Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

ÜRES LESZ AZ ARÉNA Ahhoz, hogy a város új bú­torüzlettel bővülhessen, rak­tárhelyiségre van szükség. Ezért is határozott úgy a vá­rosi tanács vb, hogy a Ter­mén,yforgalmi Vállalat több éve tárolt gabonáját kihordat- ják a Cifrakerti arénából. Csak többszöri sürgetés titán került sor az ígéretre, amit a vállalat járási köz­pontjának vezetője tett Tanai Istvánnak, a városi tanács vb- elnökhelyettesének: még ezen a héten elszállítják a gabo­nát. Reméljük, hogy az adott szavukat betartják, s az aréna a hét végére kiürül. Balatonra me^'v a zenekar A konzervgyár fúvószene­kara csütörtökön este a hang­verseny után búcsút vesz, mert 8 napos Balatoni kirán­dulásra indulnak. A pihenés után folytatják a kedves és meghitt csütörtöki térzenéket. Trabant — 22 ezerért Vasárnap délelőtt ismét autó- és motorbörzét tartot­tak a Cifra Csárda előtt. Inkább autókból volt kíná­lat, de így is jó néhány mo­torkerékpár várt új gazdára. Az autók elég olcsó áron kel­tek, egy Trabant például 22 ezer forintért cserélt gazdát. A motoroknál az 50 köbcen­timéteres és kisebb motorok keltek el hamarabb, 4—5 ezer kilométert futott kis Jávákat és Simsonokat két és fél, há­romezer forintért adták. —m— Meghívás Szolnokról A nagykőrösi Iparos Dalkör meghívást kapott Szolnokra. Július 26-án énekelnek a Ti- sza-parti városban a kórus tagjai. Nevelési gyakorlaton Az Absolon Sarolta önkéntes KISZ-építőtáborban végzi ne­velési gyakorlatát a szegedi József Attila Tudományegye­tem kémia-fizika szakos hall­gatója, Lajtár Mária. A tábor­ban töltött két hét alatt sokat foglalkozhat a gyerekekkel, s tanulmányozhatja a táborveze­tő nevelők módszereit. A táborban szerzett tapasz­talatok nagyban hozzásegítik a leendő „tanár nénit”, hogy a gyakorlati pedagógiából minél többet sajátítson el. Szemét a Patay utcában A Patay utcában is egyre több a szépen gondozott virá­goskert. Az utcaseprő minden reggel felsepri az úttestet, mennél kevesebb por kerüljön a levegőbe, viszi azt a szél emberi segítség nélkül is. Az­után a kis kocsiból az össze­gyűjtött szemét az egyik gon­dozatlan parksávba kerül. Itt gyűlik, gyűlik, szép rakássá növekedik, amíg a Városgaz­dálkodási Vállalat el nem szállítja. A templomba járók szemét, de az utcán járókét is sérti a hulladék, ami elcsúfítja az ut­cát. Talán egyezséget lehetne kötni: máshová gyűjtik a sze­metet, ugyanakkor a templom gondnoka rendbe hozza az évek óta elhanyagolt virágos­kertet. így csak a város nyerne az alkun. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Férfiak hallgatása. Csehszlo­vák film. Korhatár nélkül Jnegtekinthető. Kisérőműsor: Tisztavatás 1969. Magyar híradó. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. T wmm .A PESTME&YEI HÍR XIV. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1970. JŰLIUS 15., SZERDA Birkózva a meleggel - Mi „baja“ a háztáji tejnek? Csecsemőtej Budapestnek Mi újság a tejüzemben? A kánikula az élelmiszert előállító üzemek legnagyobb ellensége. Ilyenkor fokozot­tabban kell ügyelni, mert a melegben kedvezően fejlőd­nek a baktériumok, és jaj ak­kor, ha éppen a tejet választ­ják „bölcsődéjüknek”. Természetesen, azért nyá­ron is szívesen fogyasztunk tejet és tejtermékeket, sem a felvásárlás, sem a feldolgo­zás nem állhat le. Hogy mi a teendő? Megszigorítani az ellenőrzést, még pontosabban betartani a higiéniai szabá­lyokat és nem történhet baj. Még akkor sem, mint ahogy a tejüzemben folyik a mun­ka: 40 ezer liter tejet dol­goznak fel naponta, holott az üzem csak 15 ezerre van mé­retezve. A gyűjtés gondjai A termelőszövetkezetek és az állami gazdaság tehené­szeteiben van hűtő. A háztáji tehenek tejét három lovas ko­csi gyűjti össze. Naponta ezer­ötszáz liter gyűlik innen ösz- sze. A tejüzem vezetője, Ma- rosfi György elismeréssel említi a Sza­badság Termelőszövetke­zetet és területét, ahon­nan pontosan a szerződés­ben lekötött időben és mennyiségben, sőt minő­ségben érkezik a tej. A közelmúltban tartott szú­rópróbaszerű minőségi vizs­gálatok elszomorító tényeket tartalmaznak. 42 vizsgált esetben 12 min­tát kifogásolták, a második vizsgálat során 21 mintából hat volt vizezett, szennyezett. Ezeket a tejtermelőket hosz- szabb-rövidebb időre kitil­tották, nem vesznek át tőlük tejet. Szoros műszak a szállításban összesen 34 boltot és 10 közületet látnak el tejjel. A szállítást reggel négy óra­kor kezdik meg, s sajnos, hogy még 7—8—9 órakor is talál­ható az utcán kannában kinnfelejtett tej. Így aztán nincs min csodálkozni, ha - megsavanyodik. Tejterméket a hűtőbe! Talán megéri a fáradságot a korábban kelés, hogy még a reggeli melegek előtt a hű­tőkbe kerüljön a tej. Így nyu- godtabban vásárolhatjuk meg a hőségben is a mindennapi tejünket, s nem kell a forra­láskor izgulni, összemegy-e. A tejüzem ugyan 70 filléres áron visszavásárolja a meg- savanyodott tejet, de ez nem megoldás. Az a legegysze­rűbb: a tejtermékeket hűtő- szekrényben tárolni! ABONYBAN JÁRTAM A telepvezető — Amikor az első napon el­foglaltam az állásomat, beront hozzám egy tagbaszakadt férfi, kigombolt ingben, sap­kával a fején, megáll előttem, rámmered, aztán vérbenforgó szemekkel, felmordul: — Maga a főnök? Aztán vá­laszt sem várva, magabiztosan újra rámkérdez. — Oszt, tud-e maga velünk, cigányokkal bánni? — Most kimegy, begombol­ja az ingét, kopog, leveszi a sapkáját, ha azt mondom, sza­bad, akkor bejön. Hirtelen megütődött, ki­ment, azután pár perc múlva kopogtat. — Tessék! — szóltam, mire besomfordált. — Jó napot kívánok — kö­szönt illedelmesen, kezében szorongatva sapkáját, feszen­gett begombolt ingében, meg­fésült fekete haja csillogott az ablakon át beszűrődő fény­ben. Tanultam a történetből, amelyet Bogdáni Imre, a körö­si konzervgyár abonyi telepé­nek vezetője, még májusban mondott el nekem, s illendően kopogtam, ingemen a legfelső gombot is begomboltam, és a „szabadra” beléptem. Mosolyog, látom, hogy lehe­tetlent kérdeztem, mással próbálkozom: — Megfizetik neked, hogy ilyen isten háta mögötti hely­ségben dolgozol a város he­lyett? Kissé szomorú lesz, tagoltan válaszol, nehogy félreértsem: — Jó a fizetésem. A mun­kámat szeretem, megfizetik, amit dolgozom. Az nincs meg­fizetve, hogy az ember a be­osztásáért a fiatalságát adja oda. — Szabad idődben mivel foglalkozol? — ősszel újra indul a felső­fokú konzervipari technikum, annak leszek harmadik év­folyamos hallgatója, remélem, akkor már főiskola lesz. — És addig? — Jön a nyár, és én zsugori gazda módjára próbálom a szerény lehetőségeket arannyá kovácsolni. Még csak most ivdul a szezon. Az első itteni szezonom. Jön a premier. „ Lipák Tibor Jubilál a táborvezető Üzemeknél, vál­lalatoknál az első tíz év után szá­mítják a dolgozó­kat törzsgárda- tagoknalk. Az épí­tőtáborok rövid történelmében azonban már az „ötévesek” is ju­bilánsnak számí­tanak, közéjük tartozik Tóth Gi­zella is, aki a bu­dapesti Kossuth Zsuzsa gimnázium és szakközépisko­la tanárnője, je­lenlegi rendfoko­zata az Absolon Sarolta építőtábor helyettes parancs­noka. „A” Gizi néni. Ugyanis őt is utolérte a taná­rok „végzete”, s jóval a nénikor előtt néninek becézik diákjai. Immár ötödik éve, hogy nyá­ron az építőtáborokban isme­retlen gyermekek kerülnek ke­ze alá. Mindössze két hét áll rendelkezésére, hogy megis­merje őket, és napok ahhoz, hogy kiismerje, hogyan tudná­nak még jobban, fegyelmezet­tebben dolgozni, mert ugye, az építőtáborban ez a lényeges. Minden évben pesti lányokkal táborozik. Ez különösen azért érdekes, mert a mezőgazdasá­gi munkákhoz ezek a lányok értenek legkevésbé. S hogy mégis jó munkát végeznek? Ez a táborvezetők érdeme Nem mondhatnám, hogy öt év alatt nem adódtak olyan problémák, amelyeknek meg­oldásához pedagógiai jártassá­gának minden apró morzsájá­ra szükség volt, hiszen az ilyen korú lányok meggondolatlan­sága sokszor égnek állította rö­vidre nyírt hajszálait. Nehéz megmagyarázni azt is, hogy a szigorú rendszabályok a tábo­rozok érdekeit szolgálják. S ha már minden eszköz kudar­cot vall, csak akkor következ­het a „visszapaterolás”. Napközben kávéval erősít- geti a „pedagógiát”. Éjfél előtt sohasem alszik. A nappal együtt kel. Délelőtt a napsü­tötte gyümölcsösben vagy a szőlőföldön irányít. Szinte cso­dálatos, hogy bírja energiával, türelemmel és humorral. Ez utóbbi, azt hiszem, a leg­fontosabb ahhoz, hogy valaki vezetni tudjon négy turnust. (Szabó—Sipos) Egy fuvar ­Csak a későnkelők szerint van még hajnalok hajnala. A konzervgyár Csokonai utcai át­vevő telepén már inkább reg­gel van. A forgalom most ki­csi, mindössze .két kocsi áru várja, hogy elindulhasson a „konzerv-úton”. Szabó Dénes és felesége uborkát hozott. Bérelt földön „uborkáznak”, a mostani szál­lítmányért 1000 forintot kap­nak — amint a számokból ki­derül. ezer forint A következő kocsin „nagy­ecetes” (magyarra fordítva: nagyobb méretű, ecetes ubor­kának való) ládák. Mondi Fe­rencese hozták. Ilyenkor, reggel, az uborka érkezik, annak kell legjobban a hűvös. Az udvart belengi a kaporillat, hiszen tisztítva azt is vásárolnak. A konzervgyár összes felvásárló telepén ugyanígy kezdődik a reggel. Csak a neveket kell behe­lyettesíteni. P A Nagykőrösi Konzervgyár sportolói nyerték az ÉDŰSZ-serieget A tejszállítás nehéz dió. Az autók és vezetőik naponta 17 órákat is dolgoznak. A tejnek és tejtermékeknek idejében meg kell érkezniük a rendel­tetési helyükre. Például a budapesti csecsemők kö­rösi tejet isznak, a jegyre adott magas zsírtartalmú tej a körösi tehenektől gyűlik össze. A város ellátása jó, a tej­üzem megtesz minden tőle telhetőt. — Hogyhogy itt vagy? — Szükség volt rám, hát lejöttem ide. Körülnéztem, lát­tam, hogy itt lehet és van mit dolgozni. Azóta próbáltam át­alakítani magam körül a tele­pet, rendbeszedni, ami még nem volt rendiben, s most itt állunk szezon előtt, teljesen készen a gépekkel, a tároló berendezésekkel. Elnézem, úgy 23—24 éves lehet, meg is kérdezem. — Hogy lehet valaki ilyen fiatalon telepvezető? A Pest—Nógrád megyei te­rületi ÉDOSZ-spcxrtversenyt vasárnap délelőtt bonyolítot­ták le városunkban. A Kinizsi sporttelepen gyülekező ver­senyzőket, vezetőiket és a né­zőket az MHSZ Nagykőrösi Kinizsi Modellező Klub képvi­selői körrepülo modellek be­mutatásával szórakoztatták. Ügyességüket dicséri, hogy Botocska Ferenc és ifj. Szé­kelyhídi József egyszerre, egy középpontból két kis repülő- modellt is röptetett. A konzervgyár fúvószene­kara indulókat játszott, majd Csipái György, Pest—Nógrád megyei területi ÉDOSZ-titkár köszöntötte a megjelenteket. A megnyitó után a Dunakeszi Konzervgyár, a Pest—Nógrád megyei Állami Húsipari Vál­lalat, a Pest megyei Gabona­felvásárló Vállalat, a ceglédi és dunaharaszti sütőipari vál­lalat, valamint a vendéglátó Nagykőrösi Konzervgyár dol­gozóinak részvételével négy sportágban megkezdődött a vetélkedés. Az atléták és a labdarúgók a Kinizsi sporttelepen, az asz- taliteniszezők és a sakkozók a Sportotthonban mérték össze tudásukat. Az atlétikában népes mező­nyök indultak, amelyek győz­tesei és körösi helyezettjei a következők voltak (utóbbiakat nem jelöltük meg külön): 100 m: 1. Suba Tibor 11.3; 2. ifj. Hegedűs Károly 11.4; 3. Marosfi György 12.4 másod­perc. 400 m: 1. Körmendi László (PENOMAH) 58.4; Vi- kartóczki Kálmán 60: 3. Ma­rosfi 61.4 mp. Magasugrás: 1.1 i Nagy Lajos 170, 2. Varga j György 165 centiméterrel. Tá- [ volugrás: 1. ifj. Rétsági Osz- | kár 602, 2. Halasi Zoltán 565, | 3. ifj. Hegedűs 548 centiméter­rel. Súlylökés: 1. Adorján László (PENOMAH) 11.60, 2. Kiss Sándor 10.80, 3. Dányi István 9.96 méter. Gránátdo­bás: 1. Szőke László 61.53 mé­ter. Atlétikai pontversenyben: 1. Nagykőrös 81,2, 2. PENOMAH 26, 3. Pest megyei Gabonafel­vásárló 16 ponttal. Labdarúgásban 2x15 perces mérkőzésre került sor. Selej­tezők : Gabonafelvásárló—PE­NOMAH 1:0, Nagykőrösi Kon­zervgyár—Ceglédi Sütőipar 4:2, Dunaharaszti Sütőipar— Dunakeszi Konzervgyár 3:1. A hármas döntőben: Nk—Ga- bonafelvásárió 2:1, Dunaha­raszti—Nk 1:0, Gabonafelvá­sárló Dunaharaszti 4:1, A ha­zai csapat végül a második helyet szerezte meg. Asztaliteniszben négy csa­pat indult. A hazai Hargitai, Czagány, Tóth, Török össze­állítású csapat fölényesen nyert. A sakkversenyben szo­ros küzdelem után Dunaha­raszti győzedelmeskedett, a Nagykőrösi Konzervgyár csa­pata a 4. lett. A versenyek összesített pontversenyét a Nagykőrösi Konzervgyár nyerte, s megsze­rezte az ÉDOSZ sportnap ser­legét. (sulyok) A nyár isteni do­log, mint már ecse­teltem. Az egyik legszebb öröme a strand. Oda minden­ki bemehet, potom egy kettesért, szo­ronghat egy fél liter használt vízben — több nem jut. Aztán kifeküdhet a napra, csak akkor meg kell fordulnia, ha füstölni kezd a háta, amikor a hasa is, akkor ajánlatos abbahagy­ni. Egy valami még ajnálatos: a gyenge idegzetűek csak de­rékig hagyják magu­kat betemetni a gye­rekektől homokkal, mert ha nyakig be­ásnak valakit, azon előbb-utóbb átgyalo­gol egy arra tévedt dömper. De mondom, csak gyengébb ideg­zet esetén. Lehet még zuhanyozni, de ha egyszer kicsúszik valakinek a kezéből a szappan, utána jobb, ha nem is ke­resi, hanem sikár- kefével tisztálkodik Óh! Te drága nyár tovább. A szappan ugyanis fogyó, a kefe nem. Ez a szerencse. A strandon lehet re­csegő lemeztől szen­vedni, hetes pogácsá­val fogat húzni, lan­gyos sörtől idegbajt kapni, fürdőköpeny- pen dervist játszani, vízben ebihalat, — öngyilkosok fejsze­fejet — kabinban vandált, kabin előtt bilétás őrültet, víz­ben csip-csip csókét. Hogy ki csíp, és ki a csóka, azt előre nem lehet tudni, csak utána. De hogy ki volt a csóka, arról akkor is hallgat a fáma. Nyáron is sok a guta ütött. Ezt a derék Gutát igazán lecsukhatnák már. Hogy mivel ad a Gu­ta jobb horgot? Pél­dául a sorsjeggyel. A nap tűz, a gyanút­lan vevő kiválasztja a négyezerhatszáz- huszonhatodik jegyet, ami szintén nem nyert. Előbb ő üt, nem a Guta, amitől a sorsjegyes kifekszik, aztán a Guta, amitől a vevő fekszik < ki. Ilyen békés csend­élettel fejeződik be a nyári nap he­vén egy sorsjegy­vásárlás. Nyáron minden él. A zöld lomb, a te- nyészkukacok a cse­resznyében, a távirá­nyított legyek, a mák virága és a mákvirá­gok, hippik hajában a virág, egyszóval minden. Nyáron kelendő a zöldség (ebből élek én is!). Burjánzónak a Jean-viccek, kidög- lenek a kártyák, meghasad a gumi­matracok szíve (20 halálos áldozat). És még ekkor is ott van a kezükben az újság. Azzal takarják le arcukat a nap elől, azon alsza­nak, azt szedik be altató helyett. Mert mi van az újságban? Julis néni elhagyta reggel a piacon az utolsó fo­gát, Jani bácsi a termelőszövetkezet­ben kapott egy új villát (a hátába és most kórházban van), a Jóska gyerek ke­rüli a munkát, meg a családi kártyaparti­kat, a naftalingyár áttért cseresznyemag gyártásra, Eleméri Elemér hazautazott különbejáratú bi­ciklijén nagykövetsé­gi megcsalással Luxemburgba... Friss, finom a zöldségem! Fogyasszák egész­séggel! Lipák Tibor L f i j «

Next

/
Thumbnails
Contents