Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
«ST MECtEI ^Mirlap 1970. JÚLIUS 12., VASÄRNAP SZENTENDREI HETEK Barangolás a Kék úton Költők-írók találkozója Továbbra is nagy érdeklődés kíséri a szentendrei hetek rendezvénysorozatát. Az elmúlt napokhoz hasonlóan, július 12 és 19-e között ugyancsak változatos programot ígér a meghívó. Ma reggel 8 órakor Barangolás a Kék úton címmel a Saskövi túra lebonyolítására kerül sor. Jövő vasárnap a Holdvilágárokhoz kalauzolja el az érdeklődőket a Pilis Természetbarát Szövetség. ' A Teátrum — hacsak az időjárás közbe nem szól — ma, pénteken, július 17-én, 18-án, és 19-én este 8 órakor tart előadást. A szabadtéri műsor megkezdése előtt mindhárom alkalommal y~ 17 órai kezdettel — kisfilmbemuta- tót rendeznek. Július 17-én 19 órakor Szentendrén a Pest megyei írók, költők találkoznak a közönséggel. Elhunyt dr. Egyed László Kossuth-dijas akadémikus Szombaton, 56 éves korában váratlanul elhunyt Dr. Egyed László geofizikus, Kos- suth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem természet- tudományi karának dékánja. A centralista Csengery Kilencven évvel ezelőtt, 1880. július 13-án halt meg Csengery Antal reformpolitikus, ismert publicista, közgazdász és történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1822-ben Nagyváradon született; tanulmányait itt és a debereceni főiskolán végzi. Az 1843—44-i országgyűlésről, mint pozsonyi jurátus, a Pesti Hírlapban ír rendszeresen tudósításokat; Eötvös József és Szalag László köréhez, a reform-ellenzék centralista irányzatához kapcsolódik. A szabadságharc ideje alatt közéleti szerepet is visz, majd 1849 után Pesten tanár, s közben írogat. Sokat tett a népművelés ügyéért, az általános műveltség minél szélesebb körű terjesztéséért. Vélemények önmagunkról A DKV fiataljai között Nagyon jó dolog, hogy a közvélemény figyel ránk, és nemcsak úgy: „bezzeg a mi időnkben”, észreveszik valódi problémáinkat, meghallgatnak bennünket, a kormány határozatot hoz helyzetünk javításáról. De van itt még sok minden, alapdolgok is, amit teljesen meg kell változtatni ahhoz, hogy rendbejöjjünk. Az a húsz év körüli fiatalember mondta ezt, aki Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat kapuján belül útbaigazított a pártbizottsághoz. Az „alap"-dolgok Ahogy az üzemi pártbizottság fiatal titkára, Mezei Lajos fogalmaz: — Mindenekelőtt a vezetés stílusán kell változtatni. Demokratikusabbá kell tenni. Például a pártépítési munka területén. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a tagság automatikusan, vita nélkül fogadta el a párttagságra javasoltat, mert nem is ismerte azokat a követelményeket, amelyek alapján vitázhatott volna. A demokratizmus tehát az alapdolgok közül is a legfontosabb. Részlet a legutóbbi vb-ülés anyagából: „A KISZ feladata az ifjúság kommunista szellemben történő nevelése. Amióta döntően az alapszer- vezetek tagságának szavazataitól függ, félvesznek-e valakit a pártba, vagy sem, a felelősség még nagyobb. Ahhoz, hogy feladatát betöltse, az kell, hogy: a pártépítési munkaterv teljesítése, azaz a pártba való fölvétel ne legyen kampányszerű. A javasolt KISZ-tagoknak a titkár adjon külön feladatokat, s ellenőrizze, hogyan teljesítették. Eddig, mivel ez nem történt meg, a KISZ-titkár idővel sokszor azt sem tudta, kiket is javasolt”. Még folytathatnánk, de talán példának ennyi is elég. Utánpótlás — de miből ? Néhány adait. A hatalmas üzemben 2600-an dolgoznak. Az átlagéletkor 27—30 év. A KISZ-szervezetnek 700 tagja van, a pártnak 370. KISZ- alapsziervezet által ajánlott KISZ korosztályba tartozó párttag 81 van. 1968. január 1-től 66-ot vettek fel összesen, ebből az idén 21-et. A 81-ből 71 férfi, és csak 10 nő. Kevés. Még akkor is, ha egyre inkább törekednek arra, hogy a vezetésben minél több fiatal és minél több nő kapjon helyet. Mi az oka? Ilyen szigorúak a feltételek? — A feltételek normálisak, a kutya mélyebben van elásva. A KISZ-nél kezdődik a baj — mondja Petruska Miklós, a termelési főosztály alapszervezeti titkára, üzemvezető, vegyészmérnök. Nincs mozgósító ereje. Nem is lehet, amíg a KISZ-vezetés legfontosabb, rengeteg időt rabló feladata az adminisztráció. Az emberekhez nem jutnak el. Nincs idő a személyes beszélgetésre, meggyőzésre, a fiatalok meghallgatására. Aktivitás, kontra közöny Idézet egy korábbi vb-ülés anyagából: „Vállalatunknál a fiatalok többsége becsületesen dolgozik, a szocializmus eszméit magáénak vallja. Néhány negatív jelenség: kritikátlan nyugatrajongás, a hibák mértéktelen el túlzása tapasztalható, de csak elszigetelten. A közélet és a közösség, valamint a politika iránti közömbösség, már jóval általánosabb.” A jelentés statisztikája szerint ugyanakkor: a KISZ-ta- gok 52 százaléka aktívnak mondható. De mit jelent az, hogy valaki aktív? Milyen szempontok alapján jött ki az 52 százalék? Németh Attila, a KISZ KB kihelyezett munkatársa válaszolt: — Hát igen, aktívnak számít, ha valaki rendszeresen fizeti a tagdíjat, jár a gyűlésekre, végez valamilyen társadalmi munkát, vagy a KISZ-ben van funkciója. — És, ha az aktivitást a társadalmi érzékenységgel, vitakészséggel, változtatni akarással mérjük? — Akkor nem beszélhetünk 52 százalékról. Ahhoz, hogy ezek lehessenek, a szempontjaink, el kellene jutnunk odáig, hogy egy példát mondjak: a taggyűléseken ne csak a központ által leküldött témákat, hanem a fiatalokat, az itt és most dolgozó fiatalokat közvetlenebbül érintő dolgokat tárgyalják. Vagy más: a párt- csoportbizalmiakkal ismertetni kellene a KISZ KB alapvető célkitűzéseit, a féléves akció- programokat, hogy legalább azt tudják, mit is akarnak a fiatalok. És tanácsot, segítséget adjanak. Összefoglalás helyett — A párt feladatáról), <— Szalahedinov Foteknét kérdezzük. Fiatal asszony, két hónapja pártvezetőségi tag. — Nem kell külön elemezni, miért és mennyiben függ ösz- sze a gazdasági tevékenység és a párt nevelőmunkája. Én, a gazdasági munkacsoportban dolgozom, egyik legfontosabb feladtunk: a munkafegyelem lazaságának megszüntetése. Optimista vagyok. A fiatalok lelkesek, értelmesek, szeretik az üzemet. Jó vezetéssel, szerintem, mindent el lehet érni velük. A DKV 10 milliárdos beruházás, egyszerre termelő és épülő üzem. Feladatai óriásiak. Éppen ezért van felmérhetetlen jelentősége annak, ha a felsorolt problémákat minél hamarabb megoldják. Az üzem a KISZ Központi Bizottságának védnökségével épül. A fiataloké a feladatok oroszlánrésze. V. V. Milton a Körszínházban Dante Isteni Színjátéka és a Kalevala után idei tizenkettedik évadnyitó előadásán, pénteken este nagy sikerrel mutatta be Milton: Elveszett paradicsom című eposzát a Körszínház. A világirodalom XVII. századi remekét Kazimir Károly Kossuth-díjas érdemes művész rendezte, illetve alkalmazta színpadra, s Jánossy István fordításában adják elő. Ádám szerepében Kozák András mutatkozott be, Évát Venczel Vera, a sátánt Bitskey Tibor alakítja. Az atya Balázs Samu, a fiú Vallat Péter, a díszleteket Rajkai György, a jelmezeket Láng Rudolf érdemes művész tervezte. Zenéjét összeállította és részben szerezte Bíum Tamás, irodalmi szaktanácsadó: Szenczi Miklós. Milton művét hetenként négyszer — csütörtöktől vasárnapig — játsszák a városligeti lengyel pavilonban. Tizenöt előadást terveznek augusztus 2-ig. A Körszínház szakít eddigi hagyományaival: s harminc perccel korábban kezdi idei előadásait: este fél nyolckor. Temetéséről később történik intézkedés. ★ Dr. Egyed László a budapesti Tudományegyetemen doktorált matematikából, majd ugyanoda nevezték ki a már akkor feltűnően tehetséges fiatal szakembert, tanársegédnek. Alig töltötte be 33. évét, amikor 1947-ben egyetemi magántanár lett. Négy évvel később már az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem geofizikai tanszékét vezette, s 1956-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. A Magyar Tudományos Akadémia 1956-ban választotta levelező tagjává, s ugyanebben az évben lett a Magyar Geofizikai Egyesület társelnöke, az űrkutatási kormánybizottság tagja. 1966-tól töltötte be az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karának dékáni tisztét. 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjául választotta. Több hazai és nemzetközi szakbizottság tagjaként dolgozott, s tagja volt számos nemzetközi folyóirat szerkesztő bizottságának is, s 1957-ben tüntették ki Kossuth-díjjal. Kutatási területe a 'föld belső szerkezete volt, s e területen végzett kutatómunkája hazai és külföldi szakemberek előtt egyaránt elismerést aratott. . Számos külföldi előadást tartott és száznál több publikációja, könyve jelent meg. ÚJRA ÉLNEK A IIOLLÖHÁZI MOTÍVUMOK A FIM hollóházi porcelán- gyárában megkezdték a hagyományos hollóházi és telki- bányai népies díszítő elemekkel szépített dísztárgyak gyártását. A gyárban ezenkívül mintegy százfajta más magyaros motívumé kerámia készül. Ebben az évben 200 tonna porcelán háztartási edény és dísztárgy hagyja el a gyárat, a hazai kereskedelem mellett Kolumbiában, Romániában és az NSZK-ban is vásárolhatnak a híres hollóházi porcelánok- bóL 'S» A täncosläbü anyagmozgató „Csupa nagy tény erű óriások vagyunk, kérges ujjú, mérföldlépő csodák...” Az arc: kerek és kedves. Nagy szem, világít az arcból, kiváncsi és mosolygós. A száj formás, gondosan formálja a szavakat, vigyáz, nehogy stilá- ris hiba kerüljön a mondatokba. A név: Kővári Éva, ráckevei gimnazista, a riportkészítés napján 16 éves. A helyszín: Csepel Autó raktára, a vakációzó teenager — anyagmozgató. — Mit jelent neked ez a szó: munka? — Munka: egy kicsit nehéz, fontos, szükséges, hogy az ember minejig küzdjön. A munka után jó érzés, hogy elvégeztem. — Miért jöttél a Csepel Autóba? — Csak azért jöttem, hogy pénzt keressek. Anyagot mozgatok, nem mondhatom, hogy nagyot alkotok. A gyárban megismeri az ember az igazi életet. — Milyen az igazi élet? — Mindenki komoly problémákról beszél, anyagi dolgokról, családi bajokról. Ezeket én nem ismerem, tapasztalok. — Mi volt eddigi legnagyobb gondod? — Népi táncos vagyok, a csoportunk Nagykőrösön versenyzett. Nagyon jól sikerült a műsorunk, a második helyre számítottunk. A végén nem kaptunk díjat, pagypA mérgesek voltunk. — Mikor szoktál örülni? — Ha valakinek örömet okozok. Valakit fel tudok vidítani, akkor, amikor szomorú. — Táncos lábad nem nehezíti el az anyagmozgatás? — Nem. Amióta dolgozom, jobban bírom a táncot. A tánc is fizikai munka. — Szoktál politizálni? — Vannak olyan helyek, ahol csak az Omegáról beszélünk. Nekem ugyan mindenem megvan, mégis érdekel a politika. — Jól irányítják-e ma az országot? — Igen. A rádió „Válaszolunk hallgatóinknak” műsorát mindig hallgatom és segítenek az embereken. — Hogyan váltanád meg a világot? — A fegyvereket elégetném, a háborúkat betiltanám. Az éhezőknek kenyeret, házat adnék. Küzdenék, hogy senkinek se legyen több, mint a másiknak. Legalább érettségizzen mindenki. Ne csak szó legyen, hogy minden ember egyenlő. — Hogyan képzeled az életed? ■— Szeretnék sokat táncolni, Csak a nyulak védelmére... Hír: Újabb vadvédelmi rezervátumokat létesítenek... Napok óta egy idilli, kedves kép kísér get, valamiféle modern édenkert képe. Egy virágos, kertes, öreg fákkal szinte erdővé varázsolt város. Ahol az emberek élnek. És dolgoznak. Meg szeretnek és szaporodnak. Az utcákon derűsen és nvugodtan járkálnak és nem loholnak az emberek, autók is vannak, amelyek azonban nem vad kürtöléssel száguldoznak az utcák hosszán, hanem halk duruzsolással gurulnak gazdájukkal, a gazdák dolgai után. A házak tiszták, csinosak, az ereszek nem lyukasak, a falak nem dobják le undorral a vakolatot. Vendéglő is van, az is tiszta, rendes, mind, és vendégek is vannak, sokan vannak, de azok is rendesek, tiszták, és sudáregyenes járásnak, mint az üvegtáncban a menyecskék. Aztán az is beletartozik ebbe az idilli, kedves képbe, hogy az emberek milyen megrovóan néznek egy legénykére, akinek a kezében parittya van, s ez a legényke csak mindeme megrovó tekintetektől is milyen pironkodva dobja el parittyáját a madarak, az ablakok és az emberek nagy-nagy megnyugvására. A hangos szó, a veszekedés még a családokon belül is ismeretlen, nemhogy a szomszédok, vagy az egymás számára idegen emberek emlegetnék egymás, tisztességben megőszült szüleit. És sok a tisztességben megőszült ember, mert csend van, mert béke van, mert nyugalom van, és az SZTK-rendelőkben egy betegre négy orvos jut. Ebben az idiUi városban! Van rádió is, televízió is, meg mozi és színház is ebben az idilli városban. A rádió kellemes, dallamos muzsikát szolgáltat, híreiben a tavasz meglepő szépségeinek gazdagságáról ad számot. A televízióhíradó sportról, a madarak életéről, a vizek csobogásáról és házasságokról ad k^pet, a mozikban vígjátékot, a színházakban musicalek mennek csak a nagyérdemű, s nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Idilli, kedves ez a kép, amely napok óta kísér és boldogan dajkálnám is e képet a lelkem mélyén, ha e kép kísérete mellett nem kísértene egy tábla képe is. Egy tábláé, amely ott áll a város széles sugárútit bejáratánál, s rajta a szöveg: „Embervédelmi rezervátum!” Gyurkó Géza férjhez menni, gyerekeket nevelni. Nagyon boldog leszek, ha én is felnevelek három gyereket, mint a szüleim. — Hogyan lehet légyúrni a nehézséget? — Fel kell rá készülni és bizakodni kell. Én legjobban önmagámban bízom. — És, ha önmagában csalódik az ember? — Ez csak akkor történhet, ha az ember nem ismeri önmagát. Én nagyon meggondolom a saját cselekedeteimet. Ha mégis csalódnék önmagámban, nagyon rossz érzés lenne. — Milyenek vagytok? — Jók. A felnőttek zokon veszik, hogy mi mindig zajon- gunk. Ettől még lehetünk jók! — Milyenek a társak, a felnőttek? — Nem vagyok senkivel sem haragban. Haragudni nem is tudok sokáig. Szeretem az embereket. — Nem zavart, hogy a kérdéseket itt a műhelyben tettem fel? — Nem. A gyár is az én világom, saját környezetem, közegem. Fóti Péter BÚCSÚ VASTÓL A Lenin páncélautójának mása hétfőn kezdi Győr-Sopron megyei körútját Szombaton befejezte tíznapos Vas megyei útját Lenin páncélautójának mása, melyet a Csepel Autógyár fiataljai készítettek. A tíz nap alatt mintegy hetven községben, városban, üzemben és úttörőtáborban fordult meg. Több helyen lenini napot, ünnepséget rendeztek a tiszteletére. Az úttörők körében Lenin- emlékünnepségekre, vetélkedőkre került sor. A páncélautó személyzete vasárnap pihenőnapot tart. Július 13-án, hétfőn Peresz- nyénél lépi át az autó Vas megye határát és megkezdi Győr-Sopron megyei körútját.