Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
1970. JÚLIUS 12., VASÁRNAP '"“x^írtap 5 Villanyoszlopon föld felé nyaklóit tábla — Zsarolyán — Táncsics utca. Utca, amelyben egyetlen ház sincs. Utca, ami egyik napról a másikra: eltűnt. Emberek az árokparton üldögélve, a szemükben várakozás. Bedőlt kerítéseikre támaszkodó asszonyok, a szomszéd épen maradt kőházát nézik. A visítozó gyerekekre senki sem szól rá. A romépületek, az agyagos, sáros, csupasz udvarok előtt a járdákon alig lehet közleked ni. Mindenütt ott tomyosodik már a lerakott építőanyag. Megállunk az utcán beszélgetni: most nem kell kinyitni a kertkaput, bezörgetni a házba, harapós kutyától félni. A fehérgyarmati járásban az eddig felbecsült kár egy- milliárd-kétszázezer forint. Háromezer-nyolcszázhetven házat kell felépíteni és további hatezret rend behozni. A Vöröskereszt gyűjtőszámlájára eddig 226 millió forint érkezett. A vésztől távol élő dolgozók, napi gondokkal küszködő emberek egy-, két-, háromnapi fizetéséből, túlórájából, munkával töltött szabad szombatjából; emberségéből. Eddig 20 millió forintot osztottak ki: gyorssegélyként. Egy család háromezer forintot is kaphatott, de családtagonként 500 forint volt a minimum. Közben a károkat is felmérték. felbecsülték. Az ingóságok veszteségének pótlására ezen a héten postázzák a mi forintjainkból összegyűlt pénzt, 206 millió forintot. A kár mértékétől, a gyermekek számától, a szociális helyzettől és az egy főre jutó átlag- keresettől függően: 7000 forinttól 25 ezer forintig részesülhet az anyagi segítségben egy-egy család. Jánkmajtisra május 15-én fél háromkor tört be a Szamos. — Péntek volt, a férjemmel itt a kapuban álltunk és csak néztük, hogy jön a víz. Én délelőtt Fehérgyarmatra indultam a lányomhoz egy kis élelemmel, de az utcán visszafordultam, mert az emberek nagy izgalomban voltak és mondták, hogy baj lesz. Mi nem hittük, a férjem azt mondta, az nem létezik, hogy a víz ide is elérjen, mert akkor a templomba is bemegy, azt pedig nem engedi az isten. Láttuk, ahogy a felső soron menekül a nép a töltésen, de mi nem mozdultunk. A fészer tetejére fölmásztunk, de már a lábunk a vízben volt Tuba Lajosné eltakarja a szemét, úgy beszél. A férje mozdulatlan, leeresztett kézzel áll mellette. Egyik lábával a Táncsics utca 74-es számú ház: az . otthonuk — törmelékeit rugdossa. Kétezer forintot kaptak a gyorssegélyből. Konzerveket vettek rajta és ruhát egy rendet, meg cipőt. Az asszony főzött délelőtt, mezítláb volt — így is, ;í kegyelerolkenyéren éltünk egy hétig, az isten áldja meg, akik befogadtak. De ha ezt a pénzt nem kaptuk volna, mehettünk volna „epemi”. Sok itt az eperfa, szabadon terem, más élelem nem lett volna. A Jánkmajtisi Községi Tanács főhadiszállás. Angyal István, a szakigazgatási szerv vezetőhelyettese nem tudja, mikor aludt utoljára rendesen. — A szakemberek is azt jósolták, legfeljebb, ha a falu határáig jön a víz. Május 14-én éjszaka és 15-én reggel Nagy- gécről, Csengerről, Csegöldről, Komlótótfaluból kétezer kitelepített embert hoztak ide, mint biztonságos helyre, de délután már innen is menekülni kellett. A falunak 495 háza volt. Ebből 430 összedőlt. A művelődési ház, a mozi és az fmsz boltja helyén; sáros romhalmaz. Csak Jánkmajti- son, 20 millió forint, érték pusztult el. A község lakosságának 90 százaléka hajléktalanná vált. — Olyan ereje volt a víznek, hogy a vontatókat is felborította: a vízbe fordult járműről egy 84 éves embert és egy 11 éves kislányt elsodort a víz. Már nem tudták megmenteni őket. Nem volt elég kocsi, közel 500 ember itt szorult a községben, a kastélydombon, meg a temetőben. A kriptákban húzták meg magukat. Élelem és ivóvíz nem volt. Két napig. Akkor jöttek a katonák, és segítettek hazatérni az embereknek. A romok alól kiásták, ami még megmaradt. Legtöbbször csak néhány széket, vagy elázott, szétfeslett ágyneműt. Ifj. Konczos Mihály, a nyíregyházi Konzervgyár körzeti agronómusa. Felesége és két gyereke még most is Bereg- surányban vannak, rokonoknál. Házuk összedőlt. Konczos Mihály derékig meztelenül betont kever a fehérgyarmati országút mentén. Űj házának alapozását tegnap fejezte be. Június 4-én jött haza, addig a mátészalkai, fehérgyarmati, nagyszekeresi gátakon dolgozott. A tanácsháza egyik irodájában aludt két napot egyfolytában. A 2Ó00 forint gyorssegélyből krumplit és zsírt vett, meg a két iskolásgyereknek köpenyt, tanszereket, könyveket, füzeteket, táskát. A feleségének egy meleg kardigánt, Almási Ferenc magának egy csizmát, egy bakancsot, a lábáról leszakadt helyett. Angyal László tsz-könyvelő május 10-én este ment el otthonról. Munkásőr. Ügy mondják, legalább 100 családot mentett ki az embereivel. Utoljára a saját családját, az Ady Endre utca 78-ból. Még időben. A ház pár óra múlva összeomlott. Angyal Lászlóék most sátorban laknak. A gyorssegélyen vásárolt takarókkal takaróznak, ágyneműn fekszenek. A pénzt mindenki megkapta június 4-én. Ezen a napon települtek vissza Beregsurány- ból, Beregdarócról, Nyírbátorból, Nyíregyházáról az emberek: ki hová menekült. így mindjárt tudtak élelmet vásárolni, meg a legszükségesebb ruhaneműt. A boltok kinyitottak, az építőanyag érkezik, ha lassan is, mert a vasúti pályát még nem hozták rendbe, ezért teherautóval kell szállítani. Az emberek várnak. A faluban még mindig csak két kút vize iható. A többinek a magas talajvíz miatt fertőzött a vize. • — Ketten építettük ezt a házat, rendezgettük egy életen át, gondoltuk, a gyerekeké lesz majd... — mondja Kozma Györgyné. — A ház odavan, a bútor, a ruhánk, minden! Idősek vagyunk mi már, mire kezdjük elölről. Az uram 70 lesz jövőre, én meg 65. Fiatal erő kéne ide, de még az is kevés. A levágott disznó szalonnája, kolbász, tepertő, zsír, 5 mázsa krumpli a verembe, dagasztani való sár lett! A fás színben alszunk. Épp csak azt a kis rongyot tudtam összekaparni, hogy leterítsem a tetőt, ne a fejünkre essen az eső! A pénzen hagymát, zöldséget, lisztet vettem, hogy legalább levest főzhessek. Harminc évvel ezelőtt főztem így utoljára! Ha ez a segítség nem lett volna, elöljük magunkat... Kozma György és felesége Árpád utca 14. A romokat itt már eltakarították:. A ház helyén koszos fűcsomók nőnek a napvilágra. Tuba Pál egy felfordított lavóron ül, ölbeejtett kézzel. A családját várja; Nyíregyházára mentek, vásárolni. Tuba Pál 42 éves, •leszázalékolt nyugdíjas. Szívasztmája van. És hat gyereke. A legnagyobb 18 éves, a legkisebb 6. Fásultan sorolja: — Odaveszett a ház, a bútorból csak a konyhaszekrény maradt meg. Egy kocám volt... Nemrég fialt, a 10 malac vízbe fúlt. A ruházat, az edények, a rádió, az új ágyhuzatok. Nézze meg, hogy lakunk. Deszkából ácsolt épület1: afféle szerszámos lomkamra lehetett. A döngölt földön két vaságy rongyokkal puhábbra bélelve. — Ezt is úgy kaptuk. Az ágy lábához két zsákot támasztottak. — Liszt van bén- ne, a segélyből vettük, meg a petrólámpát is, hogy világítson valami, meleg ruhát, tréninget, tornacipőt á gyerekeknek. Semmit nem lehetett innen kimenteni. Ez a ház dőlt össze leghamarabb. Az asszony is dolgozik, a tsz- ben. Kettejük jövedelme nem haladja meg a 2000 forintot. — Áldjon meg a? isten, mindenkit, aki segített. Én nem is tudom, mihez fogtunk volna — és az arcán már a sírás görcse. — A Pest megyei Állami Építőipari Vállalattól jöttek ki hozzám, azt mondták, ingyen felépítik a házunkat. Árpád utca 20. Vakolatlan, félig kész új ház. Tulajdonosa Almási Ferenc tsz-tag. Felesége is dolgozik, havi jövedelmük 2200 forint, négy gyerekük van. — Rossz volt már a házunk, nem is fértünk benne, lebontottuk, a bontott •anyagból kezdtük el az újat építeni. Még tető nem volt rajt. mikor jött a víz. Kimosta az alapot, eláztatta a földet, újra kell csinálni. Azt gondoltuk, június végére meglesz, már az új bútort is megvettük, az anyósoméknál helyeztük el. A ház tönkrement. Az új bútorra meg rádőlt az anyósomék háza. Szilánkokra ment az egész. Ami pénzt kaptunk, megint csak a házba kellett ölni, hogy legyen hol laknunk. Ha nem Adták volna, még talán télen ás ponyva alatt alszunk, mert a melléképület, ahol meghúzTuba Pál fűk magunkat, szintén megrongálódott. Így is a csupasz faiak közé megyünk. Kicsi, görnyedt Sregasz- szony, arcba húzott fejkendővel, feketében. Szapora léptekkel jön-megy hajdani háza helyén, a bedeszkázott ■■ WC körül, ami pár napig lakóhelyéül szolgált. A legkisebb rongyot, papírt is felszedi, egy helyre hordja a törött bögréket, ellapult lábost, lába vesztett széket, sáros, szakadt térítőkét, elmállott kötésű bibliát. Varga Gyuláék befogadták, nekik szép kőházuk van, most ott lakik, de egész napját mégis itt tölti. Emlékezik. Sír. Rakosgat. Beszél. A férjéhez, aki már halott. Az árvíz után egy héttel halt meg, tüdőgyulladásban. — Kilencven felé volt már. Mikor értünk jöttek, derékig érő víz volt. Nem szállt föl a kocsira, hátrament a kertbe, azt mondta, ő innen nem megy el. Nem volt idő utánamenni. Engem erőszakkal vittek. A tanácsházánál húzta meg magát, de már szombat reggel hazajött, hogy a bútort, meg az ingóságot mentse. Megfázott. Meghalt. De még ezt a pusztulást megérte! A doktor se tudott segíteni rajta. Kaptam én is pénzt, de az mind elment a temetésre. Enélkül temetetlen maradt volna az uram! Rázkódik a fekete kendő, a kicsi öregasszony sámlira kuporodik és már nem tud a világról, özvegy Raisinger Artúrné a ne- vr, és 71 éves. • Karácsony Károly 26 éves tsz-tag és menyasszonya esküvője május 15-ére volt kitűzve. Ezen a napon lakodalom helyett az árvíz ült halotti tort. Két hete mégis összeházasodtak. Az asszonyt váró ház összedőlt, a tsz irodaépületében (egy kastély emeletén) laknak. Csigalépcső Szöveg: Varga Vera Foto: Gábor Viktor vezet fel hozzájuk. — Egyelőre semmink sincs '•— mondja a fiatalasszony —, azon a ruhán, meg élelmen kívül, amit a segélyből vettünk. De a tsz segít majd felépíteni a házunkat. Szebb otthonunk lesz, mint volt. Mi bízunk... A fehérgyarmati járásban eddig 146 lakás alapozását kezdték meg. 1750 építési engedélyt adtak ki. Az építőanyag szállítása jövő héttől meggyorsul, mert befejezik a vasút helyreállítását. A 7000- től 25 ezer forintig terjedő segély kiosztása után azok a családok is munkához látnak, akik most még várnak. 50 ’ mérnök érkezett a járásba, hogy a műszaki feladatokat elvégezze, az építkezéseket irányítsa. Már most több mint 10 ezer diák dolgozik az új házak felépítésén. Egy felvillanó kép: Fehér- gyarmat főterén 3 méteres víz, május 17-én. A templomkerítés mellett volt a rohamcsónakok kikötője. Ma: közlekedési csomópont. Teherautók téglával, cementtel és diákokkal rakottan, szekerek, dömperek, traktorok, egymástól alig férnek. • Es holnap: Tuba Lajosék: — Romot takarítunk, de felvesszük a kölcsönt az új házra. A gyereözv. Raisinger Artúrné keink segítenek. Kozma Györgyék: — Nekünk csak egy szoba-konyha kéne. De azt mondják, olyan nincs, csak fürdőszobás, kamrás, hát belevágunk. Élni kell... Tuba Pál: Ingyen épül a házunk. Az én gondom az, hogy legyen mit enni, fölvenni a gyermekeimnek. Azt akarom, hogy tanuljanak, tőlem azt, hogy soha ne felejtsék el, mit segítettek nekik. Almási Ferenc: — Csak elkészül a ház, a gyerekek különbül élnek majd, mint mi... özv. Raisinger Artúrné: — Ha segítenek, egy kis szobát összehoznék, hogy legyen hol laknom. Jók az emberek ... Karácsony Károly: Az összedőlt házat a szüleimtől örököltem, ők meghaltak. Vályogból volt, régi, nedves. A feleségemmel új házban fogunk lakni, egészségesben. A jövő héten kezdjük az építést. A ÁRVÍZ UTÁN
