Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

197®. JÚNIUS 5., PÉNTEK rust «teere* kJCMop 170 új autóbusz r • • Ónálló főnökségek, javító kistelepek — Hiány helyett tartalék a MÁVAUT-nál ' Divat is, de sok igazság is van abban, ha az utas itt-o’tt szidja, elmarasztalja a közle­kedést. Választ, indokot, okot is lehet találni — ellenérv­ként. Ezeket ugyancsak el kell fogadnunk, ha tárgyilagosak vagyunk. De bárhogy is, s bár­mennyire; is törekszünk arra, hogy valamilyen egészséges egyensúlyt teremtsünk, a lé­nyegen ezzel nem változta­tunk: , zsúfolt, sok tortúrával járó ; a közlekedés, különösen a csücsforgalmi időszakok­ban. Várható-e változás, javulás ebben az esztendőben — erről beszélgettünk a budapesti MÁVAUT igazgatójával, Tari Lászlóval. — Szólhatnék a régebbi, s újabb nemzetközi járatokról, a távolsági buszokról, ez min- denk-t érdekel az országban. Hogy mégsem ezzel kezdem, annak oka nem egyszerűen az, hogy udvarias akarok lenni a lappal szemben, s tekintetbe veszem azt, hogy mindenek­előtt saját házuk tája érdekli.' Azért szólok róla, mert idén éppen Pest megyében teszünk jelentős lépéseket az autóbusz- forgalom javítására. — Milyen változásokat vár­hatunk? — önálló főnökségeket ho­zunk létre a már említett cél érdekében. Cegléden, < Zsámbé- kon például önelszámoló rész­legeket. Emellett kis telepeket, ja- ' vító helyeket építünk: Vá- ■t cott aa I-es AKÖV-vel kö­zösen — ez félig-meddig [ készein áll —, majd Mono- ron, Gödöllőin, Szigethal- mon. Általában 7—8 milliós telepek — a váci 12 millióba kerül, — Mi indokolja ezeket a lé­péseket? — Ma az a lehetetlen hely­iét bénít minket, hogy min­den apróságért, mondjuk egy kettes járműszemléért Buda­pestre kell felzötyögnie az au­tóbusznak. Nemcsak arról van szó, hogy közben oda-vissza üresen fut, hanem arról is, hogy az adott vonalon hiány­zik. ; Ezzel összefüggő az az el- : határozásunk, hogy az új kocsikat is olyan helyekre j, vezényeljük, ahol több az ember, mármint a MÄVA- UT-os. Számíthatunk a viszontsegít- ségre is, hiszen a nyári csúcs­forgalmi időben ezek a bu­szok távolabbi utakra indul­hatnak, többek között a turis­ta-idegenforgalmi szezon le­bonyolításában segíthetnek. Ez május közepétől szeptem­ber közegéig tart. Záradékul mindehhez csak azt teszem hozzá, hogy e pillanatban is 80 gépkocsivezető hiányzik ... — Az új menetrend hoz-e változásokat? — Nagyon röviden, a lénye­get fogalmazva ezt válaszolha­tom: jobban alkalmazkodik a nagyobb dunakanyari forga­lomhoz. Könnyíteni akarjuk az | utasok helyzetét azzal is, I hogy már a szentendrei HÉV budapesti vég-állomá­sánál árusítjuk a buszje­gyeket. Ha valaki tovább akar men­ni Leányfalura, vagy Viseg- rádra, csak éppen át kelljen szállni. — Űj kocsikra számítha­tunk? — A legnagyobb örömmel jelenthetem, hogy öt év alatt érkezett annyi űj autóbusz vállalatunkhoz, mint az idén: 170 kocsit kapunk! — Ennyivel kevesebb a gond, a baj. — Jut is, marad is. Szeret­nénk elérni azt, hogy mindig legyen tartalékban kocsink és emberünk, hogy szükség sze­rint, bárhová beállíthassuk őket. Lehet az a nagy zsúfolt­ság miatt; kisegítő járat, vagy éooen egy hibás jármű pótlá­sa. Ezt — megítélésünk sze­rint — októberre el is érhet­jük. El kell jutnunk idáig, hi­szen az az ember, aki napról napra így jut el a városba, vagy vidékre, előre megvált­ja a jegyét, s joggal elvárja, hogy viszonylag jó körűimé­nyek között, s ami még lénye­gesebb, biztosan elérjen cél­jához. Terveink szerint leg­alább 10 százalékos tartalékot hozunk össze. Segítségével rugalmasab­ban. az utas számára ked­vezőbben tudunk dolgozni valamennyi vonalunkon. Gondolom, szívesen veszik ezt, különösen legforgalmasabb járatainkon, az Érdre, Pilis- vörösvárra, Zsáihbékra utazó tíz- és tízezer ember, akikért szeretnénk az eddiginél töb­bet tenni. Tóth György „VARÁZS"-FENYÓK A borsodi erdő- és fafeldol­gozó gazdaság az idén, több mint négymillió csemete tele­pítésével, új fenyőerdőket „va­rázsol” a bükki és a zempléni tájakra. Gyorsan növő luc, douglas és sima fenyővel újít- jáik fel a vadregényes vizeken keresztülhaladó bükki turista­út mellett a lebei endésziház, valamint Telkibánya környé­két és fenyővel ültetik be a Sátorhegyet is. A borsodi dombvidéken Szendrő, Szend- rölád, Gagybátor vidékén a rontott legelők helyére telepí­tenek fenyőligeteket. Az elül­tetett csemetékkel csaknem 500 hektárral növelik a fenyő­erdők területét Borsodban. Pest megyei újjáépítókkel a Szamosközben (1.) A főtiszt Árvíz. Pusztulás. Védekezés. Szavak, amelyek feszültség­ben tartják az országot. Milliók figyélme hetek óta Szabolcs- Szatmár megyére irányult, ahol a dráma még nem ért véget. De az életet ‘veszélyeztető, vagyont pusztító áradat már zilált Megalakult a KISZ-bizottság Százhalombattán Park, strand, klub a fiataloknak Tegnap a DKV művelődési házában megalakult a százha­lombattai városi KISZ-bi- zottság. Megyénk legfiatalabb városában tehát — a pártbi­zottság és a tanács létrejötte utárf — most már ifjúsági szervezet is működik. A kül­döttek először az előkészítő bizottság elnökének, Barnaki Ernőnek beszámolóját hall­gatták végig, ■ aki elmondta, hogy a városi KlSZ-bizottság- ra különösen nagy feladat há­rul, hiszen az olajváros és az erőmű második „lépcsője” KISZ-védnökséggel épül. Száz­halombattán ezer fiatal tagja a mozgalomnak, s ide tartoz­nak a dunafflredi KISZ-isták is. A jelentés után, melyet a küldöttek egyhangúan elfo­gadtak, megválasztották a 27 tagú KISZ-bizottságot és a 7 tagú végrehajtó bizottságot. Több érdekes hozzászólás is elhangzott az alakuló ülésen. Felvetődött egy ifjúsági park és strand építése, tervbe vet­ték a KISZ-klub létrehozását és programjukban szerepel a százhalombattai napok meg­rendezése is. Természetesen ezek csak javaslatok, elképze­lések, de mindannyian szeret­nék ezeket az ötleteket meg­valósítani. A százhalombattai városi KISZ-bizottság titkárává Bar­naki Ernőt választották meg. frontvonalai mögé hátrált, nem úgy mint Szegednél. Segély. Újjáépítés. A Szamosközbe százak és ezrek siettek új életet teremteni. Soraik között Pest megyei emberek is vannak. Ri­portunkon őket kerestük meg. Tartózkodási helye: Szamos - köz. Ennyit, s nem többet tud­tunk induláskor Hajósi János alezredesről. Nyomozásunk első színhelye: Nyíregyháza. Az árvízfront főhadiszállása a megyei tanács épületében működik. Térképek a falakon és asztalokon. Meg- megcsendülő telefonsorpk. A polgári védelem országos pa­rancsnokságának árvízvédelmi Pokolhegy „ördögei" (5.) A helybeliek szerint a rác­kevei Pokolhegy onnan kapta a nevét, hogy hajdanában itt állt az akasztófa. Mások sze­rint a cigányok miatt ragadt ilyen rémes név a település­re. A pokolhegyi Raffael Károly vándoriparos: „drótozni—fo­tózni” — ezt kiabálja Sziget- szentmiklóson, Szigethalmon, Halásztelken. Hetente három­szor—négyszer reggel hatkor vonatra száll, elutazik az egyik „községébe”, bemegy a rendőrségre, kér engedélyt a munkára — jól kell dolgoznia, mert ha mihaszna munkát vé­gez, akkor máskor megtagad­ják majd a papírt — séiál az utcákon, kiabálja, énekli mon- dókáját, van olyan utca, ahol minden házba behívják, és van olyan, ahol egyetlen helyre sem. Raffael Károly a hátán cipeli a szerszámait — ollót, kalapácsot, hidegvágót, pléht — lábast, lavórt, tűzhelyeket javít; ha alumínium szegecsét bekalapálja a lyukba, a fazék­ból többé nem csöpög a víz. Egy foltozásért három-négy forintot kap, egy forint alatt nem is vállalja el a munkát, estefelé 50—60 forintot hoz haza. A felesége szívasztmás, ő meg izületes. Jó-e az élete? — Jó ez az élet. Régen ki­főztük a hamut, és az asszony azzal mosott, az ujjúból csö­pögött a vér. Ma meg minden­féle mosószer van. Mink sze­retjük ezt a világot — Mit kéme még az élet­től? — Szóltam, hogy azokat a cigányokat irtsák ki, csak az idevaló, régi cigányok ma­radjanak itt A pokolhegyi Kum István ^műgyűjtő”: rongyozni, va­sazni jár. Három megyében — Pest Bács, Nógrád — zörög a szekere A szekéren tányér található, ez a vasért, a bronzért, a rongyért a fizet­ség. A mértékegység: egy tá­nyér = 5—6 kiló rongy. Egy útra száz-százötven-kétszáz tányért visz: ez az alaptőké­je, egy úton mind el is fogy. Forgótőkéje: 1000—1500 forint havonta körülbelül ugyan­ennyit keres. Az összegyűj­tött vasat, bronzot, rongyot az udvarán, az istállóban tárol­ja, majd a MÉH-nek adja át. A felesége elkíséri az utak­ra, de a lovat nem vezetheti, mert ez az állat túl sebes, ne­héz visszafogni mire kiszól­nak a házakból, már a falu végén kocog a szekér. Kun István elhatározta, hogy a leg­közelebbi vásáron eladja a lovat, és nyugodtabb állatot vesz helyette. — Milyen az élete? — Elégedett vagyok az élet­tel. Megélünk. A Pokolhegyen egy szőke­hajú férfi magánéletébe ava­tott be, ezért nem írom meg a nevét. „Egerben éltem, szép, nagy lakásban. Két nagy fiam van. Az egyik este vártam a fele­ségem, de csak nem jött meg. Kérdezem a gyerekektől:’ mi van anyátokkal? Azt válaszol­ták: nem tudják. Teltek az órák, egyre idegesebb lettem. Éjfél után az asszony keresé­sére indultam. Egy kocsmá­ban találtam rá, férfi társasá­gában, kezében borospohárral. Mondtam néki: otthon a he­lyed. ö meg azt válaszolta: itt jobb. Megcsalt a felesé­gem.” „Ráckevén él a testvérem. Ide jöttem, itt ismerkedtem meg ezzel a cigányasszonnyal. Én nem vagyok cigány. El­vettem feleségül. Ideköltöztem a házba, jól megvagyok vele. Született egy gyönyörű, szőke­hajú gyerekünk. Most újra lá­tom a fiamat, mert kiengedtek a börtönből. Hét hónapot ül­tem: feketefuvarért. Most, tudja, minden pénz kell, min­denem Egerben maradt.” — Milyen az élete? „Sokan leszólnak, hogy ci­gányt vettem el. Én nem szé­gyenlem. Itt sokkal nehezebb az életem, mint Egerben, de megszokom.” A pokolhegyi Nana nem tudja, kitől kapta ezt a zolai nevet; amikor még kicsi volt, akkor is így nevezték. Nana nagyon szép gyerek volt, egy­szer felöltözött cigánylegény­nek és olyan szép táncot járt, hogy még ma is emlékezik er­re volt tanítója. Nana tizen­három- éy.é.s .korában , . férjhez ment. Égy évet élt az ember­rel, gyereke nem született, az­tán otthagyta a férfit. Máso­dik embert is talált, ővele hét évet élt, három gvereke szü­letett, kettő intézetben él. Má­sodik férjét három hónapja kergette el. Nana több férfit nem ismer el eddigi életében. Nana most húszéves és azt mondja: nem kell neki új férj. Nanán még most is lehet lát­ni, hogy szép, pedig azt su­sogja: beteg, nagyon fáj a szí­ve és a betegségéhez megfele­lő szomorú ábrázatát ölt fel. — Milyen az élete? — Nagyon rosszul sikerült eddig az életem. Nem találtam föl magam. A Pokolhegyen Jakab Meny­hért szájából ömlik a könyör­gés: „Tessék írni, hogy milyen szegény vagyok. Tizenegy csa­ládom van. Nem tudom a csa­ládom iskolába járatni. Jára­tom én, én vagyok a legtisz­tább, tessék megérdeklődni... Nagy beteg vagyok. Trombó­zis a lábamban. Tessék meg­nézni. Tessék... tessék! Vala­mi papírt akarok, hogy én is megélhessek. Bocsánatot ké­rek, hogy egy kis bort megit­tam, ilyenkor nagyon rosszul vagyok. Valami rongyos ipart szeretnék. Nem voltam én még sehol, de nekem úgyse adnának, maga újságíró... szeretném a családom iskolá­ba járatni... Engem azzal vi­gasztalnak, hogy- levágják a lábam. Tessék megnézni. Tes­sék ... Tessék! Lennének szí­vesek, kedves elvtársak, segít­senek, Jakab Menyhért va­gyok, ígérem, nem iszom, na­gyon szépen megkérem magu­kat, ennyit megtennének ... En...” Jakab Menyhért 1970 feb­ruárjában volt a körzeti or­vosnál, aki semmi különösebb elváltozást nem tapasztalt raj­ta. ★ A Szulában és a Pokolhe­gyen a cigányság legalacso­nyabb szintjén élő emberekkel találkoztam. Ök a társadalom, az emberi lét külső peremén vegetálnak. Ilyenek-e a valóságban, mint, ahogy leírtam? Nem tu­dom. Ilyennek mutatkoznak az idegen előtt. (fóti) vezetési pontjáról hatalmas apparátust irányítanak. A te­rületen két műszaki zászlóalj dolgozik. Ennek a szervezet­ten mozgásba lendült appará­tusnak tagja Hajósi János al­ezredes is, a Pest megyei pol­gári védelmi parancsnokság főtisztje. De vajon hol? — Innen 80 kilométerre, Fe­hérgyarmaton keressék — mu­tat a térképre egy fiatal kato­na. — Ne tévelsze meg az ele­ganciám — mutat frissen va­salt ruhájára. — A másik egyenruhám már teljesen át­ázott. Szárítani kell... Hajósi János alezredes má­jus 21-én érkezett Fehérgyar­matra. — A Budai járási Tanácson tartottam éppen előadást. A lakosság kitelepítése veszély- helyzetben — erről volt szó. amikor egy katona lépett a terembe, írásos paranccsal. In­dultam a Szamosiközíbe. — Irodám a könyvtár lett, munkahelyem pedig: víz áz­tatta falvak. A honvédség sar­kában mindenütt megjelent a polgári védelem. A műszaki zászlóalj feladata a romok el­takarítása, a veszteségek meg­állapítása, az állati tetemek, mérgező anyagok felderítése, lokalizálása és felszámolása. — A legnehezebb munka? — Itt most semmi sem könnyű. A vegyi századdal a falvakat járjuk, fertőző góco­kat derítünk fel, szüntetünk meg. A mindent elsöprő ár a tsz-ek növényvédelmi méreg­raktárait is elmosta. Mindent fertőtleníteni kell. Óvatosan dolgozunk, romeltakarítás köz­ben, fertőzött tárgyaktól nem szabad megsérülni. Nehéz munka? Fehérgyarmaton egy összeomlott hodály alól több mint ezer döglött birkát kel­lett elszállítani. Sárban, víz­ben, elviselhetetlen bűzben. Ne kívánja, hogy ecseteljem, milyen munka ez... Gondos­kodunk az élelmezésről, „gyártunk” tiszta vizet, s mentjük a közvagyonból, ami még menthető. — Az utcán nem kiskatoná- kat láttam... — Tartalékosok. Civilben tanárok, vagy autószerelők, sokféle foglalkozású embert takar az egyenruha. — Mikor aludt utoljára S órát? Ügy látszik, ez voüt legne­hezebb kérdésem. — Most hirtelenjében nem tudnám megmondani. Hajnal­* ban kelünk, vacsoráig dolgo­zunk. Esténként 23 órakor kez­dődik a parancsnokok értekez­lete. Mostanában különben sem azt kérdezgetjük egymás­tól: hány óra van, inkább azt ; milyen nap van... Kilépünk a kapuin a front- város járműforgatagába. — Kit keresnek még? — kérdi az alezredes. — Gulácsi Tamást, az MHSZ propagandistáját. Színész a színpadon nem ér­kezik ilyen pontosan végszóra. — Figyelem! A parancsnok­ság közleménye... — Vilá­goskék Moszkvics közeledik az úton, hangszórói elnyomják az utca zaját. Az autón felirat: Magyar Honvédelmi Szövetség — Pest megye. — Szitnyai — Foto: Urban \ 1

Next

/
Thumbnails
Contents