Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
/ MMap 8 «TO. JÜNTTTS 28., VASÄRNAF KÖNYVESPOLC , TRIO (Foto: Urban) trSSMSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSS.'SSSSSSSfS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSS/SSS/SSSS/SS//SSSSSS/SSSSSSSS/SS/SSS/S. A filmkritikus a nagymama Abonybal jött látogatóba Budapestre hozzátartozóitól. Másnap mozijeggyel kedveskedtek neki. Tizenöt éves unokájával, Péterrel ment a filmszínházba. Hazatérve megkérdezte tőle a fia: — Tetszett a fűm? — Nem. Péter megjegyezte* — Nekem tetszett. Kitűnő, újszerű film. Es van mondanivalója. — Hát nekem is van erről a filmről mondanivalóm — mondta a nagymama mérgesen. — Van a filmben egy fiatalember, akiről folyton azt beszélik, hogy ilyen rendes, meg olyan rendes, és tudjátok, mit csinál? — Ugyan mit? — Zuhogó esőben érkezik és sáros cipővel megy be a lakásba! Le sem törli a lábát. 7 gen, a nagymama mindig rendes volt. ö mindig Tletörölte a lábát. Egész Abony- ian példás háziasszonynak ismerték. Lakása ragyogott a tisztaságtól és a hetvenkét éves néni ugyanolyan frissen takarított, tisztogatott, tettvett, mint akár ötven évvel ezelőtt, fiatalasszony korában. — De mama, ez nem lényeges — oktatta mosolyogva a fia. — Ismerem a film témáját. Izgalmas, fordulatos, a női főszereplő pedig... megcsalta is! Gyönyörűen kidolgozott rendezés volt! a nagymama gúnyosan zi. mondta: — Még hogy kidolgozott rendezés! Szép kis jelenet! Késő este van, a férj a kanári kalitkája előtt áll és eszébe se jut letakarni... Palásti László Tizennyolc nyelven... A Balaton partján öt vitorlásiskolában, szakképzett vezetőktől sajátíthatják el az érdeklődők a vízisportnalk ismereteit Az idén is több százan sajátítják el a vitorlázás alapismeretéit Veszprém és Somogy megyében, mintegy ezer csoport, százezer vendég vezetésére készülnek fel az idegenforgalmi szakemberek. A 18 nyelvet beszélő idegenvezetők 25 ezer külföldi vendéget kalauzolnák majd a tópart és a Balaton- félvidék legszebb helyeire. 9rsssssssxsyrssssssjw. FILM Afrikai fiknfelvétel közben hirtelen oroszlán támadja meg a stábot. Az egyik afrikai lásérö rálő a váratlan vendégre és gyorsan felkúszik jo legközelebbi fára, majdon- $nan kiált rá a rendezőre: mentiekül jön! $ A rendező értetlenül néz fel l a fára és nyugodtan visszafellel: — Miéri? Én lőttem rá Xvagy maga? A nagymama dühösen félbeszakította: — A női főszereplő pedig megérkezik egy bőrönddel és lecsapja a földre, azután ruhástul végigfekszik a díványon. — Mert rettenetesen felindult. Súlyos megpróbáltatásod kát kellett átélnie. Határozottan csengett a nagymama hangja: — Egy nőt nem érhet olyan felindulás, fájdalom, hogy a kofferjét ne pakolja ki azonnal. A ruhák összegyűrődnek, azokat minden rendes nő fel-1 akasztja. No, de mit várjunk egy olyan asszonytól, aki ruhástul végigheveredik a díványon! Bezzeg az én időmben. A mamának igaza van —* mondta békítőén a fia —, de ez lényegtelen és a film művészi értékét nem csökkenti. A nagymamát nem lehetett meggyőzni: — De csökkenti! A filmen gyönyörű perzsaszőnyeget látni, és a nő szerelmese rádobja az égő cigarettát. Ha ez a művészi perzsa meggyullad; akkor szerinted nem csökken az értéke? — De nagymama, remélem az a jelenet tetszett, amikor a férj megtudja, hogy a feleségé gázolt és cserbenhagyta áldo-> zatát. Milyen nagy lelki válságon ment keresztül! Hiszen! megtudta, hogy legjobb barátja autójának volánja mellé ült! Nemcsak gázolt, hanem a kezében keresi kiűttaíansft» gából a kiutat. A macedóniai felkelés azonban elbukott, s *í harcban elestek Javorov leg» jobb barátai is. Ettől kezdve a látomások, az iszonyú álom« képek lettek lidérces élmény« világának kedvelt kifejezői,’ Verseiben elválaszthatatlanul egymásba olvadt a való és a valószerűtlen, az álomvilág és a realitás. Első öngyilkossági kísérteti sikertelenül végződött, csupán a szeme világát vesztette el, Ettől kezdve vakon és szegé« nyen botorkált Szófia utcáin a huszadik századi bolgár irodalomnak ez a nagy tehetségű mestere, míg nem sokkal az első világháború kirobbanása után véget nem vetett életé« nek. Javorov verselnek művészi szépségét — ha megkésve is —, most megismerheti a magyar olvasóközönség is. Negyvennégy versét Fodor András és Nagy László avatott tolmácsolásában az Európa Könyvkiadó jelentette meg. Oda, csitri lányokhoz SRÁCOK (Foto: Urbán) § i Jönnek a tavasznál szebben, kendőket virágzó menetben. Körbe állnak, hajladoznak, színes karikákkal forognak. Virágzó ág; karjuk, lábuk, játékos szél kap utánuk. S míg nézem őket elmerültem árnyuk virágzik a fűben... Ö, csitri lányok, bimbók, virágok! Telt illatosán, virághabosan, ti adjatok majd helyettem is dalt: két kamasz fiamnak! TÍMÁR MÁTÉ: OKÉ AZ EGÉSZ... Találkozásuk olyan véletlenül történt amilyen a szerencsés lottójárás. Mégsem lehetett csodálkozni ezen. Kiszámíthatatlan az emberi élet útja. Állomásait gyakorta rajtunk kívüli erők jelölik ki — legfeljebb a szabad akarat segítségével választhatunk olykor a lehetőségek között —, s ha lerajzolnánk, magunk is elcsodálkoznánk fura kacskaringóin. Pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy nyílegyenesnek higyjük. Miszter George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka se gondolta, nem is egy hónapja, hanem egy hete, hogy a bécsi küldetése három nappal tovább tart, mint a dolga, az osztrák cég négyezer schillinggel hálálja üzletszerzői jóindulatát, s az útiszámlába még egy hazai kirándulás is belefér. Ha már így történt, elhatározta, megszellőzteti a Hamburgban bérelt friss típusú Fordot, meglátogatja Rákosligeten lakó öregjeit, meggyámolít- ja őket néhány tetszetős nyugati olcsósággal, és good by Hungary, várhatsz megint tizennégy esztendeig. Persze, az nem volt benne az útitervben, hogy a mama esengeni fog a beteg húga meg a nagyszülők sírja után, a fathernak eszébe jut a templomzugi kert, amit visszaadott a tanács, el lehetne adni, s ha már itthon a gyerek evvel a nagy kocsival, miért ne híres- kednének véle otthon, Kőrösmarton is egy kicsikét. Nem árt azt finoman a falu értésére adni, most már lehet is, hogy: Elvettétek a földemet, házam, tanyám, most mégis saját villában lakom Rákosligeten, a nyugdíjam ezerkettő, nem háromhatvan öregségi az asszony százasával együtt, mintha itthon maradok, s a fiam, akit kiajánlottak az egyetemről, akkora kocsin jár, mint a tanácsháza. Több volt ebben a honvágy, amit leleplezett, mint a gyűlölet — az talán nem is volt benne —, parancsnak sem hangzott, pedig valamikor Szabó Gyuri bácsi ugyan szeretett parancsolni, inkább kérelemszámba ment. Hazaszaladhatnál velünk, fiam! De i bagó rágta hangszálak olyan mélyen or"~nálták, hogy a bérelt Ford útnak eredt tőle. Mr. Sabo, azaz hogy Szabó Gyurka hazaérkezésének másnapján az alföldi szülőfalu felé. H.i George Sabo nem gondolta ezt, az otthoni Szabó Gyurka, a Rákóczi M. T. Sz. gépkocsivezetője — ragadványnevén Béres Szabó — se gondolta, hogy miután csütörtök-pénteken egész nap szállította a nedves répaszeletet Szolnokról, szombat reggel majd e t mondja neki az elnök: Állj be a garázsba, öcsém, és hétfő reggelig ne is lássalak! Nem gondolta, de szótfogadott Hazament a Gazda Szabóéktói vett portára épített háromszobás új házába, megfürdött, és lefeküdt aludni. Tudta, hogy nem zavarhatja senki. Felesége a postán dolgozik, a kisebb gyerek az óvodában, a nagyobb az iskolában, a szülei pedig a lenti kis házban, ahova már jövetben beszólt: Délig nem vagyok itthon! Nem is háborgatták. A harangszóra is idegeinek láthatatlan vekkere ébresztette fel. Ebédelt, és hogy múlassa az időt, bejárta a portát. Letépdeste a hónaljhajtásokat a lugasról, kiseperte a hízók betonos kifutóját, a starkingfákról lenyírt néhány szövőlepkefészket, és azon vette magát észre, hogy unatkozik. Pedig a belsőség szép valósága ott tükröződött a szemén: Egy szót sem szólhatsz a sorsod ellen Béres Szabó Gyurka! Házad, kerted, két családod, Trabantod van. Az asszonnyal keresed a négyet, a háztáji a ráadás. Gondoltad volna ezt, amikor Gazda Szabóéknál szolgáltatok? Az apád volt a béres, te meg a kondásgyerek. Ugye, nem gondoltad? Nem, bizony nem. Inkább azt, hogy hosszú lesz hétfőig, s hogy megvész egy pohár sörért. Beleült a Trabantba: Ha keresnek, a nagy vendéglőben vagyok, és gyerünk! Útközben — talán a kanászság- ról — Gazda Szabó Gyurka jutott eszébe. Ugyan mi lehet vele? Azóta se volt olyan cimborája, pedig a gazda fia volt. Röhögött is a katonaságnál, amikor evvel sámfázták a fejét, hogy: így a kulák meg úgy a kulák! Egy percig sem érezte annak őket. Meló az volt, istentelen sok meló, olyas vaskalaposság, hogy a Bodri is megveszne tőle, de a gazdáék is velük húztak. Voltak, persze, bitang kénySradók is, de Gazda Szabóék? Tőlük vették a portát is, az apja most a templomzugi kertre alkuszik, levélben, és Gyurka is kihívatta a kaszárnyakapuba, amikor ötvenhat végén nyugatra indult: Gyere velem! Nem ment, most se menne, de azért ha verság volt. Ugyan mit csinálhat most Gyurka? Éppen befordult a falu túlsó végén honvágyas szüleivel meg a Hamburgban bérelt Forddal, hogy pár órára a véletlenek útjába álljon. Mert az már nem volt véletlen, hogy éppen Béres Szabóéknál tülkölt, a háziak meg a vendégek körülörvendezték egymást, Béres Szabóné törülte alájuk a széket. Béres Szabó megkotyogtatta a borlopót, és Mr. George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka, ezt kérdezte elsőnek: Hát Gyurka? S megtudván, beszállt a lágyan rugózó Fordba, végiggurult a megkisebbedett falun, odafarolt a Trabant mellé, és már bemenet illesztette a száját: How do you do, Mr. Szabó? Csakhogy azonnal eltévedt az arcok között... Utoljára katonaruhában látta Gyurkát, ennek is tizenötöd éve, azelőtt se sűrűn, mióta felnőttek, egyetemre járt, bányában dolgozott, s ahogy ő változott, nyilván változott a cimbora is. A Alit az ajtóban, modern vonalú napszemüveg rejtette a szemét, ruhája szinte ordította az idegent, s bár szívével otthon is érezte magát meg nem is, a centes küzdelmekben köszörült i I 4 : I MAURICE DRUON: A vaskirály ! Maurice Druon nevét ésre- 5 gényeit egyaránt jól ismeri a ! magyar olvasóközönség. Fi- ! nőm famíliák című regény- 5 trilógiája — Finom famíliák, í Szabadesés, Találka a pokol- ! ban — éapúgy sikert aratott, ! mint a Zeusz emlékiratai cí- : mű regénye. Ezúttal Az elát- \ kozott királyok című hatköte- i tes, történelmi regényciklusá- ! nak első kötetével — A vas- \ király — ismerkedhetünk. > A regényciklus a XIV. szá- ! zad Franciaországát eleveníti • meg: az utolsó Capetingek ! uralmát és a százéves háború [kezdetét. A most megjelent | első kötet, A vaskirály Szép í Fülöp uralmának utolsó sza- ! kaszát dolgozza fel lebilin- : cselően. A király már megfé- | kezte a feudális nagyuraik ha- | talmát, legyőzte a flamando- ! kát, Aquitániában megverte az ! angölokat és győztesen került | ki a pápasággal vívott küzdeI lemből is, amelynek eredmé- . ; nyeképpen azt erőszakkal $ ; Avignonba telepítette. E hig-$ i gadt és kegyetlen uralkodó $ ! tetteit egyetlen nagy cél ve- S zette: az egységes Franciaor-j: I szág megteremtése. Törekvé- [! lse ellen egyetlen hatalom Iá-Sj ; zadt csupán, a templomos lo- ^ : vágok rendje, de a vaskirály ^ I ezt a hatalmas és gazdag szer- ^ ! vezetet is megtöri. S mialatt ÍJ imindezt megtudjuk a regény-^ ! bői, felvonul előttünk a kora- ^ | beli francia udvar sokszínű i ! élete, megismerkedünk csel- s : szövéseivel, intrikáival, léha íj ! erkölcseivel, egész különös vi- i; I lágával. ^ | Maurice Druon nemcsak a$ [Széppróza kitűnő mestere, Az^ j elátkozott királyok ciklusában ^ S az utóbbi évtizedek legsákere- $ j sebb történelmi regényeit írta $ • meg. Munkájában történészek^ !és tudományos kutatók támo- ^ igatták, így Druon történelmi $ ! regényciklusának minden fon-^ 5 tosabb f ordülatát és adatát a $ • való élet tényedre építette. ^ ! A vaskirályt Gyárat Erzsé-X \ bet sikeres fordításában jelen- í > tette meg az Európa Könyv-X \ kiadó a Századok — emberek X ! című népszerű sorozatában. ^ | PEJO JAVOROV: | A kék köd órájában | : v 5 Pejo Jávoron — ez a tragi-$ 5 kus életű költő — a bolgár lí- $ 5 ra huszadik századi megújuld-* sának egyik legnagyobb és legeredetibb tehetsége és vezéralakja volt. Első verseiben a botevi hagyományt folytatva a szociális lázadás költőjeként kezdte pályafutását. Forradal- misága azonban nem volt olyan egyértelmű, mint Botévá vagy Petőfié. Miközben a szociális igazságtalanságok ellen lázadt, hiányzott belőle a lázadás céljának felismerése: a szocialista eszmékben nem egy következetes, forradalmi osztály világnézetét látta, csupán az elnyomottak iránti részvét szószólója volt. Később, az agrármozgalmak vér- befojtása láttán elvesztette hitét a társadalmi haladásban, s ihletője csupán a nagy szenvedély, a mély megrendülés lett. Ebből a keserű, vívódó hangulatból újfajta líra született: a csüggedés és a menekülésvágy lírája, de konkrét tartalommal. Léte értelmét a macedón függetlenségi harcban leli meg, s egy szabadcsapattal nekivágva a hegyeknek, fittyetihányva a nélkülözésnek és a halálnak, fegyverrel
