készített) meseváros. Sajnálom, hogy ilyen kevés időt töltöttünk itt. Viszont hálás vagyok a sorsnak, hogy egy egész napot és egy teljes éjszakát tölthettem a város utcáin. Erfurt a virágok városa. Ez csak féligazság. Erfurt a szép nők, a modern nyomdák és az cjsi malmok városa. Nagyon sok magyar fiatal él és dolgozik itt, többek között szolnoki kollégám, Varga József kislánya is. Halle Neustadtban az új, tágas és kényelmes vendéglő bejáratánál egy jól eltalált rajzos plakát fogadja a betérőt. A plakát tetején egymással farkasszemet néz két fiatal fiú, egy jól fésült csinos és egy neandervölgyi torzonborz. És németül a szöveg: „Ne így! Látod, így!” És magyarul a szöveg: „Ne így! Látod, így!” Vajon miért írták magyarul is? A németen kívül csakis magyarul? Hiszen találkoztunk a városban franciákkal, olaszokkal és oroszokkal is... Lipcse. Majd minden este visszatérünk ide. Jólesett „hazajönnünk”, a mindennapi nehéz és fárasztó barangolásaink után. Mindenütt kedvesen fogadtak bennünket, szokatlan borravalóink után a takarító asszonyok is melegen fogadták köszöntésünket. Csak egy elszánt, jóságunkkal, gavallériánkkal dacoló leányzóval találkoztunk a városban. A Stadt Leipzig Hotel pincére volt, szóval ott, abban a hotelben, amelyben néhány éjszakát aludtunk. Leült a hat magyar fáradt vándor, az asztalhoz kért 6 pohár sört és a lány nemet mondott, nem is hozta az áhított italt, amíg két ember el nem ült onnét. Az asztal négy emberre volt hitelesítve. A hatalom, a sör a leányzó kezében volt, megadtuk magunkat. Pedig de szép város ez a Lipcse. De sok kis, meghitt sörözője van. Ha jól emlékszem, jól tudom, itt, ebben a városban végzett és ezekben a sörözőkben itta a finom nedűt Goethe is. És milyen jó leveseket ettünk az állomáson, Varga Jóska kollégámmal, aki szintén leveses ember. ★ Az öregúr, Fritz Lenke, házigazdánk, nyugdíjas nyomda- igazgató, isten bizony, végig bírta a strapát. Figurája külön színfoltja volt életünknek. Száz és száz kilométert utazott, órákat, napokat értekezett, velünk együtt. És ivott is, pedig magas a vérnyomása. Szorgalmasan, ügybuzgóan loholt, szervezett és nagyszerű humorérzékkel áldotta meg őt az ég. A fogadós első éjszakáján, ott, Drezdában, a söröző pincéjében megkérdezte mindannyiunktól, honnét, melyik városból, melyik laptól jöttünk, Budapest, az könnyű. Ö is hazajár ide. Szolnokon is volt már. Szegedet úgy ismeri, mint a tenyerét. Azt is tudta, mekkora a vízállás éppen azon a napon a Tiszán. De Komárom megyét azt nem ismerte. Mondja a szerkesztő kolléga, hogy: Ta-ta-bá-nya. Szaggatottan, szótagonként ejtve a város nevét. Nem érti, nem ismeri — integet Frici bácsi. Esz-ter-gom... — folytatja türelmesen a földrajz- és nyelvleckét a komáromi kolléga. Nem megy, ezt sem érti az öreg. Mindenki derül. Hat nap múlva az utcán együtt baktatok Fritz Lenkével. Előttünk a sokaságban meglátja Kappel Emilt, a komáromit. Én észre se’ vettem őt, amíg az öreg azt nem mondta: — Ott megy Tatabánya élvtárs. — Valóban, ő az — mormogtam. Suhlból ugyanaz a sofőr hozott Drezdába, aki néhány nappal azelőtt, azon az első éjszakán onnét vitt Suhlba. Most visszafelé hajnalban indultunk és a remek autó- bahnon valamivel négy órán belül tettük meg a 400 kilométert egy új Moszkviccsal. (Közben egyszer benzint vettünk fel.) A magas és kövér, de fiatal gépkocsivezető azt mondta, sietős egy kissé a dolga, korán kell visszaérnie, mert főnöke nemsokára vidékre kíván utazni. Szép kis reggeli torna volt ez a 800 kilométer a napi munkát megelőzendő. Igaz is, a kocsiban a rádió halkan szólt Vidáman, frissen. ★ Jó kis csapat volt a miénk, az a májusi. Annyit utaztunk néhány nap alatt, akár itthon egy évre is eloszthatnánk. Ezenkívül pontosan annyit dolgoztunk, amennyit itthon. Talán mintha valamivel többet értekeztünk volna, az idehaza is polgárjogot nyert átlagnál. De annyi érdekes és jó megesett velünk, hogy mindahányszor feledtük a nehezét. Mit is meséljek még magunkról? Talán a tolmácsról ejtenék néhány szót. Ideha- zulról vittük magunkkal, pontosabban: ő vitt bennünket magával. Nagyon sokszor elhatároztam már — dühömben vagy meghatottságomban —, ejtek azért néhány szót a tolmácsról is. Mindig elfelejtettem, vagy lemondtam róla, mert a végére hagytam, amikorra már éppen elfáradtam a csacsogásban. Most nem hagyom elrepülni a madarat, eldúdolom Zolit, aki egyébként az újságíró szövetségünkben dolgozik. Szimpatikus, eredeti figura. Értelmes, művelt fiú. Egyetemet végzett. Nemrégen nősült. Német lányt vett (Haliéból) feleségül. Ösztövér, sovány, colos alak. Hanyag elegancia, fehér szalmakalap és azok a satöbbik hozzá, amelyek annyira illenek az ilyen szalmakalaphoz. Csíkos ruha, csíkos ing, csíkos nyakkendő és a fiú nevetve kérdi, menő vagyok, mi? Egyébként az egész 24 éves ember koravén tudásával, gyermeteg mosolyával, egy könnyed lezserség. Állandóan fogadkozott, amikor már látta, érezte, hogy fáradtak vagyunk, ő azután a jó istennek sem fordít, egy értelmes szót se szól. Nem fáraszt bennünket tovább, ne is figyeljünk arra, amit mond. De ahogyan a férfifodrász sem képes tudatosan, előre megfontolt szándékkal megvágni borotvájával a haragosát, nos, bármennyire fogadkozott is Zoli, ő sem volt képes betartani a szavát. A második német mondatnál csendre intett bennünket, mert elkapta hivatásának láza, mert egyenesbe, szinkronba fordított, számára nagyon nehéz, teljesen új szakmai dolgokat a nyomdatechnika rejtelmes világából. Nekem bevallotta, sokszor fogalma sem volt, miről beszélnek a német elvtársak, csak a szavak alakját, zenéjét értette, jelentésüket alig. Flegmájával sokszor felbosszantott a fiú. Halléban viszont minden bűnét megbocsátottam és szerettem volna megsimogatni az okos fejét. Részt vettünk a nyomda és a szerkesztőség május 9-i ünnepségén. Ott voltak a meleg szeretettel körülvett szovjet tisztek és kiskatonák is. Vezetőnk, Gerencsér Jenő, Varga József szolnoki főszerkesztőt kérte meg, legyen szíves felállni és a nevünkben néhány üdvözlő, köszöntő szót mondani. Varga Jóska nagyszerű ember és kolléga, több mint egy éve írja már sorozatát a mi olvasóink számára is a „Lenini gondolatok nyomában” címmel. Nemrég látogatta meg azokat a helyeket a Szovjetunióban, ahol Lenin élt és dolgozott. Okos és meleg szavakat ejtett. Ott állt mellette Zoli, a tolmács (egyébként egyforma magas, sovány férfiú mindkettő) és elmondta Zoli a szöveget németül: „Liebe Genossen..és elmondta Zoli a szöveget oroszul: „Dorogije tovariscsi” és nem tudtam, kié volt ott, akkor a siker, legszívesebben mindkettőjüket megcirógattam volna. Zolinak persze volt még néhány dobása. Bad-Schandau- ban a fiatal és szép német vámőr leányzónak kérdésére tolmácsunk a következőket válaszolta: — Franciakulcsot viszünk, mert nálunk sok a kocsi. Női műhajat, mert mi szeretjük, ha leányaink, asszonyaink csinosak, a változatosság egyébként is gyönyörködtet. És melltartót, mert... Szóval ez egy delegáció, tagjai csupa szerény emberek, ezért vásároltak és visznek haza ilyen holmikat. A Lányzó elpirult és kiszédült a fülkénkből. Pedig de szigorú vámtörvények vannak náluk most életben. Amikor június 22-én Drezdában felszálltam a Berlinből érkező Hungária expresszre, valaki hozzám lépett és azt kérdezte, én vagyok-e én? Mondom, hogy persze. És hozzátettem: — öregem, téged Szedlálc Sándornak hívnak; Nógrádból, Szécsényből indultál el... 1923-ban születtél, kőművesnek tanultál. VII. híradós zászlóalj, 3. század, első' szakasz, első raj. „Mikor a híradós regiment.” 1945 tavaszán együtt szöktünk erről a földről, mindenféle hadifogságból, a pokolból. Ha jól emlékszem, htjaink talán éppen itt, Drezdában váltak el, itt öleltük át egymást, 25 évvel ezelőtt, hu- szonkétévesen mindannyian szerencsét és egy darab kenyeret remélve. Kicsi a világ, rövid az élet. Csak ... Szedlák Sándor gyári gazgató Balassagyarmaton. Felnőtt gyermeke itt tanul az NDK- ban. A nemzetközi gyors étkezőjében hűtött sört ittunk. Jött ő is, utazott haza ... (Vége) t I * < i
