Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

1970. JÜLIUS 10.. PÉNTEK Mil MEGVEI i&Círltui Quitói siker Sikerrel zárult az ecuadori Quitóban megrendezett első magyar ipari kiállítás. Külö­nösen az orvosi műszerek, a szerszámgépek, a geodéziai műszerek és az árammérők „bemutatkozását” kísérték nagy érdeklődéssel az ecuadori szakemberek. A kiállított típu­sok legnagyobb része a hely­színen vásárlóra talált. A ki­állítás nyomán további üzleti tárgyalások kezdődtek. Külö­nösen a Medicor művek készü­lékeit fogadták nagy érdeklő­déssel. Pest megyei helyiipari termékek Miskolcon r Július 25. és augusztus 5. között rendezik meg Miskol­con a negyedik helyiipari ter­mékkiállítást és vásárt. Az im­már hagyományos termékkiál­lításon a borsodiakon kívül részt vesznek a szomszédos Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat- már, Nógrád, valamint Pest megye helyiipari vállalatai is. Első alkalommal mutatja be termékeit Miskolc szlovákiai testvérvárosa — Kassa — Bútor- és Finommechanikai Vállalata. A tíz napig nyitva tartó kiállításon sok újdon­ságot mutatnak be a vállala­tok. A kassai vállalatok olyan terméket küldenek, amelyeket a kishatármenti forgalomban szállítani is tudnak. Szekszárdi „hőcsöves“ az Antarktiszon A szekszárdi hőcsöves szo­bai olajkályhákból újabb 100 darabot rendelt a Szekszárdi Vasipari Vállalattól a szovjet Razno-Export Külkereskedel­mi Vállalat. Ezt megelőzően már 160-at exportáltak a Szovjetunióba. A sarkkutató állomásokon is kipróbálták őket. VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS ELŐTT Indirekt portré — Mit jelent ma párttitkár­nak lenni? — Népszerűtlen, de tartal­milag nagyon szép feladat. Sablonosnak érzi a választ? Bennem egész életemben csak az okozott válságot, ha úgy éreztem, nem megy a szekér. A mások szekere, a mienk. Hát ez a lényeg. ELSŐ KÉRDÉS Horváth Mihály Törökbálin­ton született, itt élte le az éle­tét, amelyről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy befelé forduló, önmagáért való lett volna. 64 éves, 12 éves ko­ra óta dolgozik, 22 éves volt 1928-ban, mikor belépett a Szociáldemokrata Pártba és a MÉMOSZ szakszervezetbe. A 30-as években részt vett a nagy bérharcban, szakszerve­zeti bizalmi volt, a tüntetése­ken őt is elkapta a rendőrség, letartóztatás, verés, házi őri­zet, aztán 1942-ben: munka- szolgálat, 1944-ben: a gettó. Angyalföldön, a Holland ut­cában, ahonnan már csak egy út vezetett: a Duna-partra. — December 24-én szőnyeg­bombázás volt, a nyilas őrség elvesztette a fejét: egy tár­sammal sikerült megszöknöm, éjszaka már itthon voltam. Hajnalban pedig megérkeztek a szovjet csapatok. — Mi volt életében a leg­nagyobb öröm? — Az, hogy ember lehettem. A felszabadulás mindenkinek meghozta a lehetőséget, azzá váljon, amilyen képességei vannak, önmaga lehessen. Szakmája: festő-mázoló. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. — Miért? — Logikusan következik ab­ból, amit addig csináltam. És nekem ez jelentette azt, hogy önmagam vagyok. Az élet újra indulása, az emberek, minden­ben részt venni, ha kell, a ne­hezét vállalni, segíteni. Én az­előtt, mivel mozgalmi ember voltam, nem kaptam munkát, állandóan munkanélküliként... Most végre dolgozhattam, amennyit bírtam és akartam. Tanulhattam is, öt elemim van, de pártiskolára küldtek. MÁSODIK KÉRDÉS Kelemen András, a törökbá­linti tanács vb-elnöke — (1965 óta) — jól ismeri Horváth Mi­hályt, nemcsak az embert, a munkáját is. — Hogyne, kérem, hiszen vb-tag, és állítom, hogy a leg­aktívabb. Mindenki hallgat rá, semmit sem hagy veszendőbe menni, az első az neki, hogy minden, amit csinálunk, az emberségesség jegyében men­jen. — Mi az, amit a jalu az ö munkájának, aktivitásának köszönhet? — Erre én nem is tudok mit válaszolni. Hát mindenben benne van, most hol kezdjem? Talán: az Űj Hajnal és a Sasad tsz egyesült. 25 családnak a meglevő földjei helyett cseré­be az Anna-hegyen ajánlottak fel földet, ö intézte el, hogy a cserét ne hajthassák végre. — Persze hogy nem hagy­tam. Ismerem én is a földtör­vényt, meg tisztelem is. De megkérdeztem a Sasad Tsz megbízottját a tárgyaláson: mondja, mit jelent maguknak abban a hatalmas gazdaság­ban 25 hold föld? Nem sokat. MENNYI VAN A CSOMAGBAN? A dekák mázsává nőhetnek A VEVŐK VÉDELMÉBEN Vásárolok az üzletiben egy kiló lisztet, ugyanennyi rizst, íkétikdlós kenyeret, ugyanennyi cukrot, fél kiló tésztát, ne­gyed kiló zsemlemorzsát, 15 dekás mosóport. Nem kell szé­gyenkezve, lopva, vagy talán kihívóan figyelnem a mérle­get, mert biztos lehetek a dol­gomban, nem csapnak be, hi­szen minden, amit vásároltam, előrecsomagolt, a csomagoló vállalat emblémájával, címé­vel, nevével és a pontos súly feltüntetésével ellátott origi­nal árut vettem. Mindenki nyugodt, az eladó is, a vásár­ló is — az eladó azért, mert nem kell megkérdeznie bocsá- natkérően, hogy „lehet-e két dekával több”, a vásárló azért, mert ilyen bosszantó kérdésekre nem kell válaszol­nia. De vajon, aM csomagolja, nyugodt-e? S ha nyugodt, minden lelkiismeret-furdalás nélkül teheti ezt? Egy kiló-e az egykilós, cukor, liszt, rizs? Néhány hete utánanéztek énnek a népi ellenőrök a da- basi járásban. 100 mázsa, 240 kiló hiány ' Megállapították, hogy _ nem minden kiló igazán kiló. A karcagi rizshántoló csomagol­ta egykilogrammos rizs — a dabasi, újhartyányi, hernádi üzletekben — többnyire nem nyomta meg a kilót. Lemértek öt csomagot és mindegyiknél kettő, kettő és fél deka hiány volt, öt kilogrammnál már 12 deka hiány, ezek szerint 50 ki­lónál már 1,2 kilóval keveseb­bet csomagoltak. Persze, ki néz egy-két dekára — egy ki­lónál — nem olyan kicsinyes egy vevő sem. De ha az a ve­vő mondjuk fél mázsát venne, nem érezné magát igazán megkárosítva, hogy majdnem másfél kilóval kevesebbet kap? Vagy ha egy intézmény vagy étterem beszerez a kony­hájára mondjuk egy mázsát, aztán a többi is sorra — ha csak 100, egymázsás vételt számítunk, a hiány már 100- szor 2,4 kiló, vagyis 240 kiló. Ugye milyen sok? A dabasi járási NEB fel­jegyzést is küldött a karcagi járási NEB-nek, kérve, hogy a karcagi rizshántolóban végez­zenek ellenőrzést. Nem kicsinyeskedés ez, ha­nem a vevők védelme. Nem szőrszálhasogatás, hanem ide­jében való fellépés. Nem rosszindulatoskodás, hanem annak a megnyilvánulása, hogy a legkisebb rejtőzködő hiba se maradjon észrevétlen, nehogy aztán azt higgye: úgy sem szerez róla tudomást sen­ki, vígan éli életét, s jól meg­hízva — nem deka, de esetleg kilónként kerül napvilágra. Szóródik a liszt Megállapították azt is, hogy a dévaványai rizshántoló által csomagolt kilós rizs, sem min­dig kiló. Észrevették, hogy a kecskeméti malom lisztjeinek csomagjai időnként a rossz ra­gasztás miatt szóródnak. Az orosházi és a kiskunfélegyházi malom által becsomagolt liszt is mutat néha súlyhiányt. Mindezt Bugyiban, Ujhartyán- ban, Újlengyelben, Alsónéme- diben állapították meg a népi ellenőrök. Ugyancsak megfigyelték, ugyanitt és ugyanők, hogy elég sűrűn előfordul, misze­rint a félkilós, négytojásos száraztészta csak 49 deka, a hasonló súlyú kéttojásos szé­les metélt 2—3 dekával keve­sebb. Mindezért a Fővárosi Sütőipari Vállalat a felelős. Alsónémediben a harma­dik számú boltban lemértek például néhány kétkilós ke­nyeret is. Az eredmény: 185, 190, 188, 190, 186 deka. Ez öt kenyérnél máris több, mint félkilós hiány. A negyedik számú boltban panaszkodtak, hogy a zsúrkenyerek is ke­vesebbet nyomnak, le is mér­tek egyet, amely negyed kiló helyett, 21 és fél deka volt. Az ötös számú boltban a kilós párolt sónál is észleltek hiányt, öt csomagot lemér­tek, abból egy 92 dekát, egy másik 99 dekát nyomott. Cukornál nagyon minimá­lis eltérést észleltek, ugyan­csak a daránál is. A többi árunál és a felsoroltaknál is a csomagok túlnyomó több­sége a mérlegen is azt mu­tatta, amennyit a csomagjá­ra írva jeleztek. A lobbist is hiba — Sőt — az igazsághoz tar­tozik — sokszor többet is nyomnak, mint amennyit kel­lene. Találkoztak 103 dekás kilós sóval, 52 dekás ABC- ífcie kilós tésztával és rend­szeresen 101 dekás kilós da­rával, rizzsel és cukorral. Ez legalább olyan hiba, mintha kevesebbet nyomna az áru. Ugyanis szintén pontatlan, megbízhatatlan munkát tük­röz, s ez többlet esetén sem vet jó fényt az illető válla­latokra. De nem öregbíti az Őcsaí ÁFÉSZ jó hírét sem az, hogy: Bambi-üzeme időnként zava­ros narancs ízű italt gyártás olyan üvegekbe tölti, ame­lyek csorbák, gumizárói pisz­kosak és lazán zárnak. Mindenesetre a népi el­lenőrök igen aprólékos mun­kát végeztek. Mert nehogy azt higgye senki, hogy a de­káknak nincs szerepe. Mérjen csak valakinek a szeme láttá­ra az eladó 10 deka sonka helyett kilencet. Nem fog reklamálni? Mert a dekák — sok kicsi sokra megy alapon — mázsává növekedhetnek. És országos szinten? Berkovits György De 25 családról van szó, idős, 60 éven felüli emberekről, akiknek se idejük, se erejük egy új helyen elölről kezde­ni. Újra beinvesztálni: aminek a gyümölcsét már nem élvez­hetik. Mert nekem az a véle­ményem, még ha sok bajom is van belőle, mert a tüdőmet kénytelen vagyok kiveszeked­ni: nem az emberek vannak a törvényért, hanem a törvény az emberekért. HARMADIK KÉRDÉS — Mi volt a legnehezebb? — ötvenhat. Akkor én na­gyon csalódtam. Nem a rend­szerben csalódtam én akkor sem, hanem az emberekben, akik csinálták. Megszerveztem az őrséget a határban, a ta­nyákon is: nehogy gyújtogas­sanak az ellenforradalmárok. Aztán a járási pártbizottság rábízta a községi pártszervezet újraszervezését. Hat hónapra vállalta és megcsinálta. Vb- elnökhelyettes és párttitkár lett. Most az MSZMP helyi szervezetének csúcstitkára. Ügy tartják: nélkülözhetetlen ember. NEGYEDIK KÉRDÉS — Mit jelent ma kommunis­tának lenni? — Azt, hogy az ember ál­landóan rohangál, mindig akar csinálni valamit, mindenkinek a gondját a vállára veszi. Én már szívesen pihennék, de nem lehet. Csak az ilyen vén csontoknak fontos még a kö­zösség, a nép ügye. Én minde­nütt azt látom, a fiatalabbja, nem saját hibájából, hanem mert nincs nevelve — már in­kább csak az egyéni boldogu­lást nézi. Nem tudom, mi lesz, ha kihalunk. Nincs utánpótlás. — Ez bántja legjobban? — Ez, meg ha azt látom, hogy a határozatok, a szép el­gondolások csak papíron ma­radnak, mert a döntések gyak­ran formálisak. A káderjellemzésében sze­repel: Horváth Mihály érzé­keny ember. Ezen változtatnia kellene. Valóban az. És ne változtas­son rajta. Varga Vera Made in Zsámbék Dolgozó diákok A gimnáziumi osztály harminchárom tanulója közül az idén csupán három nem jelentkezett nyári munká­ra. Az egyikük beteg, a másik külföldi rokonainál nya­ral. a harmadik pedig pótvizsgára készül. A többiek néhány hetet ipari, mezőgazdasági üzemben vagy épí­tőtáborban töltenek. Miért dolgozik? Miért nem pihen inkább? — kérdez­tem a dunántúli tsz-be készülődő egyik fiatalembertől. Azt válaszolta, hogy két és fél hónap pihenésre nincs szüksége. S felelőtlen dolognak tartaná lógással, kószá­lással agyonütni az időt. A többiek is mindannyian megszívlelendő magyarázatot adtak. Volt közöttük, aki olyan üzembe készül, amelyik segíti a jövendő életpá­lyára való felkészülésben. Nét!anyuk szerint a sok szel­lemi megerőltetés után a fizikai munka jó kikapcsoló­dást jelent, és az sem árt, ha már diák korában „élet­szagot szippant az ember”. Akadtak olyan diákok is, akik kertelés nélkül bevallották, hogy pénzt akarnak keresni. Egyikük táskarádióra, a másik balatoni üdü­lésre fordítja majd a pénzt, a harmadik ruhát vesz, félreteszi a tankönyvrevalót, hogy ezzel is enyhítse kis­pénzű szülei gondjait. Nem minden üzem és nem minden felnőtt fogadja egyhangú lelkesedéssel a munkára jelentkező diákokat. Sokan vélekednek úgy, hogy csak baj van velük. Csak kirándulásnak, kedvtelésnek tekintik a néhány hetes munkát. S még kiválóbbaknál is az a helyzet, hogy mi­re belejönnének a tennivalókba, kezdődik a tanítás. Nincs igazuk azoknak, akik így vélekednek. Még ak­kor sem, ha igaz, hogy a diákok nem szakemberek, s jó néhányan nem is végzik elég komolyan a rájuk bí­zott munkát. A többség szorgalmasan dolgozik. S ezek életében, jövendő boldogulásában fontos szerep juthat a jól megszervezett nyári munkának. Az sem szorul bi­zonyításra, hogy a sok tízezer diák munkája az üzem­nek, sőt a népgazdaság szempontjából is jelentős lehet, ha a fiatalok buzgalmával, tettrekészségével jól gaz­dálkodnak a munkahelyek felelősei.' Sok függ persze attól is, hogy az iskola hogyan ké­szíti föl a diákokat, de a siker érdekében az üzemek tehetnek a legtöbbet. Ahol a diákok foglalkoztatását csak valami szükséges rossznak tekintik, ott valóban nincs sok köszönet a fiatalok nyári vállalkozásában. Ahol azonban számítanak rájuk, komolyan veszik őket, felelősséget rónak rájuk, ott csak nyerhetnek a diákok munkáján. A Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója például egész éven át kapcsolatot tart a város iskoláival. Az Arany János Általános Iskolában különösen gyakori vendég, mert az intézet felső osztályosai állandó nyári munká­sok a gyárban. Az üzem nemcsak rendes fizetéssel és üdüléssel jutalmazza a jó diákmunkásokat, a múlt év­ben például az iskola tornatermének kijavítására, fel­szerelésére is adott 40 ezer forintot. Az igazgató a gyár jövendő szakembereit látja az iskola tanulóiban, s sze­retné, ha a fiatalok idejekorán vonzó, második ottho­nuknak tekintenék a jövendő munkahelyet. A fővárosi diákokat nem csupán az ínycsiklandozó készítmények vonzzák nyaranta a Budapesti Csokolá­dégyárba, hanem a jó fogadtatás, a jó munkáért járó elismerés és a rendes bánásmód is. A tanulság tehát az, hogy a nyári munkát vállaló diákokban ne csupán a pillanatnyilag hasznos vagy kevésbé hasznos munkaerőt lássák az illetékesek. Sok­kal inkább az életre készülődő fiatalt, akinek helyes bekapcsolása az építőmunkába nagyon felelős dolog. A mostani hetekben tehát nemcsak a diákok vizsgáznak munkára való érettségből és főként felelősségtudatból, hanem a szülők, az iskola és a munkahely kollektívája is. K. Gy. JÖN: KÁVÉŐRLŐ, HABVERŐ Országos híre lesz lassan a zsámbéki Műanyagfeldolgozó Vállalatnak a háziasszonyok körében is. Az apró üzem fo­kozatosan bővíti profilját — apró háztartási gépek gyártá­sával Most indul a kávéőrlő null­szériája, s Fóliából szövik a szőnyeget októberben már a boltok­ban is lehet kapni. Az idén 20, jövőre 100 ezer darabot készítenek az olcsó, biztonságos masinából. For­mája eltér a hagyományostól, ám ennél is többet jelent a fedélzáras megoldás: csak úgy lehet vele őrölni, ha a fede­lét már lefogtuk. Érdekes gép az elektromos habverő. Hazánkban még nem készítettek ilyet. A jövő év elején kezdik meg sorozat- gyártását. Kísérleteznek szo­bai légpárásító és műanyag fali csempe gyártásával is. Ezek a jövő év slágerei lesz­nek. Együttműködnek a helyi ktsz-szel, ahol a gépekbe való miniatűr motorokat tekercselik, szerelik. Nemcsak a műanyagrészeket gyártják, hanem komplett kis­gépeket adnak át a kereskede­lemnek. Joggal lehetne ráírni: „Made in Zsámbék”. A műanyaggyártás újdonsá­ga: megállapodtak a szegedi ecset- és seprűgyárral, a lapos és lakkecsethez műanyag nye­let szállítanak. Jó üzlet ez, mert sok százezer darabot le­het belőle eladni. A másik újdonság: meg­kezdték a színes szőnye­gek szövését — fóliából. Fürdőszobákban, víkendházak- ban nagyon hasznos és ké­nyelmes, mert vízálló és puha — jólesik rajta a járás. Az egy méterszer 60 centis sző­nyegekből évente 200 ezer da­rabot készít majd a budakeszi részleg. Pontosabban: bedol­gozók szövik otthon, a buda­keszi részleg most szervezi a bedolgozó hálózatot. (palád!)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents