Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
1970. JÜNIUS 28., VASÁRNAP mi IIECVBI rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrsss/. r | GYURKOVICS TIBOR: | Vasárnapom A levegő oly tiszta, mint a pont, hűvös, egyszerű, végtelen, a lebegő vasárnapot arcommal megérinthetem. Fekete villanyoszlopok állnak a sínek ujja közt, s bár nem világít semmi se, mégis úgy érzem, hogy te jössz. a domb mögül, a fák közül valahonnan előterem sz, s a madaraknak prédikálsz, ahogy Assisi szent Ferenc. Erre más senki sem lakik, pörgedezik a vakolat, s az összedűlt kapuk alól elköltöztek a madarak. fS/y-SSJfSrSSSySSSSfrASSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SSSSSSSSSSSSá TAMÁS MENYHÉRT: Miről beszélsz vele? kai fiatalabb, mint te. Műveletlen is. Elismerem, hogy csinos, a maga módján, de te, aki tudós vagy, és felnőtt, miről beszélsz vele? Barátom úgy nézett rám, mint egy futóbolondra: — Vele? Mindenről. Soha életemben nem találkoztam még érdekesebb, izgalmasabb emberi ■ lénnyel. Tegnap például elmesélte, hogy rakott krumplit főzött ebédre. Reszkettem a gyönyörűségtől. Múltkor elmondta, hogy gyanútlanul ment az utcán, éppen bevásárolni indult a Közértbe. Már-már beért az üzletbe, amikor meglátott egy dinnyét. Befőttet. És rám gondolt. Érted? Eszébe jutottam. Aztán beszéltünk a közlekedésről. Elmondta, hogy szívesebben jár taxin, mint ■rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* Változások gyalog, mert így megspórolja az ember a drága buszpénzt, és különben is megfigyelte hogy a busz, vagy a villamos ott is megáll, ahol neki semmi dolga. Hát ilyen nő ez. Ha vele ülök egy csendes eszpresszóban, az jobb, mintha mással táncolnék. Értesz engem? — Igen. Persze. Most már értem. És mi van Lajossal? Mostanában ritkán- látlak benneteket együtt. — Mert Lajos, unalmas, mint egy érte^tz-és, nem is tudom, hogyan tudtam vele barátkozni eddig És nagyképű. Jó múltkoriban arról beszélt, hogy a tenger fövényéből ma már az atomtitok megfejtése után, bármit elő lehet majd állítani. Előreláthatólag az aranynak sem lesz komoly értéke, mert már megoldották az aranycsinálás titkát, amióta kiderült, hogy minden test atomokra bontható. Erre én J azt mondtam, hogy Ilona na- | gyón szereti a pörköltcsirkét, ^ de nem tejföllel. Mire ő nem $ is válaszolt, hanem arról kez-i dett beszélni, hogy a közeljö- I vőben úgy fogunk utazni,: hogy az utast fellövik a vi- j lágűrbe, és ott megvárja,; amíg aláfordul a földnek az a i része, ahová menni akar, és • ott leszáll. Tehát a hegy megy j a Mohamedhez. Hát ilyen aj Lajos. Nem lehet vele két ér- j telmes szót váltani. No, de! hagyjuk ezt. Ilona tegnap azt j mondta, hogy kosztümöt size- i retne. Fantasztikus. Ennek a : Lánynak mindig eszébe jut va- j lami. i Királyhegyi Pál ipa A pajtában falnak dől a kiszáradt i'űzkosár, résein kibújt gyermekkorom emlékezete, szótlanul int s a halk házsorok közé kísér, ahol a teljesedő éj teljesedő álmokat rajzol az ablaksorra, a papsajtos árokpartok már nem ismerik a szorongást, az út szélén kővémeredt hitek hevernek, ahol rozsdás-killncsű kápolnákban emészti magát az isten. Különben, a napkelte olyan, mint akkor volt, a föld föld maradt, a munka munka — kemény, de könnyebb, akár a megosztott gond, csak a dombok válla roskadt meg, súlyosodtak a völgyek: termőbb lett ölük. mssAmr/rssf/rsfffssssfs*rrss/mssssssssfSffsssfjmsssr/'ssssssssssssfSjr/m i DÁRÁZS ENDRE: Vizes nyár Nyáját tereli a juhász A mából a tegnap felé, Hol bőven zökiéli még a fű Es nem csapdos fel szürke lé. Véle szemben meg döcögő, Áldottan ringó asszonyok. Szívük alatt forrás buzog Es abban jövőnk ring, mozog. SZEVASZ, BÁCSI (Foto: Urban) rsss^ssssssssssssssssssrsssssjvssssrssssss/ssj-sssssjrsssssj ABBAHAGYOM A DOHÁNYZÁST SZENTENDRE (Foto: Gábor) ágya ezt zakatolta: Nem vagy te már itthon, Mr. Sabo, csak itt Születtél! Szőke pincérfiú lépett hozzá, és meghajolt: — Tetszik parancsolni? — Szabó Györgyöt keresem. — Olyan sok van, kedves vendég, a ipásik nevét is! — Ügy emlékszem, hogy Béres Szabónak hívták. — Béres Szabó? r A pincérfiú tizenhét éves volt, értelmét sem vette a szónak. ■Segélykérőén körülnézett, míg egy silószagú öreg, igen, igen, olyan mint Csősz Lakatos Jani bácsi, mankót nem adott a hóna alá: — Azokat most Sofőr Szabóéknak hívják! — Sofőr Szabó Gyurka bácsi ott ül a cimbalom mellett — mondta erre a kamasz pincér, és odakísérte. De mire odaért, Gazda Szabó Gyurka lehervadt szájáról a how do you do, és 'ennyi lett belőle: — Jó napot, Gyurka. Szervusz. Csak másodsorban szerbusz, úgy megfeküdte az idegenség. A vendéglő ;s más iett, modern, tiszta, az emberek is mások, ismeretlenek, s Gyurka is más. Nyírott bajszos, vállas valaki, testére szabott angol szövet ruhában, svájci órával a karján, de szappantagadó olajfoltokkal a keze fején. És a szeme is idegenül vibrált kevéskét, míg az értelmére mérte, és fogadta a köszönését. — Jó napot, Gyurka, szerbusz. Hazajöttél? — Hazahoztam a fathert... szóval az öregeket. — Ülj le. Mit kérhetek? Sört? — Viszkit szoktam, de talán ... — Brandy jó lesz? Mert én a sörnél maradok. Ittak, és nézegették egymást, keresvén a mostaniban a régit, a cimborát, és udvarias kérdésekkel várták, hátha elővillan az esztendők mögül. — Remélem, milliomos lettél? — kérdezte a sofőr. — Mert én csak motorkocsis ... — Milliomos? Egy frászt! Agent vagyok a National Com- panynál... — Az mi? — Ügynök... — hirtelen kijavította —, képviselő... és hogy ne kérdezhessen a másik, úgy folytatta, mint valami leckét ... — Kasszagépekben utazom, bejártam már a fél világot ... New Yorkban házam van, feleségem ... olasz, Lucynak hívják, két fiam, Jim és Joe, egyszóval oké az egész... És te? — Nekem is van egy házam a tietek helyén, két fiam, Gyuri meg Jancsi, feleségem Csősz Lakatos Margó, azt már mondtam, hogy sofőr vagyok — s huncut mosollyal —, egyszóval nekem is oké az egész. I I Barátom, a kutatómérnök, magas, szőke, harmincnyolc éves. Azt mondja nekem a napokban: — Idefigyelj, te vagy az egyetlen, aki meg tudsz engem érteni. Ismered Ilonát. Imádom. Soha nem hittem volna, hogy ilyen van. Megérkezik, és a szívem vad dobogásba kezd, holott még nem történt semmi. És amikor beszél... Imádom a hangját. Szeretnék letérdelni előtte a nyílt utcán, kezet csókolni neki és megköszönni, hogy a világon van. — Jó, jó, de mit kell ezen megérteni? Megkedvelted ezt a lányt. Ilyen már volt... — Ilyen még nem volt Ö pontosan olyan, mint senki más. Mióta ismerem, csak azóta tudom, mi a boldogság. — Tényleg, mi a boldogság? Hadd tudjam meg ón is. — Bemenni vele egy eszpresszóba, véletlenül megfogni a kezét. Ennyi az egész. — Én is voltam már veletek, Kezet is fogtam vele. Semmi örömet nem éreztem. De ha már itt tartunk, szeretnék valamit kérdezni, ha nem haragszol. Ez a lány sokAz amerikás harangozott a poharával: — Hát akkor oké, szervusz! — Szebusz! Igyunk még egyet? — Azt majd én ... Kérte, itták, a sofőrhöz többen odaköszöntek, elment mellettük a körzeti rendőr is, és az ujjával tréfásan megfenyegette a sörért, de az a régi cimboraság sehogyan sem jött vissza, csak integetett a múltból, mint egy távoli fejfa, amire ez van írva: Miért? Pedig ha bármelyiküket kérdik, szavával hiteli, hogy rendes ember a másik. — Először, nem mondom, nehéz volt — öklözött a fagyos csendbe George —, osztrák láger, kikötőmunka Hamburgban. Sokszor a zsákon aludtam. De azután kikerültem, és all right lett, hát most oké! Itthon tudod mi volt? Az öreg börtönben, én a bányában... Én nem voltam te, én kulák voltam... Mit mondjak neki? — találgatta Béres Szabó. — Azt nem mondom, mert nem is érzem, hogy amikor te gimnáziumba jártál, én meg a trágyát tapostam, én sem voltam te ... — Eljössz hozzánk? — kérdezte, csak azért, hogy szóljon. — Apámék ott vannak... Hangolt a cigány, lassan esteledett, és az éttermet, mint valami leeresztett függöny, úgy fátyolozta a füst. — Te, Gyurka — kérdezte George jó idő múlva —, volt a fatheréknál a padláson néhány birkakolomp meg tehéncsengő, nem találtátok meg? — Dehogynem... — Nekem adnád? — Szívesen. De minek? Nyujorkban nincsen csordajárás! — A gyerekeknek... hazulról. Sokszor eszembe jut. Olyan szépen szólt, amikor legeltettünk a tarlón. — Elviheted az egészet. — Thank you... majd küldök érte valamit. — Szóra sem érdemes — mondta Sofőr Szabó, és elfeledte, hogy a fia állandóan Lee farmernadrágért nyúzza. Felálltak, és fizettek. — Hazaviszlek — mondta George a hamburgi Ford mellett, de Gyurka nevetve a Trabantjára mutatott. — Nekem is van, igaz hogy csak mutatja! A koraestben úgy fénylettek a lámják, mint a búcsújáró szentjánosbogarak. Magasan az oszlopokon sok-sok, lenn a földön kétszer kettő egymás után. Az első kettő mögött Szabó Gyurka mosolygott: Megint murizik majd az asszony, s a másik kettő mögött Mr. George Sabo éppen cigarettára gyújtott. Tulajdonképpen oké az egész — gondolta, csak azt nem tudta, mi az a parányi, motoszkáló fájdalom a szíye alatt... helyett lehetne cukrot ráóhU ha nem is helyette, de két ti- garetta között mindenesetret bár az még nem elég világos előttem, hogy ettől miként csökken az ember dohányzás? ra való hajlama. Mindenesetre arra nagyori kíváncsi lennék, hogy mi az összefüggés az édesipar és a dohánytermelés között. Nincs kizárva, mielőtt tovább csök- kenteném a napi negyven cigarettát, megvárom, míg vaita? ki megírja ezt a tanulmányt: Aggaszt, hogy komoly értekezést erről még sehol nem olvastam, viszont úgy látszik; kevésbé aggaszt, hogy komoly légcsőhurutom van a dohányzástól, minthogy eddig még orvosnál nem voltam. em is leszek. Nem kell L » ugyanis, hogy engem eltiltsanak a dohányzástól, abbahagyom én azt magam is; amit máris bizonyít, hogy napi negyven cigarettánál tartok. Ezenkívül pedig, lehet vagy tíz éve, már egyszer abbahagytam a dohányzást Három napra. Pedig, akkor még csak napi öt cigarettát szívtam és ha jól emlékszem, akkor még nem is szenvedtem a dohányzás ártalmaitól. Ha akkor volt hozzá erőm, miért ne lenne most. Ehhez igazán nem kell se orvos, se tanulmány, se jótanács. Véleményem szerint ugyanis van egy olyan lehetőség, amellyel biztosan el lehet érni, hogy az ember nullpontra szálljon a naponta elszívott cigaretták számát illetően: egyszerűen nem kell rágyújtani. Hogy ez eddig nem jutott eszembe!... Kerekes Imre ^ssss/sssssssssssssssssssssss/ssssssssssssss Kosár $ Tristan Bemard, a francia ^ vígjáték és regényíró, hosszú ^ ideig gyomorbeteg volt Fel- § épülése után meghívást kapott ^ egy hölgytől, aki különösen is- ^ mert volt fukarságáról. A ^ meghívólevélre Bemard a következő válaszlevelet küld|te: ^ „Legkedvesebb barátnőm, ^ valóban nagyon sajnálom, ^ hogy kosarat kell adnom ön- ^ nek; de újra egészséges va- í gyök és újból rendesen ehe- § tek”. um Ost, hogy a Mondial izgal- m mainak is vége, s nincs többé napközi alvás a hivatalban, majd éjszakai tv-nézést követő hajnalig tartó gyötrődés, több csomag cigarettával — minden előfeltétel megteremtődött, hogy abbahagyjam a dohányzást. Ennyi tömény izgalom után ugyanis — legalábbis remélhető — a hivatali izgalmak eltörpülnek, a Mundial izgalmaihoz képest relative jelentéktelenek, az izgalmak valóságos uborkaszezonja következik. Most tehát eljött az idő, amikor az ember komolyan elhatározhatja, hogy abbahagyja a dohányzást. Ennek már komoly jelei mutatkoznak. Az elmúlt napokban például már csak negyven cigarettát szívtam, ennek is csak a fele volt filter nélküli, a többi Szimfónia. Ezenkívül, már jó ideje gyűjtöm a dohányzás ártalmairól szóló cikkeket, tanulmányokat, s most, hogy összefűzettem őket — csinos kötet — úgy döntöttem, hogy magammal viszem szabadságomra és a nyári krimi helyett olvasni, tanulmányozni és jegyzetelni fogom. Mellesleg megjegyzem, anélkül, hogy meggyőződtem volna ezeknek a cikkeknek, tanulmányoknak tartalmáról, feltűnt nekem, hogy eme írások megjelenésével egyenes arányban javult a cigaretta- elilátás. Úgy tűnik, a jelen pillanatban, hogy a dohányzás ártalmairól szóló tanulmányok ösztönzőleg hatnak a dohányipar termelésére. Ami nem is rossz ötlet, úgy általában, mert mindig azt csináljuk, amitől óvnak bennünket. jennek ellenére érik bennem Ht az elhatározás, hogy ob-s bahagyom a dohányzást. En- ^ nek további jeleként mutatko zik, hogy a filteres cigaretta- ^ kát már csak félig szívom el.| (Nem ízlik.) A filter nélkülié- ^ két viszont tövig (ez ízlik), § mert egyébként nem vagyok^ híve a pocsékolásnak. A szom- ^ szádtól is kaptam egy jó tanú- ^ csőt, amire magamtól valószí- ^ nüleg nem jöttem volna rá, ^ hogy ugyanis nem kell minden ^ slukkot mélyen leszívni, leheti fújni is a füstöt, mert legtöbb ^ esetben nem a szívás a fontos, ^ hanem a fújás, tehát a meg- Sj szokás. Viszont amire magam- ^ tói jöttem rá, hogy cigarettaS
