Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

«ST jiEcrsi i&Círlap 1970. JÚNIUS 5., PÉNTEKI HANGOK Több érdekes hangfelvétellel gazdagodott a közelmúltban a n^agyar rádió hangdokumentá- ciója. Indiából a minap érke­zett egy küldemény: magnó­szalag, amelyen Gandhi hang­ját örökítettek meg. A szovjet rádió a Nagy Honvédő Hábo­rú sorsdöntő eseményeiről szó­ló bejelentésekből küldött ösz- szeállítást. Az új szerzemények közé tartozik a Churchill-so- rozat is, amely a brit politikus­nak a II. világháború idején elmondott jelentős beszédeit tartalmazza. Bécsből megkap­tuk osztrák politikusok nyi­latkozatát az Anschluss nap­jaiból. A rádió hangdokumentációja egyébként hazánkban egyedül­álló gyűjteménnyel rendelke­zik, több mint 3 ezer szalagon, mintegy 250 ezer percnyi ér­tékes hanganyagot dolgoztak feL Legrégibb kincs a múlt század végéről való: Lev Tolsztoj hangja, amelyet egy fonográfról játszottak át. A korabeli Lenin-felvételek- ből, csaknem valamennyi le­mezt, szalagot megszereztek, amely a világon fellelhető. Birtokukban van a többi kö­zött Thomas Mann felhívása is a fasizmus elleni harcra. A régi anyagot, a töredezett és „kifáradt” szalagokat folya­matosan új, korszerű teker­csekre másolják át több éves munkával. A régi felvételekről modem szalagokra másolták át a többi között Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Dutka Ákos, Szabó Lőrinc és más magyar írók hangját. MA a Galga menti népi fesztivál megnyitása / / KIÁLLÍTÁS dabason Ma este Túrán kezdődik a háromnapos Galga menti né­pi fesztivál. A színvonalas mű­sort a Bartók Béla Túrán cí­mű előadás vezeti be. Ezt kö­vetően Tóth L. Mihály né éne­kes, a népművészet mestere, Szaszkó József citerás, a nép­művészet mestere, Sára Ferenc furulya-népművész lép dobo­góra. őket Kartal, Verseg és Hévízgyörk asszonykórusai követik, valamint a túrái Bar­tók Béla Művelődési Ház né­pi zenekara ad műsort. ★ Érdekes kezdeményezés szü­letett egy esztendővel ezelőtt. Három szomszédos járás — a dabasi, a monori és a ráckevei — közös képzőművészeti ki­állítást rendezett. Ezt köve­tően a három járási tanács végrehajtó bizottsága képzőmű­vészeti pályázatot írt ki a há­UNNEPI KÖNYVHÉT G. K. Zsnkov: Emlékek, gondolatok A könyvet megelőzte híre, a szovjet, s más külföldi ki­adásokat kísérő megkülönböz­tetett figyelem. Voltak, nem kevesen, akik különleges szen­zációt szimatoltak a szovjet marsall emlékiratainak közzé­tételében. Zsukov valóban kü­lönleges szemtanúja a második világháborúnak: vezérkari fő­nök volt, Sztálin után a leg­főbb katonai parancsnok, s ugyanakkor jó néhány döntő hadművelet közvetlen irányí­tója. A háború befejezését kö­vetően pedig a Németország­ban állomásozó szovjet csa­patok parancsnoka, az a be­osztású ember tehát, aki nem közvetett, hanem közvetlen részese a „legfőbb szinten” zajló eseményeknek. Semmi szenzációs nincs eb­ben a testes, öt és fél száz ol­dalas kötetben. Semmi, a szó titkot, leleplezést, csemegét sejtető, ígérő értelmében. Ér­dekes, nagyon érdekes könyv azonban, mert megnyitja azo­kat a kulisszákat, melyek el­zárták a betekintést oda, ahol először fogalmazódott meg mindaz, ami azután a csata­tereken végbement. Zsukov nem mitizálja a vezérkar te­vékenységét, emlékiratainak értékét éppen az adja hogy reális rögzítője és elemzője az eseményeknek. Nem megma­gyarázza a döntéseket és azok következményeit, hanem — élve az eltelt idő adta táv­lattal — értékeli azokat. Olyan esetekben is, amikor mulasz­tásokról, melléfogásokról van szó, amikor az ésszerűség he­lyébe a szubjektivitás lépett, amikor a közös véleményt egyetlen ember akarata másí­totta meg. A művet katona írta, s ez stílusát, szerkezetét is megha­tározza. Száraz, tényekre szo­rítkozó stílus ez, s feszes, sal­langokat nem tűrő szerkezet. Mégis, ezernyi lehetőséget ta­lál arra a szerző, hogy egy­szerű katonák, s beosztott csa­pattisztek seregének hőstettei­re villantson fényt, hogy meg­mutassa: az erkölcsi szilárd­ság döntő tényező volt a szov­jet hadsereg győzelmeiben. A szovjet vezérkar, s Sztá­lin maga — ezt Zsukov köny­ve sokrétűen mutatja be — sűrűn kényszerült súlyos, ne­héz döntésekre, különösen a háború első esztendejében. A szerző nem mentségeket ke­res, hanem korrekt módon áb­rázolja a követelményeket megmutatja, melyek voltak a döntések objektív befolyáso- lói, s hol játszottak közre szubjektív tényezők. A mérle­gelés nem méricskélés: Zsu- kovnak nincs szándékában — ellentétben a külföldi kom­mentárok állításaival — sen­kit „tisztára mosni”, illetve „befeketíteni”. Az, ami a má­sodik világháborúban a szov­jet—német fronton történt, nem egyike, hanem a legdön­tőbb tényezője volt a fasizmus szétzúzásának, a Harmadik Birodalom elsöprésének. Zsu­kov nem hallgat erről, de ar­ról sem, hogy a Szovjetunió­nak, s a szovjet embereknek iszonyú árat kellett fizetnie ezért a győzelemért. A Kossuth Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Kiadó közös gondozásában megjelent — fényképekkel, térképekkel ki­egészített — kötet megkülön­böztetett helyet érdemel a má­sodik világháborúról megje­lent munkák között. <m. o.) Gyöngysoros lány a X. századból ÁSATÁS A MŰŰT MENTÉN Visegrádon a Salamon-to- rony tőszomszédságában, a Sibrik-dombon ásatásokat vé­geznek. A tervek szerint ugyanis a várvölgyön keresztül — a 11-es műút mellett — szerpentint építenek, ez a ké­sőbbiekben kapcsolódik majd a Nagyvillám felé vezető sza­kaszhoz.' Az épülő út azonban régészetileg Visegrád egyik leggazdagabb területén húzó­dik. Az építkezés megindulása előtt ezért felkutatják azokat a föld alatt rejlő értékeket, amelyek mind ez ideig még nem kerültek felszínre. A ku­tatást Szőke Mátyás, a viseg­rádi múzeum régésze vezeti. — Két hete dolgozunk, de már eddig is a korai, X—XI— XII. századbeli Visegrád né­hány jellegzetes építménye tá­rult elénk. Közvetlenül a 11-es rom járásban élő képzőművé­szek részére. A pályázat ered­ményesen zárult, bizonyítja a ma délután három órakor Dabason megnyíló képzőművé­szeti tárlat, amelyen a három járás huszonegy művésze több, mint. félszáz képpel mutatko­zik be a közönség előtt. A kiállítást Hargitai Károly, a megyei tanács vb művelődés­ügyi osztályának vezetője nyitja meg, majd ezt köve­tően Boros András, a Dabasi Járási Tanács vb-elnöke adja át a pályázat díjait Kanipfl József, Bányász Béla, Fegyó Béla, Kiss Ernő, Kocsis László és Varga László művészeknek. A kiállítás június 15-ig tekint­hető meg a Dabasi Járási Ta­nács dísztermében. műút mellett, a völgyi alsó ré­szében egy 1050 körüli bazili- takolostor maradványaira buk­kantunk. I. Anhrás, miután hazatért kijevi száműzetéséből, Anasztázia hercegnővel, gö­rög szerzeteseknek építette. A Magyar Nemzeti Bank üdülője mellett a X. századból származó leánysír került nap­világra. A kislány 12 éves le­hetett — s a nyakát gyöngysor díszítette. A Konstantinus idejében — i. u. 320 körül — épült római vár 900 felé a magyarok kezé­re került. A vár előtt X—XI. századbeli magyar falu terült el. Az ásatás már 1960-ban megkezdődött, de akkor abba­maradt, s most mi folytatjuk a további kutatásokat. —tg— RÓMAI KORI SZARKOFÁG A tihanyi múzeum alatt elhelyezett kőtár az idén újabb érdé kességgel bővül. Feltártak egy pincerészt, ahol bemutatják az első magyarországi földtani diorámát, amely jellemző Ti­hany földszerkezetére. Ezenkívül 30—10 új régészeti leletet mutatnak be, melyek közül legérdekesebb a Palóznokon talált késő római kori szarkofág. (Képünkön.) RUSÓI KERÁMIÁK A karcagi Népművészeti Agyagipari Htsz hírneves mes­tere, Rusói István és népi iparművész fia, Rusói István népi ihletésű kerámiái meghó­dították a külföldi piacot; egyre több megrendelés érke­zik a htsz címére. Első ízben mutatkozik be külföldön if­jabb Rusói István. Most zsű­rizték francia megrendelésre készített tizenkét darabból ál­ló fali kerámiáját. Jelenleg egy NSZK-beli céggel folytat előrehaladott tárgyalásokat, villany és olajfűtésre alkal­mas, népművészeti, hordozha­tó cserépkályhák gyártására. PEDAGÓGUSNAP ELŐTT Készülődés az ünnepre JUTALMAK, KITÜNTETÉSEK - AKTÍVAK ÉS NYUGDÍJASOK Alig egy hete gyermekein­ket ünnepeltük. A jövő fel­növekvő generációját. Egy nap múlva ismét ünnep lesz: azoknak adózunk tisztelettel és szeretettel, akik őket neve­lik lelkiismerettel, odaadás­sal. A pedagógusokat kö­szöntjük: szülők és tanítvá­nyok. Valahányan, akikért óvónők, tanítók, tanárok és professzorok annyit fáradoz­tak. Megyénk valamennyi is­kolájában készülnek már a pedagógusnap megün­neplésére. Virággal díszítik a termeket, rövid műsorokat tanulnak a nebulók. S ahogy elmesélték, a legnagyobb ajándékot — amelyet tanár kaphat diák­jaitól —, szintén előkészítet­ték. Fegyelmezetten várják majd nevelőiket. Nemcsak akkor ül el az osztálytermek­ben a zsivaj, ha az ügyeletes leselkedő bekiabál: „Vigyázz! Jön!” A kedvesség, a gyermeki szeretet megnyilvánulásai va­lószínűleg éppen olyan meg- hatóak lesznek a pedagógu­soknak, mint azok az ünnepi megemlékezések, amelyek a felnőtt-társadalom megbecsü­lését jelképezik.' A központi ünnepségen, melyet a megyei tanácson rendeznek szomba­ton délelőtt 11 órakor, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke nyújtja át a ki­tüntetéseket. Több megyei pe­dagógusunk nyeri el az ok­tatásügy kiváló dolgozója és a kiváló dolgozó megtisztelő címeket. Másokat miniszteri dicséretben és KlSZ-kitün- tetésben részesítenek. összesen 44 pedagógust jutalmaznak meg mun­kájuk elismeréseként. A megye valamennyi köz­ségében ünnepségeket ren­deznek a pedagógusok tiszte­letére. Ezeken a meghitt, ba­ráti összejöveteleken nyújtják át az iskola igazgatói kollé­gáiknak a pénzjutalmakat. A ceglédi járásban például kö­zel 150 ezer forintot osztanak szét a pedagógusok között. Gödöllőn a járási tanácson rendeznek ünnepséget. Azo­kat a pedagógusokat jutal­mazzák meg, akik 20—30 éve dolgoanak a járás isko­láiban. Vácott az első pedagógus­napi ünnepség már lezajlott. Ezen az aktív tanárok talál­koztak nyugdíjas kollégáik­kal. Ma pedig a krónikaíró pedagógusok jönnek össze, hogy elbeszélgessenek mun­kájukról és átvegyék tevé­kenységükért a járási tanács elismerését. Honismereti • muzeum Dr. Kékesi Béla körzeti ál­latorvos vezetésével már ed­dig is tevékenykedett a mú­zeumbarátok köre Alsóné- medin. A községi népfront­szervezet most újabb lépésre készül: az idős, már jobban ráérő emberek bevonásával megvetik egy falugyűjtemény alapjait. Űj iskola épül a községben. Az ősszel, amikor­ra elkészül, a felszabaduló ré­gi iskola egyik szobájában adnak helyet az eddig ösz- szegyűlt anyagnak, amelyből később falumúzeumot ren­deznek be. Tudnak például tapasztott búboskemencéről, amiből már csak egy utolsó példány ma­radt meg, szövőszékekről, padlásom hápyódó tulipá­nos és vasalt ládákról, búto­rokról és sok más egyéb be­rendezési tárgyról, népvise­leti ruhadarabokról. A jelek szerint a gyűjtésnek jó eredménye lesz, mert a családok örömmel adják oda megőrzésre ezeket az emléke­ket. SZELÍDÍTETT GÓLYAFIÓKÁK A mecseki állatkertben lakó gólyapár három fiókával ör­vendeztette meg a gondozóit és látogatóit. Érdekes biológiai eseménynek számít ez: a fehér gólya ugyanis elvétve költ csak fogságban. A gólyákat három évvel ezelőtt sérülten találták és megszelídítették őket. Tavaly még nem költöt­ték ki a tojásokat, az idei a- vaszon azután — úgy látszik —> a fogságérzeten felülkere­kedett a szaporodás ösztöne. A kisliba nagyságú, pelyhes fiókákat féltő gonddal őrzik a szülők. lüAiÁndrás': (23) A másik elgondolkozva bó­lintott. — Értem. Brazíliának, ennek a dúsgazdag és koldusszegény országnak az ipara félig kül­föld kezén van, negyedrészt éppen az ön honfitársai birto­kában. ön úgy véli tisztessé­gesnek, ha a brazilok húzná­nak hasznot a felfedezéséből, méghozzá a dolgozó emberek. — Pontosan. Viszont fogal­mam sincs arról, hogy ezt mi­ként biztosíthatnám. Kinek je­lentsem? Az én kormányom­nak nem akarom, arról sem vagyok meggyőződve, hogy Manausban nem az lenne-e az illetékes hivatalnoknak az el­ső dolga, hogy jó pénzért fel­kínálja idegeneknek a kiakná­zás jogát. Itt jelentsem be, ennek a részeges disznónak, a különleges megbízottnak? Ta­lán meg sem értené, hogy mi­ről van szó! — Nem — mondta határo­zottan Honda —, ezt semmi­képp ne tegye. Nem attól fé­lek, hogy nem értené meg. Attól félek, hogy nagyonis megértené. És akkor Ciduró- ban elszabadulna a pokol. Az encarregador especial tudniil­lik vagy cinkosa, vagy akarat­lan segítője Mülleréknek, en­nek a mindenre elszánt gengszterbandának. De, erről majd máskor. Ha rám hall­gat, egyelőre senkinek sem szól a pirkolitról. Természete­sen mi is titokban tartjuk. Higgye el, nem fogunk vissza­élni a bizalmával. Ugye, Krecsmár kartárs? Az elnök buzgón helyeselt. Sok minden nem volt előtte világosadé azt tudta, hogy ha Honda ivott, neki van igaza. — Oké! — nyújtózott nagyot Eméry Ewans. — Olyannyira megbízom önökben és oly szilárdan hiszek Honda úr lángelméjében, hogy ezennel felhatalmazom, amikor és ahol szükségesnek látja, ő közölje megfelelő helyen a felfedezé­semet. Őszintén szólva örülök, hogy ez a gond lekerül a vál- lamról. Csak az a kikötésem, hogy amíg ez az . ügy meg­nyugtatóan le nem zárul, Hon­da úr, hogy is mondjam csak, állandóan legyen formában. Terhelje meg csák minél job­ban az italszámlámat senhor Dias boltjában, vagy Madame Duval műintézetében. Akkor hát ezzel a problémával vé­geztünk. Főzzek még egy jó érős kávét? Vagy inkább en­nének valamit? VII. FEJEZET Nagy eső — nagy verekedés A Floresta Szálló nagyter­me — tizenkétszer nyolc mé­teres hodály. Esténként két égő világítja meg. Az egyik a bejárat előtt lóig és hármas célt szolgál. Hívogató fénye átszűrődik a háncsfüggönyön, utat mutat a sötétben a cla- veirára, a tisztásra, bocsánat, a Főtérre érkezőknek. Ez az egyik funkciója. Másodszor: lehetővé teszi a Madame szá­mára, aki a tereim baloldalán húzódó söntéspult mögött tró­nol, hogy tüzetesen szemügyre vegye a betévedőt. Véletlenül, szórakozottságból nem ho­zott-e magával fegyvert? Az ösvények tisztelete mellett, fontossági sorrendben máso­dikként az is Íratlan törvény Ciduróban, hogy a Florestába sem puskát, sem pisztolyt, sem bozótvágó kést, semmiféle ko­molyabb lőfegyvert, vagy szú­róeszközt bevinni nem szabad. Hosszú évek tragikus tapasz­talatai alakították ki ezt a sza­bályt, nélküle az Aranyváros lakossága talán már rég ki­pusztult volna .Gyilkoló szer­számait kint, a tornácon min­denkinek le kell raknia, — az öreg Doido vigyáz rájuk. — Végezetül pedig a bejárati lámpa segít megtalálni a ki­járatot azoknak, akik a „han­gulat” tetőfokán jónak látják, hogy minél gyorsabban távoz­zanak. A másik égő a nagy­terem közepéről csüng alá. Ha tekintetbe vesszük az ivó mé­reteit, a mennyezetet tartó hat faoszlop ámyékvető sze­repét, továbbá, hogy a két lámpa alig pislákolt, csak erős túlzással állíthatnánk, hogy al­konyat után a Floresta nagy­terme fényárban úszik. Igaz viszont, hogy a fényárt itt még soha, senki nem is hiányolta. Három kisebb és két nagy asztal alkotja a terem bútor­zatát, természetesen a szüksé­ges lócákkal, székekkel. A hosszú söntéspult mögött hú­zódó italosállványt középütt alacsony, kétszámyú lengőajtó szakítja meg, ez vezet a kony­hába. Nagyon praktikus alkal­matosság ez a lengőajtó. Egy­részt az ajtó feletti résen sza­badon szállhat be az ivóban tűzhelyen sülő, fövő ételek ínycsiklandozó, csábító illata, másrészt a Madame és lányai, amikor székek, palackok és emberek repkednek a levegő­ben, hamar kimenekülhetnek rajta. Illetve a tulajdonosnő az alacsony lengőszámyak mö­gül a fejét kidugva, szorgal­masan jegyezheti, hogy kinek a számláját kell megterhelnie a különféle berendezési tár­gyak pusztulása nyomán. És hogy ki távozik fizetés nélkül. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents