Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

I WST hegyei 19*70. JÚNIUS 5., PÉNTEK Etióp • f ; -r~k r • i Halié Szelasszié etióp császár, ia csaszara Párizsban aki -m^rán^a^°" Ftr^~ országban tartózkodik, találko­zott Georges Pompidou köztársasági elnökkel. Mór 50 ezer halott (Folytatás az 1. oldalról.) tozott. A 20 000 lakosú Yun- gay, a 7000 lakosú Car az és Aija, valamint Recuay és más kisebb városok gyakorlatilag eltűntek a föld színéről. Peru északi részének teljesen meg* változott a domborzati és víz­rajzi képe. Rio de Janeiróban egy pe­rui diplomata szerdán sajtóér­tekezleten ismertette különbö­ző országok — általa egyéb­ként meg nem nevezett neves geológusainak azt a feltevését, hogy a perui földrengést a Csendes-óceánon szombaton végrehajtott francia atomkí­sérlet idézhette elő. A francia atomrobbantást a Csendes­óceánnak olyan pontja fölött hajtották végre, amely légvo­nalban szemben van Chimbo- te kikötővel. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) helyreállítás munkájának megindítását segítette, hogy a Szovjetunió gyors segítséget ajánlott fel a kő- és faanyag azonnali szállításával, Cseh­szlovákiából és Lengyelor­szágból pedig azonkívül szál­lítottak kérésünkre védelmi anyagokat. A még jelenleg is magas ti­szai vízállás és a lassú ütem­ben bekövetkező apadás a gá­tak állapotára tekintettel még néhány napig nagy erők össz­pontosítását és szervezett, erőteljes védekezést követel. A Tisza völgyének 2900 kilo­méter hosszúságú védvona­lából még 1400 kilométeres szakaszon van árvízvédelmi készültség és mintegy 800 kilométeren folyik megfeszí­tett erővel védekezés. Az ár­víz által veszélyeztetett több mint kétmillió hold védelmé­re jelenleg 41 000 fő dolgo­zik erejét megfeszítve a gáta­kon. Munkájukat 5000 gép és gépjármű segíti. Szeged védelmére a ma­gyarországi árvízvédekezés történetében példátlan mé­retű munkaerő, védelmi anyag és gégi erő bevetése vált szükségessé. A magyar kormány által a Román Szocialista Köztársa­ság részére felajánlott 10 mil­lió forint értékű segély kere­tében magyar földmunkagép­csoport dolgozik a Szamos román területén bekövetke­zett töltésszakadásainak elzá­rásán. A Duna mentén folyó védekezéshez e segély kereté­ben a román vízügyi szervek kérésére az Országos Víz­ügyi Hivatal vasszádlemeze­ket és műanyag fóliát bocsá­tott rendelkezésre. A Szamos menti árvíz súj­totta területeken és Makó térségében az átköltöztetett lakosság visszatelepítése gya­korlatilag befejeződött. A Ti­sza—Szamos közén a víz le­vonulása után azonnal nagy erővel, szervezetten és zökke­nőmentesen megindult a hely­reállítás munkája. Az újjáépítés irányítására és összehangolására az Orszá­gos Vízgazdálkodási Bizottság keretében létrejött helyreállí­tási albizottság jelentős intéz­kedéseket tett. Folyamatban van a károk felmérése, a tele­pülések újjáépítéséhez szüksé­ges feltételek megteremtése. Az építési kapacitás, az építő­anyagok biztosítására és hely­színre szállítására az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium gyors é^ hatékony intézkedést tett annak érdeké­ben, hogy ez év november 1- ig minden árvíz sújtotta csa­lád legalább egy lakóhelyi­ségbe beköltözhessen. A Minisztertanács megálla­pította, hogy a károk mértéke továbbra is szükségessé teszi az állami, társadalmi szervek és a lakosság segítőkészségét és áldozatvállalását. A Minisztertanács a beszá­molót tudomásul vette, s jóvá­hagyta a további védekezést célzó intézkedéseket. A nehézipari miniszter a szénbányászattal kapcsolatos kormányhatározat végrehajtá­sáról tett jelentést. A fogyasztóik jobb ellátása érdekében szükséges minőség- javulást a termelt szén össze­tételéneik megváltoztatása mel­lett az osztályozó és előkészí­tő művek korszerűsítésével ol­dotta meg a szénbányászat. A kormány ezután megtár­gyalta a Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács április 16-i együttes ülésén a tanácsi mun­ka megjavítására hozott hatá­rozatán alapuló előterjesztése­ket. A Minisztertanács ta­nácsszervek osztálya vezetőjé­nek előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott a tanácsakadémiák oktatási te­vékenységének továbbfejlesz­téséről, valamint a tanácsok végrehajtó bizottsági titkárai­nak kinevezéséről. A művelődésügyi és a mun­kaügyi miniszter együttes ja­vaslatot tett a szakközépisko­lai és a szakmunkásképző is­kolai szakmai tanárok és ok­tatók heti kötelező óraszámá­nak csökkentéséről. Eszerint a szakközépiskolák­ban és a szakmunkásképző is­kolákban folyó szakmai ok­tató-nevelő munka színvonalá­nak emelése érdekében az 1971 és 1975 közötti időszakban a szakmai elméleti és gyakorla­ti tárgyakat tanító, tanárok és oktatók heti kötelező óraszá­mát 10—15 százalékkal csök­kenteni kell. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. IL-62 LONDON-TOKIÓ Szibérián át Az 1L—62 szovjet sugárhaj­tású személyszállító repülőgép szerdán megtette első útját a London—Tokió közötti jára­ton. (Szibérián keresztül.) Az angol BOAC és a japán JAL légiiközlekedési társaság gépei­hez hasonlóan az IL—62 szov­jet repülőgép az új járaton hetenként kétszer közlekedik majd. A 186 üléses IL—62 tí­pusú repülőgép fokozatosan kiszorítja a többi szovjet re­pülőgépet a távoli járatokról. Pax Americana Három évvel ezelőtt, június 5 hajnalán Indultak meglepetés- szerű támadásra az Izraeli re­pülőgépek, s az Uy módon — az arab légierők elpusztításá­val — megszerzett légi fölény biztosította Izrael szárazföldi előrenyomulását. S Tel-Aviv azóta is megszállva tartja azo­kat az arab területeket, ame­lyekből az agresszió első órái­ban „egyetlen talpalattnyi földre sem tartott igényt” — az izraeli vezetők akkori hang­zatos és önigazoló kijelentései szerint. A megszállást Tel-Aviv ugyanolyan képmutatással in­dokolja, mint a három évvel ezelőtti támadást: eszerint az arab országok, s főleg az EAR „nem akarják a békét”, nem fogadják el Izrael „ajánlatát”. A legügyesebb propaganda sem leplezheti sokáig a ténye­ket; hamar szerte foszlott Iz­rael „Dávid-szerepe”, a fenye­getett kis országról szőtt nyu­gati propagandamítosz, hiszen harsányan megcáfolta maga a hatnapos háború, s ami aztán történt. Nem sokkal később Dajan hadügyminiszter arról talált beszélni, hogy országá­nak „továbbra is erősebbnek keU lennie, mint az arab kör­nyezet együttvéve”, a számbeli túlsúlyt a technikai és képzett­ségi fölény teszi semmivé. Amennyi önleleplezés van eb­ben a kijelentésben, ugyan­annyi árulkodik Dajan ék tör­ténelmi rövidlátásáról, az arab világ fejlődésének figyelmen kívül hagyásáról, s annak a környezetnek a lebecsüléséről, amellyel állítólag a békés együttélésre törekednek! Legjobban akkor lepleződőtt le a jelenlegi izraeli vezető kö­rök politikája, amikor a hábo­rú hat napja nyomán nem dőlt meg az EAK és Szíria ha­ladó rendszere. Az imperialista számítások nem váltak be: sőt a szocia­lista országok segítségével megerősödtek a haladó arab rendszerek, s meUéjük — Lí­biában, Szudánban, Dél-Ará­biában — újak sorakoztak fel. Az idei izraeli terrortámadá­sok Egyiptom ellen bizonyítot­ták, hogy Tel-Aviv kényszerí­teni próbálja környezetét az „amerikai békére” (Pax Ame­ricana), a politikai enged­ményre. A Tel-Aviv-i szólam a „közvetlen tárgyalásokról” a diktálási pozíciót próbálja fenntartani; különös az érve­lés, miszerint Izrael ..nem bíz­hat” a nemzetközi garanciák­ban, ellenben azonnal bizton­ságban érezné magát, ha egy vele tárgyaló arab vezető alá­ír egy papírt... A mostaná­ban ismétlődő Libanon elleni támadások pedig azt tanúsít­ják, hogy — lévén gyenge a libanoni haderő —, a felkészü­letlen arab országokkal miként bánna el az izraeli vezetés, mint szólna bele ügyeikbe, s jogosítaná fel önmagát ..meg­torlásokra”, kénye-kedve sze­rint. Az izraeli és az őket támoga­tó amerikai. katonai körök azonban nem fokozhatják vég­telenségig kalandors águkat, mert lassanként már ők Is lát­ják, amit egyre többen világ­szerte, hogy az idő nem a Tel- Aviv-i és washingtoni politi­kának dolgozik. ' A megye nagyüzemei az árvízkárosultakért CSAK RÖVIDEN... N-IL ARMSTRONG ameri­kai űrhajós elutazott Moszkvá­ból. VORSTER, a Dél-afrikai Köztársaság miniszterelnöke Muller külügyminiszter kísé­retében „baráti látogatásra” Lisszabonba érkezett. SAIGON! közlés Szeriint egy hónap alatt 76 690 vietnami származású kambodzsai ál­lampolgárt telepítettek át Kambodzsából Dél-Vietnam- ba. Összkomfort a világűrben (Folytatás az 1. oldalról.) gozói az árvízkárosultak ré­szére felajánlott egynapi ke­resetüknek megfelelően a 120 ezer forintot tegnap fizették ki. A KISZ-esek 200 törülközőt és 35 egészségügyi csomagot küldtek Nyíregyházára és mintegy 40 gyerek üdültetését vállalták. Hetvennégy termelőszövet­kezet küldötte tanácskozott tegnap a Budapest környéki Területi Szövetség székházá­ban: miként segíthetnék szer­vezeten az árvízkárosultakat. A szövetség képviselői a múlt hét végén jártak Szabolcs- Szatmár megyében, és két baj­ba jutott községgel teremtettek szorosabb kapcsolatot. Ennek alapján a küldöttközgyűlés úgy határozott, hogy a győr- teleki Aranykalászt és a tibor- szállási Űj Élet Termelőszö­vetkezetet patronálják, vagyis e két község mielőbbi talpra- állításában vesznek részt. Elsőként a makádi Üj Élet Tsz küldötte jelentette be, hogy 180 ezer forinttal segítik a bajba jutottakat. A Pest me­gyei 1. sz. Építőipari Közös Vállalkozás, Kiskunlacházáról 200 ezer forintot ajánlottak fel. Pátyról, a Petőfi Termelőszö­vetkezet 200 ezer forint kész­pénzt és két faházat ad. Húsz gyermek üdültetését vállalják, ezer uvül vetőmaggal, az ara­tás után gabonával, egy trak­tor rendelkezésre bocsátásá­val, sőt még az üres tárolóte­rük felajánlásával is szeretnék enyhíteni valamelyik árvízká­rosult gazdaság gondjait. A zsámbéki Űj Élet a kipusztult háztáji állomány pótlásához nagy mennyiségű naposba­romfit küld. A pomázi Petőfi a már fel­ajánlott 100 ezer forintján fe­lül 20 gyermek üdültetésére vállalkozott. Mint dr. Kecskeméti Lajos titká: elmondotta, a gyűjtés még nem fejeződött be, de máris több millió forint érté­kű készpénzt, takarmányt, és más, természetbeni juttatást, építőanyagokat, palántát aján­lottak fel. Megegyeztek a ta­nácskozáson az egész éven át tartó segítségnyújtás módsze­rében is. (Folytatás az 1. oldalról.) gas fokú munkaképességét a hosszú űrrepülés, az űrhajó­nak a világűrbe való kijutása időszakában. A szovjet kutatók megálla­pították, hogy a szervezet reagálóképességének a gyorsu­láskor bekövetkezett megvál­tozása szoros összefüggésben van a szervezet egyes szöve­teiben, szerveiben és rendsze­reiben bekövetkezett struktu­rális és anyagcsere-rendelle­nességekkel. A kutatómunka új módszer rei,,adták jnodpt a fiziológiai fohFamatojiptj ; dinamikájának rögÉftéséré — írja Parin. — Ezekkel az új módszerekkel sikerült megáik pítani az űr­hajósoknál egyes korábbi funkcionális megnyilvánulá­sokat az űrutazás befejezése után. A legjellemzőbb ilyen megnyilvánulás az ortosta- tikus labilitás (az érverés és a vérnyomás erős megváltozása, amikor az ember saját erő­kifejtés nélkül vízszintes helyzetből függőleges helyzet­be kerül), a vérképnek, a szervezet folyadék- és kal­ciummérlegének megválto­zása. Ezek a változások külön­böző időtartamúak és az űr­repülés után rövid idő alatt teljesen megszűnnek. Ezeknek a változásoknak az elhárítása a kozmikus fiziológia igen fon- ,tos feladata — hangsúlyozza Parin akadémikus. A Szojuz 9. űrhajón a Föld körül Andrijan Nyikolajev és Vitalij Szevasztyjanov űrha­jósak a repülés harmadik nap­jának programja szerint meg­figyelték az égitesteket és axztronavigációs kísérleteiket végeztek a fedélzeti optikai műszerek segítségével, megfi­gyelték továbbá a földfelszín, egyes körzeteinek domborza­tát. Ami az űrhajósok „minden* napi életét” illeti, a Szojuz 9, a két kozmonauta lakályos ott­honává vált. Mind „Sólyom 1 (Nyikolajev), mind pedig „Só­lyom 2.” (Szevasztyjanov) na­ponta borotválkozik villanybo- rotva-készülékével, amely az űrhajó egyéb berendezéseihez hasonlóan, kifogástalanul mű­ködik. A borotválkozást külö­nösen fontosnak tartják — mi­vel ez eddig megoldatlan volt Kitűnően működik az űrha­jósok kávéfőzője is. Sajátos villanysütőt is vittek maguk­kal az űrhajó fedélzetén. Ebbe a különleges szerkezetbe nem kenyér-, vagy hússzeletet he­lyeznek, hanem különböző tápláló pépeket tartalmazó alumínium tubusokat A cél mindenesetre az, hogy a koz­monauták rendszeresen fo­gyasszanak meleg ételit. Szándék és valóság „Korunkban harc folyik a legfontosabbért: az emberiség jövőjéért... A háborúnak, az agressziós és erőszakos cselek­ményeknek, a népek szabadsá­ga elleni merényleteknek mind az imperializmus politikájában rejlik a forrása.” Ebből a felismerésből kiin­dulva fogalmazták meg a kommunista és munkáspártok éppen egy esztendeje megnyílt moszkvai tanácskozásukon, hogy „a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek egyesül­niük kell és közösen kell fel­lépniük. Megfékezni az ag- resszort, megmenteni az em­beriséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a mun­kásosztály és minden antiim- periálista erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokrá­ciáért, a nemzeti függetlensé­gért és a szocializmúsért har­col." Hogyan teljesítik ezt a kül­detésüket a forradalmi erők? — hangzik a kérdés egy évvel a tanácskozás után. Tizenkét hónap eseményei igazolják, hogy ehhez a test- vérpártokat mindenekelőtt a tanácskozáson kialakított mar­xista helyzetértékelésük segí­tette, amely bevált, helyesen orientálta őket. A Vietnami Demokratikus Köztársaság el­leni ismételt bombatámadások a kambodzsai agresszió kezde­tén, az Egyesült Államok te­rületéről Kubába behatolt el­lenforradalmi bandák akciója, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot sértő állandó fegyveres provokációk alátá­masztották, hogy az imperia­lizmus nem mond le a szocia­lizmus elleni nyilt fegyveres harcról sem — miként arra a tanácskozás felhívta a figyel­met. Az ideológiai diverzió és a •fellazító politika megannyi próbálkozása újabb adalék az 1969. júniusi gondolat igazsá­gának bizonyításához: „az im­perializmus agresszív straté­giájának éle, akárcsak koráb­ban, ma is mindenekelőtt a szocialista államok ellen irá­nyul.” A fejlett tőkés országokban és a nemzeti felszabadító mozgalom övezetében tapasz­talható imperialista próbálko­zások megítélésében sem té­vedtek a testvérpártok küldöt­tei. Gondoljunk csak a leple­zetlen erőszak áldozatául esett amerikai diákokra és idézzük fel „a rendőrferror kíméletlen módszereire” figyelmeztető dokumentumokat. Emlékez­zünk pl. az Indira Gandhi el­leni imperialista manőverekre és húzzuk alá a fő dokumen­tum szavait: „az imperiaVz­rhus, a reakciós nacionaliz­must ösztönözve, súrlódásokat idéz elő a fejlődő országokon belül és széthúzást támaszt közöttük”. A NATO legutób­bi római ülésszaka pontosan tükrözte az imeprialista orszá­gok vezető körei közötti ellen­téteket, amelyeket Moszkvá­ban annak idején így jelle­meztek: „Egyes országok veze­tő körei megértik, hogy szá­molniuk kell a reális helyzet­tel, amely a háború és a há­ború utáni fejlődés eredmé­nyeként alakult ki Európá­ban”. Egy év távlatából az is kivi­láglik, hogy korunk három ha­talmas ereje — a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom — min­dennapos harcában segítséget merít a moszkvai megállapítá­sokból. A kommunista és munkás­pártok az elmúlt évben ész­revehető erőfeszítéseket1 tet­tek öszefogásuk, akcióegysé­gük megszilárdítására. Ebben vitathatatlan szerepe volt a moszkvai tanácskozásnak, amelyen 73 párt nyilvánította ki: „eltökélt szándékuk egy­séges frontban harcolni az imperializmus ellen”. Ezeket a szavakat tettek követték. Európa keleti, nyugati és északi részében, Közép-Ame- rilíában egyeztették politi­kájukat a pártok, a Lenin- centenárium moszkvai ünnep­ségei még szélesebb körű esz­mecserére is alkalmat ad­tak, az elméleti konferenciák sora ugyancsak hasznos fó­rumot biztosított az együtt­működés fokozására. Ami 1969. június 5-én még csak szándék volt, ma már érzékelhető valóság: a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásukkal és közös elhatározásaik folya­matos valóra váltásával fel­lendítették az imperialista­ellenes harcot. Ezt az alap­vető pozitívumot nem homá- lyosíthatja el, hogy a tanács­kozás természetesen nem tett, nem is tehetett pontot sok­sok probléma, nehézség meg­oldásának végére. Sajnála­tos módon még mindig érvé­nyes a testvérpártok azon ér­tékelése is, hogy az egység megteremtésének legnagyobb akadálya a kínai vezetők nagyhatalmi, soviniszta poli­tikája. Sok még a tennivaló, kemény és hosszan tartó lesz a harc. A tanácskozás adta fegyvert forgatva erre is készüllek a pártok. Ösztönzi őket, hogy sok tekintetben éppen mozgalmuk erejének növekedésétől, a kommunista és munkáspártok akcióegysé- gétől függ az emberiség jövő­je századunknak, a XX. szá­zadnak ebben az utolso har­madában. i i

Next

/
Thumbnails
Contents