Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

rts i MEGYEI zMíriap 1970. JÚLIUS 17., PÉNTEK NAGY-BRIT ANNI A Katonák a kikötőkben? Az angol kormány csütörtö­kön szükségintézkedéseket ha­gyott jóvá, amelyek többek között katonaság bevetését is lehetővé teszik a 44 év óta első ízben kirobbant általá­nos kikötősztrájk következ­tében. Az intézkedéseket Re­ginaid Maudling belügymi­niszter jelentette be. II. Erzsébet angol királynő csütörtökön délután aláírta az angol kormány által jóvá­hagyott szükségintézkedése­ket, jelentik gyorshírben a nyugati hírügynökségek. A királynő által aláírt és ezzel életbe lépett szükségin­tézkedések felhatalmazzák a kormányt, hogyha kell, drasz­tikus ' lépésekkel biztosítsa a kikötői munka folyamatossá­gát, beleértve a hadsereg be­vetését. A rendelet — jóllehet alig­ha veszik igénybe minden le­hetőségét — elvben igen nagy jogkört biztosít a kormány­nak. A leglényegesebb pont­ja az, hogy katonai egysége­ket vezényelhetnek a meg­bénult kikötőkbe. Néhány perccel azután, hogy a ház­elnök felolvasta a királynő rendeletét, készültségbe he­lyeztek egyes katonai alaku­latokat. A szükségállapot a parla­ment jóváhagyása után csak negyven napig maradhat ér­vényben. A rendelet alsóházi vitáját hétfőre tűzték ki. Ha esetleg az országos sztrájk negyven napnál tovább tarta­na, akkor a parlamentet a rendelet újbóli jóváhagyása végett vissza kell hívni nyá­ri szabadságáról. A késő délutáni adatok sze­rint Nagy-Britannia kikö­tőinek háromnegyed részében teljes a sztrájk. A sztrájk, amely júliusban újabb költ­ségvetési deficitrekorddal fenyeget, már csütörtökön felverte egyes élelmiszerfaj­ták, elsősorban a hús árát. Szövőlepke-invázió Gödöllőtől Buda környékéig (Folytatás az 1. oldalról.) tevő, amely azt jelenti, hogy gátolja az exportszállításokat. Minthogy a rendelkezések sze­rint a kártevőt a fertőzött te­rületeken ki kell irtani, a mu­lasztókkal szemben teljes mértékben indokolt a soron kívüli szabálysértési eljárás. Tulajdonképpen a védekezés elmulasztása tette szükségessé a rendkívüli közérdekű intéz­kedést. — Hogy hajtják ezt végre a gyakorlatban? — A megyei Növényvédő Állomás központilag biztosí­totta az akcióhoz szükséges védekezőszereket. A községi tanácsok, elsősorban a helyben rendelkezésre álló növényvédő gépekkel, az előzetes felméré­„Magyar" indítókar (Folytatás az 1. oldalról.) Lajos, az Elnöki Tanács titká­ra, a jubileumi ünnepségsoro­zaton részt vevő magyar kül­döttség vezetője, valamint megjelentek a küldöttség tag­jai: Úszta Gyula, az Elnöki Tanács tagja és Horváth Jó­zsef bagdadi magyar nagykö­vet. A zalai olajbányászok 36 tagú brigádja a .szokatlan ég­hajlat (55—60 fokra is felme­legszik a levegő) és a szokat­lan munkafeltételek ellenére kiváló teljesítménnyel mutat­kozott be. Derekas helytállá­sukra a jövőben is nagy szük­ség lesz, hiszen az Irakkal kötött bérmunkaszerződés ér­telmében 400 nap alatt négy termelő kutat kell átadni az iraki nemzeti olajtársaságnak. Egy-egy kút várható hozama évi egy-másfél millió tonna kőolaj lesz. A magyar vállal­kozás jelentőségét növeli, hogy a most üzembe helyezett fúró­berendezés az iraki nemzeti olajtársaság első olajkútját mélyíti. A magyar küldöttség tagjai előbb a fúróberendezés mellett, később a szállásukon keresték fel a zalai olajbányá­szokat s hosszasan elbeszélget­tek velük munkájukról, élet­körülményeikről. sek alapján végeztetik, irá­nyítják a védekezést a fertő­zött körzetekben. A rendkívüli nagyarányú akció időpontjá­ról, és megkezdéséről termé­szetesen időben értesítik a la­kosságot, és mozgósítják az egészségügyi szerveket is az ellenőrzéshez. Mivel az em­berre és az állatokra egyaránt veszedelmes permetező anyag kiszórásáról van szó, a perme­tezett területekről a gyümöl­csöt 10 napig, a zöldségféléket 14 napig nem szabad felhasz­nálni. A tömeges mérgezések elkerülése miatt e rendelke­zést is szigorúan be kell tar­tani. — sp — Egy marék föld (Folytatás az 1. oldalról.) reg, valamint a VIII. kerületi párt-, állami és társadalmi szervezetek képviselői. Ott volt Sz. Sz. Szatucsin, a Szov­jetunió budapesti nagykövet­ségének 1 tanácsosa, valamint a hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának több magas rangú tisztje. A szovjet hősi emlékmű előtt, vörös drapériával borí­tott emelvényen — amelynek két oldalán díszőrség sorako­zott fel — helyezték el az ur­nát. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után dr. Sós György rendőr vezérőr­nagy, a Partizánszövetség al- elnöke mondott beszédet. Em­lékeztetett arra, hogy több mint háromezer szovjet hős nyugszik magyar földben. Városainkban és falvainkban emlékművek hirdetik dicső tetteiket, sírjaikat a szeretet és a hála virágai borítják. Hirdesse ez az urna is a szverdlovszki múzeumban a Budapest felszabadításáért el­esett szovjet katonák emlékét és azt, hogy hazánk és Buda­pest népe sohasem felejti el azt az áldozatot, amelyet a szovjet nép fiai szabadságun­kért hoztak — mondotta. A szovjet hősök sírjáról So­mogyi Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tagja vett földet, amelyet a kivonult díszegység össztüzétől kísérve helyeztek el a Herendi Porce­lángyárban készült díszes ur­nába. A kegyeletes ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget CSAK RÖVIDEM Az ÉSZAK-ÍRORSZÁGI rendőrség közlése szerint csü­törtökön Belfast központjában egy bankban robbanás tör­tént, amelynek következtében 24 ember megsebesült A PÁRIZSI vietnami tár­gyalásokon részt vevő négy küldöttség csütörtök délelőtt Párizsban megtartotta a ta­nácskozás 75. ülését ANDREOTTI kijelölt mi­niszterelnök csütörtökön pu­hatolózó tárgyalásai kereté­ben egyórás megbeszélést tar­tott Gronchi volt köztársasági elnökkel. Egyes értesülései? szerint Andreotti hozzálátott az esetleges új középbal koa­líciós kormány összeállításá­hoz. Potsdam szelleme Negyedszázaddal ezelőtt, 1945. július 17-én ült össze a Berlin melletti Potsdamban a hitleri Németországot legyőző három nagyhatalom, a .Szov­jetunió, Egyesült Államok és N.agy-Britannia kormány-, il­letve államfője, hogy kiutat keressen Németország és végső soron egész Európa számára, abból a tragikus káoszból, amelybe a fasizmus döntötte kontinensünket. Olyan politikai megoldást kellett keresni, amely komoly és tartós bizto­sítéka lett volna Németország demokratikus újjászületésének, az imperializmus és a milita- rizmus kiirtásának német föl­dön. Nem kisebb jelentőségű feladat volt azoknak a bizton­sági intézkedéseknek a kidol­gozása, amelyek Németország szomszédainak békéjét és te­rületi integritását voltak hi­vatva garantálni. Potsdamban még úgy tűnt — a megkötött egyezmények is ezt tanúsították —, hogy a nagyhatalmak tanultak a tör­ténelmi leckéből. Elhatározták, hogy Európa térképén csakis olyan egységes, demokratikus Németország jelenhet meg, .amelyben sem a monopoltoke, sem .a porosz militarizmus nem játszik többé vezető szerepet, részletekbe menő intézkedések­ben állapodtak meg Németor­szág nácitlanítására. Az egyik legfontosabb döntés arról szü­letett, hogy az Odera és a Neisse lesz az újjászületett, poraiból feltámadó Lengyelor­szág nyugati határa, nehogy a német szoldateszka valaha is még egyszer hídfőálláshoz jus­son a lengyel nép és Kelet- Európa többi nemzete ellen. A Három'Nagy egy új Euró­pa alapköveit rakta le Pots­damban; ezért hivatkoznak a békeszerető erők ma is az ott eLfogadott elvekre és dönté­sekre. A potsdami szellemhez azonban ma már csak vissza­térni lehet, mert az alapkőle­tételt nem követte következe­tes politikai építőmunka. A nyugati nagyhatalmak — a potsdami egyezményeket meg­szegve —, Nyugat-Németorszá- got ismét visszairányították a régi útra, hídfőállást építettek a szocializmus ellen, ahelyett, hogy az európai béke és biz­tonság megteremtésén fára­doztak volna. Demokratikus és békeszere­tő állam a hajdani Németor­szág területének csupán azon a részén született, ahol a mun­kásosztály jutott hatalomra — ez ma a Német Demokratikus Köztársaság. Potsdam negyedszázados év­fordulóján elsősorban arra kell emlékeztetnünk, hogy tartós béke és biztonság csak akkor lesz Európában, ha a potsdami szellemet az NSZK-ban is re­habilitálják és végre az a né­met állam is olyan útra tér, .amely nem torkollhat sem fe­nyegetésbe, sem revansista há­borúba. Nasszer befejezte moszkvai tárgyalásait (Folytatás az 1. oldalról.) zsával kapcsolatban hangzott el, de amelynek egyik leg­hangsúlyosabb megállapítása éppen az volt, hogy az Egye­sült Államok elnöke a világ­béke szempontjából veszélye­sebbnek tartja a közel-keleti helyzetet, mint a távol-keletit, mert a „Közel-Keleten na­gyobb egy közvetlen szovjet— amerikai konfrontáció veszé­lye.’’ A közel-keleti konfliktus rendkívül bonyolult, de a je­lenleg i, robbanásveszélyes szi­tuációból Kivélzétő út viszony­lag Őgjtézéfű: Izraelnek reali­zálni kell a Biztonsági Tanács minden tagállamra kötelező határozatát. Ez az immár tör­ténelmi jelentőségű határozat egyértelműen a megszállt te­rületek kiürítését írja elő. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban nemcsak Moszk­vában, hanem New Yorkban is élénk diplomáciai tevékeny­ség folyt: a négy nagyhatalom ENSZ-delegátusai megtartot­ták 39., ezúttal háromórás esz­mecseréjüket, amelyen azAFP francia hírügynökség szóhasz­nálatával „pozitív légkör” alakult ki. Az AFP-nek bizo­nyos várakozásokkal kapcso­latos utalása nyilván nem füg­getlen az egyiptomi elnök most befejeződött moszkvai megbeszéléseitől. Ugyanakkor — az amerikai és az izraeli magatartás ismeretében — ko­rai lenne minden határozott derűlátás. Dubcek hibái, tévedései... Az elmúlt napokban a Rudé Právo két újságoldalnyi le­velet közölt, amelyet a párttagok 1968-ban intéztek a CSKP vezetőihez — így Dubcekhez is, és amelyben élesen bírálták az akkori pártvezetés hibáit, és figyelmeztettek a várható súlyos következményekre. A Rudé Právo csütörtöki száma terjedel­mes elemzésben foglalkozik Dubcek hibáival, tévedéseivel. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a cikket. „A CSKP Központi Bizott­ságának 1968 januári ülése eredményét nem minősíthet­jük véletlennek, még kevésbé palotaforradalomnak. Ellenke­zőleg, törvényszerűen ide ve­zetett az a hosszú folyamat, amelynek során a párt szerve­zete védekezett az idült beteg­ség, a leninizmustól való elté­rés ellen, amely mind nyilván­valóbban megmutatkozott a Novotny-féle pártvezetés po­litikájában. A pártban és a társadalomban nőtt az elége­detlenség, 1968 januárja szük­séges és elkerülhetetlen volt. Csakhogy már 1968 januárja előtt nyilvánvaló volt, hogy minőségi különbség van alVo- votny-féle pártvezetést bíráló emberek különböző csoportjai között. Két, eltérő célokat ki­tűző áramlat jött létre. A kommunisták zöme és velük együtt az állampolgárok döntő többsége a hibák és a torzulá­sok bírálata mellett, őszintén kereste a kérdések megoldásá­nak olyan módszerét, amely megtisztítaná, megerősítené és meggyorsítaná a szocialista fejlődést, és megszilárdítaná a kommunista párt vezető sze­repét a társadalomban. Ezek az emberek vívták ki 1968 januárját Az egészséges áramlat mel­lett azonban fokozatosan erő­södött a magát ügyesen ellep­lező. ellentmondásos áramlat, amely a Novotny-féle pártve­zetés hibáinak és torzulásai­nak bírálata címén elsősorban a szocialista társadalom alap­jainak megingatására és a kommunista párt történelmi küldetésének lejáratására és tagadására törekedett. Ebben a helyzetben a CSKP Központi Bizottságának ja­nuári plénuma visszahívta tisztségéből Novotnyt, a köz­ponti bizottság első titkárát, és a legmagasabb pártfunkcióba meglepetésre Alexander Dub- ceket választotta meg. Ez szükségmegoldás, kompro­misszum volt, amelyben még a párt régi vezetősége egyezett meg. A bonyolult helyzet megkí­vánta volna, hogy a párt élére marxista edzettségű, osztály­öntudatos, eszmeileg szilárd ember kerüljön, aki egyszer­smind jó szervező is. Alexan­der Dubcek ezeknek a köve­telményeknek csak nagyon kis mértékben felelt meg. A köz­ponti bizottság plénuma mégis Dubceket fogadta el a régi pártvezetőség egyetlen jelölt­jeként, így került a párt élére szükségmegoldásként a prog­rammal nem rendelkező Dub­cek. A jobboldali opportunista és a szocialistaellenes erők eleinte hűvösen és tartózko­dóan fogadták Dubcek meg­választását. Azonban hamaro­san nyilvánvalóvá vált, hogy Dubcek nem lesz terveiknek akadálya. Dubcek személyi le­véltárában ezrével vannak olyan levelek, amelyekben a kommunisták és pártonkívü- liek már 1968 első heteiben tájékoztatták őt a reakciós erők aknamunkájáról. Dubcek azonban nem válaszolt a be­csületes emberek leveleire, ha­nem nyilvános szerepléseivel elkendőzte azt a reális ve­szélyt, amely köztársaságunk szocialista alapjait fenyegette. Sok kommuríista meglepetésé­re „januári férfiakként” olyan emberek kezdtek fel­tűnni Dubcek mellett, akikről közismert volt, hogy elvtele­nül kiszolgálták Novotnyt. Ezek közé tartoztak Smrkovs- ky, Kriegel, Sik, Boruvka, Sla­vik és mások. ■ A jobboldaliak és a szocia- listaellemes erők gyorsan vál­toztattak Dubcek iránti hűvös magatartásukon. Valóságos csodálattal kez-dték övezni őt, mint „január életrehívóját”. Amikor februárban megszün­tették a sajtócenzúrát és a pártvezetőség már nem gya­korolhatott semmilyen befo­lyást a hírközlő szervekre, s e szerveket gyakorlatilag a reakciós tömb kezére játszot­ta, szinte egetverő mértéket öltvt Dubcek népszerűsítése. Ez a népszerűsítés kifejezet­ten személyi kultusszá vált. A jobboldaliak odáig mentek, hogy kizárólag Dubceknek tulajdonították „a szocializ­mus új modelljének, a de­mokratikus, emberarcú szo­cializmusnak” szerzői jogát, bár közismert, hogy a szocia­lista országok elleni amerikai stratégiának ezt a kotyvalé- kát már 1968 előtt megfogal­mazták a Litemrny Noviny szerkesztőségéb en. Ugyanakkor -megkezdték a pártfunkcionáriusok „kilövé­sét”. Nemcsak olyan emberek­ről volt szó, akik a Novotny- féle vezetés alatt valóban le­járatták magukat antileni- nista módszereikkel. A hírközlő eszközök az iga­zi marxisták ellen rágalmazó kampányt folytattak. A nép­irtás jellegű kampány számos elvtársat az öngyilkosságba kergetett. Dubcek néhány beszédében ugyan általános frázisokban rámutatott a pártnak ártó szélsőségekre, de a valóság­ban semmit sem tett az elv­társak, gyakran közeli mun­katársai védelmére. Szabad teret nyitott a jobboldalnak és a szocialistaellenes erők­nek. A szocializmus záloga, a kommunista párt céltáblája lett a reakciós ellenforradal­mi erőknek és parancsnoki kara, a központi bizottság el­nöksége kettészakadt. Ebben a kritikus helyzetben megbé­nult a CSKP KB apparátusa, amelyben sok elvhü marxista tevékenykedett. Dubcek eze­ket az elvtársakat martalékul dobta az embervadászoknak és különféle tanácsadókból létrehozta saját apparátusát, amelynek összetételét termé­szetesen a jobboldaliak szab­ták meg. A jobboldal kihasz­nálta Dubcek habozását, meg­szerkesztette a hírhedt, ellen- forradalmi felhívást, a „Két­ezer szó”-t A „Kétezer szó” nyomán a kerületi és a járási konferenciákon is megbomlott az egység, s a párt kezéből teljesen kicsúszott a vezetés. A cikk ezután leleplezi Dubcek magatartását a Var­sói Szerződés 1968 júliusában megtartott csehszlovákiai hadgyakorlatával kapcsolat­ban, majd felsorolja a szö­vetséges országoknak adott és soha be nem tartott ígéreteit. A cikk részletesen foglalko­zik azzal, hogyan utasította vissza Dubcek Brezsnyev elv­társ meghívását, hogyan in­tézte el, hogy a CSKP kül­döttsége ne menjen el a var­sói találkozóra, s titkolta el, hogy idejében értesült a ta­lálkozóról. Ezután a cikk így folytatja: Ezekben a napokban a na­cionalista és a szovjetellenes hisztéria már úrrá lett számos város utcáin. A párt vezetősé­ge kettészakadt, nem volt ura a helyzetnek. Ekkor Frantisek Kriegel, a CSKP elnökségé­ben azzal a javaslattal állt elő, hogy fel kellene használ­ni a felkorbácsolt szenvedélye­ket és a CSKP-t össz-nemzeti párttá kellene átalakítani. Alexander Dubcek nem utasí­totta vissza ezt a leplezetlenü’ ellenforradalmi javaslatot. Dubcek az ágcsernyői és ké­sőbb a pozsonyi tárgyalások folyamán már bevált taktiká­val lépett fel. A tények és érvek nyomására megígérte, hogy intézkedéseket foganato­sít és felszámolja a túlkapá­sokat, majd visszatérése után újból megjátszotta a hőst, aki ellenáll „az idegen nyomás­nak”. Az ellenforradalmi erők pe­dig többé nem játszottak szín­házat, nyíltan beszéltek Cseh­szlovákia kilépéséről a Varsói Szerződésből, a semlegességről, a Szovjetunióval fennálló gaz­dasági kapcsolatok felszámolá­sát is felvetették. A CSKP ve­zetősége lemondott arról a le­hetőségről, hogy mozgósítsa az egészséges erőket, s megenged­te a párt lefegyverzését és a szövetségeseknek nem maradt más kiút, mint internaciona­lista segítséget nyújtani a szo­cializmus megmentésére Cseh­szlovákiában. Dubcek hű maradt elvtelen- ségéhez és kétszínűségéhez, az 1968. augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka a veszély pil­lanatában is. Egy nappal az­előtt aggódó' levelet kapott az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottságától, amely­ben rámutattak, hogy nem teljesíti a pozsonyi megálla­podást. Felvehette volna a te­lefonkagylót, tájékoztathatta volna a szovjet elvtársakat a helyzetről, hatékony intézke­désekben állapodhattak volna meg, de nem tett semmit. A szovjet elvtársak fontos leve­lét csak egy órával azelőtt is- (mertette a CSKP elnökségé­vel, hogy a szövetséges csapa­tok átlépték határainkat. Dubcek felelősséget visel azért, hogy a CSKP KB el­nökségének 1968. augusztus 21-i nyilatkozata fegyvert adott osztályellenségeink ke­zébe a szocializmus ellen, a kommunista mozgalom ellen, a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország ellen, megté­vesztette és hamisan , tájé­koztatta nemcsak a pártun­kat és állampolgárainkat, hanem a kapitalista országok kommunista pártjainak ve­zetőségét és tagjait is. Az elnökség 1968 augusztus 21-i nyilatkozata lehetővé tet­te az ellenforradalmi erők­nek, hogy a hazafias lelkese­dés leple alatt külső erők se­gítségével az utolsó pozíció­kat is meghódítsák. A szövet­séges csapatok jelenléte azon­ban meggátolta abban, hogy véres erőszakkal leszámolja­nak ellenfeleikkel. Dubcek 1968 augusztusa után sem vonta le a tanulsá­got. Moszkvából való vissza­tértének másnapján találko­zott az illegálisan megválasz­tott központi bizottsággal, s magáévá tette a pártellenes csoport kategorikus követelé­seit. Dubcek politikája 1968 au- gusztus után teret nyitott a jobboldali antiszocialista erők­nek és lehetővé tette számuk­ra válsághelyzetek kialakítá­sát. De a pártban és a társada­lomban a helyzet végül is megváltozott. A CSKP KB 1969 áprilisi ülése véget ve­tett Dubcek elvtelen, oppor­tunista politikájának és elv­hű politikai harcot hirdetett a párton belüli jobboldali op­portunizmus és általában az ellenforradalmi tömb ellen. A CSKP KB 1970 júliusi ülésén Dubceket kizárták a pártból. Ez nem bosszú, nem valamilyen szubjektív csele­kedete a pártvezetőségnek. Csupán kifejezi az objektív történelmi igazságot Alexán- der Dubcek szerepéről. A ki­zárással befejeződött Alexan­der Dubcek elvtelen, megal­kuvó és nem becsületes tevé­kenysége. így fogadta a CSKP KB döntését a párttag­ság, s így fogadta azt állam­polgáraink többsége is. A párt új vezetősége lehe­tővé tette Dubceknek, hogy megértse hibáit, és amennyi­ben lehetséges, megtalálja a renegátság fertőiből kivezető utat. Dubcek ezt az utat nem találta meg — fejezi be cik­két a Rudé Právó. 1 I 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents