Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
1970. JŰVIUS 23., KEDD ""kMíHop 3 Ingatag ingatlanok I. BAR AT SAG! Az én házam, az én váram Négy nyelven ugyanaz Nemzetiségi találkozó Pilisszántón '„Tgy beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per!” — írta több mint 100 éve Arany János, de ezt a gondolatát jelen időben is használhatjuk. Szerkesztőségünkbe szinte naponta érkeznek • a pereskedők segélykérő levelei. Három konkrét eset ürügyén többeknek szeretnénk segíteni. Nézzük a három ügyet: az első negyedik éve járja a bíróságokat, a második három éve megoldatlan, a harmadik hatodik éve keseríti meg a szomszédok életét. A három eset témája egyező: az ingatlan (telek, ház) — ezek az ingatlanok nagyon is stabilak, csak az érdekeltek tudatában Válnak ingataggá. Induljunk együtt az első ügy színhelyére, Ceglédre. Az Alszegi út 42-be. Hallgassuk meg a perlekedőket: Fodor Lász- lóékat és Fehér Istvánékat. Jogi „színhely" A színhelyen egy nagy ház található és két tulajdonos — jogi műszóval ez az ingatlan tulajdonközösségben van. Mielőtt betérnénk a házba, adjunk tartalmat e jogi terminológiának, tulajdonközösség: a ház, a telek, az egész érték közös, sem Fodoréknak, sem Fehéréknek külön nincs az ingatlanra joga. Ha szemléltetni akarjuk ezt a helyzetet, így magyarázhatjuk: minden tégla egy része Fehéréké, a másik része Fodoréké, minden telekrög meghatározott „morzsaszáma” Fodoréké, a másik „morzsarész” Fehéréké. Éppen ezért a társtulajdonosoknak — a vételár alapján — meghatározott eszmei hányad szerint adják el a közös tulajdont: az összértékből 35,36 százalék Fodoréké, 64,64 százalék pedig Fehéréké. Ezt kell „látnunk” a házon és továbbá azt, hogy a két család pontos megosztásban használja a közös ingatlant, Fodorék például két kamrát, egy konyhát, egy szobát. De él a mondás: „az én házam, az én váram" — és a két család nem akar közösködni, meg kívánja szüntetni a tulajdonközösséget, és az egy nagy házat, egy nagy telket két tulajdonná szeretné változtatni. Ebben az esetben pedig e bonyolult jogi magyarázat nélkül lehetetlen elindulni. Pereskedők Fodor Isitvánné: „OTP-fizetés átvállalással vettük meg a tulajdonrészt. Már a vételkor megállapodtunk Fehérékkel, hogy majdan a tulajdonközösséget megszüntetjük, együtt kérjük a telek, a ház leválasztását — ez természetben könnyen megoldható, ezt az OTP is igazolta. 1967-ben Fehérék közölték, hogy nem hajlandók megosztani a közös tulajdont. Ekkor indult a bírósági ügy. Azt kértük a bíróságtól, hogy szüntesse meg a tulajdonközösséget, és a két házrész értékkülönbözetét telekben ítéljék meg, ugyanis a jelenlegi telekarány szerint, a házrészünk a társtulajdonos Őszintén, bizalommal Az ifjúság, a fiatal nemzedékek állapota, magatartása a társadalom állandó beszédtémája volt és marad. Az idősebbek felelőssége jogos, de néha túlzott aggodalma mutatkozik meg a különféle véleményekben, s ugyanakkor az a felismerés is, hogy nem mindegy, milyen utódokat nevelünk. Legutóbb a párt Központi Bizottságának az ifjúság helyzetéről szóló dokumentumában találkoztunk ezzel a szó- használattal, amelyben megszólalt egy országnyi közösség lelkiismerete. Aki felelősséget érez az ifjúság iránt, az a jövőt nézi elsősorban. A jövő pedig nem lehet megalapozott anélkül, hogy a fiatalok nevelésére megkülönböztetett gondot fordítanánk. Napjainkban sűrűn fölvetődik a kérdés: mennyiben vagyunk képesek tudatosítani a fiatalok gondolat- és érzelemvilágában a szocialista életeszményt, s mindazt, ami ezzel együtt jár emberi magatartásban, közösségi szemléletben egyaránt. Magától értetődik, hogy ezt az életeszményt a kommunistáknak kell hordozndok minden más emberi csoportosulást megelőzően. Épp ezért teljes mértékben érthető, hogy a párt új, az eddiginél magasabb követelményeket támaszt tagjaival szemben, az ifjúság közötti munkában. Mennyiben új ez a feladat a korábbiakhoz képest? Az élet régebben — sőt hellyel-közzel még ma is — sok olyan példával szolgált, amely a fiatalokban is kétségeket ébresztett a szavak és tettek egysége iránt. Éppen ezért fontos, hogy a kommunisták nevelő munkája ne csak a gyűléseken, különféle kinyilatkoztatások formájában érvényesüljön, hanem ennek mintegy fedezeteként, mindenek előtt a hétköznapi tettekben nyilvánuljon meg. Teljesen indokolt, hogy a felnőtt közösségek, az idősebb generációk az elvárások egész sorát írják elő, helyenként szinte parancsoló módban a fiatalok számára. Nem feledkezhetünk el azonban arról sem, amit a fiatalok várnak mitőlünk. Ez hangsúlyozottan érvényes a kommunisták esetében. Várják elsősorban a Személyes példamutatást. Azt, hogy aki őket nevelni akarja, megtestesítője legyen az eszmének. Ne vizet prédikáljon, amikor ő maga bort iszik. Ne csak beszéljen a jó és jobb munkáról, hanem mutassa is meg, hogy hogyan kell jól és jobban dolgozni. Ha a fiatalokat sikerrel akarjuk nevelni, arról sem feledkezhetünk el, milyen óriási az őszinteség ereje. Tudjuk, hogy a szürke hétköznapokon, a munkapad mellett, vagy kinn a földeken, mennyi minden szóba jön. A fiatalok kérdései között egyre kevesebb az olyan, amelyre egy-két mondattal, elnagyolt módon lehetne válaszolni. Nem szabad megijednünk a kényes kérdésektől. Annál inkább nem, mivel itt nemcsak arról Van szó, hogy valamiről egyszerű szavakkal informáljuk a fiatalokat. Ügy kell informálni őket, hogy az világnézetileg megalapozott legVen, s minden magyarázatban ott legyen a kommunista meggyőződés indítéka. A fiataloknak ez az igénye egyúttal azt is mutatja, hogy nem kedvelik a mellébeszélést, a körtönfalazást, épp ellenkezőleg: csak az számítson náluk eredményre, aki képes nyílt sisakkal, -fedetlen mellel hirdetni igazát, másszóval, aki bármikor kiáll elvei mellett minden fórumon, a szűkebb közösségek sűrűn felizzó, szenvedélyes vitái közepette is. Aki nyitott szemmel jár tudja, látja, mennyire nem szeretik a fiatalok, ha lekezelik, gyereknek nézik őket. Higy- gyiik el nekik, s ne csak kényelmességből, hogy felnőttek, értelem, felkészültség dolgában néha több olyan előnynyel rendelkeznek, amivel az idősebbek már nem rendelkeznek. Higgyük el, hogy van véleményük, figyeljünk oda rájuk, hogy ők is meghallgassanak bennünket. Ez persze nem könnyű a gyakorlatban, néha bizony nemcsak fel- készültség, hanem jó idegrendszer is kell hozzá. Mégis, megéri a fáradságot, elvégre róluk, a gyerekeinkről van szó, és nekik igazán nem maradhatunk adósuk! K. I. telekrészére nyúlik át. Az ügy megjárta a Ceglédi Járásbíróságot, s minden más bírósági fórumot. Keresetünket mindenünnen elutasították, az Igazságügyminisztérium is visszaküLdte beadványunkat. Házrészünk kezdettől fogva átépítésre szorul, a legutóbbi két belvizes esztendő pedig, majdnem hogy használhatatlanná tette. A jelenlegi körülmények között nem tudunk építkezni. Minden állampolgárnak joga van a kulturált lakáskörülményekhez, éppen ezért érthetetlen, hogy ezt a kedvező megosztási lehetőségekkel rendelkező ingatlant 4 év óta nem tudták elkülöníteni — bár ehhez nemcsak paragrafus, hanem emberség is kellene. Fehér Istvánná: „Mi hajlandók vagyunk a megosztásra, de az abszurdum, hogy a házrészeket újra értékeljék, hiszen akkor a mi plusz beruházásunk értelmét vesztené, és az értékkülönbözet telekben való kiadása méltánytalan lenne számunkra. Ezt a jogi abszurditást a bíróság is látta, ezért utasították él mindenhol Fodorék keresetét. Mi hajlandók vagyunk, akár bí- róságilag megállapított áron is eladni a szükséges négyszögöleket, hogy ne legyen akadálya a megosztásnak, és Fodorék építkezni tudjanak. De ők pénz nélkül akarnák értékhez jutni, ez pedig nem megy. Nem értik, hogy ezen a peres úton nem járhatnak eredménnyel.” Kérdések Eddig a tényvázlat, a lényeg remélhetőleg világos: adva egy tulajdonközösség, amelyet meg akarnak szüntetni, sajátos igényeket támasztanak a felek. Hazánkban nem ritka ez a jogi helyzet, ezért megérdemli, hogy általában is foglalkozzunk ezzel a problémával. Ahogy vizsgáltuk ezt az esetet, gondolom, az olvasóban is felmerült néhány általános kérdés. Miért van szükség tulajdonközösségre? Jó, korszerű forma-e ez? Vajon a szerződéskötés nem rejti-e magában a későbbi perek csíráját? Milyen szerződéses kikötésekkel csökkenthetők e viták? A bíróság egységes és a valósághoz hű módon értékeli-e az ügyeket? Szükségesek-e új jogszabályok? Kell-e a törvényeket módosítani? Jó-e a felek felvilágosítása? Értik-e az emberek, hogy miben élnek, ismerik-e lehetőségeiket, a korlátokat? Ügy érzem, jogosak ezek a kérdések. Menjünk hát tovább. A Ceglédi Járásbíróságon egy tanácsvezető bíró segít kérdéseink megválaszolásában, az OTP megyei igazgatósága a szerződéskötés körülményeit elemzi, egy kötegnyi akta segítségével bepillantunk a joggyakorlatba — itt magam vállalkozom a kalauzolásra, mint „civilben” IV. éves joghallgató. Aztán összeülünk a felekkel és a sok általános tapasztalat birtokában konkrét tanácsot próbálunk adni — olyan tanácsot, amelyből sokan tanulhatnak. Induljunk a Ceglédi Járásbíróságra. Fóti Péter A haragoszöld pilisi hegyek között kacskaringás útszalag köti a világhoz a kicsinyke falut. Madártávlatból még szép házacskáit is alig látni. Lakosainak száma nem éri el a háromezret. S ezen a pici településen vasárnap mégis négy nép, négy nyelv képviselői és megtestesítői találkoztak. Mindezt nagyon sok jókedvvel, muzsikával, tánccal, bensőséges és nagyobbszabású hivatalos ünnepségek sorozatával. Pilisszántó négy megye nemzetiségi találkozójának színhelye volt. Szlovák, délszláv, német és magyar mondta ugyanazt, négy nyelven, de egy jelentéssel: Barátság! Komárom, Nóg- rád, Heves és a vendéglátó Pest megye nemzetiségi lakosai vallották meg, bizonyították ország-világ előtt, hogy valóban itt van az ideje — any- nyi század után —, hogy békességben s igaz barátságban élhessenek. A túlzott nemzeti elfogultság, a nacionalizmus, gyűlölködő sovinizmus mérgét sikerült elhintem. Többek között erről szólt az ifjúsági nagygyűlésen a KISZ képviselője, majd a délutáni ünnepségen S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkára. Ezeket a gyümölcsöket a 25 évvel ezelőtti események kezdték érlelni, a fel- szabadulás, majd az azt követő változások egyengették az útját a közeledésnek és barátságnak. Erre a jubileumra emlékeztek a tarka,, nemzetiségi összejövetelen. Vendégei között láttuk többek között Barinkai Oszkárnét, a Pest megyei Párt- bizottság titkárát.’ Programot programjjtán sorolhatnánk. A sok eseményből néhány szóval egy csokorra valót mondhatunk el, anélkül. persze, hogy a teljességre törekednénk. Sikere volt az előző nap megnyitott néprajzi kiállításnak, megcsodáltuk az elegáns, faburkolatú, modem bútorú pincehelyiséget, a KISZ háromnegyedmillióért épített új klubját. (Ezt szánják egyébként a település kulturális élete forrásának, központjának.) Délelőtt a kisebb együttesek léptek színpadra. Szívszorító volt látni közöttük egy, két bottal is nehezen járó férfiembert, aki így sem akart kimaradni faluja játékából, hiszen két keze ép, azzal fogta a klarinétot, érzelmes dallamokat csalva ki az' öreg hangszerből. Délután következték sorra a nagy együttesek, énekkar, különböző nemzetiségek táncosai, akiket már ismer az ország. Csupa kedv, frisseség a szó legszebb értelmében mulatozás és mulattatás kavargóit körülöttük. Nem csoda, hiszen a táncosok mind-mind fiatalok, akikből árad az élei Az utcán búcsúsok. Trombita, fakanál, ringlispil, törökméz és mézeskalács. Tikkasztó forróság, gyorsan ürülő sörös-, szörpöspoharak, hangos vidámság. S elindult a színes felvonulás, népviseletbe öltözött emberekkel. Élükön egy fiatal, riadt szarvaskával, melyet nemrég fagott valamelyik ügyes vadász. Már régen égtek a csillagok, mire elcsendesült, köznapian hallgataggá vált a szlovákaj- kúak kis faluja a pilisi hegyek tövében. Csak a zászlókat és feliratokat mozgatta meg az esti szellő, az esti fényekben vibráltak még egyszer a fehér betűk, amelyek most az alvó falunak is a barátságról szólnak; Tóth György SZÉPEN SZOL A SZERB MUZSIKA ITT MINDEN CSUPA TARKASÁG SZÉP ÜNNEP EZ A VASÁRNAP CEGLEDEN Új szálloda nyílik Többször írtunk arról, hogy megyénk legnagyobb városa, Cegléd, régen kinőtte már a szállodáját. Az öreg Kossuth Szállodáin mindössze huszonhét vendéget fogadhatnak éjszakára, a város belföldi és idegenforgalma pedig sokkal nagyobb ennél. A Róna Vendéglátó Vállalat — amely többek között a Kossuth Szálló gazdája is — lehetőséget talált arra, hogy bővítse vendégforgalmát. Irányításuk alatt már a befejezéséhez közeledik a tízszobás, húszférőhelyes miniszálloda megépítése, alig néhány száz méterre a város központjától. A július első napjaiban nyíló miniszálló első vendégei a Cegléden július 3—4—5-én sorra kerülő II. nemzetközi ifjúsági dzsesszt esztivál magyar és külföldi vendégei lesznek. Az új létesítménnyel már negyvenhét szállóvendéget fogadhatnak naponta Cegléd városában. A negyvenezres város szállógondja persze ezzel végérvényesen még nem oldódott meg: mielőbb szüksége lenne a tervezett, korszerű szállodára. CSÁKÓ ÉS PARIPA — FOROG A RINGLISPIL Foto: Gábor
